Pest Megyi Hírlap, 1971. május (15. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-27 / 123. szám
FEST ««erei kKír 1971. MÁJUS 27., CSÜTÖRTÖK ”Árva a ház, nincs kacagás“ Csupán négy\szomorú szürke fal... A dabasi járásra úgy ragadt rá évtizedekkel ezelőtt a kulturális elmaradottság bélyege, mint Szabolcsban az „iparban szegény”, az Ormánságra az „egy kés” jelző: nem alaptalanul. Aztán annyit emlegettük, hogy megszoktuk, s gyakran észre sem vesszük, hogy az élet, a fejlődés már nagyrészt túlhaladta. — Az a baj, amikor a kulturális élet színvonalát kizárólag a művelődési intézmények létével vagy hiányával mérik — mondja Ihászi Jászéi, a járási pártbizottság első titkára. — Pedig nem ez a mérvadó; van olyan községünk — Kakucsról beszélek —, ahol nincs művelődési ház, mégis pezsgő, eleven a kulturális élet a községi pártházban éz az iskolában; van, ahol az adottságok nem a legjobbak — Például Ócsán —, mégis eredményes a népművelés. Az egész járás kulturális elmaradottságának számos tény mond ellent: Örkény valóságos kulturális centruma lett a környező községeknek; Dabas I. és III. kerületében -r- Gyónón és Sáriban — egymást érik | a kulturális események. — És a járási Kossuth Művelődési Központ? — Művelődési központ?! Nézze meg közelebbről — tanácsolja az első titkár. Ahonnan elment „Műemlék. Régi nemzeti kaszinó épülete. Klasszicista stílusban épült 1836 körül. Pest megyei Tanács vb li)60.” Míg a táblát betűzöm, nagyot botiok a kikopott küszöb csonkjában. Az U-alakú, szürke, jellegtelen épület udvarán a gondnoknő. Ribai Istvánná. — Van itt valaki? — int a kitárt ajtajú iroda felé kísérőm. Czeróczki András, a nagyközségi tanács elnöke. , — Senki. Csak azt akarom, hogy menjen egy ' kis meleg az irodába. — Ráfér — jegyzi meg re- zigr.áltan az elnök, s hozzáteszi; — úgy hírlik, rövidesen a mi kezelésünkbe kerül az épület. Most kaptunk egy leiratot a járási hivataltól, amelyben értesít, hogy 1971- től évi 54 ezer forintos alapot képezhetünk a járási könyvtár- és művelődési központ felújítására. A járási könyvtárra tavaly háromszázezret költöttünk, az rendben lesz egy darabig. De erre? Rákölt- hetnénk a Dárius kincsét, akkor is csak toldjuk-foldjuk. Sajnos, semmi túlzás nincs a szavaiban. A nagyteremmel kezdjük a háztűznézőt s a látvány lehangoló. A színpad kicsi, primitív. Fakó bársonyfüggönyének egyik szára leszakadt, kőpadlója, salétromos falai nyirkos hideget árasztanak. A székek — ahány, annyiféle — lába biceg, furnérjuk törött Az ifjúsági klub kopott barátságtalan. Az egész épület lehangolóan sivár, rozoga, és művelődési központ céljaira egyszerűen allcalmatlan. — Beszélhetnénk az igazgatóval?, — Lassan másfél éve, hogy elment — világosít fel Ribai Istvánná. — A művészeti előadó még előbb táyozott. — És ki van egyáltalán? — Adminisztrátor. Esténként kinyitja az ifjúsági klubbot, meg bezárja. — Szóval, ő kezeli a kulcsot meg a pénzt — summázom. — Pénzt? — A gondnoknő kifakad —: Két hónapja saját zsebemből vásárolom a padi óolaj at, tisztítószert. Áprilisban én fizettem ki a tv- számlát; a májusit már nem vállaltam. Ezeregyszáz forintból nem tudok annyit hitelezni a kultúrháznak. — Miért ment el az igazgató? Czeróczki András legyint: — Az a csoda, hogy eddig bírta. Másutt a kezdők többet ■kaptak, mint amennyit ő, tizenkét év után. Aztán, látta az épületet:-lehet itt egy színházi estet, táncmulatságot rendezni?! A közönség be sem jön ilyen helyiségbe, mert megfagy. Az állami támogatás kevés, bevétel sehol. Sorra elmentek a munkatársai is, persze, hogy beleiásult egyedül. Most a Fehér Akác Tsz művelődési házának igazgatója. Ott anyagilag, erkölcsileg jobban megbecsülik. Ahová érkezett A frissen tatarozott, szép művelődési ház irodájában beszélgetünk Juhász Sándor igazgatóval.-r Miért jöttem el? — ismétli a kérdést —: objektív és szubjektív okok miatt. A művelődési központ állapota, felszereltsége, anyagi lehetőségei olyan rosszak, hogy azt önálló gazdálkodással képtelenség ellensúlyozni. Tizenkét év alatt hat művészeti vezetővel dolgoztam együtt, volt olyan, aki mindössze egy hónapig maradt. A legtovább — Öt évig — Varga László volt a segítőtársam, erre az időre esett a művelődési központ működésének legszebb, legtartalmasabb korszaka... Évekbe telt, amíg olyan társadalmi veze (őségét sikerült kialakítani, amely legalább javaslatokkal segítette egy-egy tervidőszak kulturális programjának összeállítását; ám e programok végrehajtásából, a felelősségvállalásból már nem vette ki részét a társadalmi vezetőség. Nagyjából ezek voltak távozásom objektív okai. A szubjektív ok röviden summázható: az erkölcsi támogatás és az anyagi megbecsülés hiánya. Tapasztalatból tudom, hogy Szolnok megyében 2600 forint kezdőfizetést kapnak a művelődési központi igazgatók. Nekem tizenkét év után 2250 forint volt a fizetésem, és 90 forint korpótlékot kaptam. Abból, ahogy a fellendülés korszakának eredményeit idézi, módszertani kiadványokat, plakátokat, műsorfüzeteket mutogat, az a sejtés alakul ki bennem, hogy nem könnyfen, szánta rá magát a távozásra. — Varga László irányításával olyan ifjúsági klubot alakítottunk, amely kiváló címet nyert az országos pályázaton. Még korábban, a színjátszó csoportunk Heltai: Néma levente, Rozov: Felnőnek a gyerekek című darabjaival aratott sikereket. Volt művelődési klubunk is, több mint száz taggal; olyan emberek lettek törzstagjai a klubnak, akik azelőtt soha, sehová nem jártak. A hatvanas évek elején alakult báb csoportunk még Csehszlovákiában is vendégszerepeit.'Amikor a községben még nem volt felsőtagozatos napközi, a megyétől kapott húszezer forintból gyermek- szakköröket, -foglalkozásokat szerveztünk. Néhány évvel ezelőtt — elsőnek a megyében — műszaki szakkört alakítottunk. 1959-ben szervezett képzőművészeti szakkörünkből nőtt ki később a Dél-Pest megyei Nagy István képzőművészéti csoport. Ma az egész járás büszkesége, akkor az is gond volt, hogy kit kérjünk fel egy-egy kiállítás megnyitására. A rádiótól „lopott” ötlettel wurlitzeres zenei vetélkedőket rendeztünk, Játék és muzsika tíz percben címmel; egymást követték a mini-vetélkedők, az ifjúsági akadémia előadássorozatai, a zeneiskolai, a gyors- és gépíró tanfolyamok. Aztán — ahogy romlott az épület állaga, — úgy ma- radozott el a közönség. — Itt csak egy új épület jelent megoldást. Az emberek ma már sokkal igényesebbek annál, mintsem bemenjenek egy hideg-rideg hodályba. A kpzség általános rendezési tervében biztosítottuk a telket egy új művelődési központnak. A nagyközségi tanács egymillió forintot is felafánl az építkezéshez, ha a többi költségvetési szerv — az ÁFÉSZ, a termelőszövetkezetek, stb — is segít... Telnek az évek... Miskolczi Károly, a járási hivatal művelődési osztályvezetője megerősíti, hogy a művelődési központ működéséhez csakugyan kevés az évi 144 ezer forintos állami támogatás. Ebből lehetetlen fedezni az igazgató, a művészeti előadó,az adminisztrátor, a gondnok egész évi fizetését, a fűtés, a világítás költségeit, a tévé- rádió-számlát, a szakkörvezetők tiszteletdíját, s az egyéb dologi kadásokat. Azt sem vitatja hogy az épület művelődési célokra nem a legalkalmasabb, költeni rá pedig kidobott pénz. Olyannyira az, hogy a járási tanács végrehajtó bizottsága 1969 végén határozatban mondta ki: a következő évben nem biztosit keretet az épület felújítására. Igaz, ezzel egyidőben azt is kimondta, hogy a költségvetési szervek összefogásával új művelődési központot kell építeni. — Ha jól emlékszem — toldja meg Platthy Iván művelődési felügyelő, — a községi tanács akkor 700 ezer forintot, a Moziüzemi Vállalat kétmilliót ígért a kooperációs beruházásra. Azzal a feltétellel, természetesen, hogy mások is tegyék le a garast. — S mi történt azóta? Ha a hallgatásból jól értettem: semmi. Nyíri Éva Ipari tanulónak felveszünk 14-16 éves, általános iskolai végzettségű fiatalokat az alábbi szakmákra; KŐMŰVES, ACS-ALLVANYOZO, VAS- ÉS FÉMSZERKEZETI LAKATOS, ÉPÜLETASZTALOS, FAPADLÖZÖ ÉS MÜANYACBURKOLO, VILLANYSZERELŐ, ÜVEGEZŐ, ÉPÜLETBURKOLÓ (hidegburkolatok), MÜKŐKÉSZÍTÖ, VASBETONSZERELŐ, VÍZSZIGETELŐ. BÁDOGOS, TETŐFEDŐ. Tanulószállást, teljes ellátást, munka- és védőrqhát, szerszámot, ösztöndíjat a vállalat ad. Jelentkezés levélben vagy személyesen a következő címen: Pest megyei Állami Építőipari Vállalat Budapest XXL, (Csepel) Kiss János altábornagy u. 19-21. Iskoláskor előtt — az iskolában Erdei Ferencre emlékezik a televízió Szombaton délután 40 perces műsorral tiszteleg a magyar televízió, Erdei Ferenc emléke előtt. Az összeállításhoz csaknem ötezer méter filmet néztek végig a műsor készítői: Major Sándor szerkesztő és B. Megyeri Gabriella rendező. Felhasználták a régi híradók anyagait, az 1969-ben sugárzott „Szülőföldem Makó” című produkció számos epizódját, a Veres Péter emlékműsor kockáit, s a „Röpülj páva” vetélkedő szarvasi ünnepségének néhány megörökített részletét. Az összeállítás a nézők elé idézi Erdei Ferencet, a politikust, a tudóst és az írót. j Koncertek a megyeháza díszudvarán A Károlyi-kert az idei nyáron nem fogadhatja a muzsika szerelmeseit, mert különböző építkezések színhelye. A Magyar Állami Hangverseny Zenekar játékában mégis gyönyörködhetünk: méghozzá a Pest megyei Tanács kitűnő akusztikájú díszudvarán. Augusztus 3. és szeptember 1. között üt két bérletsorozatban Heti három-háromórás általános iskolai előkészítő foglalkozást , rendszeresítettek szerte az országban, az óvodába nem j áró és idén tanköteles gyerekeknek. Óvónők és általános iskolai pedagógusok foglalkoznak a leendő első osztályosok^ kai. Játékosan alakítják ki a gyerekekben a tanulás, a kollektív munka készségeit. Egyszerű gyakorlatokkal fejleszti!: beszédképességüket, tor- nagyakorlatokkal ügyességüket Minden kedden 120 perc Hazánk és a nagyvilág a vetítőteremben öt-öt hangversenyt rendeznek, a műsoron Mozart-, Haydn-, Bach-, Schubert-, Mendelsohn, Liszt- és Brahms-mű- vek szerepelnek. Minden kedden este hatkor megtelik Vácott a Madách Imre Művelődési Központ emeleti kamaraterme. A Dunakanyar Fotóklub erre a napra KÖNYVESPOLC Három novelláskötet God a Gábor: Szelíd zsoltárok. Aki találomra felüti a könyvet és elolvas egy-két fejezetet hamar rájön, hogy ezek ugyancsak nem szelíd zsoltárok. Esszék, gondolatok, csendes meditációk, képzőművészeti apropók, irodalomról „író módra” — az egyes fejezetek címei: látszatra szolid címek, de olvasva felborul a gondolatok szokványos logikai egyensúlya, s bár filozófiaikig, vagy politikailag minden a helyén van itt mégsem a megszokott. „ S mondá az Űr” (aki megint csak én vagyok) — mondja egy helyen — az Olajfák hegyén, amit Rózsadombnak, is neveznek Pesten: ne elemezd a tízparancsolatot, mert mondom Neked, hogy ereje pongyolaságban rejlik, ezért nem meri senki sem elvetni és ezért nem tudja senki sem követni. Nem mindig könnyű Goda Gábor gondolati szféráját követni az olvasónak és az is lehét, hogy ereje pongyolaságban rejlik, de az biztos, hogy kritikai magatartása nemcsak egyszerű leleplezése, meglátása, vagy feltárása annak, amit a közelmúlt, a jelen történelmi, vagy kulturális eseményeinek sorából kiemelni óhajt. Több ennél. Amit ír, szatíra, bárhova nyúl, írói szemlélete, gondolatvitele ettől nem szabadul és nem is akar. Hitvallása — vagy ahogy ez még kifejezhető — ars poétikája, saját szavaival: „a szatíra a fejlődés és a haladás legkombentánsabb írói fegyverneme”. Szelíd zsoltárok című kötete ezért nem lehet szelíd és ezért a nálunk ritka — emiatt becses műfajban fogant írásai szellemileg különösen izgalmas atmoszférát teremtenek. Marosi Gyula; A hétszázadik napon. Az író a fiatal nemzedék erőteljes egyénisége Novelláinak stílusa nem mellbevágó. Őszintén szólva ilyen ma a fiatalok stílusa, s ha nem írják, beszélik. Keresi az izgalmat a történetben, de nem hajszolja. Történetei fordulatosak. de nem ez teszí feszültté írásait. Türelmetlensége, s az, hogy ez a türelmetlenség állandóan tenni akar. Tettvágya korhangulat, a cselekmény szálait valahogy úgy kívánja összefogni, hogy utat keres, fiataljai valahol ott tartanak, hogy meghatározzák életük célját és értelmét. Még szerelmes fiataljai is kénytelenek felismerni, hogy az induló élet számára — emberi önmagukat tekintve — semmi nincs megélőiről kell kezdeni mindent. De mindez — ha úgy tetszik — még mindig csak szemlélet, alapállás, s nem Marosi írói kvalitásának lényege. Marosi született elemző, szinte ösztönösen látja az összefüggéseket, az emberi kapcsolatok bonyolultsága feltárásának lehetőségeit. Ezekből a motívumokból építi fel elbeszéléseit. Itt válik igazán figyelemreméltóvá, s mivel úgyszólván kizárólag a máról ír, korszerűsége több annál, mint amit jelenben cselekményei egyszerűen adnak — korhangulatot tükröz. Urbán Ernő: Pörben a világgal. Húsz esztendő novelláit tartalmazza a kötet. Az író színes világát tárja elénk — talán jobban, mint regényeiben. Azt lehetne mondani, ahány írás, annyi világ. Urbán kitűnően ért ahhoz, hogy hangulatot és atmoszférát teremtsen egyszerre aszerint, hogy drámai összecsapások, szomorú helyzetek, vagy másik végletbe lendülve derűs pillanatok, vidám fordulatok krónikása legyen. Változatosság és krónika, ez Urbán írói tartásinak egyik alapmotívuma, amely a novelláskötet természeténél fogva kiugróan érvényesül ebben az összeállításban. E változatosságon belül azonban az alaptétel soha nem módosul, Urbán a valóság krónikása, s ehhez a valósághoz tűzön-vízen át ragaszkodik. Ebben a kötetben is szenvedélyesen űzi és hajszolja az igazságot, s mindenre és mindenkire való tekintet nélkül áll ki az emberség, vagy még pontosabb megfogalmazásban az ember mellett. Érthető az izgalom, amellyel követni kell az ötvenes évek elejéről származó írásait, a paraszti sérelmeket, konfliktusokat feltáró szenvedélyességét, vagy később a szövetkezeti érdekeket védő tej hetséges, hidegvérrel és fantáziával egyaránt rendelkező alakjait. Ezek az értékek emelik Urbán novellásköíetét az átalakuló falusi Magyarország hű krónikájává. Kerekes Imre hirdeti a mindig érdekes — sokszor élményszámba menő — vetítéseit. Saját klubtagjain kívül gyakran vendégül lát egy-egy fővárosi vagy vidéki fotóst, aki feleleveníti1 úti élményeit, vetítés kíséretében. Lapozgatjuk az idei munka-; naplót. Januártól május utolsó keddjéig összesen húsz alkalommal sötétítették el a termet, s vászonra vitték hazánk, majd Európa sok nevezetességét Dr. Tahin Gyuláné nyugalmazott pedagógus, szenvedélyes utazó és fotóiá. Legutóbb dunántúli városokat mutatott be a váci közönségnek. Meg-* előzőén a Magas Tátra szépségében, majd egy NDK-kör- utazás élményeiben gyönyör-; ködihettek nézői, hallgatói. Kocsis Iván, a fotóklub elnöke, hol a színes Dunakanyar festői környékét mutatja be,' máskor a mai Japánról vetíti Sikeres volt Híres műemlékek sorozata, melyben a krakkói Mária-templomot és a Le Corbusier tervezte ronchampi za« rándokkápoinát mutatta be. Láttunk az elmúlt öt hónapban filmet és diasorozaitot még Skandináviáról, Lengyelországról, a Bükk vidékéről, Szentendréről, a Mala-Fátrá- ról. A júniusi műsor a Végig az Adrián és a Cataniától Amszterdamig című sorozatokkal induL Kikből tevődik össze a kedd esti hallgatóság? A fényképezés szerelmesein kívül üzemi dolgozókból, nyugdíjasokból, diákokból, háziasszonyokból. Ismert és kevésbé ismert tájakat barangolnak be 120 perc alatti Papp Rezső Kiállít a gerencsér család Czugh János és Dezső, valamint Czugh Dezső fia, Mik-, lós, ősi gerencsér család utódai, a zalaegerszegi Kerámia- és Cserépkályhagyár tófeji kerámiagyárának dolgozói, kiáll-« lításon mutatkoztak be Zalaegerszegen. MEGJELENT ZALATNAY SAROLTA új nagylemeze 12 új szám « * Ara: 66 Ft LPX 17426 il I
