Pest Megyi Hírlap, 1971. június (15. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-11 / 136. szám
1971. JÚNIUS 11., PÉNTEK Pisi Aliit's^íírlap Miért akar mezőgazdasági szakmunkás lenni? Beszélgetés három jelölttel öt iskolába is betérek, egykét perc múlva azonban már fordulok ki a kapun, akit keresek, mezőgazdasági szakmunkástanulónak jelentkezett nyolcadikost, egyikben sem találok. Hogy általános iskolából kilépő falusi fiúk, lányok között nagyon kevés választ mezőgazdasági pályát, köztudomású. Nem ez a jelenség foglalkoztat azonban ezúttal, hanem arra lennék kíváncsi, hogy aki mégis, ugyan miért választotta ezt a pályát? Nevelni a virágokat i Péteri. Farlcas Mária a binonyítványosztásig még általános iskolai tanuló, szeptember elsejétől a mezőgazdasági szakmunkásképző iskolában folytatja tanulmányait Budapesten, a Maglódi úton. Szöszke kislány, a szeme akár a nefelejcs. Biztosan azt is termel majd, mivelhogy a dísznövénykertészeti szakmát választotta. Az apja a helybeli Rákóczi Tsz-ben dolgozik, de sohasem foglalkozott mezőgazdasággal. Gépkocsivezető. Anyja bejáró, Pesten, az Orionban betanított elektroműszerész. Ősztől kezdve mama és lánya együtt ülnek reggelente buszra, mennek a vasúthoz, azon utaznak tovább. A mama a gyárba, a lány az iskolába. Csak nem a bejárás kedvéért választotta Mária a pesti mezőgazdasági iskolát? — Nem, hanem a virágokért. Hogy a szépségéért szeretem-e a virágot? Azért is, de nevelni, meg ápolni is. Látni a munkám eredményét, ahogy fejlődnek, az az igazi gyönyörűség. Nem, ezt sem hallotta senkitől, saját maga jött rá. Okos kislány, pedig csak közepes tanuló. — Bérlakásban laktunk eddig, most lett kész a házunk. Kertünk se volt, majd ezután csinálok odahaza virágos kertet, sok rózsát is ültetek, az az én kedvencem. Mostanáig a nagymama udvarán kertészkedtem, de csak kardvirág, muskátli, őszirózsa van benne. A mi kertünkben sokkal többféle virág lesz. Már járt bent a Maglódi úti iskolában, ballívták, elbeszélgettek vele. Az igazgató azt is mondta, ha befejezte, tanulmányait, ottmaradhat a gyakorlati gazdaságban, kezdetben megkereshet ezerhat- százat, később kétezernél is többet. Persze, hogy ott szeretne dolgozni, de azért nem akar Pesten lakni, hanem otthon a szüleivel, testvéreivel. Pedig az ingázás oda-vissza három teljes óra naponta. Megszerette a tollasokat 1 Gomba. Kirnbauer Kati és Nagy Erzsi nemcsak osztálytársak, ugyanarra a pályára is készülnek. Baromíitenyész-' tők akarnak lenni, ősztől Pé- celre kerülnek a szakmunkásképző iskolába, már felvették őket. Kati szüleivel csak négy éve került a községbe. Azelőtt a Bakony vidékén laktak, apja eredetileg vájár volt, bauxitot bányászott. Most a tsz karbantartó részlegében hegesztő. Nem foglalkozott soha gazdálkodással. Anyja Pestre jár, szövőgyárban dolgozik. Kati úgy ismerkedett meg közelebbről a tyúkokkal, hogy két vakáción át a tsz-ben dolgozott és segédkezett a tyúkok szállításánál is. Megszerette a tollasjószágot. — Meg aztán egyik nagyné- ném szintén a baromfiaknál dolgozik a tsz-ben. Sokszor mondta, mennyire szép a munka, és beszélt róla, milyen korszerűen gépesített minden. Nem, egy szóval sem hívott a tsz-be. Megmondta ellenben Katinak, hogy havonta kétezerötszáz forint körül keres. A kislány nem tagadja, ez is hatott rá, de senki, a szülei sem befolyásolták a pályaválasztásban. Tulajdonképpen elsősorban női fodrásznak jelentkezett, s csak második pályának jelölte meg a baromfitenyésztőt, fodrásztanulót azonban idén nem vesznek fel Monaron. — Nem is bánom. Azt hiszem, jobb így. Maga választott Nagy Erzsi édesapja MÁV kocsirendező, édesanyjának sok a dolga otthon, sehová se mehet munkába, kilenc gyermeket nevel, -.ibízták Erzsiré a pályaválasztást, nem szóltak bele, de a döntését helyeslik. Mástól sem kapott tanácsot. Hát akkor, hogyan gondolt mégis a baromfitenyésztésre? — Odahaza vannak tyúkjaink és már évek óta legtöbbet én foglalkozom velük. Nagyon szeretem a tyúkot. — Az állatot magát vagy a húsát? — A húsát is. — Nevet, aztán komolyra fordítja a szót: — A tsz-ben megmondták, minket kettőnket, még szerződtetnek, azután jó ideig nem vesznek fel több baromfitenyésztő-tanulóit. A két kislány családjában senki sem foglalkozik közvetlenül mezőgazdasággal. Mégis, a gombai iskola nyolcadikosai közül csak ez a két leány készül mezőgazdasági szakmunkástanulónak... ßz. E. Közgazdászvándorgyűlés Egerben csütörtök délelőtt megkezdődött a tizedik közgazdász-vándorgyűlés. A jubileumi rendezvénysorozaton több mint kétszázan vesznek részt. Dr. Garamvölgyi Károly, a pénzügyminiszter első helyettese, a Magyar Közgazdasági Társaság főtitkára megnyitó beszédében hangsúlyozta, hogy a tizedik közgazdász-vándor- gyűlés egyben jubileumi számvetés is az elmúlt évtized munkájáról. Dr. Tímár Mátyás, a Minisztertanács elnökhelyettese a kormány nevében köszöntötte a nagy jelentőségű országos esemény részvevőit. A plenáris ülésen ezután dr. Csikós Nagy Béla államtitkár, az Országos Anyag- és Árhivatal elnöke, a Magyar Köz- gazdasági Társaság elnöke tartott, bevezető előadást Nép- gazdasági hatékonyság és vállalati jövedelmezőség címmel. A vándorgyűlés pénteken folytatja munkáját. Befejeződött a nemzetközi vöröskeresztes tanácskozás Befejeződött az európai szocialista országok Vöröskereszt- társaságainak budapesti tanácskozása. A napirenden szerepelt kérdések megvitatása során a küldöttségek megállapították, hogy a testvérszervezetek munkája szempontjából a továbbiakban is hasznos lesz hasonló közös értekezletek megtartása. Búcsú Lukács Györgytől Csütörtökön, a Mező Imre úti temetőben nagy részvéttel búcsúztatták el a 86 éves korában elhunyt Lukács Györgyöt, a Magyar Tanács- köztársaság volt népbiztosát, kétszeres Kossuth-díjas akadémikust, a magyar és a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom kiemelkedő személyiségét, a kiváló marxista filozófust és esztétát. Vörös szemfedéllel borított, virágokkal és koszorúkkal övezett ravatalánál a hozzátartozókon kívül részt vettek, díszőrséget álltak a párt- és állami vezetők, tudományos és kulturális életünk ismert személyiségei, a társadalmi szervezetek képviselői; eljött a végső tiszteletadásra a munkásmozgalom sok régi harcosa, lerótták kegyeletüket az elhunyt egykori munkatársai, tanítványai, barátai és ismerősei, köztük számos külföldről érkezett tisztelője. A ravatalnál a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a Magyar Tudományos Akadémia nevében Friss István, az MSZMP KB tagja, akadémikus búcsúzott Lukács Györgytől, akinek távozásával — mint mondotta — a magyar és a nemzetközi tudományos életet és a tudományon és a munkásmozgalmon túl a magyar társadalmat érte nagy veszteség. Méltatta Lukács György rendkívül gazdag életét, és sokoldalú tevékenységét jellemezve elmondta, hogy az esztétikával korántsem merült ki érdeklődési köre. Mióta elsajátította a marxizA fiút otthon tanító bácsinak szólították. Érettségi után lett tanító egy falusi iskolában, a számtan és fizika tudományára okított nebulókat. Mielőtt bevonult, az utolsó jegy, amit egy indexbe írt: ötös volt. Miklós, a 21 éves „tanító bácsi” most az áram- fejlesztő és elosztó kabin kezelőjeként pályázik hasonló jegyre. Homoksánc félkörében sorakoznak egymás mellett a Duna 4. alegység irányító- rendszerének kerekeken álló, zöld színű kabinjai. Miklós bekapcsolja az áramfejlesztőt, felzúgnak a gépek. A mesz- szebb parkoló közelfelderítő lokátor antennahálózata lassan körözni kezd, láthatatlan hullámai körbetapogatják a légtért. A vezérlő kabin indikátorán sárga vonal kúszik körbe, tolmácsolja, amit a lokátor észlel: felhők elmosódott árnya jelenik meg a képernyőn. A kabin félhomályában izzadt arcú katona hőmérőt mutat fel: 48 fok. Az állásokban bemérik, ellenőrzik a műszereket. Nem látványos, de annál fontosabb munkálatok ezek, a technika rendkívüli pontosságot igénylő felkészítése szintén vizsga- feladat. A munkanap reggel 9-kor kezdődött, s délután ötig tart. Az oázisról, kanyargó homokúton, autóbuszok szállították csapatunkat az állásokhoz. A harcállásponton elfoglalták helyüket a törzstisztek, az egységparancsnok vezényletével ők a központi irányítói minden műveletnek. Néhány száz méterre vannak innen a Duna 3. és Duna 4. névvel jelzett alegységek állásai: lokátorok, az irányító- rendszer kabinjai, s biztonságos távolságban a még üres rakéta-indítóállványok. A Duna 4. irányítórendszerének parancsnoka 29 éves főhadnagy. Tíz egynéhány évvel ezelőtt újságcikket olvasott a rakétatechnikáról. A téma sokáig foglalkoztatta. A gimnázium után tiszti iskolára jelentkezett. Felesége gyermek- orvos. „Mindketten megszoktuk az ugrásra kész életet...” Együtt járjuk végig az állásokat. Mindkét alegységnél „dolgoznak” a lokátorok. Feladatuk döntő fontosságú: adatokat szolgáltatnak a légkörben felbukkanó célokról, amelyek mozgását szinte méterenként kísérik figyelemmel a vezérlő kabinok és a harcálláspont indikátorai. Tervtáblán rögzítik a cél irányát, magasságát, sebességét, s még egy sor adatot. A rakétát a vezérlő kabinban gombnyomásra, elektromos paranccsal indítják, a rakéta adó-vevőjével párbeszédet folytató lokátor, s egy számítórendszer automatikájának segítségével irányítják, vezetik rá a célra. A sorkatonák többsége valamilyen műszaki végzettséggel rendelkezik. Ki többel, ki kevesebbel. A Duna 3. lokátornál az egyik fiú civilben hűtőgépszerelő, a másik lakatos. A vezérlő kabinban a tizedes diszpécser volt, a társa autószerelő. Mesélik: amikor először megpillantották ezt a berendezést, elképzelhetetlennek tartották, hogy valaha is megtanulják kezelését. Most a műszerdzsungel közepén oly otthonosan mozognak, mint nemrég munkahelyükön: a gép, a satu vágy az autó mellett. Zubbonyuk átázik a verejtéktől, rá se hederítenek. Rakétát szállító gépkocsi kerekei tapossák a homokot, húszéves vezető birkózik a volánnal. Ügyesen vezet, otthon hasonló terepen készült a feladatra. A gépkocsi verte homokfelhőben alig látszanak a mögötte rohanó katonák. Az autó stopol az indítóállvány előtt. A súlyos fegyvert másodpercek alatt fordítják rá az állványsínre. Alig lehet követni az izmos kezek villámgyors munkáját, nincs egy felesleges mozdulat, szó. A rakéta már „kilövésre” készen áll, előrelendül a gépkocsi, zihálva vetik magukat fedezékbe a katonák. Rátöltési gyakorlat — rekordidő alatt. És indul újra az autó a rakétával, száll a homok, dobognak a bakancsok — ismételnek másodszor, harmadszor, negyedszer. A gyakorlat első napján a harcálláspont felett, kitűzték a magyar zászlót. Szitnyai Jenő (Folytatjuk) «ras tudományos módszerét, szenvedélyesen érdekelte, hogy a legszélesebb körben mi a valóság és ez a valóság hogyan tükröződik az ember fejében. Lukács György emberi tulajdonságairól szólva kiemelte rendkívüli szerénységét. Nemcsak családtagjai vagy barátai, de általában a körülötte levők iránt tisztelettel, tapintattal, munkájuk, elfoglaltságuk iránt a legnagyobb figyelemmel viseltetett. — Ma már nem vitatható, hogy Lukács György nagyot alkotott. Megtermékenyítően hatott az utolsó évtizedek filozófiai, esztétikai, társadalmi-politikai, tudományos gondolkodására. Üj felismerésekkel gazdagította a marxizmus—leninizmust. Hatása messze túlterjedt hazája határain. Nemzete, a haladó tudomány és a nemzetközi forI radalmi mozgalom gyászolja benne nagy halottját — mondotta befejezésül. Az elhunyt barátai nevében Déry Tibor író mondott búcsúszavakat. — Az emberi nagyság sokféle alakban jelenik meg földünkön, Lukács György azonban egészen kivételes változatát személyesítette meg: a nagy gondolkodóét, aki agyának alkotásait — mint a paraszt a maga termesztette magot — sajátkezűleg el is vetette köznapjaink valóságába, köznapjainknak, azaz a történelemnek a termőföldjén — mondotta egyebek között. A gyászbeszédek elhangzása után a koporsót — amelyet elborítottak a gyász és kegyelet virágai — a munkásmozgalmi Pantheon temetőjébe vitték, s az Internacionálé hangjai mellett bocsátották a sírba. AZ OftíFB ?Límm ELŐTT a vegyipar fejlesztésének koncepciója Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság csütörtökön plenáris ülésen vitatta meg a vegyipar fejlesztésének koncepcióját, amely a távlati tervezéshez és az üzemi döntésekhez tartalmaz előrelátható információkat. A 15 éves terv- javaslat értékeli az iparág jelenlegi helyzetét, összevetve az iparilag fejlett államokéval, magába foglalja azokat a felméréseket, amelyek az 1085re várható igényeket jelzik. A népgazdaság hatékony kemi- zálása érdekében megállapítja az egyes vegyipari ágazatok fejlesztésének mértékét és annak fontossági sorrendjét is. Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság plénumán, a vita során észrevételekkel egészítette ki a kérnizáiási koncepció anyagát, s azt a további munka alapjául elfogadta. „löld ut" a kamionoknak Az IRU vezetőinek sajtótájékoztatója A Nemzetközi Közúti Fuvarozási Szervezet — az IRU — hazánkban tartózkodó elnökével, dr. Rolf Schoberrel és a szervezet főtitkárával, P. Groenendiikkel találkoztak csütörtökön a magyar újságírók, a Volán Elektronika Karolina úti székházában. A tájékoztatón a tekintélyes nemzetközi szervezet képviselői elmondották, hogy igen előnyösnek találják a teher- és személyfuvarozás hazánkban tapasztalt koncentrációját. Tetszett a vendégeknek a Volán Tröszt gépjárművezetőinek kultúrált magatartása, s a kocsipark rendezettsége. Európai viszonylatban egyedülállónak ismerték el a Volán Elektronika ügyviteli gépparkját, amely a 75 ezer főt foglalkoztató tröszt minden adatát feldolgozza. A vendégek a továbbiakban elmondották, hogy a genfi székhelyen működő Nemzetközi Közúti Fuvarozási Szervezet — amelynek csaknem egy évtizede tagja hazánk is —mint érdekképviselet, igen sok előnyt biztosít tagjai számára. Az egyik például a TIR- egyezmény, amelynek értelmében a szabványoknak megfelelően összeállított rakományt az induló helyen vizsgálja meg a vámhatóság, a rakfelületet lezárják és ólom- zárral látják el. Emellé különleges vámigazolványt adnak. A sértetlen ólomzár és a vámigazolvány együttesen „zöld utat” biztosít a gépjárműveknek, s a szerződésben részt vevő országok határain a vámszervek csupán a zár sértetlenségét és az igazolvány szelvényeit ellenőrzik. Így pillanatok alatt — elsőbbséget is élvezve — haladnak át a határokon ezek a szállítmányok. Rendelet a szakértői tevékenységről A korábbi jogosultság még egy évig érvényes A kormány rendeletet adott ki, amelyben újból szabályozza a szakértők működésével kapcsolatos egyes kérdéseket. Az új rendelet előírja, hogy csak az végezhet szakértői tevékenységiét, aki erre engedélyt kap, illetve akit az engedély alapján a szakértői nyilvántartásba bejegyeztek. A szakértői engedélyt közvetlenül a tevékenység szerint illetékes minisztériumtól kell kérni. A miniszterek a szakértői munka engedélyezését a szakterületnek megfelelő egyetemi, főiskolai végzettséghez, széleskörű szakmai gyakorlathoz, kiemelkedő ismerethez kötik. Az új szakértői engedélyek öt évig érvényesek, — a korábbi rendelet ilyen határidőt nem írt elő. Az új intézkedés azért vált szükségessé, mert az ismeretek viszonylag gyorsan elavulnak, s az újbóli engedélyt akkor adják ki, ha az illető lépést tart a követelményekkel. A kormányrendelettel egy- időben megjelent a munkaügyi miniszter végrehajtási rendeleté is, amely a többi között kimondja, hogy a szakértők díjazásakor a műszaki-gazdasági tanácsadói munkakörre előírt bért kell alapul venni. A korábbi rendelkezés alapján kiadott szakértői jogosultság 1972. június 30-án megszűnik. A rendelet nem vonatkozik az igazságügyi szakértők és az államigazgatási eljárásban kirendelt szakértők működése, a külön jogszabályokban szabályozott szakértői testületek, a felvonó szakértők, valamint az orvosok szakértői tevékenységére; továbbá a művészeti alkotások minősítésére megállapított rendelkezésekre.
