Pest Megyi Hírlap, 1971. április (15. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-08 / 83. szám

1971. ÁPRILIS 8., CSÜTÖRTÖK 4 ‘^Ciriap Most segítsetek, tatárszentgyörgyiek! Megvalósul a húszesztendös álom Huszonötezer ember Beszélgetés a Szőnvi István Emlékmúzeum igazgatójával Essünk túl a nehezén, kezd­jük azzal, ami nincs. A szép nevű Tatárszent- györgynek még sohasem volt művelődési háza. Egyszer, az ötvenes évek közepén már úgy látszott, teljesül a helybeliek régi vágya: felépül a kultúra hajléka. Széles körű társadal­mi akcióval szétbontottak egy régi uradalmi magtárat, hogy használható anyagából, a köz­ség pénzéből és a lakosság ösz- szefogásával tető alá kerüljön a művelődési ház, ám az anyag lassacskán eltűnt, a pénz elfo­gyott, s az építkezésből semmi sem lett. Nincs Tatárszentgyörgyön mozi sem. Vagy húsz évig hol itt, hol ott vetítettek filmet, magánházban, kocsmahelyi­ségben, aztán 1963 óta az is megszűnt. Tűzveszélyes volt a terem, be kellett zárni. Nincs eszpresszó, nincs táncterem, ahol a fiatalság szórakozhatna. A régi ÁFÉSZ-presszót a KÖ­JÁL bezáratta, s nem ok nél­kül: sem folyó víz, sem meg­felelő higiéniai körülmények nem voltak. Az italbolt nagy­termét — amely azelőtt ott­hont adott a báloknak, táncos összejöveteleknek — tavaly átépítették, közétkeztetési cé­lokra. Az pedig a báloknál mégiscsak fontosabb. A KISZ-eseknek nincs sa­ját otthonuk. Az a mintegy öt­ven fiatal, aki ifjúkommunis­tának vallja magát, a párt­ház egyik szobáján osztozik a többi tömegszervezettel. Tatárszentgyörgyön még so­hasem volt színházi előadás. A fiatalok Kunpeszérre járnak át az Üttörő Szakszövetkezet te­herautóján a Déryné Színház előadásaira. Végül, de nem utolsósorban: a falu egyetlen utcájában sincs járda. Ennyi „nincs” hallatán az ember az első pillanatban leg­szívesebben felfrottyanna: miit csinált itt húsz évig a tanács? Mire költötte a községfejlesz­tési adót? Aztán gondosan fel­lapozza a költségvetési aktá­kat, jegyzőkönyveket, és res- tellkedik: évi hatvanezer fo­rintból kellett volna megválta­ni a világod... — Ennyi volt a községfej­lesztési adó 1968-ig — ma­gyarázza csendesen Szúrná Fe­renc, a végrehajtó bizottság elnöke. — Három esztendeje évi százezer körül jár. Nem könnyű ilyen kevés pénzből gazdálkodni, nekem elhiheti: tíz éve csinálom. Eszembe jutnak az építő- anyagárak, a villamosítás költségei, a tervezési költségek, s hogy mennyibe kerül csak egyetlen kilométernyi pormen­tes útburkolat, és elhiszem a szavait. — Azért igyekeztünk beosz­tani, hogy a legszükségeseb­bekre jusson. A hatvanas évek elejétől óvodaépítésre gyűjtöt­tük a pénzt. Hatvannégyben átadtuk a kicsinyek ötvensze- mélyes otthonát. A lakosság semmiféle társadalmi munkát nem végzett az építkezésen, sőt ellenezte. Művelődési há­zat sürgetett. 1965- ben két pedagógus szol­gálati lakás épült a községben. Több is kellett volna, hogy gá­tat vessenek a mértéktelen fluktuációnak, de ennyire tel­lett az erejükből. A lakosság nem támogatta az építkezést. Helyette művelődési házat kö­vetelt 1966- ban saját pénzből, ál­lami segítségből tűzoltószertár épült. A lakosság helytelenítet­te. Minek az? Inkább művelő­dési házat építenének. 1967- ben elkészült a ravata­lozó. A lakosság ellenezte. Mostanáig jó volt anélkül? In­kább művelődési házat építe­nének. Az utóbbi években befejez­ték a belterület villamosítását. Ezzel az utolsó két és fél kilo­méternyi vezetékkel az egész község minden utcájában ki­gyúlt a fény. A lakosság nem ellenezte, de nem is támogatta a terveit Villany? Az kell, de a művelődési ház is. A községi tanács — csekély anyagi erejéhez mérten — hozzájárult valamennyi köz­érdekű járási fejlesztési prog­ramhoz: a járási főállatorvos es a járási főorvos lakásproblé­májának megoldásához; járási mentőállomás létesítéséhez, a járási SZTK-rendelő építésé­hez, a megyei Semmelweis Kórház korszerűsítéséhez, az Örkényi gázcseretelep létesíté­séhez. Szerény összegek voltak ezek, de a lakosság ezt sem helyeselte. Inkább művelődési házat építenének. Érdekes módon mindazt, amit akkor nem támogattak, elleneztek, ma magától értető­dőnek, természetesnek veszik. Természetes, hogy az óvodában csaknem telt ház van; hogy a tűzoltók végre védelmezik ja­vaikat, életüket; hogy halottai­kat ravatalozóból temethetik; hogy hívásukra a mentők ha­marosan megjelennek; hogy a járási rendelőben gondos ki­vizsgálásban, gyógykezelésben részesülnek; hogy az Örkényi gázcseretelep nekik is rendel­kezésükre áll. — Nemcsak a keveset volt nehéz beosztani, azt sem volt könnyű megértetnünk az em­berekkel, hogy csak fontossági sorrendben, a takarónk vé­géig nyújtózkodva juthatunk előbbre — emlékezik Sztanó Ferenc, s hangjában nyoma sincs, mint várnám, a keserű­ségnek. — Megtehettük volna, hogy mellőzve mindent, éve­ken át csak a művelődési ház­ra tartalékoljuk a pénzünket? Meg, hiszen a lakósság ezt sür­gette. Csakhogy akkor ma sem égne villany mindenütt a községben, a halottakat ma is háztól temetnék, a men­tőkre ma is órákat kelle­ne várni, míg ideérnek Budapestről, a kicsinyek ma is felügyelet nélkül ma­radnának otthon, vagy édes­anyjuk ma sem dolgozhatna a szakszövetkezet ki varrórészle­gében, ahol — teljesítménytől függően — 900—2000 forintot kereshet. Tisztelet érte a tatárszent- györgyi tanács tagjainak és vezetőinek, hogy nem a nép­szerűbb, könnyebb utat vá­lasztották. Volt türelmük és józan belátásuk kivárni azA az időt, amikor a legtöbb győzel­mi eséllyel vághatnak neki egy több mint egymilliós be­ruházásnak. Ez az idő most elérkezett: még ebben az évben kooperá­ciós beruházással megkezdik a szórakozási-művelődési célo­kat szolgáló ifjúsági ház épí­tését. — Nyolcszázhetvenezer fo­rintot tartalékoltunk e célra az elmúlt öt évben. Ez már olyan összeg, amihez érdemes volt „tőkés társakat” keresni. Ke­restünk, és találtunk: a Dabas és Vidéke ÁFÉ3Z-t és az Ör­kényi takarékpénztárát. Az előbbi önkiszolgáló élelmiszer- boltot és eszpresszót nyit majd az új épületben, a takarék- pénztár pedig fióküzletet. Mindkettő vállalta a szüksé­ges helyiségek költségének fe­dezését. Az Üttörő Szakszövet­kezet és a soroksári Vörös Ok­tóber Tsz ingyen szállítja a sódert Kiskunlacházáról az építkezés színhelyére. A terv­dokumentációt a 21-as számú Állami Építőipari Vállalat mérnökei társadalmi munká­ban készítik el. Az épületben lesz egy kétszáz személyes nagy terem színpaddal, öltöző­vel, könyvtárszoba, KISZ-iro- da, klubhelyiségek, vetítőfül­ke, előtér, ruhatár, minden, ami kell. A húszesztendős álom tehát kezd testet ölteni. Persze, ki­zárólag a lakosság segítségé­vel. Mert a készpénz még így sem elég. Sok-sok munkáskéz­re lesz szükség ahhoz, hogy megvalósuljon az ifjúsági ház. — Hait évvel ezelőtt közvé­lemény-kutatást rendeztünk: mit kíván a lakosság megvaló­sítani az ötéves tervben. Leg­többen a művelődési házat kérték. Nagyon sokan mind­járt felajánlást is tettek társa­dalmi munkára. Remélem, ez az ígéret ma is érvényes. Én bízom az emberekben, hogy támogatni fogják régi vágyuk megvalósulását — mondja meggyőződéssel a tanácselnök. Akkor — mit tagadjam — kétkedéssel fogadtam szavait: hat év — nagy idői Most vele együtt bizakodom. Azóta ugyanis megtudtam Kancsár Istvántól, a Dabas és Vidéke ÁFÉSZ igazgatósági elnökétől, hogy a tatárszentgyörgyiek ed­dig 120 ezer forint értékű célrészjegyet jegyeztek az ifjúsági házban megnyíló élelmiszerbolt és eszpresszó építési költségeinek fedezésé­re. Eddig már 120 ezret, pedig az akció a kezdetén tart. Jú­nius végére, mire az építkezés megkezdődik, bizonyára együtt lesz a pénz, és nem lesz hiány munkáskezekben sem. ESŐ SZEMERKÉL az ezer­éves kikötőváros felett, mossa az ódon utcák kövezetét, a ha­talmas új lakótelepeket, az épülő hajóóriásokat. Langyos, tavasz-reggeli eső, megtisztító. A Lenin Hajógyár hatalmas kapuja szélesre tárul autó­buszunk előtt. Utasai újság­írók, akik Bulgáriából, Cseh­szlovákiából, Magyarországról, a Német Demokratikus Köz­társaságból, Romániából és a Szovjetunióból jöttek el ide, a decemberi események ki­robbanásának színhelyére, hogy választ kapjanak arra a kérdésre, amelynek igazságát hónapok óta szenvedélyesen keresik a lengyel emberek is: mi volt az oka a gdanski meg­mozdulásoknak? Már nyoma sincs senkin az éjszaka meg­tett hétszáz kilométeres au­tóbuszutazásnak, mindenki frissen, fokozott érdeklődés­sel várja a találkozást a gyár vezetőivel. Leszek Gorszki, a gyári pártbizottság új titkára, Jan Talaja vezérigazgató-he­lyettes és a gyár más veze­tői adnak előbb rövid tájé­koztatást Lengyelország leg­nagyobb hajógyáráról, amely­ben tizenhatezer ember dol­gozik és ahol az elmúlt ne­gyedszázad alatt több, mint félezer hajót építettek át, s közel nyolcvan százalékuk a világ minden tájáról érkezett ide. Most Is a legkülönbö­zőbb országok hajói veszte­gelnek a gyári kikötőben, bra­zil és szovjet, pakisztáni és görög, svéd és német hajóik festésre, felújításra várva. És hét hatalmas tengerjáró is épül a sójatéren, a vasvázakon védősisakos munkások se­rege. Útra kelnek a palócbabák A Szccsényi Háziipari Ter­melőszövetkezet termékei, a palócbabák az utóbbi évek­ben különösen népszerűek lettek a külföldi vásárlók kö­rében. Képünkön: palócbabák — indulásra készen. A gyár múltjáról és tevé­kenységéről szóló ismertetés ezúttal nagyon szűkszavú és néhány perc alatt be is feje­ződik. A huszonegy külföldi újságíró közül mégsem ne­heztel érte senki. S azért sem, hogy a gyár történetét bemu­tató egyórás filmből csupán három percet vetítenek le a házigazdák, aztán váratlanul világos lesz a tanácsteremben s máris felhangzik a biztatás: tessék, most önökön a sor, kérdezzenek. FELESLEGES A BIZTATÁS, inkább annak az eldöntése a nehéz, hogy ki is jelentkezett először a hat ország újságírói közül. Még jó, hogy az első kérdés olyan, amelyet bárme­lyik delegáció újságírója el­sőként kérdezett volna: — Miben látják önök a be­következett események okait? Jan Talaga vezérigazgató­helyettes válaszol először, de mint a későbbiek során kide­rül, ugyanezt mondta volna el a pártbizottság titkára is. — A decemberi események közvetlen oka a december 12-én végrehajtott élelmiszer­áremelés volt. Nemcsak ennek ténye, hanem szerencsétlen időpontja is. Lengyelország­ban, a népi tradíciók szerint, fontos helyet foglal el az ün­nepek sorában a karácsony. Itt Is, mint a világ minden táján a szeretet és az aján­dékozás ünnepe. A válság igazi oka azonban a munká­sok szükségletei kielégítésé­nek elhanyagolása, a reálbé­rek stagnálása, a lakásprob­léma kiéleződése volt. — A decemberi válság for­rását nem lehet egyedül az áremelés és az áremelés végre­Dámel Kornél, a zebegé- nyi Szőnyi István Emlékmúze­um igazgatója négy éve, pon­tosabban még nem is azóta, mert 1967 augusztusában vette át a nagy művész hagyatékát, és nyitotta meg ezt a páratlan múzeumot. Itt végzett munká­jával ilyen rövid idő alatt ér­demelte ki a megye kevesek­nek juttatott egyetlen és még nagyobb becsű kitüntetését, a Pest megyéért érmet. . — Pest megyéhez sokkal ré­gebbi szálak is fűznek — mondja most Zebegényben, a Szőnyi ház műterme feletti egykori vendégszobában, amely az otthona, egyszobás szolgálati lakása. — Erdőker­tesről költöztem ide, ott lak­tam 1954-től kezdve. Ezen fe­lül pedig tizennegyedik esz­tendeje vagyok a megyei ta­nács népművelési tanácsadó­jának képzőművészeti refe­rense. Ebben a minőségében többek között a megye területén mű­ködő képzőművészeti szakkö­rökkel is kell foglalkoznia. Ezt csak példaképpen emlí­ti, úgy látszik sok törődéssel végzi ezt a munkáját, azért — Legalább húsz szakkör van a megyében és sok tehet­ség bontakozik ki bennük. Persze azt hogy közülük me­lyik ér el jelentős művészi si­kert, ki tudná megjósolni? Arról beszél, hogy amikor Szőnyi lakóházát teljes beren­dezésével átvette az állam és múzeummá tették, a Művelő­désügyi Minisztériumban is, a megyei tanácsnál is rágondol­tak, legyen a vezetője. — Örömmel vállalkoztam rá Szőnyi emlékéért, meg azért is, mert ez lett az első, talán még ma is az egyetlen olyan emlékmúzeum — leg­alábbis festők esetében —, amelyben a legapróbb részle­tig úgy maradt minden, ahogy a mester életében volt. Évente 25 ezer ember kí­váncsi Szőnyi lakására, mű­termére és itt található fest­ményeire, vázlataira. Ezen a nyáron negyedszer nyílik meg a képzőművészeti szabadis­kola, egy-egy idényben 200 hallgatója van. Mindez Dániel szervező munkájának az ered­ménye. Nem tagadja, csak hozzáteszi: hajtási módja okozta elkese­redésben látni... — veszi át a szót Leszki Gorszki. — Fő oka a vezetés és a dolgozó tö­megek közötti kapcsolat gyen­gülésében és megsértésében keresendő. A hajógyári mun­kások fellépése Gdanskban kezdetben nyugodt volt. Talán nem is lépett volna túl a gyár kapuján, ha őszintén szót ér­tenek velük. Ez azonban nem történt meg, emiatt kerültek az események az utcára. — A gyár sok üzemében na­gyon mostoha körülmények között dolgoznak az emberek. Kevés az öltöző, a mosdó, az étkezde, s ami van, annak egy része sem kielégítő. A hajó­építő munkás pedig, aki egész nap a szabad ég alatt, a leg­mostohább időjárási viszontag­ságok között is dolgozik, jog­gal elvárja, hogy megfelelő munkafeltételeket teremtse­nek a vezetők számukra. — Évek óta stagnál a fize­tés. ugyanakkor emelkedtek a normák. Befagyasztott bérek mellett pedig felemelni az árakat, méghozzá a létfontos­ságú élelmiszerek árát, a le­hető legszerencsétlenebb dolog volt... KÉRDÉST VÁLASZ KÖ­VET, nemcsak a miértre, ha­nem a hogyanra is. — Márciusban megszületett a döntés az elmúlt évi nyere­ségrészesedés új szétosztási módszeréről. A gyár szétoszt­ható nyeresége hatvanmillió zloty volt. Előírás szerint en­nek az összegnek a huszonöt százalékát kellett volna gyári lakásépítkezésekre fordítani, ezt az összeget azonban a gyári munkásönigazgatás plé­numa, éppen az égető lakás- probléma következtében, har­minc százalékra emelte. A — Ilyen eredményt csupán Szőnyivel lehet elérni. Az a döntő, hogy a művész mun­kássága pozitív irányban hat-e. Szőnyi munkássága ilyen volt, ma is az. A két vi­lágháború között nem volt ná­la népszerűbb festő. Az ifjúság nagyon szereti most is. Beszél Szőnyiről ^ m(j_ veiről. Tekintete izzó. Nagyon világoskék szemben szinte el­képzelhetetlen a belső tűz ek­kora visszfénye. Kis szobája falán egy-két vászon, festő­állvány a sarokban, azon is festmény. Absztrakt képek. Nem alakok, sem tájak, hanem érzelmeket tükröző kavargó színek. Dániel Kornél festő­művész alkotásai. — Bocsásson meg, festő lé­tére, hogyan képes az életét egy másik festő emlékének szolgálatára szentelni? — Nem csak egy festő em­lékét szolgálom, hanem ezen keresztül az egész képzőművé­szeti kultúra terjesztését. Hogy minél többen igazán átéljék a szépet. Az a hitem, hogy a szép megértése és átélése job­bá teszi az embert. Végered­ményben tehát az Embert szolgálom. — Szőnyi is azt tette — egyszerre mondjuk mind a ketten. Szokoly Endre Kelyhef nyitott a tulipánfa Pécsett kinyíltak a legszebo virágok: az egzotikus tulipán­fáik rózsaszínű kelyhei. Ha­zánkban ezek a legkorábban virágzó tulipánfáik, és mindig az igazi tavasz beköszöntőt jel­zik. A verőfényes, meleg idő hatására egyszerre borultak virágba. Ágaikon soha nem látott mennyiségű virággal Becslés szerint egy-egy tuli­pánján legalább ezer virág pompázik a mostani tavaszon. Nevezetességük ezeknek a cserjéknek, hogy — a külön­leges mikroklíma hatására — a nyár derekán még egyszer, sőt, ha az ősz meleg, akkor szeptemberben harmadszor is virágot hoznak. fennmaradó negyvenkétmillió zloty felosztása a következő­képpen történt. Mindenki ka­pott nyereséget — kivéve az ezernégyszáz ipari tanulót — aki legalább fél esztendeje dolgozott a gyárban, a fizeté­sének megfelelő arányban. Egyetlen előírás volt csupán, a nyereségrészesedés minimu­ma, illetve maximuma, ötszáz, illetve négyezerszáz zloty. A kifizetett nyereségrészesedés egy munkásra jutó átlaga két- ezerötven zloty volt. — Fizetésrendezést hajtot­tunk végre, elsősorban az ala­csony keresetű dolgozók kö­rében. Ma a legalacsonyabb átlagkereset a gyárban ezer­négyszáz zloty, a gyár vala­mennyi dolgozóját számítva azonban, mivel nagyon sok mérnök, és felsőfokú képzett­séggel rendelkező szakember dolgozik itt, az átlagkereset kétezerkilencszáz zloty. — Meggyorsultak a szociá­lis jellegű építkezések. Most, a napokban adták át az új ét­kezdét és nagyobb ütemben folyik a rendelőintézet építése, valamint a bölcsőde bőví­tése is. A GYÁRI PÁRTBIZOTT­SÁG TITKÁRA összegezte vé­gül a nagyon tartalmas be­szélgetést: — Hiba lenne, ha azt mon­danánk, hogy most már min­den a legnagyobb rendben van. A munkások hangulata bizakodó, különösen azóta, hogy március elsejével vissza­állították a régi árakat. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy a gyár az első negyedévi ter­vét, a korábbi kiesések elle­nére is teljesítette. Az embe­rek őszintén bíznak az új párt­vezetésben és ennek a bizal­muknak munkájukal adnak kifejezést. Gdansk, 1971. április 6. Prukner Pál Hiszen húsz esztendeje vár­tak erre. Nyíri Éva Fenyvesek Fenyvesek szűzi csendjére vágyom csak lépdelni a friss, fagyott havon madár rebbenne gyantaillatu ágon — nyomában zúzmara hullna és megcsillanna a hajamon. Fenyvesek szűzi csendjére vágyom csak távolról vélni városi zajt — nézni az ég mély ultramarinját hallgatni a magányt — s a szivemben zsongó ezernyi dalt. Ferenczy Hanna GDANSKI TAVASZ l L a

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom