Pest Megyi Hírlap, 1971. április (15. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-25 / 97. szám
ns i MEG »’fii Mírlap 1971. ÁPRILIS 25., VASÄRNAP TÁJÉK01ATLANSAGBÓL ÉLETVESZÉLY Egy lakos: évente 10 kiló méreg A MEZŐGAZDASÁGI VEGYSZERÁRTALMAK MEGELŐZÉSÉÉRT Húsz éve, hogy rendszeresebbé vált a mezőgazdaságban a növényvédő szerek alkalmazása. Most már Magyarországon minden lakosra tíz kiló méreganyag jut évente. Vajon lépést tartott-e ezzel a szakemberek képzése, megvannak-e mindenütt azok a feltételek, amelyek biztosítják, hogy a mérgezés veszélye nélkül dolgozhassanak vegyi anyagokkal? Milyen a megelőzés? — ezekkel a kérdésekkel kerestük meg a Pest megyei Tanács Gyógyszertári Központjában dr. Duray Gyula vezető szakfelügyelőt és Losonczy Bélát, a KÖJÁL to- xikológus főgyógyszerészét Megtudtuk a növényvédő szerek fokozódó felhasználásával nincs összhangban a szakemberképzés, a megfelelő raktárak építése, a védőeszközök beszerzése, az óvórendszabályok ismerete és betartása. Tulajdonképpen csak 1964- ben kezdődött meg a vegyszeres közegészségügyi ellenőrzés, amely fokozatosan az előbbi feltételek megteremtésére szorította a mezőgazda- sági üzemeket. A KÖJÁL a gyógyszerészeket bízta meg azzal a feladattal, hogy saját területükön rendszeresen felkeressék a tsz-ekét, állami gazdaságokat, a vegyszert árusító üzleteket, a gyártó vagy csomagoló részlegeket és ellenőrizzék az előírások betartását. Méreg jelzésű anyagokat csali úgy lehet felhasználni, ha szakmérnök vagy technikus is jelien van. Ez azonban rendszerint nem valósítható meg, hiszen több szövetkezet alkalmaz egy szakembert, s az nem lehet ott mindenütt. A növényvédő szerrel dolgozó betanított munkásoknak elmagyarázzák, hogyan használják a vegyi anyagokat, ezzel azonban nem jár együtt az egészségügyi képzés. Az ennek hiányából fakadó közömbösség, nemtörődömség nagy veszélyek forrása. A dánszentmiklósi Micsurin Tsz-hen például egy ellenőrzés alkalmával azt tapasztalták, hogy hat tsz-tag védőfelszerelés nélkül — ingujjban! — Ceresannal csávázott, amely bőrön, sőt gumikesztyűn át is felszívódhat! A vizsgálatnál kiderült, hogy éppen a védőeszközök hiánya miatt tiltották meg nekik ezt a munkát, ök azonban nem tudták, hogy milyen veszélynek teszik ki magukat. Az ellenkezőjére is van példa: a tápiószecsői Egyetértés Tsz-ben a vezetők kényszerítették az egyik tagot, hogy vegyi anyaggal dolgozzon, holott erre egészségileg nem volt alkalmas. 1500 forintra büntették a szövetkezet vezetőit, A gyógyszerészek rendszeresen ellenőrzik a mérgező anyagok felhasználását, sőt figyelemmel kísérik a méreg Alkony az erdőn Céloz a fővadász a vérei, Nem tudom, lemondanék-e a városi élet szépségéről és ron- daságáról, megszoknám-e a gyönyörű — tizenötezer hektáros sellyei rezervátum mozgalmas „csendjét”, de hogy most mennyire jól érzem magam az erdő megnyugtató világában, azt elmondani is nehéz. A lovas fogatot délután vettük igénybe, amikor ide indultunk vaddisznólesre a fő- vadásszal, Prucsi Nándorral. Hirschmann — a bajor véreb — a szekér mellől elzavarta a magyar vizslákat és helyet foglalt a saroglyábán. A Hajós-domb felé tartottunk, itt a fiatalosban megpillantottuk az első szarvascsoportot, később egy gyönyörű Lombar- dot, ebből kevés van, de egyet- egyet volt szerencsénk látni. A szajkó nem jelzett Egy nyiladék-kereszteződésnél elhagyjuk a szekeret és gyalog vágunk át a magaslesig. Óvatosan kapaszkodunk fel az erdő létráján. Kicsi a hely, keresztben egy deszka ülőke, ketten elférünk rajta. Nehéz így mozdulatlanul ülni. Hirtelen vakaródznom is kellene, de nem lehet. Köhögnöm kéne, azt sem lehet. És cigarettázni? Na, még csak az hiányzik! A vaddisznó meglehetősen rosszul lát, de szaglása kitűnő. Átrepül fölöttünk egy fekete harkály. Elég ritka madár errefelé. Aztán egy másik madár ugrál egyik ter- pefáról a másikra. — Ml ez? — Szajkó. Kedves madár, de bosszantja a vadászokat. Az terdő spiclijének is nevezik, Inert ha embert lát, „kiabál” és a vadak „veszik a lapot”, tudják, hogy veszély fenyegeti őket. A „spicli” minket nem vett észre. Várakozunk még egy ideig. Aztán a fővadász óvatosan a könyökével jelt ad: Megérkezett kettő — Nézze a komát! Megérkezett. Ott a másik is! Kicsit ijesztő a két vaddisznó. A mesevilág ördögeihez hasonlítanak, ahogy így szemtől szembe látom a távcsövön át nagy fejüket, sörényes hátukat. A fővadász oldalra fordul, céloz. — Tegye a karját a hónom alá, hogy támaszkodni tudjak — súgja. — Így is tesz, másik kézzel a távcsövet helyezem a szemem elé. Izgalmas várakozásom most visz- szájára fordul. Nem mertem megmondani később sem, de most nem bánnám, ha a két ördög olajra lépne. Amikor a fővadász elsütötte a puskát, abban a pillanatban semmit nem láttam, de azután nézem: az egyik ottmaradt, felvágta a sarat, aztán nem mozdult. Még mindig öröm — Megvagy! Szép lövés volt, Nándi! — jutalmazza magát a fővadász, aztán pillanatok alatt lecsúszik a lesről és fut a vad felé, puskáját az égnek emelve, rázogatva, mint a „vivátot” kiáltó győztes harcosok, öröme leírhatatlan. Én meg csodálkozom, Prucsi Nándor? Aki évente meglövi a hatvan-hetven vadat, és még mindig elfogja a vadászélet szép öröme, a fárasztó cser- készés utáni beteljesülés? — Hogy van ez? — Ez a szép ebben. Sugárzik az arca. Kalapját hol előre, hol hátra löki a fe jén, már jól hazafelé tartunk, még mindig hátra-hátra kérdez. — No mit szól? Szép lövés volt?! Mi?! Szép hát. Az „ördög” itt nyúlik el hátunk mögött, a saroglyábán. Hirschmann meg ráfeküdt és közben morog, vicsorít, elég szemtelenül, hiszen a zsákmányban semmi szerepe. Rab Ferenc útját. 1970-ben 88 gyógyszerész összesen 3559 ellenőrzést tartott. Tanácsokat adnak, meggyőzik az illetékeseket a hibák kijavításáról, és jegyzőkönyveik alapján a közegészségügyi felügyelők szabálysértési eljárást is indíthatnak. A növényvédelemben dolgozók minden év márciusában alkalmassági szűrővizsgálaton vesznek részt, melyen a körzeti orvos megállapítja, dolgozhatnak-e vegyi anyagokkal. A szerzi betegeket, terhes anyákat, gyerekeket eleve eltiltják ettől. A gyógyszerészek egyébként a körzeti orvosokkal rendszeresen ismertetik az új méreganyagokat, ezek hatásait, s azt is, hogy milyen kezelést igényelnek. A gyógyszerészek munkáját segíti a Vöröskereszt — és más társadalmi szervek is — egészségügyi felvilágosító előadások tartásával. Ta valy 713 előadást tartottak a megyében, közülük 189 foglalkozott a növényvédő szerekkel. A többi előadás célja az egészségnevelés, a helyes egészségügyi szemlélet kialakítása volt. Plakátok, kiadványok, könyvek is szerepelnek a védekező akcióban. Hatvan' millió ember fordul meg Ma gyarországon a gyógyszertárakban évente, s ez tulajdonképpen ugyanennyi alkalom egy-egy megjegyzésre, hasznos tanácsra. Sokat fejlődött eddig is a mezőgazdaságban dolgozók egészségügyi szemlélete. Ma már betervezik a költségvetésbe a vegyszerraktárak építését, védőfelszerelések vásárlását, megkövetelik az óvórendszabályok betartását. Az elért eredmények azonban további tennivalókra ösztönzik a szakembereket. Még több tanfolyamra van szükség a jövőben, ahol tsz-tagök és magántermelők egyaránt elsajátítják, megtanulhatják a vegyi anyagok kezelését, és mérgezés esetén elsősegélyt nyújthatnak, mert ismerik nemcsak a megelőzést, hanem a mérgek ellenszerét is. Soós Ibolya Egzotikus fák a Bakony „tetején” A Közép-Dunántúl hűvös, párás hegyvidékén, a Bakony „tetején” különös próbálkozáshoz kezdtek 1954-ben az erdészek. Az egzotikus fafajtákból állítottak össze gyűjteményt, több mint öt hektárnyi területen. A délen őshonos ciprus, boróka és tujaféle- ségekből 30 különböző fajtát telepítettek el. A hűvös, köves talajon megerősödtek, szépen kifejlődtek az egzoták. Az úgynevezett Forrasztó-hegyen ezekben a napokban nyitották ki szirmaikat a ritka fák virágai. A különleges rózsaszín szirmú tulipánfák, a sárgás virágú ciprusok színes foltként ékelődtek a Magas-Bakony sötét fenyvesei közé. Szabó Zoltán a felszabadulás után munkásfiatalként kezdte meg tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán. Mint Főnyi Géza növendéke 1956-ban szerezte meg a diplomát. 1970- ben az Ernst Múzeumban rendezték meg gyűjteményes kiállítását, majd 1971-ben Tatabányán mutatták be munkás témájú képeit. Jelenleg az őszi kiskőrösi és debreceni tárlatra készül. Munkásságáról Kolonits Ilona filmrendező és Szabó Árpád operatőr készítenek filmet. Üzérkedő Rt. • alvállalkozókkal Ráfizetéssel krajcároskodott a precíz portás „Az értékesítést úgy csináljátok, hogy ne legyen baj belőle. Az árut csak annak lehet eladni, aki megbízható. Egy vevő se mondja meg, kitől és mennyi árut vett, erre ki kell a vevőket oktatni. Egyébként ti tudjátok, mit lehet még az áruk árára „rátenni”. De azt mindig tartsátok szem előtt: jobb a sűrű krajcár, mint a ritka garas...” A levelet Szegedről küldték Szentendrére. A címzett nemcsak e néhány utasítást tartalmazó sort kapta kézhez. A levél ruhák és aranytárgyak kíséretében érkezett. Feladójuk egy szegedi portás volt; aki »mellékállásban” egy bűnszövetkezetet vezetett ÜST - ARANYÉRT Három évvel ezelőtt Berár Szvetozárné nyugdíjas fonónő kisétált a szegedi piacra. Hogy vásárolt-e valamit, nem tudni, de hogy jó üzletet kötött, az bizonyos. Megismerkedett itt ugyanis egy jugoszláv nővel, akivel külföldi áruk eladásáról folytatott eszmecserét. S az első üzleti tárgyalást még sok követte: a jugoszláv turisták törzsvendégek lettek Berárné házában. Sosem jöttek üres kézzel, szi- vacskabáttól a papucsig sokféle áru dagasztotta bőröndjeiket, visszafelé úton pedig piros bankók a pénztárcájukat. S ezzel kezdetét vette a „Berárné és társa” kereskedelmi vállalkozás, amit a büntetőjog úgy nevez: üzérkedés és devizagazdálkodást sértő bűntett... A nagy forgalom nem kis adminisztrációval járt, s a nyugdíjas fonónő társa — egyben élettársa —, Presir József portás, egy főkönyvelőt megszégyenítő pontossággal intézte a bűnszövetkezet bonyolult pénzügyeit. A turisták menetrendszerűen szállították a nálunk kelendő árucikkeket, amelyeket Presirék készpénzért megvásároltak, vagy értékük arányában hazai árukkal fizettek ki. A Presir vezette elszámolásokból megtudjuk például, hogy a „görgeblábú Gizikétől” aranygyűrűket és szetteket vettek át, a Bécsből érkező Vicától otthonkákat és karórát, az „Új asszonyka” jeligével bejegyzett hölgytől pedig tucatnyi aranytárgyat. S a listán ott sorakoznak a 10—15 ezer forint értékben is vásárlók nevei: gépkocsivezetőtől az orvosnőig... ..FIÓKÜZLET“ SZENTENDRÉN A rendkívül nagy forgalmat később már csak „alvállalkozók” segítségével tudták leboSzakmunkások a földekről Piroska és a tehettek Részletek az 1969. február 16-i Pest megyei Hírlapban megjelent Piroska című portréból: „1967-ben, szarvasmarha-tenyésztői szakmunkásvizsgám után pár hónappal vettem részt először állattenyésztők vetélkedőjén. Ekkor bejutottam három megye legjobbjai közé. Negyedik lettem. A politikai totót elszúrtam. A negyedik hely jutalma: hatnapos utazás az NDK-ban. Az idén, ahol indult, első lett. A Budai Járási KISZ Bizottság ezért 11 napos jugoszláviai úttal jutalmazta. Legutóbb négy járás állattenyésztőinek vetélkedőjét nyerte meg. Ennek eredményeképpen február 24- én érkezik Budapestre: hat napot a Sportszállóban üdül... A pátyi Petőfi Termelőszövetkezetben a borjak enni kérnek: 500 liter tejet melegít a 123 állatnak. Mindegyik megismeri, ha jön. Fehér köpenyén érzik a tejszagot. Körülveszik. Egyszerre csak kettőt vezet a „cumihoz”. Két ujját a szájukba adja, és ők engedelmesen jönnek. — Amelyik felnő, azt elviszik tőlem. Fájdalmas szemmel mérnek végig. Akkor nagyon rossz.” Agócs Gézáné szarvasmarha-tenyésztő, a megye egyik kiváló szakmunkása, a pátyi Petőfi Termelőszövetkezet dolgozója havi négyezer forintot keresett. Részletek az 1971. április 8-i beszélgetésből Piroskával, Agócs Gézánéval: — Miért lett hűtlen az állatokhoz? — Elsősorban — az orvos mondta. Nem javasolta, hogy tovább csináljam. Idegösszeroppanásom volt, tönkrementem. — A munkája miatt? — Nehéz dolgom volt. Hat évig csináltam vasárnap, hétköznap, hajnaltól estig, 25 literes kannákat föl az üstbe, egy-egy itatásnál kellett vagy ötszáz liter tejet melegíteni. — Ezért kapott idegösszeroppanást? — Sok volt a megterhelés. Meg elváltam. — Hogyan került kapcsolatba a mezőgazdasággal? — Egy évig kint dolgoztam a földeken. Utána mondták, kell a telepre egy szarvasmarha-tenyésztő. Jelentkeztem iskolába, elvégeztem. — Szerette a munkáját? — Szerettem. Az orvos javasolta, hogy hagyjam abba... Ugye, ha az egészségemről van szó... — Mit csinált, mikor megvált az állatoktól? — Elvégeztem a könyvelői iskolát. Anyagkönyvelő lettem. — Mennyit keresett? — Ezerkilencet. — Megérezte a keresetkülönbséget? — Hogyne. De az egészségem ... Tönkrementek az idegeim. — 1971 áprilisától már nem anyagkönyvelő... — A kárpitosrészleg vezetője vagyok. A fizetésem 2800 forint. Negyvenkilenc férfit vezetek. — Miért vállalta ezt az állást? — Örültem a bizalomnak. Nagyobb itt a felelősség, emberekkel foglalkozom. Elvállaltam... Agócs Gézáné otthagyta a tehenészetet — a tehenészet gépesített, higiénikus, fehér köpenyes — az orvos tanácsára, mikor idegösszeroppanást kapott. így jelenleg a pátyi Petőfi Termelőszövetkezet kárpitosüzemét vezeti a megye egyik kiváló szarvasmarha-tenyésztője. Az idén szarvasmarha-tenyésztőnek 120-an jelentkezhetnének. Ennyi a beiskolázási lehetőség. Eddig 52-en jelentkeztek. A beiskolázási lehetőségnél azonban jóval nagyobb a termelőszövetkezetek szakemberigénye. Tamás Ervin nyolítani. S ez a hálózat 1969 tavaszától kibővült: Presir kereskedelmi térképére felkerült Szentendre is. Berárnak ugyanis itt lakik egyik rokona, Kicsiny Flóriánná, aki az efféle ügyletekben nem mutatkozott kicsinyesnek: az első 20 forintos üzletet követően, több tízezer forint értékű áru ment át kezén. A rendszeres kapcsolattartást megkönnyítette, hogy Berárné — mivel levegőváltozásra volt szüksége — hosszabb időt Szentendrén töltött. Közérzete okkal javulhatott itt, hiszen a városban csakhamar felvirágzott az üzlet. Az értékesítésbe több rokon is bekapcsolódott, s ä jól irányított szervező munka eredményeképpen egyre szélesedett a vevőkör. A szegedi „központból” pedig a precíz portás csomagban küldött vagy személyesen szállított a városba csipkeblúzt és golyóstollat, kombinét és fülbevalót, lelkiismeretesen teljesítve •'a kívánságokat. Az egyébként többszörösen büntetett Presir József óvatos duhaj volt: vevőkörét igyekezett megbízható emberekből összeállítani. Az óvatossági rendszabályokat — levelekben írt utasításokkal — „alvállalkozóival” is betartatta. Külön felhívta figyelmüket: részletkedvezményben csak fizetőképes vevő részesülhet, továbbá „árut vissza nem veszünk...” MEGBÜNTETETT VEVŐK Ám, hiába volt minden óvatosság, a bűnszövetkezet végül lelepleződött, a Szentendrei Városi és Járási Rendőrkapitányság nyomozói bezárták az üzletet, s felvették a leltárt Az összegező statisztika szerint Berár Szvetozárné és Presir József a három év alatt mintegy 200 ezer forint belföldi forgalmi értékű külföldi áruval kereskedett, s ennek az összegnek csaknem felét teszik ki az aranytárgyak. Az üzérkedő rt. két vezetője, valamint a szentendrei „fiókvezető”, Kicsiny Flóriánná ellen bűnvádi eljárást indított a rendőrség, hamarosan bíróság elé kerülnek. E nagyszabású bűntettsorozatnak azonban nemcsak ők a felelősei, hanem a külföldi árukat haszonnal eladók, s a nagy tételekben vásárló vevők is. Közülük néhányat devizabűntettért, mintegy nyolcvan személyt pedig devizaszabálysértésért vonnak felelősségre. Kár volt tehát bekapcsolódniuk a „krajcáros” portás vállalkozásába, aki ennyit mondott összefoglalóul: — A kereskedést csak azért kezdtük, hogy legyen pénzünk egy nagyobb lakásra. Még sok vevő pénzzel tartozik nekünk, egy csomó aranyunkat lefoglalták, s ráadásul megbüntetnék. Ha jól meggondolom, ez az egész üzlet csak ráfizetés volt — egy garast sem ért... Szitnyai Jenő
