Pest Megyi Hírlap, 1971. április (15. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-09 / 84. szám

1971. ÁPRILIS 9., PÉNTEK rt»T *f ti. » M V; lap Kongresszus előtt Érdekképviselet, minden területen Beszélgetés dr. Dobi Ferenccel\ az SIMT vezető titkárával Ismeretessé vált: május ele­jére összehívták a szakszerve­zetek országos kongresszusát. A kongresszust sokrétű előké­szítő munka előzte meg. Újjá­választották a szakszervezetek valamennyi tisztségviselőjét, bizalmiakat, műhely- és osz­tálybizottságokat, szakszerve­zeti bizottságokat és vállalati szakszervezeti tanácsokat, a szakmai megyebizottságokat s végül a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsát. Munkatár­sunk felkereste dr. Dobi Fe­renc elvtársat, az SZMT veze­tő titkárát, hogy a szakszerve­zeti munka e fontos esemény- sprozatának tapasztalatairól interjút készítsen. — Egészében hogyan értékeli az SZMT elnöksége a lezaj­lott választásokat, a legfőbb tapasztalatokat? — Minden tekintetben jobb­nak, tartalmasabbnak, mint a korábbi, ezt megelőző válasz­tások voltak. Megnőtt a szer­vezett dolgozók politikai ér­deklődése — amit bizonyít, a felszólalók száma 22 ezer kö­rül volt —, igényesebbek let­tek, többet követelnek azoktól, akiknek bizalmukat megadják. A választások demokratizmu­sa, titkossága szinte kivétel nélkül mindenütt érvényesült, mindössze négy olyan hely akadt, ahol meg kellett ismé­telni a taggyűlést különböző hibák, mulasztások miatt. — Milyen kérdésekkel fog­lalkoztak leginkább a felszó­lalók, gondolok akár helyi, akár általánosabb témákra? — Sokan sürgették a jobb tájékoztatást, s elsősorban nem is az országos, hanem a helyi dolgokról. Majdnem mindenütt szó esett —j -bírálólag, sürgető- leg — a munkakörülmények­ről, javításuk szükségességéről, a gazdasági vezetés és a szak- szervezetek közötti, olykor zök­kenőktől sem mentes kapcsola­tokról, a műszaki fejlesztés­ről és az újítómozgalomról, akár fölsorolhatnám az élet minden területét, mert — s ezt nagy pozitívumnak tartjuk — a szervezett dolgozók figyelmét semmi nem kerüli el. «— Akadtak- e olyan bírálatok, amelyeket „fölfelé’» címeztek, azaz a megoldás helyben alig­ha lehetséges? — Szép számmal hangzottak el ilyen észrevételek, javasla­tok is. Gondolom, nincs mód arra, hogy akárcsak tőmonda­tokban is, valamennyi fölsorol­jam. Példákat említek csupán: több nagyvállalat gyáregységé­ben bíirálták a nagyvállalati szakszervezeti bizottság mun­káját, mert nem törődik a gyáregységek helyzetével elég­gé, nem kéri ki az ott dolgo­zók véleményét, jogos kíván­ságaiét figyelmen kívül hagyják. Továbbá: sok véle­mény hangzott el a bérezés, a bérpolitika ellentmondásairól, feszültségeiről, több olyan szakma van, ahol általános rendezést szeretnének elérni. — Voltak irreális követelések is, akadt hangulatkeltés? — Nem! Józan, mérlegelni tudó, tárgyilagos, a lehetősége­ket tiszta fővel fölmérő ma­gatartás jellemezte a tagságot. Annak a fölismerésnek a gya­korlati érvényesítése, hogy az érdekképviselet nem egyenlő egy-egy szűk, helyi, csoportér­dek mindenáron való erőlteté­sével, hanem magába foglalja a kisebb és nagyobb közössé­gek érdekeinek összehangolá­sát, az ésszerű sorrend kiala­kítását. — Maguk a választások milyen fő tapasztalat leszűrését tették lehetővé? — A legfontosabb: megnőtt a nők, a fiatalok, a fizikai dol­gozók aránya a választott tisztségekben, s ez nagyon ör­vendetes. S nemcsak a helyi szakszervezeti testületekben, hanem a megyei bizottságok­ban s magában a Szakszerve­zetek Pest megyei Tanácsában is. Egyetlen példát említek csupán. A szakmai megyebi­zottságok 161 tagja közül — az 1967-ben lezajlott választások alapján — a nők száma 46, a fizikai dolgozóké 13, a 30 éven aluliaké, azaz a fiataloké mindössze kettő volt. A mosta­ni választásokon a 197 megyei bizottsági tag közül 80 nő, 52 fizikai dolgozó s 38 a fiatal. Gondolom, e néhány szám is kifejezi, hogy a szakszerveze­tek nemcsak munkájukkal, ha­nem magával a képviselettel is igyekeznek minden területet, korcsoportot összefogni, s ahogy a munkában, úgy a kép­viseletben is a nőknek megfe­lelő szerepet juttatni. — Sokan voltak olyanok, akik korábban tisztséget visel­tek, de most nem kapták meg újra a társak bizalmát? — Néhány helyen megtör­tént, hogy a többség új embe­rekből került ki, s ennek na­gyon egyszerű oka volt: az elő­zők nem végezték el tisztessé­gesen azt, amit vállaltak. Ál­talánosságban azonban nem ez volt a jellemző, a cserélődés egészséges mértékű, szükséges frissítésként fogható fel. Az azonban biztos, hogy a jövőben a tagság nagyobb igényekkel bírálja el a tisztségviselők munkáját, mint tette eddig. — A választások, s a vele já­ró gyűlések természetesen. — és elsősorban — nem formai, technikai feladatokat voltak hi­vatottak megoldani, hanem po­litikai fórumként kínálkoztak. Beváltották-e az ilyesfajta vá­rakozásokat? — Teljes mértékben. A szer­vezett dolgozók hitet tettek a párt politikája mellett — hi­szen a választások a X. kong­resszust közvetlenül követő időben kezdődtek, rendkívül friss volt tehát a hatás —, a szocialista építőmunka javítása mellett. Ugyanakkor politikai fórumként használták fel a gyűléseket arra is, hogy rámu­tassanak a visszás jelenségek­re, a helyes politika helybeni alkalmazásának zökkenőire, olyan akadályokra, amelyek el­hárítása a közös ügyet, az or­szágépítő munka ügyét lendíti előbbre. — Tükrözték-e a taggyűlé­sek, küldöttértekezletek azt a megváltozott helyzetet, amelyet a szakszervezetek új feladatai, megnőtt szerepköre alakított ki? — A tagság nagy figyelem­mel kísérte mindenütt, hogyan élnek a szakszervezeti testüle­tek megnőtt jogaikkal, na­gyobb lehetőségeikkel, s he­lyesen állapították meg: a jö­vőben még bátrabb, kezdemé­nyezőbb, önállóbb munkára van szükség. Kiderült ugyan­is, hogy rendkívül bonyolult­nak tartott s hosszú ideig hú­zódó problémák helyben, kö­zös összefogással megoldhatók. Ez megint új vonás, a helyi kezdeményezés, a saját erő előtérbe kerülése. — Az elmondottak nagy ré­sze értelemszerűen program a következő Időszakra, hiszen a Kellemes húsvéti ünnepeket kíván és különlegesen finom, ízléses AJÁNDÉK DÍSZDOBOZOKAT, sok mós édességet, és egy-egy csésze illatos, zamatos AU BABA AMIGO ORIENT MOKKA kávét kínál minden kedves vásárlójának c MAGYAR ÉDESIPAR választásokon elhangzottak sorsát — gondolom — figye­lemmel kísérik. — A programot teljessé ter­mészetesen a szakszervezetek májusi kongresszusa teszi majd, de a helyi teendők irá­nyát, sorrendjét a választáso­kon elhangzottak figyelembe­vételével szükséges kimunkál­ni. A Szakszervezetek Pest megyei Tanácsa megfelelő in­tézkedéseket tett és tesz, hogy a szakszervezeti testületek mindenütt dolgozzák fel a vá­lasztásokon elhangzottakat. Mert igaz ugyan, hogy a vá­lasztások lebonyolítása nagy munka volt, ám még igazabb, hogy a teendők serege most következik valamennyiünk, minden szakszervezeti tisztség- viselő számára — mondotta végezetül dr. Dobi Ferenc. M. O. A párt határozott, a kormány cselekedett (4) Szándékok és forintok A párt IX. kongresszusa ha­tározatában a többi között megállapította: „Megértek a feltételei annak, hogy oérrend- szerünket tovább javítsuk. A bérkategóriákat úgy kell sza­bályozni, hogy azokban jobban kifejeződjék a nehéz fizikai, a kvalifikált és a nagyobb fele­lősséggel járó munka megbe­csülése. A vállalat dolgozói egyéni és kollektív erőíeszités- sel emeljék a vállalati jöve­delmezőséget, s ehhez az ed­diginél jobban kapcsolódjék saját személyi jövedelmük, egyszersmind meg kell terem­tenünk a növekvő és diffe­renciáltabb igények kielégíté­sének feltételeit." Az útmuta­tás ismét világos, ám a csele­kedeteik ebben az esetben ke­vésbé egyértelműek, mint ko­rábbi témáinknál. Igaz, 1966 —1970 között az egy keresőre jutó reálbér 18 százalékkal növekedett, s a termelőszövet­kezeti parasztság jövedelme országos átlagban eléri» a munkásokét. Ám az is Igaz, hogy ma már — a vállalati bérpolitika előtérbe kerülésé­vel — elsősorban nem a kor­mányintézkedések, a nagy, ál­talános, sok rétegre, foglalko­zási ágakra kiterjedő bérren­dezések alkotják a követendő utat. Gondok, ellentmondások, szakmák közötti és szakmán belüli bérfeszültségek ellenére öt esztendő alatt a lakosság bér és bérjellegű pénzbevéte­lei jelentős mértékben emel­kedtek. 1965-ben ezek a bevé­telek 75,7 milliárd forintra, 1967-ben 87,2, 1969-ben 101,1 milliárdra rúgtak, s 1970-ben további hét százalékkal növe­kedtek. A bér és bérjellegű bevételek gyarapodásának — több más tényező mellett — nagy szerepe volt abban, hogy míg 1967-ben a népesség 9.3 százaléka tartozott a aavi 600 forint alatti jövedelműek cso­portjába, addig 1969-re ará­nyuk 6,3, 1970-ben őt száza­lékra csökkent. Ugyancsak mérséklődött azok aránya, ahol az egy főre jutó jövede­lem 600—1200 forint között mozog, s emelkedett azoké, akik ennél többet élveznek. Képviselőjelöltek a ráckevei körzetben Egyező adottságok, ambíciók # Kérem, mutassa be kép­viselőjelölt-társát. Dörnbach Péter: Gyerekko­rom óta ismerem Lacit Barát­ságunk, illetve ismeretségünk az általános iskolában kötő­dött, Laci két évvel felettem járt. Később elment ipari ta­nulónak, két év múlva én is ugyanebbe az intézetbe kerül­tem. Lacinak már híre volt: milyen kitűnő tanuló. Laci 1955-től a Pestvidéki Gép­gyárban dolgozott, 1956-ban én is ott vállaltam munkát. Most már nemcsak mint lakó­helyi barátot, de mint munka­társat is megismertem. Laci kezdetben csoportvezető lett, egészen fiatal korában, aztán művezetőhelyettessé, üzem- technikussá, később üzemveze­tő-helyettessé nevezték ki. Vígh László: Amikor segéd lettem, megtudtam, hogy Pé­ter is ugyanarra a szakterü­letre került. Barátom kitűnő bizonyítvánnyal fejezte be a szakmunkástanuló éveket, majd a Pestvidéki Gépgyárban ő is kiváló munkájának kö­szönhette, hogy művezető lett. • Milyen tulajdonságokat becsül képviselőjelölt-társa jellemében? Vígh László: Péter már gyerekkorában Is nagyon em­berszerető volt. Szolgálatkész, önzetlen és ezt a jó tulajdon­ságát a munkahelyén is kama­toztatja. Dörnbach Péter: Laci tulaj­donképpen sikerét magatartá­sával érte el, vezető beosztá­sában emberi és lelkiismeretes a beosztottaival. 0 'elyek a legfőbb hibáik? Dörnbach Péter: Hogy mi Laci legfőbb hibája? Nem tu­dom. Önmagámról: Az új „po­zícióban” meg kellene egy ki­csit változnom. Zárkózott va­gyok, egy országgyűlési kép­viselőnek nagyobb önbizalom­ra, az emberek között jobb mozgáskészségre van szüksé­ge. Vígh László: Talán Péter hibamentes, a legrosszabb in­dulattal sem tudnék rosszat mondani róla. Én is elég zár­kózott vagyok, szinte köteles­sége egy közéleti embernek hogy ezen változtasson. 0 Közéleti munkásságuk? Diornbach Péter: Laci aktív KISZ-tag volt, négy éven át KISZ-titkári funkciót töltött be, a szakszervezetnek évek óta tagja. Mindketten párton- kívüliek vagyunk. Laci az új­falusi Vörös Meteor labdarú­gócsapatának volt tagja, csa­patkapitánya, tavaly még ak­tívan focizott. Vígh László: Péter KISZ- tag volt, a szakszervezeti mű­helybizottság aktivistája, so­kat tesz a szocialista brigád- mozgalomért. Egyébként aszi­Dornbach Péter getújfalui sportkör budapesti képviselője. 0 Milyen közéleti tapaszta­latokkal a tarsolyukban ké­szülnek választókerületük képviseletére? Dörnbach Péter: Bármelyi­künk lesz a képviselő, nehéz feladat vár rá. Az egyéni problémák az országos igé­nyek növekedésével egyre fo­kozódnak. Súlyozni kell tehát a kéréseket, segíteni megvaló­sításukat, illetve meggyőzni az embereket arról, hogy bár amit kérnek^ az jogos, de mai lehetőségeink még nem teszik lehetővé a megoldást. , Vígh László: A közéletben sók gyakorlatom nincs, mű­szaki problémák között töltöt­tük időnket. Fontos feladatom­nak tartom — ha személye­met érné a megtiszteltetés —, hogy tájékozódjam, megis­merjem a feladatokat, s a tör­vények figyelembevételével a lehetőségekhez mérten maxi­málisan segítsek. Sokszor ki szeretném kérni a községek párt- és állami vezetőinek ta­nácsait. 0 Milyen feladatokkal lát­ták el önöket a jelölőgyűlé­sek, a réteggyűlések választó- polgárai? Dörnbach Péter: Van már feladat. Először azonban ön­magunkat kell „helyre tenni”. Megismerni a problémákat és a lehetőségeket, hiába képze­lünk mi el bármi jót, felelőt­lenül nem fogok ígérgetni. Vígh László: A jelölő- és ré­teggyűléseken, a gyűlések előtt és után sokan kérték: ebben- abban majd segítsek. Most is, megválasztásom esetén pedig fokozottan arra törekednék, nehogy megrendüljön bennem a választópolgárok bizalma. Q Hogyan kívánnak dol- razni a legfontosabb állam­•‘"!mi fórumon, az ország­úé ben? [Dörnbach Péter: Az ország­Vígh László gyűlésben különböző szakbi­zottságok működnek, előkészí­tik a törvényjavaslatokat. Ezt a munkát legalább annyira lényegesnek tartom, mint a helyi ügyek intézését. Vígh László: Az országos problémák szem előtt tartása döntő. Ügy szeretnék dolgoz­ni, hogy minden szavazatom­ban a társadalmi érdekéje el­sőbbsége legyen a meghatáro­zó. 0 Hasonló az életútjuk, a munkásságuk, talán nem túl­zás: még a gondolkozásuk is. Vajon hogyan döntenek ket­tejük között a választópolgá­rok? Vígh László: Ezen gondol­koztunk. Nehéz lesz azoknak dönteni, akik ismernek ben­nünket, jó és rossz tulajdonsá­gainkat, annyira egyformák vagyunk. Talán sokan a sza­vazóhelyiségbe is bizonytala­nul mennek. Biztos vagyok abban, hogy rendkívül kis kü­lönbség lesz kettőnk között, egy-két százalék fog dönteni. Dörnbach Péter: Nagyon szoros lesz a versengés. Bizo­nyára a szimpátia is fontos szerepet kap a választásnál, s a szerencsének is lesz jelentő­sége. 0 Ha jelölttársa lesz a kép­viselő, milyen tanácsokat ad felelősségteljes munkájához? Vígh László: Ha Pétert vá­lasztják meg, bennem harag­nak még a szikrája sem lesz, Én szeretnék neki elsőnek gra­tulálni. Legfontosabb taná­csom: nehogy eljátssza a bi­zalmat. Legyen megfontolt és tájékozott. Dörnbach Péter: Ha Laci lesz a képviselő, azt mondom: nagyon jó kezekbe került ez a tisztség. Bennem sem lesz semmilyen rossz érzés. Azt ta­nácsolom Lacinak, legyen mi­nél többet az egyszerű embe­rek között, nyerje és tartsa meg bizalmukat. F. P. Ne feledjük persze, hogy az áremelkedések levonnak vala­mennyit a pénzbeni gyarapo­dás hasznából, de ennek elle­nére a reálbér emelkedése — azaz a vásárlóértékre átvált­ható növekedés — 1969-ben öt, s a múlt esztendőben négy százalék volt. A tényék tehát egyértel­műek. Ezt az egyértelműséget azonban, úgy tűnik, helyben nehezebb észrevenni, mint ipari, megyei vagy akár orszá­gos összességben. Mert például a Csepel Autógyárban, ahol a pártbizottság és a szakszerve­zeti bizottság alapos vizsgálata és felmérő munkája nyomán jelentős bérrendezést, ponto­sabban emelést hajtották vég­re a női dolgozók körében, az általánosságban helyeselt in­tézkedést jó néhányan helyte­lenítették, mondván, mién nem mások kaptak. A mások. a fiatalok, a törzsgárdaitagok stb., attól függően, hogy ki éppen melyik csoportba tarto­zott. Továbbá: az a helyes elv, hogy a több és minőségi­leg jobb munkát végző jöve­delme nagyobb _ mértékben emelkedjék az átlagosnál, a Magyar Selyemipar Vállalat váci bélésszövő gyárában nagy vitát váltott ki, mert egysze­riben megnőtt a keresetek közötti különbség, s ezt azok tartották sérelmesnek, akik szavakban a differenciálás hí­veinek vallották magukat. S a példák így sorolhatók tovább. Mert miközben a keresetek emelkedtek, 1966—1970 között nem kevesebbel, mint hét szá­zalékkal csökkent a szocialista iparban a teljesítménybérben ledolgozott órák száma, s he­lyükbe az időbér került... A bérszintek továbbra is eléggé kiegyenlítettek, s ezért a bér­ben rejlő húzóerő csak csekély mértékben érvényesül. 11 A keresetek, ha nem is lát- ványósan, de folyamatosan emelkedtek a legutóbbi esz­tendőkben. A szocialista ipar­ban foglalkoztatottak havi át­lagkeresete 1833 forint volt 1966-ban, 1919 forint 1968-ban, s 2102 forint 1970-ben. A mun­kások havi átlagkeresete az évek hasonló sorrendjében 1773, 1849, 2026 forintot tett ki, Ha most azt nézzük, hogy me­lyik iparág fizeti a „sztárgá­zsit”, az első helyen érthetően a bányászatot találjuk, 3008 forint havi átlagkeresettel. A legalacsonyabbat — a kézmű- és háziipart figyelmen kívül hagyva — a textilruházati ipar nyújtotta, 1898 forinttal. A havi átlagkeresetek növeke­dése 1966—1970 között gyors­nak mondható a gépiparban — a közlekedési eszközök gyártásában például az 1966. évi 1868 forintos havi átlag 1970-ben 2165 forintra emel­kedett —, közepesnek az építő­anyag- és vegyiparban, lassú­nak a könnyűipari ágazatok többségében. (Az előbb már említett textilruházati iparban 1560 forint volt a havi átlag- kereset 1966-ban, s 1698 fo­rint 1970-ben.) Az minden te­kintetben indokolt, hogy a népgazdasági érdekeknek meg­felelően a legdinamikusabban fejlődő ágazatok a bért is az átlagnál erőteljesebben növel­hessék. Az már kevésbé, hogy még ezeken az ágazatokon be­lül is hódít az egyenlősdi, a mindenkinek egy keveset... Az utóbbi esztendőkben vég­rehajtott bérrendezések — így a többi között az egészségügyi személyzet egy részénél meg­valósított emelés —, valamint a tervezették — így a peda­gógusoké — föloldottak, illet­ve föloldanak majd feszültsé­geket. Ám a párt IX. kong­resszusán elhangzott útmuta­tás, amit bevezetőben idéz­tünk, semmit nem vesztett ak­tualitásából, s ezt elsősorban a termelő ágazatokba^ a vál­lalatoknak kell fölismerniük, megérteniük és — követniük. Mészáros Ottó (Következik amit a rövidítés rejt) a

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom