Pest Megyi Hírlap, 1971. május (15. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-08 / 107. szám
peai me erei ^íírtop 1971. MÁJUS 8., SZOMBAT Ma üli meg a Német Demokratikus Köztársaság felszabadulásának 26. évfordulóját Ez az ünnep más megemlékezésekkel is egybeesik: 26 évvel ezelőtt ezekben a napokban kapta az utolsó csapásokat a német fasizmus. A Harmadik Birodalom összeomlott, de annak a győzelemnek, amelyet a szovjet hadsereg katonái és a szövetségesek a német fasizmus fölött arattak, egyik nagy történelmi eredménye, hogy a romokon létrejött a német munkás-paraszt állam. Az NDK egykor Németország szegényebb része, ma a világ tizedik legfejlettebb ipari országa. Egykor junkerek hitbizománya, ma virágzó, önálló állam. A felszabadított földön a nép lerázta magáról a földbirtokosok és a tőkések igáját, kialakította a szocialista társadalmi rendet. A német munkás-Daraszt állam meaalakulása fordulat Európa történetében. A Német Demokratikus Köztársaság mind nagyobb tekintélyt szerez magának a nem szocialista világban is. Letűnt á Hallstein-dokt- rina kora! Ma már 29 állammal van Berlinnek diplomáciai kapcsolata, 34 másikkal tart fönn hivatalos kapcsolatot és csaknem 300 nemzetközi szervezet tagja. Az NDK mind a belső építésben, mind nemzetközi helyzetét tekintve fölfelé ívelő úton halad. Biztosítékot nyújtanak erre eddigi sikerei, biztosítékot nyújt az internacionalista összefogás a testvéri szocialista országokkal, elsősorban a Szovjetunióval. E felszabadulási ünnep emlékezés és alkalom a jövőbe mutató gondolatok összefoglalására. Alkalom szívből jövő jókívánságaink kifejezésére. Elhunyt Bertáid Brecht özvegye Pisák« dísssortűs Tavaszi virágok a gyászoló anyát ábrázoló haza emlékművének talapzatán Leningrádban, a piszkarjevi emléktemető felett pénteken eldördültek a tüzérségi díszlövések a hitleri Németország felett aratott győzelem 26. évfordulója alkalmából. A hagyományos emlékünnepséget abban a temetőben tartották, ahol a fasiszták ellen vívott harcokban elesett katonák és polgári lakosok százezrei nyug- szaknak. A város lakosai az öröklánghoz vonultak. L eningrád kiállta a hitlerista blokád 900 napját, amely egyedülálló hőstett a történelemben. A nácik több mint negyedmillió légi bombát és lövedéket zúdítottak a városra. Az ostromlott város védői éhséget és hideget leküzdve megsemmisítették a Wehrmacht válogatott egységeit. Koszorúkat és tavaszi virágokat helyeztek a gyászoló anyát ábrázoló haza emlékművének talapzatához. Az iskolások díszőrséget álltak a harci dicsőség emlékművénél. A fiatalok végigjárták azokat az útvonalakat, amelyeken a háború éveiben vonultak a frontra a népfelkelő hadosztályok. Veterántalálkozókat rendeztek a 220 kilométeres emlékövezetben, az egykori védelmi vonalon. A „szent tehén" dilemmája Nem is olyan régen, a francia frank, aztán az angol tont válsága töltötte meg a világlapok első oldalának jelentős részét. Most pontosan ez történik a nyugati valutapiac sokáig érinthetetlennek, sebez- hetetlennek tartott „szent tehenével”, az amerikai dollárral kapcsolatban. Aligha kell hosszasan bizonygatni, milyen beláthatatlan gastíasági és nem utolsósorban politikai következményei lehetnek ennek a fejleménynek. Elvégre nem kevesebbről van szó, mint arról, hogy a tőkés világ legérzékenyebb szeizmográfja, a tőzsde kérdőjelezte meg a Nyugat vezető hatalmának gazdasági mégbízhatósá’gát Ez a kérdőjel nemcsak gazdaságilag fogja súlyosan érintem az Egyesült Államokat, hanem politikailag is. Egy ország pénzének helyzete ugyanis presztízs-szempontból is döntő jelentőségű, egy ország presztízse pedig vitathatatlanul politikai tényező. Az az USA, amely még nem is olyan régen eleve döntőbíróként léphetett fel a nyugati világ valamennyi gazdasági kérdésében, amely csak a minap mentette meg a nagyon nagy bukástól a hagyományos angolszász szövetséges, Nagy-Bri- tannia pénzét, a jelek szerint ott tart, hogy maga is alaposan rászorulna valamiféle segítségre, ha nem is elsősorban gazdasági, inkább politikai értelemben. A krízis súlyosságának számos biztos jele van. Nixon kénytelen volt bejelenteni, hogy sürgős tanácskozásra magához kérette John Conallyt, pénzügyminiszterét. Ezen a tényen nem sokat enyhített az a világszerte gyanakvással fogadott, megnyugtatásnak szánt nyilatkozat, amely szerint az elnök és a miniszter „nem tartja szükségesnek és nem tervezi a valuta-árfolyamok jelenlegi rendszerének megváltoztatását”. Egy ilyen nyilatkozat nem sokat segít akkor, amikor az egész nyugati pénzvilágban félreverték a harangokat és az USA elszenvedte történetének egyik legnagyobb megaláztatását: bonni kezdeményezés nyomán a nyugat-európai bankok felfüggesztették a dollár beváltását. Sőt, nemcsak a nyugateurópaiak hoztak ilyen döntést, hanem Japán is és ez külön érzékeny csapást mér az Egyesült Államok mostanában különösen sokat emlegetett ázsiai jelenlétére. Lehet, sőt valószínű, hogy gazdasági értelemben a dollár-dilemma valamilyen módon rendezhető. De a politikai vereség, a presztízs-veszteség hosszú távon is érezteti a hatását és Nixonnak ezzel mind kül-, mind belpolitikájában számolnia kell. Most például, a sorozatos j béketüntetések napjaiban, a dollár-dilemma alighanem sok amerikai választónak eszébe juttatja: hátha mégis azoknak van igazuk, akik szerint Washingtonnak nem Vietnamban kellene hajszolni az elérhetetlen katonai győzelmet, hanem otthoni égető problémáival kellene törődnie... 32 év után... A görög külügyminisztérium közleményben jelentette be, hogy Görögország és Albánia 32 évi szünet után felújítják diplomáciai kapcsolataikat A diplomáciai viszony a két ország között gyakorlatilag akkor szakadt meg, amikor Mus- solini fasiszta csapatai megszállták Albániát. A megegyezés — a nyugati hírügynökségek megállapítása szerint — azokra a tárgyátássorozatokra tette fel a pontot, amelyeket a két ország ENSZ-képviselöi öt hónapon keresztül folytattak New Yorkban erről a problémáról. A görög—albán diplomáciai kapcsolatok helyreállítását egyébként azoknak a törekvéseknek részeként értékelik, amelyeknek célja, hogy a görög katonai rendszer balkáni szomszédai szemében is „szalonképessé” tegye magát... Csütörtökön este súlyos betegség után elhunyt Helene Weigel, Bertold Brecht özvegye, a színháztörténet egyik kimagasló egyénisége. Weigel néhány nap múlva ünnepelte volna 71. születésnapját. A világhírű Berliner Ensemble igazgatója és vezető színésze több mint 40 éve a Brecht-darabok legavatottabb tolmácsolója volt. 1929-ben történt házasságuk után férjével a náci hatalomátvétel elől 1939-ben az Egyesült Államokba emigrált. 1948-ban Berlinbe költöztek és megalapították a Berliner Ensemble-t. Weigel leghíresebb alakítása a Kurázsi mama címszerepe volt. Társulatával Magyarországon is vendégszerepeit. Nasszer akarata teljesült Genovai trombitások „Festészet, zene. szavak, versek, nevetés és dobok” segítségével akarta lerombolni csütörtökön a genovai Saint Antoine börtön falait mintegy 200 fiatal tüntető, tiltakozásul amiatt, hogy a rendőrség itt tartja fogva egy nemzetközi színtársulat 10 tagját A „színészeket” kedden vették őrizetbe, miután egy használaton kívüli templomban nudista előadást és kábítőszerpartit tartottak. A börtönfalaik nem omlottak le, viszont az olasz rendőrség megtisztította az utcát a „jerikói trombitások” utódjaitól. Az AI Ahram pénteki számában Heikal, a lap főszerkesztője az egyiptomi—líbiai— szlriai államszövetség megalakulásának történetét foglalja össze. Heikal kiemeli azt a körülményt, hogy a föderációt tulajdonképpen Nasszer elnök készítette elő és majdnem tető alá hozta. Művének befejezésében csak a hirtelen halál akadályozta meg. fieikál szerint 1970. június 24-én a líbiai Benghaziban Nasszer és Kadhafi megállapodást irt alá a föderációról. Ezután utazott volna Nasszer Damaszkuszba, hogy ott bejelentsék Szíria csatlakozását is. Erre az útra akkor betegsége miatt nem kerülhetett sor, később pedig haláláig nem nyílt megfelelő alkalom az államszövetség megalakításának bejelentésére. Szódat elnök, a 1 szövetségi egyezmény aláírásával ily módon Nasszer akaratát teljesítette — írja Heikal, OTTAWA GRÚZ UGRÁS Kanadai körútja során 18 várost keres fel a grúz táncegyüttes. Képünkön: séta az ottawai parlament előtt, egy kis — fellépés előtti ug- rógyakorlattal. A járókelőknek láthatólag tetszik. „Emberiességgel a békéért*' Május S-án világszeru megemlékeznek a Nemzetközi Vöröskeresztről, amelyet a 108 évvel ezelőtt ösz- szeült genfi értekezleten alakítottak meg. A Nobel- díjjal háromszor kitüntetett Nemzetközi Vöröskereszt 110 ország nemzeti társaságának csaknem 200 millió tagját tömöríti, közöttük a Magyar Vöröskereszt tagjait is. Különböző jelvényekkel — vöröskereszt, vörös félhold, vörös oroszlán és nap —, de ugyanazokat az emberbaráti célokat kívánja megvalósítani. A Vöröskereszt alapítójá nak a svájci humanistát, Henri Dunan-t tekintik, aki 112 évvel ezelőtt, a véres solferinoi csata után több mint ezer sebesült katonát, köztük számos magyart ápolt, megmentésükre szin te emberfeletti munkát végzett, majd fáradhatatlanul szorgalmazta egy olyan nemzetközi segélyszervezet létrehozását, amely nemzetiségre való tekintet nélkül gondoskodna a háború sebesültjeiről. Henri Dunán emlékére születésnapját, május 8-át nyilvánították a Nemzetközi Vöröskereszt napjává. A múlt században a Nemzetközi Vöröskereszt ezt jelszót írta zászlajára: „Inter arma caritas”, „Könyö- rületesség a háborúban.” Azóta világossá vált: ennél többet kell tennie! Az új gondolatok és célok akkor kaptak igazi gyakorlati tartalmat, amikor a Szovjet unió, majd a második világháború után a szocialista országok vöröskeresztjei is bekapcsolódtak a nem zetközi szervezet munkájá ba. A változást visszatükrö zi a Nemzetközi Vöröske reszt néhány éve elfoga dott, új jelszava: „Per hu manitatem ad pacem”, „Em 'oeriességgel a békéért.” Virág helyett Rajongóitól virág helyett inkább egy gyermekotthon építéséhez kért anyagi hozzájárulást Louis Armstrong világhírű jazz-trombitás és énekes. A New-York-i kórházban lábadozó művész állapota — orvosai szerint — kielégítő. BERLINI NAPOK A Birodalmi Kancellária első szovjet parancsnokának visszaemlékezése gyengülő fényében asztalt, , székeket, tűzbiztos páncélszekrényt láttam. A másik I szobában ágy, mosdó, a falon1 ovális tükör. Sehol senki... 1945. május 2-án, néhány órával éjfél előtt Kalinyin ezredessel együtt magához rendelt az 5. hadsereg parancsnoka, Berzarin vezérezredes. Megérkezésünk után a térképhez invitált bennünket — A közeli napokban Németország kapitulál — mondotta. —■ Feladatunk, hogy lehetőség szerint minél hamarabb ellenőrzésünk alá vonjuk az állami- és kormányhivatalokat. Kalinyin ezredes a német hadsereg vezérkara, ön pedig, Platonov őrnagy a Birodalmi Kancellária épületének parancsnoka lesz. Átadta megbízóleveleinket. Az enyém így hangzott: „Meghatalmazás F. G. Platonov őrnagyot a berlini Birodalmi Kancellária parancsnokává nevezzük ki. Platonov őrnagy engedélye nélkül tilos a Birodalmi Kancellária épületének megtekintése. Az 1. Belorusz Front parancsnokának, Zsukov marsallnak a rendelkezése alapján. BERZARIN vezérezredes, a berlini helyőrség parancsnoka KUSEV vezérőrnagy, a helyőrség törzsparancsnoka” ... Amikor harcosaink a Wilhelmstrasset megtisztították az utolsó fasisztától — a kapott parancs értelmében — a kancelláriára siettem. Dod- ge-kocsink csikorogva fékezett a kétemeletes szürke épület előtt. A furcsa, szögletes oszlopokkal díszített ház kapuja fölött még ott „díszelgett” a bronz sas. Sebesültek A falakon golyó ütötte lyukak, az ablakok kitörve, félig égett függönyt lóbált a szél. A lépcsőházban szétdobált papírok, iratok. Körülöttünk még 1 folyt a harc, de itt már minden csendes volt. Hajnalodofct. Balra fordulva rövidesen megtaláltam a lejáratot a kancellária pincéjébe. A bejárati ajtó félig nyitva volt. Lehet, hogy németek maradtak odalenn. Megindultam lefelé. Akkor nem gondoltam arra. hogy bajom is eshet. Pedig az út, amit Sztálingrádtól idáig megtettem... No, de még sehol nem hagyott cserben a katonaszerencse. Eljöttem Berlinbe ... Leértem a pincefolyosóra. Jobbra és balra szobák, az egyszerű faágyakon és a földön német sebesültek. Szótlanul néztek rám, szemükben félelmet, megadást, gyűlöletet láttam, de mindegyikük tekintetéből kiolvashattam: Mi lesz velünk? Mit akar az orosz? Lehet, hogy más a helyemben nem sokat gondolkodott volna. Sonneberg mellett elsőként léptem be egy börtönbe. A visszavonulók agyonlőtték, leöntötték benzinnel és meg- gyujtották a foglyokat. Amikor kinyitottuk a kaput, még füstölögtek a máglyába rakott holttestek. — Hány sebesültje van? — kérdeztem a főorvostól, amikor elém vezették. — Másfélezer — válaszolta halkan. — Két órán belül minden fegyvert, vágóeszközt, távcsövet és optikai felszerelést szolgáltassanak be! — mondtam. — Mi lesz a sebesültekkel? — kockáztatta meg a kérdést. — A sebesültek életéért ne aggódjon, mi nem vagyunk fasiszták — válaszoltam nem minden indulat nélkül. Egyszer csak elém került a kancellária gazdasági vezetője, amolyan gondnokféle. Utasítottam, hogy továbbra is lássa el a tartalékból a sebesülteket. — Igenis, őrnagy úr! — csapta össze megszokásból a sarkát Természetesen tudtam, hogy Hitler nem leihet a pincében. De amikor a sötét folyosókon menteim, arra gondoltam; hátim, mégis!... Az elemlámpa A szőnyeg Visszamentem az épületbe. Délután pótkocsis teherautó állt meg a ház előtt A hadseregtörzs adminisztrativ-gazda- sági osztályának parancsnoka, Borisz Rai'hild, régi ismerős szállt ki belőle. — Tudod — kezdte azonnal a tárgyra térve —, parancsot kaptam a Katonai Tanácstól, hogy szerezzek bútort a kapituláció aláírásához. Adjál tanácsot, mit vigyek? — Asztalunk, székünk van bőségesen, és jó állapotban — feleltem —, de vigyél szőnyeget is, szükség laliet rá. Gyere, megmutatom. Bementünk Hitler dolgozószobájába. A szőnyeget üvegszilánkok és sáros csizmanyomok borították. — Semmi, semmi — mondta Borisz —, majd kitisztítjuk. A katonák felcsavarták a szőnyeget. Voltait vagy tizenöten, de alig tudták feltenni a teherautóra. Május 8-án éjfélkor Keitel tábornagy átlépte a berlini hadmérnöki iskola ebédlőjének küszöbét. A padlót sötétbarna szőnyeg borította. Szemének egyetlen rebbenése elárulta, hogy felismerte. Rövidesen aláírta a feltétel nélküli fegyverletételt. Vörös szegfűk Véget ért — legalábbis számunkra — a háború. Egyik nap az utcán egy ősz, igen sovány asszony állított meg. Csak a szeme árulta el, hogy fiatalabb, mint amennyinek látszik. Munkát kért. Ettől a naptól kezdve rendszeresen járt hozzánk takarítani. Akkoriban igen sok lett a dolgom. Jöttek katonák, tábornokok, újságírók, oroszok, amerikaiak, franciák, angolok, mind saját szemével akarta látni a birodalmi kancellária épületét, berendezését, Hitler dolgozószobáját, a pincét. Egy ideig — kezdetben — magam is a pincében laktam. Igencsak kényelmetlen volt egész nap villanyfénynél, a betonfalak között. Néha alig tudtam elaludni, szégyen ide, szégyen oda, még képzelődtem is. Egy reggel az íróasztalomon, vázában vörös szegfűk illatoztak. Mosolyogva szívtam be illatukat. Tudtam, ki hozta őket. Takarítónőnk titokban figyelte, mit teszek. Attól kezdve minden reggel friss virág volt az asztalomon. Mi történt azóta? Podolszk- ban lakom, nyugdíjas vagyok. A háború után leszereltem és az itteni kábelgyárban helyezkedtem el. Esténként, amikor az újságokat olvasom, arra gondolok, csak nem háború fenyegeti a mi nyugtalan világunkat? Ilyenkor eszembe jut a fegyveres erők múzeumában látható fasiszta jelvény. Hosszú nyélen acélgyűrű, benne a horogkereszt. Huszonhat éve találtam a birodalmi kancellária udvarán, a szemétben.., Feljegyezte: V. Geraszimov Fordulat Európa történetében
