Pest Megyi Hírlap, 1971. május (15. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-06 / 105. szám
6 '“™<&tvrlap 1971. MÁJUS 6., CSÜTÖRTÖK Malomvölgyi változások Automatizálják a szobi kőbányát Többszörösére növelik a termelést — A kikötő már épül Gyimesi József üzemvezető mondja: — Nemrégiben egy környékbeli ember jelentkezett nálunk munkára. Elmondotta, hogy 10 évvel ezelőtt már dolgozott a kőbányában, és szeretne visszakerülni a régi helyére. Másnap, amikor kimentem a fejtéshez és megkérdeztem, hogy érzi magát, szomorkásán válaszolt, azit mondta, becsaptuk. Ügy ígértük, visz- szakerül a régi helyére, és közben már lebontottuk a fél hegyet. Fél a gépektől, nem találja még a helyét. Nem ritka, hogy a régi munkások visszatérnek a sokszor mostoha kö- tülmények és a viszonylag alacsony fizetés ellenére is. Most a Malomvölgyben bányásszák a követ, két szinten, robbantással. Egy-egy kirobDVNAKESZI Tizenöt mázsa tojáspor naponta 1965 óta készítenek tojásport a Dunakeszi Konzervgyárban. Naponta 70—80 mázsa tojást dolgoznak fel. A gyártás egyik legnehezebb művelete a tojáspor kiszitálá- sa volt. Kézi erővel naponta 500 kilót tudtak megszitálni, most vettek egy gépet, ami 300 kilót szitái át — egy óra alatt. Az üzem folyamatos műszakban dolgozik, s a nap 24 órájában mintegy 15 mázsa tojásport készít A Dunai Kőolajipari Vállalat három műszakos munkakörbe férfi segédmunkásokat, női munkaerőket, érettségizett, fiatat munkaerőket. Bérezés a kollektív szerződés szerint. FELVESZ TOVÁBBÁ: karbantartó szakmunkásokat, lakatosokat, csőszerelőket, hegesztőket, fűtésszerelőket, műszerészeket, villanyszerelőket, kőműveseket, ácsokat, bádogosokat, hőszigetelőket. Érdeklődni lehet írósbon és személyesen a következő címen: DKV, Százhalombatta 3, Pf. 1. Felvéteti iroda Hathónapos ingyenes lokomobil-kazánfűtő-képző tanfolyamra jelentkezhetnek 18—45 éves építőipari gépkezelők, betanított fűtők, férfi segédmunkások és kubikosok, akik sikeres vizsga után háromhónapos gáz- és olajtüzelésű- kazánfűtő-képző tanfolyamon vehetnek részt. A hathónapos építőipari gépkezelőképző tanfolyamra férfi segédmunkások és kubikosok jelentkezhetnek. A háromhónapos épületszerkezet-szerelő tanfolyamon építőipari segédmunkások, daruteher-kötözők, betonozok, blokkozók és betanított panelszerelők vehetnek részt. A TANFOLYAM HELYE: Kecskemét, a gépkezelőképző Baján is. A TANFOLYAMOK KEZDETE: 1971. június 1-én és 21-én, Kecskeméten. 1971. június 2-án és 22-én Baján. A tanfolyamok ideje alatt jó kereseti lehetőséget, munkásszállást, munkaruhát és ebédet adunk. Külön.élési pótlékot és utazási hozzájárulást fizetünk. Minden héten szabad szombat. Az érdeklődők levelezőlapon kérjenek részletes tájékoztatót a kiválasztott tanfolyam megjelölésével. BACS MEGYEI ALLAMI ÉPÍTŐIPARI KIVÁLÓ VALLALAT ÜZEMI AKADÉMIÁJA, Kecskemét, Klapka u. 34. bántott szikladarab 2—3 köbméteres. A lerobbantott követ elektromos kotróval felszedik, majd az előtörő a nagy szikladarabokat szétmor- zsolja. Ezután kis gazdasági vasúton utazik a kő a szobi feldolgozó üzembe. A végtermék: zúzott, illetve nemes zúzott kő, amelyet ütés vasút-, valamint mélyépítésnél használnak. — A Pestvidéki Kőbánya Vállalat szobi üzeme naponta 2500 tonna zúzott követ termel. Talán jobban érzékelhető ez az' iszonyú tömeg, ha azt mondom, hogy évi termelésünk dugig megtöltene egy olyan hosszú tehervonat-sze- relvényt, amelyik Szóbtól Debrecenig ér. Gépparkunk ma is korszerűnek mondható, de a gépek műszaki állapota elég rossz. A szállítás — különösen az őszi csúcsforgalom idején — akadozik, bányánk a felmérések szerint Közép Európa egyik legjobb alapanyagát adja, jó helyen fekszik, ezért már évekkel ezelőtt elhatározták, hogy a jelenleginek többszörösére kell növelni a termelést. Az új ötéves, illetve tízéves távlati terv nagyszabású útépítési programja meggyorsította a dönt-At. A bánya tehát megváltozik. — A kutatófúrásokból kiderült, hogy a Malomvölgyben és környékén hatalmas és jó minőségű tartalékkal rendelkezünk, amely elegendő ahhoz, hogy a tíz év alatt először megduplázzuk, majd háromszorosára emeljük a termelést. A Malomvölgy körül , három bányát alakítunk ki, s ide telepítjük a szobi feldolgozó üzemet is. A szállítási gondokat úgy oldjuk meg, hogy a Malomvölgybén rendező- és rakodó-pályaudvart építünk, s vagonokban szállítjuk majd a követ a Du- na-partra. A kikötő már épül. A mai gazdasági, vasútat nem használjuk tovább, sorsáról egyelőre semmit sem tudok. — A bányában a rakodás teljesen automatikus lesz, a kikötőt pedig úgy építik meg, hogy a vagonokból közvetlenül az uszályokba kerüljön a kő. ;Űgy tervezzük, hogy az uszályokból a Pest környéki kikötőnkbe rakják ki az anyag nagy részét. El képzelhető az is, hogy a nagyszabású fejlesztésbe Csehszlovákia is bekapcsolódik, ök gépeket adnának a termeléshez, amiért mi — útépítéshez — kővel fizetnénk. Csulák András \ Gép- és felvonószerelő Vállalat AZONNALI BELÉPÉSRE KERES ózdi, váci és budapesti munkahelyekre HEGESZTŐ, ACS-ALLVANYOZO, CSŐSZERELŐ, LAKATOS és SEGÉDMUNKÁSOKAT. Jelentkezés: a munkaerőgazdálkodási szakosztályon, Budapest V!., Szondy u. 100. Miéri éheznek a halak? A Balatonon megkezdődött az idei nyárra tervezett tudományos kutatómunka. A szakemberek számos nyíltvízi vizsgálatot folytatnak. A tihanyi biológusok például a haltáp- lálék-vizsgálatokkal elsősorban a süllő éhezésének okát szeretnék megfejteni. Részben nyitott kérdés még többek között az iszaposodás problémája is. Hídelemek ELŐREGYÁRTVA A Hídépítő Vállalat az Al- győ mellett épülő közúti Ti- sza-híd szomszédságában kis hídelemgyárat állított fel; amely a helybeli, valamint a Kunszentmártonnál épülő Kö- rös-hfdhoz készíti az előre- gyártott vasbetonelemeket. A nagy cementsilókkal, beton- gyártó-berendezéssel, portál- daruval ellátott üzem elsőként az algyői hídhoz gyárt egyenként csaknem öttonnás, négy méter hosszú hídelemeket. — Epületdíszítő kerámiákat exportál Ausztriába, Hollandiába és Svédországba a szentendrei Építőipari Szövetkezet. Virágzó gyümölcsfák Budakalásznál. Tavaszi táj J utkát ma megvárom a gyárnál. A porta előtt. Kettőkor végez. Meglepem. Szombatra beszéltük meg a találkozót, de éppen ezért! Meglepem. Ma még csak szerda van. Egy a végeláthatatlan hétköznapokból. Rettenetes lehet nyolc órát állni a gépek között. Közben álmodik. Ünnepnapokról. Boldogságról. Két szál szegfűit viszek. És összegyűjtöm a tenyeremen a napsugarakat. Ma milyen ronda virágot árulnak a piacon, az nem igaz! Kötegben kínálják, fiatalúr, vegyen! A fiatalúr köszöni, de nem ilyen virág kell. Két szál mindössze, de az beszélni tudjon! Fenn, a főutcán, a virágüzletben, ott igen, ott van reprezentáció, választék és templomi csönd. A kék köpenyes kislány külön fülkéből jön elő. — Szevasz! — örvendezek,*a neve nem jut eszembe, de ismerem. Anno dacumál a tánciskolából. No, akkor nem is olyan kislány. Mondom, hogy ismerek én ebben a kis városban mindenkit, még a vak kántort is. Ö javította meg nemrégiben az öregtemplom toronyóráját, nem akadt más. — Mit parancsolsz? — Abból ni, két szálat — s mutatok a karcsú vázára. — Milyen színűt? Puff neki. Fehéret, pirosat, kéket? — No látod, ez az. amit nem tudok. — Férfinek, nőnek? — Hát... — Névnapra? — Milyen névnap van ma? — Kornél. — Hát az nem lesz jó.... — Értem — mondja, és nevet, közben kiválasztja a legszebb két szál piros szegfűt. — Mi van veled? — kérdi, miközben zöldet tesz hozzá. — Lötyögök. A válasz kielégíti. Kész, nyújtja a virágot. — Alkudni lehet? — kérdem tréfásan. Bár, ki tudja, hogy a tréfa mögött nincs-e valami. — Sajnos... Ez az. Ha valaki fölött elszaladt az idő, annál már alkudni sem lehet. Az utcán összefutok Zsenyivel. Iskolatársam. — Mi van, csak nem nősülsz? — bök a virág felé. — Áh! A nagybátyámnak viszem. Kornél az öregfiú... — Eszi, mint a cukorkát. Aztán elköszön. Siet. Ö mindig siet. Tán ő se tudja, hová. A Kossuth utca forgalmas. Kettőkor, háromkor indulnak vissza a falvakba a buszok. Kosaras, fejkendős paraszrtasszonyok járják az üzleteket, piaci napokon nincs ebédszünet. Locsolóautó mossa végig az aszfaltot, vékony patakokban folyik a víz a lefolyókba. — Szevasz, Dani! — Szevasz, Husi! Hová-hová? — Majd melózni. Délutános vagyok. — Ügy látszik, előtte még sétál egyet. Hústorony. Jó haver. A gépgyárban lakatos. Az öregtemplom előtt sátorban bazáros. Kínálja az ócska alumíniumkanalait és a nyúl- fej alakú léggömbjeit. Köszönöm, se háziasz- szony, se gyerek nem vagyok. Műemlék épület, boltozatos kapualj, mélyen hátranyúló keskeny udvar. Az udvar végében autószerelő dolgozik, fel-felvillan a fény a hegesztőpisztoly szóján. Kihagytam valamit a számításból. Azt, hogy munkások százai igyekeznek műszakba. Én nem tudom, hogyan képzeltem, majd egy nép- telen főúton a karomba szalad a lány?! MenA DIÁK nek az emberek a gyárba, jókedvűen, hangosan. Megnéznek egy pillanatra. Látom magam: lezseren sétál egy srác, nagyon ráérősen, háta mögött, selyempapírban virág. Fiatalasszonyok nevetése hangzik, táskájuk a térdemnek ütődik, nem mondják, hogy bocsánat, csak nevetnek, s mennek tovább. Lehet, hogy engem nevetnek? Nem tudom. Rossz érzés. Egy a fontos: Jutka! Elképzelem, mennyire meglepődik, amint meglát. Hát te?! Hogy kerülsz ide! Ilyenkor? Eszedbe jutottam? Mi az ott a kezedben? Virág!? Csodálatos! Nézd, hogy eszi a sárga irigység a lányokat. í. Ezért, ha majd nem látnak, kapsz egy puszit. Engem virággal még sohasem vártak. Virággal sem lepett meg soha senki... Jönnek! Az első emberek kilépnek a kapun. Szembe jönnek, így semmi vész. A virág a kezemben, á hátam mögött Legfeljebb akkor látja meg valaki, ha visszafordul. Akkor meg már nézheti bátran! Hullámokban jönnek az emberek. Ketten, négyen, tízen. Hangosak és vidámak. Vidámak, mert véget ért mára a munka. Hunyorognak a fényben és hátrasimítják a hajukat. Hirtelen meglátom: Marton Gyula és Bözsi! Egy házban lakunk. Beugróm a hirdetőoszlop mögé. El önt a verejték. Többen vannak, talán nem vesznek észre. Marton Gyula hangosan bömböl: az anyagellátás, az istenit! ök mennek a járdán, én az oszlop mögött az úttesten, ellenkező irányba. Távolodik a hangjuk. Megúsztam. Ha észrevették volna, rámköszönnének, mi van, öcsi "í... Mindenki megnéz. Mi nézni való van rajtam! Egy biztos, ha holnap is várnék Jutkára, mór mindenki megismerne, aha, ez az a srác, aki tegnap is... Meglátom Jutkát! Nincs egyedül, két lány fogja közre. Egy fiúnak odakiabál. Nevetnek, nem értem, hogy mit mondanak, még messze vannak. Ki az a fiú? Nylonhálót lógatnak a kezükben. Mit csináljak. Ahogy itt állok az olyan suta. Elindulok, mintha éppen sietnék valahová. Ahogy Zsenyi teszi. Tehát rajta! A földet nézem. — Szevasz! — Felnézek. — Nahát! Hogy így összefutottunk! Meglepődik. Menne a lányokkal tovább. — Mit keresel erre? — Várj! — tétován megáll. — Cső, Jutka! — A lányok nevetnek és mennek tovább. Jutka megáll, zavart az arca. En borzasztóan könnyed vagyok. — Ó, éppen erre volt dolgom. De ha már ilyen szerencsésen összetalálkoztunk — hová mászik, — Ne hülyéskedj! Mit keresel erre? — Látom az arcán, örül. Valóban, elég a hülyéskedésből. — Téged vártalak — mondom komolyan. Aztán meghajolok, mint egy középkori lovag. — Ezt a virágot neked hoztam. Meg akartalak lepni. Jönnek a munkások a gyárból, elmennék mellettünk. Három fiatalember odaköszön. So- lcatmondóan: — Szervusz, Jutka kisasszony! Jutka nyakánál kopott a blúz, és pamut- pölyhök ülnek a haján. Sápadt az arca. Szép. — Te nem vagy normális! — mondja nyer- sen. — Na, szevasz! És elrohan. Deregán Gábor
