Pest Megyi Hírlap, 1971. április (15. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-28 / 99. szám
nsr UECVtl yf/riiip 1971. ÁPRILIS 28., SZERDA Május 14-23 Magyarok az IBO-n Május 14 és 23 között rendezik meg Friedrichshafenben az NSZK egyik legjelentősebb élelmiszeripari nemzetközi vásárát, az IBO-t. Tavaly 22 európai és tengerentúli ország cégei képviseltették magukat. Közöttük voltak a magyar külkereskedelmi vállalatok is, amelyek az idén a Hungexpo rendezésében a tavalyinál 30 százalékkal több árut mutatnak be. A Monimpex ezúttal is változatos italkollekcióval szerepel, és öt magyar borfajtát nevez be a kiállítás házi borversenyére. A Terimpex szalámit, húskonzervet és sajtot küldött a kiállításra. Egyhavi próbaidőt - a munkaadónak Kitenyésztett vándormadarak Napjainkban szokatlan, hogy egy brigád tiltakozzék: ne tegyék őket vándormadaraikká. A 11 aláírással hitelesített panaszlevél arról tanúskodik, hogy ilyen is van. Amíg rájuk bukkanok az egyik nagykőrösi építkezésen, egy óra is beletelik, annyi a téves eligazítás; annyi helyen építkeznek, hogy nem is csoda. A Vadas utca 12. számú, tizenkét lakásos épülő ház egyik szobájában tartjuk meg a röp- beszélgetést, itt van majdnem minden érdekelt munkavállaló, s a félidőben betoppan jelenlegi kirendeltségvezetőjük is. Jelenlegi. Mert ki tudja mi lesz holnap... Szentpéteri Ferenc művezető igyekszik összefoglalni az előzA pályázatalapítő NAGYKÁTA AGRÁRKULTÚRÁJÁÉRT „Pályázati fe’Mvás. A nayykatai Damjanich János Gimnázium és Mező- gazdasági Szakközépiskola dr. Dancsházy László mérnök tanár kezdeményezésével pályázatot hirdet minden évben olyan pályamű megírására, amely Nagykáta kertészetével, illetve bármilyen agrcvr jellegű problémájával vagy történetével foglalkozik, amely közvetve vagy közvetlenül Nagykáta agrárkultúrájának s ezzel anyagi jólétének fejlődését segíti elő.” Dr. Dancsházy László: „1947-ben fejeztem be az egyetemet. Kertészetből doktoráltam. Budapesten, majd vidéken voltam agronómus. 1960 óta tanítok a’ liágykátai iskolában. A fővárosból utazom mindennap — mert nagyon szeretem ezt a munkát. Nagykátan baráti közösségbe kerültem. Az igazgató hajnali négykor már ássa a kertjét, mindenki szereti a hivatását. Kutatómunkát, gyakorlati termelést, oktatást egyszerre végzünk a középiskolában. Tizenöt hoidas kutató leiepünk van, itt található a járásban a legnagyobb üvegház, megfelelő gépparkkal dolgozunk. A 13 hold hepehupás terület nem kellett senkinek, mi dózerrel elsírni tottuk, mesterséges tavat alakítottunk ki, három öntöző- rendszer segíti a termelést, negyholdas dísznövényparcellánk — a büszkeségünk. Nagykáta valóban a középfokú ag- rártanítás egyik centrumává váLhat. Van itt arborétum, kísérleti gyümölcsös, szőlő. Ez az „anyagi alapja” a pályázati felhívásnak.” „A pályázaton részt vehetnek mindazok, a járás területén tanuló, illetve dolgozó fiatalok, akik a szóban forgó naptári év végéig betöltötték a 12. életévüket, és még nem töltötték be a 19-et. 1911-re a következő témákat tűzik ki: Kertészeti kultúrák fejlesztésének lehetőségei községemben; Szőlőtermesztés Nagykátán; Munlcaigényes gyümölcsnemek termelési lehetőségei községemben.” Dr. Dancsházy László: „Olyan pályaművekre számítunk, amelyek fejleszteni kívánják a nagykátai járás mezőgazdaságát. Szeretnénk, ha a gyerekek felfigyelnének a rejtett kincsekre, keresnék a nagyobb hozamok, a jobb boldogulás lehetőségeit. Ezért nemcsak a szakmai, de a hazaliúi nevelésnek is részévé válhat ez a pályázat. Nagy nemzeti eseményeinkhez kötjük a pályázatot: minden év április 4-én, a felszabadulás és a tá- pióbicskei csata évfordulójakor hirdetjük meg, október 6 a beadási határidő, s december nyolcadikén, iskolánk névadójának, Damjanichnak a születésnapján adjuk át a díjakat ... A pályázatot Berecz- ky Mátéról neveztük el, aki jogász, a négyvennyolcas szabadságharc katonatisztje volt. Világos után üldözték, később a kertészetnek szent ölte életét — Szobra a kertészeti egyetem régi épülete előtt áll —, a gyümölcsökről olyan színes képet festett, amelyeknek ma is alig van párja. A magyar pomológia — gyümölcsfajtaismeret — atyjának nevezhetjük Bereczky Mátét.” „Pályadíjak: 1. 1000 forint, 11. 600 tor int, HL 400 forint, plusz oklevelek.” Dr. Dancsházy László: „Nagyapám, apám, én, a fiam mind állami ösztöndíjakon nevelkedtünk. Nagyapám orvos gyógyszerész volt, apám Bázelben, Berlinben tanult, én az egyetemen kaptam ösztöndíjat. A fiam agrármérnökjelölt, Moszkvában készül hivatására. Most másodéves, a Tyimir- jázev Akadémián filopatoló- giát tanul a világhírű Dunyin professzor mellett. A növények immunitásával foglalkoznak. A fiam havi 70—85 rubel ösztöndíjat kap, nagyon gavallér a magyar állam, a szovjet állam az egyetemi tanulmányokat fedezi. Én úgy érzem, köszönettel tartozom... A lányom érettségi előtt áll, kertésznek készül. A fiammal, lányommal közösen alakítottuk ki a pályázat gondolatát, együtt fogalmaztuk a felhívást. Minden évre 1000 forintot adományozok a pályázat nyerteseinek jutalmazására. Ezt az összeget az iskola másik ezerrel toldotta meg. Sok-e az ezer forint? Nekem erre telik...” F. P. menyeket. Földrajzilag eredetileg is Nagykőrösön dolgoztak, 1970. március elejétől december 31-ig mint a Fővárosi Javító és Szerelő Vállalat nagykőrösi részlege. 1971. január elsején átvette őket a TI- GAZ (Tiszántúli Gázszolgáltató és Szerelő Vállalat) Pest megyei szolgáltató üzeme. Április elsejétől pedig a TIGÁZ szolnoki földgázszolgáltató üzemegységéhez tartoznak. Ebben az épületben ez év február 15-től dolgoznak — a belső gázszerelést végzik —, kezdetben a TIGÁZ Pest megyei üzemének nagykőrösi részlege gyanánt, most viszont mint ugyané vállalat szolnoki üzemegységének nagykőrösi részlege. Már az is teljesítmény, hogy ilyen szépen el tudják sorolni mindezt. Nem csoda, ha rég nem tudják, melyik problémájukkal hová forduljanak, hiszen egyik erre az időre esik, a másik arra. November elején közölték velük, hogy átveszi őket a TIGÁZ. Akik aláírták az áthelyezési nyilatkozatot, azoknak megígérték, hogy a kezdeti nehézségek áthidalásául három hónapig biztosítják az előző vállalatnál kifizetett átlagkeresetüket. Ez — mint annyi más — ígéret maradt. Januárra nem tudott munkát biztosítani a TIGÁZ, s erre hivatkozva csak mindennapi megjelenésükre tartottak igényt. Olykor hurcol'kodásra, raktár- rendezésre osztották be őket — végül csupán alapbérük 80 százalékát, azaz addigi átlag- keresetük 50 százalékát számolták el készenléti díj címén. Később elkezdték a termelő munkát — de mint ahogy azt sem magyarázta meg nekik senki, milyen okok alapján „szervezgetik” át ismételten a részlegüket, keresetüket sem tisztázták, sem visszamenőleg, sem a jövőre nézve. Élénk a „röpgyűlés“ hangulata, minden részvevő hozzászól. — A tervdokumentációt és a költségvetést a TIGÁZ mint gázhatóság készítette a jelenlegi munkánkról, de a Javszer körülbelül 30 százalékkal drágábban vállalt munkát. Meg- mutatkozik-e az alacsonyabb költségvetés a fizetésünkön is? — Javszer-időkben teljesítményalapon átlag 2300 forint volt a keresetünk, de akikor azoknak tekintettek minket, amik vagyunk: gáz-, víz-, központifűtés-szerelőnek, lakatosnak. Most visszaminősültünk betanított segédmunkásokká, nemrég itt járt Szolnokról Nagy Sándor termelési osztályvezető, és azt mondta: az órabérünk csak 9,50 lesz, mivel nem a saját szakmánkban dolgozunk. — Ezt az órabért veszik alapul a telj esi tményelszámolás- nál, a nyereségrészesedésnél, a juttatásoknál, vagyis többszörösen károsodunk. Az előzőekhez képest 50, 80 fillér, egyeseknél 1,50 forint az óra- bércsökkenés ! — Szerszámmal a mai napig sem láttak el bennünket, volt, hogy anyaggal, munkával sem. Három feljegyzést küldtünk minderről: januárban egyet, februárban kettőt. Március 1-ig ide sem nézett senki a főnökségről, amikor pedig Hajdúszoboszlóról kijött Székely János, a TIGÁZ szolgáltatási osztályvezetője, azt mondta, neki nincs dolga az emberekkel. Mi igyuk a levét az összevissza-szervezésnek? — Saját szerszámmal dolgozunk, de a használati díja is késik. Február tizenötödikétől kapjuk — ezt ígérték. Máig sem kaptunk egy fillért sem. Igaz, az a másfél hóra eső, százhúsz forintnyi szerszám- használati díj nem összeg ahhoz képest, hogy amíg Javszer - dolgozó voltam, 2900-at kerestem, itt meg egyelőre 1500-at... — És ami a legszebb: a munkakönyvühkben három munkaadó sorakozik, pedig mi meg sem moccantunk. Ha megunjuk azt a labdázást, ami mindeddig itt folyt, egy új vállalatnál már vándormadaraknak néznek bennünket. Ki tudja megmagyarázni, hogy nem ő ugrált, hanem a talajt húzgálták ki alóla? A panaszok kereszttüzébe toppan be Füle-Tóth András kirendeltségvezető, és a záporozó kérdésekre ő ad választ, egy diplomata óvatosságával fogalmazva. — Meddig dobálnak még bennünket? — Most már megszűnik! — Mi az oka a szerszám- és anyaghiánynak? — Az igénylés elment január elején. A késedelem okát nem tudjuk. — A Javszeméi az anyagmentes termelési érték 22 százaléka ment munkabérre. A TIGÁZ olcsóbban dolgozik. Itt is ugyanaz a bérkiszámítási alap? — E hóban már viszonylag tiszta képünk lesz arról, hogy a teljesítmények milyen lehetőséget adnak. De hogy az előző havi munka bérkifizetése milyen alapon történik, nem tudni. Sem TIGÁZ-alapon, sem Javszer-norma szerint nem reális... Folyamatos munkájuk biztosított, hiszen az ötéves tervben az e lakótelepen épülő minden lakás, áruház, stb. gázfűtéses lesz. Körülbelül ötszáz lakás gázszerelése felfejlesztést követel a mi vállalatunktól is, mert Nagykőrösön rajtunk kívül csak a Kéményseprő Vállalat szerel gázt. Negyedéven belül a szerszámellátás is biztosított Még mindig nem értem, mi viszi rá a ma nagyon népszerű szakmájú lakatos, vízvezetékszerelő központifűtés-szerelő szakmunkásokat hogy segédmunkásként kevesebb bérért dolgozzanak, idegen szakmában. Szentpéteri művezető igyekszik megvilágítani, miért nem röpültek szét valódi vándormadarakként. — Mi ketten, Koselák Jóskával kezdtük megalakítani a nagykőrösi Javszer kirendeltséget 1970 elején. Még az év végéig sikerült felfejlődnünk 24 főre. Nagyjából egy korosztályhoz tartozunk, jobbára fiatalok vagyunk, és jó darabig éppen az tartott össze bennünket, hogy nehézségeket kellett leküzdenünk együttes erővel. Nem szeretnénk szétszéledni. Családos emberekként nem szeretnénk ingázni sem —, órákat utazgatni más munkahelyre. Helyben meg nincs más lehetőségünk. Eddig mindig sikerült lelket önteni a társaságba; mondtam nekik, csak még egy kis türelem! A gáz itt nagy lehetőség, jövője van. azt az áldozatot is meghozzák szívesen az emberek, hogy jó szakmájuk mellett megszerezzék a gázszerelői képesítést is. De ez a bánásmód elkedvetlenitő. Most már elhatároztuk: még egyhavi próbaidőt adunk a vállalatnak, aztán vesszük a kalapunkat, igazi vándormadarak leszünk. Péreli Gabriella Egy kiáltvá jubileumán Huszonöt évvel ezelőtt, 1946. április 28-án a Magyar Kommunista Párt, a Szociáldemokrata Bárt és a Szakszervezeti Tanács közös kiáltvánnyal fordult az ország dolgozó népéhez. A terjedelmes felhívás lendületes fogalmazása, logikus felépítése és tömörsége a közelgő májusi seregszemle alkalmából közös programot ad: hogyan lehet úrrá az ország a tornyosuló nehézségeken, hogyan kerekedhet felül a belső ellenségen, akik nem nyugodtak bele a demokratikus fejlődésbe. Gondolatébresztő olvasmány ez a régi „Májusi Kiáltvány”. Ezzel a mondattal kezdődik: „A szabad Magyarországon másodszor ünnepeljük május 1-ét, a dolgozók harcos ünnepét.” Ez már nem a frissen elnyert szabadság mámorával ünnepelt május volt. A teljes felszabadulás óta több mint egy év telt el. A magyar demokrácia megszilárdult, de a belső ellentétek is kiéleződtek. Az 1945-ös választáson a Független Kisgazda- párt kapta a legtöbb szavazatot a pártok közül. A régi rend hívei rákapcsoltak, ebbe a pártba vetették bizalmukat. Támadták a földreform teljes megvalósítását, a föld mélyében rejlő kincsek államosításának, a nehézipar legfontosabb üzemei állami kezelésbe vételének, a bankok állami ellenőrzésének, a közhivatalok megtisztításának közös munkáspárti tervét. Az egy évvel azelőtt felhőtlennek tűnt májusi ég 1946-ban már korántsem volt ennyire biztató, akkor már mindenki látta: nehéz lesz még a harc a régi rendszer híveivel szemben. I)e még az ő legyőzésük sem a végcélt jelentette, hiszen elmaradott országot örököltünk. A gondokat növelte, hogy a háború alatt az ország súlyos károkat szenvedett. Az infláció javában dühöngött. A májusi kiáltványban felvetett programgondolatok között bizonyára az keltette a legáltalánosabb helyeslést, amely a pénzromlás megszüntetésére hivott fel: „a demokratikus kormányzat egész figyelmét arra kell összpontosítani, hogy aratás után megteremtsük az értékálló, új magyar pénzt”. A széncsata után voltunk, de a spekuláció még óriási hasznot húzott, a dolgozók nélkülöztek. Volt kenyér; négymillió hold földet művelt meg a földhöz jutott parasztnép. De még volt éhező is.. A kiáltványban a három nagy szervezet leszögezte: „május elseje a nagy szocialista Szovjetunióval való szolidaritásnak és barátságnak az ünnepe”. Hangsúlyozta a békekötés előkészítésének fontosságát. Ám azok a hazaárulók, akik a szovjetellenes háborúban akarták megsütni pecsenyéjüket, cs akiknek a felszabadulás — vereség volt, még politikai tényezőnek számítottak. Hosszú harc után szenvedtek csak vereséget. Evek múlva nehéz, áldozatos küzdelemben semmisítette meg politikai bázisukat az egységessé vált magyar munkásosztály. Az akkori tervek — ma már régen túlhaladott célok. Ma a szocialista ország megteremtésén fáradozunk. A lényeg azonban maradt: a nemzeti egység erősítése, a gazdasági erő növelése, a Szovjetunióval és a szocialista országokkal, minden, velünk baráti kapcsolatra törekedő néppel való szorosabb együttműködés politikája — továbbra is első helyen szerepel a májusi jelszavak között. Máté György Hollandiba A domonyi Dózsa Tsz-ben hatvanezer paradicsompalántát ültet szét hollandi ágyakba a kertészeti brigád. Foto: Gárdos PAPUCSVASAR ^'WrŰ0>' Pest megye egész területén, a Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat szaküzleteiben. SLÁGER A NŐI PAPUCS! Ára: 100 Ft helyett 48 Ft
