Pest Megyi Hírlap, 1971. június (15. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-15 / 139. szám
rí»» literét K^Cívlap 1971. JUNTOS 15., KEDD Á kiscsikó, a cukor meg a zab Hegedűs Ambrus több mint tíz esztendeje dolgozik a nagykőrösi Szabadság Termelőszövetkezetben. Most készül nyugdíjba vonulni. A termelőszövetkezetben mindenki szereti és ismeri, főleg arról, hogy nagyon kedveli a jószágot. A napokban a Kálvin téri kis élelmiszerboltban találkoztam vele. Gyufát, meg egy üveg sört vásárolt. Távozáskor az ajtóból visszafordult. — Tessék még adni egy csomag aprószemű kockacukrot is... — Mokkacukrot tetszik gondolni? — Azt... — Kávézgat? — kérdeztem. — Nem én. A csikónak viszem. Az egyik tizenhat esztendős lovának ugyanis van egy háromhónapos fia, a Gyurka, s nagyon szereti a cukrot. Megnéztem a szép kis csikót. Boldogan ropogtatta a mokkacukrot az öreg fo- gatos tenyeréből. K. L. Veszteségre nyereség Libák a ha Túl a mélyponton a Kiskunsági Állami Gazdaság 1969-ben még huszonhárom- millió forintos veszteséggel zártak, tetézvén az előző esztendők veszteséglistáját. 1970 elején új vezetőgárda vette át az irányítást. (A felsőfokú képzettségű vezetők, beosztottak száma a gazdaságban most harmincöt, szemben a régebbi huszonnyolccal.) Még abban az esztendőben egymillió-kétszázezer forintos nyereséggel termeltek! A maguk erejéből stabilizálódtak: a nyereség tervezése az eljövendő esztendőkre reális, szilárd elgondolásokra utal: a következő három esztendőben évente megduplázzák az előző év nyereségét... 1969-ben több mint húszmilliós veszteség, de tavaly már nyereségesek: gyors előrehaladásukat ismerik járasszerte. A Kiskunsági Állami Gazdaságról van szó. IIúsz helyett öt Lakatos Tibor igazgató, agrárközgazdász, mikor Apa j - pusztára jött, nem új munka- területre érkezett, hiszen előtte a Gödöllői Tangazdaságban dolgozott. A kérdésre, mi a gyors megszilárdulás titka, Szemléletferdülés! A szem tengelyferdülés közismert fizikai elváltozás. Nem is túlzottan drasztikus beavatkozással gyógyítható — ha idejében észreveszik. A szemléletferdülés: nem kevésbé gyakori és hasonlóképpen beteg tünet: olykor önálló betegséggé fejlődik ki. Ilyenkor a beteg a jelenségeket fejtetőre állítva vagy megfordított perspektívában látja — azaz úgy működik, ahogy a tv gumioptikája: a fő témát elmossa, háttérbe tolja, a mellékes, apró-cseprő, háttérbe való dolgokat felnöveli, élesre állítja, főszereplővé teszi. Vannak egyéb szemléletferdülési tünetek is — de mindük fő közös jellemzője, hogy az adott arányokat módosítja, eltorzítja, fontossági sorrendjüket felcseréli. Elöljáróban hozzáteszem: a szemléletferdülés olyan kóros jelenség, amelynek teljes kifejlődéséhez és elterjedéséhez bizonyos speciális légköri elváltozás is szükséges — ám kölcsönhatásban: a gyakori előfordulású egyedi szemléletferdülés fokozza a speciális, kóros atmoszférát. Aki azt hiszi, viccelek vagy túlzók, annak néhány szemléletes, méghozzá megyei példával szolgálok. Egy ráckevei járásbeli riport folyamán a kenyérkérdést feszegetve, a megkérdezettek egyöntetűen panaszkodtak a boltban kapható kenyér minőségére. Végül egyik így fejelte meg az elhangzottakat: — Az a baj, hogy Halásztelken a maszek pék túl jót süt. Aki ismeri annak a kenyerét, már csak fanyalogva eszi az ízetlen, lapos, sűrű, sokszor égett vagy másnapos sütőüzemi kenyeret. Ha sosem ehettünk volna jobbat — akkor ez lenne a legjobb kenyér a világon. De sajnos, ettünk jobbat. Ez a baj. Ebben a nyilatkozatban volt némi akasztófahumor. Egy nemrég napvilágot látott na- pilapi cikkben viszont már komolyan gondolta az informátor amivel sorait zárta. Akkor még szenzációnak számított, hogy rekkenő melegben nincs szifonpatron. A cikk nem sok jóval kecsegtethette a tikkadt olvasókat, de hogy mégis „optimista” mondattal fejezze be a jelentést, ezt fűzte hozzá: — a szifonvatronhiányt talán csak a várható hideghullám oldja meg. Vagyis: az a hiba, hogy nyáron nagyon meleg van. Unalomig ismertek azok a minden megfelelő szezonban refrénszerűen ismételt mentegetőzések, amelyek szerint tél beköszöntővel a hideg és a havazás, nyár küszöbén a hőség és a szomjúság annyira meglepetésszerűen hat a különböző szezoncikkeket gyártó és forgalmazó illetékesekre — hogy éppen ez a sokk a hiányosságok oka. A tél után bekövetkező tavasz, a tavaszt követő nyár, és így tovább olyan idegmegpróbáltatást jelent évről évre, hogy nem lehet csodálkozni illetékesek begör- csöltségén. Hogyan is várhatnánk, hogy ilyen idegállapotban bárki cselekvőképes legyen? így az évszakoktól évről évre sokkolt illetékesek. Az ilyen sokknyilatkozatok olykor annyira szuggesztív hatásúak, hogy aki hallja, az is elkapja, mint egy ragályos kórt. így válik szemszögferdü- lésessé néha a legegészségesebb járókelő is; vagyis már nem a sörgyárat vagy a szi- fonpatron-felelősöket szidja, hanem a nyarat, nem a köz- tisztasági vállalatot emlegeti, hanem az időjárást — s a jó péket átkozza, amiért az megkóstoltatta vele a finom kenyeret, s ily módon viszonyítási alapot nyújtott ahhoz, hogy milyen a komisz kenyér. — Elkelne errefelé néhány házias, egyszerű, olcsó kisvendéglő — jegyezte meg a riporter egy kiemelt dunakanyari helyen, ahol egymásra torlódtak az ezüsttükrös étkezőcsarnokok, de szinte sehol egy családias, barátságos zöldvendéglő. Majd hozzáfűzte, hogy esetleg maszek iparengedély- lyel is megoldható lenne egyes teljesen ellátatlan környékek kisvendéglő-problémája. A kérdezett illetékes elgondolkozott, majd azt felelte: nem lenne időszerű, sem ésszerű, ha a mozgékony, vállalkozó kedvű, kötetlenebbül, rugalmasabban dolgozó kis maszek normát mutatna arra nézve: hogyan fest a hétvégi és nyaralóvendégek áhította mindennapos jó vendéglátás. Káros lenne az összehasonlítás, hogy így is lehet. Vagyis: a kóros szemszögferdülés, ha sokáig kezeletlenül hagyják, áttételeket képez. Ráterjed a mozgásszervekre is, olyannyira, hogy a megtámadott szervezetű Illetékes képtelen egyet lépni előre. Péreli Gabriella titkot nem árul el, hanem magyarázatot ad. A magyarázat megérteti a fellendülést adott helyen, időpontban, körülmények között. Ha mégis maradt mögötte titok: úgy hisz- szük, a határozott, egyenes, világos dönteni tudás, a véghezvitel erős szándéka, és jó képessége az. Egyszerűsítették a termelés- szerkezetet: azelőtt húszféle növénnyel foglalkoztak, most öt fajtával. Eddig valameny- nyi majorban többféle állatot tartottak, most a majorságokat szakosították. A takarmányt maguk termelik — a kukoricavetés ezerötszáz holdról háromezerre, a pillangós is kétezerötszáz holdról háromezerre növekedett — maguk készítik az abrakot, maguk keverik a tápot. Az adottságok kihasználása, egy-egy nagyobb vállalkozás. E két dolog nélkül ma már nehezen képzelhető el a termelés, a termelékenység, a nyereség növekedése nagyüzemi gazdaságban. Jobb ■esetben a nagy vállalkozás •— az adottságra épül. Apaj- ipusztán annak idején húszmillió forintos beruházással, szikeseken, ötszáz holdon, halastavakat hoztak létre. Húszmillió nagy összeg, de ahhoz kevés volt, hogy valóban korszerű halgazdaságot alapítsanak: a nagy kiterjedésű, sekély tavakon a halászat évi hárommillió forintos .ráfizetéssel folyt... Ez ötszáz hold- nyi tófelülat: az adottság. A •vállalkozás pedig: kacsát, libát rá. Mintegy ötmillió forintos beruházással, régi épületek fel- használásával, újak emelésével, berendezésével létrehoztak egy kacsatelepet, ahol a keltetőállomásról érkező kacsák ezreit, tízezreit fogadják. Innen kerül a kacsa, liba a tavakra. Jelenleg évi hat- százötvenezer kacsát adnak el, az idén még százezer, a későbbi esztendőkben évi háromszázezer libát. Az épületekben télen pulykát nevelnek: egy szezonban kétszázezret. Ez, eddig, évente három és fél millió kiló húst jelent! (Kukoricatárolóból, jelenleg, ezer vagon befogadóképességűt építenek.) (Külső, illetve felső segítségben mit igényelnének? Furcsa, de nem pénzt, hitelt elsősorban, hanem nagyobb pontosságot: hogy jobban, biztosabban tudjanak előre tervezni, hogy terveik megvalósulását ne fenyegesse sokféle bizonytalanság. Mire gondolnak? Még régebben meghirdették, hogy hitelt lehet igényelni importgépekre: tavaly ősszel beadták a hitelkérelmet — a bank még azóta sem válaszolt... Amikor •megkezdték a kacsanevelést, a törvény biztosította a beruházás harminc százalékos állami támogatását. A rendelkezést időközben felfüggesztették — de akkor már a programúk elkezdődött.) Jutalomüdülcs IVyugaf-Európában A tartásra szolgáló épületek, a munkahelyek, a köztes erdők, gyepágyak, utak rendje mintaszerű, a tisztaság laboratóriumi. A vezetés elve, olyan üzemmenetet létrehozni, hogy a felső vezetésnek ne kelljen az apró dolgokkal törődnie. Tehát nem külön utasításra váró feladat, hanem szabály, hogy trágya egyetlen napig sem maradhat a telepen, de ugyanígy előírják a meszelést stb. Azokból az üzemekből, brigádokból, ahol legnagyobb a rend, jutalomüdülésre Bulgáriába, Jugoszláviába utaztak — legközelebb pedig nyugat-európai útra — természetesen a fizikai dolgozók is. (Sokfélül, sokfajta életformából, egyéni sorsból kerültek össze az apajpusztai gazdaság dolgozói. Egyiküknek az ükapja is itt élt, ugyanabban a tanyai házban, szabad pásztoréletet, s az utódok is űzik mindmáig a pásztorságot. A másik, sok- gyerekes család Szabolcsból, volt nagybirtokról érkezett egy major megürült lakásába, szaporítván nemcsak a munkáskezek számát, de a szociális problémákat is. A harmadik szintén volt cselédlakásban él, de nyolc általánosával brigádvezető, és egész könyvtárnyi szakirodalmat gyűjtött össze az otthonában. Nyitva a lehetőség, kedvezményes úton saját házat építeni — egyelőre mégsem halad elég gyorsan a központi telepre való költözés.) De nemcsak buzdítanak, serkentenek — hanem fegyelmeznek is. Az állami gazdaságok nagy része munkaerő- hiánnyal küzd, mégis, alig másfél év alatt, harminc embert bocsátottak el italozásért, lopásért, hanyag munkáért. (Régebben fizetési napokon, bizonyos egységekben teljesen leállt a munka.) Külön fejezetet érdemelne az emberekben szunnyadó alkotóerő felszabadítása. „Ha egy-egy üzemegység akkor is rendesen termel, mikor a felsőbb vezetés mással van elfoglalva, az ott dolgozókra, az üzem vezetőire érdemes odafigyelni. Példaként említhetném a sertéstelepünk dolgozóit, s vezetőjét, Halász Ödön mezőgazdasági mérnököt. „De itt van Hubai Adám technikus példája is. Régebben a halászatot vezette. Aztán megkérdezték tőle, miért nem produkált többet? „Ha hagytak volna.” Hát aztán hagyták. Jórészt ő tervezte meg a kacsatartás módját, és a leendő kacsagondozókkal, tizenhárom emberrel, fél év alatt felépítettek két nagy épületet, húsz-húszezer kacsának. Iliiéi házépítésre Szólhatnánk még a szociális tervekről: eddig a gazdaság, amint a rendeletek lehetővé tették, negyvenezer forintot adott dolgozóinak házépítésre, tízéves szerződés ellenében — az illetők ugyanakkor az államtól százezer forintos, igen kedvezményes kölcsönt is kaptak. Ezután a negyvenezer forintos támogatást nyolcvanezerre szeretnék emelni. Ez azonban már — remélhetőleg — a jövőbeni eredmények következménye lesz. Padányi Anna Épül a szegedi házgyár Szeged határában gyorsított ütemben épül az új házgyár, amely Csongrád megyén kívül a Dél-Alföldet látja el majd építőelemekkel. A tervek szerint az év második felében már megkezdődik a próbagyártás. Képünkön az épülő hétezer köbméter kavics tárolására alkalmas silók. 26-ról 62-re Mi van a zászló mögött - Püspökhatvanban? Hírt adtunk róla, május 22-én ünnepélyes keretek között átadták a püspökhatvani Űj Barázda Termelőszövetkezetnek a S2jpT és a Miniszter- tanács vörös vándorzászlaját és az ezzel járó 80 ezer forint jutalmat. A sikerek okai után nyomoztunk a gazdaságban. Tíz évvel ezelőtt két fiatal mezőgazdasági szakember vette át a tsz irányítását, Jakus László elnök és Meleg Dezső főkönyvelő. A Munka Érdemrenddel kétszer is kitüntetett elnököt csak ritkán lehet az irodában találni.* Mint mondják, hajnaltól késő estig ahatárt járja, vagy más szövetkezetek ügyes-bajos dolgát intézi, hiszen ő az Észak-Pest megyei Területi Szövetség elnöke is. Meleg Dezső főkönyvelőt faggatjuk arról, hogy mi a sikerek titka. Szakemberhez méltóan mindent számokkal bizonyít. Megtudjuk, tíz éve 26 forintot ért egy munkaegység, s az egy dolgozóra jutó nyereség alig volt több mint ötezer forint. Ma egy munkaegységre 62 forintot fizetnek, s az egy dolgozó főre eső nyereség kétszáz forint híján 24 ezer. Szarvasmarha-állományuk 200-ról 700-ra, sertéseik száma 300-ról 1500 darabra nőtt. A tehenenkénti tejhozam 3 ezer 300 liter, de néhány olyan tehenük is van, amelyik ennél is többet ad háromezerrel. A számok bizonyítják a fejlődést — mondja, de arról egy szót sem szól, hogy ez elsősorban kettőjük érdeme. Inkább a jelenről és a jövőről beszél tovább. Elsősorban állatenyésztés- sel foglalkoznak. Háromezer sertés hizlalására alkalmas sertéstelepük van. A tehenészetben pedig a közeljövőben szeretnék elérni az egyedenkénti 4 ezer literes tej- Jiozamot. A növénytermesztés csak a második helyet foglalja el a szövetkezetben, de eredményei így is dicséretesek. Kenyérgabonát 640 holdon, cukorrépát 90 holdon termesztenek. A 200 hold zöldborsó szárát az állattenyésztésben hasznosítják. A zökkenőmentes munkát 22 traktor, 9 tehergépkocsi és 4 kombájn biztosítja. Joggal mondhatjuk: gazdag tsz a püspökhatvani. S hogy tovább gazdagszik, arra is megvan minden adottsága. A közeljövőben befejezik egy tehén- és növendékmarha-istálló építését. A készülő sütöde és a húsfeldolgozó nemcsak a képzeletbeli konyhára hoz, hiszen nemsokára átadják rendeltetésének az üzemi étkezdét is, s mindkettő elsősorban a helyi lakosságot látja el minőségi áruval. Pezsgő az élet a szövetkezet művelődési otthonában is. Me- gyeszerte ismert irodalmi színpaduk és menyecskekórusuk rendszeresen tart bemutatókat ősszel pedig a fiatalok kívánságára ifjúsági klubot nyitnak. újfalvi A dolog látszólag egyszérű, a valóságban azonban rendkívül bonyolult. És ezzel kezdődik a dilemma: ki legyen a regény hőse? — ez a kérdés gátol hónapok óta az üzemi tolvajokról szóló művem megírásában. Adva van egy igazgató és adva van egy kis jelentéktelen ember. Az igazgató tizennyolcmillióért konstruált egy bukfencvető gépet. Aztán kiderült, hogy felesleges, mert az apró gyerekek is — kivéve néhány elvetemült, konzervatív kölyköt — bukfenc helyett szívesebben táncolnak. Most ott áll a bukfencvető a gyárudvaron és eszi a korrózió, amit népiesen rozsdának neveznek. Tehát világos, hogy a bukfencvető gép ésszerűtlen Ez a kérdés masina. Azonban a kezdet kezdetén az igazgató úgy tüntette fel, hogy ésszerű s ezért a kezdet kezdetén fel is vett 30 ezer forint ésszerűsítési pénzt. Ilyen módon eddig 18 millió 30 ezer forintban van a bukfencvető, s hogy a rozsda ne szedje ízekre, ezért bizonyos karbantartási költségek is felmerülnek. De nevezhetjük-e ezt a cselekedetet üzemi tolvaj lásnak? Ebben nem vagyok biztos, mert az igazgató nem vitte haza a bukfencvetőt, hiszen ott áll a gyárban. Továbbá, az igazgatót se le nem csukták, se elő nem léptették, tehát bizonyosan igazságtalan a gyanúm. Ellenben itt van Pemete Ferkó — a másik hősjelöltem, a jelentéktelen ember —, nála már sokkal kézenfekvőbb a helyzet. Ő tipikus üzemi tolvaj, mert két hónappal ezelőtt — mint utólag bevallotta —, ellopott egy csavarhúzót. Azért vallotta be utólag, mert a minap helyezték csak üzembe azt a motozógépet, amelyet négymillió devizaforintért vettek nyuga- to". Ekkor bukott le ez a kisstílű Pemete két ácskapoccsal, amelyet overalljába rejtve akart hazavinni. A tények nyomása alatt azt is bevallotta, hogy a csavarhúzóval és a két ácskapoccsal az elromlott kertajtót akarta megreparálni. Még jó, hogy kalapácsa volt. Az eset világos: Pemete összesen 20 forint értéket lopott, tehát gazdasági kártevő. Nem egyszerűen megtévedt ember, hanem visszaeső bűnös! Így érthető, hogy Pemete ügyét napokon belül megtárgyalták a széles nyilvánosság előtt, a szabadban, a szerelő- csarnok mellett, ahol a bukfencvető gép ál!. A vád képviselője felállt a bukfencvetőre és Pemete fejére olvasta a csavarhúzó és a két ácskapocs eltulajdonítását. A vádat személye^ sen az igazgató kép' viselte. Ez tehát a dilemmám: ki legyen regényem hőse? V. Gy.
