Pest Megyi Hírlap, 1971. április (15. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-11 / 86. szám

1971. ÁPRILIS 11., VASÁRNAP Kmnczy-díj A szép magyar beszédet ju­talmazó Kazinczy-díjat az idén Horváth Sándor Jászai-díjas színművésznek, a veszprémi Petőfi Színház tagjának ítélték oda. A díjat szombat délelőtt adták át a Művelődésügyi Mi- msztériumban. Konferencián A gyermek szabad ideje Az idén hetedik alkalom­mal megrendezett Nógrád me­gyei pedagógiai napok szom­baton befejeződték. Egy hét alatt 25 konferenciát rendez­tek a pedagógia és gyermek- lélektan tárgyköréből, kétezer óvónő, tanító és tanár rész­vételével. Különösen nagy ér­deklődést váltott ki a gyer­mekek szabad idejének fel- használásáról szóló konferen­cia. SsöSimtények PEST MEGYÉBEN TAVALY MAJDNEM HÁROMSZÁZ ÁLLAMI GONDOZOTT GYEREK SZÖKÖTT MEG A NEVE­LŐOTTHONOKBÓL. A SZÖKÉSEK SZAMA ÉVEK ÓTA VÁLTOZATLANUL MAGAS. Feri 16 éves. A gödöllői ka­pitányság fogdájából vezetik fel. Családi körülményei miatt két évvel ezelőtt nevelőotthon­ba utalták. Alkoholista apja rendszeresen bántalmazta. („A pincében egy vaskampóhoz kötött, úgy vert a szíjjal.”) A pomázi intézetből megszökött. Otthon volt egy hétig, majd apja bevitte a rendőrség­re. A kalocsai intézetben egy évet töltött. („Az otthonról, a családról nem beszélgettünk egymással. Ami nincs, arról nem lehet beszélni.”) Kalocsá­ról is megszökött. Hazament, de apja értesítette a rendőrsé­get. Amikor kiengedték az in­tézetből, dolgozni kezdett. Amit keresett, apja elitta. („Ennél az életnél még a bör­tön is jobb. Megtanultam ha­zudni, lopni.”) Egy intézeti szökött barátjával négy ví- kendházat, hét üzletet fosztott ki. Letartóztatták. A pilisi leánynevelő otthon­ban tavasszal megszaporodnak a szökések. A nevelők szerint a szökevények többsége haza­megy. De vannak, akik gale­rikhoz csapódnak, fiúkkal csa­varognak, ahogy ők mondják: egy időre „férjhez mennek". A nevelőotthon kapuját csak éj­szakára zárják be. Tizenöt éves, három éve a pilisi intézet lakója. Időnként megszökik. („Nem rossz ez az otthon, voltam már sokkal rosszabb helyen is. De ha meg­unom, elmegyek. Néha elég egy éles szó, a hántás szinte elhajt innen.”) Családja szo­ciális körülményei miatt vet­ték állami gondozásba. Ha megszökik, egyenesen haza­megy. („Otthon szabadnak ér­zem magam. Azt csinálok, amit akarok. Megengedik.”) A rendőrség mindig otthon talál­ja. . Tizenöt éves. Kétéves kora óta állami gondozott. Édesany­ját nemrég ismerte meg. („Nem volt nagy öröm Másnak kép­zeltem.”) Csendes, zárkózott típus. Egyetlen szökése volt. Anyja nem jött el hozzá, ő ment meglátogatni. („Kíváncsi voltam, hogyan él. Teljesen le- züllött. Részegeskedik, férfiak­kal jár. Inkább meg se ismer­tem volna.”) Szökevény társnői sokat mesélnek élményeikről: szórakozásokról, csavargások­ról. ö nem akar szökni többé. Tizenhat éves. Notórius szö­kevénynek ismerik. Hat éve állami gondozott családi kö­rülményei miatt. („Anyu ren­des volt, apu ivott, a pénzen mindig hajbakaptak.”) Az in­tézetből mindig hozzájuk megy. Több szökött lánnyal egy pili­si galeriba keveredett. („Vásá­rolni voltunk a faluban. Jött egy srác, azt mondta, tetszem neki. Elmentem vele ...”) A banda tagjait később több­rendbeli erőszakos nemi közö­sülés vádjával bíróság elé ál­lították. Áldozataik visszatér­tek az intézetbe. A pilisi nevelőotthon kas­télyépületében szépen beren­dezettek a hálók, hangulatosak a társalgók. Az iskola modern* tantermei virágokkal díszítet­tek. A szövőmühelyben export­ra készítenek faliszőnyegeket, munkájukért pénzt kapnak. Az intézet szép és otthonos. A ka­pura valaki krétával azt írta: Kolostor. Tizennégyen szökés­ben vannak. A rendőrség ifjúságvédelmi szakértője: — Évenként sok száz állami gondozott hagyja el az intéze­teket. Visszatérnek otthonuk­ba, ahonnan éppen azért emel­ték ki őket, mert szellemi-fizi­kai fejlődésüket veszélyeztette a szülői bánásmód. Ennél is rosszabb, ha fiatalkorúak bű­nözőcsoportjaiba kerülnek, s esetleg maguk is bűntetteket követnek el. Csupán a szökést azonban büntetni nem lehet. A nevelőotthonok nem börtönök. A rendőrség felkutatja, és visszaszállítja a szökevénye­ket az intézetekbe. A szökések nagy apparátust mozgósítanak, s ez költséges. Az otthonokba rendszeresen ellátogatnak a rendőrség ifjúságvédelmi szak­emberei, s a notórius szökevé­nyek írásbeli figyelmeztetésén kívül a meggyőző szó erejével próbálnak hatni rájuk, segítve ezzel a nevelők munkáját is. Ez a megelőzést szolgáló tevé­kenység azonban csak egyik módja lehet a szökések csök­kentésének. Dr. Majláth György igazság­ügyi pszichológus szakértő: — A szökevények problé­mája is azt jelzi: intézeti ne­velési módszereinket korsze­rűbbé kell tenni. Az állami gondozott gyerekek súlyos ér­zelmi-értelmi terheléssel ke­rülnek az intézetekbe. A szö­kevényeknél — tapasztalataim szerint — ez még fokozottab­ban jelentkezik. Távol a szü­lőktől, gyakran idealizálódnák a hazai viszonyok, ezért szök­nek vissza otthonukba, ahol újra rombolóan hat rájuk a zilált családi élet. Vagy a sza­badság és szabadosság vágya a galerikhoz hajtja őket, s áldo­zatokká válnak. Miután vissza­kerülnek az intézetbe, több­nyire csak szemrehányás várja őket, intézményesen kapják a tiltást. Ez önmagában azonban nem elég. Sokkal célraveze­tőbb többet foglalkozni ezek­nek a gyerekeknek az érzelmi életével, velük együtt „feldol­gozni” múltjuk káros élmé­nyeit, vagyis: az egyéni és csoportos pszichoterápiái keze­lés módszereivel befolyásolni őket a jóra. Ehhez a munká­hoz viszont a jelenleginél több, képzettebb szakember szüksé­ges. Az otthonokból tehát nem a szép berendezés, ruha, a jó ellátás hiányzik, hanem az ed­diginél hatásosabb nevelési módszer... Tény: az állami gondozotta­kért már sokat tettünk, de a szökések száma változatlanul magas. Szitnyai Jenő Derkovits­ösztöndíjasok kiállítása Szombaton megnyitották a Derkovits ösztöndíjasok kiállí­tását Szombathelyen. A pro­letár festő szülővárosa ezúttal másodszor ad fórumot a tehet­séges fiatal képzőművészek­nek. Tíz ösztöndíjas festő, gra­fikusművész és szobrász hu­szonöt alkotása látható az új Derkovits-városrész hasonnevű általános iskolájában. A Műcsarnok kamaratermé­ben tegnap öt fiatal alkotó- művész mutatkozott be közös tárlaton. Több tucat táblakép, kisplasztika és szobor ad be­tekintést a fiatal művészek alkotóműhelyébe. Fővárosi színliazi esték , Élj tiszta tű A kialvó fényű, elcsendese­dő nézőtéren felhangzanak — magnószalagról — a költő sza­vai. Elgondolkodó, akaratlanul is tanító, bölcs egyszerűségű közlésként A tavaly — a kö­zeli napokban egy esztendeje —, élete delelőjén, alkotóked­ve, munkássága teljében, 46 éves korában elhunyt Váci Mihály hitvallásszerű mon­datai, gondolatai: az emberi, a költői helytállásról, hivatás­ról. A néhány mondat lehet­ne akár ars poetica is, de több annál, mert a költői magatar­táson túl emberi magatartást is sugároz, a közéleti, közös­ségi emberét. Amilyennek va­lójában minden embernek len­nie kell — a költőnek külö­nösen. A budapesti Irodalmi Színpad Váci Mihály estjének végén ismét a költő szól a kö­zönséghez. E két, szinte sze­mélyes erejű találkozás közötti két órában pedig kitűnő mű­veszek tolmácsolásában hang­zik el a Köváry Katalin szer­kesztette és rendezte műsorban Váci pályafutásának legszebb, legmaradandóbb (ha egyálta­lán illő és kifejező ilyen rang­sorolás) költeményeinek egy csokra. Az „Élj tiszta tüzeidben” Váci-sorokat címében idéző est — már amennyire ez az adott Időn belül lehetséges — átfogó képet kívánt nyújtani a „százhúszat verő szívvel” élt (oly keveset, talán azért is oly nagy lobogássa! élt) köl­tő oevre-jéről, felvázolva élet­útját és felvillantva költésze­tének sokszínű világát, a lírá­tól, a gondolati — mindenek­előtt közéleti elhivatottságú, elkötelezettségű — verseken át szatirikus megnyilvánulá­saiig, amelyeknek középpont­jában híres Bürokronézia cik­lusa áll. A műsor első része inkább a csendesebb, a szü­lőföldet idéző, a nyírségi tá­jat, a nyírségi emberben az egész hazát építő, a dolgos honfitársakat magához ölelő költőt ismerjük meg, aki „mint akác a forgószélben" éli, küz­di életét. A második részben izzik igazán föl a közélet első soraiban „országos alkalma­zottként” helytálló, harcoló, pörlekedő, az indulásához, né­péhez ezer szállal kapcsolódó költő férfias zengésű, mély- húrú költészete. (Csúcspont ebben a részben a Mohos vö­dör és A mi ereklyéink — Keres Emil, illetve Szentpál Mónika előadásában. Halljuk a költőtársak egy- egy emlékezését is, mindenek­előtt Illyés Gyuláét (aki Si­mon István társaságában ma­ga is részt vett a premieren), az útnak indító első versek­ről, melyeket neki küldött el Váci Mihály. Érdekes újdon­ság volt a gitáros, furulyás, három tagú Kaláka Együttes, amely néhány Váci-vers (Sze­líden, mint a szél; Tenyérbe, ökölbe; Szabadon stb.) népi dallamokkal átszőtt, beat-es megzenésített változatéi adta elő, stílusos hangulati azono­sulással. Keres Emil ismert sallang- talan, megkapó közvetlenségű versmondása, Bánki Zsuzsa meleg színezésű, tiszta értel­mezésű tolmácsolása és a fia­tal Fodor Tamás csendes, lágy fütöttségű előadásmódja volt különösen kiemelkedő, vala­mint Mikes Lillának a szati­rikus mondanivalót pompásan megelevenítő, célbaitaláló mű­vészete. Az est többi részt­vevője (Bozóky István, Verdes Tamás, Szentpál Mónika, Csi­kós Sándor) is harmonikusan szolgálta az Irodalmi Színpad szép törekvését. A sima, egyszerű színpad­képben a költő grafikus öccsé- nek, Váci Andrásnak balla­dái kifejezésmóddal megalko­tott metszeteit láthatjuk, s a színház előcsarnokában is megszemlélhetjük műveinek kis összeállítását. L. Z. 9 . Operett-nyitány • A Somossy-ház • Oliva hercegnő ® Kétszer áprilisban Nyit a színház. Költözik újjávarázsolt régi helyére. Esténként már ott fénylik, viliódzik a legyező formájú fényreklám — Fővárosi Ope- rettszínház. Napközben üveg­ajtaján átsejlik az ízléssel, mértéktartással aranyozott, bí- barkárpitozott előcsarnok. A fal — indonéz faburkolattá, a padló olasz borítású, a csillár csehszlovák, a tükör, az üveg belga, a színpadon osztrák dí&zletemelőgépek. Huszon­négy hazai és hat külföldi vál­lalat dolgozott az átalakítás négy éve alatt az operettszín­házban. A dohánybama kárpittá széksorokban 1017 NÉZŐ i .....•••-' • fog lalhat helyet. Megszünteti ték a páholyokat, az erkély összefüggő széksoraiból jól látni a színpadra. Gombnyo­másra fényárban úszik a szín­ház — s most próbálják ki, hogy működik a klímaberen­dezés —, hűt-e, fűt-e megfe­lelően. Szabályozni tudják a színháztér páratartalmát. Hid­raulikus berendezés emeli ki­be a díszletfalakat, ereszti le a vasfüggönyt. A forgószínpad 12 méter át­mérőjű; átépítették a zenekari árkot, valamivel előbbre hoz­ták a színpadot, az új hango­sító berendezés kiküszöböli a géphangot, a nézőtér faburko­lata jó akusztikai hatást biz­tosít. A hajdani szecessziós épület kívül-belül megtartotta eredeti stílusát, a mennyezet stukkó díszeit, szobrait, csak mérsékelten, szordinóra fogot­tam A kevesebb aranyozás, díszítés — több, szebb. A hallban, a lépcsőfeljáró­nál két márványtábla a szín­JEGYZET Posta — parlagon? noha négy kellett volna, és védtelen, mert sem kerítése nincs, sem rács a tágas iker­ablakán. Mindkettő elkelt vol­na pedig itt, ahol 16—18 mil­lió forint fordul meg havonta! Az öreg posta mellett szol­gálati lakás áll. Az újhoz nem terveztek. Ha éjszaka valami történik, senki sem lesz a kö­zelben, aki észrevegye. Az öreg postán LB 25-ös kézikapcsolású telefonközpont működik. Ne tessék mosolyog­ni, forradalmi újdonság volt ez — Puskás Tivadar korában! Most bármelyik postamúzeumi vezető megnyalná utána a tíz ujját. Az új postára mégis, ugyanilyet szándékoznak be­szerelni. Mindenki tudja, hogy kapcsolása lassú, kezelése ne­hézkes, az egész masina kor­szerűtlen, de mit lehet tenni? Az igazgatóság csupán 1975-re ígéri nagyobb kapacitású, mo­dem központ beszerelését. Az öreg posta kiszolgálta az idejét. S most megsüppedt te­teje alól kaján ablakszemekkel lesi, hogy mi lesz az utódá­val. Így les már négy hónapja. S vajon még meddig? — nyíri — ház múltját idézi. Az egykori orfeum alapítóinak, építőinek nevét vésték arany betűkkel a márványba. A MÚLT SZAZAD utolsó éveiben, „amikor még az aranyifjúság az orfeumba járt, Traján Vili volt a leg­népszerűbb gyerek az éj ko­molyabb hölgyei körében, benn a nagyszakállú Munczy Lajos vonta a könnyed francia san­zont, és a télikert falán fris­sek voltak a pohártörés nyo­mai a legendás pezsgős éjsza­kákból, midőn a Pomery pa­takban folyt és ezer forintot elverni egy éjszakán olyan megszokott dolog volt a So- mossy-házban ...” írja Krúdy. A Somossy-ház, a Nagymező utcai orfeum a millenniumi kor pampájával, szemet gyö­nyörködtető csillogásával von­zotta vendégeit. Azt mondják, a mulatásra Somossy tanította meg Budapestet; együtt ivott, mulatozott vendégeivel. Nagy esték, pezsgős úri murik szín­helye volt az Orfeum. Faluk, óriás birtokok kerültek dobra Munczy Lajos zenekísérete mellett. A mulatozások nem­csak a vendégek vagyonát vit­ték el, hanem Samossy-ét is, ÍJJ TULAJDONOSOK jöttek. 1922 nyarán operett színházzá alakították az épü­letet, decemberben pedig Hel- tai Jenő lelkes-szépségű avató­versével és Földes—Buttykay: Oliva hercegnő című operett­jével megnyílt a Fővárosi Ope­rettszínház. Roboz Irrire, Fa- ludi Sándor, Kabos Gyula, Se­bestyén Dezső, Bárdos Artúr és mások igazgatták a színhá­zat. 1945 tavaszán — április 5-én — a Csárdáskiránynővél és Honthy Hannával újból meg­nyílt a színház. S mi mással nyithatna most, április 17-én, 26 év múltán, mint a Csárdás- királynővel és Honthy Hanná­val. Kádár Márta Amikor bélyegvásárlás szán­dékával beléptem a bugyi postahivatalba, még nem gon­doltam, hogy a téma a postán hever, csak le keü érte ha­jolni. Utoljára gyermekkoromban, a városligeti Liliput Színház­ban láttam ilyen méreteket, mint ebben a postahivatalban. Ám, ami ott kulissza volt, fes­tett világ, az itt maga a szű­kös valóság. Parányi előtér, parányi ügyfeleknek, aprócs­ka munkahely, liliputi tiszt­viselőknek. A baj csak az, hogy sem a postai dolgozók, sem az ügyfelek nem kis méretre ké­szültek, így aztán egymás he- gyén-hátán szoronganak. Kis helyen — sofc jó ember. Az íróasztalok mellett csak lélegzetvisszafojtva, behúzott hassal lehet közlekedni; a megtelt postazsákokat bakug­rással kerülgeti, aki bírja. A helyiségek sötétek, levegőtle­nek, egy szemfüles KÖJÁL- orvos szaktanulmányra való tapasztalatot gyűjthetne itt. Alig várom, hogy kimenekül­hessek. Néhány házzal arrébb, az utca túloldalán takaros új épület hívja magára a figyel­met. Belesek az ablakán — üres. Immár negyedik hónap­ja, december 20-án lezajlott műszaki átadása óta — kapom a felvilágosítást. Ja, hogy mi lesz itt? Természetesen, az új postahivatal. Persze, ahhoz előbb be kell rendezni: bú­torokkal, páncélszekrénnyel, nyilvános telefonállomásokkal, távbeszélőközponttal satöbbi. Aztán, ha majd mindez elké­szül, akkor... akkor már csak a sorshúzás van hátra. Aki a fekete golyót húzza, az őrkö­dik éjszakánként a posta előtt. A takaros házikó ugyanis tipikus újszülött: kicsi és véd­telen. Kicsi, mert mindössze három munkahellyel készült. Madártojás-gyűjtemény “■ssrs?;. ” 0*1 i ti tudományi Egyetem kihelyezett mezőgazdaság-tudományi karának állattani tanszé­kére került Kapós Pál rajkai pedagógus nagy értékű madár­tojás-gyűjteménye. A zömmel a Szigetközben élő 118 madár­fajtól mintegy 1200 tojásból álló tájjellegű gyűjteményt főleg az oktatásban hasznosítják.

Next

/
Oldalképek
Tartalom