Pest Megyi Hírlap, 1971. május (15. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-22 / 119. szám
6 hírlap 1971. MÄJÜS 23., SZOMBAT Aranyat ér a sáírányos szeklice REPLIN, A „VARÁZSSZEM" Siinyékban, hajózásnál, óriás tarláiyekná! Mí «»te h étit’«ntf«’»tt ülte meg a halakat A Pécs közelében felevő Pel- lérden, a Tolna—Baranya megyei halgazdaság üzemegységében, súlyos halpusztulást idézett elő a nagymérvű iszaprothadás. A Il-es számú 37 holdas és a III-as számú 114 holdas tóban körülbelül másfél száz mázsa ivadékhalat mérgezett meg az iszapból féltört kénhidrogén. Főleg ponty, compó és növényevő amúr esett áldozatul a mérgező anyagoknak, illetve az oxigénhiánynak. A halpusztulás ügyében széles körű vizsgálat indult. Több gyógyszer alapanyagát külföldről szerezzük be, több gyógyszer alapanyagáért pedig csak le kell hajolni kinn, a réten. A természet hatalmas gyógyszertára kifogyhatatlan. A vadon termő gyógynövényeket évtizedeken keresztül gyűjtötte ezen a környéken a nép. Sokan úgynevezett gyűjtői engedéllyel is rendelkeznek, s volt olyan család, amelynek apraja-nagyja már kora reggel kint volt a réten, az erdőben. Ilyen család volt például üllőn Kovács Menyhért családja. Az utóbbi időben gyógynövényekkel ' inkább a termelőszövetkezetek foglalkoznak. Az úri Béke Termelőszövetkezet 161 holdon termel különféle gyógynövényt. Termelnek macskagyökeret (ebből szívidegnyugtató gyógyszer készül), citromfüvet (görcsoldó és emésztést serkentő teához), édesgyökeret (köhögést csillapító, vértisztító, gyomorerősítő teakeverékbe kerül), rovarpor- virágot (amiből a „matador” rovarirtó szer alapanyaga készül). Számottevő a gyógynövények ára. 1500—10 000 forintot fizetünk mázsájáért. A sáfrányom szeklice szárított szirma mázsánként például 10 ezer forintba kerül. Felismerve a gyógynövény termesztésének előnyeit, az idei évre a monori József Attila Gimnázium tangazdasága is szerződött. Négyszáz öl gyapjas gyűszűvirágot (digitalis alapanyaga), 100 öl sáfránvos szeklicét (nyálkaoldó) és 100 öl körömvirágot (gyomor- és bélfekély gyógyszere) termesztenek. " Űj berendezést dolgoztak ki a budapesti Bányászati Kutató Intézet munkatársai a föld alatti vízfolyások ellenőrzésére. Ez a replin elnevezésű folyadékszint érzékelő és regisztráló szonda, amelyet a föld alatti vízfolyásokba éa karsztvizekbe bocsátanak le. A műszer a legkisebb vízmozgást is jelzi, tehát jól használható a hazai szén-, bauxit- és mangánbányákban. A „varázsszem” a bánj'ák vízvédelme mellett a vegyiparban is hasznosítható az óriás tartályok folyadékszintjének ellenőrzésére vagy • hajózásnál a zsiliprendszerek menti örvények jelzésére. A Bányászati Kutató Intézet munkatársai a Villamos- automatika Intézettel közösen már megkezdték a replin sorozatgyártását. Lonsobárd temető A Mecsek északi szélén fekvő Tolna megyei Máza község téglagyári agyagbányájában régi sírt bolygatott mega földmunkagép. A sírból nagy vaskard és egy teljesen ép lándzsa került elő. A régészek megállapítása szerint hajdani longobárd település temetőjére találtak. A lelőhelyet még a nyáron feltárják. Többen, mint tavaly Az elmúlt héten Vác két üzemében volt önkéntes véradónap. Szerdán az Egyesült Izzóban 243-an, pénteken a Kötöttárugyárban 164-en adtak térítésmentesen véft; többen, mint az elmúlt évben. Tanuló kefegyáriak A Monori Kefegyárból az 1970—71-es oktatási évben négyen végzik a marxizmus—le- ninizmus esti egyetemet, öten marxista középiskolába járnak. A kefegyárban megszervezték a szakszervezeti, a KISZ- és vöröskeresztes oktatást is. A szakszervezeti oktatásra 27-en járnak, a KISZ- oktatáson 18-an vesznek részt, a Vöröskereszt-szervezet egészségügyi tanfolyamának 60 hallgatója van. Virágos város Cegléd idegenforgalmi szempontból fontos átutazóváros. Sok ember megfordul ott, főként a nyári szezonban. Abban, hogy a vendégek elismerően nyilatkozzanak a városról, és számukra tisztaságával, rendjével is kedves emlék maradjon, a lakosság igen sokat segíthet. Az utak, járdák tisztasága, az utcai kiskertek vi- rágosítása és gondozása mind hozzájárul ahhoz, hogy Ceglédet az átutazók a szép városok közé sorolhassák. MÁSODSZOR jár a vetőgép a kiskunlacházi Űj Barázda Tsz egyik tábláján. Az elvetett napraforgómagvakat ugyanis felcsipegették a madarak, s a pótlásról gondoskodni kell. Foto: Gábor Pest megyei Ingatlanközvetítő Vállalat Központ: Budapest V., Kálmán I. utca 13. Telefon: 112-842 FÉLFOGADÁS: MINDENNAP KIRENDELTSÉGEK: FÉLFOGADÁS: CEGLÉD mindennap VÁC mindennap NAGYKATA mindennap ÉRD mindennap DUNAHARASZTI szerda, szombat GÖDÖLLŐ kedd, csütörtök GYAL mindennap SZENTENDRE szerda, szombat DÍJMENTESEN hirdetjük eladó ingatlanát DÍJMENTESEN adunk eladó ingatlancímeket. a nyárrá: ¥ bébi, leányka, bakfis és fiú FÜRDŐRUHÁK, CAMPINGCIKKEK, TOLLASLABDÁK nagy választékban az / •• ÚTTÖRŐ ÁRUHÁZBAN A dolgokhoz néha szerencse Ráért volna reggel is utazni, a hét-tízes vonattak kilencre jelezte csak érkezését, de mert nagyon magányosnak érezte magát egész nap, s az albérleti szobában töltendő este sem ígért semmi örömet, ót órakor gondolt egyet, s nem haza ment — amennyiben otthonnak lehet nevezni egy albérletet —, hanem a pályaudvarra. Amikor már nyílt pályán zakatolt vele a vonat, jutott az eszébe: szobát kellett volna foglaltatnia a szállodában. D.- ben egyetlen szálloda van csupán, mindössze tíz-tizenkét szobával: mi lesz, ha valamennyi foglalt? Hol tölti majd az éjszakát? Elmörfondírozott ezen egy ideig, aztán megvonta a vállát: ráér töprengeni .akkor is, ha már elutasították a szállodából. Ki bámult az ablakon, egy ideig elnézte a lassan elvonuló tájat, a májusi réteket, mezőket, s ez nyomban feledtette vele az éjszaka bizonytalanságát Falun nőtt fel, számára többet mondott az eső utáni zöld határ, mint a városban lakóknak. Gazdag nyarat ígért, patakparti tűnődéseket idézett, hanyatt fekvő égbámulásokat és derékfáj dító kapálások emlékeit. Meg vidám évődéseket, napszítta hajú lányok öleléseit, az eső után párolgó rétek nehéz illatát. Mikor is volt? Tíz éve? Tizenkettő? Már a gimnáziumot is városban végezte, igaz, bejáró diákként. Az egyetemi öt esztendő szakította el végleg a falutól, azóta lett városi ember, még akkor is, ha a város sehogy sem akarta magába fogadni. A diákszerelemből született házasság két esztendeig tartott csupán, addig az asz- szony családjánál éltek — talán éppen ez volt a baj —, azóta meg egy sötét albérleti szobára szűkült össze számára a város. Voltak ugyan estéi, amikor arra gondolt, hazamegy szülőfalujába, de aztán lemondott róla: mihez kezdene otthon a jogi diplomával. Ha agrármérnök lenne, akkor talán még szükség volna rá, de így? Maradt;, s végezte tovább a hivatali munkát, nem túl nagy meggyőződéssel, de hibátlanul. Amit rábíztak, elintézte, arra még soha nem volt panasz. Néha maga is érezte, hogy ez kevés, harmincévesen még nem érheti be az ember ennyivel, a házasságával együtt azonban az ambíciója is szertefoszlott: elvesztette értelmét a küzdés, az igyekezet. Kiért? Miért? önmaga lelkiismeretének megnyugtatására? Pedig volt már néhány rázós ügye, amivel eloszlathatta volna maga körül a szürkeség ködét, csupán a tálaláson múlott, i hogy felfigyeljenek rá, vagy éppen csak bólintsanak: köszönjük, rendben van. Maradt az utóbbi mellett: letette az aktát a főnök asztalára, és a továbbiakban a háttérben maradt. Kallós mondta is egyszer: bolond vagy, komám, te kikaparod a gesztenyéd, a főnök pedig zsebre vágja érte a jutalmat. Nem érdekelte. Nem az ő természete, hogy állandóan ott sündörögjön a fejesek között. Csinálja Kallós, ha beveszi a gyomra, neki semmi szüksége az udvarias kézfogásokra. Most ISIllft itt az alkalom. • A beérkezett jelzés szerint: korrupció, csalás, fiktív számlák s mögöttük nemcsak egy ember áll, hanem egy egész kis csoport. Ha igaz a jelzés — nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja —, jó kis zaftos ügy kerekedik belőle. Persze, nem lesz könnyű dolog kihámozni az igazságot. Az ilyesmiről senki sem beszél szívesen. A jelzések is névtelenül érkeztek: nincs kire vagy kikre hivatkoznia. Pillanatnyilag még azt sem tudja, hogyan kezdjen hozzá. Nem kezdheti azzal, hogy kipakol mindent az asztalra-.- Egyszerűen csak érdeklődni fog: hogyan mennek a dolgok. Ehhez, beosztásánál fogva, joga van. És ahhoz is, hogy beszélgessen az emberekkel. Lehetőleg négyszemközt. Amíg' valaki elszólja magát. Ez, persze, hosszadalmas munka. Eltarthat napokig is. Igaz, kitelik az idejéből, de ha több napig a városban marad, az már feltűnő, szagot kapnak az érintettek, s igyekeznek minden nyomot eltüntetni. Töprengéséből arra riadt, hogy beszólt a fülkébe a kalauz: D. következik. Bőröndje nincs, csak az aktatáska. Mégis jobb lett volna előbb hazamenni. Pizsamáért meg az ilyenkor szükséges apróságokért. Igaz, meleg van, megal- hat pizsama nélkül is, fogkefét, krémet, szappant pedig vesz valamelyik illatszer üzletben. És a villanyborotva? Mehet a borbélyhoz, és sziszeghet majd perceken át, mert a bőre elszokott már a kés kaparásától. Mindegy, előbb kellett volna gondolni rá. A szállodában szerencséje volt. Valaki néhány perccel előbb lemondta a megrendelt kétágyas szobát. Igaz, hogy neki felesleges a kettő, de még mindig jobb, mintha egy sem lenne. Kitöltötte a bejelentő- lapot, aztán mielőtt még felment volna, kisétált az utcára, hogy megvegye a szükséges apróságokat. Visszafelé megkérdezte a portás: betehet-e valakit a szobájába, ha akad jelentkező, akkor csak a szobaár felét kell fizetnie. Legfeljebb egy nagyon csinos, húszéves lányt, feltéve, ha szőke és nem kényes arra, hogy ő pizsama nélkül alszik ma éjszaka. Ez volt a válasza, és nem várta meg, mit morog az öreg portás lekonyuló bajusza alatt. A szoba tágas volt, és ablaka a széles főutcára nyílt. Sarkig tárta két szárnyát és elhúzta a könnyű nylonfüggönyt is, hadd jöjjön be egy kis friss levegő az áporodott falak közé. Aztán ledobta kabátját, ingét és odaállt a csap alá. Vizes lett a padló körülötte, ahogy mosakodott. így szokta meg gyermekkora óta, és a mosdás önfeledt örömét nem adta fel soha semmi házirendért, a felesége is hiába próbálta meg jobb belátásra bírni két hosszú esztendőn át. A friss víz megpezsdítette a gondolatait. Reggel kilenckor bemutatkozó látogatás az elnöknél. Néhány semleges kérdés: nem tűnhet többnek olyan ellenőrzésnél, amelyből tizenkettő egy tucat. Aztán közli majd vele, hogy szeretne körülnézni a gazdaságban. Kísérő nem szükséges, elboldogul maga is. További tervet kár előre készítenie: mindig a pillanatnyi kialakult helyzetből kell továbblépnie. Lement vacsorázni az étterembe. Az ajtóból mindössze egyetlen szabad asztalt látott, de amikor melléje ért, kiderült, hogy ott is ül valaki. Tétován nézelődött, most mit tegyen, amikor egy kellemes hang szólította meg. Leülhet, ha máshol nem talál helyet Megfordult. Húsz év körüli, szőke hajú lánnyal nézet, szembe. Ha megengedi, mondta udvariasan, s megvárta, amíg a lány leül, csak aztán foglalt helyet vele szemben. Szerencséjére megérkezett a pincér, s ez feloldotta a hirtelen támadt csendet kettőjük között. Vacsorázni szeretnék, mondta a pincérnek, aztán tanácstalanul böngészte a különböző specialitások listáját. Valami olyasmit szeretett volna enni, amivel jóllakik, mert rádöbbent, hogy reggel óta csak egy üres levest evett, a majomfogót már gyermekkorában sem szerette, ma délben pedig* azt adtak ebédre a hivatali étkezdében.. Májjal töltött , párizsi szeletet egyen, mondta halkan a lány, az laktató, és itt nagyon jól készítik. Hálásan pillantott a lányra, aztán váratlanul elmosolyodott. A lány észrevette, s kérdő arccal tekintett rá. Mitől lett ilyen jókedve? Az előbb még olyan morcos arccal ült le az asztalhoz, mint egy éhes medve. Mondja? Ne mondja? Töprengett, nem akarta megbántani a lányt. Ha megígéri, hogy nem haragszik meg érte! Rendben, bólintott a lány, mire elmesélte a portással folytatott beszélgetését. Közben érdeklődve figyelte a lány arcának változását, de azon nyoma sem volt haragnak vagy bosszúságnak. Pestről jött? kérdezte a történet végén a lány. Onnan, válaszolt és kérdezett is nyomban: ide való? A lány tagadóan rázta a fejét: én is Pestről jöttem, csak egy korábbi vonattal. De most jobb lesz, ha eszik, mert elhűl a vacsorája. Szótlanul evett. A lány közben a kávéját kortyolgatta. Ez jólesett, fejezte be a vacsoráját elégedetten. Kösz’ a jótanácsot, tette még hozzá bizalmasan. S mert a lány csak egy bólintással nyugtázta, megkérdezte: gyakran jár ide, hogy ilyen jól ismeri a helyi specialitásokat? Havonta egyszer- kétszer, mikor hogy. A munkától függ. Hol dolgozik? kérdezett megint. A Biztosítónál. Jogász? Ráhibázott! nézett rá meglepetten a lány, és szigorú arca feloldódott egy halvány mosolyban: És régen elmúltam már húszéves, igen tisztelt jóllakott fiatalember! Szerződéskötés? faggatta tovább, bár maga sem tudta, miért. Nem. Kárbecslés? Nem. Űj ügyfelek? Nem. Mondja, mindig ilyen kíváncsi, tisztelt ismeretlen? Végre észbekapott, hogy még a nevét sem mondta meg. Gyorsan bemutatkozott, és azt is hozzátette, hol dolgozik. Ellenőrzés? kérdezte most a lány. Igen. Űgyszintén? Ipar? A fejét rázta: mezőgazdaság. Én is, bólintott rá a lány. Szövetkezet? Sárguló kalász, mondta ki némi töprengés után, mire a lány a kezét nyújtotta: nem ártana, ha ösz- szetartanánk! Gondolja? Rázós ügy. Nem lesz könnyű dolga. És magának? nézett hosz- szan a lányra. Ketten talán könnyebben a végére járnánk. Csak most szorította meg a feléje nyújtott kezet. Talán sétáljunk egyet, ajánlotta, hogy jobban összestimmelődjünk. Az ügy érdekében, tette még hozzá, nehogy a lány félreértse. Prukner Pál