Pest Megyi Hírlap, 1971. június (15. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-13 / 138. szám

ffgcyy ff 1971. JÜNITTS 13., VASÁRNAP \7 fL'Q-EI 5 Egy a húsz közül Foglalkozásé: anyagmozgatási A ferrit születése Hétfőn: döntő SZÓLJATOK SZÉP SZAVAK Hétfőn este, a Madách Szín­házban kerül sor az amatőr színjátszó mozgalom több, mint féléves vetélkedősoroza­tának, a Szóljatok, szép szavak országos versenyének, döntőjé­re, amely a rádió és televízió több milliós közönsége előtt zajlik majd. Hétfőn este a középdöntők legjobbjai, a hajdúböszörmé­nyi kultúrközpont és Bocskai Gimnázium diákszínpada, a tatabányai Bányász Színpad, a szentesi Horváth Mihály Gim­názium diákszínpada, a kapos­vári Fonómunkás Kisszínpad és a budapesti Ifjúsági Színpad pinceszínháza verseng az első helyezésekért. S, hogy érdemes volt végig­küzdeni ük e nagyszabású ver­senyt, azt bizonyítják az érté­kes díjak is: társulatonként 30 ezer forint értékű külföldi uta­zás, s a két fődíj, egy művelő­dési autó, s egy teljes stúdió­berendezés. Könyv a Georgikonról Jövőre lesz 175. évforduló­ja annak, hogy Keszthelyen megalapították a világ első felsőfokú mezőgazdasági is­koláját, a Georgikont. Az év­fordulóra a Georgikon anya­épületében múzeumot rendez­nek be. A jubileum alkalmá­ból dr. Sági Károlynak, a Ba­latoni Múzeum igazgatójának szerkesztésében könyv ké­szült a Georgikon történeté­ről. A szerzők feldolgozzák a mezőgazdasági szakemberkép­zés magyarországi történetét és fejlődését. Az utazóknak az állomás a '„második otthonuk”. Szeretik magukat otthonosan érezni, a várakozás idejét szórakozással elütni. Hát mivel lehet agyon­ütni az időt egy-egy állomá­son? Korsók közben Aszódi állomás, délelőtt 11 óra. Tikkasztóan süt a nap. Kevés a várakozó ember, de aki itt van, úgy látszik, mind szomjas. Két büfé is rendelke­zésükre áll. A vágányok melletti söntés- nél kérek egy pohár sört. — Pohár nincs — jelenti ki leereszkedően a csapos, fekete fiatalember, aki olyan maga­biztos, mintha ő lenne Isten földi helytartója. — Nem pohár, hanem sör — próbálkozom a magyarázat­tal. — Mondtam, hogy nincs po­hár, csak korsó. A kedves ven­dégek elviszik a poharat haza, így kifogyott. No jó, egy po­haram még van, abba adok magának. — Vigyázni kell vele — bök meg egy fiatalember, s int a csaposra, — én már nem vi­tatkozom, inkább iszom négy pohár helyett két korsót, ugyanaz. A fiatalember, mosolygós, csontos arcán húzódik a bőr, alacsony, szőke, sűrűvérű gye­rek. — Itt Aszódon mindig van két órám. Pesten dolgozom a lakásépítő vállalatnál, darus vagyok. Túráról járok be. Most éjszakás voltam, reggel hatkor befejeztük a munkát, mosdás, öltözés, a Keletiben két pohár sör, aztán nyolckor gyerünk a vonatra. 12-re haza­érek. Most kihalt az állomás, se haverok, se nők, nem tu­dom, hová lettek. De én nem tudok egy kis szórakozás nél­kül lenni. Állandóan utazom, vagy dolgozom, otthon meg al­szom. Hát utazás közben kell így kis szöveg, egy kis sör, itt kündig négy pohárral iszom, hagy két korsóval. Jönnek a haverok, fizetünk egymásnak. Nők is vannak, mindig, a fene egye meg, épp most nincs. A múltkor négyen voltunk, fog­tunk négy nőt, elvonultunk az állomás mögé a pohár sörök­Néder Ferenc most huszon­három éves, közvetlenül dip­loma előtt áll, — de azt is mondhatom rá: úgy indul ne­ki az életnek, hogy révbe ér­kezett. Mint a sajtó is hírül adta: idén elsőízben diplomáznak hazánkban anyagmozgatási szakmérnökök. Néder Ferenc is ezt a nagyon korszerű és időszerű, nagyjövőjű szakmát választotta. S most, hogy öt év Után eljutott a finisig — már családos, kétgyermekes apa, és boldog lakástulajdonos is: be­levágott és kétkezi munkát sem sajnálva, kialakított ma­guknak egy szép, szoba-kony- ha-fürdőszobás „lakosztályt” Kismaroson. Mi kell még a boldogság­hoz? Ahogy ezt a vidám fiatalem­bert elnézem: nem sok. — Három éve nősültem, érettségi után. Feleségem két évvel fiatalabb nálam, Vácon dolgozik a Dunakanyar Ven­déglátóipari Vállalatnál — most anyasági segélyen van: egyik kislányunk kétéves, a másik kéthetes. Mindeddig anyósoméknál szorongtunk — de ott kicsi a hely, három csa­lád, nyolc fő: egy fedél alatt sok. Hát nekivágtam — sze­rencsénkre a feleségem nagy­szüleinek házában megürese­dett egy szoba (elment az al­bérlő, ilyen is van, úgylátszik, burokban születtem!), és tes­sék megnézni: már nem sok kell a beköltözéshez. Beépítet­kel, fogidostuk a nőiket, pensze, hagyták magukat, hát jön a vonat, ugrunk fel, felhajtjuk a maradék söröket, a pohara­kat meg szétdobáljuk, de ezt ne mondja meg a csaposnak — és suttogóra fogja a hangját —, fizetek magának is, de gyorsan, máris jön a vonat, pedig ott, nézze azt a nőt, de szívesen lemaradnék a vonat­ról, de nem lehet, délután hatkor indulnom kell vissza, hátha itt lesz akkor is az a kis szőke... Piros ulti Gödöllői állomás. 13 óra 30 perc. A „Dohányozni tilos” váróteremben középiskolás diákok, körülülnek egy asztalt és kártyáznak. — Most keresem meg a ko­csira valót — s besöpör hat forintot egy hirtelenszőke. — Látod, te barom — ser­cint gátlástalanul az egyik vesztes társának, egy sárga garb ásnak —, ha nem a csikót hívod ... — Akkor mi van? — szólt vissza — kaptam ebédpénzt egy százast, kisebb nem volt otthon, van miből játszani. — Fogadjunk egy százasba, hogy az esti meccset a zöldek nyerik — mosolyog a negye­dik, egy hajlott hátú, sovány fiú. — Fogadjunk, ha elvesztem, se számít, van otthon kaja, ebédelek otthon. — Inkább tegyük fel a szá­zast a következő partira — ja­vasolja a sercintős —, motort akarok venni, kell a pénz. — Tegyük — csatlakozik a sárga garbós —, nekem egy régi Mambó magnóm van, jó lenne az első százas a Phi- lips-hez. — Könnyen dumáltok — így a hirtelenszőke —, az én fate­rom nem tsz-ben dolgozik. — Mennyi a zsebpénzed? — kérdezem. — Nincs, a ater kereskedel­mi dolgozó, négyen vagyunk testvérek, annyi van, amennyit kártyán nyerek, napi tízes. — S ha vesztek napi tízest, akkor a következő nyereményt nem kapod meg — gúnyoló­dik a sárga garbós —, így egálban vagy. Nekem van he­ti százasom. tűk a nyitott verandát, a ma­gunk, a barátaink, rokonaink körülbelül ötezer forint értékű társadalmi munkájával. — Hol helyezkedik el? — Hadd kezdjem az elején. Miután Vácon elvégeztem az általános gépipari techniku­mot, a Műszaki Egyetemen jelentkeztem — egy másik ka­ron. Nem oda vettek fel, ha­nem a másodikként megjelölt anyagmozgatási fakultásra. Most már örülök, hogy így lett: nagyon érdekes, és idő­szerű szakma. Hiszen szinte a legégetőbb kérdés ma ná­lunk az anyagmozgatás gépe­sítése, áttételesen ez a terme­lékenység fokozásának alapja. És épp ezért rendkívül széles körű lehetőséget nyújt az el­helyezkedésre. Igaz, nálam korlátozó tényező, hogy MÁV ösztöndíjasként ugyanannyi időre (azaz négy évre) el kell magam kötelezni a MÁV-nak, mint ameddig ösztöndíjat kap­tam tőlük. De én ezt is opti­mistán fogom föl: a Nyugatin kapok állást, a teherpályaud­varon és ez szakmai szempont­ból kitűnő indulás. Itt sokfé­le munkagépet ismerhetek meg a gyakorlatban — speciá­lis szállító járműveket, konté­nereket, targoncákat, darukat. S hogy később hogyan alakul a pályafutásom? Szeretnék majd egy felfutó, fejlődő me­gyei vállalathoz kerülni. De ez még messzi van. Tény, hogy ezerféle szerteágazó érdekessé­ge van ennek az új szakmá­nak; például mostanában kez­— Nékem naponta a napi borravaló 10 százaléka, anyám fodrász — mondja a sercintős. — Én tanítok — mondja a görnyedt hátú —, óránként 10 forint, matematikát korrepe­tálok. — Ki a legsaomorúbb, ha veszt? — ö — és röhögve a gör­nyedt hátúra mutatnak, aki elvörösödik. Színpadi jelenet Isaszegi állomás. Délután három óra. Egy fiatalember és egy lány ül, és arcát napoztat- ja, a többi várakozó bent a váróteremben hűsöl. A fiatalember hirtelen a lány mellé ül, és megszólítja: — Ne haragudj, hogy nem ismertelek meg. Szia! — Én magát sose láttam — merevedik meg a lány arca. — Na, ne nagyképűsködj már, mert szétmegyek a rö­högéstől. — Kérem, hagyjon békén, már a múltkor is molesztált, ugyanitt, ugyanekkor. — Látod, hogy emlékszel rám, látod, hogy ismerjük egy­mást. — Nem ismerjük, mert a múltkor egy pofont adtam, s akkor elkotródott. — De most hajlandó va­gyok kibékülni. — Bár már jönne az a ro­hadt vonat! — fohászkodik a lány. — Nekem férjem van, hagyjon békén. — Olyan unalmas a vára­kozás egyedül, beszélgessünk — ad le a hangjából a fiú. — Ott az a férfi figyel — mondja hirtelen a lány a fiú­nak, és felém bök. A fiú fel­áll, odajön hozzám, és súgja: gyere, bemutatlak, mint bará­tomat, hátha szórakozhatunk egyet. — A barátom — mutat be a fiú. — Hová utaznak? — kér­dezem. — Pestre, mégpedig napon­ta, oda-vissza. Nagyon unal­mas — felelik egyszerre —, mindenkit ismerünk az állo­máson, a vonaton. Ha isme­retlent 'átunk, akkor eljátsz- szuk az előbbi jelenetet — nevetnek —, hogy szórakoz­zunk. Berkovits György dik fejleszteni a gyors vagon­kiürítést, az állásidőcsökken­tést célzó transzkonténereket. Ezeket, a váci hajógyárban ké­szített, a külföldi licenc alap­ján gyártott, korszerű szállítá­si segédeszközöket már alkal­mazza a MÁV és a MAHART. Lényegük az, hogy nem egyen­ként és emberi erővel, hanem blokkban, daruval teszik át a szállítmányt egyik szállítóesz­közről a másikra, teherautó­ról vasúti vagonba, hajóra. — Hányán indultak — és hányán jutottak el a diplo­máig? Remélem, nem kiabál­juk el ha a diploma megszer­zése előtt nyugtázzuk a dip­lomát. — Erre a reményre éppen az e kérdésre adható vála­szom jogosíthat fel leginkább. Ugyanis harmincán indul­tunk — de az ötödik év vé­gén már csak húszán marad­tunk. Hogy miért? Szubjektív ok: sokaknak nehéz volt az anyag. Igazság szerint ezek az okok némileg objektívak, s jórészt érthetők is voltak. Űj szakmáról lévén szó, az okta­tási forma kialakulatlan. Hogy jegyzetet nem lehetett kapni, amikor szükség volt rá, azt nem is mondom, mert az ellenkezője a kivétel a ha­gyományos fakultásokon is. De talán túlzottan szerteága­zó anyagot kaptunk, nem ki­elégítő mélységben; kevés még a specialista. Ennek oká­ból oktatóink sokat jártak külföldi tanulmányutakon, de ennek gyümölcsét már in­kább az utánunk következők szüretelhetik le. Dehát min­den pionír-szakma ilyen, s tulajdonképpen úgyis a gya­korlat, a szüntelenül fejlődő gépesítés közben fejlődhe­tünk mi is. Ha lehet, szeret­ném hozzáfűzni, hogy na­gyon sokat köszönhettünk rektorhelyettesünknek, a mun- kaérdemrendes, külföldön is elismert Kádas Kálmán pro­fesszor úrnak — ő tanított közlekedés-gazdaságtanra. Na­gyon izgalmas tárgy, a téma alfája és ómegája. Számom­ra sokat jelentett a havi hat­száz forintos ösztöndíj, a szinte teljesen díjmentes kol­légium és menza. — Mennyi fizetésre számít — úgy is, mint családapa? — Ügy hallom, egy vado­natúj rendelkezés szerint az adott munkaadóval való meg­egyezés alapján, de 1500 fo­rintnál kevesebb fizetést nem kaphatunk; ez fél év után hatszáz forinttal emelkedik, ennek feltétele a vasúti szakvizsga megszerzése. Előre­láthatóan augusztusban ál­lok munkába — feleségem most családfenntartóként 400 forint családi pótlékot kap, ha állásban leszek, ez 300-ra csökken, de összeadva a 600 forintos anyasági segélyt és a fizetésemet: fél év múlva háromezer forint lesz a jö­vedelmünk. — Mit választott a diploma- munkája tárgyául? — A záhonyi állomás vas­ércátrakásának gépesítését. Az eddigi gépesítettség már korszerűtlen. Diplomamun­kám a megnövekedett szállí­tási kapacitás jobb kihasz­nálását célozza. Újszerű hid­raulikus működtetésű rako­dókocsik üzembe állításáról van szó. Ez az eddig használt mechanikus működtetésűek- kel szemben minden szállítá­si, anyagmozgatási részlet­funkciót egyetlen központi motorról, hidraulikus mun­kavégzőkkel lát el. Azaz (megszűnik az a nehézkes, időt, energiát, emberi munkaerőt prédáié módszer, amikor min­iden munkafázist külön-kü- ilön egység végzett. — Különben: innen: Kis­marosról járok majd be, ez naponta három órát vesz igénybe — ma. De nemsokára elkészül a vonal villamosítá­sa, az út is lerövidül, vagyis ezzel is szerencsém van ... Péreli Gabriella Mi a ferrit? Különleges, vastartalmú porból „gyúrt”, azaz: sajtolt és égetett anyag, mondhatnánk: acélkerámia. A háború után terjedt el szé­les körben, forradalmasította a híradástechnikát. Mágneses magként a vasat helyettesíti a rádió- és tv-készülékekben. Előnyei: vasból nem lehetne annyiféle formát esztergáin., előállítása olcsóbb, tulajdon­ságai jobbak, súlya jóval ki­sebb. O Atomizer a neve: a váci Híradástechnikai Anya­gok Gyárában egy hónapja működik ez a masina, amely előkészíti az alapanyagot. Óránként 140 kiló szemcsé- zett ferritet gyárt a porból, s ezt a szemcsézett anyagot töl­tik a sajtológépekbe. O Áprilisban kezdett dol­gozni ez a nyugatnémet sajtológép. A szemcsézett fer- ritből 120 tonna nyomással préseli a képen látható eltérí­tőgyűrűt, amit aztán a szí­nes tv-készülékekbe építenek be. O A ferritgyűrűket 1400 fo­kos, izzó kemencében égetik. Közben 15 százalékot zsugorodnak a gyűrűk, meg­kapják végleges formájukat. A HAGY 1,1 millió dollár ér­tékű ferritet exportál az idén. Fotó: G ár dós NAGYKANIZSA 13 szintes lakóház Nagykanizsa újonnan épülő keleti városrészében elkészült a város első 13 szintes lakóhá­za, Az impozáns ház a város legmagasabb pontján, az új városrész kapujában áll. Nyolcvanöt egy-, két. és há­romszobás lakását a Nagyka­nizsán székelő kőolajipari vál­lalatok dolgozói kapják. Ez a város első olyan lakóépülete, amelyben kaputelefon is mű­ködik. A modem lakóházat, amely mellett másik hasonlót is emelnek, csütörtökön adták át az építők. Ital, kártya, udvarlás Utazás és szórakozás

Next

/
Oldalképek
Tartalom