Pest Megyi Hírlap, 1971. június (15. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-17 / 141. szám
f«sr ff£Gf£l 1971. JÜNItTS 17.. CSÜTÖRTÖK yálaszlások után — új feladatok előtt' Csata a vízért Találkozó képviselőkkel VERSENYBEN A SZEBB POSTÁKÉRT Ötpercenként jönnek-men- nek az emberek, ahogy mondani szokás, egymásnak adják a kilincset. A gyorsan növekedő kukorica, az óriás őszi- barackos, az érő cseresznye, a termés biztosítása és értékesítése egyszerre jelent százféle gondot az igazgatónak. Saághy László, a Kertészeti Kutató Intézet törökbálinti gazdaságának vezetője nem megy a szomszédba egy kis elfoglaltságért. Csak magában a Kö- zép-Eufópa legnagyobb gyümölcsösének számító őszibarackos is ad elég okot és alkalmat fejtörésre és tettekre. Mégis szakít elegendő időt ahhoz, hogy ellássa másik, társadalmi tisztét: ő a Hazafias Népfront budai járási bizottságának elnöke. Az elmúlt hónapokban éppen elég feladatot adott a választások előkészítése és lebonyolítása. Most talán csendesebb időszak következik. — Egy kicsivel, de azért maradt éppen elég tennivaló az elkövetkező hónapokra is. Mindenekelőtt megfelelően értékelni a választásokat, gondolni arra, hogy hány jogos kívánság, kérés hangzott el a gyűléseken. Mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a tanácsok megfelelő segítséget kapj anale az orvosláshoz és kivitelezéshez. Köztudott, hogy a népfront társadalmi munka szervezésével nyújthat segédkezet. Így lehetséges viszonylag szerény anyagiakból is nagyot alkotni, a lakosság javát érintő ’ létesítményeket kivitelezni. • A legsürgetőbbek? — Törökbálint ivóvízellátása talán a legfontosabb. Közel tízezer lakosnak nincs megfelelő vize. Ismert az is, hogy a hozamot bővítő új kút olyan nagy mennyiségben tartalmaz vasat, hogy a vizében mosott fehérnemű is vöröses színt kap. © A megoldás? .— Vagy megfelelő szűrőberendezés készítése, vagy új vízforrás feltárása. Az előbbi talán gyorsabb és olcsóbb megoldás. Hasonló gondokkal küzd Telki, a Pilis környék, Buda- jenő és Páty. Megfelelő társadalmi munka szervezésével két-három év alatt itt is meg kell oldani a felsorolt települések vízgondjait. De még ezt megelőzően Telki községben parcellázni kell, kimérni a telkek helyét, mert ez is befolyásolja a vízvezeték építését. © Tulajdonképpen eljutottunk a községfejlesztési témakörig. — Amelyhez még hozzáveszem a települések szépítését is. Versenyt kell indítanunk, illetve, ahol már van, fel kell pezsdíteni, mert ez valameny- nyiünk érdeke. Hogy van mit tenni, azt jól mutatja két számadat: volt olyan hely a járásban, ahol egy-egy ember 248 forint értékű társadalmi munkát vállalt, másutt 13 forint jut egy főre. Mindenkivel meg kell értetni, hogy kulturáltabb, kényelmesebb, szebb településeken az élet is szebb, s ezért érdemes áldozatot hozni. © Ennyi hát az idea program? — Amit elmondtam, csak kis része annak. Túl azon, hogy a jelölő és választási gyűléseken elhangzottakra vissza kell térni, szeretnénk valamennyi választópolgárral közelebbről megismertetni azokat, akik most érdekeiket képviselik. A gyűléseken a lakosságnak csak egy része vett részt, s bármilyen szép számmal, mégis ez a kisebbség. Falugyűlések, személyes beszélgetések, a képviselőkkel és megyei tanácstagokkal való találkozások is szerepelnek elképzeléseink között. A megyei tanácstagokat — első ízben — nem közvetlenül, hanem közvetve választották, így hát még indokoltabb bemutatásuk, illetve megismertetésük. © A nőbizottságok beolvadtak a Hazafias Népfront szervezetébe ... — Hogy minél jobban dolgozzanak, ezért tervezünk közös látogatásokat: ahol legjobban tevékenykednek a nőbizottságok, oda viszik látogatóba a többieket. Szeretnénk, ha az eddiginél is nagyobb részt vállalnának a jól ismert vietnami takaróakcióból, s így több asszony segítő készsége és munkájának eredménye jutna el az igen nehéz körülmények között harcoló hős néphez. Amiről eddig szó esett, a közeli vagy távolabbi jövő elképzelései közé tartozik. A járási népfrontelnök kérésével zárhatnánk a beszélgetést. Kü. lön köszönet illeti, azokat, akik mostanáig, a választásokat megelőzően, s lebonyolításában sokat segítettek. T. Gy. Eiffel-torony\ — gyufából Előtte 83 centiméteres torony, a híres párizsi Eiffel-to- rony kicsinyített mása — gyufaszálakból. Finom ecsettel lakkozza ebédszünetben Márton Mihály, a nagykőrösi lakberendezési áruház vezetője. — Hogyan fogott hozzá ehhez a türelemjátékhoz? — Katona koromban kezdtem, ezzel töltöttem a szabad időmet — mondja mosolyogva —, ez a húszadik tornyom. — Technikája? — Alapanyaga 25 nagyméretű doboz gyufa és néhány tubus ragasztó. Leszedem a gyufa mérgét, felszabdalom a szálakat. Elkészítem a toronyoldal rajzát, ráfektetek egy üveglapot, és kezdem összeragasztani a gyufaszálakat. i — Meddig tart egy torony összeállítása? — 40—50 óráig. — Nem fárasztó? — Sőt megnyugtat. Intenzív pihenés ez. Különben sem nagy dolog ez az egész. Csak idő, türelem, egy kis ügyesség kell hozzá. \. L. Tető alatt a Claudius Tető alá került Szombathely új reprezentatív szállodája, a Claudius, s az épületben hozzáláttak a szakipari munkákhoz. Az új szállóban 250 vendéget helyezhetnek el. Minden szobája fürdőszobás lesz, s a szobákba külön csapteleppel a termálfürdő vizét is bevezetik. Több szobában televíziót és hűtőgépet helyeznek el. Nappali presszója éjszaka mint bár működik majd. Nyárón a tetőn drinkbár, pihenő, napozó, zuhanyozó áll a vendégek rendelkezésére. KALAND líiaba húzta le mindkét oldalt az ablakot, semmit sem ért. A hőség, amely a tegnapi esős délután után váratlanul köszöntött be ma reggel, apró izzadsággyöngyökkel hintette be a homlokát. Abban bizakodott: talán, ha kiér a városból az autópályára, s kedvére nekieresztheti a csikót, az majd megmozgatja körülötte a levegőt. Csak ki a városból, mielőbb! Persze, mondani könnyű, megtenni már korántsem az. A rfeggeli csúcsforgalomban csak saroktól sarokig ér az út, aztán lámpa következik vagy rosszabb esetben egy magáról megfeledkezett, rohanó gyalogos. Akár hármat is elüthetett volna Zuglótól a Kosztolányi térig, nem néznek se jobbra, se balra, csak futnak az elaludt percek után. Megkönnyebbülten fellélegzett, amikor a Kosztolányi téren zöldet mutatott a lámpa. Még néhány perc, aztán hajrá! Négy gondtalan nap a Balatonon! A kongresszus naponta kilenctől négyig ülésezik, de már jó előre kipipálta azokat a hozzászólásokat, amelyeket minden különösebb veszteség nélkül elmulaszthat. Holnap például az egész délutánja szabad. Aztán az esték! Fél év óta, hogy megházasodott, ez lesz az első alkalom, hogy Ági nem vonja kérdőre esténként: hol jártál, mit csináltál. Sőt, büszke volt rá, amiért éppen őt jelölték az intézetben erre a kongresszusra. „Sok neves emberrel megismerkedsz majd, biztosan jót tesz az előmenetelednek, fiam” — ölelte át boldogan Ági, amikor közölte vele a nagy eseményt. Igen, biztosan, hagyta rá, s közben a négy napra visszanyert szabadságra gondolt. A Balaton mellett, június közepén egy krémszínű Volkswagennel, harminckét évesen biztos, hogy nem lesznek unalmasak az éjszakák. Nyári kaland. Nem ő lesz az első és az utolsó férj, akivel megtörténik ez. Ettől még nem szenved csorbát kettőjük házassága, sőt, egy kis változatosság inkább serkentően hat. Ági remek asszony, mint nő is osztályon felüli, de a rántott csirkétől is elvásik az ember gyomra, ha mindig csak azt tálalnak elé. Néha kell egy kis tejfölös paprikás meg ropogósra sült csirkehús is. Csak ez lehet a jó házasság titka, semmi más, állította ki magának már jó előre a menlevelet. Az érdi elágazásnál megug- rasztotta a kocsit. Itt is, ott is autóstopos srácok intéget- tek. Visszamosolygott rájuk — sok szerencsét, fiúk! —, de nem fékezett. Neki sem álltak meg soha, még néhány esztendővel ezelőtt, miért legyen könnyebb a mai fiataloknak? Á srácokat egyébként is vegyék fel a női. úrvezetők. És a lányokat? Azokban sem lehet megbízni: mire lefékez mellettük, valahonnan előkerül a krapekjuk is, s akkor vagy hallgathatja a szidalmakat vagy blazírt arccal furikáztat- hatja a mögötte ülő s rá ügyet sem vető boldog szerelmespárt. Ebből meg nem kér. Fogadjanak taxit maguknak, ha enyelegni támad kedvük. Az út szokatlanul csendes volt, kedvére rátaposhatott a gázpedálra. A sebességmérő fehér mutatója engedelmesen lépett át a százason s egyenletesen hajolt meg jobbfelé. A levegő is megmozdult a kocsiban. Az ablakokon beáramló langyos szél kellemesen borzolta a haját hátul a tarkóján — néha Ági szokott így játszadozni vele. Jobboldalt, a padkára húzódva, egy meggyszínű Wartburg vesztegelt. Műszaki hiba, állapította meg már messziről, a felhajtott motortető láttán. Az autó mellett egy lány meszelt. Akaratlanul is levette a lábát a gázpedálról, de még nem fékezett. Soha nem szerette a zsákbamacskát, kocsit bütykölni fehér ingben pedig kész istencsapás. Az autó sebessége fokozatosan lassult — az ugrásra kész macska ilyen —, ugorhat is, megállhat is, ahogy a kedve tartja. A férfi, aki a motor fölé hajolt, nem' fordult hátra, a lány viszont gyorsabban integetett, hosszú, vörös haja lágyan hullámzott a vállán. — Mi a baj? — stoppolt a Wartburg mellett. — Bedöglött — biggyesztette szép vonalú száját a lány. — Elvinne? — Hova? — A Balcsira. — Es ő? — intett fejével a motorral foglalatoskodó férfi felé. — Nem vagyunk összekötve. Felvett, azt mondta, elvisz. Ha tudtam volna, hogy ilyen ócska járgánya van ... Kiszállt a kocsiból. — Segíthetek valamiben? — lépett a férfi mellé. — Kösz, de már üzentem a Sárga angyalért — mondta kesernyésen a férfi és széttárta a karjait. — Akkor sok szerencsét — biccentett a fejével és intett a lánynak, szálljon be, elviszi. — Sajnálom — tette még hozzá, aztán beült a volán mellé. — Koszi — mondta a lány és rámosolygott. — Már azt hittem, lelombozódhatom a Wartburg mellett. — Rágyújt? — nyitotta ki a kesztyűtartót s a lányra bízta, hogy a Kentre vagy a Marl- borora esik-e a választása. Csak most akadt meg a tekintete formás, hosszú dombjain, amelyeket teljesen szabadon hagyott a csöppnyi lila.kötöttnadrág. — Koszi — mosolygott ismét a lány és a Kentet választotta. Kivett egyet, rágyújtott, hosszan megszívta, csak aztán nyújtotta felé. — Tessék. Meghökkentette a nem várt figyelmesség. Gépies mozdulattal vette el a felkínált cigarettát, s amikor megszívta, érezte, hogy hiányzik róla Ági rúzsának édeskés íze. Akaratlanul ismét a lányra pillantott: nem volt rúzs a száján, így is szép volt. Kattant a gázgyújtó, a lány cigarettája is felparázslott. Aztán otthonosan becsukta a kesztyűtartó ajtaját, majd ránézett hosszan, kíváncsian, de nem kérdezett semmit. Tudta, hogy most beszélgetnie kellene, dicsérni a lány szépségét vagy legalább megköszönni a figyelmességét, de egyetlen okos gondolat sem jutott az eszébe. Nem értette, mi van vele, a házassága'előtt ez soha nem fordult elő. — Mir. -ig ilyen szótlan? -r- oldotta a csendet a lány. — Előfordul... — válaszolt sokára, s hogy előzze az újabb kérdéseket, megjegyezte. — Nagy a Balaton. — Lellére megyek — értett a szóból a lány. — Én is — kapta fel a fejét. — Üdülés? — Egy kis kiruccanás — mosolygott megint a lány. — Csak úgy? — nézett rá, de magában ujjongott belül, hogy a lányt nem várja senki, tehát szabad, akkor pedig ... — Csak úgy... És te? — tegezte le váratlanul a lány. — Tudományos tanácskozás ... — óvatoskodott, bár maga sem tudta, miért. t — A Balatonnál? Az jó... — Néey után mindig szabad vagyok... — Valóban? — nézett rá ártatlan arccal a lány. — Ha akarod...-— kidobta az ablakon a cigarettát, aztán gyengéden a lány combjára tette a kezét. S mert a lány nem tolta el a kezét, s még csak nem is húzódott tőle távolabb, lassan végigsimította selymes bőrét. — Találkozhatunk — nézett maga, elé tűnődve a lány. — Kérsz egy kávét? — kérdezte később. — Ihatunk — egyezett bele a lány. Szívesen megivott volna mellé egy konyakot is, de Aluminium szalagok Bővül a Székesfehérvári Könnyűfémmű. Az új alumínium- öntöde a szélesszalag-hengermű nyersanyag-ellátását biztosítja majd. Az első kemencében már próbatermelésre olvasztják az alumíniumot, majd megfelelő pihentetés után hét méter hosszú tuskókká öntik. A tömbök fűrészelve kerülnek a szé- lesszalag-hengerműbe. Képünkön a próbagyártás tekercselt alumínium szalagai. Együtt énekelt a színpad és a nézőtér Bemutatkozott Vecsésen a német nemzetiségi együttes Ápolják a nemzetiségi hagyományokat a vecsésiek. Messzi földön ismertek látvácsak a lánynak rendelt. Mielőtt újra elindította a kocsit, maga felé fordította a lányt és megcsókolta. A lány most sem lökte el, de nem is válaszolt a csókjára. Csak azt érezte, hogy szaporábban emelkedik a melle a feszes pulóver alatt. — Hol szállsz meg? — Még nem tudom... — vont vállat a lány. — Talán akad még üres szoba a szállodában. Ha akarod, megkérdezhetem... — Az kényelmesebb, mint sátorban gubbasztani... Szerencséje volt. £s természetesen pénze is. A portás pedig megértő lélek. Egy emeleten kaptak szobát. — Várj, kinyitom — udva- riaskodott a lány, mivel csak egy kis sportszatyra volt,ne.- ki viszont az egyik kezét a bőrönd, a másikat' pedig a degeszre tömött aktatáska húzta. — Szép, napos szoba — nézett körül már odabenn. Megszabadult a csomagjaitól, aztán válasz helyett átölelte a lányt. — Mikor kezdődik a tanácskozás? — mosolygott rá a lány, engedelmesen simulva a karjai közé. — Lemegyek, tájékozódom, aztán megkereslek. Addig maradj a szobádban, jó? — Oké — bólintott a lány, kibontakozva az ölelésből. Csak amikor már becsukódott mögötte az ajtó, nézett körül. Meghökkenve fedezte fel a bőröndje tetején a levelet. Sietve szakította fel. „Kösz’, hogy lefuvaroztad _ Évát. Jó tanácskozást. Ági.” Ügy meredt a jól ismert kézírásra, mintha kísérteiét látott volna. A telefon berregése riasztotta fel. — Ha rendesen viselkedsz a négy nap alatt, nem árullak el Áginak — ismerte fel a lány hangját. — És koszi mindent. Szia. Mielőtt még bármit mondhatott volna, kattant a készülék. Hiába hallózott, nem felelt rá senki. Prukner Pál i nyes és színes farsangünnsplé- seilc, lakodalmaik, szüreti mulatságaik, táncaik, dalaik, mondókáik, az ajerlajm, a húsvéti tojásfutás. Persze nemcsak a mulatságaik őrzik a hagyományt, őrzi ezt a mpnka is, utolérhetetlen kertészkedésük önmagát dicséri. A nemzetiségi hagyomány felélesztésére és a további ápolásra a közelmúltban, a Magyarországi Német Dolgozók Demokratikus Szövetsége mozgalmat indított, amelybe a Magyar Rádió és Televízió is bekapcsolódik. Ebben a hónapban száz községben rendeznek német nemzetiségi műsorokat, s a száz község között egy — Vecsés. A száztagúvá egyesült helyi kultúrcsoport vasárnap mutatta be műsorát a művelődési házban. Ezzel ismét dobogóra lépett egy olyan együttes, amely méltán tart számot arra, hogy országosan is jegyezzék. A bemutatkozást telt ház hálás közönsége fogadta. A kitűnő műsorban fellépett a 70 éves vecsési fúvószenekar, a 60 éve alakult Munkásdalkör kórusa, a vecsési gimnázium, valamint a központi általános iskola énekkara. A dal, a muzsika teremtette jó hangulatot még fokozta a központi általános iskola tiroli ruhás tánccsoportjának szereplése. Még újrázni is kellett a táncot. Ez még a nagymamák tánca volt Vecsésen, a „néma szöveg” pedig egészen pontosan ezt fejezi ki: „Én a tied, te az enyém, és lesz clz esküvőnk...” A siker, a hangulat egyre emelkedett, a zenekarral, az énekkarokkal együtt zengte a nagyterem az O, Tanncnbau- mot. Az irodalom is helyet kapott a műsorban, német költők verseit adták elő szép németséggel a gimnázium és a Kun Béla téri iskola tanulód. A vecsési nemzetiségi együttes ma még egy a száz közül. Minden adottsága megvan azonban, hogy a verseny során akár az első is lehessen. Fekete Gizella /
