Pest Megyi Hírlap, 1971. május (15. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-23 / 120. szám

0 •

1911 MÁJUS 23.. VASÁRNAP

resi

ME 6

r^íírlflP

K. GRANDPIERRE EMIL:

BÚCSÚCSOKOR

MELLÉKUTCÁK

A nő hoztd szóba a szakítás kérdését, mindjárt a kapcsolatuk elején. Hanyatt a re- kamién, a férfi a mennyezetet nézte, s valahogy úgy hallgatott, hogy a hallgatás végül eljutott a nőhöz.

— Miért nem szólsz egy szót sem? — kérdezte inkább kíváncsian, mint sértődötten.

— Hogy miért? Azért, Luei- kám, mert éppen azt élveztem, hogy remekül érzem magam veled. A főnököm barom, egész délután háromtól ötig vitatkoztam vele valami olyasmin, amit egy általános iskolás is megért. Azután az SZTK-ban voltam a rossz fogammal. A mai nap egyetlen pozitívuma, egyetlen öröme te vagy. Rontsam el ezt az egyetlen örömet azzal, hogy arra az időre gondolok, amikor ez már nem lesz?

— Te nem értesz engem.

— Nem érünk rá akkor beszélni a szakításról, amikor valamelyikünk szakítani akar?

A nő a fejét rázta:

— A szakítás mindent elront.

— így is lehet mondani — jegyezte meg a férfi némi ingerültséggel. — De én másképp fogalmaznám meg, így: mikor minden elromlott, altkor jön a szakítás.

Makacsul, tompán, a nő a fejét rázta, vékony szálú haja lazán és fáradtan lebegett, mint egy lekonyult zászló.

— Ha pontosan megmondanád, hogy mit akarsz, akkor talán megértenélek.

A nő sóhajtott.

A férfi igyekezett fegyelmezni magát, lassú mozdulatokkal kelt föl, holott ugrani ' szeretett volna. Kiment, tettvett a konyhában, s mélyeket lélegzett, hogy az idegességét legyűrje. Nézdegélt az ablakon át, hátha lát valamit, ami a figyelmét eltereli. Aztán eszébe jutott, hogy a távollétét valamivel meg kell okolnia, ha visszamegy a szobába. Luca sok tekintetben kellemes nő, csak hát van benne valami idegesítő, valami... valami... valami... Lemondott a meghatározásról, ehelyett egy üveg narancslevet beleöntött egy kancsóba, gint csurgatott rá, rumot, barackpálinkát — találomra. összerázta.

— Mixeltem neked valamit

— jelentette sugárzó arccal, mulattatta a hazugság. A nő mosolyogva nyúlt a pohár után. Az első korty után elismerően csettintett.

— „Essünk túl rajta” — gondolta a férfi s megszólalt:

— Tulajdoniképen mit akarsz a szakítással?

— Valamit ki kellene találni

— mondta a nő s a szellemi erőfeszítés megfeküdte vonásait.

— Mit? — kérdezte a férfi.

— Te vagy az okos, te találj ki valamit.

— De mit?

— Azt, hogy hogyan szakítsunk, ha majd szakítunk.

A férfi végigsimitott a nő vállán, inkább a maga, mint a partnere megnyugtatása céljából:-*■ Nézd — mondta — majd leülünk és megbeszélünk mindent, ahogy öntudatos emberekhez illik.

— Azt hiszed, olyan kellemes végighallgatni, amikor az embernek elmagyarázzák, hogy miért hagyják ott? Ha százszor nem akarod, akkor is sértés minden szó.

Időközben egyre jobban

Összeszoktak. Ennyit igazán

megérdemel ez a Luca — gondolta a férfi. Csak nem fogok elveszíteni egy ilyen kellemes partnert? Érdeklődött az ismerőseinél, belelapozott néhány szerelmi regénybe, de végül is maga sütötte ki a megoldást.

— Látod, ez igen — mosolygott a nő, — egy csokor virággal szakítani.

— Csengetnek — folytatta ábrándosán —, te ajtót nyitsz, az előszobában ott a csokor virág, s én annyira megörülök a virágnak, hiszen sohasem küldtél nekem virágot, hogy az örömöm nagyobb lesz, mint a bánatom, hogy szakítottál Mert állattan szeretem a virágot

ha rákezttt^ az öregúr, Béla bácsi, a fősök, a főnök elvtárs, a Nagyfőnök, szóval, ha rá- kezdte otthon az öregúr, Kocsis alig bírta ki röhögés nélkül. mert az öregúr ezt a szöveget csak két pohár után szokta mondani, különben — kajánkodott Kocsis — mindig árnyaltan elemezte falu és város, kisváros és nagyváros problematikáját és kapcsolatát.

Csodálkozott: kiért a főútra. Már éppen ünnepelte magát, amikor rájött: ez egy másik főút. Gyanította, ha jobbra továbbmegy. rátalál az igazi főútra. De egy villamos megzavarta. mégis balr’a kellene menni, ott lesz — vagy hogy is; legjobb visszamenni a mellékutcába. van még ideje vo- natindulásig.

K

óválygott tovább a keskeny utcákban. Most egy Verdi-opera dallamára dúdol- gaíta a bűnös nagyvárost. Később valami gyermekdalra, aztán egy túlcukrozott, szaxofonos táncdalra, végül egy ma- gyamótára. A magyarnóta ritmusát keményebbre fogta — ott volt előtte ismét Béla bácsi. Szegény öregúr, ha tudná... De jobb, ha semmit se tud.

Kocsis egy apró kirakatot nézett. Trafik, műanyagjáté- kokíkal. Tulajdonképpen az lett volna jó, ha úgy írják a kiküldetési rendelvényére: ebbe a trafikba kell jönni, műanyag játékokat vásárolni. De a központba kellett menni. Csak úgy, általában a központba. Amikor jelentkezett, azt hitte,' rosszul hall, hogy maga Bandicz doktor várja.

Bandicz doktor? Most látta először. Eddig csak hallott róla, a kósza értesülések alapján egy vicsorgó vadállatra számított. Aki azért, mert egyszer. véletlenül, fiatal korában, másfél órán keresztül forgatott valami sokszorosítógépet, fölkerült az élet tetejére, s ott trónol azóta is. Bandicz elvtárs, a vasöklű eivtárs. Később: Bandicz doktor, a szigorú elvtárs. A kérlelhetetlen forradalmár. Az erkölcscsősz, a tréfát nem ismerő, a micsoda szakember, a tisztes veterán. Persze — gondolta most Kocsis — hülye volt, hogy kritika nélkül elfogadta Béla bácsi, meg a többi kolléga kedvesen és megértőén elpöttyentett szövegeit. Igaz, meggyőzően mondták, árnyaltan fogalmaztak, főleg a többi kolléga, mert Béla bácsi — két pohár után — csak jót mondott Bandicz elvtársról. De — utána vagy előtte — mindig elkezdte a bűnös nagyvárost, s így azt sem lehetett komolyan venni, amit Bandicz doktor dicséretére mondott.

Kocsis, ahogy végi gfutott ezen, majdnem nyerített a nevetéstől. De váratlanul, mint akkor a hóvihar, elkomorult a hangulata. Szorongató ürességet érzett, megállt, bólintott, továbblépett, elhatározta, most végére jár ennek az egész kavarodásnak.

Először: Bandicz doktor

Nem, először Béla bácsi. Béla bácsi — mélázott el Kocsis — kicsit balfácán, puha és szerencsétlen. öreg és jóindulatú

tana? Mucika különböző rög-1 tönzései miatt akkor már kétj hete nem találkoztak. Péntek-1 re beszélték meg, hogy a nő! feljön. Mucika a kérdéses! pénteken közölte Jóskával,!

hogy mégis ráér, felmegy hoz-: zá és megmutatja az új für-; dőruháját.

Ahelyett, hogy telefonált;

volna Lucának, nem jó a pén-> tek, mert az egész brigád bent! marad egy ilyen vagy amo-! lyan sürgős munka elvégzésé-! re, Jóska a virágkereskedésbe! ment s egy óriási csokrot kül-i detett Lucának, ne mondhassa.! hogy kicsinyes.

Megkönnyebbülten indult; haza, útközben bevásárolt. Vi-• rágot is vett, mert a lelke mé-| lyén úgy érezte, hogy ha Luca! egy egész csokrot kapott, no-! ha vigaszdíjként, akkor Muci-! ka is megérdemel egy csokrot! az új fürdőruha mellé. Egyet- i len vázáját úgy helyezte el, i hogy aki belép, mindjár ráes-i sen a tekintete. Azzal leheve-i redett a sezlonra, s ahogy; randevúk előtt szokta, a szak-; mai műveltségét gyarapította, j Tájékozottságával arányosan; növekedett a vágyakozása, j Időnként az órájára pillantott,; Mucit hétre várta.

Hirtelen megszólalt a csen-i gő és csengett, csengett viha-i rosan.

— Korábban jött a drága — mondta Jóska s ugrott ajtót nyitni.

Luca borult a nyakába, ölelte, csókolta, ahol érte, beszélt is, de a szavak fele belefulladt a csókokba, a sóhajtásokba. Egy kissé furcsának találta, hogy Luca ennyire örül a szakításnak, s még furcsábbnak, hogy eljött hozzá, megköszönni. Mindenesetre beterelte a nőt a szobába, s az előszobaajtót becsukta.

— Adj valamit inni — mondta Luca, a pohár gint felhajtotta, s hogy az ajkát megtörülte, sugárzó arccal fordult a férfi felé.

— Soha nem gondoltam volna rólad, hogy ilyen figyelmes vagy, ilyen melegszívű, s hogy nem felejtetted el a születésnapomat. Ez volt az első év, hogy gratuláltál, s milyen gyönyörű csokorralÉs itt is virággal fogadö! Hát ennyire szeretsz?! Soha, soha ilyen boldog nem voltam, Józsikám, édesem, aranyosom 1 1

Felugrott a székről, átölelte a férfit, hozzásimult, csók közben becsukódott a szeme.

Arra eszmélt, hogy a csengő vadul, türelmetlenül szól.

— Miért nem nyitsz ajtót?- Mielőtt válaszolt, a férfi hosszan elnézte a nőt, valahogy olyanformán, mintha most látná először, mintha akkor fedezné fel a szépségét, a kedvességét. Elérzékenyült, s a hangja enyhén remegett, ahogy mondfa:

— Az a tarháló ürge lesz az, aki annyit zaklat.

Elnémult a csengő, a csend megsúlyosodott. A férfi valami ürüggyel kiment az előszobába. Remélte, nagyon-nagyon remélte, hogy egy cédulát talál a padlón, valami szöveggel: — „Velem így nem lehet elbánni, M.”

De nem, a padlón semmiféle cédula nem hevert.

kicsit megtörték erről-arról, kicsit belefáradt mindenbe. Ettől függetlenül érti a szakmát, és ritkán iszik meg két pohárral. Ha megiszik, akkor kezdi mondani, hogy igen, a bűnös nagyváros, akkor szavalja azokat a dolgokat, amiket fiatalon tanult. Szegény Béla bácsi, mondd csak; fél évig. egy évig, két évig. Mondd, mert úgyis csak két pohár után mondod, és ritkán iszol két pohárral. És azért bárhogy is nézzük, otthon te vagy a legrendesebb.

Bandicz doktor mindenről tud. Furcsa ember ez a Bandicz. Isten tudja, milyen ember. Kocsis fanyalgott magában: most zavar, hogy jó volt hozzám? Jó volt? Több szempontból is. Akkor is a fene az egészbe!

Kocsis meglátta a főutat, odaért: valóban ezt kereste. Ott a villamos, azzal kell menni a pályaudvarra. Jó óra a vonatút, tíz perc az állomástól, hétkor már otthon van, eszik, az útról kitalál valamit és átmegy Margitékhoz,

P

ersze — gondolta Kocsis — Béla bácsihoz kellene menni. Igen, de most nem illik, mert beteg a felesége. Majd holnap, bent a főnöki szobában, a dohányzógamitú- ránál.

És Kocsis tisztán hallotta a másnapi beszélgetést. Látta magát, ahogy leül, ahogy Béla bácsi melléje telepszik; előtte kettőt csönget, ez a jel, hogy kávét kell hozni. És miután megitták a kávét, az öreg mosolyogva néz rá, a haját is megsimogatná, csakhogy — halad az idő — erről három éve leszokott

Kocsis hallotta, hogy rekedt a hangja. Először a megszokott mondat jön:

— Köszönöm a kávét Béla bácsi.

— Egészségedre, kiskomám, Ferikém.

— Tudod, Béla bácsi, már tegnap este, amikor megjöttem ... de mondtad, hogy Uus néni beteg...

— Szép, hogy tapintatos vagy. Szerencsére csak egy kis nátha.

Kocsis tudta, hogy zavart csönd lesz, s végül mégis meg kell szólalnia:

— Szóval tegnap, ahogy fölmentem, mondták, hogy Bandicz doktor...

— Bandicz? Személyesen?

— Igen.

— Hallgatlak, kisfiam, Ferikém.

— Hogy is mondjam, Béla bácsi . .. Szóval...

— Letolt? Téged, Ferikém?

— Nem, nem tolt le, Béla bácsi. Tudod ... vagyis te sokat tettél értem. Ha nem is annyit, de majdnem annyit, mint az apám, meg az anyám.

— Tudom, kisfiam. De miért most. mondod? — és az öreg szomorú képéből kiszalad a vér...

Kocsis megállt a főúton.

Hülyeség az egész. Bandicz doktor tényleg szakember, és embernek is különb, mint otthon az a sok nagyképű, sima y nyelvű, nagypofájú. Persze. ? mert jót tett veled, Kocsis — takart üvölteni. Mert úgy megforgatott a szakmából, hogy ^ alig győztél levegőért kapkod- £ ni. Mert úgy belemászott a ^magánéletedbe, mint egy vizs- ^ gálóbíró. Mert azt mondta, fogy havonta jelentkezz nála. ^ Mert földiktált hetven könyv- £ címet, hogy tudjatok miről ^csevegni. Mert, ha Béla bácsi ( nyugdíjba megy, te leszel, Ko- 2 csis, az utód.

^ összeszorította a száját, csak f gégéje mozgott, ahogy lökte ^ ki magából a hangtalan mon- í datokat. í

j — Jó voltál, Bandicz doktor, f, de ezt nem játsszuk Béla bá- ^ csival. Ö akkor fog nyugdíjba í menni, amikor neki jólesik.

f És Kocsis azt próbálta ját- £ szárú, hogy most megköny- fyebbült.

( Murányi József

— így nem lesz jó — csóvált fejet a férfi. — Már csak azért sem, mert amilyen szórakozott vagy, még akkor sem vennéd észre a virágot, ha esetleg felrúgnád a csokrot.

— Milyen jól ismersz!

— Meg aztán ... Ha rnár eljöttél ide és vissza kell fordulnod ...

— Igazad van. Az épp olyan megalázó, mintha leülnénk magyarázkodni. Ezek szerint ez az ötlet sem ér semmit.

— Dehogynem.

Azzal a férfi elmagyarázta, hogy aki szakítani akar, küld egy csokor virágot a másiknak a lakására. Mindegy, hogy rózsát, szegfűt, orgonát, vagy akármi mást, ezúttal a virág nem szerelmi vallomást jelent, hanem épp az ellenkezőjét.

Kapcsolatuk addig is kellemes volt, de most, hogy a szakítás e leleményes módját kieszelte, teljes lett a harmónia. Luca feloldódott, megköny- nyebbült. A nyugtalansága eloszlott, s az a sok apróság, ami a férfit eddig idegesítette, nyomtalanul eltűnt. Szinte valószínűtlen volt, hogy soha egy hangos szó nem hangzik <4 közöttük, hogy soha nincsen nézeteltérés.

Olyan jól érezték magukat egymás társaságában, hogy olykor arra gondoltak, összeházasodnak. A férfi kétszer vált el, Luca ugyan csak egyszer, de volt három válással felérő menyasszonysága, nyilván innen eredt a szakítás! komplexuma. A tapasztalatok hatására megmaradtak hát a kötetlen kapcsolatnál.

— Igaz is — jegyezte meg hol égjük, hol másik —, minek rontsuk el, ha ilyen jól megvagyunk egymással.

— Minek? — visszhangozta a másik.

Aztán átszervezték a vállalatot, ahol a férfi dolgozott. Az átszervezés célja ugyan létszámcsökkentés volt. de valamilyen dialektikus oknál fogva, az eredmény a létszám emelkedése lett. Űj munkaerőkkel bővült a vállalat, közöttük egy igen csinos műszaki rajzolóval. Mucikával, ö volt az egyetlen az új kolléganők között, aki nem startolt rá a férfira — Jóska volt a neve —, minek folytán a férfi szeme rajta akadt meg. Mucika jókedvű, kacagás, élénk leányka volt, jól értett a csodálkozáshoz, s nem szerette, ha Mucikának hívták.

— Muci bőven elég.

A levegő megtelt villamossággal kettejük között, s miután telítődött, kitartóan remegett. Maga sem tudta, hogyan, Jóska felhívta a lányt a lakására. Hazafelé készülődőben, miközben a szemét kleo- pátrásra festette, a lány megjegyezte:

— Az elején olyan furcsán viselkedtél, már azt hittem, nem vagy ivarérett.

Teltek a napok, a hetek és Jóska egyre színesebbnek látta Mucit, minek folytán Luca találkozóról találkozóra vesztett a színeiből. Ráadásul a két párhuzamos barátság terhes kezdett lenni, nem Luca hibájából, aki — mint maga hajtogatta — „nagymértékben idomítható” volt, hanem Mu- cika miatt, akinek a rögtönzés volt az igazi eleme. Bűbájosán rögtönzött. Már sorban álltak mozijegyért, egyszerre a férfihoz simult, felnézett rá nagy nedves kék szemével, ajkai megnyíltak, s így szólt:

— Marhára vágyom, hogy a hullámvasút megzötyögtessen.

A férfi nem szerette a hullámvasutat, de Muci örömében maga is örömet lelt. A bonyodalmakat a másféle rögtönzések idézték elő. Ebédnél még valami családi programról beszélt Mucika, öt perccel a munkaidő befejezése után viszont bejelentette Jóskának, hogy a nap hátralevő részét vele óhajtja tölteni. Ha ilyenkor Luca már be volt ütemezve, Jóska kétségbeesetten tárcsázott.

Az ilj’enféle esetek érlelték meg a férfiban az elhatározást, hogy szakít Lucával. A módját megbeszélték, komplikáció, jelenet kizárva, miért ne szakí,MEZEI HAD

(Fotó: Urban)

C

sikorgás. Visszalépett. A » sofőr káromkodott. Kocsis — már a járdaszélen állva — utána akart üvölteni, aztán megbénította a borzongás: tulajdonképpen megúszta. Ha egy ti zedm ásod perccel később lép le. ha ugyanakkor, de gyorsabb léptekkel — tulajdonképpen annak a sofőrnek prímák a reflexei. Tulajdonképpen — a fene az egészbe, mit ijesztgeti most önmagát, mert egyszer, véletlenül, nem figyelt a lámpára.

Visszafordult. Ez mellékutca. Csöndes, nagyvárosi mellékutca. Alig járnak itt. Néhány ; parkoló autó (jó reflexe volt a I sofőrnek), néhány járókelő.

; Mintha nem is kora ősz len- ine, szelíd, csiklandozó napsü- ! téssel, hanem hóvihar vagy ; jégeső.

| A hóvihar. És Kocsis átélte imost a gyerekkori jelenetet.

I Egyszer, hatodikos korában.

; korán kimászott az ágyból, a ; nagy kabátját felhúzta a háló- ! ingére, s az ablak mellé ku- ! porodott, ahol már bevert a !nap. Gyorsan megírta a fogal- ! mazást, hogy végre itt a ta- :vasz. Még maradt ideje, visz- iszabújt az öccse mellé az ágy- ! ba, s éppen valami szépet ál- i modott, amikor az apja felkel- ! tette.

I

! Kocsis most pontosan látott ! minden apró részletet Apja és !anyja egyenruháját, Karcsi, is- S kolatáskáját. aztán szertartá- ! sasán elindulták a postára. (Karcsit mindig anya vitte be |a posta melletti iskolába. Ő a ; nagyobb iskolába járt (egy ha-_ ! todikos nem téved el!), de ak-' ! kor, a fogalmazás miatt, nem a j családdal indult Üjra átnézte ! és kijavította a fogalmazást —

! látta, hogy elkésik, rohant, s ! alig ért ki a házból, a derült ! ég elfeketedett. A hóvihar —

; most is átélte — majdnem ; megölte akkor. A kisváros leg- ^ szelesebb mellékutcájában, a ^ beépítetlen telkek közt üvöltve ! rászakadt a szél; visszalökte, ^majdnem levágta, és percekig ! nem kapott levegőt. A kemény ! kristályok belevágtak a sze- ^ mébe, könnye, rémülete az 5 arcára fagyott; reszketve bir- ^ között az orkánnal. Végre el- $ érte a sarkot, a nagy hőmérős $ patikát — de nem ment be,

$ megmakacsolta magát: azért is $ beér az iskolába, neki kész a 5 fogalmazása, s

§ Kocsis most látta, hogy egé- $ szén elkeveredett. Ritkán uta- $ zott fel, ide, a nagyvárosba, s ^ ezt a városrészt nem ismerte. ^ Csak a főutakat tudta betá- ^ jolni, de most nem is sejtette, ^ merre vannak a főutak. Tudta, | megtalálja valamelyiket, ha í nem negyedóra, akkor félóra § múlva — de most azt kezdte § játszani, hogy végleg elikevere- ^ dett. Kocsis bolyong a kőren- ^ getegben. Kocsis a város fog- ^ lya. Kocsis, akit elnyelt a vá- ^ ros, a nagyváros, a bűnös ^nagyváros. Ennél a gondolatinál felnevetett; látta, szemben ^ vele, egészen közel hozzá jön ^ egy gyerekkocsit toló fiatal- ^ asszony. Hirtelen úgy csinált, ! mintha köhögne, nehogy félnő- & tásnak nézzék.

s

5 — A bűnös nagyvaros —

| dúdolta magában, valami ^ klasszikus operett dallamára. ^ Ha otthon, a kisvárosban né-