Pest Megyi Hírlap, 1971. május (15. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-05 / 104. szám

mi. MÁJUS 5., SZERDA

fisl

HEGYEI

zMírlap

Megkezdődött a szakszervezetek XXII. kongresszusa

(Folytatás az 1. oldalról.)

fnegvalósítása során eddig mindig voltak bizonyos kényszerítő körülmények, amelyek döntéseinket befolyásolták, néha diktálták. Ma is vannak még ilyen körülmények, de most a fejlődés olyan szintjére érkeztünk,

amikor lehetségessé vált, hogy hosszabb távra szóló,

fontosabb részleteket is figyelembe vevő fejlesztési elképzelést dolgozzunk ki, és így az életszínvonal alakítása, ezen belül szociálpolitikai

eszközeink felhasználása is átgondoltabb és megalapozottabb legyen. Az életszínvonal-növelés két alapvető eszközének a személyi jövedelmek emelését és a szociálpolitika fejlesztését tartjuk.

— Ismeretes, hogy a szak- szervezetek támogatják a gazdaságirányítás mai formáját, mert a reform jó eszköz céljaink eléréséhez, és az élet, a gyakorlat próbáját már eddig is kiállta, de a szakszervezetekre nagy felelősséget ró az, hogy figyelemmel kísérjék, képviseljék, védelmezzék a különböző rétegérdekeket is. Feladatunk e téren is elősegíteni pártunk politikájának érvényesülését, és őrködni 'politikai céljaink, szocialista elveink megvalósulása felett.

— Jelenleg a bérek emelésének lehetősége döntően az üzemi, munkahelyi alapokból származik, kivéve a költségvetési szerveket. Ennek a' helyzetnek természetes következménye, hogy az alapvető osztály, ^ a munkásosztály soraiban jelentős differentiator's történhet, nemcsak a teljesítménnyel, a munka tarsa dalmi hasznosságának különbségei, hanem az eltérő lehetőségek miatt is.

A nyereségnövelés eltérő lehetőségei miatt viszont tovább .torzu|nak az ágaza.- tok közötti bérarányok. A kapacitások kihasználatlansága, a létszámhiány miatt romlik a felhasználók, fogyasztok ellátása. Fel kell figyelnünk ezekre a jelenségekre, még mielőtt a feszültségek nehezen lesznek csak feloldhatók.

— Ügy gondoljuk, gondoskodnunk kell arról, hogy minden vállalat dolgozója* részesüljön — ha különböző arányban is — a fejlődő gazdaság eredményeiből. Másfelől minden üzemben érjék el a szociális, egészségügyi és kulturális intézmények elfogadható szintjeit, normáját, és az előrehaladásra is meg kell legyen

a lehetőségük. Erre — ha más megoldást nem találunk — külön alapot szükséges létesíteni.

— Az elmondottakból következik, hogy a bérek, nevezetesen a reálbérek alakulásáról, az iparágak és a szakmák bérarányainak alakulására a következő években megkülönböztetett gondot kell fordítanunk. *

— Szükséges felhívni a figyelmet arra, hogy a kormány határozottan különböztesse meg azt a vállalati tevékenységet, amelynél hatékonyabb munkával, valóságos értéktermeléssel érték el árnyereséget attól, ahol lényegében spekulációval, indokolatlan áremeléssel nyerészkedtek. A leghatározottabban igényeljük a szigorú rendszabályokat és állami fellépést mindazon vállalatok és kereskedelmi szervek ellen, amelyek árfelhajtással veszélyeztetik az életszínvonal emelkedését.

— Szükségesnek tartjuk, hogy pontosabban szabályozzuk a megszerezhető jövedelmek nagyságát és megszerzésük törvényes, erkölcsileg is elfogadható módjait. A kisiparosok, kiskereskedők engedélyeinek kiadásánál az összlakosság ellátási érdekeit kell alapul tekinteni. Szigorúan írjuk elő számukra az alkalmazható munkavállalók számát, a felszámítható árakat, gondosan kell ellenőrizni az adóbevallásokat.

— Erélyesen el kell járni mindenfajta spekuláció ellen, akár telekvásárlásról, törvénytelen alkalmazásról, bedolgozásról, vagy kereskedelmi tevékenységről legyen szó. A spekuláció alapvetően ellenkezik a munkáserkölccsel.

Szakszervezeteinknek természetesen feladatuk, hogy minden dolgozóréteg életszínvonalának alakulását figyelemmel kísérjék, és szükség esetén intézkedéseket javasoljanak. Így került sor most a pedagógusok és az egészség- ügyi dolgozók központi béremelésére, amely az egész lakosság érdekeit is szolgálja.

Az árak változásaival kapcsolatban arra mutatott rá Gáspár Sándor, hogy a központilag elhatározott fogyasztói áremeléseket az eddiginél jobban kell megfontolni éS előkészíteni. A szakszervezet az árak alakulását ellenőrizni kívánja. Nagy figyelmet kell fordítani arra, hogy az alacsonyabb árú termékek a keresletnek megfelelően legyenek Izaphatók. Erre a legalacsonyabb jövedelműek, a legnehezebben élők joggal érzékenyek.

Az öregek és a sok gyermekes családok támogatása

— A társadalmi alapokból váló részesedés eddig is jelentős tényező volt, és gazdasági erőnk növekedésével , arányban a jövőben is nagy szerepet játszik az életszínvonal alakulásában. Erősíteni kell rendszerünknek azt a vonását, hogy állami gondoskodás formájában azok számára is biztosítjuk a jobb megélhetést, akik ezt önerejükből nem tudják elérni.

— Különösen nagy , figyelmet érdemelnek a kisgyermekes anyák, a csökkent munkaképességűek, az .alacsony jövedelmű, a több gyermekes családok, a munkából kiöregedett, idős emberek és ellátatlanok.

—, Kedvezőtlen jelenség, hogy a vállalati gyermekintézmények férőhelyei az utóbbi időben csökkentek. A fejlődés országos méretekben sem felel meg a társadalmi igényeknek. A szakszervezetek szükségesnek tartják, ’hogy a vállalati lehetőségek kiaknázása mellett a jövőben az állam elsősorban központi alapokból biztosítsa a gyermekintézmények hálózatának nagyobb ütemű fejlesztését.

— Az életkor meghosszabbodása együttjár az idős emberek arányának növekedésével. A mai öregek zöme korábban közvetlenül vagy közvetve hozzájárult ahhoz, hogy a munkáshatalmat megteremtettük, hogy népgazdaságunk mai ereje létre jött. Az öregekről való gondoskodás tehát

elemi erkölcsi kötelességünk. A fő kérdés itt kétségtelenül a megfelelő nyugdíjszinvonal kialakítása. E téren az utóbbi években léptünk előre. Csökkent az alacsony nyugdíjak aránya,, az áremelkedések ellensúlyozásaként rendszeres, évi 2 százalékos nyugdíjemelést léptettünk életbe. A negyedik ötéves terv céljai között szerepel az alacsony ösz- szegű nyugdíjak további emelése.

— Nyugdíjrendszerünk további tökéletesítése érdekében foglalkozunk olyan gondolattal, hogy ha egy dolgozó eléri a korhatárt, és nem megy nyugdíjba, minden, munkában eltöltött éve után a jelenleginél magasabb százalékot kapjon. Van olyan elképzelésünk is, hogy a nyugdíjasok kereseti lehetőségeinek jelenlegi értékhatárát növeljük.

Az új munkásnemzedék felnevelése társadalmi érdek. Távlatokban a gyermekneveléssel járó anyagi terhek jelentős részét a társadalomnak kell vállalnia. Különösen sürgető a több gyermekes családok segítése. A családi pótlékot a IV. ötéves tervben központi intézkedés formájában felemeljük. Ezzel némileg enyhítjük a több gyermekes családok terheit.

A javak szocialista elosztásának tökéletesítését a szociális juttatások. területén is folytatni kell. Ki kell dolgozni a szociális ellátás alapelveit is, mindazét, amit központi erőforrásból — elsősorban a költségvetésből — fedezünk, illetve a vállalatoknál kapnak a dolgozók.

A lakáshelyzetről szólva elmondotta, 1980—85 körül a lakásviszonyok olyanná tehetőit, hogy a lakásikérdés nem jelent többé alapvető feszültséget a társadalomban.

— Nagy gondot kell fordítar nunk arra, hogy a most már egyre bővülő - számban rendelkezésre álló lakások valóban azoknak jussanak, akiknek erre a leginkább szükségük van. Eredményes tárgyalásokat folytattunk a SZÖVOSZ vezetőivel, részben szövetkezeti lakásépítés, részben pedig ala- káskarbantartás szövetkezeti alapon történő megszervezéséről. Ügy látjuk, hogy a szövetkezeti mozgalom mint a dolgozók kölcsönös segítésének egyik formája, itt is hasznos eredményeket hozhat.

Á szervezett dolgozók segítségével

—* Nem véletlen, hogy rendhagyó módon először az életszínvonallal, a bérek és árak alakulásával, az elosztás kérdéseivel foglalkoztunk. A nagy eredmények mellett az e téren mutatkozó rendellenességek ugyanis befolyásolják alapvető céljaink megvalósulását, hazánk gazdasági és politikai erejének növelését, termelési céljaink elérését is— A magyar szakszervezeti mozgalom, mint eddig, a jövőben is alapvető feladatának tekinti, hogy szervezeti ereje és politikai tömegbefolyása teljes latbávetósével a szervezett dolgozók millióit mozgósítsa terveink teljesítésére, a termelékenység növelésére, gazdasági munkánk hatékonyságának fejlesztésére.

— Közismert, hogy népgazdasági szinten a gazdasági hatékonyság az elmúlt három esztendőben nem volt kielégítő. A társadalmi munka termelékenysége nem emelkedett a kívánt módon. Az üzemek jelentős részében nem kielégítő a munka szervezettsége, folyamatosságának biztosítása, elmarad az igényektől és a rendelkezésekben előírt normáktól az üzemek szociális, egészségügyi, munkabiztonsági és kulturális fejlődése. Az említett helyzetek hozzájárulnak a nagymértékű túlóráztatásokhoz ÍS.'

— Ahhoz, hpgy minden dolgozó jól láthassa el feladatát, biztosítani kell a zavartalan anyagellátást, a munka jó megszervezését, a tervszerű műszaki fejlesztést. Határozottan lei kell mondanunk, hogy az említett feltételek nélkül a munka hatékonyságának növelése és lendületes munkaverseny alig lehetséges.

— Gyakran halljuk, hogy a munkások tulajdonosok is. Igen. A mi rendszerünkben a munkásosztály tulajdonos.' A gyár, a vállalat az övé is, de érzi-e ezt a munkás a napi munka gyakorlatában? Nem érzi kellőképpen. És pedig azért nem, mert nem teremtettünk mindig olyan helyzetet, amelyben ez számára magától értetődő lenne.

— Lenin arra tanított bennünket, hogy a demokráciáinak mindig és mindenhol osztálytartalma volt és van. Meggyőződésünk, hogy az üzemi demokrácia a munkájshatalmat erősíti. Az a célja, hogy a munkás megtanuljon gazdálkodni a sajátjával. *

Az üzemi demokrácia fejlődése ezért nő túl az üzem keretein. A tulajdonosi érzés, az üzemi demokrácia, a termelési aktivitás és a szocialista munkaverseny egy tőről, a szocializmus lényegéből fakad.

A szocializmus teljes felépítése ezért nem képzelhető el az üzemi demokrácia teljes kibontakoztatása, a münká- soknak a vezetésbe történő érdemi beleszólása, a munkásellenőrzés széles körű érvényesítése nélkül.

A szocialista munkaverseny mai problémája, hogy időnként csökken az alulról jövő kezdeményezés. Túlságosan gyakoriak a nagy kollektívák, műhelyek, üzemek, gyárak, vállalatok vezetői' részéről tett vállalások, felajánlások, amelyeket a munkás nem mindig ért, és nem tekint mindig a sajátjának. Mindezzel összefügg az

egyén szerepének háttérbe szorulása a versenyben. Még a szocialista brigádmozgalmon belül is. Ezen változtatni kell.

A munkásosztály forradalmi céljainak megvalósítása szükségszerűen igényli kulturális és szellemi felemelkedését. A munkásokra a szocializmusban nemcsak anyagi javaik állandó gyarapodása, hanem a szellemi fejlődés és gazdagodás is jellemző. Szemünk előtt játszódik le a tudományok és a . technika óriási mérvű fejlődése. E fejlődés nyomon követésének feltétele a munkások nagyobb kulturáltsága, a dolgozók állandó művelődése.

Különös gonddal kell hát foglakoznunk az ipari települések kulturális ellátásának javításával. Tartozunk ezzel a munkásoknak és gyermekeiknek egyaránt. Amikor a szakszervezetek vallják, hogy anyagi erejüket sem kímélve, minden segítséget megadnak a munkások 'kulturális felemelkedéséhez, azt annak tudatában teszik, hogy rendszerünk érdekében, a munkásosztály és az eljövendő nemzedékek érdekében cselekszenek.

Az elmúlt négy esztendőben sokat küzdöttünk, fáradoztunk munkásosztályunkért, népünkért. Az eredményekben tükröződik a szak- szervezeti mozgalom sok tízezer munkásánakt tisztségviselőjének áldozatkész munkája, hozzáértése, a szocializmus iránti elkötelezettsége. A XXII. kongresszus méltó fórum arra, hogy köszönetét mondjunk lelkes, áldozatos tevékenységükért, s további lankadatlan, kitartó munkára kérjük és hívjuk őket.

Gáspár Sándor nagy tapssal fogadott beszéde után Somogyi Miklós, a számvizsgáló bizottság elnöke terjesztette elő a számvizsgáló bizottság szóbeli jelentését, kiegészítve a már korábban kiadott írásbeli beszámolót.

Ezután szünet következett, maid a jelenlevők nagy tapsa közben emelkedett szólásra Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára.

Biszku Béla felszólalása

kisebb eredmény volt az sem, hogy fejlődött munkásosztályunk tudata, s mindjobban megérti, hogy boldogulása szorosan Összefügg az anyagi javak termelésének növelésével, a szocialista tervgazdálkodás fejlesztésével, s elosztási rendszerünk tökéletesítésével.

A szakszervezet hivatásáról szólva Biszku Béla kijelentette, hogy társadalmi fejlődésünk belső törvényszerűsége teszi szükségessé, hogy szocialista viszonyaink között a szakszervezetek még jobban betöltsék hivatásukat, s magasabb színvonalon folytassák munkájukat. Ehhez elengedhetetlenül szükséges a jól végzett munka még nagyobb anyagi és erkölcsi megbecsülése.

— Hazánkban az utóbbi években a változó társadalmi körülményekhez, a fejlődő szocialista viszonyokhoz igazodva megnövekedett a társadalmi és tömegszervezetek, közöttük a szakszervezetek jogköre is. Pártunk tudatosam, törekszik a szákszervezetek jogainak, befolyásának és felelősségének növelésére, s ezért olyan feltételeket teremtett, amelyek pozitív hatása áthatja, formálja egész társadalmi, politikai közéletünket. A szakszervezetek szerepének növelése része a munkáshatalom erősítésének, a szocialista demokrácia folyamatos fejlesztésének. A szocialista demokrácia fejlesztésével, az üzemi demokrácia kiterjesztésével azt akarjuk elérni, hogy a dolgozók még hatékonyabban vegyenek részt saját ügyeik intézésében. Egyetlen vezető sem tud jól dolgozni, ha nem támaszkodik naponta a dolgozó kollektíva erejére, tapasztalataira, tettrekészsé- gére.

— A Központi Bizottság véleménye szerint a szakszervezeti mozgalom betölti hivatását. A szakszervezeteknek van tekintélyük, szavuk társadalmunkban. Közreműködésük, tapasztalataik figyelembevétele nélkül nem oldható meg egyetlen fontos társadalmi feladat sem. Befolyásuk érvényesül a kormányzati munkában, a lakás-, ár-, bér- és kereskedelempolitikai intézkedésekben csakúgy, mint a vállalati tervekben, a kollektív szerződésekben.

Felhívta Biszku Béla a figyelmet anra: a szakszervezetek őrködjenek azon, hogy a dolgozók valóban élvezzék mindazokat a jogokat és előnyöket, amelyeket a szocialista rendszer már ma nyújtani tud.

— Az érdekvédelmi tevékenység általában és az egyes esetekben is meglehetősen bonyolult, mert vannak olyan egyéni, szakmai és rétegérdekek, amelyek eltérnek vagy ellentétben vannak egymással. Előfordulnak olyan igények is, melyek önmagukban helyesek, de megoldásuk feltételei még nem teremtődtek meg. Ilyenkor a szakszervezetektől azt várjuk, hogy társadalmi és politilcai felelősségük tudatában keressék az összhangot, * a szocialista állam és gazdaság vezetőivel együttműködve, dolgozzanak a feltételek megteremtésén.

A továbbiakban a Központi Bizottság titkára külön is szólt a szakszervezetékben dolgozó kommunistákhoz, és felhívta őket arra, hogy mind nagyobb számban végezzenek aktív munkát abban a szak- szervezetben, amelynek tagjai.

— Pártunk Központi Bizottsága — mondotta beszéde végén — meg van győződve arról, hogy a szakszervezetek kongresszusa helyesen határozza meg a szervezett dolgozók soron következő feladatait, ugyanakkor jó ösztönzést és lendületet ad a szakszervezetek minden aktivistájának és valamennyi tagjának e feladatok teljesítéséhez. A párt épít a szakszervezetekre, ahogyan a szakszervezetek is számíthatnak a párt bizalmára és támogatására.

A magyar munkásosztály, a dolgozó nép nagy áldozatokat hozott a szocializmus építéséért. Ez a mű még nincs befejezve. Tovább kell mennünk a kipróbált úton, s ha az új feladatok megkövetelik, keresni kell az új megoldásokat is. Ahogyan múlik az idő, a végzett munka meghozza gyümölcsét, sokasodnak az eredmények, amelyek jobbá, gazdagabbá teszik a dolgozó emberek életét.

A vita

Biszku Béla, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága nevében köszöntötte a kongresszust és átadta Kádár Jánosnak, az MSZMP KB első titkárának személyes üdvözletét, legjobb kívánságait.

— A kongresszus belpolitikai életünk figyelemre méltó eseménye — mondotta felszólalásában. — Hiszen a munkás- osztály legátfogóbb osztályszervezetének állásfoglalását hivatott tükrözni. De jelentős nemzetközi szempontból is, mert a magyar szakszervezeti mozgalom — internacionalista hagyományaihoz híven — érzi felelősségét nemcsak saját

munkásosztálya és a magyar nép, hanem a nemzetközi munkásmozgalom előtt is.

— Az elmúlt évek tapasztalatai azt bizonyítják — folytatta a továbbiakban —, hogy munkásosztályunk, dolgozó népünk képes újabb lendületet adni a szocializmus építésének, mert érti politikánk lényegét Bizonyítéka ennek'a szakszervezetek által kezdeményezett kongresszusi «verseny sikere, amelynek eredményeiért ezúton mondunk köszönetét mindazoknak, akik ebben részt vettek és munkájukkal növelték anyagi erőforrásainkat, gazdasági lehetőségeinket^ Az anyagi eredményeken túl nem

Biszku Béla nagy tapssal fogadott beszéd© után, Szilágyi 'András, a győri Vagon- és Gépgyár szakszervezeti tanácsának titkára szólalt fel, majd Kimmel Emil, a Nyomda-/ a Papíripar és a Sajtó Dolgozói Szakszervezetének főtitkára, Pierre Gensous, a Szakszervezeti Világszövetség főtitkára, Gyöngyösi István, az Építő- Fa- és Építő- anyagipari Dolgozók Szak- szervezetének főtitkára, Papp Jánosné, a Váci Kötöttáru- gyár szakszervezeti tanácsának titkára (felszólalására csütörtöki lapunkban visszatérünk), Pimenov, a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsának titkára, Lukács

László, a Hortobágyi Állami Gazdaság szakszervezeti tanácsának titkára, Nguyen Cong Hoa a Vietnami Szak- szervezeti Szövetség alelnö- ke, Timmer József, a SZOT titkára; Besenyei Miklósnak, a mandátumvizsgáló bizottság elnökének jelentése után Csikós Pál, a Tisza Cipőgyár szakszervezeti bizottságának titkára, Pataki Gyulámé általános iskolai igazgató, Tóth István, a Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szakszervezetének főtitkára, Karel Hoffmann, a Csehszlovák Szakszervezetek Központi Tanácsának elnöke és Vincze József csepeli előhengerész szólalt fel.