Pest Megyi Hírlap, 1971. május (15. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-19 / 116. szám

6 ISII. MÁJUS 19., SZERDA A DUTRA 110 LE-s homlokrakodó Első ízben állítja ki a budapesti Vörös Csillag Traktor­gyár (DUTRA) a legújabb termékét, a 110 LE-s homlok- rakodót a Budapesti Nemzetközi Vásáron. A gép konstruálásánál nagy szerepet játszott az, hogy mind az iparban, mind a mezőgazdaságban olyan nagy mértékben növekszik a rakodási munka mennyisége, hogy csak magasabb fokú gépesítéssel lehet elvégezni a munkát. A IV. ötéves tervünk céljai (a mezőgazdaság gépesítése, a lakások építése, az utak karbantartása, az úthálózat bővíté­se stb.) illetve e célok megvalósítása, az egyéb anyagmoz­gatási munkák mellett tekintélyes mennyiségű földmunka el­végzését is igényeli. A munkaerőhiány országos jelenség és nem valószínű, hogy a közeljövőben a helyzet lényegesen megváltozna. A termelékenység növelésének tehát az egyet­len reális útja: a gépesítés. Ez a tény is közrejátszott abban, hogy a Vörös Csillag Traktorgyár kollektívája kialakította a gyár új termékét, a DUTRA 110 LE-s homlokrakodót. Nem jelentéktelen szempont volt az sem, hogy az ilyen nagyságú rakodógépek gyártása megfelelően beilleszkedik a traktor­gyár gyártási profiljába. A DUTRA 110 LE-s homlokrakodó A gép egyik nagy előnye, hogy Diesel-kormányzású, ami azt jelenti, hogy fordulásnál is csak két nyomon halad, cse­kély fordulási sugárral, tehát fordulékony. Az ízelt gép to­vábbi előnye, hogy kisebb területen is könnyen mozog és en­nek következtében kevesebb manőver szükséges a rakodás­hoz. Kanalának űrmérete 1,5 m3 és ez a nagyságrend egy­ben azt is jelenti, hogy a gép motorja, hajtóműve, járószer­kezete stb. a rakodási művelethez speciálisan kialakított szerkezet. Alkalmazása a mezőgazdaság részére nagyon elő­nyös, mert a gumós és a szemes termények, a különböző trágyafélék rakodásánál a terep nehézségei sem jelentenek akadályt: a gép a legnehezebb talajon is képes mozogni és rossz időjárás esetén is tud dolgozni. Az építő- és útépítő­ipar számára is rendkívül előnyös az alkalmazása, mert rö­vid idő alatt nagy földtömegek mozgatását teszi lehetővé. A kanál emelési ideje ugyanis 7 mp, billenési ideje 3 mp, és a kanál alakja záloga a megfelelő töltési foknak. Az egész emelési tartományban 50°-ra billenthető ki a kanál, ami le­hetővé teszi a jó ürítést. A lazább és nehezebb talajok megmunkálását teszi le­hetővé a gép két munkasebessége: 0—6 km/ó és 0—12 km/ó között fokozatnélküii nyomatékátvitellel. A hidraulikus rakodóberendezés képezi a gép legfonto­sabb részét. A rakodóberendezésnek három része van: ka­nál, emelő és billentő mechanizmus, hidraulikus működtető­kör. A vezető a vezetőfülkében oly módon helyezkedik el, hogy a szállítójármű rakterét megfelelően lássa. Helye köz­vetlenül a kormánycsukló mögött van. A gép legnagyobb szakítóereje 9 tonna, míg a felső pontban a legnagyobb emelőerő 4 tonna. A fokozat nélküli nyomatékátvitelt hidro­dinamikus nyomatékváltóval oldották meg, ami egyben azt is jelenti, hogy a kerékkipörgések fordulatszáma alacso­nyabb, ez viszont a gumi kopását csökkenti. A terepjáró ké­pesség emelésére szolgálnak a mélybordázatú gumik. 19,5x24-es gumit is felszerelnek a gépre, a vevő külön kí­vánságára. ­Az új konstrukció, a 110 LE-s homlokrakodó Alkalmazása gazdaságilag nagy előnyt jelent, mert ez­zel a géppel 1 m3 föld kiemelése kétszer kevesebbe kerül, mint más, hasonló nagyságrendű gép felhasználása esetén. A gépet a világszínvonalnak megfelelő igényekkel alakítot­ták ki és alkalmazása igen nagy segítséget jelent nemcsak az iparban, főleg az építő- és útépítőiparban, hanem a me­zőgazdaságban is. A gép megtekinthető a BNV-n, az autó- és traktoripar pavilonja előtt. A DUTRA-gyár szakemberei készségesen állnak az ér­deklődők rendelkezésére, (x) A Mezőgazdasági Gépkísér­leti Intézet az 1869-ben alapí­tott Magyaróvári Gazdasági Eszköz- és Gépkísérleti Állo­más utódaként 1949-ben ala­kult meg. 1969-ben új otthont kapott, Gödöllőn felépült az intézet mai székháza, egy hat­szintes irodaépület, egy majd­nem ötezer négyzetméter alapterületű laboratóriumi csarnokkal. Már ugyanaz év végén, az intézet feladatainak, s ezzel párhuzamosan létszá­mának növekedésével ötszáz- hatvannégy dolgozójuk közül száznegyven volt a tudomá­nyos kutatók, valamint a tu­dományos munkával foglalko­zó egyetemi és főiskolai vég­zettségű munkatársak száma. A gépvizsgálatokat az intézet, tizenhárom gépvizsgáló állo­más és öt gazdaság segítségével végezte. Egyéb feladataik mel­lett, hét témában foglalkoz­tak kiemelt kutatási feladattal, négy témában nemzetközi ösz- szehasonlító vizsgálatot foly­tattak — tájékoztat Balázs Fe­renc, az intézet műszaki titká­ra. Működésük célja: ,a mező- gazdasági géprendszerek kiala­kítása, termelési ágazatok gé­pesítési technológiájának fej­lesztése és az új gépek kipró­bálása, véleményezése” — mint a mezőgazdaság gépesíté­se alapkérdéseinek kutatása, a növénytermesztési, állattartási, kertészeti géprendszerek és gépi technológiák kidolgozása, a mezőgazdasági gépjavítás, üzemfenntartás géprendszeré­nek és technológiájának fej­lesztése, új gépek, berendezé­sek, mezőgazdasági létesítmé­nyek kipróbálása, a mezőgaz­daság távlati komplex gépesí­tésének fejlesztése és az ezzel kapcsolatos ökonómiai vizs­gálatok. így például a műtrágya­kezelés, tárolás és kiszórás gépesítése témakörében kidol­gozták a korszerű műtrágya­kezelés irányelveit és a ma­gyar viszonyok között is elő­nyösen alkalmazható technoló­giai variációkat. (Ehhez két ötszáz vagonos tárházat építet­tek.) Előreláthatóan hosszú távra húzódó vizsgálatokat folytatnak a paradicsomter­mesztés és betakarítás komp­lex gépesítésének területén. Nemrég kialakították a téli al­ma termesztésének géprend­szeres technológiáját. (Itt, ki­sebb alakításokkal, több ha­gyományos szántóföldi gép ke­rült be a gyümölcstermesztés géprendszerébe.) Két nagy al­matermelő gazdaságban létre­hozták az almaszedés, szállí­tás és rakodás jelenleg legkor­szerűbbnek ítélhető, teljesen hazai gyártású gépsorát. E gé­pek alkalmazásával a termék- egységre jutó költségek mint­egy harminc százalékra csök­kentek, a munka termelékeny­ségének növekedése pedig megközelítően negyven száza­lékra tehető. Azért, hogy jobban bepil­lantsunk vizsgálati folyama­tába, értelmébe, lássunk egyet közelebbről, a hagymatermelő gépek és technológiarendsze­rek tanulmányozását, amelyet tavaly kezdtek meg. Munká­jukról a zöldségtermesztési osztály tudományos kutatója, Jakovácz Frigyes tájékoztat. A hagymatermesztés jelen­leg még szinte egyáltalán nem gépesített, a , dugványozást, gyomirtást s a többi munkát mind kézzel végzik. A korsze­rűbb termesztésre való igény tavaly fogalmazódott meg, amikor az állami gazdaságok is beléptek a hagymatermelők táborába. Az intézetben folyó vizsgálat lényege: megvizsgálják a dug- hagyma vagy magról termesz­tett hagyma esetében a legin­kább javasolható szovjet, hol­land, illetve magyar gépeket, technológiákat. A munkák je­lentős részét a sóti Rákóczi Ter­melőszövetkezetben és a Gor- zsai Állami Gazdaságban vég­zik. Ha majd kikristályosod­nak azok a variációk, amelye­ket a hazai viszonyok között eredményesen lehet használni, országos szinten döntenek a különböző dughagvmaszóró. magvető, permetező, szedő, osztályozógépek behozataláról vagy gyártásáról. A jövő ebben a termelési ágazatban is a gépesítésé. (Eh­hez az előfeltétel: kertszerűen munkált, morzsalékos, egyenle­B arna Jánosné született Szűcs Julianna életéből ötven év könnyebben ment el, mint az utána következő tíz esztendő. Az öt­ven sem volt egyszerű, bánat, öröm, gond, munka, kapaszko­dás taposta egymás sarkát, s a mindig várt szebb holnapból ugyanolyan ma lett, mint a többi annak előtte. Se gerirícet roppantó, se mosolyt fakasztó, egyforma. Tíz év alatt azután a sors mindent rámért, hogy összeroppantsa. Parányi ellen­fél volt, öklómnyi ember, ma­dárcsontjával, vékonyka arcá­val, ötvenöt kilójával. Vergő­dött, kínlódott, sírt, százszor feladta,ms ezerszer újrakezd te, de nép roppant meg. ötven- esztendős korára ittmaradt öz­vegyen. Barna János úgy ment el mellőle, ahogyan éltek: csendben, békességben. Egyik este azt mondta, „Anyus, nem érzem jól magam”. A szíve fe­lé nyúlkált, mintha a nehézkes ujjak képesek lennének a lük­tető izomcsomót frissé vará­zsolni. „Feküdj le” — mondta az emberének. Ez volt har­mincegy esztendei házasságuk utolsó párbeszéde. Barna Já­nos ledűlt az ágyra úgy, ahogy volt, ruhástul, s mire ő a vi­zespohárral melléje lépett, már fönnakadt szemhéjakkal nézte a mennyezetet. Eltemet­te, s járt tovább a gyárba, egyik héten reggel, a követke­zőn délután, a harmadikon es­te. Rótta az irdatlan távolság­gá növő métereket a szelfak- tor előre-hátra futó kocsija mellett. Két esztendő múlva, alig­hogy a Barna János sírjára ültetett bukszusok bokrosodni kezdtek, újra feketét kellett öltenie. Két nagy és egy ki­sebb koporsó került a földbe, az egyetlen fiú, Gyuri, a fele­sége meg Marika, az unoka koporsója. A vasúti szeren­csétlenség kilenc áldozata kö­zül hármat tőle ragadott el a sors. Talán nem is ép ésszel élte át azokat a heteket, s ké­sőbb úgy hitte, ez volt a jó, ez mentette meg attól, hogy bele­zavarodjon. A nyugdíj előtt fél évvel kórházba került, nyolc hónapot volt benn, az­után a nyugdíj, megint a kór­ház ... Amikor végleg haza­jött, s az ablakon át kinézett az őt fuvarozó, távolodó men­tőkocsi után, hirtelen rádöb­bent arra, amit már régóta ér­zett, de nem mert bevallani: egy szál magában maradt, se égen, se földön senkije. El­ment a boltba, de máskülön­ben nem mozdult ki a házból. Az ember semmit nem röstell annyira, mint azt, hogy nem tartozik senkihez. Barna Já- nosné ezért ült a falak között, ezért surrant csak ki sötétedés után az udvarra, hogy ezt-azt rendbe tegyen. Talán egy hó­nap is eltelt Így, vagy még több, amikor szombat reggel beállított Somogyiné. Még csak nem is köszönt, hanem — tes talaj.) Az intézet által ki­dolgozott, javasolt technoló­giák a becslések szerint álla­mi gazdaságokban már három éven belül elterjedhetnek. P. A. ahogy szokta — rögtön a kö­zepén kezdte: — Hát szóval igazi Hazajöt­tél, de a gyárba be sem dug­tad az orrodat Mire való ez, Juliska? Ha jó voltál nekünk harmincnégy esztendeig, mi miért nem kellünk neked? He? Ügy állt ott a konyha köze­pén, mint a számonkérés nagy keblű, nagy tomporú szobra, s máris rendelkezni kezdett: — Tegyél föl vizet meleged­ni... súrolókefét adjál, padló­fényed van-e itthon? Gyere csak, szedjük föl a szőnyeget, azután ülj le, ne hajlongj töb­bet, pihenj, a szívedre még szükséged van... Ahogy a majdnem egykorú asszonyok általában, ők is úgy voltak egymással, de mert nemcsak egy szelfaktorsoron dolgoztak Somogyinéval több mint húsz esztendeig, hanem Somogyiné egyben a brigádve­zetője is volt, mukkanás nél­kül engedelmeskedett neki. Forralta a vizet, hozta, amit Ilonka kért, nézte, ahogy an­nak erős karja vastag csíkokat húz a kefével a padlón, s csak amikor leültek pihenni a konyhában a hokedlira, ak­kor kérdezte meg: — Én nem is tudom, Ilon­kám ... hát hogyan is mond­jam, szóval, hogy eszetekbe jutottam, illetve eljöttél... Somogyiné gyorsan elvágta a készülő hálálkodást: — Eredj már! Hát mi van ebben? Egy brigádban vol­tunk, együtt sírtunk, együtt nevettünk, ha fordított lenne a helyzet, te talán nem mennél el? A pici Pappnéhoz, Kür­tiékhez, Drahos Erzsihez, he? — Van neked is elég, az urad, a gyerekek családja meg a brigád dolgai is ... — Jól van, jól van Juliska, ne fújjad már a litániát, mert kendő helyett rögtön tövisko­szorút rakok a fejemre. El­jöttem, azután kész. Három óra is elmúlt, mire Ilonka elment. Szabad szom- batosak, mert mióta ő eljött, ezt is bevezették. Ragyogott minden, Ilonka két erős kar­jával többet csinált egy dél­előtt, mint ő, a vékony ma­dárcsontokkal, a panaszosan ugráló szívvel, hetek alatt. Hiába akarja, nem bírja. Min­dig elhatározza, hogy ma ezt, holnap azt csinálja meg, de amikor odakerül a sor, ak­kor nincs erő a kezében, a lábában, tíz perc után már kék meg zöld karikák táncol­nak a szeme előtt, s le kell ül­nie. Igen, a kórházban a kiä doktornő sokszor figyelmez­tette: „Barna néni azután vigyázzon, nem szabad ha­jolnia, emelnie, ne cipeked- jen, üljön szépen, olvasson, kötögessen, biztos van a csa­ládban, aki a gondját visel­je ..Szégyellte azt monda­Poggyászkocsik frizsiderrel Elkészült az idei első 8 pogy- gyászkocsi a győri Magyar Vagon- és Gépgyárban. Az expresszáru és -poggyász szál­lítására alkalmas kocsik, ame­lyek egyébként két és fél mil­lió forintba kerültek, teljes ké­nyelmet biztosítanak a sze­mélyzetnek. A vasutasok pél­dául ebédet főzhetnek maguk­nak a robogó vonaton, majd hűtött üdítő italt fogyaszthat­nak, mivel ezeken a kocsikon első ízben helyeztek el hűtő- szekrényt is. Idén 100 pogy- gy ászkocsit készít a győri gyár. Expresszjárat Az osztrák főváros és a Ba­laton között autóbusz-expressz- járat indult. A Blaguss oszt­rák utazási iroda, a múlt évekhez hasonlóan a hétvége­ken közlekedteti a járatot, öt óra alatt jutnak el az utasok Sécsből a magyar tenger part­jára. Hat órát tölthetnek ott a visszaindulásig. A járat út­vonala Burgenlandon át vezet, Kőszegnél lép magyar földre, s Szombathelyen, Sárváron át a 84-es számú főútvonalon ha­lad. ' ni, hogy nincsen. A látogatók hiánya nem tűnhetett fel, az ország túlfeléről jött a kór­házba, ilyen messzire ritkán utaznak a beteghez. Amikor a mentőautóba szállt be, a kis. doktornő még mindig hajtogatta:......és mondja meg Barna néni a családnak, hogy legalább még egy évet telje­sen kímélnie kell magát, szedje a gyógyszereket, ahogy fölírtam a külön lapra, a zá­rójelentést rögtön küldje el a körzeti orvoshoz, ő majd ír föl újabb gyógyszert...” Mi­lyen aranyos teremtés volt Katalin doktornő, öt csak a keresztnevén hívták, a töb­bieket a családnevükön. A kis doktornő, mert picike volt apró, mint ő, mindenkinek Ka­talin doktornő volt, még a professzor is úgy hívta, sőt ha jó kedvében volt, akkor Katika... Ült a rendbe tett szobában, s Katalin doktornő meg Somogyiné képe, mintha összemosódott volna, mintha egy arc lenne, milyen furcsa... arra riadt fel, hogy elbóbis­kolt az asztál mellett. Esteledett. Föltette a teavi­zet, kenyeret vágott, elég lesz vacsorára, mert délben Ilon­kával beettek, mindkettőjük tányérja púpozva megtelt krumplipaprikással, Somogyi­né annyit csinált, s annyi kol­bászt aprított bele a maga hozta szálakból, mintha férfi­emberek hadára főzne... S zombattól szombatig élt ezután. Ahogy Somo­gyiné megmondta, vagy délelőtt, vagy délután, attól függően, hogy szabad szombatosak-e vagy nem, de minden szombaton eljön a brigád valamelyik tag­ja, segíteni. „Te csak ne csi­nálj semmit, növeszd á fene­kedet, akkor sem lesz nagy. Hagyjál mindent ránk, mo­sást, vasalást, takarítást, nagybevásárlást..Követ­kező szombaton, Ilonka után közvetlenül, a pici Pappné jött, elhozta a lányát is. A ti­zenöt év körüli süldőlány úgy dolgozott, mint az anyja, s énekelt közben, ha összeakadt a tekintetük, akkor nevetett. Nézte, nézte a gyereklányt, Marika, az unoka képe sza­kadt föl benne, de csak ami­kor Pappnéék elmentek, kez­dett hullani a könnye. Hiszen nem lenne ő ilyen szerencsét­len, ilyen sajnálnivaló, hogy idegen emberek jönnek is- tápolni, ha ... A feltételes mód soha nem változtatott meg semmit, életeket vég­képp nem. Ezért arra gon­dolt egész héten, szombaton ki jön majd? Ilonka azt mondta, most tizennyolcán vannak a brigádban ... Este levélírásnak ült. Tudatta Ka­talin doktornővel a nagy új­ságot. Mészáros Ottó SZOMBATRA SZOMBAT Magyar dughagymaszóró gép A holnap pépei — vizsgán Látogatás Gödöllőn, a Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézetben

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom