Pest Megyi Hírlap, 1971. április (15. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-30 / 101. szám
6 "hírlap 1971. ÁPRILIS 30., PÉNTEK VÁZLATA SZOLGÁLTATÁSOKRÓL Öt év mérlege a dabasi járásban Hétezer fővel gyarapodott öt év alatt a dabasi járás, s ma több mint 72 ezren lakják. A 37 és fél ezer munkavállalóból 20 ezren eljárnak dolgozni, főleg a közeli fővárosba. Megszokták a korszerű technikát, amellyel munkahelyükön találkoznak. Lakóhelyük kevésbé korszerű. A munkahely és a lakóhely ilyen különbözősége az elmúlt öt évben csökkent — jól mutatja ezt a lakóhelyek fejlődésének néhány tényezője. o öt év alatt 57 üzlettel gyarapodott a dabasi járás kereskedelmi és vendéglátóipari hálózata. Ez robbanásszerű fejlődés, hiszen összesen 295 bolt, étterem, büfé, eszpresszó található a járásban. A fejlődés a különböző kereskedelmi szektorok között kialakult verseny eredménye. Ez nemcsak mennyiségi növekedést vont maga után, hanem sokszor már minőségit is. Korszerű üzletek bizonyítják ezt, mint a gyáli ABC és iparcikk áruház, a táborfalvi iparcikküzlet, az alsónémedi vendéglő, a dabasi Csárda vagy az Örkényi Aranyfürt vendéglő. Az igényeket azonban a megnövekedett kereskedelmi hálózat sem elégíti ki teljes mértékben annak ellenére, hogy a forgalom <jt év alatt 75 százalékkal megnőtt. Ez azt is bizonyítja, hogy hiába Budapest közelsége, a bejárók tekintélyes száma, a lakosság főként a helyi üzletekben vásárol. Ez alól csupán a ruházati •cikkek lehetnek kivételek, a ruházati boltok összalapterüle- te ugyanis csökkent. G A szolgáltatások iránti fokozódó igény azt bizonyítja, hogy — egyrészt — amit régebben csaknem mindenki otthon, „házilag” készített, javított, ma azt inkább megcsináltatja. Illetve és másrészt: egyre több olyan iparcikk kerüli az emberek birtokába, amelynek javításához szakember kell. A szolgáltatások fejlődése nem tartott lépést az igények növekedésével. Nehéz jelenleg megjavíttatnf az elektromos háztartási gépeket, a gépkocsikat, körülményes kitisztíttatni a ruhát, vagy kifestetni a lakást. Igaz, az utóbbi években megkezdte munkáját a GEL- KA és a Fővárosi Javító-Szerelő Vállalat a járás területén. Bekapcsolódott a gépkocsijavításba az ÁFÉSZ — például az Üjhartyán és Vidéke — és a téeszek különböző kiegészítő üzemágai is. A téeszek önálló közös vállalkozásai, s más építőipari üzemek, ktsz-ek kapacitásnövekedése is főleg a lakosságot szolgálta. A kisiparosok- száma — 50 különféle szakmában — csaknem 700-ra emelkedett. 2500 lakást építettek az elmúlt öt évben a dabasi járásban. 90 százalékukban fürdőszoba vagy mosdófülke is található. Az egészséges ivóvíz igénye létrehozta az ivóvíztár- sulásoliat — Dabas. Táborfalva, Örkény — a vízvezetékek kiépítése folyamatban van. A kommunális igények növekednek talán a legjobban, s ezért első helyen áll a közmű- fejlesztési program, a korszerű településkép kialakítása, amelynek érdekében a községek új vagy módosított rendezési terveket készítettek. A legnagyobb eredményt a villanyhálózat fejlődésében érték el. Az utóbbi esztendőkben ötmilliót költöttek erre, és 54 kilométer új hálózatot építettek ki. Az utak megépítése nagy erőfeszítést követel, hiszen az 1500 kilométernyi —» tanácsi kezelés alatt álló — útból mindössze 1,2 százalék a kiépített szakasz. Ez az ingázó járás jól érzékeli a közlekedés minden komfortját, vagy annak hiányát. A MÁV korszerűbb kocsijai minőségi változást hoztak, de az utazási idő nem csökkent, és a korszerű kocsik sem tisztábbak. A helyi közlekedés igénye csak az utóbbi esztendőkben merült fél, a nagyközségek kialakításával — falvak összevonásával — a „mozgalmasabb” életformával együtt. Űjabb helyi és helyközi járatok indultak — Hemád—Dabas, Kunpeszér, Tatárszent- györgy—Budapest —, de Dabas helyi közlekedése — főutcája 18 kilométeres, a leghosz- szabb hazánkban — még nem teljesen megoldott. B. Gy. Színházterem, eszpresszó A háromnemzetiségű bajai járás legnagyobb községe, Bácsalmás, művelődési központtal gazdagodott, amelyben 400 személyes színházterem, különféle kulturális rendezvényekre alkalmas kisebb helyiségek, szakköri és ifjúsági klubszobák, bemutatótermek várják a látogatókat. Szövetkezeti eszpresszó és korszerű mozihelyiség is tartozik a művelődési központhoz. Alu-fa épületek A székesfehérvári Könnyűfémmű és a budapesti Bútoripari Vállalat együttműködésével új épülettípust kísérleteztek ki, amelynek mintapéldányát első alkalommal a Budapesti Nemzetközi Vásáron mutatják be. A könnyű fémvázas szerkezetet különleges eljárással kezelt vízhatlan, jól záró falemezek és tetőlemezek borítják. Egy-egy tetőelem súlya mindössze 15 kiló. Az elemek műanyagbéléssel szigeteltek. A betonalapra helyezett alu-fa épületelem elsősorban víkendháznak és irodáknak szánják. A Dunai Kőolajipari Vállalat FELVESZ három műszakos munkakörbe férfi segédmunkásokat, női munkaerőket, érettségizett, fiatal munkaerőket. Bérezés a kollektív szerződés szerint. FELVESZ TOVÁBBÁ: karbantartó szakmunkásokat, lakatosokat, csőszerelőket, hegesztőket, fűtésszerelőket, műszerészeket, villanyszerelőket, kőműveseket, ácsokat, bádogosokat, hőszigetelőket. Érdeklődni lehet írásban és személyesen a kővetkező címen: DKV, Százhalombatta 3, Pf. 1. Felvételi iroda Állami gazdaságok, termelőszövetkezetek ! Az ország legnagyobb fahordófelújító üzemében korúm mennyiségben kaphatók felújított boroshordók, 100-1000 literes szállítóhordók, 1000-8000 literes ászokhordók, szüretelő- és savanyítókádak, ipari fahordók, barellek. Megtekinthetők a PEST-BÁCS-IVÓGRÁD MEGYEI VÁLLALAT kádárüzemében: Kecskemét, Kiskőrösi út 1. Telefon: 24-19, és göngyöleg-szaktelepén: Budapest XIII., Kresz Géza utca 45. Telefon: 495-581. Gyártott fehérje BIVALYREZERVÁTUM Hét évvel ezelőtt Európa- szerte megindult kutatásokkal egy időben a Budapesti Élelmiszeripari Kutató Intézetben kísérletek kezdődtek, amelyek kezdetben laboratóriumi, majd ipari úton fehérjét próbáltak előállítani kőolajból, földgázból és különböző szerves hulladékokból. A hazai kutatások most fordulóponthoz érkeztek. Ipari úton legyártották az első kísérleti fehérjemennyiséget, amellyel a mezőgazdaságban takarmányozási kísérletek kezdődtek. * — Tíz napig üdült Hévízen a CSÉB-bel húsz megyei tsz- tag. Május 2-án újabb csoport indul, ezúttal tizenöten utaznak a népszerű fürdőhelyre. Zala megyében, a Nagykanizsai Állami Gazdaság Zalako- már-KápoIna pusztai területén él rezervátumban hazánk egyetlen és utolsó bivalycsordája. Az állatok félvad állapotban — kora tavasztól késő őszig a szabadban élnek. "S BALLÁ LÁSZLÓ: * WARSÁNYI H ogy a hallgatóság un- ta-e az előadásomat, nem tudom. Én mindenesetre halálosan. Talán nem is volt az altkori időkhöz képest rossz elmefuttatás. Világnézeti előadás volt. Kissé direkt, kissé átlátszóan agitáló —*de ez az ötvenes évek elején szinte metodikai követelménynek számított. Mindenesetre hetenként telefonáltak, hogy utazzam ki ide vagy oda. És én talán nagyobb kedvvel mondtam volna el százegynéhányadszor is, ha láttam volna, hogy azért kérik, mert csakugyan szükség van rá. De hallgatóim legtöbbször a vállalat vezetői és aktivistái voltak, olykor zömükben kommunisták. Akkor is egy vállalat élgárdája előtt csillogtattam szónoki képességeimet, s mivel sejtettem, hogy ilyesfajta okfejtést már ők is nem egyszer hallottak, passzusokat hagytam ki, oldalakat ugrottam. De hallgatóim türelmesen, fegyelmezetten ültek a helyükön. Egyetlen egy rendbontó volt csak a teremben: valami rikító zöld zakót viselő szaktárs egy ideig az ajtófélfát támogatta, azután percekre eltűnt, majd megint ott ücsörgött az ajtóban. Mikor pedig befejeztem az előadást, összecsaptam blokkomat és kiléptem a klub- helyiség ajtaján — utánam jött, megfogta a kabátom szélét. — Szóval azt mondja, hogy nincs isten? T- Nincs — feleltem, és nyomban megálltam, kényelmes pózt vettem fel, megvetettem a lábamat a földön, örültem neki, ha ilyen előadás után hozzám-hozzámlé- pett valaki a közönség soraiból, azt se bántam, ha órák hosszat el kellett vitázni vele, legalább ilyenkor láttam, hogy a teremben mégsem csupa hivatalos hallgató volt jelen, legalább egy valaki akadt, akiben gondolatokat ébresztettek a szavaim. EÍzúttal is felkészültem hát a hosszú szóharcra, de egészen más következett. — Szóval azt mondja, hogy nincs. Na, erre iszunk egyet! Tessék! — és az üzemi falatozó felé mutatott. Most láttam csali, hogy a hallgatóm ittas. Mit tegyek? Bemenjek vele vagy sem? Isten tudja, milyen hírben áll a gyárban. Hogy fog festeni a dolog? De hátha odabent akarja folytatni a vitát? Bólintottam és utána mentem. — Két féldecit — rendelkezett odabenn. A büfésnő, furcsa szemmel, gyanakodva nézett rá, azután • Bállá László, a kárpátukrai- nai magyar irodalom kiemelkedő egyénisége, a magyar írócsoport vezetője, a szo\rjet író- szövetség tagja, a Kárpáti Igaz Szó főszerkesztője. rámpillantott, és szó nélkül a pultra tette a kért pohárkát. .Az előbb már alighanem megtagadta az ittas szaktárs kiszolgálását, és most csak az én kedvemért állt vele szóba, ez pedig számomra nem volt épp kellemes érzés. Ö vitte az asztalra mind a két poharat kissé bizonytalanul, jócskán el is öntött belőle. — Még nem is mutatkoztam be — szólalt meg újra, mikor már ai asztalnál ültünk —, Warsányi József vagyok, de nemcsak egyszerűen Varsányi, hanem V-Varsányi, dupla V-vel. Régi nemesi család vagyunk. És nem is voltam én mindig egyszerű gyári beszerző, mint most. Magyar királyi főhadnagy voltam. Nem tudtam, hogy erre mit kell és mit lehet felelni, de arról sem volt fogalmam, hogy a partnerem mire akar kilyukadni. Hallgattam hát, és válasz helyett őt nézegettem. Olyan jó negyvenötös, fekete hajú, nyírott bajuszú, szúrós szemű ember volt. — Szóval azt mondja, hogy nincs isten? — tért vissza az előbbi tárgyra Warsányi. — Nincs — feleltem ismét, most már egészen gépiesen, érdektelenül, hisz úgy látszik, a főhadnagy-beszerző az egész előadásból csak ezt az axiómát jegyezte meg, s ekörül forog. De Warsányinak most egészen szenvedélyessé vált az arca: — Látja, maga az én emberem — és megragadta a karomat. — Én is mindig azt mondtam: nincs isten. öklével megverte az asztalt, most már ordítva folytatta, s én egyre inkább latolgattam azt a nem éppen csábító kilátást, hogy egy kocsmai botrány hősévé válhatok. — Nincs isten! Erre azt mondják nekem: dehogyis nincs, van! Erre én: az anyátok keserves úristenit, nincs! Még egy csapás az asztalra. A poharak csörömpölve ugráltak. Hátrább húztam a székem. Legjobb lett volna most felállni és szépen itthagyni, de Warsányi még mindig fogta a karomat, és egyre csak a magáét ismételgette kitartóan: — Nincs isten! És nagyon jó, hogy nincs. A dolog kezdett érdekes lenni. — Aztán miért jó? — kockáztattam meg óvatosan az első kérdést, de ő talán nem is hallotta. Vallani akart. — Tudja, én nagyon vallásos gyerek voltam. A szüleim szerzeteseknél neveltettek. Már felnőtt koromban is minden nap áldoztam, gyakran ministráltam. Most mégis azt mondom (itt megint felemelte a hangját): az áriátok hétszentség &s úristenit, nincs isten! És ez a jó. — No de miért jó? Kérdésemre most sem jött válasz. — Azután katonai pályára mentem. Igen jóképű, fess ti*t voltam, bolondultak utánam a nők. Volt nekem egy menyasszonyom. Gyönyörűszép, szőke lány, a bőre mint az ala- bástrom. És mikor gyereknek kellett lenni, hát otthagytam. Majd bolond leszek, lekötni magam. Jön a család, jönnek a gondok. Bíróságra is hivatott, de ott azt mondtam: kérem, a gyerek nem az enyém. Ki tudja, kivel volt neki dolga, lehet ennek a gyereknek száz apja is. Pedig tiszta volt az a nő, kérem, mint a Szűz Mária. Azután a háború alatt elköltöztek a városból, isten tudja, mi lett a fiamból. Meg volt nekem egy másik menyasszonyom. Mikor azt otthagytam, kiugrott a harmadik emeletről. Darabokban szedték össze. Egy este találkoztam a bátyjával, egy néptelen utcán. Torkonragadott és azt hittem, kiszorítja belőlem a szuszt, de csak azt mondta: „Most megfojthatnálak, mint a kutyát, de nem teszem. Én nem bántalak. Verjen meg az isten!” Csakhogy az isten nem ver meg. Mert nincs. Én most már kissé rémülten néztem Warsányira. Nem is tudom, mikor éreztem magam ilyen furcsán. Az előfordult már, hogy órák hosszat magyaráztam valakinek: nincs isten, de arra még nem volt eset, hogy engem igyekeztek volna erről meggyőzni, méghozzá ilyen furcsa módon, a hallgatóm. Warsányi pedig ismét rámfüggesztette zavaros szentét: — Mert ugye, előadó elvtárs, nincs isten? És én már nem ismételtem el a megnyugtató „nincs”-et Azon törtem a fejemet, most mit mondjak neki. Valami gorombaságot? Vagy prédikálni kezdjek az alkoholizmusról? Csakhogy partnerem legutóbbi kérdésére már nem várt feleletet. Leborult az asztalra és elaludt. Én vettem a blokkomat és kifelé indultam, de az ajtóból még visszanéztem rá. És ebkor érdekes látványban volt részem., Az ablakon beeső gyenge délutáni nap épp most ért oda az asztalhoz, annak is csak azt a csücskét világította meg, ahol a pálinkás pohár állt, s valami imbolygó, mitikus dicsfényt vont a pohárka köré. Olyasféle volt, ahogy a katolikus imakönyvekben az oltár! szentséget ábrázolják. Warsányi pedig, ahogy ott feküdt előre leborulva, úgy hatott, mintha mély áhitatba merülve imádná. Másnap ismét telefonáltak az agit.-prop.-osztálvról, hogy készüljek: a hét végén kiutazom az előadásommal. Azt feleltem: várjanak pár napig. Átdolgoztam a szöveget
