Pest Megyi Hírlap, 1971. május (15. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-23 / 120. szám

1971. MÄJUS 23.. VASÁRNAP ‘“ZMirlap MA: A TRAKTOROK már a szárított lucernát szállítják a letkési tsz kazlaiba. Ezek a rako­mányok lesznek az elsők, melyeket télre tárol nak. Randevú Isaszegen NÉPMŰVÉSZETI HÉT A GÖDÖLLŐI TÁRÁSBAN Ma délután 4 órakor nyitják j meg Isaszegen a gödöllői járás népművészeti hetét. A járás 16 községéből érkeznek tánc- együttesek, asszony-, férfi- és vegyes kórusok, szólóénekesek, j valamint hangszeres szólisták, i hogy a Damjanich úti általá- nos iskola szabadtéri színpa- j dán (rossz idő esetén a műve- j lődési házban) — remélhetőleg i szép számú közönség előtt — j bebizonyíthassák tudásukat. A mai isaszegi bemutató befejez­tével értékes emléktárgyakat, valamint okleveleket nyújta­nak át a résztvevőknek. Néhány szót a járási nép- művészeti hót előzményeiről. Mint azt Sóm Ferenc járási népművészeti felügyelő, vala­mint Dolányi Sándor, a KISZ gödöllői ’ *jár(SSi bizottságának titkára''elmondta: a tavaly Tú­rán mqgfendezett Galga menti népi fesztivál bebizonyította, hogy ezen a vidéken rendkívül ápolják a különböző népmű­vészeti hagyományokat. A leg­közelebbi Galga menti népi fesztiválra jövőre kerül sor. így jutottak arra az elhatáro­zásra, hogy idén május 23—30. között a gödöllői járásban megrendezik a népművészet hetét. A gazdag program szerint egyes községekben néprajzi kiállítások nyílnak, az úgyne­vezett tájközpontokban pedig műsoros esteket tartanak: 25- én Galgamácsán, 26-án Hévíz- györkön, 27-én Csömörön, 28- án Túrán. A túrái est érdekes­sége: ekkor alakul meg a já­rásban élő és alkotó népmű­vészek klubja. A hagyományok ápolásán túl konkrét és hatá­rozott céllal: azt szeretnék, ha az általános iskolák népművé­szeti szakköreinek munkáját hatékonyan segítenék. A gödöllői járás népművé­szeti hetének utolsó két napja a fiataloké lesz. Május 29-én Több mint tízezer mű (fő­leg kéziratok és régi könyvek) találhatók a Magyar Tudomá­nyos Akadémia nfekrpfílmtá- rában elhelyezett, égy millió­nál is több filmkockán. Mint Tőkés László, a mikrofilmtár és fotólaboratórium vezetője elmondta, a Magyar Tudományos Akadémián 1953-ban kezd­ték meg a legértékesebb régi könyvek, kéziratok — Köztük Arany, Vö­rösmarty, Csokonai kéz­iratos művei — fotózását. A mikrofilmezés elsősorban állományvédő jelleggel tör­tént, de egyben a kutatómun­kát is segíti, kényelmeseb­ben hozzáférhetővé teszi a tanulmányozni kívánt érté­kes, régi könyveket, írásokat. Tervszerűen folytatják a kéz­Galgamácsán a járási táncze­nekarok mérik össze tudásukat — itt mód nyílik a működési engedély megszerzésére is. Másnap kispályás női focibaj­nokságra kerül sor, ugyanitt, s a győztes átveheti a KISZ járási bizottsága által felaján­lott kupát. F. G. irattár teljes anyagának mik­rofilmezését is. Ezzel pár­huzamosan több jelentős vi­déki könyvtáron, így az esz­tergomi főegyházmegyei, a szentendrei görögkeleti és a sárospataki kollégiumi könyv­tárakon kívül kutató intéz­mények és más megrende­lők részére is dolgozik, film­re veszik megőrizni kívánt, értékes anyagukat. A közel­jövőben korszerű, új technikai megoldással bővítik a mikro­filmtár szolgáltatásait. Az Akadémiai Könyvtár tervbe vette olyan olvasó­másoló gép beszerzését, amellyel a kívánt oldal­ról azonnal mikrofilm­másolat készíthető, ez nagymértékben megköny- nyíti majd a kutatók mun­káját. SZENTENDREI KÖNYVTÁR IS Kéziratok, régi könyvek — egymillió filmkockán ra ösztökél. Ennek azóta kül­földön is alkalmazott módsze­rét dolgozta id dr. Pető And­rás. Terápiája az emberi kapcsolatoknak egy nagyon fontos törvényét fejezi ki: az embereken elsősorban azzal segítünk, ha aktivitásra, a ma­gukon való segítésre serkent­jük őket... Megvalósította a konduktor képzést. Mozgássé­rült gyermekekre, fiatalokra specializált szakemberek a konduktorok, akik az óvodai, iskolai tananyag mellett ráve­szik gondozottaikat a mozgás­ra, evésre, önmaguk ellátásá­ra; ráállítják őket a részleges vagy teljes gyógyuláshoz ve­zető útra. Csodálatos hivatás az Övék! Munkaeszközükkel, a példával, hittel, szeretettel, akarattal, türelemmel szinte bombázzák a másik szellemé­nek, idegrendszerének cent­rumát, hogy tudatos tevé­kenységre, mozgásba lendít­sék. Ki volt dr. Pető András? A nácizmus üldözötté, védtelen és kiszolgáltatott ember az embertelenségben, akinek a felszabadulás, a felszabadulá­sa után legelső dolga volt véd­telen és rászorult gyerekek­kel, szám szerint tizennéggyel, egy pincehelyiségben meg- klapítani iskoláját. A gyerme­keket, mellesleg, a maga pén­zén látta el kezdetben. Nem ismert reménytelen esetet, nem ismert reménytelen embert! Meddig fejlesztette művét, s hogyan fejlődött az tovább, pár éve bekövetkezett halála után! Meddig fejlesztették mű­vét, az intézetet és ügyét, hogy egyetlen mozgássérült gyerek se kallódjon el, hanem a ko­rai felismerés, bejelentés, gyó­gyítás-tanítás, szakmai kép­zés után, felnőttként, megta­lálják helyüket a társadalom­ban? Székely Ferencné, az intézet vezető konduktora: — Minden ezredik gyermek mozgássérült — itt nem sze­repelnek a testi fogyatékosok. A háború előtt nálunk is gyó­gyíthatatlannak tartották őket. Tolókocsit kaptak, s vagy a család gondozta őket, vagy menhelyre kerültek. Mert nem a lehető eredményt, hanem a gyógyítás előtti állapotot néz­ték, a szellemi fogyatékosok­kal egy kategóriába kerültek —, ma, normál iskolába jutott tanítványaink leggyakrabban jeles, kitűnő tanulók ... 1963 óta. az egész világon egyedül nálunk, kormányrendelet vé­di a mozgássérülteket. Egy új határozat értelmében a körze­ti orvos köteles felismerni és hozzánk jelentem a betegséget. A cél, hogy a nálunk kapott korai alapképzés után fogadja be őket a lakóhelyük szerinti iskola. Később a szociális in­tézetek — bentlakásos — köz­pontjában szakmai képzésben részesülhetnek. Ez az intézet munkahelyeket is kijelöl. — Egyesület? Nem látnám értelmét: nem az a cél, hogy egymással alkossanak közös­séget, hanem hogy beillesz­kedjenek a tágabb közössé­gekbe. Az iroda ablakából kilátni a kertbe. Kis asztalok, tányé­rok, kanalak, étel. Kis székek. Kisgyermekek. Betegek. Ka­nalat kézbe venni tanítják őket. Ki látja jól? Székely Ferenc­né két évtizede gyakorolt hi­vatásából", az intézetből — vagy a levélíró* Kósik András ceglédi otthonából? Más, más a rálátás. Egy nagyszerű tudós és ember moz­galmát tehetséges, odaadó em­berek sora tette magáévá. A kezdeményezést felkarolta az állam, s az lassan átfogja az országot. De még nem ér el mindenhová, minden korosz­tályhoz, minden faluba, vá­rosba. Ezért is kívánom Kósik Andrásnak é a többieknek, hogy megvalósuljon az egye­sület elképzelése. Amely kü­lönben nem ellentétes az egész társadalomban való beillesz­kedéssel. Ez az egész — nemcsak az ő ügyük. S nemcsak azoké, akik hivatásuknál fogva dolgoznak gyógyulásukon, rehabilitálásu­kon. Ez: mindannyiunk ügye! Mert az a társadalom ép, amelynek van annyi szeretet- tartaléka, hogy befogadjon minden érdemes embert. Padányi Anna Átvették a vándorzászlókat Szenespincéból — klub Mit lehet kezdeni egy pók­hálós szenespincével? A MÁV Dunakeszi Járműja­vító üzemének KISZ-esei bebizonyították — nagyon is sokat. De csak akkor, ha ösz- szefognak. A dolog úgy kezdődött, hogy az év elején a fiatalok közül néhányan tudomást sze­reztek a helybeli József At­tila Művelődési Központ alatt levő kihasználatlan, poros pincéről. A járműjavító KISZ- titkárával, Antal Jánossal egyetemben úgy döntöttek: pinceklubot' létesítenek, s megbeszélik az ügyet a mű­velődési központ vezetősé­gével. Itt örömmel fogadták az ötletet. Látva a fiatalok lelkesedését, az üzem is segít­ségükre sietett: a renoválás­hoz, újjáalakításhoz szüksé­ges különféle anyagokat bo­csátottak rendelkezésükre — természetesen díjtalanul. Ez év március közepén társa­dalmi munkában már nem­csak a fiúk, hanem a lányok is jó néhányan verték a meg­feketedett vakolatot. Az elképzelések szerint a vasutasnapon nyitja meg ka­puit ünnepélyesen az új if­júsági klub. Most már a programon gondolkoznak: az üzem KISZ-szervezete, vala­mint a művelődési központ közös rendezésében irodalmi estekre kerül majd sor. Meg­alakult a klub zenekara is, a MŰM 201-es dunakeszi in­tézetének néhány mechani­kai műszerésztanulója öröm­mel szórakoztatja szombat esténként a fiatalokat. (Folytatás az l. oldalról.) gének elnöke, dr. Kecskeméti Lajos, a szövetség titkára, va­lamint a járás társadalmi éle­tének több vezető személyisé­ge. Cserháti Pál tsz-elnök meg­nyitó szavai után dr. Sághy Vilmos első miniszterhelyettes üdvözölte a kormány nevében a résztvevőket és rövid beszé­det mondott. Elismeréssel szólt a termelőszövetkezet építő és szerelő melléküzem- ágáról, s hangoztatta: a tsz kezdeményezéseinek nem csu­pán a tagság, hanem az egész népgazdaság látja hasznát. Az állatállomány gyors ütemben fejlődött, folyamatosan nőtt a gazdaság tiszta vagyona. A gyors, dinamikus fejlődésben nagy szerepük volt a fiatal, de szakképzett, tapasztalt veze­tőknek, szocialista brigádok­nak. Felismerték a lehetősé­geket, s kihasználták azokat. Dr. Sághy Vilmos a kor­mány vörös vándorzászlaját, s az elismerő oklevelet, Borin­kat Oszkárné a megyei párt- bizottság vörös vándorzászla­ját adta át ezután Cserháti Páliak, a termelőszövetkezet elnökének. Hemádon két kiváló mező- gazdasági dolgozót avattak Szlinka János raktáros és Dormányi József lakatosüzem­vezető személyében. Miniszte­ri dicsérő oklevelet Ketzely György mérnök, Maczkó Jó- zsefné húsüzemi dolgozó és Jarálnik Pál traktoros ka­pott. (M. K. A.) Esőt vár a határ . Még nem okozott kárt a szárazság Az elmúlt hét második felé­ben az ország egyes vidékein hullott ugyan több-kevesebb csapadék, de ez nem enyhítet­te sem a májusi kánikulát, sem a talaj vizhiányát. A szá- ' razság eddig ugyan lényegében még sehol sem okozott káro­kat, de a továbbiakban már feltétlenül szükség volna kiadós országos eső­re. Ha a csapadékhiány tovább tart, visszaveti az egyébként szépen, erőteljesen fejlődő őszi kalászosokat és kapásokat. Mezőgazdasági üzemeink ahol erre lehetőség van, mestersé­gesen pótolják a csapadékot. Az egyik legtöbb munkáske­zet foglalkoztató időszerű ten­nivaló — a szállás takarmányok betakarítása — szempont­jából a csapadékmentes­ség kifejezetten kedvező. ! Mezőgazdasági üzemeink ala- i posan ki is használták ezt a j lehetőséget. „Élvezi” a forró- j ságot a szinte szemlátomást fejlődő alföldi szőlő is. A hő­ségben nem támadott a pero- noszpóra sem. A megelőző vé­dekezést ennek ellenére min­denütt megkezdték. Az elmúlt héten tovább folytatódott az időszak másik fontos munkája, a növényápo­lás. Befutottak az első jelenté­sek az aratási előkészületek megkezdéséről is. A sziget csúcsa látványos­ság: innen a visegrádi vár és a Nagy-Villám, azután a Bör­zsöny hegy és a DCM kémény­óriásai úgy tűnnek elő, mint a már feltalált szuper széles­vásznú, háromdimenziós film­ben, ahol a néző is úgy érez­heti magát, mintha a filmtáj középpontjában ülne. Ez a csúcs a Szentendrei-sziget északi végződése, Kisoroszitól másfél kilométerre — s ha az ember elábrándozik, úgy érzi, mintha az örvénylő Duna kö­zepén lebegne. A SZIGETI EMBER A sziget, legrégibb községé­nek, Kisoroszinak piacterén találkoztam a szigeti emberrel, Kata Jánossal. Ott ült ala­csony, régi házának kapuja előtt, egy földből alig kima­gasló sámlin, hátát előregör- nyesztette. Fején szürkülő matrózsapkát viselt. — Én itt is születtem, ezen a szigeten, először Pócsmegye- ren laktam, hét éve költöztem át ide. — Milyen a szigeti ember? — Olyan, mint a többi, csak szótlanabb, zárkózottabb, de tárgyilagosabb. Tudja a dol­gok határait, ahol vége a szi­getnek ott pontosan érzi, hogy mindennek vége van egyszer, gyerekkora óta ismeri ezt az érzést. — Hogyan él a szigeti em­ber? — Ügy, mint a többi, talán óvatosabban, mert a víz min­dig fenyeget, talán csendeseb­ben. mert nagy zajoktól távol lakik, talán magára hagyot- tabb érzéssel, mert a szigetről csak úgy mozdulhat ki, ha biz­tosítják szántára a kompot, hi­dat. — Mit tanult meg a szigeti ember? — Evezni biztosan, már gye­rekkorában, esetleg kompot kezelni, talán motorcsónakkal bánni, sok itt a csónakmotor, amit csak rászerelnek egy la­dikra, aztán gyerünk, haszno­sabb, mint a motorbicikli. Kü­lönösen ha megszűnnek a kompjáratok. Mindenesetre megtanulja a vízi közlekedést. — János bácsi is? Két csúcs között A SZIGET — Én hajós voltam, valódi hajós, úgy kerestem a kenye­remet Megbetegedtem, ott kellett idő előtt hagynom. A legnagyobb szórakozásom, ha kimegyek a szigetcsúcsra. EGY FALU A sziget központja Tahitót- falu, illetve a szigeten települt része, Tótfalu, amely leégett a századfordulón, de néhány né­pi építkezési emléke megma­radt a múlt század első har­madából. Kis sátortetős házak, apró ablakszemekkel, fehéren világítanak utcára néző kes­keny, szinte földbe süllyedt portáikkal. Tótfalu, Vác és Tahi között, Vác felől modem komppal — olyannal, amely a tihanyi szo­rosban közlekedik —, a másik oldalról az egyetlen, egy nyomsávos, keskeny híddal érintkezhet a ,.szárazföld”-del. Szőlő és nyárialigetek veszik körül, meg gyümölcsösök; eper, meggy, kajszi, körte. A sziget leghíresebb gazdasága, a Kék Duna Szakszövetkezet földjei ezek. A szakszövetkezet e Jellegzetes szigeti kultúrák­kal kitűnően gazdálkodik, bár apró parcellákra felszabdalt földjei nem voltak alkalmasak a szövetkezeti társulás maga­sabb formáira. De létrehoztak itt egy modem húsüzemet is, amely korszerű nagyüzemi ter­melésével jelentősen hozzáse­gíti a tagokat, hogy jól éljenek — és a régi porták mellett újakat építsenek. A Kék Duna tavaly 30 milliós értéket ter­melt. A tagok, átlagban, egy nap alatt U7 forintot kérésiéit. A község lakói nemrégiben megalakították a viztársulást, hogy • közműves vízellátást te­remtsenek, mert a vízzel baj van; hiába veszi körül a szige­tet óriási víztömeg. A VÍZ Akácerdők, fenyőligetek, ezüstlevelű nyárfák, apró tisz­tások. gyümölcsösök, kaszálók, kukoricások, nagyobb erdőfol­tok mellett haladva érjük el Pócsmegyert, majd öt-hatmé­teres homokdombok, szél fújta buckák, homokbányák mellett a poros kocsiúton Szigetmo­nostort. Néhol már annyira egyöntetű a táj, hogy ügy érzi az ember: egy helyben mozog. Mindenfelé csápos kutak meredeznek, hiába sok erre­felé a víz — a szigetlakóknak mégis kevés jut. Amint a járá­si hivatal pénzügyi osztályve­zetője említette: a vizet a fő­város vezeti el. Egyik legfőbb víznyerő helye Budapestnek éppen a sziget A Fővárosi Tanács vízműve állandóan gyarapítja kútjai számát, ez­által a talaj vízszint fokozato­san csökken, a községi ku­tak kiszáradnak, szára­zabb marad a talaj, megér­zi a mezőgazdaság, berzenke­dik a közegészségügy. Ráadá­sul dúsítják is a „fővárosi” kutak vizét, ez még több vizet von el a talajból — a szerves- trágyázást is akadályozzák, ne­hogy szennyezzék a kutakat — sőt 10 hektáros területet el­árasztanak Duna-vízzel. Igaz, harcolnak a jó vízért, ennek eredménye: új kutakat kapott a fővárostól Pócsme- gyer és Szigetmonostor. Folyik a kártalanítási eljárás is az előbb említett elárasztott terű. letek miatt. Mindenesetre sok problé­mát okoz, hogy a sziget ilyen kitűnő vízlelőhely, mert a he­lyiek ebből még keveset érzé­kelnek. A HÉ T VÉGÉK Pedig egyre több fővárosi keres felüdülést hétvégeken a szigeten — Horányban, Su- rányban, ahol sokasodnak a víkendházak, vállalati üdülők. A Hprányi család már a 18. században ideköltözött, az elsé világháború előtt pedig Surá- nyi József vásárolt itt birtoko­kat. A hétvégeken ideáramló embertömeg ellátása még nem biztosított — amint a járási hivatal kereskedelmi osztály­vezetője elmondta. Több üzlet, és étterem, csárda kellene. Ideiglenes pavilonok is sokat segíthetnének. Régi probléma már ez, de még mindig megöl, dalian. Elértünk Szentendre alá. i másik szigetcsúcsra, amelí ugyanolyan látványosságot és kellemes pihenést kínál, mim a felső csúcs, s maga az egész sziget. Berkovits György

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom