Pest Megyi Hírlap, 1971. június (15. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-12 / 137. szám

megye* ^Kírltm 1971. JÚNIUS 13., SZOMBAT Izgalmas leleteket ígér... Középkori oklevél vezette a régészeket — Budakeszi hatá­rában — a ságvári-ligeti (egy­kor budaszentlőrinci) pálos ko­lostor nyomaira. Már a koráb­bi évtizedekben szóba került a feltárás, de részben anyagiak miatt abbamaradt. A mostani ásatás sok izgalmat ígért a ré­gészeknek, és látványosságot %7. érdeklődőknek. A hagyomány szerint a kolostor olyan magas építmény volt, hogy napnyug­takor az árnyéka elért a budai várig. A feltárás lényeges mo­mentumhoz érkezett; sírokra bukkantak, és csaknem bizo­nyos, hogy a több száz éve itt pihenő tetemek neve ismert az adomány levélből. Az Országos Műemlék Felügyelőség nagy gonddal tárja fel a területet, hiszen több műhelyt sejtenek a romok alatt, többek között fazekas, szűcs és kovács szak­mákra utaló munkahelyeket. A kolostor kútja is sok érde­kes leletet tartogat még. Madách gyűrűje Csákó Gyula, Budapesten élő nyugdíjas egy hajdan Ma­dách Imre tulajdonát képező gyűrűt ajándékozott a balas­sagyarmati Palóc Múzeumnak. A gyűrű a családi hagyaték­ból került hozzá. Mint tegnapi lapunkban jelez­tük: ezentúl rendszeresen minden szombati és keddi lapunkban adunk az eddigieknél részletesebb Tv-figyelőt. A hatodik paragrafus. A jó riportfilm hasonlatos abban az igazi irodalomhoz, hogy az egyedi esetben mindig fel tudja mutatni a közérdekűt, az általánost. Ebben az érte­lemben is tanulságos volt Pásztory János rendező és Kocsis Jenő operatőr, kedden sugárzott filmje. Zavart mosolyok, hunyorgó tekintetek, egérkearcok. Tíz­éves gyerekek ténferegnek a kéleshalmi, tanyasi iskola kö­rül, ahová nem engedik be őket, mert „körzetesítették” az ötödik osztályt. A szülők azon­ban — ilyen-olyan okokból — nem akarják elengedni cseme­téiket a hétközi kollégium­mal rendelkező, modemül fel­szerelt körzeti iskolába. Pénz- büntetés szabatik ki, izgatott hangú gyűlés hivatik össze, áll a helyi háborúság. S las­san felsejlik előttünk az élet­formaváltás kínja. Ész és ér­zelem, múlt és jövő laokooni összefonódásából kibontako­zik az ismert tanulság: aka­rata ellenére nehéz boldogíta­ni az embert. Szívósság és tapintat, türelmes beszélgeté­sek és meggyőző érvek szük­ségesek hozzá, hogy a szü­lők megértsék: önzéstől sem ment ragaszkodásuk, végső soron ártalmára van gyerme­keiknek. Az Iskolatelevíziő talán leg­fontosabb feladatának tesz eleget, mikor feltérképezi e nagyon is reális, sebeket ütő ellentmondásokat, és filmjé­ben az ország nyilvánossága elé tárja. Ivanics Lilla szer­kesztő és munkatársai érez­ték felelősségüket, de arra is ügyeltek, hogy hangfogó nél­kül szóljanak a való helyzet­ről. Reméljük, figyelmezteté­sük azokhoz is eljut — akiket illet. A keddi tv-nap, a dokumen­tálás jegyében pergett. A ne­héz víz csatája című francia— norvég produkciót rekonst­ruált dokumentumfilmnek ne­vezhetnénk. A második világ­háborúnak az egész emberiség sorsát érintő titkos harcát dol­gozta fel: a versenyfutást azi atombomba feltalálásáért. Te­lemark norvég hősei kétszer | is megállították Hitlert a „cso­dafegyver” megszerzésének útján. Az események résztve­vőinek közreműködésével ké­szült filmet akár erkölcsi pél­dázatnak is tekinthetjük, s ezért szívesen megbocsátottuk az elaggott kópia hibáit. Ké­ső este „nagy idők tanúja” — a teheráni konferencián tol­mácsként szerepelt V. M. Be- rezskov szólt emlékeiről a képernyőn. Érdekes volt, amit mondott, ám a remélt kép­anyag elmaradása nagyon is „rádiószerű” beszélgetést eredményezett Hogy én például hogy foly­tatnám? Mármint Péter és Jutka házasságának konflik­tusait, amelyeket Kállai Ist­ván ötletes vezetésével szép számú önkéntes drámaíró agyai ki? A tagadhatatlanul ügyes, rutinos fordulatoktól annyira megszeppentem, hogy tiszteletemet nyilvánítva a ha­zai (írójelöltek találékonysá­gának, ugyancsak önkéntesen visszavonulok a versengés­től. Jóval szerényebb fordulat­tal, csupán kérdem: mit is látunk tulajdonképpen? Újabb össznépi társasjátékot vetél­kedőhiányban szenvedő or­szágunkban? Avagy ügyesen álcázott dramaturgiái tanfo­lyamot, amolyan „Tanuljunk könnyen, gyorsan drámát ír- ni”-módra? Esetleg annak bi­zonyítását, hogy Herczeg Fe­renc halhatatlan dillemmája — „Járt-e Cecil a Török utcá­ban?” —. ma sem vesztett időszerűségéből? A választ, a jeles műsorvezetőhöz hason­lóan, ezúttal az olvasóra bí­zom — a következő folytatá­sig... A lift. Ezt az abszurd drá­mák baljós történéseit sejte­tő címet viselte egy csütörtö­ki riportfilm, mely valóban mindennapi életünk egy bosz- szantó képtelenségét tárgyal­ta. Azt ugyáhis, hogy terem­tünk magunknak pompás ma­gas házakat, hogy azután ar­cunk verejtékében gyalogol­hassunk a felsőbb emeletek­re... Kopeczky Alajos ripor­ter nem egyszer irányította fenyegető ujját, mintegy ^ a homlokát ráncoló közvéle­mény nevében, a felvonótlan- ságért felelős három vállalat megidézett képviselői felé. (Egyikük — nyilván ijedtében — kétszer is „kelletett” kife­jezést használt „kellett” he­lyett.) A megoldás persze, sok­sok illetékes megértésén, no, meg némi anyagiakon múlik. Reméljük mindenesetre, hogy a cinikus szövegű táblácska, mely műsornézés közben öt­lött elrugaszkodott képzele­tünkbe, érdemtelen lesz a ki­vitelezésre. A felirat pedig imigyen szólna: „Felavatás után a lift zavartalanul nem működik!” ... A hétvége műsorából ér­deklődésre tarthat számot szombaton folytatódó, az új­ságírópályákat ismertető soro­zat, az Ölombetűs vallomások — ezúttal Baktai Ferenccel, a „főszerepben”. Este Gobbi Hil­da és Feleki Kamill alakítását élvezhetjük, a József Attila Színházból, felvételről közve­tített Molnár Ferenc vígjáté­kéban, a Harmóniában. A va­sárnap nem tartogat ugyan meglepetéseket — de Gorrit, a Forsyte-okat és a Kicsoda mi­csodát ezúttal sem fogjuk nél­külözni ... Lehotay-Horváth György PINCEKLUB PILISEN lilik, nem illik — Ki a felnőtt — Táborozás Az elmúlt év őszén született az ötlet: mi lenne, ha a mű­velődési ház pincéjét klubbá alakítanák át? Sípos KárcAyné, a művelődési ház fiatal igaz­gatónője örömmel fogadta a művelődési házba járó fiatalok elgondolását. Aztán végigjárta a falu intézményeit, üzemeit: segítsenek, hogy mielőbb való­sággá váljon a fiatalok ötlete. Cementet és meszet a tanács és a hizlalda adott, a villany- szerelési anyagokat a művelő­dési ház vette meg. A festést, a szerelési munkálatokat pedig maguk a fiatalok végezték el, ingyen, önmaguk örömére és hasznára. í gy került sor az el­múlt esztendő végén a pilisi pinceklub megnyitására, amely azóta a község fiataljainak 'kedvenc találkozó- és szórako­zóhelyé. A klubnak jelenleg negyven tagja van. A tagság fele — el­sősorban a lányok — középis­kolás diák. A fiúk többsége már „felnőtt dolgozó”. Sedró János, a klubtitkár külkeres, Pintér István geológus, Szászik István mozdonyvezető, Duhaj János szakács, de van hentes, villanyszerelő, kőműves, ad­minisztrátor, s nehéz lenne fel­sorolni valamennyiök foglal­kozását, munkakörét. Havi klubgyűlésen közösen dönti el á tagság, mit szeretne csinálni az elkövetkező hónap­ban a heti egy kötött klubfog­lalkozáson. Hogy mi minden szerepelt eddig a programban? Meghallgattak négy egészség- ügyi előadást dr. Czinder Bá­lint körzeti orvos tolmácsolá­sában. Volt két Illik, nem illik és három helytörténeti elő­adás. Ki a felnőtt címmel a művelődési ház igazgatónője beszélt a fiataloknak a felnőtt­ség fogalmáról, a felnőttség követelményeiről. Vallástörté­neti előadást a klub tagja, Pintér István geológus tartott A közelmúltban író-olvasó ta­lálkozót rendeztek Baranyi Ferenc költővel, aki Pilisen született. És sorolhatnánk még hosszan a különböző rendezvé­nyeket. A heti kötött klubnap mel­lett egy alkalommal szabad klubnapot is tartanak, amely­nem egyetlen programpontja a tánc, a társasjáték, a közös szórakozás. A klubnak van egy tizennégy tagú népi tánccso­portja is. Most érdekes programra ké­szülnek: a hónap végén meg­hívják a pinceklubba a klub­tagok szüleit. Jöjjenek el, győ­ződjenek meg személyesen, mi­vel töltik szabad idejüket a gyermekeik. S ezen a „felnőtt klubnapon” beszélik majd meg a tervezett egyhetes balatoni táborozást is, amelyre július végén kerülne sor. aBau OűlMT A kánikulai hétvége bővel­kedik eseményekben. „Köny- nyű” és „komoly” műsor váltja egymást, talán csak a táncmulatságok száma csök­kent. Azért lesz ilyen is* pél­dául Szigethalmon, a Csepel Autógyár művelődési házában szombaton este hét órakor és Kiskunlacházán vasárnap este nyolc órakor az első kerületi művelődési házban. Mindkét szórakozóhelyen a Pax-zene­kar adja a zenét. Nemcsak a neve . szép a Rózsabálnak, amit Táp iószecső,n tartanak, DIVATBEMUTATÓ KÉPZŐMŰVÉSZETI KIÁLLÍTÁS BAROKKHANGVERSENY hanem szép lesz a bál is. Egy szál rózsát kell mindenkinek kitűzni, amelynek a megvál­tási ára két forint. A tombola főnyereménye: óriási rózsa- csokor. A zenét az Unipressz- zenekar szolgáltatja. Tápió- györgyén a pokoltanyai KISZ- színjátszók szombaton este két vidám egyfelvonásost adnak elő, amelyet bál követ majd a helyi művelődési teremben. Benn a faluban szombaton délután a Tudás magvetői címmel pedagógusnapot tarta­nak — egy kicsit megkésve. SZOKOLY ENDRE: * Riport a riportról (11.) Jogvcgzetlen ügyvédjelölt Folytatom hát az eddig soha meg nem írt riportot saját munkanélkü­liségemről. Szóval, nagy lázzal és agyonfázva kerülök a kórházba, s hogy ott vagyok, tudomást szerez róla néhány barátom. Kettő közü­lük ügyvédjelölt, mégis — szabály- ellenesen ugyan — ügyeket vállal. Persze ügyvéd neve alatt, akinek jövedelmükből sápot adnak. Ügye­sek, jó jogászok, már sok az ügy­felük, később neves, nagy jövedel­mű ügyvéd válik mind a kettőből. Meglátogatnak a betegágyon, s ott mindjárt a kórházban eldöntik, ha felgyógyulok, megsegítenek: — Ha mi ügyvédi vizsga nélkül, jelölt létünkre ügyvédek lehetünk, miért pe lehetnél te jogvégzetlen ügyvédbojtár? Annyi a kliensük és a tárgyalá­suk, alig győzik. így azután majd­nem mindennap megjelenek helyet­tük a Központi Járásbíróság Markó utcai épületének földszintjén. Ügy­védekkel zsúfolt szobában, bíró-e (vagy csak hivatalnok?) kiáltja a felperes meg az alperes nevét és a szoba számát, ahová a peres ügy tár­gyalására menni kell. A felperes közli a bíróval, hogy fenntartja ke­resetét, az alperes pedig, hogy véde­kezését előkészítő iratban terjeszti elő, a bíró meg az érdemleges tár­gyalás határidejét. Aszerint, hogy melyik felet képviselem, az egy mon­datból álló szöveget én is elmondom. Nagynéha érdemleges tárgyalást bíznak rám, de csak külvárosi já­rásbíróságon, Újpesten vagy Kis­pesten, ahol a bírák nem kérnek se ügyvédtől, se jelölttől igazolványt. Ha tőlem kérnék, nemcsak nekem, megbízóimnak is meggyűlhe a baja. Klienseinkre azonban abból, hogy a tárgyaláson én képviselem őket, semmi baj nem származik, sorra megnyerem a pereiket. Igaz, hogy csupa könnyű ügyet tárgyalok, mű­vészet lenne elveszteni akármelyi­ket. Sűrűbben fordulok meg a tárgya­lásoknál a bírósági végrehajtók iro­dáiban. Eljárok velük foglalni. Ilyen­kor jegyzőkönyvet kell aláírnom, nem tehetek egyebet, nevem elé odabiggyesztek két betűt: dr., ami bizony törvénybe ütköző cselekedet. Jóakaróim figyelmét felhívom azon­ban, feleslegesen ne fárasszák magu­kat, feljelentésük céltalan lenne. Negyvenöt évnél jóval kevesebb idő alatt akár súlyosabb bűn, még a gyilkosság is hamarább, elévül. El­hallgathatnám múltamnak ezt a sö­tét foltját, aki tudna felőle, már egy sem él. Ám őszintén feltárom, nem árt, ha a fiatalok megtudják, mi mindenre rá nem vitte az embert, ha munkát nem kapott, de életét mégis tengetni szerette volna vala­hogy. Különben, bár az életösztön és a körülmények törvényszegésre kész­tetnek, a becsületességemet mégis­csak erősen őrzöm. Sor kerül, igaz, csak egyetlen egy­szer arra is, hogy a makacs, nem fi­zető adós lakásán árvereztetnem kell. Előttevaló nap délutánján az adós lánya megjelenik főnök bará­tom irodájában, a kitűzött árverés elhalasztását kéri, és mert a halasz­tást nem kapja meg, ígéretet tesz, hogy az adósság felét másnap délig kiegyenlíti, s elhozza a pénzt az iro­dába. Tehát ptt várok rá türelmet­lenül, mert égy órakor árvereznem kell, és a delet már elharangozták. Éppen indulni akarok, az ajtóban üt­közöm vele össze, csábos mosolyt vet rám, szó nélkül nyomakszik az irodába, kabátját, kalapját leveszi, leül a pamlagra, lábát keresztbeve­ti, csak aztán mondja, hogy nem si­került előteremtenie a pénzt, de... József azonban aligha lehetett Pu- tifárnéval szemben elszántabban elutasító nálam. A végrehajtó pedig, mire odaérek, már ott van a lakás­ban. Árverésre kerül egy fehérre mázolt háromajtós szekrény, félmil- tlió korona kikiáltási áron, mely fe­dezi a tőke- és kamattartozást, a per és a végrehajtás költségeit. Ki ad többet érte?! — ötszázegyezer! — kiáltja egy mérges fiatalember, és káromkodva szidalmazza az árverést szenvedőt meg a családját. A szekrényre azt mondja, hogy az övé. Eltitkolták elő­le, hogy lefoglalták, igénypert tehát nem indíthatott. — ötszázegyezer! Ötezerrel több! Ötszáztizenötezer! —licitálnak rá és egymásra az árverési hiénák. Több­nyire ócskaságokkal kereskednek, de nem egy minden vételi szándék nél­kül veri fel az árat arra spekulálva, hogy a komoly vevő némi pénzt dug a markába, hagyja már abba az ár­verezést. Voltak ilyen egszisztenciák is a régi jó időkben. — Ötszázkilencvenezer először!' Másodszor! — hirdeti ki a végrehaj­tó. Az albérlő ígért be ennyi pénzt szekrényére. A szabály azonban sza­bály, a végrehajtónak, mielőtt har­madszor is kimondja a legmagasabb , ígéretet, meg kell kérdeznie: —Sen­ki többet? — Hatszázezer! — hallatszik az egymással már megegyezett hiénák c »portjából egy hang, az albérlő pe­dig keservesen felkiált: — Vigyék, annyit már nekem nem ér meg! Aztán csak úgy dől a szájából a szitok meg a panasz, mert hogy a há­zigazdája az ő szekrényével fizeti ki az adósságát, neki pedig ki fizeti meg a kárát? Megsajnálom, és felvilágosítom ró­la, hogy pert indíthat a főbérlő el­len. — Elvállalja a pert, ügyvéd úr? — ni csak, már elő is léptet. — Jöjjön fel az irodába — és a cí­met is megmondom. Megköszöni, közli is mindjárt, hogy még ma dél­után feljön. A lány szeme pedig ha­ragos villámot szór feléje meg fe­lém is, és meglehet, kettőnknek szól dühös kiáltása: — Maga aljas fráter! Én lennék ez? A jogkereső közönség szolgálatát egyébként már nem emlékszem pon­tosan, talán másfél vagy két észtén- • dón keresztül folytatom. Egyre több ifjú ügyvéd és -magánpraxist titok­ban űző ügyvédjelölt tisztel meg bizalmával. Némelyik egyszerű per­iratok fogalmazását is rámhagyja, bővül hát joggyakorlatom, és bár­mily kis összegekkel honorálják is a munkámat, bizonytalan ugyan, de mégiscsak van már létala­pom. Világítóudvarra nyíló szobácskát bériek, bútorozottat, persze. Van egy picike szekrény, de azért éppen benne egy keskeny fekhely meg hogy még én is beleférek. Kályha viszont már nem — szerencsére. Le­galább nincs gondom a fűtésre. Közben többször is sikertelenül próbálkozom visszatérni a pályára. Egyéb biztonságosabb, munkát sem találok, a gazdasági helyzet olyan, hogy valamennyi foglalkozási ág­ban percre sem szűnik a munkanél­küliség. Végre, amikor 1927 elejére kiírják az országgyűlési képviselő- választásokat, álláshoz jutok. A kor­mány Esti Üjság címen délutáni la­pot indít,, leszerződtetnek rendőrsé­gi segédriporternek, az akkori vi­szonyokhoz mérten is csekély, két­millió korona havi fizetéssel. Ezt is mindössze egy hónapon át élvezem. A lapra a választások után nincs már semmi szüksége a kor­mánynak, összesen hat hétig él, a munkatársak zömét azonban amint a szavazás lezajlott, elbocsájtják. Természetesen az elbocsátottak kö­zött vagyok, és ismét növelem az állástalan újságírók statisztikáját, ami legalábbis részemre nagyon saj­nálatos. Lényegesen kevésbé sajnálatos a lap megszűnése. Aligha volt még rosszabbúl szerkesztett magyar új­ság. Utcai árusítással akarja meghó­dítani az olvasókat, tehát verseny­re kellene kelnie szenzációhajhá­szásban a többi bulvárlappal, pél­dául a legjobb ilyenfajta, újsággal, Az Esttel. Ezért is jelenik meg an­nál fél órával koiábban, de a legér­dekesebb napi eseményt is szürkén közli, már mindjárt első számában. (Következik: Bőrsisakos riporter) Az évzárón a tápiőszecsői népi együttes úttörő részlege ad műsort, míg az általános is­kolások helyi szokásokat, népi táncokat mutatnak be. Utána az ÁFÉSZ és a művelődési ház közös rendezésében ci­gányzenés, disznótoros vacso­rát tartanak. Monoron új tárlat nyílt a Nagy István képzőművészeti csoport rendezésében. A Vi­gadó feletti kiállítóteremben 13 képzőművész alkotásai sze­repelnek. Ugyancsak kiállítás lesz Nagykátán, ahol a Tápió- menti Nyár ’71 keretében Népművészet — háziipar cím­mel a művelődési központban bemutatják a környék nép­művészetét. Zsámbékon vasár­nap délelőtt 11 órakor nyit­ják meg a művelődési ház­ban a községi amatőr képző­művészek két hétig tartó ki­állítását. A szentendrei híradás ismét térzenéről szól. Az Állami Zeneiskola . Fúvósegyüttese térzenét ad a Kék Duna presszó előtti téren. Tovább folytatódnak a Gyömrői Kul­turális Napok programjai. Szombaton délután a művelő­dési ház zeneiskolája rendez záróhangversenyt, míg vasár­nap magyarnóta-est lesz a strandkerti szabadtéri színpa­don. Tápiószecsőn vasárnap délelőtt a helyi népi együttes úttörő részlege a művelődési házban 7 matinéműsort ad Ami a tv-ből kimaradt címmel. A törteliek vasárnap dél­után fél hatkor a művelődési házban az ifjúsági klub ren­dezésében divatbemutatót lát­nak. A ceglédi ÁFÉSZ-áruház mutatja be nyári kollekcióját. Közben a divatról és az ész­szerű öltözködésről tartanak előadást, játékos illemtani ve­télkedővel összekötve. Befejezésül két jelentős mű­sorról szólunk. A dunavar- sányi művelődési ház nagyter­mében az ifjúsági vonós ka­marazenekar barokkhangver­senyt ad. Visegrádon a királyi palota pincéjében Jancsó Ad­riennek lesz előadói estje, amelyen közreműködik Fa­ragó Laura. Hogy a kirándulók se ma­radjanak program nélkül: az Annaréten, Budapesten, az Űttörővasút hűvösvölgyi Elő;» re állomásától 15 percre nagy juniálist rendez a vasasszak­szervezet. A „J” jelzésű autó­busz közvetlenül a találkozón teszi le az érdeklődőket. Komáromi Magda \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom