Pest Megyi Hírlap, 1971. május (15. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-06 / 105. szám
1971. MÁJUS 6., CSÜTÖRTÖK s^írfap 3 Pest megyeiek a szakszervezeti kongresszuson A Szakszervezetek Országos Tanácsának XX. kongresszusán a sok küldött között ott vannak megyénk képviselői is. Mint minden országos eseményen, ezen a kongresszuson is hallatják szavukat, s hírt adnak a megye eredményeiről, valamint gondjairól. A tanácskozáson eddig ketten szólaltak fel: Friss Antalné. a Nagykőrösi Konzervgyár szakszervezeti tanácsának titkára arról beszélt, hogy a következő években az élelmiszeripar a lakosság jobb ellátását, a modernebb élethez igazodó táplálkozást kívánja elősegíteni, de hozzátette, hogy a IV, ötéves terv végrehajtása nagy gondokkal járó feladatokat ró az élelmiszeriparra Különösen néhány ágazatára. tudta-feladatait ellátni. Külön beszélt a sütőipar gondjairól, amelyeknek megoldásához állami segítség szükséges. A konzervipar helyzetéről, sajátos üzeméről szólva elmondotta: egyetértenek azzal, hogy a kormányzat importtal igyekszik javítani az ellátást s versenyre késztetni a hazai gyárakat, ez azonban a Nagykőrösi konzervgyár esetében furcsa verseny, mert a gyár gyü- mölcskonzerv-kapacitását megrendelés hiányában nem tudják kihasználni. Papp Jánosáé, a Váci Kötöttárugyár szakszervezeti tanácsának titkára rámutatott: sajátos feladatokat ró a textilipari szakszervezetekre, hogy a textilipar csaknem 140 000 dolgozója közül 95 000 a nő és több, mint 60 000 a fiatal. Negyvenötezren dolgoznak három műszakban. Nehezíti helyzetüket, hogy 37 000-ren járnak be vidékről, nagyobb távolságról munkahelyükre. Sokuknál napi három-négy órát is igénybe vesz a munkahelyre, illetve a hazautazás, Ennek is része van abban, hogy szakmai-politikai érdeklődésük általában véve még nem érte el a többi dolgozóét, az azonban már bebizonyosodott, hogy nagy többségükre a társadalmi munkában is lehet számítani. A textiliparban most sorra kerülő nagyarányú rekonstrukció magasabb szaktudású, nagyobb műveltségű munkásokat igényel: a dolgozók képzésére, nevelésére legalább úgy — sőt még jobban — fel kell készülni, mint az új gépek fogadására. Sajnos, a dolgozók egy része még az általános iskola nyolc osztályát sem végezte el. A felszólaló véleménye szerint újra létre kell hozni az üzemekben már korábban működött kihelyezett általános iskolai tagozatokat segítséget kell nyújtani a dolgozók tanulásához, szakmai továbbképzéséhez, s ehhez kérte a gazdasági vezetők, valamint a szakszervezetek támogatását A hús-, a baromfi és tejipar például már eddig is csak nagy erőfeszítésekkel, rendszeres túlóráztatással, a pihenőnapokon végzett munkával A tanácsok válhatnak a virágosfalu-mozgalom gazdáivá Beszélgetés dr. Papp Lajossal, a Minisztertanács Tanácsi Hivatala elnökével Tiszakécske kezdeményezésére igen sok községben bontakozott ki a Virágosfalu- mozgalpm. ßok községben azonban még gazdátlan maradt ez a törekvés. E faluszé- pítési mozgalom és a tanácsok tennivalóival kapcsolatosan kerestük fel dr. Papp Lajost, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnökét. # Mi a véleménye a Virá- gosí alu-mozga lomról ? — Igen örvendetesnek tartom, hogy a községek lakóit környezetük szépítésének gondolata, a lakóhely szeretete ilyen formában is foglalkoztatja. Véleményem szerint olyan törekvés ez, amelyet a községek vezetőinek feltétlenül támogatniok érdemes. 9 Milyen szerepet vállalhatnak a községi tanácsok e mozgalom segítésében? — Azt hiszem, akkor lesz a mozgalom legeredményesebb, ha a községi tanácsok a gazda szerepét vállalják. Hiszen közterületek szépítéséről van szó, az utcák, terek középületek előtti területek virá- gosításáról. Annál is inkább így van ez, mert közterületen csak a tanácsok engedélyével és irányításával lehet faluszé- pítési munkát végezni. Hiába van meg a lakosokban a szándék a falusi utcák ilyen természetű szépítésére, ha a tanácsok a megfelelő útmutatást, esztétikai elveket és a munkákhoz a szükséges segítséget nem adják meg a lakosoknak. Persze, amikor azt mondom, hogy a tanácsok segítsék e szép kezdeményezés megvalósítását, akkor nyugodt lelkiismerettel azt is állíthatom, hogy bizonyára nincs egyetlen tanács sem az országban, amely ne vállalná szívesen a mozgalom gazdájának szerepét. • Sok helyen ez így is van. Sok még azonban azoknak a községeknek a száma is, ahol ez a találkozás még nem valósult meg. Véleménye szerint mi a teendő e helyeken a mozgalom felkarolására? — Ha sok idő nincs is már a munkák megszervezésére, de még túl késő sincs. Május végéig van még lehetőség arra, hogy a tanácsok végrehajtó bizottságai, ha szükségesnek látják, napirendre tűzhessék, megszervezzék a falu utcáinak, köztereinek virágosítá- sát. © Milyen kérdéseket kellene ezeken az üléseken megtárgyalni? — Ezt a helyi adottságok szabják meg elsősorban, de, gondolom, van néhány olyan alapvető kérdés, amit figyelembe kell venni. így meg kellene határozni, hogy a község mely részeit kívánják vi- rágosítani. Azt is fel kell mérni, hogy a társadalmi munka szervezéséhez kiket vonnak be. Minden bizonnyal sok segítséget nyújthatnak ebben a KISZ-isták, de még az úttörők is. Nézetem szerint o szövetkezeteknek is be kell kapcsolódniuk. © Van e törekvésnek anyagi vonatkozása is, mint például a virágmag beszerzése. Ki vállalná ennek a költségeit? — Több forrásból fedezhető. Valószínűnek tartom, hogy a termelőszövetkezeteknek, de maguknak a^háztulajdonosoknak is van virágmagjuk. Tehát a helyben beszerezhető szükségleteket is fel kell mérni. De a községi tanácsnak is van módja arra, hogy biztosítson virágmagot, amit a társadalmi munkásoknak kioszt. © Segíthetnek-e a megyei tanácsok is? — A megyei tanácsok segítsége nagyon is kívánatos. Célszerű, ha a megyékben versenyt hirdetnek meg, mondjuk a Legszebb virágos falu címért, jutalmazhatják a nyertes községeket is. Bizonyos vagyok benne, ha a megyei tanácsok erre gondot fordítanak, az nagy lendületet adna ennek a szép mozgalomnak. K. A. Szabályozók és szabályozottak Január óta érvényben van, s hónából diónapra fokozódó mértéken hat a gazdasági szabályozók új rendszere. Korai lenne még e rendszer működése kapcsán a tapasztalatokról — a negatív és pozitív előjelűekről egyaránt — szólni. Idő, s a rendszer gyakorlati működtetése szükséges ahhoz, hogy kiderüljön, mi szorul finomításra, tökéletesítésre, sőt, esetleg változtatásra. A fogadtatásról azonban beszélhetünk, mert erről bőséges, bár eléggé egyhangú ismeretanyag vall. Persze, az eléggé egyhangú fogadtatás — ami panaszokban, kifogásokban, sok helyen sopánkodásban öltött formát — nem intézhető el azzal, hogy minden újat szokni kell, minden változást idegenkedés fogad. A gazdasági szabályozók új rendszere — s ezt minden esetben hangsúlyozni kell — nem vállalhat magára olyasmit, aminek teljesítése képtelenség. Nem oldhatja meg egymaga és rövid idő alatt a termelőegységek, az iparágak, ágazatok problémáit. E problémák fokozatos megoldásának egyik fontos eszközeként azonban jobb, célratörőbb, a vállalati és népgazdasági érdekek összhangját közelebb hdzóbb, mint a korábbi gazdasági szabályozók alkotta rendszer volt. Félkarú métleg A vállalatok többsége hajlamos arra, hogy csupán azt ragadja ki a szabályozó eszközök változásából, ami többlet erőfeszítést, nagyobb munkát követel, így például az engedélyezett mértéken felüli átlagbér-emelkedés progresszív adóztatását, vagy a .beruházási hiteleknél a jövedelmezőségi itiinimum megemelését. Félkarú mérleg ea így, persze, hogy félrebilleni Hiszen rakni kell a másik serpenyőbe is, mert van mit. így — a többi között — a gazdaságosan exportáló Vállalatok többletjövedelmét a szakágazati rendszer alapján nyújtott állami visszatérítés segítségével, a termelői árak kedvező rendezését jó néhány iparterületen, a vállalatok közötti eszközátadás nagyfokú megkönnyítését stb. Reális arányokat tehát csak akkor állíthatunk fel, ha mindkét serpenyőbe bekerült az' ami odavaló. Tételezzük fel, hogy ez megtörtént. Mit állapíthat meg a vállalat? Elsősorban azt, hogy az állam — a gazdasági szabályozó eszközök szigorításával — fokozódó mértékben érvényt szerez a hatékonyság elvének; a többet csak nagyobb teljesítmény fejében adja. Több hitel — gyorsan megtérülő vállalati beruházások; nagyobb jövedelem — a termelékenyebb, a létszámmal takarékosabban bánó munka ellenében; bővebb fejlesztési források — ha azok összhangban állnak a népgazdasági célkitűzésekkel. Ilyen és hasonló egyszerű gondolatpárokat állíthatnak fel a vállalatoknál az új gazdasági szabályozó eszközök tanulmányozása, várható hatásuk elemzése után. Az egyszerű gondolatpárok tömörítette összefüggések részletei azonban rendkívül bonyolultak. Nemcsak krokodilkönnyek Az új gazdasági szabályozó eszközök bevezetése miatt hulló — képletes — könnyek egy része népi több, mint a szokásos siránkozás hagyományának továbbélése, a próbától való félelem, az erőfeszítés miatti irtózás. Forrásai legtöbbször a tehetség és rátermettség hiányában, a szervezetlenségben, kapkodásban, a rugalmas termelési szervezet kialakításának elmulasztásában kereshetők s találhatók. E magatartás hordozói azok, akik a népgazdasági tervet s a gazdasági szabályozó eszközöket igyekeznek szembeállítani, mondván, a központi akarat és a „piac" nem fér össze. E botcsinálta fölfedezők végül is oda jutnak okoskodásukkal, hogy „lazítani kell a szabályozó eszközök szigorán”, mert máskülönben nem teljesülhet a központi akarat tervbe öntött része. Az ilyesfajta fölfedezésekkel, persze, lépésnyit sem juthatnak sehol előre, hátra azonban NEGYEDSZÁZADA TÖRTÉNT Állami ellenőrzés alá helyezték a Nemzeti Bankot A FIATALABB olvasónak ez valami egészen érthetetlen furcsaság: kétmillió pengőbe került az újság egyetlen példánya, máról-holnapra kétszáz százalékkal, emelték a béreket, de ebben senkinek sem telt öx-öme. Ha valaki belelapoz a 25 év előtti napilapokba, pillanatok alatt meggyőződhet erről. Az ország gazdasági helyzete olyan kocsihoz hasonlított, melyben tönkrement a fék, elakadt a kormánykerék, s ezért hajmeresztő gyorsasággal száguld a feneketlen szakadék felé. Aratás utánra jő pénzt kell teremteni — ez volt a kommunisták elhatározása. Enél- kül nem lehetett elképzelni az ország gazdasági talpraállítá- sát. Hiába dolgozott a munkás bármilyen odaadással a gyárban, a bányában, a szegényparaszt a földreform során neki juttatott földön, az infláció, a rohamos pénzromlás megakadályozta, hogy erőfeszítései nyomán javuljanak életkörülményei. A munkabér, a búzáért és egyéb terményért kapott ár, milliárdos címletű értéktelen papírokat jelentett csupán, jóformán semmit sem lehetett érte vásárolni. A lakosság egy szűk rétege viszont spekulációval, feketézéssel mindenhez hozzájutott, de a dolgozók százezrei nélkülöztek, sem élelemből, sem egyéb cikkből nem jutott számukra elegendő. Az ipari munkásság e siralmas helyzet ellenére is fokozta erőfeszítéseit. A munkásosztály az áldozatvállalás fejében joggal követelte, hogy a kormány hozzon erélyes intézkedéseket a kirívó visszásságok és aránytalanságok megszüntetésére. A politikai és társadalmi életben, de különösen az iparban és a kereskedelemben döntő szavuk volt még a régi kiváltságosoknak, akik kezükben tartották a bankok irányítását is. A JÓ ÉS ÉRTÉKÁLLÓ PÉNZ megteremtéséért 1946 tavaszán kibontakozó politikai harc egyik jelentékeny csatája ezen a téren zajlott le: május 6-án kormányrendelet jelent meg a Nemzeti Bank állami ellenőrzéséről. E rendelet előírta, hogy a pénzügyi kormánybiztosság intézkedjék: a bank üzletvitele feleljen meg az ország általános gazdasági érdekeinek, működése ne a reakciós erőket segítse, hanem azokat, akik a gazdasági stabilizációért küzdenek. A pénz rögzítésének három fő gazdasági feltétele volt: a termelés növelése; takarékosság és rend az államháztartásban; a kötött gazdálkodás bevezetése a termelés, az elosztás és a fogyasztás legfontosabb szektoraiban. A kötött gazdálkodásra azért volt szükség, hogy az állam megfelelő árukészletekkel rém deikezzék. Ezt kívánták megvalósítani a legfontosabb nagyüzemek államosításával és a bankok állami ellenőrzésével. Három hónap állt rendelkezésre, hogy a szükséges árukészleteket összegyűjtsék. Sokan — a szocialistaellenes erők képviselői — kételkedtek a forint megteremtésének lehetőségében. Azt hhngoztatták, hogy arra csak nagyarányú külföldi kölcsönök és segélyek nyújtanának lehetőséget. A kommunisták küzdelme arra irányult, hogy az ország belső erőit mozgósítsák, másrészt, hogy Magyarország visszakapja a fasiszta hadak visszavonulása során nyugatra hurcolt javakat, köztük a Nemzeti Bank aranykészletét. BAR A STABILIZÁCIÓ elsősorban gazdasági kérdésnek látszott, a munkásosztály felismerte, hogy nem érhető el tartós siker a termelésben, ha a politikai életben a tőkéseket támogató erőknek lesz döntő szavuk. Ezért egyidejűleg kellett gondoskodni a gazdasági rendszabályok érvényesítéséről, és a demokratikus rend megszilárdításáról. Abban, hogy 1946. augusztus elsején kibocsáthatták az új pénzt, az értéktelen sok millió pengős papírok helyett az értékálló forintot, kétségtelenül szerepe volt a ma 25 éve napvilágot látott intézkedésnek, a Nemzeti Bank állami ellenőrzés alá helyezésének. (V. F.) könnyen. Mert éppen abban van a siránkozás, a panaszkodás veszélye, hogy demoralizál, lefogja a cselekvésre mozduló kezet, megbénítja a megoldást szorgalmazó gondolatot. Amennyire igaz az, amiről föntebb írtunk, annyira való az is, hogy nemcsak krokodilkönnyek hullanak az új helyzet miatt. A vállalatok észrevételeinek, panaszainak egy része megalapozott, jogos. Így például — mert itt is csak jel- zésnyi erejű példákra van helyünk — az új gazdasági szabályozó eszközök alkotta rendszerben sem megnyugtatóan megoldott — bár differenciálási törekvések tapasztalhatók — a nagy eszközhányaddaj dolgozó vállalatok alapképzése; a beruházási hitelpolitika nem eléggé érzékeny azokra a fejlesztésekre, amelyek közvetett módon termelékenységnöve- lőek, hanem a közvetlenül kimutatható eredményekhez ragaszkodik; a forgóalap-juttatá- sok rendezése ugyan befejeződött, de ennek során nem érvényesült eléggé több területen a tevékenységi kör sajátossága stb. < . Anélkül, hogy lebecsülnénk a vállalatok jogos panaszait — mert érdekes módon ilyen helyeken nem sirámokat, hanem érvelést hallani!—, szükséges, leszögezni: aligha lenne okos cselekedet elhamarkodottan változtatásokat végrehajtani a gazdasági szabályozó eszközök alkotta rendszeren, s annak elemeim Modell ■ és gyakorlati próba A termelő vállalatok a legjobb tudói annak, hogy más dolog laboratóriumi vagy kísérleti műhely szinten megalkotni egy terméket vagy technológiát, s megint más azt sikerrel átvezetni a folyó termelésbe. Némi leegyszerűsítéssel élve ugyan, de nagyjából hasonló a helyzet a gazdasági szabályozó eszközök alkotta modellel is. A modell gyakorlati próbájára van szükség ahhoz, hogy az erősen súrlódő felületek szembetűnjenek, hallhatóvá váljanak a csak recsegve forgó fogaskerekek, s megállapítható legyen az „erőátvitel”, azaz a szabályozó eszközök keltette hatás. (Az előre-i lendítő és a hátrahúzó hatás egyaránt.) Ami persze nem azt jelenti, hogy a kellő tapasztalatok megszerzése, a modell szükséges bejáratása után késlekedhet a cselekvés, a tökéletesítés. A negyedik ötéves tervről szóló törvény a gazdasági szabályozó rendszerről is rendelkezik, s a többi között kimondja: „A szabályozás állandóbb és változékonyabb elemeinek együttes alkalmazásával el kell érni, hogy a hatékonyság követelményének előtérbe helyezése mellett, a gazdasági növekedés szilárd egyensúlyi helyzet biztosításával valósuljon mqg. A szabályozók általában hosszabb időn át érvényesüljenek, de emellett a tervcélok megvalósítása folyamatában rugalmasan is alkalmazkodjanak a népgazdaság változó helyzetéhez.” Most készülnek a vállalatok középtávú — ötéves — tervei. A gazdasági szabályozók egésze jó alapot teremt ahhoz, hogy e tervek reálisak, megalapozottak, azaz végrehajtha- tóak legyenek. Mert nem arról van szó, hogy e szabályozó eszközök ellenére kell produkálnia a vállalatoknak, hanem arról, hogy ezeket az eszközöket fölhasználva, s egyben tökéletesítésüket is szór-' galmazva, sürgetve a gazdálkodás tapasztalataival és — eredményeivel. Mészáros Ottó
