Pest Megyi Hírlap, 1971. május (15. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-07 / 106. szám

1971. MÄJUS 7., PÉNTEK ""ZfCMap 3 Ifjú szakmunkások távozási versenye? A humorban van igazság. A keserű humorban sok az igaz­ság. A keserű humor: a Cse­pel Autógyárban mondják, hogy az ifjú szakmunkások nemcsak ilyen meg olyan or­szágos vetélkedőket vívnak, hanem — távozási versenyt is. Tanulnak, végeznek, megkap­ják a szakmunkás-bizonyít­ványt, s — elmennek. Való igaz, a gyár iparitanuló-intéze. tében sokkal több ifjú ismer­kedik a szakmák tudnivalói­val, mint ahányan végül is a gyár dolgozói lesznek. Sőt, a gyárban munkát kezdő fiatal szakmunkások tekintélyes há­nyada is néhány hónap, egy év eltelte után fogja a vándorbo­tot, s útnak indul. A legtöbb helyen így van ez, s hiba len­ne az ifjú szalcmunkások tá­vozási versenyét elválasztani az általános munkaerőmoz­gástól, s magától a szakképzés általános gondjaitól is. A legfontosabb beruházás Napjainkban már közhely­ként hangzik: minden ország legfontosabb fejlesztési beru­házása a szakoktatás, s minél intenzívebb az ipari fejlődés, annál inkább döntő tényező a szakképzés. Hazánkban a leg­utóbbi két évtizedben a szak­képzésben részt vevők száma a legtöbb területen meghárom­szorozódott. A műszaki haladás, a növekvő technikai szint, mi­közben egyszerűbbé teszi a be­tanított munkások dolgát, nö­veli a szakmunkásokkal szem­beni igényeket, számszerűen is, s az ún. kvalifikációt tekintve is. Magyarán: egyre több kor­szerűen képzett szakmunkásra van szükség. A megyében évek óta tíz­ezer fölött van a szakmunkás- tanulók száma, ami mennyisé­gileg — a hatvanas évek ele­jén levő négy-ötezres létszám­hoz mérten — tetemes növe­kedés. Olyan szakoktatási há­lózat jött létre, amelyre jog­gal támaszkodhatnak a válla­latok utánpótlási igényeikkel. Jelentős anyagi áldozatokkal létrehozta szakemberlcépzési szervezetét a Nagykőrösi Kon­zervgyár, a Csepel Autógyár, a Dunakeszi Járműjavító Válla­lat, a Pest megyei Állami Épí­tőipari Vállalat, a Gödöllői Gépgyár s több más termelő­üzem. Nagykőrösön, a kon­zervgyárban például meghono­sították a kétszakmás képzést, így hidalva át a csúcsszezon, s a nyugodalmasabb téli szezon közötti különbségeket; a ter­melőberendezések kezelője té­len mint karbantartó dolgozik. A Pest megyei Állami Építő­ipari Vállalatnál hosszú évek óta 150—200 fiatalt képeznek ki, s ami meglepőnek tűnhet: nagy részük ott is marad a vállalatnál. Ami tehát a leg­fontosabb beruházás mennyi­ségi növekedését illeti, különö­sebb elmaradás neon ötlik szembe. Az elmaradás nem is mennyiségi... Alapképzés és specializáló A legtöbb gondot az okozza — a szakképzés reformjának hatása ma még nem érezhető, első gyümölcsei a hetvenes évek közepére érhetnek csak be —, hogy a képzés és a fog­lalkoztatás élesen elvált egy­mástól: a már „beiskolázott” s tanulmányaikat befejező gyerekek keresik a munkahe­lyeket, ahelyett, hogy a mun­kahelyek támasztotta szükség­let S2abná meg a képzés mennyiségét, összetételét. A gondok másik csoportja: a sze­gényes alapképzés mellett túl­zott a specializáció. Ez utóbbi öt-hét év alatt teljesen elavult­tá válik, ám az alapképzés hiá­nyai miatt az új specializáció elsajátítása nehézkes, lassan megy. Miközben mennyiségileg elégségesnek tűnő szakmun­kást bocsátanak ki a képzést végző intézetek, a népgazda­ság legtöbb területén tartóssá vált a szakmunkáshiány. S mi­közben szakmunkáshiány van, képzett fiatal emberek — s persze, nemcsak fiatalok — vándorolnak munkahelyről munkahelyre, helyezkednek el szakmájukon kívül, vagy olyan beosztásban, ahol szaktudásuk negyedét sem hasznosítják. Az ifjú szakmunkások távozási versenye tehát korántsem szubjektív okokra vezethető vissza — legalábbis az esetek döntő többségében nem —, hanem figyelmeztető tünete a képzés-foglalkoztatás közötti feszültségeknek, a türelmetlen­ségnek. sőt, sűrűn a hozzá nem értésnek, amellyel a termelő­üzemek többsége a kérdést kezeli. Ne szépítgessük: a munkahelyek nagy többségén senki nem törődik a fiatal, szakmájukat most gyakorolni kezdő „segédekkel”. Csak ak­kor háborognak, amikor félévi közöny elviselése után betelik a pohár, s elmennek. Holott csupán arról van szó, hogy a helyüket keresik ezek a fiata­lok, azt a közösséget, ahol nemcsak pénzt kapnak mun­kájuk fejében, hanem törődést, megértő segítséget is, s azt a semmi mással nem pótolható érzést, hogy szükség van arra, antit csinálnak. Nem pénzkérdés! Tapasztalható erős hajlam arra, hogy a legtöbb helyen csupán a pénzre, a kereseti le­hetőségre szűkítsék le az ifjú szakmunkások problémáit, s mozgását. Hamis út! Igaz, szép számmal találni olyan üzeme­ket, vállalatokat, ahol teljesen érthetetlenül — az ifjú szak­munkás valódi munkájától függetlenül mereven ragasz­kodnak a bérkategória -mini- mumihoz, s öt forintot adnak a kezdő szakmunkásnak, miköz­ben a segédmunkások és a be­tanított munkások órabére 6,60-nál kezdődik ... Mégis, alapvetően nem a pénzről van szó, s ezt a több helyen — így a Csepel Autógyárban, a Magyar Gördülőcsapágy Mű­vek diósdi gyárában — vég­zett vizsgálatok is igazolták. A kilépők nagyobb része nem anyagi okokkal indokolta tá­vozását! A szakmunka: összetett szel­lemi és fizikai tevékenység, s egyre inkább az. Az ipari szakmát tanulók kétharmada nem az iskolai, hanem az üze­mi tanműhelyekben sajátítja el a gyakorlati tudnivalókat. Már itt, a tanműhelyi gyakor­latokon szembetalálják magu­kat ezek a fiatalok az ellent­mondásokkal, azzal például, hogy öreg, a termelésből ré­gen kiselejtezett berendezése­ken dolgoztatják őket, közben korszerűségről beszélve... S az ellentmondások folytatód­nak a munkába lépéskor — egy munkaügyi előadó s a műhelyfőnök adminisztrálja, igazítja útba, fél nap alatt, utána magára marad —, a kezdés elkerülhetetlen gond­jainak figyelmen kívül hagyá­sakor, a bérfejlesztés szétosz­tásakor ... A ma képzett szakmunká­sok a kétezredik esztendő ipa­rának derékhadát alkotják majd. Beilleszkedésük meg­könnyítésével, munkakezdé­sük minél zökkenőmentesebbé tételével azonban aligha lehet várni nem is a kétezredik esz­tendeig, hanem akárcsak éve­kig is. Mert a távozási ver­seny ellenszere csakis ez, a sokoldalú törődés, a képzés­foglalkoztatás közötti összhang megteremtése lehet. Mészáros Ottó Ünnepélyes alakuló tanácsülések A MEGYE KÖZSÉGEIBEN ES NAGYKÖZSÉGEIBEN EGYMÁS UTÁN ALAKULNAK MEG A ÜJ HELYI TANÁ­CSOK. SZAMOS MEGYEI TANÁCSTAGOT IS VÁLASZTA­NAK EZEKEN AZ ÜLÉSEKEN. AZ ESEMÉNYSOROZAT KE­RETÉBEN TEGNAP KÉT VAROSUNKBAN, GÖDÖLLŐN ÉS NAGYKÖRÖSÖN IS ÜNNEPI ALAKULÓ TANÁCSÜLÉST TARTOTTAK. Gödöllő Gödöllőn, a járási tanács dísztermében a Himnusz el­hangzása után a Petőfi általá­nos iskola énekeseinek és sza­valóinak színes műsorával kezdődött az ünnepélyes ala­kuló tanácsülés, amelyen a já­rás és a város vezetőin kívül megjelent Cservenka Fér érte­né, az MSZMP Központi Bi­zottságának tagja, országgyű­lési képviselő, a megyei párt- bizottság első titkára, vala­mint S. Hegedűs László or­szággyűlési képviselő, a Haza­fias Népfront megyei bizott­ságának titkára. Dr. Vály Béla korelnök megnyitó szavai után Magyar- óvári Pál, a választási elnök­ség elnöke számolt be a vá­lasztások eredményeiről, kö­zölve, hogy a város választó- polgára’ hatvanegy tagú ta­nácsot választottak. Ezt köve­tően került sor a tizenegy ta­gú végrehajtó bizottság meg­választására. Tagjai: Benedek János, Gányi Zoltán, dr. Roz- gonyi Ernőné, dr. Nagy Sán­dor, dr. Pecznik János, Szalai Károlyné, Túrós József, Pál István, dr. Tóth Zoltán, Ta­mási Mátyás és Szabó László. Gödöllő város tanácsának elnökévé Benedek Jánost, el­nökhelyettesévé Gányi Zol­tánt választotta a tanácsülés. A városi tanács vb-titkárává dr. Rozgonyi Ernőnét nevez­ték ki. Az ünnepélyes eskütétel után került sor a különböző bizottságok megalakulására. A számvizsgáló állandó bizottság elnökévé Keller Sándort vá­lasztották. A városfejlesztési és tervgazdasági állandó bizott­ság elnöke Nemes István lett. A művelődésügyi állandó bi­zottság elnökévé dr. Rácz Ele­mért, a gyermek- és ifjúságvé­delmi állandó bizottság elnö­kévé Molnár Jánost, az egész­ségügyi és szociálpolitikai ál­landó bizottság elnökévé pe­dig dr. Szabó Gyulát válasz­tották. Az ellátási és szolgál­tatási albizottság elnöke Epres János lett. A szakbizottságok és elnö­keik megválasztása után dr. Faragó Ferenc, a Hazafias Népfront gödöllői városi bi­zottságának elnöke tett javas­latot a város három megyei tanácstagjelöltjére. A szavazás eredményeképpen Gödöllő vá­rosát Cservenka Ferencné, Ber- náth József né és dr. Dömsödi László képviseli ezután a me­gyei tanácsban. Nagykőrös Ünnepélyes esemény kezde­tét jelezték tegnap a Himnusz hangjai a nagykőrösi Arany János Művelődési Házban is, ahol a nagymúltú város taná­csa tartotta alakuló ülését. A díszteremben az elnökség tag­jai között foglalt helyet Jám­bor Miklós, a Pest megyei pártbizottság titkára, S. Hege­dűs László, a Hazafias Nép­front Pest megyei Bizottságá­nak titkára, Takács Jenő, a városi pártbizottság titkára és Kovács Sándor országgyűlési képviselő. Kapta Gyula korelnök meg­nyitója után a városi választá­si bizottság elnöke, Rózsás László tájékoztatta a megje­lenteket a nagykőrösi válasz­tások eredményeiről. A tanács­tagok megválasztásának törvé­nyes lebonyolításáról dr. Hor­váth Róbert, az ügyrendi bi­zottság elnöke tett jelentést, majd Horváth Lehel, a Haza­fias Népfront városi bizottsá­ga nevében terjesztett elő ja­vaslatot a végrehajtó bizottság tagjainak és a tisztségviselők megválasztására. 70 tagú taná­csot és 9 tagú végrehajtó bi­zottságot választottak. A vég­rehajtó bizottság tagjai: Szűcs Zoltán, Tanai István, dr. Pin­tér Györgyné, Takács Jenő, Horváth Lehel, Antal László, Csókás Ferencné, Kirchknopf László és B. Szűcs István. A városi tanács elnökévé is­mét Szűcs Zoltánt, elnökhe­lyettesévé Tanai Istvánt vá­lasztották. A végrehajtó bi­zottság titkárának Pintér Györgyné dr.-t nevezték ki. Az ügyrendi bizottság elnö­ke dr. Horváth Róbert, a számvizsgáló bizottságé dr. Törös László, a gyermek- és ifjúságvédelmi bizottságé Cse- te Gyula, az építési, kommu­nális és városfejlesztési bizott­ságé Nánási Sándor, az ipari, élelmiszer-gazdasági és keres­kedelmi bizottságé dr. Faith István, a 9 tagú művelődési, egészségügyi és szociális bi­zottságé Tóth Mária, s a pénz- és munkaügyi bizottság elnöke Verbó Zoltán lett. Az alakuló tanácsülésen — S. Hegedűs László előterjeszté­sét követően — titkos szava­zással a megyei tanácstagok sorába választották Jámbor Miklóst, a Pest megyei pártbi­zottság titkárát, Szűcs Zoltánt, a nagykőrösi tanács vb-elnö- két, Huszár Kálmánt, a Hu­nyadi Tsz elnökét és Gömöri Jánosnét, a konzervgyár dol­gozóját. Az új megyei tanács­tagok nevében Jámbor Miklós mondott köszönetét a szavazók bizalmáért. Szubalpin tájakon A 700 ÉVES GESZTENYEFÁTÓL A 200 ÉVES I1ÁRSFASORIG Ilyenkor tavasszal meg­mozdul az emberben va­lami. A téli bezártság után jólesik egy kicsit csavarogni az országban, bebarangolni egy-egy vidéket. Hazánk északnyugati tája sok szép­séget, érdekességet rejt. Ér­demes faggatni múltját és jelenét. ★ Este érkeztem Kőszegre. Még arra sem volt időm, hogy jobban megnézzem a városka egyetlen szállodáját, ahol megszálltam. A nagyszerű szubalpin levegő levett a lá­bamról. Reggel a nagytemp­lom harangjának hangjaira ébredtem. Az Arany Strucc szálló folyosóján az ingaóra, az aranyozott keretbe helye­zett csiszolt velencei tükör régi idők tanúi. A félkörívű lépcső s az ajtószámyak a múlt század ízlését sugároz­zák. Csak reggel derült ki, hogy az ország egyik legré­gibb, 250 esztendős szállodá­jában töltöttem az éjszakát. A városról már sokan és sokat írtak, környékéről va­lamivel kevesebbet. A Király­völgyben szőlőskertek mellett visz az út a 700 éves szelíd gesztenyefához. Képzeletem­ben a hét évszázados fa — mielőtt még láttam volna — mesebeli formát öltött. A valóságban azonban olyan, mint egy háromemeletnyi tor­zó. Földbecsavarodott hatal­mas gyökereivel, fura játá- kosságú, mélyen barázdált kérgével egy sűrűn erezett tusrajzhoz hasonló. Néhány éve még lombotvető két ágá­nak sziluettjei, mint kecse­sen ugráló állatok leegysze­rűsödött vonalai emelkednek1 ki a szürke esőfelhők hátte­réből. A hatalmas törzsből ítélve a fa, mielőtt még vil­lám sújtotta volna, akkora lehetett, mint egy nagyobb cirkuszi sátor. A hét évszá­zad viharait megért óriás sorsa is beteljesedett; az éle­tet adó nedveket szállító erek elhaltak, csupán kisebb-na- '• gyobb odvaiban találnak ott­A háromtornyú Kálvária-templomot Pálffy Miklós nádor adományából emelték. A remeték a kápolna harangjával je­lezték a vihart A tv-relé bizony elcsúfítja a panorámát. honra a vadméhek és don­gók. A Kőszeget körülölelő dom­bok szőlőskertjeiben — ami­kor arrafelé jártam —, szor­gos munka folyt. Lapátnyira forgatták a földet trágyáz­tak, s aki korán metszett, korholta magát, mert a már­ciusi fagyok kárt tettek a szőlőben. Mindenütt kissé kesernyés, de nem kellemet­len füstszag úszott a levegő­ben; égették az összegereb­lyézett hulladékot Az elörege­dett venyigéket pedig gon­dosan összekötözték, az út mellé helyezték: jó lesz majd gyújtósnak. A férfiak öre- gebbje kék klott kötényben serénykedett de a középko­rúak vagy a fiatalabbak már nem. Általában a burgundi vöröst termesztik, ezen a vi­déken ezt szeretik, ezt isz- szák a legszívesebben. Előző nap esett. A földszag szinte mámorító. Egyébként Kőszeg éghajlata a hegyvi­dék közelsége, a 274 méter tengerszint feletti magasság miatt hűvös, de nem szélső­séges. Az alpesi, a mediter­rán és a szárazföldi hatás itt méri össze erejét. Ennek eredménye az 1000 mm kö­rül mozgó átlagos évi csapa­dék. A várost, és a város kör­nyékének levegőjét, alpesi szelek tisztítják, frissítik, üdí­tik. Ezért a helyi szólásmon- dás: Kőszegen vagy esik, vagy fúj, vagy harangoznak. Egy kiadós séta és máris fent vagyok a várost uraló Szabó-hegyen. Vajon miért Szabó-hegy, azt nem tudtam kideríteni; lehet, hogy egy szabómesterről nevezték el, akinek itt volt a telke, vagy a helység Szabó nevezetű je­les polgáráról. Nem tudom, egyre megy. A lényeg az, hogy kedves ez a Szabó-hegy, amint a város fölé magasodik, hangulatos fenyőivel, az Im­pozáns Panoráma Körszálló­val és a turistaházzal. A szál­ló erkélyéről, a vendéglő ét­terméből gyönyörű a kilá­tás a völgyben elterülő vá­rosra. Szerencsés környék ez. Nem­csak a város kedves és ottho­nos, majdnem családias, de a környék is csodálatosan szép, méltó foglalata a patinás hely­ségnek. Amint innen a magas­ból rácsodálkozik az ember a környékre, az egyik dombon érdekes templomoc skát fedez feL A tájra oly jellemző sze- lídgesztenyefák között kapasz­kodom fel a Kálvária temp­lomhoz. Messziről úgy tűnik, mint egy miniatűr monostor, templomával, lakrészével, kis kertjével. A háromtornyú templomot az 1700-as évek el­ső harmadában emelték. Tor­nyai és homlokzatdíszítése provinciális barokk. Különö­sen megejtő két szélső, henge­res, fazsindelyes tornya. Saj­nos 1947-ben a templom bel­seje kiégett, s az egykori dí­szes barokk főoltár helyén ma csupán a jáki temetőkápolna egyszerű oltára áll. A remete­lakot övező falat érdekes, XVIII. századi rokokó stációk díszítik. Olyan kedves és nyu­galmas itt minden, hogy bizo­nyára az egykor itt lakó reme­ték sem kívánkozhattak el in­nen. ★ Kőszeg és Nagycenk között félúton érdemes megállni és elidőzni egy kicsit a sopron- horpácsi XII. századi műemlék templomnál. Még érezni rajta a helyreállítás frisseségét. Ahogy betérek a templomba, az első, ami feltűnik, hogy hét oszloppáros kapuja sok rokon- vonást mutat a jáki templom kapujával. Egyébként a két- hajós, sokszögzáródású szenté- lyes románkori templom egyik legrégibb műemlékünk. Ügy vélem, nem sokat tévedek, amikor azt mondom, hogy ro­mánkori építészetünknek ez a kis remeke a propagandában nagyobb figyelmet érdemelne. ★ Régen dédelgetett tervemet váltottam valóra, hogy elláto­gassak Nagycenkre, a Széche­nyi család egykori otthonába. Mindenekelőtt a Széchényi sírkápolnára, illetve kriptára voltam kíváncsi. Ahogy belé­pek a temetőkert kapuján, szerény fasor tengelyében tű­nik fel a temetőkápolna. Kí­sérőm, Pista bácsi — szakértő idegenvezetőként — mutatja a látnivalókat. A kápolna orgo­náján Liszt Ferenc is játszott. A kriptában, ahol a Széchenyi család tagjainak hamvai nyug­szanak, elöl, egy beszögellés- ben pihen Széchenyi István, a nagy realista hazafi, a magyar reformkor géniusza. A sírkaro- rát csupán egyszerű márvány - lap fedi. Áprilisban múlt 111 éve, hogy Tolnay Antal nagy­cenki plébános, az állami és egyházi hatóságok akarata el­lenére, 22 pap segédletével, 6000 ember részvételével, a Szózat hangjai mellett temet­te el Széchenyi Istvánt Kos­suth állapította meg róla: „Uj­jait a kor ütőerére tévé és megértette lüktetését; és ezért, egyenesen ezért tartom én őt a legnagyobb magyarnak...” A sírboltnak ezen a részén ezer­nyi koszorú és csokorszalag ta­núskodik arról, hogy meny­nyien tisztelegnek Széchenyi István emléke előtt. Az egyszerű márványlap fe­lett rendhagyó módon három ezüst babérkoszorú. Pista bá­csitól tudom meg, hogy mind­hármat nemzeti színjátszásunk nagy egyénisége, Jászai Mari kapta egy-egy alakításának jutalmául. Ezeket a művésznő — mint Széchenyi István nagy tisztelője — maga hozta a nagycenki sírhoz. A temető­kertben, nem messze a sírká­polnától, áll Tolnay Antal sír­ja. Ezen is van egy nemrég elhelyezett babérkoszorú. , A neoromán stílusú Széche- nyi-emléktemplomban minde­nekelőtt az egyszerűség a megragadó. A főhajó jobb ol­dali mellékoltárán Peruggino kisméretű, csodálatos szépségű Madonna-képe. A vele ellen­tétes oldalon levő oltáron pe­dig egy rendkívül kifejező, ér­dekes kompozíciójú, sötétbar­nás tónusú Krisztus-kép — Lyka Károly Rembrandtnak tulajdonította. Egyébként az is érdekes, hogy a templom or­gonája a lebontott bécsi ope­rából való. A XVIII. század második fe­lében épített barokk Széche- nyi-kastély romos középrészét már befedték, az ablakok is készek, bár az alárendelt épü­letszakaszok még romosak. A kastély homlokzatával szem­ben a 2800 méter hosszú, két­száz éves híres hársfasor. Ott- jártamkor még csak rügyeztek a fák. Bizonyára szemet-lelket gyönyörködtető látvány és nagyszerű élmény hársfavirág­zás idején ellátogatni ide, és sétát tenni a hársfasor között. Ezért a sétáért egyszer még visszatérek. Kép és szöveg: Boros Béla

Next

/
Oldalképek
Tartalom