Pest Megyi Hírlap, 1971. április (15. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-15 / 88. szám

1971. ÁPRILIS 15., CSÜTÖRTÖK "'XfCívlap 3 Piros cseréptető zöld mezőben — Amarrúl híííj j jad!. í' Több se kell a kutyának. Vi­csorít. Ugrik. Lohol az elbitan- goló jószág után. Villogó fe­hér fogával az' egyik birka lá­bába kap, majd egy másik fü­lébe akaszkodik. Rángatja. Móresra tanítja. Olyan, mint egy diktátor. Nem tűr ellen­kezést. A nyáj összeáll, enge­delmes. Kétszáz birka, kutya meg csak egy. — Amarrúl híííjjjad! — sü­vít ismét a juhász hangja és a kutya tereli a nyájat. Pa­rancs szerint. A zöld mező a kocséri Új Élet Termelőszövetkezet birka- legelője, a piros cseréptető pe­dig Borzák János juhász szál­lásának tetejét borítja. Tavasz van. A gémesikút fölött magasan már gólya kering. Onnan bi­zonyára messzire lehet látni. De a juhász a földre terített subáján ül, s onnan, alacsony­ról megint más a látószög. A juhász a földön él: odaköti a dolga. Mindennapi tennivalója. Az pedig bőven akad. Reggel négykor már talpon van. Megfeji :a gwáfttt.iÉfíékfes a birkatej, hét forint litere, annyit ad érte a begyűjtő, a birka meg egy év alatt negy­vennyolc litert. Sajtot készíte­nek belőle. Megy a hazai és a külföldi piacra. Aztán föltárul a hodály két- szárnyas ajtaja: kitódul a nyáj. Örömteli, felszabadult bégetés. De nem addig az: — Erigy amarrúl! Lohol a kutya, engedelmes a nyáj. A juhász tovább dolgozik: elmossa a fejőedényeket, az­tán magára is gondol; szalon­nát húz a nyársra. Eszik. Nyu­godtan, komótosan. Nincs gondja a nyájra. A kutya őr­ködik. A juhászon csizma, csizma­nadrág és lajbi. Húsz fém­gombbal. Kezében kampósvégű bot: a juhászbot. Ezzel kapja el a birka lábát. Vállára te­ríti a subát, szemére húzza a kalapot. Megy a falka után, amely békésen ott legelészik a zöld mezőn. Aztán nekilát a „körmölésnek”, meg a „büdös­sánta” kezelésnek. Lefaragja a nagyranőtt körmöket, kitisz­títja a pataközöket. Jól pénzel a nyáj a tsz-nek: egy birkáról egy év alatt öt kiló gyapjú jön le. Egy kiló nyersgyapjú ára 83 forint. A szaporulat, a bárány, ex­portra megy Olaszországba. Persze, csak a minőségileg ki­fogástalan áru. Van a külföldi piacon választék és kínálat bő­ven. Az Űj Élet Tsz szállítmá­nyát mindig átveszik: a vágó kilóját harmincöt, az élő ex­port kilóját pedig harminchá­rom forintért. — Egy birka — magyarázza a juhász — évente 1100—1200 forintot jövedelmez. Kevés a ráfordítás, sok a haszon. \ A templom tornya délet kongat. — Hátulról híííjjjad! 1 Karámban a nyáj. A juhász ebédel. Aztán kezdődik min­den elölről: vagyis a fejes, meg az edénymosogatás. Is­mét föltárul a kárám ajtaja: kitódul újra a nyáj. Örömteli, felszabadult bégetés. De nem addig az: — Erigy amarrúl! Lohol a kutya, s mit tehet­ne mást a meskedik. nyáj — engedel­A „Röpülj, páva” mozgalom eredményein felbuzdúlva a Ma­gyarországi Német Demokratikus Szövetség — a Művelődésügyi Mi­nisztérium nemzetiségi osztályával és a megyei tanácsok művelődési osztályaival. egyetértésben —, or­szágős tehetségkutató versenyt hir­det a német anyanyelvű kultúra ápolására. „Nyújtsd testvéri Job­bodat” címen meghirdetett letuT- ségkutató versenyben a következő művészeti ágakban mérhetik ösz- sze tudásukat a pályázók: Német népdal — szőlő, duó, trió, népdal-csoport, kórus hazai dal­lamanyaggal ; népi hangszerszóló, illetve zenekar: harmonika, citera, kisfúvós és schrammel-zeneka­Aztán nyugalom. így telik el a délután. A birka legelészik, a juhász meg a gondolataival bíbelődik. Mert van neki, csak nemigen mondja. Az az övé. Amikor az esthajnal csillag kigyúl, akkor kezdődik a te­relés. Visszafelé. Be a ho- dályba. Már nem látszanak a szí­nek : se a zöld mező, se a piros cseréptető. Beesteledett. Karácsonyi István KITÜNTETTÉK A TISZAVÖLGYI ŰJJÁÉPÍIŐKET A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a tavalyi ti- szavölgyi árvízkatasztrófa okozta sebek begyógyításában, a helyreállításban és az újjá­építésben végzett áldozatos munkáért a Munka Érdem­rend, kitüntetést adományoz­ta a széles körű összefogásban ■legjobban kitűnt építőmunká­soknak, tervezőknek, szállítá­si és építőanyagipari dolgo­zóknak, valamint segítőiknek: az állami, párt- és tömegszer- vazeti aktivistáknak és a fegyveres testületek tagjai­nak. A Munka Érdemrend arany fokozatát 24-en, ezüst fokozatát 50-en, bronz foko-. zatát 125-en kapták meg. ' A kitüntetettek egyik cso­portjának szerdán Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke adta át a Munka Érdemren­det a Parlament Munkácsy termében. A kitüntetettek másik cso­portjának ugyancsak szerdán dr. Szabó János, az építésügyi és városfejlesztési miniszter első helyettese adta át a Mun­ka Érdemrendet az Építők Szakszervezete Dózsa György úti székházában. ' Többen az építőipar kiváló dolgozója jelvényt és pénzju­talmat kaptak. Országos tehetségkutató verseny a német anyanyelvű kultúra ápolására rok; kiejtési verseny; versmondás és mesemondás német nyelven; színjátszás — egyfelvonásos jele­netekkel német nyelven. A ver­senyeket négy fordulóban bonyo­lítják le; a helyi versenyek határ­ideje június 15, a körzetié október 31, a tájegységieké december 31, s az országos döntőé 1972. április 4. A jelentkezés határideje május 15, a versenyeken részt vehetnek az általános iskola V. osztályától kezdődően bármely korosztályhoz tartozók. A két példányban kitöl­tött jelentkezési lapok egyikét az illetékes megyei tanács művelődé­si osztályához, a másikat a ma­gyarországi németek demokratikus szövetségéhez kell beküldeni. Családnál nagyobb család Tizenhat, tizennyolc éves koráig többé-kevésbé minden­ki védett. Védi a család, az is­kolai közösség, az életforma, amely a felkészülés, és nem az aktív cselekvés szerepét osztja rá. Az önmagunkért érzett fe­lelősség egy részét még átvál­lalja környezetünk. A magára- utaltság csak a munkába lé­péssel kezdődik. A világról és az életről alko­tott elképzeléseink ilyenkor igazolódnak, vagy dőlnek meg. Ez az a pillanat, amikor meg­cserélődnek a szerepek: .eddig mi vártunk támogatást, útmu­tatást a családtól, segítséget a társadalomtól, a tudás meg­szerzésének lehetőségét, ettől kezdve pedig a család és a tár­sadalom vár tőlünk segítő munkát, helytállást. Ám vannak, akik továbbra is a társadalomtól, a közösség­től, új környezetüktől várnak, remélnek segítséget, igénylik a védettség állapotának meg­hosszabbodását, kitolódását. Szükségük van rá. ★ — Festő-mázoló szakmát kezdtem el tanulni itt, a gyer­mekvárosban, de egészségügyi okok miatt abba kellett hagy­nom. Akkor választottam a kertészetet Megszerettem. Idén már végzek, itthagyom a gyermekvárost, Rákospalotán, tsz-ben dolgozom majd. Már érdeklődtem, nyolcforintos órabérem lesz, s most keresek albérletet. Nagyon nehéz talál­ni olyat, ami jó is, és nem túl drága. A tsz-nek van munkás- szállása, mégsem megyek oda, mert ott négyen lennénk egy szobában, és zavarnám a szo­batársaimat, ha azok este mu­latnak, vagy kártyáznak, vagy aludnának már, mert én eset­leg éppen tanulok. Szeretnék továbbtanulni, a mezógazdasá: gi technikumot elvégezni estin. Célom a Kertészeti Egyetem. — Azt hiszem, jó helyem lesz. Rákospalota közel van Fóthoz, így egy héten többször is visszajöhetek a gyermekvá­rosba. A szabad időm nagy ré­szét, ha éppen nem tanulok, itt töltöm. Gondolkoztam már, hogyan lesz. Nem félek, de Képviselőjelölt A társadalom doktorának lenni Dr. Palotai Sándor orvos tíz község képviselőjelöltje a da- basi járásban, belgyógyász, de mivel körzeti orvos, minden­nel kell foglalkoznia, ami be­tegség, vagy ami orvosi be­avatkozást igényel, mint a szü­lés levezetése, vagy fájós fog kihúzása. A gyógyító ember mindennapi munkájában ta­lálkozik az emberi bajokkal, s dr. Palotai jól tudja, hogy a betegségek nem maguktól jön­nek létre, főleg a „divatos be­tegségek” nem, mint a magas vérnyomás, a keringési és szív­panaszok, a rák — vagy az alkoholizmus, amit szintén be­tegségnek tart —, hanem olyan okai lehetnek, mint a környe­zet és az életforma. Az előbb említett divatos hajok az élet­formaváltás következményei — Palotai doktor szerint —, ami robbanásszerűen ment végbe a magyar falvakban. Különösen itt Pest környékén, ahol emberek tömegének vál­toztatták meg életét azzal, hogy odahagyták a földműve­lést, de mégsem lettek telje­sen ipari munkások, s e ket­tősség legtöbbször nagy meg­terheléssel, idegeskedéssel, életritmuszavarokkal jár. Az évszázados, megszokott élet­ritmusból átváltani egy hom­lokegyenest más ritmusra, be­tegségforrássá lehet, felléphet a neurózis, a trombózis. Sajnos, ma ezek általános bajok, s az orvos kötelessége, hogy e betegségeket megelőz­ze. Hogyan? Ehhez inkább a társadalom doktorának kellene lennie, és dr. Palotai más or­vostársainál könnyebben lehet a társadalom doktora, ha meg­választják képviselőnek újból — az előző ciklusban a megye 15. számú választókerületét képviselte az országgyűlésben. Mint a társadalom gyógyító­ja, mint képviselőjelölt, dr. Palotai azt vallja, hogy az emberek környezetét kell a leggyorsabhan megváltoztatni, kényelmesebbé, összkomforto­sabbá tenni, hogy a modern civilizációt mindenki, a falusi ember is élvezhesse. A képvi­selői munka legfontosabb fel­adatának tehát a kommunális fejlesztést tartja itt falun. Az elmúlt négy évben legnagyobb gondja az uták, a vasút, a he­lyi közlekedés állapota volt. Többször maga is meggyőző­dött arról, hogy hiába jobbak körzetében az utak, a megye többi részében találhatóknál, mégis csak 20 százalékukat bo­rítja szilárd burkolat. Vagy: hiába megfelelő a vasúti köz­lekedés Pest felé, ha Inúrcson a váróterembe egyszerre 50 ember is alig fór be, holott in­nen naponta négy-ötezren jár­nak a fővárosba dolgozni. Vagy: a körzetében fekvő nagykiterjedésű községek he­lyi közlekedésének megoldása nélkül ma már lehetetlen e falvak nyugodt életét bizto­sítani. E kérdéseket megtárgyalták a járás párt- és tanácsi veze­tőivel — dr. Palotai a járási pártbizottságnak is tagja évek óta —, álláspontjukat egyez­tették, s így került sor több tárgyalásra is dr. Csanádi György közlekedés, és posta­ügyi miniszterrel. Ennek ered­ményéként megoldódott pél­dául a táborfalvai iskolásgye­rekek szállítása, megkezdődött — 1980 helyett most — az inárcsi vasútállomás bővítése. Dr. Palotai nemcsak az embe­rek, hanem a községek pulzu­sán is tartja a kezét. Dr. Palotai már régen meg- szere" » ezt a környéket, aho­vá 19oö-ban érkezett — Tatér- szentgyörgyön lett körzeti or­vos 1968-ig — miután Szege­den elvégézte az egyetemet. Megszerette az itteni falvakat, pedig hívták vissza Szegedre, a szülészeti klinikára. Nem ment pedig valamikor nőgyó­gyász szeretett volna lenni, tu­dományos munkát végezni. Mást keresett, s — talált he­lyette! Bérkor its György | biztosan nehezen fogóm meg­szokni. Kint valahogy másként van. Mások az emberek, mint I itt. Nagyon szeretném, ha könnyen beilleszkedhetnék, ha megértenének. És ha kapnék szeretetet. Legalább annyit, amennyit én adok. Tószegi Kálmán 18 éves, ta­vasz végéig még a Fóti Gyer­mekváros lakója. Tizenhárom éve az. Nyáron már egy lesz a kétmillió budapesti lakosból, egy a több ezer albérletben lakóból, egy a tsz-ben dolgozó több száz emberből, egy azok közül, akiket senki nem segít, hia a munkahely szőkébb kö­zössége nem segít. Ipari tanu­lóként végez, kertészmérnök akar lenni. Lakása nincs, al­bérletre négy-ötszáz forintot költ majd az 1600—1700 forin­tos fizetésből, családja, a gyer­mekváros csaknem ezerfős kö­zössége és négyszáz tanára, már csak figyelmével támogat­hatja. ★ — Két szakközépiskola — a fiúknak autószerelői, a lányok­nak gyermekfelügyelői — mű­ködik nálunk. Tanulhatnák női szabóságot, iparitanuló-inté- zetben, zöldségkertészetet a gyönyörű, korszerűen felsze­relt tangazdaságunkban, vala­mint szobafastő-mázoló és mű­bútorasztalos szakmát. Ez most a választék a gyermekvá- írosotn belül. Akinek máshoz van kedve, eljár, akár más szakmát nyújtó iparitanuló-in- tézetbe, akár gimnáziumba. Dr. Almássy László, a gyer­mekváros igazgatóhelyettese sorolja a gyerekeknek nyúj­tott, 1957 óta teremtett lehető­ségeket — Az elhelyezéssel semmi gondunk. Nagy a munkaerős- hiány, már 16 éves korukban elvinnék valamennyiüket a környező üzemek, ha hagy­nánk. A gyerekek is tudják ezt, s csábítja őket az önálló­ság. Megszokták ugyan a gyer­mekvárost mégis úgy kell rá­beszélni őket, hogy inkább ta­nuljanak tovább. Persze, sokan vannak közöttük, akik a szak- középiskola elvégzése után egyetemre, főiskolára jelent­keznek. Kovács József, az ifjúsági nevelőotthon vezetője — a sze­rencsére egyre ritkább elő­ítéletekről beszél. Ha gyere­keik olyan munkahelyekre ke­rülnek — az ország távolabbi vidékeire —, amelyekkel a gyermekvárosnak nincs kap­csolata, nem mindig a legked­vezőbb légkör fogadja őket. Sajnos, könnyen elhangzik: le­lenc ... ★ Peregi Vera a gyermekfel­ügyelői szakközépiskolában érettségizik idén. Két húga is a gyermekvárosban van. Ko­rábban pesti nevelőotthonban élt vezető bizottsági tag volt, akkor választotta hivatásának a gyermekgondozást Érettségi után Tiszafüredre megy, a vő­legénye családjához, akik már eddig is sokat segítették. Rá­juk alapozza az életét — Nekem szerencsém van. De nem tudom, mi lett volna, ha nem így sikerül. Még gye­reknek érzem magam, sokáig annak is fogom, ezért lesz ne­héz kijönnöm a munkahelye­men a felnőttekkel. Olyan sokfélék az emberek, nem tu­dom, hogyan bánnak majd ve­lem. Itt még biztonságban va­gyok, a többiek is olyanok, mint én. Nekik mindent elle­het mondani, vagy mondaná sem kell... ★ Molnár Istvánná gyermek­városi pedagógus, az utógon­dozás nehéz munkáját végzi. — öt-hat nagyvállalattal és ktsz-ekkel van jó kapcsola­tunk. Szívesen fogadják gyere­keinket, panaszt még sohasem hallottunk, inkább dédelgetik őket Csak egy nagyon nehéz gondunk van, amin mi már nem tudunk segíteni: a lakás. Lakást nem tudunk adni, s nincs, áld segítse őket abban, hogy építsenek, vagy vegyenek maguknak. Kezdő fizetésből s albérleti uzsorát fizetve nem lehet. Igyekszünk munkás- szállásokra elhelyezni ől^et. ha van. (A budapesti munkás­szállásokra nem veszik fel őket azzal az indoklással, hogy nem budapesti illetősé­gűek!) De ez sem végleges megoldás, mert a munkásszál­ló körülményei nagyon hason­lítanak a gyermekvároséhoz. A gyerekek viszont alig várják, hogy belekóstoljanak az önálló életbe. Ez érthető. ★ Süveg Miklós már végzett, egy éve Rákospalotán, a Kis­motor- és Gépgyárban kar­bantartó asztalos, mégis a gyermekvárosban találtuk, műszaki szakkörre — hetente kétszer — visszajár. 18 éves. Órabére 8,50, a túlórákkal együtt keres havi 1700 forin­tot. Munkásszálláson lakik, ezért 140 forintot fizet, a kö­rülményekre nem panaszko­dik, majdnem olyan, mint itt volt, csak kevesebben vannak és idegenek. Mi volt, ami a legváratla- nabbul érte, vagy ami szokat­lan volt, más, mint ahogy el­képzelte ? — A nagyobb fegyelem, pon­tosság. Nincs mellébeszélés, hajtani kell. Hogy munka után azt csinálok, amihez éppen kedvem van. Először nagyon rossz volt, pedig mindenki kedvesen bánt velem, megmu­tatták a gyárat, körbevittek. elmagyarázták, mit és hogyan fogok csinálni. De nem ismer­tem senkit. Most már meg­szoktam. öten vagyunk ott a gyermekvárosból, és nagyon szeretnek bennünket. Azóta új barátja is vau. Nem gyermekváros!. Munka­társa. Varga Vera i ...GS9.K neTtem nírtó GaSCOm

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom