Pest Megyi Hírlap, 1971. május (15. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-26 / 122. szám

4

1971. MÄJÜS 26., SZERDA

“hírlap

Fővárosi színházi esték

A Pillangókisasszony felújítása az Erkelben

Az Anonymus Verőcén

Ma: Omega-koncert Aszódon

Maria Callas egyszer úgy nyilatkozott, hogy ha rajta múlna, sosem énekelne Puccinit, mert tönkreteszi a hangot. A világhírű sztár ezzel a véleményével alighanem egyedül áll, hiszen az énekesnők többségének álma a kétségtelenül nem könnyű, sok hangbéli buktatót rejtő, ám annál hálá- sabb Puccini-szerep. Arról nem is szólva, hogy az olasz maestro a ma közönségének is egyik legfőbb kedvence.

Talán a legnépszerűbb műve a Pillangókisasszony, amely 1906. május 12-én, a szerző jelenlétében Budapesten aratta első külföldi sikerét, és a mostani felújításig 731-szer volt nálunk műsoron.

A mostani, szükségszerű felújítás alapjában jól sikerült. Ezúttal vendégként a kolozsvári Szinberger Sándor, a Román Szocialista Köztársaság érdemes művésze állította színpadra. Értelmezése világos, a szereplőket jól mozgatja, s az ő érdeme iS, hogy nemcsak énekelnek, hanem játszanak is. Csíkos Attila bizarr díszlettel lepte meg a közönséget, Márk Tivadar pedig a nőknek színpompás jelmezeket varázsolt.

A darabot az Erkel Színház kettős szereposztásban játssza. Az egyik együttesben Szabó Rózsa Cso-cso-szánként hatalmas meglepetés. Gyönyörű, telt orgánumával mesterien bánik. Legjobb drámai szopránjaink sorában említhetjük. (Nem tévedésből írtuk lírai helyett drámait, mert Szabó Rózsa hangilag valóban drámává sűrítette Pillangókisasz- szony sorsát.) Rögtön utána Szabó Anitáról kell szólnunk: ragyogóan alakította Szuzukit. Karizs Béla — Pinkertonként —, kezdeti idegességét levetkőzve, pillanatról pillanatra jobb lett; különösen a felsőbb régiók fortéiban . győződhettünk meg róla: már több, mint ígéret. Bércéiig István —

Sharpless megszemélyesítője kulturáltan énekelt, de a feladat nagysága mintha meghaladta volna erejét, hangszíne sem éppen erre a szerepre predesztinálja. A zenekart Med- veczky Ádám színesen, nagy kedvvel vezényelte.

Bruckner József

Várfesztivál

Siklóson, a híres végvár történelmi falai között, nyolcadik alkalommal rendezik meg az idén a látványos várfesztivált, és a hozzá kapcsolódó fúvószenekari találkozót. Az ünnepségsorozatot június 11- én a vár spanyol bástyáján felhangzó tárogatózene vezeti be. Ezt követően három napon át szerepelnek a szakmai zsűri és a közönség előtt a fesztiválon részt vevő fúvószenekarok, köztük egy szovjet és egy svájci együttes is.

Mátyás kastélya

Bozsókon felújítják Vas megye egyik legértékesebb műemlék épületét, amely a szájhagyomány szerint Mátyás király vadászkastélya volt, jelenleg pedig a Vas megyei tanács üdülője. A helyreállítás során talált oszloptörzs- mairadványok arra utalnák, hogy a kastély eredetileg egy római erődítmény falaira épült. Külső, címeres, kapuja az 1614-es évszámot viseli. Valószínűleg elekor épült két előreugró szárnya, és az udvart három oldalról körülzáró várfal is.

A felújítás során minden szobához fürdőszobát építenek, a helyiségeket beépített bútorokkal rendezik be, s felszerelik a központi fűtést.

Mamiim Ifog

A május 29-én kezdődő könyvhét alkalmából több íróolvasó találkozót rendeznek a megyében.

Az érdiek május 31-én este Palotai Boris írónővel ismerkednek meg a községi könyvtárban. Vasy Géza egyetemi tanársegéd mutatja be a József Attila-díjas írónőt. Palotai Boris június 1-én délután jászkarajenöi olvasóival találkozik, este pedig a ceglédi művelődési házba látogat el.

Hernádi Gyula munkásságával Pomogáts Béla irodalomtörténész ismerteti meg a tá- piószelei könyvbarátokat június 2-án. Hernádi Gyulát vendégül látják június 3-án Budakalászon is.

Az elmúlt napokban értékes leletre bukkant, Fenyvesi JóHámori Tibort nemcsak íróként, hanem sportújságíróként is ismerik. Az ünnepi könyve héten, június 2-án, Maglódra, június 3-án pedig Üllőre látogat el.

A népszerű íróházaspárt, Fehér Klárát és Nemes Lászlót ,be sem kell mutatni az olvasóknak, hiszen a tv-ből mindenki ismeri őket. Az íróházaspár június 3-án Albertirsá- ra, másnap pedig Monorra, a járási könyvtárba látogat el.

A könyvhéten jelenik meg első kötete Bereményi Gézának. A fiatal írót június 3-án Dányon Bata Imre irodalom- történész mutatja be. Június 4-én áz ócsaí könyvbarátok találkoznak Bereményi Gézával.

Az elmúlt héten az Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda verőcei táborába látogattunk el. Arra voltunk kíváncsiak, vajon milyen szórakozási lehetőségek állnak a fiatalok rendelkezésére. Nos, örömmel tapasztaltuk: esténként az Anonymus-együt- tes játszik — közmegelégedésre. Így e heti- slágerlistánkban őket mutatja be olvasóinknak munkatársunk, Csulák András.

Az együttes vezetője, Kiss Ferenc:

— Az elmúlt években már jó néhányszor úgy tűnt, hogy sikerült a „nagyok” közé kerülnünk. Ezt bizonyították a

sikeres koncertek

a fővárosi Ifjúsági Parkban és vidéken egyaránt. ‘Aztán majdnem felbomlott az együttesünk. Ez az év viszont fordulópontot jelentett számunkra: januártól az Akácfa utcai HVDSZ-klubban zenélünk, s úgy érezzük, hogy sikerült visszahódítani a régi rajongókat. Márciusban az Egyetemi Színpadon telt ház előtt zajlott le kétórás koncertünk. A nyári programunk: esténként a verőcei táborban játszunk.

— A zenekar tagjai?

— Kissé megváltozott felállásban, de immár harmadszor vagyunk Verőcén. Baum- gautner Ferenc játszik orgonán, Berthóty István a ritmusgitáros, Makó György basszusgitáros, Nagy Csaba a dobos, a szólógitáros én vagyok. Továbbra is a dallamos beatzene áll1 hozzánk legközelebb.

— Vannak-e saját szerzeményű dalaik?

— Nyolc új számunk szerepel verőcei műsorprogramunkban, közülük a Bolond világot és a Gyermekkoromat ismeri legjobban a közönség.

Közeledik a nyár, és az Országos Rendező Iroda munkatársai már a meleg hónapok programjaira gondolnak. A

Slágerhullám

című sorozat július 1-én kezdődik, s az utolsó fellépés tervek szerint augusztus 14- én' lesz. Mint megtudtuk, sor kerül egy ceglédi vendégszereplésre is. Július 3-án és 4-én a. Budai Parkszínpadon, 10-én pedig a Rózsavölgyi Színpadon láthatjuk a szereplőket: Aradszky Lászlót, Szé- csi Pált, Poór Pétert, Fenyvesi Gabit, Késmárky Marikát, a parodista Angyal Jánost és a Winkelmayer zenekart. A Slágerhullám érdekessége: Fenyvesi Gabi — Angyal Jánossal közösen — mint parodista is bemutatkozik.

Nagy az öröm Aszódon a beatrajongók körében: ma este 7 órai kezdettel a művelődési házban az újjáalakult Ómega-együttes rendez koncertet. Kíváncsian várjuk hogyan fogadják a fiatalok az együttes legfrissebb szerzeményeit.

E HETI NTERTESEINK: i

Csíki Gábor (Erű, Hl., Hivatalnok u. 1. sz.), Kiss Paula (Abony, I., Szelei u. 20.), Bakos Imréné (Tápló&üly, Petőfi u. 25.).

i

SLÁGERLISTÁNK:

Komolyzene: 1. (4.) Gershwin: Kék rapszódia, 2. (3.) Szokolay:

Vémász, 3. (1.) Liszt—Paganini:

La Campanella, 4. (2.) Orff: Carmina Burana, 5. (5.) Kodály: Háry János.

Tánczene: 1. (1.) Kócos ördögök (Metró), 2. (2.) A nagyapám egy nagy vagány (Máté Péter), 3. (4.) Fázom (Bergendy), 4. (3.) A virágnak kell a napfény (Karda Beáta), 5. (9.) Sötét a város (Omega), 6. (5.) Ülök a hóban (Omega),

7. (6.) Drága lányok (Tolcsvay);

8. (7.) A világ legjobb dobosa (ülés), 9. (8.) Régiségbolt (Ber- gendy), 10. (10.) Láttam én egy osztrigát (Neoton).

Sunyó—Falus—Tamás

zsef amatőr régész, a kisterenyci általános iskola igazgatója. A község határához tartozó Arany-hegyi homokbányában 40— 60 ezer éves óriás mammutfogra bukkant, amelyet most gyűjteménye legértékesebb darabjának tart.

Megyei könyvhéti előzetes

Zsiga elvtárs

I

de csak az jön dolgozni, akinek nagyon kell a pénz, vagy aki nem kap más munkát. Most szereltem le a katonaságtól, a tényleges időmet töltöttem, kikoptam a két év alatt mindenből, ebből már kitalálhatja, miért ide jöttem. Troger munka ez, de vastagon fizetnek érte, havonta — tto persze, ha nem kíméli magát — összehozhatja a négyezret. Vannak ilyenek, de a legtöbbje nem ez. Azért vannak itt, mert másutt a kaput mutatják nekik. Börtönből szabadultak, fegyelmivel kirúgottak, két hétig munkások, két hétig alkoholisták, nagyon vegyes társaság. Ezt már első nap kiszúrtam, amikor a munkavezető otthagyott. Elmagyarázta, hogy darabbérben fizetnek, nincs csalás, nincs ámítás, műszak végén megszámolja az ötven kilós betoncsöveket, s beszorozza hárommal, annyit kerestem aznap. Három froncsi darabonként. Hallani sok, megcsinál- . ni...!? Uram, egyszer próbálja meg, s akikor rájön, hogy ami a piacon nulla, azért itt verejtékezni kell.

mia, szóval otthagyott a munkave- ll zető, a többiek meg bámulni kezdtek. Mintha még nem láttak volna embert. Kínos az ilyen, hülyén éreztem magam, talán ezért, hogy elhagyott a magabiztosságom, s meghajoltam, mint egy bohóc, mondván, Gál András. Röhögtek. „Ni, a spanyol udvarból jött az öcsi” — mondta egy nagy darab, mint később megtudtam, a Ragyás, s kedélyesen, faron billentett. Mára számon volt, hogy üdülni küldjem a trópusokra, de valami azt súgta, hogy fogjam be a kereplőmet. Néztem őket, s rögtön láttam, másfajta társaság ez, mint akikkel bevonulás előtt együtt güriztem a gyárban, mert van nekem tanult szakmám, marós vagyok, de ott kettő felett alig keresnék, s mivel esküdni akapok, kell a dohány, hát ide jöttem. Mit mondjak? Az túlzás lenne, hogy bármelyik pofára kimérhetne öt vagy tíz évet, de ha minden másodikra, az már reális, így éreztem. Amikor Ragyás megbillentett, végül csak azt mondtam neki, a nénikéd ti ilyen barátságos? Nem felelt, né- *tt a dülledt halszemével, biztos tem ilyen választ várt. Délelőtt,

amikor látták, hogy hajtok, megint Ragyás kezdte a huzakodást: „mi az öcsi, élmunkás akarsz lenni”, mondta, s akkor már unni kezdtem. Nem voltam utolsó a sorban, amikor az erőt osztogatták, s bár eszembe sem jutott, hogy valami komolyabba keveredjem, azért megfeleltem neki. Szó szót követett, s mór ott tartottunk, hogy néhány pofonnal megcirógassuk a másikat, amikor Ragyáshoz odalépett egy, legalábbis hozzá képest semmi ember. „Ragyás, hátra arc!” Ennyit mondott, nem többet, s maga még nem láthatott ilyet. Ragyás, ez a beherrtót pacák megfordult, s elkullogott. A semmi ember meg intett) hogy menjek a dolgomra én is, s csönd lett. Délben, amikor leülteim enni — az anyám pakolt, mint mindig — oda bócorog egy tag, belebámul a lábasomba, csettint, amikor látja a tejföllel jól megöntözött székelykáposztát,, s minden bevezető nélkül rákeadi: — A Ragyás mindenkivel ezt csinálja. írnád verekedni. Ez a dilije^ Azt sem bánja, ha félhülyére klopfolják, csak ő is osztogathasson. Hatszor volt már börtönben, de Zsiga elvtárstól nagyon fél.

I

^gy kezdtem ismerkedni az itteni tagokkal. Ragyás, Zsiga elvtárs, az a semmi ember, .tudja, aki odajött éppen a kellő pillanatban, azután Lepke, aki a lábasomba bámult, s aki kicsit dilinós, innét a neve, azután a Gróf, aki mindig fehér ingben jött be dolgozni, s mondják, házasságszédelgő, minden két-három évben leültetik érte, Tejföl, akit a kese haja után kereszteltek el, s aki, mint én, a dohányért vállalta néhány évre ezt a munkát... Két hét után — mert itt kéthetente van az elszámolás — hazavittem az anyámnak a kétezerhármat, tisztán, csont, azaz levonás nélkül, de nem tagadom, torkig voltam mindennel. A munka piszok nehéz volt, s ráadásul ez a galeri...! Az embernek a holmijára vigyázni kellett, mert könnyen lába kelt A pénzét, óráját rakosgatta át az utcai ruhából a munkaruhába, majd vissza, mert csak akkor volt jó helyen, ha magával hordta. Tűrni a megjegyzéseket, a hülye meg otromba viccelődéseket, s csak akkor volt nyugalom, amikor föltűnt Zsiga elvtárs. A többiek nem szerették, rendörspiclinek meg ilyesminek nevezték, persze, csak a háta mögött, a szemébe azt mondták, „igen, úgy lesz Terék elvtárs”. Ki lehet ez a pacák? Kérdezősködni nem akartam, mert úgyis megetetnének hülyeséggel, de mi az, hogy rencjőrspicli, meg Zsiga elvtárs, meg kusnadás, ha mond valamit? Lepkét kaptam el, de összevissza makogott. „A Zsiga elvtárs, a Zsiga elvtárs nagy ember, nagyon nagy ember... ő hozza ide a börtönből az embereket... a Zsiga elvtárs csak egyet int, s akkor a Ragyást viszik a sittre ...” Ettől sem lettem okosabb. Végül maga Zsiga elvtárs, azaz Terék Zsdgmond felelt meg a kérdésemre, anélkül, hogy föltettem volna neki.

O

dajött egyik nap hozzám, biccentett, mert ez volt a szokása köszönet helyett, s azt mondta: — Na, Öcsi — mert akkor már mindenki így hívott, én voltam a legfiatalabb —, idefigyelj, gondoltam valamit. Tetszett nekem, ahogy első nap nem rezeitől be Ragyástól, s azóta is figyellek. Jó gyerek vagy, rendes, a kezed mellé eszed is van, ha valaki, te tudnál itt egy brigádot összehozni...

Néztem csak rá. Brigád? Valami rémlett nekem a bevonulás előtti időből, benne is voltam egyben, de bizony már a nevére sem emlékeztem, nemhogy arra, csináltunk-e valamit, vagy sem. Brigád? Mi az istennek? Ezekkel? Mondjuk még Tejföl, esetleg Lepke, mert ha dilinós is kicsit, dolgozni azért tud, talán a hallgatag Tímár... azon kaptam magam, hogy veszem sorra az embereket, kivel lehetne megcsinálni. Mondani persze azt mondtam, hogy ugyan Terek szaktárs... Mire ő először is azzal felelt, hogy mondjam csak nyugodtan Terék elvtársnak, mert a többiektől kénytelen eltűrni, de tőlem szívesen fogadja... Azzal folytatta, hogy ezen a telepen ő az egy szem párttag, ami nem könnyű kétszáztíz ember esetében, főként ha a kétszáztíz ember olyan, amilyen itt. Neki osztották ki azt a társadalmi munkát, hogy eljárjon a börtönbe, s a szabadulóknak kínáljon itt munkát, szállást, ügyeljen rájuk, segítsen nekik, s erre minden ereje rámegy, egész egyszerűen nem futja arra ... s itt belekezdett egy kisebbfajta szemináriumi szpícsbe, azaz, szövegelésbe, hogy

<www»fi|iwiwiii"'iiiwi 1 w^kbbkbikbkkí

van gané’ ember, meg van elrontott ember, s az kettő, a ganét nem net- veli meg az isten se’, de az elrontott, ha példát lát, ha vannak, akik a pártját fogják, ellenőrzik, segítik, befogadják... Jó szöveg volt, esküszöm, a végére egész meghatódtam, hogy ez a semmi ember, Zsiga elvtárs, mennyire oda van ezekért a ... nem akarom mondani kikért, akikkel én égy fröccsöt se’ szívesen innék meg az utcánk sarkán álló kricsmiben. A szpícs után azzal hagyott ott, hogy „gondolkozz a dolgon Öcsi, s keress meg holnap vagy holnapután”.

G

ondolhatja, hogy rohantam. Ügy tettem, mintha nem nekem címezték volna a dolgot, hajtottam a melót, lefürödtem, s mars , haza, várt a kislány vagy az anyáin, akinek sokat segítek' a ház körül, mert apám három éve halt meg, s így anyáimra szakadt a ház, a kert minden dolga, én csak műszak után csináltam valamit,' fölté- ye, ha nem volt randim, vagy a srá- ' cokkal nem mentünk valahová. Zsiga elvtárs nem jött a nyakamra, úgy látszik belátta, kár piszkálni az ügyet. Jött azonban Lepke. Lepke, érti!? Megáll az ész. „Beszélik, hogy Öcsi, te leszel öcsi valami főnök, brigádban, igaz?” S néz rám, bámul, de olyan rimánkodón, olyan esetten, hogy becs’ szóra megsajnáltam, én mindig ilyen hülye jószívű voltam. Mondtam neki, hogy igen, még most * sem tudom, miért mondtam, miért > az igen jött a számra, talán a ri- mánkodó szeme, talán a levegőben kalimpáló nagy keze láttán, nem tudom. Amikor elment, gondolkozni kezdtem, hogy tényleg, hát nem lenne nagy dolog, ha Lepke, Tejföl, Tímár, s még négy vagy öt ember, összeállnánk ... Elmentem, mondom: Zsiga i elvtárs... Leintett. „Nem áll jól neked öcsi, ne mondd nekem, hogy Zsiga elvtárs, ezt csak mondják a többiek, te más vagy.”

Ez a más jól esett, a fene essen a hiú fejembe,‘'jól esett. Ezzel végképp megfogott.

Röhögtek meg csúfoltak a többiek, amikor bejelentettük, hogy megalakult a,brigád. „Plecsni-huszárok”

— így emlegetik a brigádot, pedig van rendes nevünk, Petőfi, de ezt csak Terék elvtárs, meg a munkavezető mondja. Szóval, Itt tartunk. Nyolcán alakítottuk meg, egy hónap alatt két fag jött. hogy belépne...

Ez is valami, nem?

Mészáros Ottó

1

Vágja ki, töltse M, tegye borítékba vagy ragassza levelezőlapra és úgy küldje be szerkesztőségünkbe (Fest megyei Hírlap, Bp. Vili., Somogyi Béla u. 6.). A borítékra ne feledje el felírni: „Kedvenc lemezem”. Szavazóink között minden héten három ajándéklemezt sorsolunk ki, a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat ajándékát.

Könyvben

a nutafa hagyatéka

A közelmúltban hunyt1 el a Borsod megyei Cekeháza községben Sivák Barna, akit a környéken csak „abaúji nó- tafa”-ként emlegettek. A tsz hatvankét éves juhásza ősi juhászdinasztiából származott, bejárta Abaúj és Zemplén pusztáit, s közben rengeteg juhásznótát tanult meg. Több mint háromszáz népdalt ismert. A régi szövegeket, dallamokat, az egyes variánsokat a népdalgyűjtők kérésére magnószalagra énekelte. A „nótát fa” gazdag hagyatékát a mis' kolci Herman Ottó Múzeum gondozásában, eredeti szövegekkel és kottákkal most könyvalakban is kiadják.

/