Pest Megyi Hírlap, 1971. május (15. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-28 / 124. szám

rt* • U£.G kJCMop 1971. MÁJUS 28., PÉNTEK Nem nyúltak még a víitaríalékhoz Észak-Magyarország folyói­nak és nagyobb patakjainak vizét úgy Borsodban, mint He­ves megyében egyre több me­zőgazdasági üzem hasznosítja öntözésre. Ezek a vízfolyások azonban a tartós szárazságban nem tudnak elegendő vizet szolgáltatni az öntözőtelepek­nek, ezért a két megyében eddig 21 mesterséges tavat építettek. Ezekben a téli és a tavaszi csapadékot gyűjtik össze és az így felfogott víz­zel több mint 15 000 holdat öntözhetnek. A májusi nyár­ban az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek még nem nyúltak a „tartalékhoz”, amelynek mennyisége jelen­leg 15 millió köbméter. A ker­teket a Hernádból, a Sajóból, a Tiszából, a Bodrogból, a Bársonyos csatornából, vala­mint az Eger és Ágai pata­kokból öntözik. A mezőgazda- sági üzemek az elmúlt két héten kereken 50 000 köbmé­ter vizet emeltek ki a folyók- bóL ALKOHOL. ® © Az alkoholizmus az orvos- tudomány szerint betegség, mégpedig gyógyítható beteg­ség. Dühök, dühök és kesergések megaláztatás kínjai. Torokszorító, hánytató izgalmak, piros szégyenek, gyomrot vaskézzel markoló sejtések... Hová löktetek? A lépcsőházak a megmondhatói, hol lábam gyakran remegve megállt, az átdorbézolt éjszakák zöld lepedőkével a számban, szakadékokkal a szemem alatt, nem tudva, hol vagyok, azt sem, hová megyek. (Vers a dolinái Munkathe- rápiás Intézet „Szeszpresss" című lapjából.) Hazánkban ma nagy általá­nosságban százhúszezerre te­hető az alkoholisták száma, akiknek nyolcvan százaléka a már dolgozó korosztályhoz tartozik. Magatartásukkal kedvezőtlen, demoralizáló ha­Otthon ágaic afcaiálg RONCYGYŰJTŐ HETEK már csali május 29-ig. A tiszta színes vagy (ehér pamutrongy minden kilogrammjáért, és a »egyes háitartási pamutrongy minden 5 kilogrammjáért az ellenértéken leiül ajándéksorsjegyet is ad a Nyereményeit! SKODA személygépkocsi, külföldi IBUS2-utazások. ORION televíziók és még ezernél több értékes cikk. NYÁRALÓTULAJDONOSOX! 9-féle káresetre terjed ki a hétvégi házak biztosítása: 0 tűz 0 villámcsapás 0 gázrobbanás 0 vihar 0 árvíz 0 üvegtörés 0 betöréses lopás 0 szavatosság 0 baleset A fizetendő díj évente: 180 Ft Nyaralójának biztonságát ne bízza a véletlenre! Keresse fel bizalommal az Állami Biztositó területileg illetékes fiókját, vagy a legközelebbi takarékszövetkezetet. ÁLLAM! BIZTOSÍTÓ PEST MEGYEI IGAZGATÓSÁGA tást fejtenek ki nemcsak csa­ládjukra, gyakran munkahe­lyük kollektívájára is. A bőséges munkaalkalom, a biztos kereset, a jóval kedve­zőbb anyagi helyzet újabb — kultúrigényekkel alig rendel­kező — réteget sodor az ivás útjára. Szerencsére mind töb­ben látják, hogy az ivás nem, csupán magánügy. Amióta az Alkoholizmus Elleni Országos Bizottság más társadalmi szervezetekkel összefogva vette fel ellene a harcot, mindinkább elfogadják állás­pontját: az alkoholizmus sú­lyos betegség, amit azonban az orvostudomány és a lélek­tan jelenlegi felkészültségé­vel gyógyítani lehet és kell. Az egészség és a szesz Ha valahol, ezen a téren ta­lálni a legtöbb tévhitet és babonát. Ki nem hallott már róla, hogy az ital véd a hideg ellen, holott az erek kitágulá­sával fokozódik a test lehűlé­se! Nem is erősít a pohár, mert az elsőt követő kelle­mes érzést rövidesen bódulat váltja fel, tompítja a gondol­kozást, végül súlyos rosszul- léthez vezet. Azt azonban már kevesebben tudják, hogy az alkoholizmus betegségstádiu­mait a szíven, a májon, a gyomron, az érrendszeren és az idegeken is követni lehet. Nagy általánosságban az al­koholistákat hat csoportba le - hét osztani. Vannak, akik már kisgyermekkoruktól isz­nak. Vidéken, főleg ahol sa­ját bort termelnek és pálin­kát főznek, ez az állapot a gyakoribb. A házi és mezei munkánál szinte mindig kéz­nél van a demizson, ezért ál­landó tompa kábulatban él­nek. Az életben nagyjából megállják a helyüket, szerve­zetük azonban fokozatosan le­romlik, utódaik gyakran csökkent értékűek. A reaktív alkoholisták lé­nyegesen különböznek a „rá- szokásos” csoporttól. Rend­szerint valamilyen súlyos csapás következtében kezde­nek el inni. Magányosak, ke­rülik a társaságot. A neuroti­kusaik megint más jeleket mutatnak. Ide tartoznak a különböző idegibajokkal küz­dők, akiknél az ivás sokszor csak tünet. Ingerlékenységü­ket, kisebbrendűségüket, fá­radékonyságukat ivással pró­bálják levezetni. Ha az alap­bajt gyógyítják, rendszerint megszűnik az ivás is. Súlyo­sabb eset a kóros lelkiállapo- tú csoport. Ezek kiegyensú­lyozatlan emberek, reakcióik még józanul is gyakran meg­döbbentőek. Hiányzik belő­lük a lelki összhang, nem is­merik önmagukat. Egy részük bűnözővé válik. Luxus alko­holizmusnak hívja a szakiro­dalom, amikor a részegeske­désben az anyagi jólét játszik fő szerepet. A kedvező anya­gi helyzet még nem vezet al­koholizmushoz, de akinek nem eléggé fejlett a kultúr- igénye, a pénzzel együtt rab­jává válhat az édes életnek. Az alkalmi ivók jelentős ré­széből is alkoholista lesz, ha nem állítják meg őket az úton. Legsúlyosabbak a nar- komániások, akiknek az al­kohol ugyanazt jelenti, mint a méreg. Nem a mámorért, a feledésért isznak, nem jólét­ből, nem egyszerű rászokás- ból. Ellenállhatatlan kényszer hajtja őket, a napi adagjuk nem ritkán meghaladja a ha­lálosat. Mindennap inniuk kell, ellenkező esetben elvi­selhetetlenül nyugtalanok, dü- höngenek. A legnehezebb csoportot alkotják, életüket gyakran kórházban fejezik be. sokan öngyilkosok lesz nek. I Népgazdasági károk Hogy megközelítő képét kapjunk a részegeskedés okozta népgazdasági károk­ról, egy tervhivatali beszámo­lót idézünk, amely szerint az alkoholos balesetek okozta népgazdasági kár évi két és fél milliárdot tesz ki. Ez a következőkből tevődik össze: 125 millió a nem halálos bal­esetek gyógyítására. Az ipari üzemekben a balesetek 25 százaléka a becsempészett ital következménye, a bánya­iparban 30, a mezőgazdaság­ban megközelíti a 40 százalé­kot. Tavaly csak Pest megyé­ben 2800 közlekedési baleset­nél 400 esetben színesedett el a szonda. Országosan az ittas­ság miatt bekövetkezett ter­meléskiesés hozzávetőlegesen 1 milliárd forint, mig a társa­dalmi tulajdonban keletkező kár mintegy 500 millió. Ugyan­csak ennyit tesz ki az alko­holizmusból eredő betegségek gyógyítási költsége. 300 milli­ót jelent az alkoholisták gye­rekeinek állami gondozása. Komáromi Magda (Folytatjuk) . . . | Balatonfüredi legjelentősebb ipari objek­H3|0|< tumaban» a Magyar Hajó- és Darugyár • gyáregységében sorra épülnek az egyiptomi megrendelésre a hatalmas tolóhajók. Velük párhuzamosan hazai használatra szánt vízijárművek is készülnek, köztük egy új utasszállító panorámahajó. ORMÁNSÁG „Háztáji” őzcsalád Az Ormánság erdős részén levő paprádi vadászlak kör­nyékén valóságos háztáji őz­család alakult ki. Még 1963-ban egy árván maradt őzgidát fogadott ma­gához az erdészet fővadászá, Lovas Béla és feleségé. A kis állat a Mici nevet kapta, és úgy megszelídült, hogy többé el sem hagyta nevelőit. Azóta háromszor ellett: minden alka­lommal két-két gidát hozott világra. A napokban született hatodik ikerpár a vadászlak kertjében él addig, amíg fel nem cseperedik. Mici kiterjedt családfája ma is ott tanyázik Lovasék háza körül. Mivel az újszülöttek fülét minden eset­ben megjelölték, figyelemmel kísérhetik az utódok fejlődé­sét és természetesen megkímé­lik őket a vadászat során. An­nál is inkább, mert érdekes dolgot figyeltek meg a szak­emberek: a Mici családfájából származó őzek szebbek, fej­lettebbek és a bakok agancsa erősebb, mint ugyanitt élő tár­saiké. Nyilvánvaló, hogy Mici eleve értékes, örökletes tulaj­donságokkal rendelkezett és ezeket még erősítette a ked­vező emberi beavatkozás: a rendszeres etetés és az állan­dó védelem. A szakemberek azt remélik, hogy új, kitűnő őztípus alakul ki az Ormán­ságban. I da a szalagon dolgozik. Ügyes ke­zű. A művezető gyakran megdi­cséri. Ö forrasztja be az ellenállá­sokat. Szükség van az ügyes, gyors munkára, mert a szalag megy tovább és viszi az épülő készülékeket. Huszonöt éves. Kinézetre azonban jóval több. Annak ellenére, hogy rend­szeresen jár kozmetikushoz. Jut a ke­resetéből, meg a plusz pénzből. Plusz pénz... Erről csak ő tud, és akitől kapja. Havi ezer forint. Ennyiben al­kudtak meg öt évvel ezelőtt. Minden hónapban meghatározott helyen talál­kozik Borsodival, aki átadja az ezrest, anélkül, hogy jóformán szót váltaná­nak. Ha nem fizetne, Ida azonnal te­lefonálna. Szóval kutyaszorítóban van Borsodi. Nemcsak a család miatt, ha­nem a karrier... Nagy ember, sok pénzzel, autóval. A szakácsnőjük is ko­csin jár a csarnokba bevásárolni. Mindezt ezer forintért reszkírozni ... Érthető? Amikor megegyezett Idával, a lány még tizenkilenc éves volt. És hathóna­pos terhes. Eleinte ígérgetett Borsodi a lánynak. Mielőtt megkaparintotta, szó­ba került az is, hogy elválik és felesé­gül veszi. Aztán, azután az éjszaka után, jött még néhány. Volt köztük bárjelenet és kiruccanás a Balaton csendesebb vidékére, a Bükkbe, óva­tosan kerülve az ismerősöket. De a mámort a megszokottság váltotta fel, amelynek testvére a kijózanodás, a rea­litások mérlegelése. Hátat fordítani a beolajozott életnek? ... Ida akkor már négy-öt hónapja más­állapotban volt, lehetetlenség a műtét. Ida nem is állt kötélnek, hiába erősza­koskodott Borsodi, hátha ... mi os. akkor volt köztük az utolsó hosszabb beszélgetés. Ida ma is jól emlékszik rá. A Vadrózsába vitte fel Borsodi. Kint a kertben ültek és Zsiráf-sört ittak. — Értsd meg fiam, lehetetlen — mondogatta Borsodi. — Tudod, mi vagy te? Egy pondró. Osszehazudtál mindent és most beme­nekülsz a funkciód árnyékába, meg a Havi ezer családi harmóniába. Félsz. Nézz a sze­membe. Ugye nem tudsz... Borsodi hallgatott, ezt jobbnak tar­totta. mint beszélni, mert tudta, hogy nem lenne ajánlatos a lánnyal néhány üveg sör után vitába szállni. — Múlik feletted az idő, már ötven leszel — folytatta Ida. — Olyan vagy, mint egy vén szatír. Rászállsz a pipi­húsra, mi? Aztán, ha tűz van a fedél­zeten, akkor lelépsz a hajóról. Érted?! Mit írnának a káderlapodra, ha lei tu­dódna? Borsodi intett a pincérnek, fizetett és kissé lecsitítva Idát, betuszkolta a taxi­ba. Amikor az utcájukba értek, akkor szólalt meg. — Értsd meg, gondoskodni fogok a gyerekről. — Hogyan? — Rendszeresen fizetek. — Egy ezres. Kezet rá — nevetett gúnyosan Ida. — Ügyis ott hagyom a kórházban, ha megszültem. Azt hiszed, ilyenért, mint te, még jobban tönkre­teszem az életem? Rászedtél, mert fia­tal vagyok. Azt hittem, igazat ígér­getsz ... K öszönés nélkül csengetett a ka­pun. Mikorra a házmester kinyi­totta, Borsodi eltűnt. Másnap azonban felhívta telefonon. — Idus, akkor megegyeztünk. Min­den hónapban pontosan adom az ez­rest. Ebből fizeted az állami gondo­zást, és még neked is marad. Persze, tudom, hogy nem adsz ki. Ezt meg­ígérted? Tudod, hosszú az isten keze ... így neked is jobb lesz. Ida megszédült és görcsösen fogta a telefonkagylót. Kiverte a verejték. A művezető hangja ébresztette fel kábu­latából. — Kislányom, siess. Csúszik a sza­lag, ne telefonálgass annyi ideig. — Jó — mondta Ida a kagylóba. — Lásd, hogy én nem vagyok olyan aljas, mint te. Az ezrest minden hónap else­jén kérem. Különben ... Minden hónap elsején személyesen viszi Borsodi a presszóba Idának a pénzt. Eddig kétszer kérdezősködött a gyerek felől. Amikor hároméves lehe­tett, azt tudakolta, nincs-e valamire szüksége ? — Most, úgy tudom, Óbudán van, egy villanyszerelő család neveli. Különben nem érdekel. Az ezresből kifizetem a tartást és annyi közöm van hozzá, mint neked. — Azért mégis — felelte Borsodi —, egy anya ... — Ne folytasd — vágott közbe Ida —-, mert a lelkiklinika jobban rádfér, mint bárkire. Bár tudom, hogy a beosz­tottjaidat kioktatod az erkölcsi kötel­mekre. Én viszont nem vagyok a be­osztottad. Világos?! A közelmúltban ötéves volt Zsóka, akkor kérdezősködött Borsodi ismét, amíg Ida a pénzt számolta. — Jó helyen van. A múltkor meg­lestem Újpesten, rendes, idősebb há­zaspárnál él. Olyan mint te. Szemüve­ges. Borsodi arca megrándult és gyorsan távozott. Ida maradt és néhány féldeci konyakot megivott gyors egymásután. Taxiba ült és hazavitette magát az al­bérletbe. Otthon fürödni akart, de nem volt víz. Szentségeit és hisztérikusan kiabált. Végül elaludt. R eggel van. Még kábult az esti fél­deciktől. A szalag mozog. A for­rasztópáka ügyes kezeket köve­tel. De a pont-forrasztások most nem olyan lehelletfinomak. Néha bunkónyi' cink marad a kötéseknél. Mikor lesz műszak vége? Végre. Irány a presszó. Az eldugott, a mellék­utcában. Ott nem ismerik. S ha isme­rik is. öt ugyan már ez sem érdek­li... Vincze György

Next

/
Oldalképek
Tartalom