Pest Megyi Hírlap, 1971. május (15. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-16 / 114. szám

1971. MÁJUS 16.. VASÁRNAP

™*JCírlap

Dr. Bíró József hazaérkezett Moszkvából

Dr. Biró József külkereskedelmi miniszter szombaton ■ hazaérkezett Moszkvából, ahol részt vett a KGST külkereskedelmi állandó bizottságának 30. ülésén és a KGST-országok külkereskedelmi minisztereinek eszmecseréjén.

Új üzem Jászfényszarun

Jászfény szarun felavatták a Budapesti Kalapgyár új üzemét, amely elsősorban a női munkaerő-felesleg foglalkoztatásához nyújt jelentős segítséget. A csaknem ötmilliárd forintos költséggel épített üzem százharmincöt munkást foglalkoztat, s ebben az évben már nyolcvanezer, műbőrből készült férfikalapot készít exportra. A tervek szerint a gyárat a következő években tovább fejlesztik.

Jó szerencsét Márianosztra!

Márianosztra legszebb épülete — paradox módon — a börtön. Nem annak épült, igaz, hanem pálos rendi kolostornak, királyi adományból. Mellette kéttornyú templom áll, a szerzetesek egykori temetkezési helye. Találkozóra jöttünk most ide: találkozóra, a múlttal.

Nosztrai J ikab mesterrel, áld — egy 1262. május 8-án kelt oklevél tanúsága szerint — bíróként működött közre a dunai halászat és a vadászat feloszlatásánál; Nagy Lajos királlyal, aki gyakran itt pihente ki a zajos börzsönyi vadászatok fáradalmát; a török elleni csaták győztes jobbágyhőseivel, akik 1526-ban megvédték Visegrád várát a kontyostól; a Ghymesi Forgá- chokkal, akiknek a második török támadás elől elfutott pálosok fél évszázadra bérbe

Kannából — zsákba

A Dunakeszi Konzervgyárban az ország különböző vidékéről 50 literes kannákban érkező folyékony tojássárgájából a porító üzemben magas hőfokon tojásport készítenek, majd papírzsákokba csomagolják.

Foto: Gárdos

Elutazott a s zu da ni Szövetkezeti Bank elnöke

Szombaton elutazott hazánkból Elfatih Yousif Daffa- la, a szudáni Népi Szövetkezeti Bank elnöke.

Itt tartózkodása során látogatást tett fővárosi és vidéki ipari termelő szövetkezetekben, valamint fogyasztási és mezőgazdasági szövetkezetekben. A vendéget fogadta Rév Lajos, az OKISZ elnöke, dr. K. Nagy Sándor, a TOT főtitkára és dr. Kovács Sándor, a SZŐ VOSZ elnökhelyettese. A tárgyalások alkalmával megbeszélték a két ország szövetkezeti mozgalmai közti kapcsolatok fejlesztésének lehetőségeit.

A JÖVEDELMEZŐSÉG ALAPJA

A kisgépgyár nagy piaca

Több mint hétmillió forint nyereséggel zárta a múlt évet Cegléden az Egyesült Villamosgépgyár Villamos Kisgépgyára. Az üzem tehát tisztes jövedelmet hoz.

Miért?

KEZDET

A gyár elődje olyan cikkeket gyártott, amelyeknek nem volt piaca. Elavult mezőgazdasági szerszámokat, mint a szécskavágó, divatjamúlt háztartási-konyhai felszereléseket, mint a mák- és diódaráló, szenes vasaló. Ilyen gyártmányokkal 1958-ban már csak csődbe ■ .

Akkor a gyárvezetés elhatározta, hogy olyan •termékekre áll át, amelyekre szükség van, amelyeket el lehet adni. Villamos meghajtású kéziszerszámok termelésére esett a választásuk.

A terv túlzottan merész volt. Se épületek, se termelőeszközök, se szakemberek, se megtervezett gyártmányok, se kidolgozott technológia nem állt rendelkezésükre. Csupán — előreláthatóan — a piac.

A piac, úgy látszik, csodákra is ösztönözhet.

Megérkeztek az új vezetők:

van otthon, mint amennyi kell. Születésnapjára — tudomásunk szerint — motort kapott.

— Kilencévi házasság után, hat éve váltunk el — mondja az anya. A szokásos történet. Vonaton ismerkedtek össze, a lány jóval fiatalabb. Mire a sok herce-hurca, a válásunk befejeződött, ott már jóformán megszületett a gyerek. Nekünk kettő volt A fiú, akivel az apja sosem törődött igazán. Csak a kislányunkért rajongott. Két évig egyfolytában pereskedtünk érte, végül mégis kiharcolta, hogy elvihesse. A fiam meg a lányom minden vasárnap találkoznak, felváltva vannak itt és ott. Aki ezt nem éli végig, az nem is tudja, milyen szomorú dolog.

— Szép jövedelmem van. Nemsokára ismét férjhez megyek. Jövendőbelim és a fiam megértik egymást. Amikor bejelentettem Gabinak a házasságunkat, azzal válaszolt: nem ellenzem.

— Végiggondolta-e már tárgyilagosan, milyen egymással a viszonyuk, most, o kamaszkor küszöbén, öszimte-e magához a gyerek?

— Kölcsönösen szeretjük egymást. Sokat beszél mindenről. A testvérét — a féltestvérét is — szereti. Amit csak tudok, megadok neki. Van biciklije, harmonikája, a legjobb gyártmány, kisrádiója, külön íróasztala. A kisebbik szoba az övé. Ezt a házat, mint látja, most nagyobb ítam, fenn a

hegyen nyaralót építünk. Az övéké lesz.

— Mit szól az iskolai eredményekhez? Annak tudja-e be, hogy a fiú sokat van egyedül, vagy másnak?

— Nincs magárahagyva. Gyerekeket ismerek, akik többet csavarognak az enyémnél, holott nem dolgozik az anyjuk. Nem tanul. Régebben négyes általános volt. Idehaza nincs vele semmi gond. Már annyi mindent ígértünk neki, annyiszor hivatkozom a saját kitartásomra ...

Olvasóink talán mást vártak, örömtelibb vagy szomorúbb összegezést. Találtunk volna neoreálista olasz filmbe illő helyszínt, elképesztően züllött életeket vagy vattába csomagolt mintagyerekeket szép számmal. Mégsem ilyet választottunk bemutatásra. A „kulcsos” gyerekek között éppen a Gáborok vannak túlsúlyban, akikről az iskolában azt mondják: ha melléjük állnak, lehet rajtuk segíteni. Mivel? Nem anyagiakkal. Ahol mindkét szülő rendszeresen dolgozik, ott általában ezzel nincs gond. Gyakran több jót kap a gyerek, mint amennyi nevelése érdekében kívánatos lenne. A tudatos melléállás — ami tartást ad — legtöbbször ez hiányzik.

Komáromi Magda

Bartus Szilárd igazgatóról azt mondják beosztottjai, hogy olyan műszaki érzéke van, mintha mérnök lenne, és olyan gazdasági érzéke, mintha közgazdász. Az igazgató — végzettség szerint — egyik se. Vezető.

Tankó Zoltán főmérnök, miután elvégezte az egyetemet, Ceglédre került, a szakmunkásképző intézetbe, tanítani, 25 éves volt, amikor kinevezték főmérnöknek.

Az üzem második mérnöke csak 1960-ban érkezett. Ma lien vannak.

Túri József, a jelenlegi üzemgazdasági osztályvezető 24 éves korában került ide terveiőacíónak. szinte közvetlenül áz egyetem után.

Néhány szakmunkásuk volt, az ő segítségükkel szervezték meg saját iparitanuló-képzésü- ket, hogy az utánpótlást megteremthessék.

FEJLŐDÉS

A villamos kisgépeket hosz- szú éveken át importáltuk, főleg a nyugati országokból. E termékek valutaigényesek voltak, a ceglédiek meg forintért kínálták ugyanezeket az eszközöket. A piac tehát adott volt.

Beszélgetés a főmérnökkel:

— A jövedelmezőséget alapvetően az biztosítja, hogy mi olcsóbban adjuk a villamos kisgépeket, szerszámokat, mint a külföldiek.

— Mi ennek a magyarázata?

— Ez kézenfekvő: a valutaszorzók, a vám, a külföldi — nyugati — ipari termékek piacán kialakult árhelyzet, mind- mind az importcikkek drágább voltát eredményezik. Emiatt mi olcsóbbak vagyunk

— Es minőségben verseny- képesek?

— Nem mindig, de gyártmányaink rendeltetésüknek teljesen megfelelnek. Évente állandóan újabb és újabb termékekkel leptük meg a piacot, ez biztosította versenyképességünket.

— Mennyit fordítanak fejlesztésre?

— A termelési érték háromöt százalékát.

— Ez elég?

— Eddig elég volt. A fejlesztés anyagi alapját mi magunk teremtjük elő. Nemrégiben adtuk át új szerelőcsarnokunkat, amely 40 millióba került, ebből a vállalat 34 milliót „saját zsebből” adott, hatmilliót hitelből.

— Hogyan használják ki a piac lehetőségeit?

— Évről évre növeljük a termelést. 1965-ben még csak 45 millió forint volt a termelési értékünk, 70-ben már 106 millió, az idén 171 milliót terveztünk.

ÖSZTÖNZŐK

Beszélgetés az üzemgazdasági osztályvezetővel:

— Minden termékük nyereséges?

— Igen. Egyiknél több, a másiknál kevesebb a haszon, de átlagos nyereségszintünk nagyon jó.

— Miért jó ez a nyereségszint?

— Mert termékeinkre szükség van, értékesítési nehézségünk nincs, mert csak olyan eszközöket gyártunk, amelyek kellenek, s ez önmagában hordja a nyereségességet.

— A piac tehát jó, a piacot befolyásolják is?

— Természetesen. Mégpedig úgy, hogy amelyik termékünkre nagyobb az igény, azt még jobban propagáljuk, azért, hogy jobban felfigyeljenek ránk és más gyártmányainkra, amelyeknél kisebb az eladási lehetőség. Azután úgy is befolyásoljuk a piacot, hogy gyártmánycsaládokat alakítottunk és alakítunk ki, vagyis egy alaptípusú szerszám alkatrészeit felhasználjuk más eszközöknél is, így az alkatrészekből nagy szériákat állíthatunk elő. A piacot előkészítjük az azonos álkérészekből álló különböző eszközök — tehát gyártmánycsaládok — befogadására. így termelhetünk gazdaságosabban.

— A termelés nagymértékben emelkedett, ehhez megfelelő állóeszközök is kellettek.

— Megfordítom, az állóeszközök értéke a harmadik ötéves terv beruházásai folytán a kétszeresére emelkedett. Hogy tarthassuk az egységnyi állóeszközre jutó termelési értéket nagymértékű termelésemelkedést kellett elérnünk, így nyereségünk nem csökkent, sőt emelkedett.

JÖVŐ

Nagy építkezések folynak most is az üzemben: újabb szerelőcsarnokot adnak át, modem öltözőket, mosdókat, ebédlőt. Félautomata, automata gépeket szereztek be. A munkaerőhiányt így kevésbé érzik.

•

A jövő azonban döntően a szakembereken múlik. Üj gépeik — főleg automata célgépek — beállításához olyan kvalifikált munkásokra van szükségük, akik értenek az automatákhoz. Már keresik ezeket a szakembereket, s jól jön nekik, hogy a kecskeméti gépipari felsőfokú technikumban automatizálási szak is van.

A gyár vezetői számára az a legnehezebb, hogy eldöntsék: milyen szérianagyságnál szabad megvenni egy nagy teljesítményű automatagépet, mikor lesz ez gazdaságos. Ezért nemsokára a modem számítás- technikát is igénybe kell venniük.

Berkovits György

adták nosztrai birtokukat; a szelíd szavú Ányos Pállal, aki itt írta leghíresebb versét. az Egy boldogtalan panaszai a halavány holdnál-t; Verseghy Ferenccel, a pálos rendi szerzetesből lett jakobinus költővel, Virág Benedekkel, a jobbágy származású li- terátorral.

... I. vagy Nagy Lajos király 1352-ben gazdag ajándékkal jutalmazta az egyetlen magyar eredetű szerzetesrend, a pálosok hűségét: nekik adományozta Nosztrát, a hozzá tartozó részbirtokkal. A templomot és a kolostort két év alatt építették, megfeszített munkával a nosztrai jobbágyok.

Csend és hűvös van a templomban. Ez mór nem a régi, abból csupán az alapok és a szentély falai maradtak meg a századok múltán; erre épültek a mostani falak, 1709-től 1729-ig. Ma is megvan azonban a szentély falába vágott rácsos ablak, amelyen át Nagy Lajos, a leprában szenvedő király hallgatta a misét, elrejtőzve az udvari nép szeme elöl. És megvan a mellékoltár Czeohositowai Fekete Mária képe, amiből összesen hat példány található a világon.

1.; 1686-ban, a jobbógysereg szobi győzelme még egyszer visszaszerezte a pálosoknak királyi jussukat, Nosztrát, hogy száz esztendővel később örökre elveszítsék: 1786. március 20-án 11. József, a kalapos király egy tollvonással feloszlatta a szerzetrendeket. A falu a kolostorral s annak minden vagyonával együtt az államkincstárra szállt.

A templom nyitott ajtaján betolakszik a jelen. Teherautó fékje csikorog, árut hozott a közeli élelmiszerboltba; iskolás lányok csivitelnek, csapatostól rajzanak kifelé a szép, új iskolából; az úttesten virgonc gyereksereg fogócská- zik.

...A XIX. század új harcokkal köszöntött Európába. Egy korzikai ügyvéd fia, bizonyos Bonaparte Napóleon készült leigázni a kontinenst. Csapatai 1809-ben Győrnél megütköztek az osztrák—magyar sereggel. Dicső elődeink, a magyar nemes urak Noszt- ráig futottak a császár elől: itt, az egykori kolostorban működött a magyar sereg központi kórháza. Akit nem tudtak többé felápolni, annak testét a Kálvária alatti öreg temető földje fogadta magába. Emlékére „a sok futó lábnak”, Hont vármegye hazafias polgárai később oszlopot állítottak.

A végállomásra befut az első autóbusz, amely a délelőtti műszakból hozza a bejáró munkásokat A gyerekek hada fogyatkozni kezd: minduntalan kiválik egy és odafut az apjához.

...1848—49, a falu krónikájának legfényesebb lapjai. Kossuth hívó szavára a nosztrai ifjak is zászlója alá álltak, Aztán jött Világos, és az országra sötétség borult. A népet a földesurak zsarnoksága és a szegénység fojtogatta. A hűvös éghajlaton, a köves földben gyengén fizetett a gabona. Aki tehette, erdőirtással, szőlőtermesztéssel toldotta meg a kenyérrevalót. Az ötvenes években megkezdődött a kőbányászat is, ami számtalan cseh, morva és szlovák bevándorlót vonzott a faluba.

esztergomi üzemekben is. Az itthonmaradottak az Alagi Állami Gazdaság üzemegységében vagy a helyi Május 1. Szak- szövetkezetben keresik a kenyerüket. A Fővárosi Kézműipari Vállalat 42 asszonyt foglalkoztat konfekcióvarrodájában, de hatvanra lenne szükség.”

... 1854-ben az állam a kolostor épületét a hozzátartozó földek egy részével a Szent Vincéről elnevezett apácarendnek adományozta — női börtön céljaira Lopással vádolt, hányatott sorsú kiscselé- dek, utcalányok, megtévedtek és visszaeső bűnözők, besurranó tolvajok, markecolók töltötték itt büntetésüket a kegyes szívű apácák felügyelete mellett.

... A Magyai- Tanácsköztársaság bukása után ide zárták a női poli ti Icai foglyokat is. Itt raboskodtak 1919 augusztusától a Szovjetunióval való fogolycseréig Berzeviczi Gizella, Andics Erzsébet, Meh- ringer Rezsöné Adler Gizella. Innen indult utolsó útjára Vámos Ilonka, a kommunisták földalatti mozgalmának bátor harcosa.

... A fehérterror újabb szenvedéseket hozott Máriánoszt- rára. A munkások szervezkedését véres megtorlás követte. Aztán jött a gazdasági válság, és nyomában az éhség, a nyomor. A harmincas években 56 család vándorolt ki Mária- nosztráról Franciaországba, Jugoszláviába.

A tanácselnöknőtől a mára jellemző adatokat kérem: „Több mint egymillió forintos takarékbetét-állománya van a falu lakosságának. Ha a csecsemőket is számítjuk, nyolcvanötezer forint jut egy lakosra!”

... A falu 1944. december 21-én felszabadult. Negyvenöt elején megalakultak a demokratikus pártok és a földosztó bizottság. Ebben a hegyek közé zárt kis faluban kevés volt a föld: mindössze két-három hold jutott egy-egy családnak. Mire kitavaszodott, kétszázharminc új gazda szántott a sajátján a nosztrai határban.

„Bár a község pénztára, lenne olyan gazdag, mint a takaréké” — jegyzi meg sóhajtva az elnökasszony. „Nőnek az igények, és egyre nehezebb azokat kielégíteni. Az elmúlt négy évben hárommillió-hatszázezer forintot fordítottunk a község fejlesztésére. A lakosság 310 ezer forint értékű társadalmi munkát végzett. Ebben az időszakban épült az új iskola, az egészségház és az orvosi rendelő — az első a községben! —, a Rákóczi úti és a Petőfi utcai támfal; híd épült a Sághegy alatt és a Kovács-patakon, átépítettük a nagyhidat; rendbehoztunk hat kutat, bővítettük a közvilágítást, a hangoshíradó-hálóza- tot; kiköveztük az Árpád utcát, elkészítettük a községi vízmű előtervét és programját, valamint az óvoda tervét. Rövidesen a telket is megvásároljuk az óvodához, de hogy pénzt honnan veszünk hozzá? Ötvenezer forint az idei fejlesztési alapunk..

Szabó Istvánná, a községi tanács elnöke a jelent idézi: „A falu 1170 főnyi lakosságának zöme bejáró munkás — mondja —, s egy része a szobi és a kóspallagi kőbányában dolgozik. Jócskán találni nosztraia- kat a zebegényi Ásványbánya Vállalatnál, a MÁV-nál, meg a budapesti, nagymarosi, váci,

Alkonyodik. Az utcán siető emberek kerülgetik a tócsákat, az „aranyat érő májusi esők” nyomait. Azt mondják, a zöldborsónak jót tett, de most már abbahagyhatná.

„A választási gyűléseken legtöbben a járdát emlegették. Az elkövetkező négy évben minden utcában szeretnénk járdát építeni. A hegyek közt még a sár is ragadósabb, mint másutt.”

Jó szerencsét! — köszönnek a hazatérő kőbányászok. Lábukkal félretolják a viháncoló kutyát, s felnéznek a füstölgő kéményre: készül a vacsora.

Nyíri Éva

i