Pest Megyi Hírlap, 1971. június (15. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-17 / 141. szám

f«sr ff£Gf£l 1971. JÜNItTS 17.. CSÜTÖRTÖK yálaszlások után — új feladatok előtt' Csata a vízért Találkozó képviselőkkel VERSENYBEN A SZEBB POSTÁKÉRT Ötpercenként jönnek-men- nek az emberek, ahogy mon­dani szokás, egymásnak adják a kilincset. A gyorsan növe­kedő kukorica, az óriás őszi- barackos, az érő cseresznye, a termés biztosítása és értékesí­tése egyszerre jelent százféle gondot az igazgatónak. Saághy László, a Kertészeti Kutató In­tézet törökbálinti gazdaságá­nak vezetője nem megy a szomszédba egy kis elfoglalt­ságért. Csak magában a Kö- zép-Eufópa legnagyobb gyü­mölcsösének számító ősziba­rackos is ad elég okot és al­kalmat fejtörésre és tettekre. Mégis szakít elegendő időt ah­hoz, hogy ellássa másik, társa­dalmi tisztét: ő a Hazafias Népfront budai járási bizott­ságának elnöke. Az elmúlt hó­napokban éppen elég feladatot adott a választások előkészíté­se és lebonyolítása. Most ta­lán csendesebb időszak követ­kezik. — Egy kicsivel, de azért maradt éppen elég tennivaló az elkövetkező hónapokra is. Mindenekelőtt megfelelően ér­tékelni a választásokat, gon­dolni arra, hogy hány jogos kívánság, kérés hangzott el a gyűléseken. Mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a tanácsok megfelelő segítsé­get kapj anale az orvosláshoz és kivitelezéshez. Köztudott, hogy a népfront társadalmi munka szervezésével nyújthat segédkezet. Így lehetséges vi­szonylag szerény anyagiakból is nagyot alkotni, a lakosság javát érintő ’ létesítményeket kivitelezni. • A legsürgetőbbek? — Törökbálint ivóvízellátá­sa talán a legfontosabb. Közel tízezer lakosnak nincs megfe­lelő vize. Ismert az is, hogy a hozamot bővítő új kút olyan nagy mennyiségben tartalmaz vasat, hogy a vizében mosott fehérnemű is vöröses színt kap. © A megoldás? .— Vagy megfelelő szűrőbe­rendezés készítése, vagy új vízforrás feltárása. Az előbbi talán gyorsabb és olcsóbb meg­oldás. Hasonló gondokkal küzd Telki, a Pilis környék, Buda- jenő és Páty. Megfelelő társa­dalmi munka szervezésével két-három év alatt itt is meg kell oldani a felsorolt telepü­lések vízgondjait. De még ezt megelőzően Telki községben parcellázni kell, kimérni a tel­kek helyét, mert ez is befolyá­solja a vízvezeték építését. © Tulajdonképpen eljutot­tunk a községfejlesztési téma­körig. — Amelyhez még hozzáve­szem a települések szépítését is. Versenyt kell indítanunk, illetve, ahol már van, fel kell pezsdíteni, mert ez valameny- nyiünk érdeke. Hogy van mit tenni, azt jól mutatja két számadat: volt olyan hely a járásban, ahol egy-egy ember 248 forint értékű társadalmi munkát vállalt, másutt 13 fo­rint jut egy főre. Mindenkivel meg kell értetni, hogy kul­turáltabb, kényelmesebb, szebb településeken az élet is szebb, s ezért érdemes áldozatot hoz­ni. © Ennyi hát az idea prog­ram? — Amit elmondtam, csak kis része annak. Túl azon, hogy a jelölő és választási gyűléseken elhangzottakra vissza kell térni, szeretnénk valamennyi választópolgárral közelebbről megismertetni azokat, akik most érdekeiket képviselik. A gyűléseken a la­kosságnak csak egy része vett részt, s bármilyen szép szám­mal, mégis ez a kisebbség. Fa­lugyűlések, személyes beszél­getések, a képviselőkkel és megyei tanácstagokkal való ta­lálkozások is szerepelnek el­képzeléseink között. A megyei tanácstagokat — első ízben — nem közvetlenül, hanem köz­vetve választották, így hát még indokoltabb bemutatásuk, illetve megismertetésük. © A nőbizottságok beolvad­tak a Hazafias Népfront szer­vezetébe ... — Hogy minél jobban dol­gozzanak, ezért tervezünk kö­zös látogatásokat: ahol legjob­ban tevékenykednek a nőbi­zottságok, oda viszik látogató­ba a többieket. Szeretnénk, ha az eddiginél is nagyobb részt vállalnának a jól ismert viet­nami takaróakcióból, s így több asszony segítő készsége és munkájának eredménye jutna el az igen nehéz körül­mények között harcoló hős néphez. Amiről eddig szó esett, a kö­zeli vagy távolabbi jövő el­képzelései közé tartozik. A já­rási népfrontelnök kérésével zárhatnánk a beszélgetést. Kü. lön köszönet illeti, azokat, akik mostanáig, a választásokat megelőzően, s lebonyolításá­ban sokat segítettek. T. Gy. Eiffel-torony\ — gyufából Előtte 83 centiméteres to­rony, a híres párizsi Eiffel-to- rony kicsinyített mása — gyu­faszálakból. Finom ecsettel lakkozza ebédszünetben Márton Mihály, a nagykőrösi lakberendezési áruház vezetője. — Hogyan fogott hozzá eh­hez a türelemjátékhoz? — Katona koromban kezd­tem, ezzel töltöttem a szabad időmet — mondja mosolyog­va —, ez a húszadik tornyom. — Technikája? — Alapanyaga 25 nagymére­tű doboz gyufa és néhány tu­bus ragasztó. Leszedem a gyu­fa mérgét, felszabdalom a szá­lakat. Elkészítem a toronyol­dal rajzát, ráfektetek egy üveglapot, és kezdem összera­gasztani a gyufaszálakat. i — Meddig tart egy torony összeállítása? — 40—50 óráig. — Nem fárasztó? — Sőt megnyugtat. Intenzív pihenés ez. Különben sem nagy dolog ez az egész. Csak idő, türelem, egy kis ügyesség kell hozzá. \. L. Tető alatt a Claudius Tető alá került Szombat­hely új reprezentatív szállo­dája, a Claudius, s az épület­ben hozzáláttak a szakipari munkákhoz. Az új szállóban 250 vendéget helyezhetnek el. Minden szobája fürdőszobás lesz, s a szobákba külön csap­teleppel a termálfürdő vizét is bevezetik. Több szobában televíziót és hűtőgépet he­lyeznek el. Nappali presszója éjszaka mint bár működik majd. Nyárón a tetőn drink­bár, pihenő, napozó, zuha­nyozó áll a vendégek rendel­kezésére. KALAND líiaba húzta le mindkét oldalt az ablakot, semmit sem ért. A hőség, amely a tegna­pi esős délután után váratla­nul köszöntött be ma reggel, apró izzadsággyöngyökkel hin­tette be a homlokát. Abban bizakodott: talán, ha kiér a városból az autópályára, s kedvére nekieresztheti a csi­kót, az majd megmozgatja kö­rülötte a levegőt. Csak ki a városból, mielőbb! Persze, mondani könnyű, megtenni már korántsem az. A rfeggeli csúcsforgalomban csak sarok­tól sarokig ér az út, aztán lám­pa következik vagy rosszabb esetben egy magáról megfe­ledkezett, rohanó gyalogos. Akár hármat is elüthetett vol­na Zuglótól a Kosztolányi té­rig, nem néznek se jobbra, se balra, csak futnak az elaludt percek után. Megkönnyebbülten felléleg­zett, amikor a Kosztolányi té­ren zöldet mutatott a lámpa. Még néhány perc, aztán haj­rá! Négy gondtalan nap a Ba­latonon! A kongresszus na­ponta kilenctől négyig ülése­zik, de már jó előre kipipálta azokat a hozzászólásokat, ame­lyeket minden különösebb veszteség nélkül elmulaszthat. Holnap például az egész dél­utánja szabad. Aztán az es­ték! Fél év óta, hogy meg­házasodott, ez lesz az első al­kalom, hogy Ági nem vonja kérdőre esténként: hol jártál, mit csináltál. Sőt, büszke volt rá, amiért éppen őt jelölték az intézetben erre a kongresszus­ra. „Sok neves emberrel meg­ismerkedsz majd, biztosan jót tesz az előmenetelednek, fiam” — ölelte át boldogan Ági, ami­kor közölte vele a nagy ese­ményt. Igen, biztosan, hagyta rá, s közben a négy napra visszanyert szabadságra gon­dolt. A Balaton mellett, június közepén egy krémszínű Volks­wagennel, harminckét évesen biztos, hogy nem lesznek unal­masak az éjszakák. Nyári ka­land. Nem ő lesz az első és az utolsó férj, akivel megtör­ténik ez. Ettől még nem szen­ved csorbát kettőjük házassá­ga, sőt, egy kis változatosság inkább serkentően hat. Ági re­mek asszony, mint nő is osztá­lyon felüli, de a rántott csir­kétől is elvásik az ember gyomra, ha mindig csak azt tálalnak elé. Néha kell egy kis tejfölös paprikás meg ropo­gósra sült csirkehús is. Csak ez lehet a jó házasság titka, semmi más, állította ki ma­gának már jó előre a menle­velet. Az érdi elágazásnál megug- rasztotta a kocsit. Itt is, ott is autóstopos srácok intéget- tek. Visszamosolygott rájuk — sok szerencsét, fiúk! —, de nem fékezett. Neki sem álltak meg soha, még néhány eszten­dővel ezelőtt, miért legyen könnyebb a mai fiataloknak? Á srácokat egyébként is ve­gyék fel a női. úrvezetők. És a lányokat? Azokban sem lehet megbízni: mire lefékez mellet­tük, valahonnan előkerül a krapekjuk is, s akkor vagy hallgathatja a szidalmakat vagy blazírt arccal furikáztat- hatja a mögötte ülő s rá ügyet sem vető boldog szerelmes­párt. Ebből meg nem kér. Fo­gadjanak taxit maguknak, ha enyelegni támad kedvük. Az út szokatlanul csendes volt, kedvére rátaposhatott a gázpedálra. A sebességmérő fehér mutatója engedelmesen lépett át a százason s egyen­letesen hajolt meg jobbfelé. A levegő is megmozdult a kocsi­ban. Az ablakokon beáramló langyos szél kellemesen bor­zolta a haját hátul a tarkó­ján — néha Ági szokott így játszadozni vele. Jobboldalt, a padkára hú­zódva, egy meggyszínű Wart­burg vesztegelt. Műszaki hiba, állapította meg már messzi­ről, a felhajtott motortető lát­tán. Az autó mellett egy lány meszelt. Akaratlanul is levette a lá­bát a gázpedálról, de még nem fékezett. Soha nem sze­rette a zsákbamacskát, kocsit bütykölni fehér ingben pedig kész istencsapás. Az autó se­bessége fokozatosan lassult — az ugrásra kész macska ilyen —, ugorhat is, megállhat is, ahogy a kedve tartja. A férfi, aki a motor fölé hajolt, nem' fordult hátra, a lány viszont gyorsabban in­tegetett, hosszú, vörös haja lágyan hullámzott a vállán. — Mi a baj? — stoppolt a Wartburg mellett. — Bedöglött — biggyesztet­te szép vonalú száját a lány. — Elvinne? — Hova? — A Balcsira. — Es ő? — intett fejével a motorral foglalatoskodó férfi felé. — Nem vagyunk összekötve. Felvett, azt mondta, elvisz. Ha tudtam volna, hogy ilyen ócs­ka járgánya van ... Kiszállt a kocsiból. — Segíthetek valamiben? — lépett a férfi mellé. — Kösz, de már üzentem a Sárga angyalért — mondta kesernyésen a férfi és széttár­ta a karjait. — Akkor sok szerencsét — biccentett a fejével és intett a lánynak, szálljon be, elvi­szi. — Sajnálom — tette még hozzá, aztán beült a volán mellé. — Koszi — mondta a lány és rámosolygott. — Már azt hittem, lelombozódhatom a Wartburg mellett. — Rágyújt? — nyitotta ki a kesztyűtartót s a lányra bízta, hogy a Kentre vagy a Marl- borora esik-e a választása. Csak most akadt meg a tekin­tete formás, hosszú dombjain, amelyeket teljesen szabadon hagyott a csöppnyi lila.kötött­nadrág. — Koszi — mosolygott is­mét a lány és a Kentet válasz­totta. Kivett egyet, rágyújtott, hosszan megszívta, csak aztán nyújtotta felé. — Tessék. Meghökkentette a nem várt figyelmesség. Gépies mozdulattal vette el a felkí­nált cigarettát, s amikor meg­szívta, érezte, hogy hiányzik róla Ági rúzsának édeskés íze. Akaratlanul ismét a lányra pillantott: nem volt rúzs a szá­ján, így is szép volt. Kattant a gázgyújtó, a lány cigarettája is felparázslott. Az­tán otthonosan becsukta a kesztyűtartó ajtaját, majd rá­nézett hosszan, kíváncsian, de nem kérdezett semmit. Tudta, hogy most beszélget­nie kellene, dicsérni a lány szépségét vagy legalább meg­köszönni a figyelmességét, de egyetlen okos gondolat sem jutott az eszébe. Nem értette, mi van vele, a házassága'előtt ez soha nem fordult elő. — Mir. -ig ilyen szótlan? -r- oldotta a csendet a lány. — Előfordul... — válaszolt sokára, s hogy előzze az újabb kérdéseket, megjegyezte. — Nagy a Balaton. — Lellére megyek — értett a szóból a lány. — Én is — kapta fel a fe­jét. — Üdülés? — Egy kis kiruccanás — mosolygott megint a lány. — Csak úgy? — nézett rá, de magában ujjongott belül, hogy a lányt nem várja senki, tehát szabad, akkor pedig ... — Csak úgy... És te? — te­gezte le váratlanul a lány. — Tudományos tanácsko­zás ... — óvatoskodott, bár maga sem tudta, miért. t — A Balatonnál? Az jó... — Néey után mindig szabad vagyok... — Valóban? — nézett rá ár­tatlan arccal a lány. — Ha akarod...-— kidobta az ablakon a cigarettát, aztán gyengéden a lány combjára tette a kezét. S mert a lány nem tolta el a kezét, s még csak nem is húzódott tőle tá­volabb, lassan végigsimította selymes bőrét. — Találkozhatunk — né­zett maga, elé tűnődve a lány. — Kérsz egy kávét? — kér­dezte később. — Ihatunk — egyezett bele a lány. Szívesen megivott volna mellé egy konyakot is, de Aluminium szalagok Bővül a Székesfehérvári Könnyűfémmű. Az új alumínium- öntöde a szélesszalag-hengermű nyersanyag-ellátását biztosítja majd. Az első kemencében már próbatermelésre olvasztják az alumíniumot, majd megfelelő pihentetés után hét méter hosszú tuskókká öntik. A tömbök fűrészelve kerülnek a szé- lesszalag-hengerműbe. Képünkön a próbagyártás tekercselt alumínium szalagai. Együtt énekelt a színpad és a nézőtér Bemutatkozott Vecsésen a német nemzetiségi együttes Ápolják a nemzetiségi ha­gyományokat a vecsésiek. Messzi földön ismertek látvá­csak a lánynak rendelt. Mi­előtt újra elindította a kocsit, maga felé fordította a lányt és megcsókolta. A lány most sem lökte el, de nem is vála­szolt a csókjára. Csak azt érezte, hogy szaporábban emelkedik a melle a feszes pulóver alatt. — Hol szállsz meg? — Még nem tudom... — vont vállat a lány. — Talán akad még üres szoba a szállodában. Ha aka­rod, megkérdezhetem... — Az kényelmesebb, mint sátorban gubbasztani... Szerencséje volt. £s termé­szetesen pénze is. A portás pedig megértő lélek. Egy eme­leten kaptak szobát. — Várj, kinyitom — udva- riaskodott a lány, mivel csak egy kis sportszatyra volt,ne.- ki viszont az egyik kezét a bőrönd, a másikat' pedig a de­geszre tömött aktatáska húzta. — Szép, napos szoba — né­zett körül már odabenn. Megszabadult a csomagjai­tól, aztán válasz helyett át­ölelte a lányt. — Mikor kezdődik a tanács­kozás? — mosolygott rá a lány, engedelmesen simulva a karjai közé. — Lemegyek, tájékozódom, aztán megkereslek. Addig maradj a szobádban, jó? — Oké — bólintott a lány, kibontakozva az ölelésből. Csak amikor már becsukó­dott mögötte az ajtó, nézett körül. Meghökkenve fedezte fel a bőröndje tetején a leve­let. Sietve szakította fel. „Kösz’, hogy lefuvaroztad _ Évát. Jó tanácskozást. Ági.” Ügy meredt a jól ismert kézírásra, mintha kísérteiét látott volna. A telefon berre­gése riasztotta fel. — Ha rendesen viselkedsz a négy nap alatt, nem árullak el Áginak — ismerte fel a lány hangját. — És koszi min­dent. Szia. Mielőtt még bármit mondhatott volna, kattant a készülék. Hiába hallózott, nem felelt rá senki. Prukner Pál i nyes és színes farsangünnsplé- seilc, lakodalmaik, szüreti mu­latságaik, táncaik, dalaik, mondókáik, az ajerlajm, a hús­véti tojásfutás. Persze nem­csak a mulatságaik őrzik a ha­gyományt, őrzi ezt a mpnka is, utolérhetetlen kertészkedésük önmagát dicséri. A nemzetisé­gi hagyomány felélesztésére és a további ápolásra a közel­múltban, a Magyarországi Né­met Dolgozók Demokratikus Szövetsége mozgalmat indított, amelybe a Magyar Rádió és Televízió is bekapcsolódik. Ebben a hónapban száz köz­ségben rendeznek német nem­zetiségi műsorokat, s a száz község között egy — Vecsés. A száztagúvá egyesült helyi kultúrcsoport vasárnap mutat­ta be műsorát a művelődési házban. Ezzel ismét dobogóra lépett egy olyan együttes, amely méltán tart számot ar­ra, hogy országosan is jegyez­zék. A bemutatkozást telt ház hálás közönsége fogadta. A ki­tűnő műsorban fellépett a 70 éves vecsési fúvószenekar, a 60 éve alakult Munkásdalkör kó­rusa, a vecsési gimnázium, valamint a központi általános iskola énekkara. A dal, a mu­zsika teremtette jó hangulatot még fokozta a központi általá­nos iskola tiroli ruhás tánccso­portjának szereplése. Még új­rázni is kellett a táncot. Ez még a nagymamák tánca volt Vecsésen, a „néma szöveg” pedig egészen pontosan ezt fe­jezi ki: „Én a tied, te az enyém, és lesz clz esküvőnk...” A siker, a hangulat egyre emelkedett, a zenekarral, az énekkarokkal együtt zengte a nagyterem az O, Tanncnbau- mot. Az irodalom is helyet ka­pott a műsorban, német köl­tők verseit adták elő szép né­metséggel a gimnázium és a Kun Béla téri iskola tanulód. A vecsési nemzetiségi együt­tes ma még egy a száz közül. Minden adottsága megvan azonban, hogy a verseny so­rán akár az első is lehessen. Fekete Gizella /

Next

/
Oldalképek
Tartalom