Pest Megyi Hírlap, 1971. május (15. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-16 / 114. szám
r*sr *i tetri 8 K/Ctrlap 19T1. MÁJUS 16.. VASÁRNAP r\ ITALO CALVINO: Az éthordó MAGASBÓL, (Foto: Urban) fssssssssssssss/ssssss/sssss/ss/ssssssss/ssssss/s/s/s/ssssssss/ss/ssss/sss/sss/sss/sssssssssssss/sssssssssssssssy/*ssssssss/ssssssss Sorok a iiirehnetlenségről lecsavarhatóság — ez az oly annyira örömteli, boldogító tulajdonsága ennek a kerek és lapos edénynek. Amikor az ember lecsavarja a fedelét ... már e mozdulatra összefut 2 szájában a nyál; kivált, ha nem tudni, mi van > benne, merthogy reggelente az asszony rakja I bele az aznapi ebédet. Aztán, ha már lent a j fedő, előtűnik az összenyomott étel: lencsefő- ' zelék egy kis hurkával, vagy keménytojás j céklával, esetleg kukoricamáié szárított tőke- % hallal; mindez szépen elrendezve a kerek fe- ff lületen — olyan éppen, akár térképen a szá- /f razföld s a tengerek, és ha kevés is, azt az !< érzést kelti, mintha tömény volna s laktató, ff A lecsavart fedél tányér gyanánt használható, '/ akként két edénye is van az ember fiának, s 4f imigyen hozzá is láthat. % Amióta Marcovaldo segédmunkás délben % nem jár haza, hanem éthordóból eszi az ebé- $ det, minekutána lecsavarta a fedőt, mohón beszippantotta az étel illatát, előszedi a zseb- 'f kendőbe bugyolált evőeszközt, melyet ott tart £ mindig a hátsó zsebében. Mindenekelőtt né- £ hányszor beletúr villájával az ételbe, hogy j kissé felfrissítse, felpúpozza — egyszóval $ olyan halmazállapotba hozza, mintha épp % most tálalták volna; hisz annyi órán át volt £ összepréselve!... Egészen tömbszerű lett, £ megmerevedett. Ekkor aztán egyszeriben ki- £ tűnik, hogy bizony kevés. „Jó lesz lassan en- f ni" — gondolja Marcovaldo, de máris kap- 'f kódja be az első falatokat, farkasétvággyal, £ sebesen. ff „Vajon miért, hogy itt oly örömmel fede- ff zem fel a feleségem föztjének ízeit, míg ha 6 otthon ebédelek, a sok sírás, veszekedés meg f szemrehányás közepette azt se tudom, mit ff eszek?" — gondolja Marcovaldo. Majd meg ff rádöbben; „Most látom csak! Hiszen ez a teg- ff napi vacsorából maradt!" S már újra kedvet- ff len — tán mert maradékot kell ennie, hideg s ff kissé avas maradékot, vagy mert az alumí- ff nium éthordótól fémes íze van az ételnek; de ff legalább e gondolat motoszkál a fejében: ff „Lám, ha eszembe jut a feleségem, hiába va- ff gyök távol tőle — nem ízlik az ebéd!” f Egyszer csak észreveszi, hogy már majdnem ff megette az egészet; erre rögtön úgy tetszik, ff hogy hisz’ ritka finom lakoma ez, s lelkesen, ff áhítattal kaparássza ki az éthordó fenekéről $ — ezek a leginkább fémes ízűek... Majd el- £ nézi az üres, piszkos edényt, s megint csak el- í fogja a szomorúság. > Ekkor összerakja, bebugyolálja és zsebre ff vágja az egészet; a kés meg a villa neki-neki- ff koccan az éthordónak hatalmas kabátzsebé- ff ben, csinos zenebonát csapnak járás közben, ff Még korán van visszamenni az üzembe, betér egy kocsmába, megiszik egy pohár sört. Vagy % a közeli cukrászdába ugrik be, s felhörpint ff egy kávét. Itt elnézi a pult üvege mögött soff rakozó süteményeket; az elegáns csokoládés- ff dobozokat, elhiteti magával, hogy nem is ki- ff vánja mindezt, hogy valójában nem kíván az jégvilágon semmit; egy percre megáll a bi- j liárdautomata előtt, hogy végképp meggyőzze j magát: nem éhét, csupán az időt kívánja elsütni. Kifordul az utcára. A villamosok már ff megint zsúfoltak, nemsokára vége az ebédszü- ■ff netnek; elindul, vissza a gyárba, ff Történt pedig egyszer, hogy Marcovaldo fe- ff lesége — miért, miért nem; biztos a gazdasá- ' ff gosság okából — nagyobb tétel kolbászt vásá- írolt. Három este egymás után kolbász és sár- ■ j garépa-főzelék volt vacsorára. Mármost az a ff kolbász kutyaeledelnek készülhetett; már a ■ff szagától elment az ember étvágya. Ami meg i ff a répát illeti — ez volt az egyetlen főzelék, .j amit Marcovaldo mindig is ki nem állhatott, ff Délben a kolbász meg a sárgarépa-főzelék ff ott lapult újra az éthordóban; hidegen, zsíro- 4 san. Feledékeny lévén, Marcovaldo újra meg — Embernek maradni az árulásban — kevés a szó, ordítani bátran, ahol kényelem és megvesztegetés úgy terjed, mint ragályos betegség! Magasabb fizetésről álmodozók tétlenkedő serege az eszpresszók márvány asztalainál, hivatalban, akiknek semmi se jó: csalhatatlan jósok! Mosolyognak és leintenek ha felidézed az eszmét, a hitet: akiknek a szocializmus üzlet, gebinesként árulni — piti ügy lett... M ajor János vékony alkatú, szemüveges; gimnazistának tetszik, de az ismerkedés első pillanatai után kiderül, hogy huszonöt éves, sürgető lázban ég, hogy alkosson, és maga körül jobbá tegye a mindennapokat. Ebben az igyekvésben sebeket kapott és — valószínűleg — sebeket osztogatott. Erre mutat, hogy legalábbis átmenetileg, otthagyta a"pályát, amelyre pedig annyira készült: a népművelést. Jósolni mindig felelőtlenség, gyakran nevetséges. Most mégis megkockáztatom. Egyszer visszatér majd a rázkódó Nysa ülésén a Cegléden túl kezdődő tanyavilágba, hogy könyvet, filmet, kultúrát vigyen a homokvilág népének. Nem volt türelmem az emberekhez ... — vallja be. De ezt nem azokra értette, akik akár öt kilométert is gyalogoltak a téli estében, hogy felvillanjon előttük az általuk még nem unt film csodája. És ha eljöttele, könyvet is vittek. Ahogy ezekről az utakról beszól, egyre Jurij Nagibdn csodálatos Téli Tölgyének kisfiújára gondolok, aki nem tud elszakadni a hóba burkolt fenséges látványtól. Mintha csak megérezné, verset tesz elém. Vad szelek csaholnak Havat hordnak újra — Isten se lát holnap le a gyalogúira, ahová a varjak FEKETE SEREGE most landol kontrasztnak: fehérre — fekete. Hóbafúlt vadrózsák kéklenek a fénylő fagyban, szirmaikat szerteszórják bennük, iszonyatos dallam, zúgó szelekben a végső próbatétel, dac és példa — a szenvedésben elvérző élet; virágok karéja. Fogyó hold: arcom világít •— magasból nézem e tájat — Amig tanyákról-tanyákig naponta járok utánad... Patakparton cinke tipeg, Fekete dolmánya ragyog, viszi eleségét — hideg csőrében —, mint a csillagot. — Nem akartam próféta len- hi, de a végsőkig feldühít á szűk prakticizmus. Ha nem érzik át, hogy a ma megkereshető forintnál többet ad a holnap. Példát rá: az egyik termelőszövetkezetben a járási könyvtárnak volt egy letéti könyvtára. Meglehetős forgalmat bonyolított le, már éppen kezdték megérezni az emberek a jó könyv, az irodalom ízét. Ekkor egy fumérlemezzel lezárták a könyvtárrészt, többé nem lehetett hozzáférni, s a szobába berakták a naposcsibéket. Tudom én, hogy a naposcsibe is nagyon fontos, ebből lesz a megélhetés. Ha megismerné az élettörténetemet, láthatná: tudom, ml a nyomor. Viszont azt is tudtam, hogy nem ez volt az egyetlen, az elkerülhetetlen megoldás, csupán a kényelmesebb. Végül külső segítséget kértem, megkaptam, és ekkor kiderült erő és pénz is volt rá, hogy £ esibék is megfelelő helyre keMegfcérdem, miért ír? Milyen költők hatására kereste még az első sorokat, hogy gon- dolatait-érzelmeit így akarja az emberek tudomására adni? Két név kíséri. József Attila, Vád Mihály. Az elsőről tanulmányt írt Oláh Istvánnak, a monori gimnázium azóta elhunyt igazgatójának — pártfogójának — ösztönzésére. Váci Mihály több volt, mint tanítómester. Ismerte, szerette, tisztelte; a névtelen kis fiatalt barátjának fogadta. Major János tulajdonképpen már megindult az úton. Versét tavaly a Magyar Ifjúság a költészet napján közöltéi, másik kettőt a Népszava. Az asztalt elborítják a költemények. A nagyon régen és a most írottak. Együtt olvassuk őket. Faggatom, valamennyit magáénak érzi-e, mit tagadott meg közülük. Válogat. Ezt ide, azt odd. Aztán megint átcsoportosít és megint. Közben elmondja, hány, de hány költeménye került a papírkosárba, irgalmatlan velük szemben. K ölteménnyel búcsúzik. Kristálytiszta, érzelmek. kel-gondolatokkal telt írás Váci Mihályról, búcsú az óriás baráttól. Nem idézem. Olvashatják majd a Szépirodalmi Könyvkiadónál megjelenő fiatal költők antológiájában. Komáromi Magda újra kíváncsian, ínyenc módjára csavarta le a fedőt; mindig elfelejtette, mit vacsorázott előző este, s így nap nap után ugyanaz a csalódás érte. A negyedik napon beletúrt villájával az ételbe, még egyszer megszagolta, majd felállt a pádról, s a nyitott éthordót maga elé tartva, szórakozottan elindult az úton. A járókelők csak nézték; egyik kezében villa, a másikban sárgarépa-főzelékkel teli edény, így sétál; s mintha nem tudná magát rászánni, hogy belekóstoljon. Valamelyik ablakból leszólt egy kisfiú: — Hé, te ember! Marcovaldo fölnézett. A gyerek egy előkelő villa földszinti ablakában könyökölt, előtte, a párkányon tányér fehérlett. — Hé, te ember! Mit eszel? — Sárgarépa-főzeléket kolbásszal. — Jó dolgod van! — Hát... — Képzeld csak: nekem rántott velőt keü ennem. Marcovaldo belenézett a párkányon levő tányérba. Gyönyörű darab rántott velő volt; ke- rekded, puha, omlatag, mint egy felhőgomoly. Marcovaldo kitágult orrcimpával szívta be az illatát. — Miért? Tán nem szereted a velőt?... — kérdezte. — Nem szeretem. Azért is zártak ide, mert nem akarom megenni. Kidobom az ablakon! — Hát a főtt kolbászt szereted-e? — Szeretem! Olyan, mint egy vízisikló..'. Mi sosem eszünk ilyet... — Nos, akkor add a tányérodat, neked adom az enyémet. — Éljen! — A gyerek boldog volt. Leadta Marcovaldónak a díszes majolikatányért, s hozzá az ezüstvillát, Marcovaldo meg fölnyújtotta az éthordót s pléhvilláját. Mindketten nekiláttak; a gyerek az ablak- párkányra könyökölve, Marcovaldo pedig vele szemben, egy pádon. És mindketten a szájuk szélét nyalogatták, arra gondoltak, hogy még sosem ettek ilyen jót. Egyszer csak a gyerek háta mögött feltűnt egy kisasszony. — Uramisten! Fiatalúr! Mit eszik? — Kolbászt! — És ki adta ezt magának? — Az a bácsi! — mutatott Marcovaldóra a gyerek; az abbahagyta az önfeledt majszolást, megállt a szájában a falat. — Dobja el! Mit hallok?! Dobja el rögtön! — Dé hisz olyan jó ... — És hol a tányérja? Meg a villája? — A bácsinál... — rebegte a kisfiú, s megint Marcovaldóra mutatott, aki a levegőben tartotta a villát. A villa hegyén körülha- rapdált rántottvelő-darabka díszelgett. A nő elkezdett ordibálni: — Tolvaj! Tolvaj! Fogják meg! Tolvaj!..'. Marcovaldo felállt, még egyszer rásandított a velőmaradékra, aztán odalépett az ablakhoz, fölrakta a tányért, villát a párkányra, megvető pillantást vetett a nevelőnőre, majd pedig hátat fordított. Hallotta az éthordó csörömpölését, amint ott gurult mögötte a járdán; hallotta a gyerek bömbölését, meg azt is, ahogy durván becsapták az ablakot. Lehajolt, fölszedte az éthordót. Kissé behorpadt; már nem lehetett jól rácsavarni a fedelét. Zsebre vágta az egészet és elindult, vissza a gyárba. (Telegdi Polgár István fordítása.) BERTHA BULCSÚ: Két állomás között A vonat robog velünk. Alii konyodik. Homlokom néha megérinti a hideg ablaküye- get. Borzongásom széttörik a vastestek ringása közben. Ködfátylak ereszkednek a dombok közé. A csalitos földszegélyeken fácánok kakat- tolnak. Némelyik a magasba röppen, mint a kő, aztán ügyetlenül visszazuhan a bokrok közé. A falvak gőzölögnek. Aprócska fények parázslónak a kertek alatt. Mindenütt égetik már a tavalyi gazt, a száraz ágakat, hernyó- fészkeket, s a megbámult, fanyar illatú levelet. A vonat ringat, imbolyog. Becsukódik a szemem, elalszom. A vonat ; nyargal velünk az alkonyaiban. | Néha megáll, néha füttyent I egyet, aztán vágtat tovább j a város felé. i Beszélgetésre ébredek. A i vonat áll valahol a mezőn, | két állomás között. A fülké- : ben ég a villany. Az ablak- ; üveg feketén csillog. Neki,- ! feszül a nyirkosán puha, ta- ! vaszi éjszaka. Nem tudom ! mikor állt meg a vonat. Ész- ! re sem vettem. Csaknem el- ; alszom újra, amikor pillan- i tásom a szemközti ülésre * esik. Üj utasok. Egy férfi meg j egy nő. Beszélgetnek. ^ — Jövőre inkább Francia5 országba menjünk — mondja í a nő. á — Bitang árak vannak ott... — vélekedik a férfi. — És itt?... Es az ajándékok a testvéreidnek... ? — Az anyádnak is hoztunk ruhaanyagot... — Olyan toprongyosak mind, s ahogy hazudoznak ... Különösen a Stefi nővéred ... Nahát, ilyen egy maskarát... Miért pösze ez a nő, Feri? — Pösze? Észre sem vettem. — Pösze. Kiállhatatlanul pösze. S ahogy vizslatott engem! Azt hiszi, hogy én a menekült táborban akaszkod- tam a nyakadba... — Mondtam nekik, hogy a cégemnél ismerkedtünk meg annak idején ... — Nem hitték el. Főleg a pösze húzogatta a száját. — Nem pösze. — Teljesen pösze. Pösze és irigy. Azt mondja nekem: „csinos ez a kis ruhád ... Biztosan hoztál néhány kosztümöt még...” Azt hitte majd lerántom magamról és neki adom ... Kedvem lett volna megmondani, hogy hány órát dolgozom én naponta... Ezek azt gondolják, hogy Los Angelesben nem kell dolgozni... — Nem gondolnak semmit... — Lerángatta volna rólam a ruhámat. Ha én egyszer újra otthon lehetnék Los Angelesben! — Még két nap Pesten Lajos atyánál. Lajos atya egészen normálisnak látszik. Mikor szedte fel az anyád? — Nem tudom, Lajos atyát én most láttam először. — Lajos atyával majd megiszunk néhány üveg Whiskyt, aztán jatt a jattban és végeztünk. Hirtelen a férfire nézek. Fekete, sima hajú úriember. Pontosan olyannak látszik, mint aki ad a külsejére, s arra, hogy mit gondolnak róla az emberek. A nyakkendőjét persze már megoldotta, s a fehér ingnyak, melyhez úgy látszik még utazások alkalmával is ragaszkodik, a hajtásoknál elég szürke. S a nő? Szőke, nagy arcú teremtés. Kihúzott szemöldök, s az arc kezdődő ráncaiban sok keserűség. ,A száját nem tudja, vagy nem akarta egészen ösz- szecsukni. Kis rés mindig tátong az ajkai között. — „Jatt a jattban és végeztünk”. — De ismerős ez a mondat, s a hangszál. Ki ez az ember? Találkozhattam én ezzel Magyarországon? Mikor vajon? Budapesten? Vidéken? Csak 1956 előtt találkozhattam vele, nyilván 56-ban disszidáltak. Ki ez az ember? — Elővehetnél valamit — szólal meg újra a férfi. — Együk meg a bonbonokat ... — Szegény Stefi azt hiszi, elvisszük a bonbonokat Los ugyanis büdös volt. Nem mosakodott. Illetve az arcát naponta megmosta, de a hónalját már nem. Az ingen aztán nap mint nap zsírfoltok, sörfoltok, főzeléknyomok keletkeztek. Seffer mégis azt hitte, hogy fehér ingében felettünk áll, más anyagból van, mindenben különbözik a munkás- szállás lakóitól. Aztán letartóztatták egy gumicsizma miatt, amit ellopott és eladott. A gumicsizma sajnálatos módon éppen az enyém volt. Húsvét táján történt a dolog, éppen kitavaszodott Az ünnepekre, úgy emlékszem, hazautaztam. A szobánkból Seffer kivételével mindenki hazautazott. Amikor visszaérkeztem Sztálinvárosba, Seffer részegen feküdt az ágya tetején. Ebben nem találtam semmi különöset. Kinyitottam az ablakot, s a bádogszekrényben elhelyeztem a hazulról hozott tiszta ruhákat. Ahogy ott matattam, hirtelen észrevettem, hogy a szekrényből eltűnt a gumicsizmám. Benéztem az ágyam alá, aztán újra a szekrényt vizsgálgattam. A csizma eltűnt. Seffer megérezte, hogy nézem. Felébredt, ásított, felült. A fehér ing gyűrötten, foltosán ragadt a testéhez. — Megjöttél egykomám...? — kérdezte. — A szekrényben hagytam a gumicsizmámat. És most nincs ott — mondtam. — Egykomám, mit jelent nálunk egy gumicsizma? — Szeretném tudni, hová lett a csizmám? Seffer felült, jó alaposan megnézett magának, aztán a Angelesibe. Ott tartjuk majd a vitrinben és ha látogatónk érkezik, megmutatjuk az üvegein át. Ügy adta, mintha egy vármegyét adna... — Utálatos egy nőszemély, annyi biztos — mondja a szőke nő, s a bonbonos dobozról lefejti a celofánt. Amint felszakad a doboz, bekap egyet a csokoládégolyók közül. Szétnyomja a szájában, csámcsog. — Ehető? — kérdezi a férfi. — Rumos. — Rumos? Az egyetlen bonbon, amit szeretek... Nahát, ez a Stefi, tudta, hogy a rum az istenem ... A férfi kinyitja a kezét és belemarkol a dobozba. Három bonbont erőltet egyszerre a szájába. Rágja a csokoládét, szürcsög. A nyála aztán ki- fröcosen, rá a fehér ingre. Kis barna folt keletkezik a fehér mezőben, jobbra a nyakkendőtől. Ekkor megjelenik előttem egy félig kész város. Ahogy a nyálas csokoládéfolt szétterül az ingen, már a vakolatlan házakra is emlékszem, s a vasműre is, ahol szolgálatot teljesítettünk. Legfőképpen azonban a szobára, ahol laktunk. Négy vaságy állt a szobában, s egy bádogszekrény három rekesszel. A szekrényt közösen használtuk. Seffemek már akkor is volt egy fehér ingje, két nyakkendővel. Az inget hetenként egyszer kimosta, kivasalta. Munka után vagy a szabadnapokon alvás után mindig magára húzta az inget. Ennek ellenére idegenkedtek tőle a nők. Seffer * L I rüljenek, s az olvasni vágyók se maradjanak könyv nélkül. A nyjával kettesben él Al- bertirsán. Reggel bevonatozik Pestre, aztán a nyolc óra letelte után ismét vissza. Várja a kísérletezés, a gondolkodás, a megkezdett sorok özöne, s formálódik a vers:
