Pest Megyi Hírlap, 1971. április (15. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-29 / 100. szám

6 ?T/6'ríap 1911 ÁPRILIS *9 , CSÜTÖRTÖK Honnan és mikor lesz pénz? Miért maradt abba a szód ligeti öregiskola átépítése? VáctóiL öt kilométerre áll ez a vén, még ifjúsága idején is tanyai jellegű iskolaépület... a tantermek sötétek, a padok szálkásak. Ivóvize nincsen. Kútja ugyan van, de már ré­gen fertőzött. Padlói rothad­tak, kályhái kiégettek, lyuka­sak, füstölnek. Kerítése, kapu­ja kidőlve, kiszakadva... — írtuk 1968 szeptemberében. Társadalmi összefogással 1968 őszén elkészült az utcai kis­kapu, a kerítés. Kissé össze­foltozták a kis beugrók fede­lén a kátráríypapírt, szülői se­gítséggel néhány kályhát ki­cseréltek hazulról hozott vala­mivel jobbra, de lényegében minden maradt a régiben. 1970 telének leghidegebb napjaiban az osztályokat egyik napról a másikra átköltöztették az új iskolába. Benépesült a tornaterem, a gyakorlókonyha, a napközi étkezője és minden elfoglalható helyiség. Az öreg- iskolát pedig még télen kezd­ték bontani a nagymarosi ta­nács építőipari üzemének dol­gozói. Üj ablakok kerültek a régiek helyébe, az ajtókat is kicserélték és az eddig nyitott előszobák ajtókat kaptak. Mi tagadás, frissülni, változni kezdett a „tanyai” épület Az idő múlt, s most hosszú hetek óta nyoma sincs a mozgásnak. Németh Gusztávné sződlige- ti tanácselnök ezzel indokolta az építkezés szokatlan késői kezdését: — Kapacitás hiányában csak ebben az időszakban találtunk vállalkozót, másrészt az év vé­gén kapott pénzt mindenáron el kellett költeni, különben el­veszett volna. Kiss Nándor, az iskola új igazgatója így -látja az építke­zés körül kialakult bonyodal­makat, így gondolja a megol­dásig vinni a problémákat: — Százötvenezer forinttal indítottuk el az átalakítást. Bár a nehézségeket előre lát­tuk, ezek vállalására az kész­tett, hogy az évek óta megoldhatatlannak látszó iskolagondokat kimozdítsam a holtpontról. A felújításra váró tanter­mekben csak a legszüksége­sebb belső munkálatok költsé­ge is jóval több, mint a -ren­delkezésre álló összeg volt. Miért kaptak bele mégis a tanév közepén, a tél legszi­gorúbb napjaiban ilyen ko­moly munkába? — A 150 000 forint, amit a járási tanács átutalt nekünk, nem a sződligeti iskolára szánt összeg volt, hanem innen-on- nan visszamaradt, el rém köl­tött pénz. Ezzel mégis csak tudtunk kezdeni valamit, ha kockáztatunk is egy kicsit. De ez sok gyermeknek oko­zott kényelmetlenséget! Az a lehetőség pedig mindenképpen fennállt, mint a jelen helyzet is bizonyítja, hogy a kivitele­ző a határidőket nem tartja be és így a befejezés így is, úgy is, a tanév végére csúszik át. — El kellett költeni! Nem akartam a pénzt elveszíteni, mert úgy éreztem, nem lesz több ilyen alkalom, hogy erre ekkora összeget kaphassunk. Az építkezés áll, a belső munkákból semmi sem való­sult meg. Igaz, hogy a további munkákra már nincsen fede­zet és ezért vonult el a kivi­telező? — Való igaz! Elfogyott a pénz anélkül, hogy elértük volna a célt. A víz, a W. C., a padlózat gondjai megmarad­tak, de még remélek a me­gyétől 100 ezer forint támo­gatást ... A húsvéti szünetnek is ré­gen vége már, az öregiskola tovább vár türelmesen az építőkre. Mégis csak a nyári vakációra marad a folytatás? Ha addigra meg­jön a várva várt pénz... És ha nem? Így nem lenne szabad köz- építkezésbe belefogni. Harmos Jenő 14 ország régészei a Kárpát-medencéről Szegeden, az MTA helyi bi­zottságának székházában megkezdődött a Nemzet­közi Szláv régészeti Unió vég­rehajtó bizottságának idei ülé­séhez kapcsolódó háromna­pos tudományos tanácskozá­sa. A Bulgáriából, Csehszlo­vákiából, Jugoszláviából, Len­gyelországból, az NDK-ból, Romániából, valamint az Angliából, Ausztriából, Dá­niából, az Egyesült Államok­SZOLGÁLTATÁSAINK (bejelentésre háznál is). a lakosság részére: RÁDIÓ- ÉS TELEVIZIÓJAVITAS pilisvörösvári javítóműhelyünkben Telefon: Pilisvörösvár 204. MÉRETES CIPŐK KÉSZÍTÉSE tetszés szerinti fazonban Javítások: solymári, pilisvörösvári, piüsesabai, pilisborosjenői, pilisszentiváni, tinnyei, nagykovácsi, pilisszántói részlegeinkben és felvevőhelyeinken. IGÉNYES FODRÁSZATAINKBAN modern, új vonalú frizurákat készítünk a fentebb felsorolt községekben. KOZMETIKAI RENDELÉS, szépségápolási tanácsadás Pilisvörösváron. ÉSZAK-BUOAI JÁRÁSI VEGYES KTSZ SOLYMÁR. A Dunai Kőolajipari Vállalat FE1AESZ három műszakos munkakörbe férfi segédmunkásokat, női munkaerőket, érettségizett, fiatal munkaerőket. Bérezés a kollektív szerződés szerint. / FELVESZ TOVÁBBÁ: karbantartó szakmunkásokat, lakatosokat, csőszerelőket, hegesztőket, fűtésszerelőket, műszerészeket, villanyszerelőket, kőműveseket, ácsokat, bádogosokat, hőszigetelőket. Érdeklődni lehet írásban és személyesen a következő címen: DKV, Százhalombatta 3, Pf. 1. :i2 JJIläJIü Felvételi iroda bői és Olaszországból érke­zett vendégeket, továbbá a ha­zai múzeumaink régészeit Gerevich László, az MTA le­velező tagja, a Budapesti Ré­gészeti Intézet igazgatója kö­szöntötte. A konferencián a Kárpát-medence VIII—X. szá­zadi betelepülésével kapcso­latban az avarok, a szlávok, a honfoglaló magyarok életével foglalkozva több mint húsz referátum hangzik el. Az elő­adások felét külföldiek tart­ják. Az első napon csehszlo­vák, magyar, osztrák, bol­gár és román vendégek ismer­tették legújabb kutatásaik eredményeit. A nemzetközi tanácskozást most azért tartják Szegeden, mert a Móra Ferenc Múzeum­ban, valamint a közeli szen­tesi és hódmezővásárhelyi múzeumokban is sok olyan régészeti emlék található, amely utal a Kárpát-meden céhen lezajlott, VIII—X. szá­zadi népvándorlásokra,' az akkor itt élt népek életére. —. ecsukta a konyhaajtót, m letette a nehéz félka- « V bátot, az aktatáskát. Juli kijött a szobából, * * hunyorgott a fényben, ha ő nincs itthon, soha nem gyújtják meg a tv mögött álló kis lámpát. S mostanában egy­re ritkábban van itthon, leg­alábbis nyolc előtt ritkán. Ju­li megcsókolta, megsimította az arcát, s úgy kérdezte, mint aki válásit sem vár: — Fá­radt vagy, ugye. — Bólintott csak, mint akinek annyi ereje sincs, hogy kinyissa a száját. Leült az asztal mellé, cigaret­tát vett elő, meggyújtotta. Ju­li méltatlankodott: — Látha­tod, már melegítem a vacso­rát, de azért rágyújtasz. Mi­nek? Eszed a cigarettát Kel­káposzta van fasírttal — mondta azután minden össze­függés nélkül. i Kisjuli futott ki, puszit nyo­mott az apja homlokára, s már fordult vissza. — Krimi van, apa, nem jössz? — kiabálta az ajtóból, s eltűnt a szoba sötét­jében. Nyitotta a száját, hogy a lámpa miatt szóljon, de már mindegy, úgysem hallja meg. Fölállt inkább, bement, megnyomta a kapcsolót, látta, a képernyőn éppen akkor bu­kik föl valaki, hörögve, széles mozdulatokkal kalimpálva, ahogyan csak filmekben hal­nak meg emberek, az életben soha. — Pont neked való — mondta a gyereknek —, miért nem mész lefeküdni? Kisjuli fintorogva bohóckodott, ahogy mindig, ezzel levette a lábá­ról. — Na jól van, ha a leckéd kész. Anyád megnézte? Agye­rek intett, persze hogy meg­nézte anya, hagyja már, nem tud figyelni két helyre. Ki­ment, behúzta az ajtót, Juli rakta ki az ételt a tányérba, azután kenyeret vágott. — Menjél csak, majd elintézem én — mondta az asszonynak. Juli legyintett. Vacak, ez volt a mozdulatában. Leültek az asztalhoz, az asszony nézte, ahogy töri a kenyeret, s nagy falatokban tömi a szájába. — Edd a fasír tot is — mondta, mint aki attól tart, nyakán marad az étel. — Van még fő­zelék, ha kell, s a fasírt is mind a tied. — Mosolygott, mint aki úgy hiszi, ettől még ízesebb lesz az étel. Csak so­kára szólalt meg: — Nagy új­ság van! Behívatott Terék elv­társ, s közölte, hogy én leszek a boltvezető. Piri néni átmegy az új boltba, s ezt nekem ad­ják.' Rénézett Julira, látta, igazán örül, letette a kanalat, s két tenyerébe fogta az asszony7 ar­cát: — Látod, mondtam ne­Állami gazdaságok, termelőszövetkezetek l Az ország legnagyobb fahordó- * felújító üzemében KORLÁTLAN IMIMEN HÓK felújított boroshordók, 100—1000 literes szállítóhordók, 1000-8000 literes ászokhordók, szüretelő- és savanyítókádak, ipari fahordók, barellek. Megtekinthetők a PEST-BÁCS-NÓGRÁÖ MEGYEI ' VÁLLALAT kádárüzemében: Kecskemét, Kiskőrösi út 1. Telefon: 24-19, és göngyöleg-szaktelepén: Budapest XIII., Kresz Géza utca 45. Telefon: 495-581. Egyszeregy ked, hogy dolgozni kell rende­sen, s akkor előbb-utóbb oda­figyelnek az emberre. — Az asszony nevetett, mint a köly- kökön szoktak, akik fújják a magukét. Mondta is: — Te bo­lond, ha nem lenne az új bolt, s nem Piri néni menne oda, várhatnék én ítéletnapig a jó munkámmal... I — Fölállt, le­szedte az edényeket, s amikor látta, hogy a férfi nem moz­dul, visszaült az asztal mellé. Mint aki hirtelen megérzett valamit, oly’ gyorsan kérdez­te: — Valami baj van nála­tok? Akarta ezt a kérdést, meg tartott is tőle. Tudta, sokáig nem húzhatja. Napok óta ette magát, s ő nem képes színész- kedni, egész életében az volt a baja, hogy ami a fejében, az az arcán is. Napok óta minden este azzal jött haza, hogy ma megmondja. Valami mindig kapóra jött, amiért kibújhatott a maga vállalta határidő telje­sítése alól. Majd holnap. Az­után megint. Most Juli kér­dezte, mint aki megérzi, vár­ják ezt a kérdést tőle, hogy könnyítsen vele. Hirtelen mondta ki, nehogy meggondol­ja: — Otthagyom őket, Juli. Visszamegyek a gyárba. Két mondat volt, két rövid­ke, néhány szavas mondat, de látta, Juli"arcán hirtelen vé­gigvonul minden, amit csak a két mondat rejt. Otthagyom őket... Hiszen Berecz sógor­nak mennyi futkosásába tel­lett, míg elintézte, hogy föl­vegyék a gépműhelybe. Esze ágában sem volt otthagyni a gyárat, jó helye volt ott, de Berecz csak mondogatta: — Ide hallgass, s ne siesd el a nemet. Ezek most hozták csz- sze a gépműhelyt, valami pes­ti mérnök vagy kicsoda, nem is ez a fontos, hanem az, hogy munka van dögivei, s a pénz-’ zel se filléreskednek. Nem ám! A gyalogmunkások közül há­rom nem kere's annyit, mint ott egy ember. Persze, oda szakmunka kell, nincs is ott más, mert ez a mérnök vagy kicsoda Pestről szerzi a mun­kát, valami nagy gyárnak csi­nálnak • alkatrészt vagy mife­nét gépekbe, exportra menők­be. Az elnök azt mondta, ilyen kisegítő üzem dőteni fogja a pénzt, s kell is, mert gépeket akarnak vásárolni, meg új szarvasmarha-istálló épül, de hát nem ez a fontos, locsogok itt összevissza, a vezetőségi gyűlésen mondták el, azért említem csak, hogy halljad, nem levegőben lógó dolog ez, jó pénz, helyben, nem kell hajnalban kelned, nyomakod- nod a vonaton ... Kapott rajta? Nem. Juli ösztökélte. Igaza volt? Igaza. Itt ez a ház, egy szoba-kony­ha, se kamra hozzá, se más, toldani kellene, legalább még egy szobát, hogy ne Kisjuli- val legyenek együtt éjszakán­ként, azután fürdőszoba is jó lenne... Persze, néhány éve még örültek, hogy ennyire is futotta, olcsó vétel volt, ro­kontól, azért nem kért sokat. De hát Juli többet akart, s ki nem akar többet? Addig ke­ringett körülötte, míg rávette. A gyárban csak nézték. „Ma­ga is elmegy, Balogh, tizenkét év után? Volt itt baja magá­nak? Itt tanulta ki a szakmát, amikor a katonaságtól lesze­relt, ide jött vissza...” Ö csak hallgatott, lesunyt fejjel, mint aki nem akar a másik szemébe nézni, mert akkor odalenne a szándéle, már­pedig Juli megmondta Be­recz sógornak, hogy elsejétől beáll..; Az első hónapokban nem is volt különösebb baj, mert nem nézett semmit, csak az elszá­molási céduláját. A gyárban kettő és fél, háromezer körül keresett, itt első hónapban negyvennyolc pirosat, a máso­dikban eggyel kevesebbet... Juli ugrált körülötte, amikor hozta haza a fizetést, úgy kajláskodott, mint már évek óta nem, csak összekerülésük idején, pedig annak éppen ki­lenc éve. — Látod, igazat mon­dott Berecz sógor, menjél is el, köszönd meg neki, hogy elintézte, mert hiába tagja a vezetőségi bizottságnak vagy minek, azért talpalnia kellett . utána, hogy meglegyen, mert jönnének haza mások is, csak fölvennék őket... — ezt hal­lotta Julitól. — Valami bajt csináltál? Fölrettent gondolataiból, az első pillanatban nem is értet­te egészen, hogy Juli mit kér­dezett. Gyorsan az agyonnyo- morgatott cigarettás dobo­zért nyúlt, kihúzott egyet, a végén megsodorta a papírt, ahol a dohány kipergett, s csak amikor a föllobbanó pa­pír lángja elaludt, akkor fe­lelt az asszonynak: — Bajt? Én? Mi bajt csinálhatnék? — Hát akkor? Juli úgy kérdezte ezt, mint­ha a világon az embernek csak akkor és attól lehetne baja, amikor maga csinálja. Mivel nem felelt, az asszony folytatta: — Hiszen hát jó he­lyed volt, soha nem kerestél (annyit, mint most, látod-e, én jnár terveztem, hogy talán jö­vőre bele is vághatnánk az építésbe, először a szoba len­ne meg, egy szép nagy szó­iba... Elhallgatott, mert a férfi ar­cán észrevette az izmok ide­ges ugrálását. Soha nem ve­szekedtek. János olyan volt, hogy inkább ezerig számolt magában, de méregből nem szólalt meg. Ám ha az arcán ugrálni kezdtek az izmok, ak­kor jobb volt lecsöndesedni, megvárni, míg beszélni kezd. Most is így történt. A férfi szava már nyugodt volt: — Nem minden a pénz. Nem, nem. S hirtelen, mint akiből már nagyon régen készül ki­felé a mondanivaló, sorolni kezdte: — Nincs annyi pénz, hogy én kapca legyek... A gyárban, ha túlórázni kellett, akkor jött a műbelyfőnök, jött a szakszervezet, emberek, len­ne egy kis túlmunka, ki vál­lalja, ki tud ittmaradni jövő héten. Itt meg? Ma maradnak, munka van! Kész. Látod, har­madik hete nyolc felé kerülök haza. Tizénnégy óra! Hát ki az isten tűri ezt? Mi vagyok én? Barom? A gyárban lefüröd- tem, kimentem a vonathoz, ha­zaértem, s enyém volt a világ... Ott én Balogh szaktárs vol­tam, vagy János voltam, de nem hé, maga, mint itt. Hát mit képzel ez a senkiházi? Le­jön Pestről a dög nagy kocsi­jával, s még le sem állítja a motort, de már kiabál, na gye­rünk, gyerünk, emberek, el­igazítás, mozogjanak, s pattog, parancsol, azt nem kérdi, hogy van-e szerszám, mi tartja ösz- sze a rozoga gépeket, semmit, ezt csak a haszon érdekli, mert százalékot kap belőle, ez a be­lét kitaposná az embernek, hogy neki száz forinttal többje legyen... Amilyen hirtelen kezdte, úgy hagyta abba. Űj cigarettát vett elő, s csak amikor meggyújtot­ta, akkor nézett Julira. Az asszony, zavartan a férfi sza­vaitól, hiszen máskor egy hé­tig nem szól ennyit összesen, ujjával az asztal viaszos vá­szon takaróján vonalakat hú­zogatott. Bátortalanul szólalt meg: — A kereset ugye... de- . hát nem mondtad, hogy ilyen az az ember, a boltban be­szélték, hogy jó kasznár lett volna belőle valamikor az uradalomban... Balogh nézte, s érezte, hogy Juliban most összekeveredett minden, hiszen jövőre már el­tervezte a szobaépítést, utána bevezetnék a vizet az utcá­ról... Fölállt, s odament az asszony háta mögé. Hallgat­tak, s Juli ujjaival a viaszos vásznon tovább húzgálta a lát­hatatlan vonalakat. Mészáros Ottó

Next

/
Oldalképek
Tartalom