Pest Megyi Hírlap, 1971. május (15. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-04 / 103. szám

4 1971. MÁJUS 4., KEDD Márka — vagy valóság? Község és üzem kapcsolata Bizonyára a gyár márkajel­zése: az IMI az oka, hogy képzeletemben az Ipari Mű­szergyár és Iklad neve elvá­laszthatatlanul összeforrott. Az IMI egyszerre jelenti nekem a gyárat és a községet Vajon a valóságban is így összeforrtak, segítik egymást? Izsó József né, a községi ta­nács végrehajtó bizottságának titkára tűnődve ismétli a kér­dést: Mit jelent a gyár a községnek? Határozottan kezdi a választ, később bi­zonytalanul folytatja: — Mindenekelőtt munka- alkalmat. Mintegy százötven ikladi lakos'keresi kenyerét a műszergyárban. — Ilyen kevés? — csodálko­zom őszintén és joggal, hiszen tudom, hogy távoli községek­ből is járnak legalább eny- nyien dolgozni az IMI-be, Aszódról meg egyenesen ki- lencszázan. A titkárasszony kis, te­hetetlen mozdulattal jelzi: ez van. — Másodszor a gyár értékes anyagi segítséget nyújtott a falunak. Az elmúlt három év­ben az üzemtől átutalt kom­munális adó képezte fejleszté­si programunk anyagi alapját. Abból a kevésből, amit lakos­sági bevételnek hívunk, nem sokra mehtünk volna. Őszin­tén szólva, nem is tudom, hogy’ leszünk ezután? Arra céloz, hogy 1971. ja­nuár elsejétől az üzemek kom­munális adó helyett fejleszté­si hozzájárulást fizetnek, ám azt nem a telephelyül szolgá­ló községnek vagy városnak, hanem a megyei tanácsnak. — Ebben a három évben, amíg a kommunális adóból gazdálkodtunk, egy sor égető problémát tudtunk orvosolni. Rendbehoztuk a községet át­szelő műutat: egymillió fo­rintból kétszintes egészséghá­zat építettünk, földszintjén or­vosi rendelővel, emeletén szol­gálati lakással; a többi pénz­ből és a termelőszövetkezet kétszázezer forintos hozzájá­rulásával klubkönyvtárat épí­tünk a tanácsháza mellett. Ide költözik majd a KlSZ-szerve- zet, és a Ráday-kastély vizes falai között nyomorgó műve­lődési otthon. A kommunális adó meg­szüntetése azért is érzékenyen érinti a községét, mert a negyedik ötéves terv kidolgozásánál még bekalkulálták. Így került be a tervbe az óvodaépítés, mint egyike a legsürgősebb feladatoknak. — Terveztük 'egy önkiszol­gáló élelmiszerbolt építését is — folytatja a titkárasszony. — Áprilisban tárgyaltunk erről a MÉSZÖV, az aszódi ÁFÉSZ és az IMI képviselőivel. Az AFÉSZ-nak van egy telke a gyár mellett; a bolt az üzemi dolgozóknak is megkönnyítet­te volna a bevásárlást. Sajnos, a gyár nem tudott segíteni: éppen elég anyagi terhet ró rá a fejlesztési hozzájárűlás. — Túl az anyagiakon, mi­lyen a község kapcsolata a gyárral? A társadalmi akci­ókban, a politikai munkában számíthatnak-e az üzem tá­mogatására ? — A társadalmi munkák­ban inkább a termelőszövet­kezetre, a helyi sportkör tag­jaira, az úttörőkre és a KISZ- esekre számíthattunk. A gyár­tól — igazság szerint — nem is jcértünk ilyen segítséget. Örültünk a kommunális adó­nak, nem akartuk még jobban terhelni... A politikai mun­kában segítettek, akár előadót kértünk, akár szónokot az ál­lami ünnepségekre. Ez azon­ban inkább csak alkalomsze­rű kapcsolat volt... Hogy vélekedik minderről a gyár igazgatója, Oszkó Gyula? — Két közösség együttmű­ködését, kapcsolatát — ez eset­ben az üzemét és a községét — sok minden motiválja — kezdi elgondolkozva. — Sze­mély szerint nekünk sosem volt problémánk az ikladiak- kal, a község vezetőivel. Még­sem mondhatom azt, hogy kapcsolatunk ideális, jobb már nem is lehetne. Az nem min­den, hogy meghívnak bennün­ket az ünnepélyekre, megoszt­ják velünk örömüket, gond­jaikat. Nekünk is lennének megosztandó gondjaink. Hogy a legnagyobbat kezdjem- kró­nikus munkaerőhiánnyal küz­dünk. Jelenleg háromszáz-há- romszázötven ember hiányzik a létszámból, és nagy a fluk­tuáció. Ez ügyben segítségért fordultunk a környező közsé­gek tanácsaihoz. Mondanom sem kell talán, eredménytele­nül. Még itt, Iklad'm sem kap­tunk segítséget, ahova pedig tavaly egymillió-hatszázöt- venezer forint kommunális adót fizettünk a község fej­lesztési alapjába. Egy másik példa: rengeteg fiatal munká­sunknak van lakásproblémá­ja. öt-hatszáz forintos albérle­ti díjat fizetnek Aszódon kü­lönböző kamrákért, sufnikért. Látta azt a sok szép villát, ami mostanában épült Ikladon? Még amelyikben laknak, ab­ban is akadna kiadó szoba, de a legtöbb lakatlan: a család továbbra is a nyári konyhában szorong. Azt mondtuk a fia­taloknak, keressenek albérle­tet ezekben a szép házakban. Ha már olyan sokat fizetnek, legalább emberi körülmények között lakjanak. Mindenütt el­utasították őket. Akkor a köz­Az Égi bárány az újkori el­lenforradalmak kegyetlensé­gének aprólékosan pontos, s ugyanakkor áttételesen ábrá­zolt természetrajza. Jancsó Miklós filmjének már jól is­mert, tipikusan „jancsói” esz­közei úgy világítanak rá min­den fehérterror módszereire, hogy a fasizmus mítoszt te­remtő sajátsága pőrén áll előt­tünk. A művész eszközei min­den filmjében egyformának tűnnek, de csak látszólagosan azok, külsőségeikben. A fil­mek formanyelve a kifejezen­dő témától elválaszthatatlan, és Jancsó témái hasonlóak. Jancsó összetéveszthetetlen, sajátos stílust alakított ki: a helyszín végig azonos, a dísz­let a természet (erdő, mező, folyó, domb), a jelmezt bár­mikor és bármilyen alkalomra felvehetné az ember (harcban és sétához, most vagy száz év­vel ezelőtt), kellékek a ló, a pisztoly, az állandó mozgás, járkálás, vágtatás (hosszú, vá­gás nélküli beállítások). A hő­sök egymáshoz, a cselekmény­hez, a mondanivalóhoz való viszonyát az fejezi ki, hogy ép­pen milyen helyzetet foglalnak el a képkompozícióban (pél­dául : akik körül a kamera fo­rog, attól akció várható, aki az álló kamera előtt kering, az tehetetlen). Az ellenforradalmár pap (Madaras József) ideológiai szimbóluma a szélsőjobboldali kurzusnak, amelynek rava­ségi tanács segítségét kértük. Ennek sem lett eredménye... — Maradt tehát az anyagi kapcsolat? — Újabban az is megszűnt közöttünk, s ez bizonyos ag­gályokat keltett a dolgozók­ban. A kommunális adó beve­zetésekor azzal érveltek az il­letékesek: úgy Igazságos, ha a pénz oda kerül vissza, ahol az eredmény, a nyereség meg­született: abba a városba, köz­ségbe, ahol a gyár működik, így lehetővé válik, hogy a vá­ros, illetve a község fejlesztési célkitűzései között helyet kap­janak a gyári dolgozók kíván­ságai, problémái. A mi ese­tünkben ez úgy realizálódott, hogy községi tanácstag dolgo­zóink tolmácsolták a gyári kol­lektíva kérését. Így | került sor például a községet átszelő mű- út megjavítására, ami az üze­mi buszok közlekedése szem­pontjából nagyon fontos volt számunkra. Most nem tudom, hogy lesz ezután, ha a pénz bekerül a «.nagy kalapba?” Nem kis összegről van szó, a tavalyi 1,65 millióval szemben idén már 3,5 millió forintot kell a megyének befizetnünk. Elvileg biztos vagyok benne, hogy a pénz ezután is jó hely­re kerül, akár a Dunakanyar fejlesztésére fordítják, akár a Buda környéki barlanglakások felszámolására. A dolgozók azonban azt kérdezik: mit kap ebből Iklad? A község óvodá­ja kicsi, korszerűtlen. Érinti ez a mi dolgozóinkat? Nem is kis mértékben! Bővíteni kellene az üzlethálózatot. A bevásár­lás a mi dolgozóinknak is gon­dot okoz, és így tovább. — A kapcsolat olyan foga­lom, amely kölcsönösséget ta­kar. Kölcsönösen kell töreked­nünk fenntartására, megjaví­tására. szabb és hatásosabb képviselő­je nem is lehetne, mert az el­lenforradalmak eszméi öröktől fogva meglevő és változtatha­tatlan „isteni eredetű” dog­mák. A fanatikus pap biblia­idézetei, átkokat és kegyetlen büntetést szórnak az ellensze­gülőkre. Am ugyanezek a ci­tátumok nem kiragadva a tel­jes szövegből, éppen az ellen­kező értelmet adják. Ám ez a legkevésbé sem érdekli a fe­hérterror megszállott kegyet- lenkedőit A harcból az kerül ki győztesen, aki megszerezte a hatalmat. 1919 pedig elbu­kott. A bosszúszomjas pap ideáinak materiális alapjai vannak: a zsinóros fekete mentébe öltözött „szürke emi­nenciás” (Kozák András) ha­talma. A kivégző osztag össze­verődik, a rendőri és végre­hajtó hatalom — csendőrök és a fehér tiszt (Bujtor István), valamint cimborái — vallási dogmákkal alátámasztott ke­gyetlen. gyilkosságainak va­gyunk tanúi. A fékevesztett öl­döklés oka a bosszú, a megfé­lemlítés, az elriasztás. Am még ez sem elég. Fel­hangzónak az ismert dalok: „Ezeréves Magyarország...”, „Árpád apánk ...”. Ez már rí­tus. szigorú szabályok szerint. A megkülönböztetés, az erő­szak szabályai, s aki nem ..énekel” a többiekkel, azt megölik. A sovén rituálénál szörnyűbb kevés van. Cigány­zenére, műmagyar dallamokra Árpád-kori templom a Törökzugban Gyulán, a németvárosi Tö­rökzugban tereprendezés köz­ben emberi csontokat, téglát, faanyagot és egyéb építő­anyagot emeltek felszínre a szkréperek. A Magyar Tudo- Mányos Akadémia Régészeti intézete dr. Baltay Kornél és dr. Kovács László irányítá­sával megkezdte a kutató- ásatást. Az eddigi eredmény­ből arra következtetnek, hogy Árpád-kori templom alap­jaira (bukkantak. Feltehetően ,a XIII. században, gótikus stílusban épült. Hercndríil Kalocsára A világhírű herendi porce­lángyár üzemet hoz létre a népművészet alföldi felleg­várában, Kalocsán. A helyi .vezetőik és a gyár képviselői már megállapodtak a részle­tekben: kétmillió forint költ­séggel épül fel a telep, amely­ben 1972-ben kezdődik a mun­ka. Festésre, illetve „pingá- lásra” érkezik ide a tennék, s itt történik a szárítás is. Sok a túljelentkezés — Csak azért is bejutok! (Zsoldos rajza) ölnek, mert „aki magyar, ve­lünk van”, aki nincs, az nem is az, tehát pusztuljon. Együtt van minden. Az erő­szak, a fasizmus ideológiájá­nak tartópillérei: a pap, a fe­hér tiszt, s a tényleges hata­lom, a „szürke eminenciás” — a klérus, a sovinizmus, a dzsentroid fasizmus. Tiszti csapatok érkeznek, ki­válik közülük egy (Daniel Olbrychski) megnyerő, fiatal tiszt, aki mosolyog, aki hege­dül. Mosolyára, hegedűszavára ölnek; lángolnak a máglyák. Cinikusan mosolyog, megnye­rőén pózol a megváltó szere­pében, aki nem öldökölne már ilyen nyíltan. Alakja jelképe­zi: az ellenforradalom arcu­latának meg kell változnia, szalonképesebbé kell lennie. A történelemben is pontról pontra nyomon követhető fo­lyamatot, a nyílt fasizmus ter- rorisztikus, beteges természe­tét, a fehér konszolidáció bur­koltabb és árnyaltabb aljassá­gát olyan szimbólumrendszer­rel ábrázolja Jancsó, amely egyszerre teszi konkréttá és időtlenné a filmet, egyszerre ayatja művészi élménnyé és ideológiai tanulmánnyá Kende János operatőr kitű­nően valósította meg a rende­ző elképzeléseit, Madaras Jó­zsef, Danié) Olbrychski és a többi színész pedig rendkívül magas színvonalon játszott.. Berkovits György Nyíri Éva Új Jancsó-film ÉGI BÁRÁNY TV-F/GYELŐ Telemagazintól Mikszáíliig A hét statisztikája: főműsor­ként — egy opera, egy doku- mentumfilm, két filmsorozat­rész, két tévéfilm. Megjelent a képernyőn egy új összeállí­tás: a telemagazfn, s egy ré­gebbi : a Színházi Album. A hét egyik legjobban sike­rült adása, az újszülött, a te- lemagazin bemutatkozása volt. (Szerkesztő-riporter: Regős István, rendező: Pauló Lajos.) A televíziónak végre sikerült elérnie azt, amit „Halló”-ban egyáltalán hem: a magazin be­jöhetett a lakásba, a néző ott ülhetett a társaságában s nem­csak néznie kellett izgatottan egy kamerába, hanem közbe­kérdezhetett, beleszólhatott a műsor riportjaiba, interjúiba. Az egyetlen hiba — s ez a mű­sorszerkesztőé —, hogy fél hat­kor kevés fiatal ülhet a képer­nyő elé. Jobb lenne, ha a Tele- magazin következő adása ké­sőbb, talán a híradó előtt je­lentkezne. A Századunk XVII. része az ismert frankhamisítási perről szólt, de új dokumentumokkal, érdekességekkel (Irta és ren­dezte: Bokor Péter.) Színesen pergetett, „krímiszerűen” s kellő hitelességgel rajzolt meg egy kort, közelített egy érde­kes esemény kapcsán annak politikai hátterére az egyórás dokumentumfilm. Csütörtökön került adásra dr. Várady György műsora, a Színházi Album. Körképet adott a színházak programjá­ról, rég elmúlt premierekről, interjút, s egy kis vitát is, Ungvári Tamással és Molnár Gál Péterrel, a Major Tamás által újszerű felfogásban ren­dezett Romeo és Júliáról, Noha lényegbevágóan aligha lehet néhány perc alatt ilyen össze­tett kérdést megvitatni, de így is informált, s — mint az egész műsor is — ízelítőt adott a színházi világból. (Kár viszont, hogy nem elég friss. A legkö­zelebbi is két hónap múlva je­lentkezik.) I Pénteken volt az első „igazi főműsor”, Kapás Dezső: Neve­letlenek című tévéfilmje, Ne­mere László rendezésében. Ab­szurd volt, mert hihetetlen helyzetekbe hozta szereplőit, köznapi, mert közhelyproblé­mában nem tudott újat közöl­ni — felszínes cselekményve­zetéssel operált. Vígjátéknak nem volt vígjáték, tragikomé­diának nem volt sem tragiku­san komikus, sem komikusán tragikus. Egy öregember láto­gatásait láttuk fiainál, akik már elfelejtettek játszani, s megismerkedését a játszóterek lakóival, akik hajlandók vele „végigbuszozni” a városon. Páger Antal azonban még eb-- be is tudott színt vinni, s ezért talán kevesebben álltak fel elégedetlenül a készülék előL A május elsejei műsor nem dicséri a programösszeállítóik munkáját: gyengécske ünnepi adásra futotta idén. Legjobban az „Egy óra Rábai Miklósnál” című műsor sikerült (rendező: Sándor Pál), amely a 20 éves Állami Népi Együttest és 50 éves művészeti vezetőjét, Rá­bai Miklóst köszöntötte. Mikszáth Kálmán „grima­szát” Bozó László alkalmazta televízióra. Egy éj az Arany Bogárban címmel. Egy kis anekdota-alapötlet: daliás ifjú öreg hölgynek öltözve, gyönyö­rű fiatal özvegy papnak ál­cázva, közös szobába kerülnek a fogadóban — Zsuzsa, a szo­balány jóvoltából. Jól meg­rajzolt karakterek, s az előbb említett sztori, kitűnő zenével (Szokolay Sándor), Halász Jut­ka és Tahi Tóth László kelle­mes játékával. T. E. Kalandfilm, krími, vígjáték Harminc film a mozikban Híven a hagyományokhoz, az idei nyár is elsősorban a könnyedébb hangvételű, szó­rakoztató filmek szezonjának ígérkezik. Mintegy 30 kaiand- film, krimi, vígjáték, zenés film szerepel a mozik nyári műsortervében. Június ma­gyar bemutatója lesz a Re­ménykedők, amelyben Tolnay Klárinak, Kállai Ferencnek és Bárdi Györgynek jutott nagyobb feladat. Nagy nép­szerűségre számíthat az Oscar- díjjal kitüntetett For,ró éjsza­kák is Rod Steignerrel és az ismert néger színésszel, Sidney Poitierrel a főszerepekben. A történet egy gyilkosság kide­rítése kapcsán a mai Ameri­ka faji problémáiról vall. Az olasz Antonioni Zabriskie Point ja is folytatja a film-' múzeumban megkezdett siker- sorozatát. A nyári hónapok öt új szovjet filmet ígérnek. A Búcsú a pályától a mai szovjet fiatalok világáról szól, míg az Egy közülünk kalan­dos, izgalmas história. Két japán produkcióval is talál­kozhatnak majd az egzotikus alkotások kedvelői. Az Emberi torpedó és a Halál erődje az emberi helytállás gondolatát boncolgatja. Claude Chabrol Az állatnak meg kell halnia című krimijével jelentkezik a hazai filmszínházakban, amely azonban jóval több egy szokványos nyomozás filmrevitelénél. Annie Giro- dot neve bizonyára sokak szá­mára teszi vonzóvá A hölgy nem iszik, nem dohányzik, nem flörtöl, csak fecseg című francia komédiát. Ugyancsak szórakoztató produkció a Ho­gyan robbantottam ki a má­sodik világháborúi című kétrészes lengyel filmvígjá­ték is. Western a javából az amerikai Ben Wade és a far­mer. Roger Moore filmjének címe Az angyal elrablása. A Te és én és a kis Párizs, az Enyém a világ című NDK-, a Várakozás című jugoszláv, va­lamiül A kanári és a hóvi­har című román film egé­szíti ki a következő hetek mű­sorát DUNAALMAS Lilla-emlékszoba Csokonaira és szerelmére, Lillára emlékezett vasárnap a Komárom megyei Dunaal- más lakossága. A falu műve­lődési házában ünnepélyes külsőségek között Csoko­nai—Lilla emlékszobát nyi­tottak. A gazdagon beren­dezett helyiségben azokat a tárgyi emlékeket mutatják be, amelyeket a falu orvosa, dr. Ferenczy Miklós sok-sok éves kutatómunkával gyűj­tött össze. A szobát Csokonai­ról és Lilláról készített élet­nagyságú festményék, eredeti képek és fotókópiák díszí­tik. A sok emlék között kü­lönösen érdekes a Csokonai gyűrűjének történetét jegyző­könyvbe foglaló dokumentum és Lilla étkészletének több darabja. Az ünnepség résztvevői megkoszorúzták a falu teme­tőjében Lilla sírját és Lilla egykori szülőházának tőszom­szédságában levő Csokonai- szobrot. A BALLAGÁSRA AJÁNDÉKOZZON KÖNYVET! Gazdag választékot talál az Állami Könyvterjesztő Vállalat könyvesboltjaiban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom