Pest Megyi Hírlap, 1971. május (15. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-15 / 113. szám
rest uccret 1971. MÁJUS 15.. SZOMBAT Oldalán a Poseidon Konténerrel a BNV-n A VÁCI HAJÓGYÁR A Budapesti Nemzetközi Vásáron évek óta sikerrel szerepel a Magyar Hajó- és Darugyár váci üzeme. Az elmúlt években vizijárműveket; mentőcsónakokat, alumínium motorcsónaktesteket állítottak elő. — Az idén mivel készülnek? — érdeklődünk dr. Zi- lahy Istvántól, a kereskedelmi osztály vezetőjétől. — Mint ismeretes, két éve rátértünk a konténerek gyártására. Tavaly már bemutattunk néhány típust, nem kis sikerrel. Az idén gyártottak mégis újdonságnak számítanak. Két húsztonnás és egy öttonnás konténerrel szerepelünk. Az első, hagyományos kivitelben készült. Érdekessége, hogy egyszerre akár négy darab is összekapcsolható, ami a szállítóhajóból való ki- és berakodást teszi gyorsabbá. Oldalán az egyik legnagyobb konténerszállító tengerhajózási cég, a német „Poseidon” neve látható. A másik húsztonnásnak az az érdekessége, hogy mindkét oldalán nyitható, ugyanúgy lehet megrakni, mint a vasúti vagonokat. Újdonságnak számít az öttonnás alumínium konténer is, amelyet a KGST-szabványok szerint készítettünk. Ezt eddig csak a VOLÁN-nak és a MÁV-nak gyártottuk, de reméljük, megnyeri a külföldi cégek tetszését is. — Hány konténert gyártanak évente? — Az idén mintegy 1200— 1500 darabot készítünk. A következő években azonban növelni szeretnénk a termelést, ezért nem közömbös, hogy milyenek a piaci igények. Cs. A. Negyvemnillió ikrából kétmillió ponty Kikeltették a halikrákat a Szegedi Állami Gazdaság fehértói kerületében, ahol már hetedik éve korszerű eljárással gondoskodnak a tavak állományának pótlásáról. A kiválogatott legnagyobb anyapontyokból mintegy 40 millió ikrát fejtek le a keltetőházban, ahol a természetes környezetet vízbe helyezett élő növényzettel pótolták. Az apró hallárvák innen előnevelő kis tavakba kerülnek, ahol még egy hónapig edződnek, zsenge ivadékká fejlődnek, és csak utána helyezik ki azokat a nagy tavakba. Ily módon a 40 millió ikrából 2 millió ponty marad meg, ami nagyon kedvező arány, hiszen természetes körülmények között mindösz- sze 10 000 nőne fel. A hullámverések, az éjszakai lehűlések okozta hőmérsékletingadozások elpusztítanák a többit. A gazdaság ez év őszén mintegy 500 000 ivadékot a társgazdaságoknak ad át. I TATABANYAI BEKAEMBEREK Expedíció a tó fenekén Az elmúlt évtized egyik legjelentősebb, legkomplikáltabb víz alatti munkájára vállalkoztak az MHSZ „békaemberei”. A tatabányai központi műhely vízi klubjának köny- nyűbúvár csoportja az Oroszlányi Hőerőmű hatalmas kiterjedésű hűtőtavának mélybeli áramlás viszonyait, az üledékképződés sebességét és a feltöltődés mértékét deríti fel. A három kilométer hosszú és fél kilométer széles mesterséges tározó medence vize ugyanis „gyengélkedik”, a kelleténél több szilárd lebegőanyagot és iszapot tartalmaz. A hagyományos, légtömlős, nehézkes búváröltözékben szinte megoldhatatlan ez a feladat. A pontos felméréshez ugyanis nem kevesebb, mint 2400 mérési ponton kell a búvárnak alámerülnie, belefúrni észlelő szondáját az üledékbe, a 4 helyszínen regisztrálni és rögzíteni a kapott értékeket. Még a gyors mozgékonyságot biztosító könnyűbúvár-felszerelésben is nagy erőbevetést követel ez a munka a békaemberektől. A víz hőmérséklete tudniillik nem a legkellemesebb, mindössze 16—17 Celsius fok. A munkára vállalkozó köny- nyűbúvárok bonyolult haditervet dolgoztak ki a feladat elvégzésére. Elméletileg négyzet- hálós rendszerre osztották fel a víztükröt, gyakorlatilag pedig csónakból, geodéziai műszerek segítségével mérik be, majd lebegő bólyákkal jelölik ki a mérési, merülési pontokat. Hogy elkerüljék a szervezetüket túlságosan megterhelő föl-leszállásokat, valóságos víz alatti KRESZ-t dolgoztak ki, s ennek rendje szerint közlekednek a tófenéken. A nagyszabású felderítő munka még ilyen szervezettséggel is csaknem háSzékesfehérvár 1000 ÉVES Két évforduló Székesfehérvár 1972-ben ünnepségsorozattal emlékezik meg a város múltjának két nevezetes évfordulójáról. Ezer éve alakult ki a város. Ennek időpontját Géza fejedelem — 1. István király atyja — uralkodásának első esztendejétől, 972-től, számítják. A másik évforduló: jövőre lesz hétszázötven éve annak, hogy a magyar Magna Chartát, vagyis az Aranybullát kihirdették Székesfehérvárott. Autóspihenők a vasi tájakon A szombathelyi erdőgazdaság hasznos kezdeményezéseként a megye fő útvonalai melletti erdőkben autóspihenőket állít fel. A különösen nagy átmenő forgalmú 8-as számú főútvonal mellett már az elmúlt évben is igen jó szolgálatot tettek az utazóknak ezek a táborozóhelyek. Az útvonal vasi szakaszán több helyen, Szemenye és Hosszú- pereszteg között várja pihenőhely az autósokat. A fák között autóparkoló-helyeket alakítottak ki, s a tájba illő gombaasztalokat, ülőalkalmatosságokat helyeztek el. Űj autóspihenők készültek, illetve készülnek a 84-es Sopron—balatoni út mentén, valamint az ősrégi, a szombathely—körmendi és a vát— sárvári utak melletti erdőkben is. HÁZ MŰANYAGBÓL A balatonkenesei Sirály Ktsz. amely műanyaghajóiról ismert, új program megvalósításán dolgozik: keresi a műanyagok építőipari felhasználásának lehetőségeit Az első műanyag hétvégi mintaházat a Balaton partján építik fel, A /CUtvrÁit KöiiekeottHEz ■A BiztoS/tAs ?$ AbzzÄrjwozik.. rom hónapig tart, s egy* egy békaember az össz- időt számítva, több napot tölt a víz alatt A könnyűbúvárok észleléseikről és a mért adatokról pontos szelvénytérképet készítenek, s ennek alapján kezdhetik majd meg a kotróhajók a gyengélkedő tó „gyógyítását”. BUDAI JÁRÁS: Értekezlet a mii velő (lésügyről Lengyel Sándor, a Budai Járási Pártbizottság titkára tartott előadást azon az összejövetelen, amelyen a járás községi tanácselnökei és iskolaigazgatói találkoztak. Megvitatták a községek hatáskörének növekedéséből adódó újszerű művelődési feladatokat. Sok volt a hozzászóló, hiszen a nagyobb feladatokat csak a község politikai, tanácsi vezetőivel együttműködve tudják megoldani az iskolák igazgatói. Az államigazgatás munkatársainak pedig intenzívebben kell támaszkodniuk a pedagógusok segítségére. Az értekezleten részt vett és felszólalt Racskó István, a budai járási hivatal elnökhelyettese is. ■ ÉPÜL A HOTEL WIEN srapfiT:' •WMWWWMWSMií A Pannónia Szálloda- és Vendéglátóipari Vállalat új, 240 ágyas szállodát épít az Osztyapenko-em- lékmű szomszédságában. Az építkezés érdekessége, hogy mindössze nyolc hónapja kezdték a munkálatokat és június 1-én már vendégek laknak Budapest új szállodájában, a Hotel Wien-ben. NYIKOLAJ NOSZOV: NAGYOTMONDOK MISUTKA ÉS SZTASZIK a parkban ültek egy padom és beszélgettek. így: — Sztaszik, te hány éves vagy? — kérdezte Misutka. — Kilencvenöt. Hát te? Én száznegyven. Tudod, régebben én nagy voltam. Olyan nagy, mint Borja bácsi. De aztán kicsi lettem. Visszafelé nőttem. — Furcsa... Én meg előbb kicsi voltam, aztán megnőttem, majd ismét kicsi lettem ... S persze, rövidesen nagy leszek majd megint. — Amikor én felnőtt voltam, a legszélesebb folyót is át tudtam úszni. — Keresztbe? — Dehogy! Hosszába! — Nem nagy vicc... Én egyszer a Csendes-óceánt úsztam át. — Én meg repülni is tudtam. Mint a sas. — Tényleg?... Hát akkor rajta, repülj! Hadd lássam! Sztaszik felpattant, kettőt- hármat legyintett a karjaival, mintha azok szárnyak lettek volna, majd csendesen visszaült Misutka mellé: — Már nem megy... teljesen kijöttem a gyakorlatból. Nagyon régen repültem utoljára... Misutka elmélázott. — Én egyszer — szólalt meg kisvártatva —, fürödtepi a tengerben és rámtámadt egy cápa. Persze, én sem hagytam magam, jói orrba vertem, mire a cápa leharapta a fejemet — Ezt már aztán nem ' hiszem ! Ez már hazugság... Hiszen altkor meghaltál volna! — Ugyan!... Kiúsztam a partra és hazasétáltam. — Fej nélkül?! — Persze, hogy fej nélkül!... Az ember a lábával szokott sétálni és nem a fejével! — Nagy lókötő vagy, hallod-e?! Hiszen a fejed most ott van a nyakadon. Ez hogy lehet?! — Másik nőtt SZTASZIK TÖRTE A FEJÉT, törte, törte, nagyon szeretett volna túltenni Misut- kán. Végül megszólalt: — Engem egyszer Afrikába megevett egy krokodil. — Ezt nem hiszem! — Pedig igaz. Nem hazudok. — Akkor hogyan élsz most mé^s? — Mert aztán mindjárt kiköpött — Még hogy kiköpött! — vakarta meg a fejebúbját Misutka —, hiszi a piszi!... Hanem ezt hallgasd meg! Sétáltam egyszer az utcán, körülöttem villamosok, buszok, teherautók robogtak... — Ezt már hallottam — vágott közbe Sztaszik —, most majd az jön, hogy elgázolt egy villamos. Erről már hazudtál egyszer. — Várd ki a végét!... Mondom megyek, sétálok az utcán, hát egyszer csak reccs! — ropog valami a talpam alatt. Mi a fene az, nézek a talpam alá?... Mit gondolsz, mi volt? Egy autóbusz! Palacsintává tapostam egy autóbuszt!... Sajnos, nem vettem észre, hogy közeledik, így nem én voltam a hibás. — Ezt aztán meséld a ... — Nem hiszed?! — Nem! Még hogy palacsintává taposott egy autóbuszt!... Nem mondanád meg, hog/ milyen busz volt az? — Dehogynem. Játékautóbusz ... Egy kis óvodás játszott vele egyik kapualjban és... — Mit hazudoztok ti itt már megint összevissza?! — toppant oda váratlanul eléjük a szomszéd fiú, Igor. — Nem szégyellitek magatokat? — Nem hát. Mért szégyellnénk. Senkinek sem ártunk vele, senkit nem csapunk be vele. Csak kitalálunk egy-egy érdekes mesét és kész! — Mesét! — legyintett Igor. — Ócska hazugságot! — Az eszed tokját!... Te azt hiszed, hogy olyan könnyű ilyesmiket kitalálni? — Már mért ne lenne köny- nyű? ... Semmiség. — Hát akkor találj ki te is valamit! — Ahogy parancsoljátok!... Már mondom is... izé... szóval ... IGOR FELBÁMULT AZ ÉGRE, lenézett a porba pislogott jó néhányat és — hosszan, hosszan hallgatott. — No. mi lesz már! — sürgette a két fiú. — Mondasz valamit, vagy nem? — Mondok, mondok, csak hadd gondolkozzam már egy kicsit... szóval... vagyis hát... A, ti csak összevissza fecsegtek itt mindent és semmi hasznotok nincs belőle. De ha én hazudok... izé, mesélek valamit, abból nekem hasznom is van ... Mint például tegnap is. — Halljuk! — Tegnap anyu és apu elmentek hazulról. Ketten maradtunk otthon a húgommal. Irocska elaludt, és elővettem a konyhaszekrényből egy üveg lekvárt és mind belakmároz- tam. Persze, aztán begazoltam, hogy baj lesz a torkoskodásból, és kitaláltam valamit... Bekentem az alvó Irocska száját lekvárral. S amikor anyuék hazajöttek — szóval, a többit képzelhetitek... — Képzeljük!... A húgod kapott ki helyetted... — pattant fel Igor mellől felháborodva Misutka. — Hogy te milyen arcátlan tudsz lenni! — Menj innen! — állt fel a pádról Sztaszik is. — Mi nem játszunk egy ilyen... — Megyek, is — indult el Igor. — Gyáva kis fajankók vagytok... NÉHÁNY PERC MÚLVA Misutka és Sztaszik is hazaindultak. Útközben megálltak egy fagylaltosbódé előtt. Nagy nehezen tudtak csak összeszedni a zsebeikből egy adag fagyira való aprópénzt. — Vegyünk egy adagot és osszuk ketté — javasolta Szita- szik. — Jó. Hazavisszük és otthon kiskanállal pontosan kétfelé ossztjuk. Házukban a lépcsőházban Irocskával találkoztak. A kislány az ajtajuk előtt ült és pi- tyergett. — Miért sírsz, Irocska? — kérdezte Misutka. — Anyu nem enged ki játszani ... a lekvár miatt... fjedig ... pedig nem is én... — Tudjuk — néztek a szemébe komoran a fiúk. — Mindent tudunk. — De azért ne sírj, Irocska — vigasztalta Misutka. — Gyere, neked adom a fagyiból az én részemet. — En is odaadom az én részemet — mondta Sztaszik. — Gyerünk! — De hát... de hát, akkor nektek mi marad? — tétovázott könnyeit törölgetve a kislány. — Velünk ne törődj — legyintett Sztaszik. — Mi már torkig vagyunk fagyival. Vagy tíz adagot megettünk ma. — Jobban mondva, tizennégyet — lódított tovább Misutka. — Vagy ha úgy vesszük... — Húszat vagy huszonnégyet is fejenként Ha úgy vesz- szük. — Az mindegy, azért mégis csak osszuk el három felé — ajánlotta jószívűen Irocska. — Nem bánom — mondta Sztaszik. — Én sem — szólt aztán Misutka. A FAGYIT HÁROM FELÉ OSZTOTTAK, s az udvarra kiülve nyalogatták. — Nagyon finom! — cset- tintett boldogan Irocska. — Nálam senki sem szereti jobban a fagylaltot — mélázott el Sztaszik. — Egyszer megettem egy egész vödörrel. — Nem nagy valami — biggyesztette le az ajkát Misutka. — Én a vödröt is megettem !... , Baraté Rozália fordítása
