Pest Megyi Hírlap, 1971. június (15. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-17 / 141. szám

\ A ‘“’■zjfiritm 1971. JÜNITTS 17.. CSÜTÖRTÖK Paisiello a piactéren A Paisiello-mű, a Szentendrei Te­átrum idei új mű­sordarabja, a ko­rábbi szentendrei hagyományokhoz hívek, ismét a magyar színháztörténet kezde­teire utal, hiszen néhány hó­nappal a Pikkó herezeg és Jutka Perzsi bemutatója után 1793. szeptember 27-én került színre Pesten, mint az első, magyar nyelven játszott olasz opera. Az 1 filosofi immagi- nari-t A’ Magokkal El-Hitetett Filozófusok címmel, németből készült csonka fordításban játszották. A nyomtatásban is megjelent szövegkönyvből ki­derül, a zenemű recitatívóit csupán elmondták, mert azo­kat a fordító vers helyett ösz- szevont prózában tolmácsolta. A Szentendrei Teátrum kö­zönsége Békés István olasz eredetiből készült, új teljes fordításban kiváló operaéne­kesek előadásában élvezheti a Botcsinálta bölcsek címre ke­resztelt szatirikus, helyenként érzelmes „víg énekes játékot”. Hogy miről is szól az opera — erről beszél Ruszt József: — A barokk vígopera min­den könnyedsége, bája, játé­kos csipkelődése benne csillog a Paisiello-műben. Egyébként az olasz zenekritikák szerint az egyik legjobb Paisielló- alkotás, hasonló zenei remek­mű, mint Cimarosa Titkos házassága. A cselekmény ele­mei sok tekintetben rokonok Moliére vígjátékainak és a kér sőbbi Rossini-, Donizetti-ope- ráknak a motívumaival. De a hasonlóság ellenére is az I fi­losofi immaginari alapműnek tekinthető. Szereplői: Petro- nio, a mindentudó bölcselő: Várhelyi Endre; Clarice és Cassandra, a leányai: Kal­már Magda és Dunszt Mária; Giuliano, a szerelmes ifjú: Miller Lajos. A darab meséje: Petronio, az öntelt bölcsellcedő sarlatán, egyik leányát: Cassandrát tel­jesen a maga képére idomítot­ta, földi örömöktől elzárkózó áltúdós-nőt faragott belőle. Másik leánya, Clarice tele forró vágyakozással, ki akar törni a botcsinálta bölcsek kö­réből. Szerelmese, Giuliano beférközött Petronio házába, s miután mint kérőt kikosa­razzák, magát a százesztendős világbölcsének: Argatiphonti- dasmk adja ki. V elismerhet el­lenné álcázva önmagát, meg­ígéri Petroniónak, hogy saját­magán mutatja be nekik a megfiatalítás titkát. Előbb azonban „jelenléti ívet” irat alá a bűvös esemény vala­mennyi tanújával, így Petro- nióval is. Amikor Giuliano „megfiatalodva” álruháját le­dobja, Petronio rájön, hogy orránál fogva vezették. Kide­rül a turpisság: a „jelenléti íven” — valójában házassági szerződésben — Petronio ta­núk előtt kötelezte magát, hogy Clarice-t feleségül adja Giulianóhoz. Petronio először dühöng, de aztán beletörődik a változtathatatlanba. Oberfrank Gézának — Ope­raházunk immár európai hírű karnagyának — első rendezése a Paisiello-opera. — Az elmúlt két évben Szentendrén vezényeltem — mondja —, s akkor úgy érez­tem nemcsak a zenekar veze­tése a feladatom, hanem, hogy szinte együttjátszva a színé­szekkel magam is szórakoztas­sam a közönséget. Régen fog­lalkozom a gondolattal, hogy egyszer rendezhessek, de min­dig azt képzeltem, első ren­dezői feladatom olyan opera lesz, amelyben a játék csak eszköz a zenemű tolmácsolásá­hoz. A Botcsinálta bölcsek elbűvölő áriákból, pezsgő duet­tekből, kvartettekből áll, ám a Szentendrei Teátrum szín­pada és maga a környezet is megkívánja a látványosságot. A színészi játék szerepe e he­lyen egyenrangúvá válik a ze­nével. Éppen ezért az éneke­Giovanni Paisiello a Botcsi­nálta bölcsek komponistája. Korabeli acélmetszet. seknek fölényes zenei tudással kell rendelkezniük, hogy a színpadi játék komédiázásá- ban szabadon feloldódhassa­nak. A próbák egyelőre még az Operaház próbatermében foly­nak, de július 2-án ismét megkezdődik a piactéren az előadássorozat, hogy egy-egy vidám estére jelenné varázsol­ja régmúlt századok színpadi hagyományait. R. K. JÁNOS-ÜNNEPÉLY Az idén is megrendezi i a több mint egy évszázados ha­gyományokra visszatekintő szakmai találkozót, a János- ünnepélyt a Nyomda-, a Pa­píripar és a Sajtó Dolgozóinak Szakszervezete. Ez alkalomból június 19-én, szombaton este „Minijén évben siker volt!” címmel rendeznek műsoros es­tet. A bevételt szociális célok­ra fordítják. Tv­játékfesztivál Június 21 és 26 között tart­ják meg a magyar televíziós játékok első fesztiválját Veszprémben, amelyen kül­földi vendégek is részt vesz­nek. Az idei első találkozón tíz tv-játék áll rajthoz. A vetítések mellett a tele­vízió nagyszabású vitát is rendez. Nemeskürty István, a mai magyar tv-játékok hely­zetéről, művészi szintjéről tart beszámolót. A veszprémi seregszemlével egy időben kereskedelmi vetí­téseket is tartanak, amelyen a világ legnevesebb tv-állomá- saitól érkező szakemberek előtt mutatják be a tv hateai legsikeresebb produkcióit. SZEKESFEHER VAR Géía fejedelem szobra, Aranybulla-emlékmű 1972-re — fennállásának ez­redik évfordulójára — új szob­rokkal gazdagodik Székesfe­hérvár. A városi tanács végre­hajtó bizottsága elkészítteti a városalapító Géza fejedelem szobrát. Megmintázására Mesz- lényi János, Székesfehérvárott élő szobrászművész kapott megbízatást. A fiatal művész elkészítette már a szobor ma­kettjét. Az egész alakos szob­rot bronzból öntik majd ki, s a fejedelem hajdani szálláshe­lyén, a bazilika mögötti terű-' Jeten állítják fel. 1972-ben ünnepli az ország az Aranybulla kiadásának 750. évfordulóját is. A jubileumra a Székesfehérvári Városi Ta­nács Végrehajtó Bizottsága el­készítteti az Aranybulla-em­lékművet. Megtervezésére és építésére meghívásos pályáza­tot írt ki. Az emlékművet a kihirdetés színhelyén, az úgy­nevezett András gyepen állít­ják majd fel. Tremeloes-egyiittes a Kisstadionban Hűtlen barátok A Pécsi Balett története — Vezet a Babérfa Az Ómega-együttes úgy lát­szik, most már teljesen kihe­verte a beat-káősz „megráz­kódtatásait”. Debreczeni Fe­renc, az új dobos feltétlenül nagy értéke most már az együttesnek. S hogy a közön­ségsiker továbbra is a régi, azt bizonyították legutóbbi Pest; megyei fellépéseik is. Népszerűségükből mit sem vesztettek, és új számaik egé­szen biztos, hogy rövid időn belül slágerré válnak. Két legfrissebb szerzeményüket — a Hűtlen barátokat és a Szo­morú történetet — a rádió­ban szalagra rögzítették, s a jövő hétfői Künnyűzemei hír­adóban hallhatják először a beatrajongók. Nemrégiben az együttes két tagja, Kóbor Já­nos és Mihály Tamás szer­kesztőségünkben járt, s el­mondták: tö^b külföldi meg­hívást is kaptak. A jövő hé­ten egyhónapos finnországi turnéra utaznak. Véleményünk sze­rint egészen biztos, - hogy az Ómega-együttes az északi or­szágban is tovább öregbíti a magyar beat hírnevét. Az Országos Rendező Iroda kiemelkedő nyári program­jának ígérkezik az angol Tremeloes-együttes vendég- szereplése a Kisstadionban. Június 25-én lépnek fel el­ső ízben. Az angol beategyüt- tesről már eddig is sok jót hallottunk, s az ottani slá­gerlistákon igen előkelő he­lyet foglalnak el. A dallamos, feszes ritmusú beat képvise­lői minden bizonnyal nagy sikerrel szerepelnek majd a Kisstadionban. Ugyanebben a műsorban fellép a Neoton- és a Gemini-együttes is. így hát jó alkalom kínálkozik arra, hogy egy kis összehasonlítást tehessünk a szigetországbeli, valamint a hazai beat kö­zött. S végül hadd hívjuk fel olvasóink figyelmét egy ér­dekes könyvre, amely a Ze­neelmélet sorozatban jelent meg. írója. Dallos Attila, s a címe: A Pécsi Balett törté­nete. Ami pedig slágerlistánkat illeti: a múlt héten „őrség­váltás” történt, ugyanis a hosszú idő óta listavezető Metró-szám, a Kócos ördö­gök a második helyre „csú­szott” vissza. Nagy meglepe­tésre ezen a héten is több sza­vazatot kapott az első helyre került szerzemény, amelyet az Express-együttes szólaltat meg. A címe: Babérfa. E HETI NYERTESEINK: Ziman Zsuzsa, Ipolydamásd, Le­nin út 114., Magyar István, Cegléd XII. k. 22. sz., Csíki György, Érd, IIL Hivatalnok u. 1. SLÁGERLISTÁNK: Komolyzene: 1. (4). Brahms: V. magyar tánc. 2. (5). Kodály: Háry János. 3. (2). Beethoven: Mir Eli­se. 4. (1). Bartók: Csodálatos man­darin. S. (3). Orlf: Carmina Bura- na. Tánczene: 1. (1). Babérfa (Ex­press). 2. (2). Kócos ördögök (Met­ró). 3. (4). A virágnak kell a napfény (Karda Beáta). 4. (7). Öcska láda (Zalatnay). 5. (6). Ré­giségbolt (Bergendy). 6. (—). Sötét a város (Omega). 7. (8). A nagy­papám egy nagy vagány (Máté Péter). 8. (10). Fázom (Bergendy). 9. (5). Élünk és meghalunk (Illés). 10. (9). Láttán/' én egy osztrigát (Neoton). Sunyó—Falus—Tamás SZOKOLY ENDRE: Riport a riportról (15.) Titáni ügy a Dagály utcában A Magyarság című napilap 1929. augusztus 31-én megjelent számának harmadik oldalán ez a vastagbetűs cím olvasható: „A belügyminiszter nyilvános ver­senytárgyalás nélkül egy fakereske- delmi vállalatra bízta a rendőrlakó­telep építését.” A Icikk első mondatai: „A külső Váci út mellett, a Da­gály utcában nagy építkezés folyik. •Négyszázhúsz egy- és kétszobás la­kást építtet a belügyminisztérium a lakásgondokkal küzdő rendőrtisztek és rendőrlegénység részére.” A cikk befejező része: „A Titán Faüzemek Rt. ez idei mérlege már aligha mutat ki vesz­teséget ezekután. Jó áron eladta in­gatlanai egy részét és házilag meg­kapott egy hatalmas közmunkát, amire szintén aligha fizet rá. Senki sem irigyli a Titántól a sok kerese­tet, legfeljebb azt, hogy hét eszten­deje a jövő belügyminiszterét bevá­lasztotta igazgatóságába, aztán ugyanezzel • a belügyminiszterrel köthetett adás-vételi szerződést.” Szerzőjét ez a cikk végre újra szerkesztőségi íróasztalhoz, de a vádlottak padjára is juttatja. A szer­ző? Ott olvasható a nevém a cikk alatt. Az ember, tudjuk jól, saját sor­sának kovácsa, de hogy a véletlen­nek is nagy a szerepe a sors alaku­lásában, senki sem tagadhatja. A té­mát, amit ebben a cikkben megír­tam, nem kerestem, tudomásom sem volt a rendőrlakótelep építéséről, szó szerint ezüst tálcán kaptam és pedig olyan időpontban, amikor már-már végleg letettem foglalko­zásom gyakorlásáról. Nyár elején, talán még júniusban, Összetalálkozom egy fiatal ügyvéd­del, dr. Falus Sándorral. Mint más alkalommal, most is megkérdi, miért nem próbálok valami jó riportot ír­ni, de azt is megtudakolja, van-e merszem kitekerni a belügyminisz­ter nyakát Már hogyne lenne. Hát akkor rajta, más ügyben kutatva most lelt valamit a törvényszék cég- hivatalábain. Véletlenül a Titán Fa­üzemek Rt. iratai kerültek kezébe. Azoknak, akik az egykori jogsza­bályokban járatlanok, elmondom, hogy a nyilvános számadásra köte­lezett vállalatokat, tehát a részvény- társaságokat a telephelyükön illeté­kes törvényszék céghivatala tartotta nyilván, és mérlegüket, de igazgató- sági és közgyűlési jegyzőkönyvüket is oda kellett benyújtaniuk. Bárki betekinthetett az irományokba. Semmi ördöngösség nem kell hát hozzá, a cégh'vatalban kideríthetek néhány tényt Az 1922-ben fakitermelés és fa- kereskedeiem céljával alakult Titán Faüzemek Rt. mérlegéi 1928-ig vesz­teséget mutatnak ki. 1923. évi köz­gyűlése dr. Scitovszky Bélát vá­lasztja az Rt, elnökévé, akinek erről a tisztségről történt lemondását vi­szont az 1926 decemberi közgyűlés tudomásul veszi. A részvénytársasá­gi elnököt, Nógrád megyei birtokost, régebben ugyanennek a megyének alispánját, majd főispánját, jelenleg országgyűlési képviselőt akkor ne­vezi ki a kormányzó a Bethlen- kabinet belügyminiszterévé. 1928 szeptemberében kelt igazga­tósági jegyzőkönyv: az igazgatóság hozzájárul, hogy az Rt. Dagály ut­cai ingatlanának ilyen meg olyan helyrajzi számok alatt telekkönyve- zett részét a m. kir. kincstárnak el­adja. A telekkönyvi tulajdonlapról meg­állapítom, hogy a Titán Rt. tulajdo­nából a kincstárra 1928. szeptember 29-én kelt adás-vételi szerződés alap­ján összesen 7757,70 négyzetöl ingat­lant írtak át. Az átíráshoz csatolni kell a szerződést is, tehát azt is kézbeveszem, ölenként 40 pengőt, vagyis összesen 310 308 pengőt fize­tett ki az állam vételár fejében, és­pedig készpénzben. A kincstár, mint vevő részéről a belügyminiszter, te­hát Scitovszky Béla szerepel aláíró­ként, Az eladó részvénytársaság volt elnöke! Már ez is szembeötlő, de még in­kább az a szerződés másik pontja: „A vevő kincstár az ingatlant azért veszi még, hogy azokon a mai napon a Titán Faüzemek Rt.-vei kö­tött vállalkozási szerződés alapján lakóépületeket létesítsen.” Márpedig építkezést csak szak­képzett építész vagy építkezés oél- jával alakult vállalat végezheti. Kimegyek ezek után a Dagály ut­cába, megnézem a befejezés előtt ál­ló mintegy négy és fél millió pengős építkezésit. Kiderül, hogy a kivitele­zést a Stabil Építőipari Rt), végzi. Vissza a céghivaitalba. Azt már tu­dom, hogy a Titán családi részvény­társaság tulajdonképpen, a közgyű­lések előtt két fivér, Braun Sándor és Miklós, valamint sógoruk, Dia­mant Jenő helyezi letétbe á legtöbb részvényt. A Stabil 1928 sízeptembe- rében, tehát nyilvánvalóan a Da­gály utcai építkezésre alakult Ala­pító részvényesei között a Titán részvénytöbbségének tulajdonosai nevével találkozom. A kincstár, azaz az állam, visz- szaélések megelőzése végett, a Köz- szállítási Szabályrendelet előírása szerint, minden vásárlásra vagy munkamegbízásra versenytárgya­lást kell hirdessen, s vonatkozik ez természetesen az j építkezésre is. Gondosan végigböngésztem tehát a hivatalos lap, a Budapesti Közlöny 1927. és 1928. esztendei számait, ha volt versenytárgyalás, abban a fel­hívásnak meg kellett jelennie, de sem a telekvásárlás, sem az építke­zés vállalatba adása nem szerepel a sok versenytárgyalási felhívás kö­zött Most még tisztázni kell, nem fi­zette-e túl az állam a telekárat. Fel­keresek négy ingatlanügynököt is. — Ha csak egy évvel ezelőtt jön, ajánlhattam volna ölenként 8—10 pengőért is. De azóta közművesítet­tek ezt a környéket most már 60 —70 pengő alatt nem kaphat — szinte szóról szóra így beszél mind a négy. 'Ennyi adat elég, ezek után nyu­godtan megírom a cikket. De kinek? Volt lapomhoz nem megyek, ha­ragszunk egymásra. Az Esti Kurír­ra gondolok és szólok egyik munka­társának. Másnap ad választ azt mondja, nem kell nekik, lehet hogy nem is beszélt a főszerkesztővel. Miklós Andort, az Est lapok gaz­dáját személyesen keresem fel. Egy­szer már jártam nála, ajánlkoztam hiába, hátha most több lesz nála a szerencsém. Szívélyesen fogad, kéz­iratomat még át is futja, de vissza­adja: — Nagyon érdekes, egyelőre még­is, várjunk vele. Jöjjön, mondjuk úgy nyqjc hét múlva. Ezernyi üzleti vállalkozása van, ki tudja pillanatnyilag, melyik miatt nem kívánatos számára leleplezni a Dagály utca titáni ügyét. Néhány naip múlva véletlenül az utcán találkozom Vécsey Leonéval. Férje a Magyarság rendőri riporte­re, igazán kitűnő költő és író, de tehetségét kénytelen álnéven írt de- tektívregényekre olcsó pénzért elfe­csérelni, néhány megjelent műfordí­tása remekmű. Hiába tehetséges, se­hogy sem tud beérkezni. Feleségének elmondom a magam sikertelen kísérleteit. Belém karol, visz magával a lakásukra, a férje otthon dolgozik, éppen talán vala­mi ponyván. Végighallgat, elolvassa a cikket, lázba jön tőle. Menjek ve­le azonnal a szerkesztőségbe, Hege­dűs Gyulához, a szerkesztőséghöz. Nemet intek. Szép, szomorú tekin­tetű szemével megértőén néz rám, átlátja, nem bírnám a sok vissza­utasítás után az újabb csalódást el­viselni. Megígérheti azonban, hogy este bemegyek hozzá a Greíshambe. Ott pedig: — Hegedűst nagyon érdekli a do­log, holnap délelőtt tizenegykor vár. Okvetlenül menj el. — Itt a kézirat? Adja ide! — ez­zel fogad a sebes beszédű Hegedűs és még csak annyit mond, hogy há­rom nap múlva keressem fel újra. Akkor így fogad: — A cikke jó és igaz, leellenőriz­tettem. Hozom. Elsejétől pedig vá­rom a továbbiakat. Salamon úr dél­után bemutatja az uraknak. Salamon József, a szerkesztőségi titkár végigvezet a szobákon, olyan nagynevű emberekkel ismerkedem, mint Pethő Sándor, Komáromi Já­nos, meg az akkor még fiatal, de már ismert nevű íróval, Dalos Sán­dorral és persze a főszerkesztővel, Milotay Istvánnal is, aki egy puha kézfogásnál többre azért nem mél­tat. Róla különben majd külön be­szélek még. A cikk pedig megjelenik, óriási vihart kavar. (Kö /étkezik; Vádlottak padján) Vágja ki, töltse ki és tegye bo- rítékba vagy ragassza levelezőlap­ra „Kedvenc lemezem” szelvé­nyünket, s t küldje be szerkesztő­ségünkbe (Pest megyei Hírlap, VIII. kér., Somogyi Béla u. 6.). A borítékra ne feledje el felírni: „KEDVENC LEMEZEM**. Szava­zóink között minden héten kisor­solunk három lemezt, a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat ajándé­kát. ZEBEGÉNY Megérkeztek a faházak A zebegényi Szőnyi István Emlékmúzeum hatalmas park­ja ezekben a napokban ki­sebbfajta csatatérhez hason­lít. Megérkezett az a huszon­négy faház, amely otthonul szolgál majd a már hagyomá­nyos képzőművészeti szabad­iskola hallgatóinak. Most ké­szítik a faházak cementalap­jait. Az idő sürget: a szabad­iskola az idén július 8-án nyitja meg kapuit a több mint kétszáz művészbarát előtt. Bár az idén lényegesen töb­ben vehetnek részt a szabad­iskola munkájában, mint ed­dig bármikor, mégis nagyon sok jelentkezőt kellett eluta­sítani — helyiséghiány miatt. Av idén sokan érkeznek kül­földről is.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom