Pest Megyi Hírlap, 1971. április (15. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-25 / 97. szám
1971. ÁPRILIS 25., VASÁRNAP '“'^tfíriap 3 TOGLIATTI MÁJUS ELSEJEN Ahol a Zsigulik születnek S;b“ HENRY FORD VÉLEMÉNYE - A SZERELŐSZALAGON VÉGIG PARKERDŐ VÉDI A MODERN VÁROST - A STAFÉTABOT MEGY TOVÁBB... A Magyar Népköztársaság i Kohó- és Gépipari Minisztériu- 1 ma, valamint Külkereskedelmi Minisztériuma megállapodást kötött a Szovjetunió Gépkocsi- gyártási Minisztériumával és Külkereskedelmi Minisztériumával arról, hogy Magyarország is részt vesz a szovjet Zsiguli gépkocsik gyártásában. Eszerint évente összesen 300 000 darab, 18 féle alkatrészt szállít a Szovjetuniónak. Cserében a Szovjetunió öt év alatt százhúszezer Zsiguli személy- gépkocsit ad. Az elegáns kocsik hűtőjén Fégi volgai bárka, a „volgai autógyártó óriás” emblémája. Az idézőjelbe tett elismerő szavakat az elmúlt évben ott járt amerikai mondotta, akinek a véleménye az autógyártást illetően hitelt érdemel: II. Henry Ford. Elismerte; nincs olyan kapitalista vállalat, legyen akár a leggazdagabb, akár olyan, mint az övé, amely képes lenne ilyen gyors ütemű és ilyen roppant arányú építkezésre, mint amilyet itt a Volgánál látott. — A hazai ipar történetében nem fordult még elő ilyen kolosszális méretű munka, amelyet ennyire rövid idő alatt kellett volna elvégezni, mint a Volgád Autógyárnál — mondja Viktor Poljakov, a gyár vezérigazgatója. — Az építkezésen naponta egyidejűleg több mint harmincezer ember dolgozott... , Alig több, mint négy esztendeje, hogy 1967 szeles januárjában a volgai sztyeppéből karókkal elkerített hatalmas térségre megérkezett az Ilja Seveljov vezette exkavátor és kiásta az első köbméternyi fagyos földeit Az első markolásnyi földet az első köbméter beton, az első beszerelt szerszámgép követte... Mindössze jó három év telt el, és a futószalagot elhagyta az első gépkocsi. A gyár összköltsége 1973 első felében megtérül. Trolibusszal a szereidében , II. Amíg a trolibusz végighalad a fő futószalag mentén, hat megállója van. A mechanikai szerelőcsarnok hosz- sza kis híján két kilométer, szélessége mintegy ötszáz méter. Ötezernél többen dolgoznak itt Közülük 700 mérnök és 1500 technikus. A 75 hektárnyi területen több mint 150 automatikus gépsor és 5000 gépegység kapott helyet. . Gyalog indulunk onnan, ahol az emelők felkapják a Zsigulik karosszériáját és átadják a szerelőknek. Amint a szalag mellett lépésről lépésre haladunk, látjuk, hogyan gyarapszik új és új alkatrészekkel a születő kocsi. Néhány lépés — és már beszerelték az elektromos vezetékeket. Még egy lépés — helyén a sebességváltó, aztán a különböző műszerek, a kormány. Már itt vannak az ülések, az oldalablakok és a szélvédőüveg, a hűtő, a fényszórók. A másodpercmutató alig tett meg néhány fordulatot óránk számlapján, mire megbízható módon beszerelték a motort, s a kardán- tengelyt is. Ezernyi kézen — ‘általában fiatalok kézién — át, szakadatlan folyamban haladnak a gyári végállomás felé a különböző színű Zsigulik. A szalag legvégén az emelők le- bocsátják a már benzin hajtotta kocsikat, amelyekben elfoglalják helyüket a próbasofőrök. Az idei terv 160 ezer, az 1972. évi 320 ezer. Egyelőre csak egy szalagsor üzemel, a másodikat és a harmadikat szerelik. Három év múlva a gyár eléri a tervezett kapacitást, az évi hatszázezer gépkocsit A Volgai Autógyár kapuján naponta körülbelül 2200 Zsiguli gördül majd ki. Mint ismeretes, a Volgai Autógyár technológiai ciklusát az olasz Fiat-céggel együttműködésben terveztek. Minden egyéb a szovjet mérnökök munkája, amelyben több mint ctven intézet vett részt. Az új város szerencsésen elkerülte az ösztönös építkezések veszélyét. A város növekedése rögtön nagyszabású, komfortos lakóépületekkel kezdődött. Magas, 5—9—12 emeletes házakból álló negyedeiben csakhamar megjelennek a 16 emeletes épületek is. Ha az országúton érkezünk, az útjelző nyilak a város felé egyenesen mutatnak, a gyár felé jobbra. A lakónegyedek és az ipari övezet között fél kilométer széles zöld sáv maradt. A száraz szelektől a várost a Kujbisevi-tengerre támaszkodó parkerdőöv védi. Csónakállomások, jaohtiklub, művelődési házak és hangversenytermek, stadionok és sportpaloták, áruházak, több emeletes garázsok... Szélességben és magasságban heves ütemben növekszik a már ma is több mint 350 ezer lakosú város, amelynek az a rendeltetése, hogy a világ autóiparának egyik fővárosa legyen. A Kámáról is Togliatti — a nyolcadik ötéves terv legnagyobb szovjet építkezésének jelképe. A kilencedik ötéves tervben a Volga mentén szerzett gazdag tapasztalatokat a Rámánál hasznosítják majd. Ott, Naberezs- nije Csslninél most bontakoznak ki a világ legnagyobb teherautógyárának építési munkái. A gyár nagy teherbírású kocsikat állít majd elő. A ká- mai autóváros tehát átveszi a volgai Togliattitól a stafétabotot. V. Zaharko Fővárosszerte javában zajlanak Május 1., a proletariátus nagy ünnepének előkészületei. A következő napokban délutánonként több ezer fiatal népesíti majd be a Felvonulási teret. Gyakorolnak a negyedmilliós seregszemle élén haladó ifjú kommunisták, népi táncosok és sportolók, hogy május 1-én, a különböző csoportok színes mozaikjaiból óramű pontossággal alakuljon ki a magyar ifjúság életét, tehetségét, ügyességét dokumentáló élőkép. A kétnapos ünnepet köszöntve esténként ismét felragyog majd Budapest ünnepi díszkivilágítása: nagy fényerejű reflektorokkal világítják meg a központi épületeket, műemlékeket, a Duna-hidakat, a Gellért-hegyi felszabadulási emlékművet, a Tanácsköztársaság bronzkatonáját és a Felvonulás téri Lenin-szobrot. A szocializmus programjára Fölkészülés (Zsoldos rajza) Ha szobor van a hagyatékban A közjegyző A közjegyző leggyakrabban a következő ügyekkel foglalkozik: hagyaték, örökösi minőség megállapítása, végrehajtási záradék, okiratok, szerződések, nyilatkozatok, oklevélmásolatok, névaláírás hitelesítése, idegen közjegyzőnek telekkönyvi szemle, takarékbetét- köny megsemmisítése. Dr. Illyés Endre ceglédi állami közjegyző évente 6—700 hagyatéki ügyet, 50—100 végrehajtási záradékot, 300 egyéb ügyet intéz. Még elöljáróban annyit: a közjegyzőség a történelmi közhiteles helyekből, a középkori egyházi és polgári hiteles helyekből fejlődött ki, s hazánkban az osztrák polgári törvénykönyv a múlt században állította fel a közjegyző- séget. Ma a közjegyző a járás- bíróság elnökének van alárendelve. Ezerhatszáznyolcvanad rész Dr. Illyés Endre munkájának zöme tehát a hagyatéki ügy. Régebben a közjegyző megcsinálta a hagyatéki tervezetet, ma ő intézi a hagyaték átadását. — Hétoldalas meg féloldalas hagyatéki ügy is van. A legbonyolultabbak az úgynevezett elhanyagolt hagyatékok. Például: meghal valaki a családból, utána örökölnek, de az örökösök is elhalnak, s újabb örökösökre gyűrűzik tovább a hagyaték. Praxisomban volt ötszörös öröklés is, vagyis egymás után öten haltak meg, s az örökösödési illetek kifizetésétől való tartózkodás miatt nem indították meg az eljárást. — A törteit, mintegy 30 ezer forint értékű ingatlant, plusz két tsz-ben levő ingatlant egymás után öten örökölték, végül is 11 örökös lett, volt olyan, akire két-háromezer forint jutott. A hagyaték elosztása egy örökösre így festett: 196/1680i ad rész: azaz az első örökhagyótól 120/1680-ad, a másodiktól 20/1680-ad, a harmadiktól 56/1680-ad részt kapott. Minden örökösre elvégeztem így a számítást, amely ily módon kerül a telekkönyvbe. — A legnagyobb hagyatéki ügyem 450 ezer forint értékű volt, egy albertirsai telek, a legkisebb: épp tegnap intéztem, egy 695 forintos tsz-föld- megváltás öröklését — hét örökös között. — Ha vagyonról van szó, az emberek nem ismernek se istent, se embert, gyakran egymásnak ugranak. Általában nem a 200 ezer forintért, hanem a kétszáz forintos temetési költségért Előfordul, hogy a testvérek halálosan gyűlölik egymást Mások az anyjuknak nem akarják megadni az özvegyi haszonélvezeti jogot Még szerencse, hogy nem rajtuk múlik, a törvény biztosítja ... Munkában a „falu eszei” A hagyatéki ügyek általában végrendeletre alapozódnak. — Az emberek elmennek a „sarlatánhoz” végrendeletet készíteni. Olyanokhoz, akik negyven éve végezték az egyetemet, azóta joggal nem foglalkoztak, az új törvényeket egyáltalán nem ismerik, így aztán jogi képtelenségek kerülnek a végrendeletekbe. Végrendeleteket készítenek a „falu eszei” is,, aztán az okiratokról hiányzik a dátum, a helységmegjelölés, a két tanú aláírása — egyszóval, a legalapvetőbb dolgok. A közjegyzőnek kötelessége, hogy az ilyen végrendeleteket elutasítsa. — Ha a közjegyző készít végrendeletet, vigyáz, nehogy hiba kerüljön bele. Például az apa három éve összeveszett a fiával, mert az ifjú kijelentette; „nem ért maga ehhez, édesapám” — a végrendelkező ezért ki akarja tagadni a fiát. De a törvény pontosan meghatározza, mikor hatályos a ki tagadás. Ebben az esetben: nem. Az idősebb emberekkel nyugodtan kell beszélni, elmagyarázni nekik, hogy ők ilyen okok miatt hiába tagadják ki a fiút, a bíróság úgyis megítéli a köteles részt Az emberek általában megértik, elfogadják a tanácsot, mert a közjegyzőnek nimbusza van. Görbe este és végrehajtás A közjegyző évente 50—100 végrehajtási záradékot készít — Görbe este, a férfi berúg, beviszik a kórházba, jön a gyomormosás, aztán hazaengedik. Később megkapja a számlát a kórházból, s fütyül kifizetni a 150—200 forintot. Tizenöt nappal később a kórház hozzánk nyújtja be követelését, a közjegyző kiállítja a végrehajtási záradékot, aztán indulhat a végrehajtó... — Víz-, villanydíj, állami lakások bérét nem hajlandók befizetni. A tanács a felszólító levél másolatát nekünk küldi meg. Aztán íródik a végrehajtási záradék. Dr. Illyés Endre közjegyző 53 éves, 1966 óta dolgozik jelenlegi munkahelyén. Nemcsak jogi, művészettörténeti doktor is. Azt mondja, nincs is annyira távol e két hivatás egymástól. Ha a hagyatékban tizenhatodik századi szobor van, hiába mondják az örökösök, hogy 60 forintot ér... A két érdeklődési terület békésen megfér egymás mellett. A közjegyzőt írásban, színdarabban, filmen szigorú embernek ábrázolják. — Ha a fiú azt mondja az anyjának: „a franc kell magának”, akkor erélyesen kell szólnom. Mostanában nem is fordul elő, hogy felemeljem a hangom. Szép szóval próbálkozom, azt mondom, amit a törvény... Fóti Péter E gy vagy több név a szavazólapon; választ az állampolgár. Országgyűlési képviselőt, tanácstagot, olyan tiszt betöltőjét, aki négy, illetve — a tanácsok esetében — két éven át felelős testület tagjaként tevékenykedik a köz, választói javára. A jelöltekre adott szavazatok a bizalom tanúsítói, ám többről, nagyobb dologról is tanúskodnak. A szavazás — ne féljünk a kifejezéstől — egyben politikai demonstráció is, nemcsak a jelöltek, hanem a szocializmus ügye, a párt politikája, a társadalmi és gazdasági fejlődés programja mellett. Annak beszédes, mert szavazatok millióira támaszkodó bizonyítása, hogy az ország népének hatalmas többsége helyesli, támogatja a szocializmus építését, magáénak vallja a megtett utat, s a holnapi terveket. Szavazunk, a szocializmus programjára adjuk le voksunkat. Arra a programra, amelynek éppúgy vagyunk meghatározói, mint végrehajtói, s egyben eredményeinek élvezői is. Jó program ez? Ritkán tesszük fel igy a kérdést, mert annyira természetes, magától értetődő, hogy hosszú évek óta ez a program — a mi programunk. A mienk, magunkénak valljuk szóban és írásban, tettek seregével, vállaljuk gondjai^ is, nemcsak eredményeit'. A program megvalósításának eddigi eredményei, akárcsak jövőbeni terveink, számokban is kifej ezhetők. Öt év alatt a nemzeti jövedelem 31 százalékkal növekedett, az ipari termelés 35, a mezőgazdasági termelés 16 százalékkal nagyobb, mint volt öt esztendeje. A reáljövedelem a harmadik ötéves tervben 34 százalékkal emelkedett, az egy keresőre jutó reálbér 18 százalékkal nőtt Hasonlóan fölsorolhatok a negyedik ötéves terv legfőbb számszerű célkitűzései is, a nemzeti jövedelem évi átlagban számított 5,5—6 százalékos gyarapítása, az ipari termelés évenkénti hatszázalékos növelése, az egy főre jutó reáljövedelem 25—27 százalékos emelkedése öt esztendő alatt Mégis, úgy véljük, az összefoglaló számadatoknál többet mond, beszédesebben bizonyít, ha mindenki a maga életének alakulását, mindennapjainak változását veszi sorra, s így készít a legutóbbi esztendőkről mérleget Ki tagadná, hogy a mérlegben a gondoknak is jut hely, ám ki vonhatná kétségbe, hogy eredményekben is van mit elhelyezni a mérleg serpenyőjében?! T eljes joggal állapította meg Kádár János, a Kőbányán rendezett választási nagygyűlésen: „Tiszta lelkiismerettel állíthatjuk, hogy a nép által négy évvel ezelőtt megválasztott emberek és testületek, az országgyűlés, a kormány, a tanácsok és e testületek tagjai a legutóbbi választás alkalmával tett Ígéretükhöz hívén, az akkor meghirdetett politika alapján dolgoztak négy esztendőn át.” Ez a feladat vár a most megválasztásra kerülő testületek tagjaira is: a párt világos, töretlen politikájának valóra váltása, a szocializmus építése, a népjólét emelése. Változatlan program tehát — s jó, hogy változatlan — az alapelveket tekintve, a módszereket, a részleteket nézve azonban gazdagabb, korszerűbb, a jelen követelményeinek hűen megfelelőbb. Mire gondolunk? Arra, hogy az 1967-es választásokhoz képest napjainkban nagy mértékben megváltozott a tanácsok helyzete, szerepe, feladatköre. Arra, hogy a négy esztendővel ezelőttihez mérten gazdagodott az országgyűlés törvényalkotói munkája, ellenőrző, beszámoltató tevékenysége. Arra, hogy a szocialista demokrácia erősödésével a választópolgárok magasabbra helyezték a mércét, többet várnak és követelnek azoktól, akiknek bizalmat adnak. A feladatok, teendők egészét nézve világos a követendő út. A párt X. kongresszusa, az országgyűlés által törvényerőre emelt negyedik ötéves terv, a tanácsokról elfogadott törvény mint legfőbb iránytű, meghatározza a teendők fontossági sorrendjét, egymással való összhangját, s a végrehajtás biztosítékait is megjelöli. Az országosan világos feladatok természetesen nem részletezhetik a helyben, egy-egy településen aktuális teendőket, s ezért, hogy a választópolgárok a korábbiaknál nagyobb várakozással tekintenek a tanácsok tevékenysége elé. A választási előkészületek során lezajlott jelölő- és választási gyűléseken egyaránt hangot kapott ez a várakozás, az az igény, amelyet a helyi önállóság megnövekedése, az önkormányzat valós gyakorlása támaszt a tanácsi testületek minden tagjával szemben. Nehezebb, bonyolultabb, kiterjedtebb lesz a tanácstagi munka a következő években, mint volt eddig, ám énoen ezért nemcsak a felelősség nagvobb, hanem a lehetőség is! M inden állampolgár- hajlamos arra, hogy legszűkebb környezete dolgait, eseményeit általánosítsa, s azokból következtessen a nagy egészre. Érthető mérce ez, ha nem is igazságos. A választásokat megelőző gyűlések legfőbb tapasztalata az volt, hogy e sajátos nézőpont alapján is egyre több állampolgár érzi és fogadja el a fejlődés, a korszerűsödés diktálta változásokat, s mivel e változások saját javát szolgálják, nemcsak szemlélőként, hanem közreműködőként is szerepet vállal végrehajtásukban. Ezt bizonyítja, hogy a „kívánságlisták” előterjesztése helyett — ami korábban nem volt ritka — a mostani választások előkészítése során döntő mértékben arról beszéltek az állampolgárok, ami nem személyüknek, vagy egy-egy utcarésznek hasznos, előnyös, hanem a nagyobb közösségnek, az egész településnek. Fokozatosan bővül azok köre, akik meglelik gondolkodásukban éppúgy, mint cselekedeteikben az egyénnek és közösnek egyaránt hasznosat, helyeset, akik képesek túllátni saját érdekeiken, s a közös érdeket — amelyben természetesen ott van a maguk érdekeltsége is — teszik a fő helyre. Hiba lenne erőltetni ezt a folyamatot, de még nagyobb hiba lenne lemondani ösztönzéséről. A legjobb ösztönző pedig az, ha az állampolgár látja, hogy szava meghallgatásra talál, észrevételeire, javaslataira választ kap, bírálata nyomán intézkednek. Reggel hat órától hullanak a szavazólapok az urnákba, választ az ország. Sokat megért öregek, s választójogukkal most először élő fiatalok voksolnak, ahogy a „derékhad” tagjai is. Választ az ország, dönt a jelöltek felett, de szavazatai amellett is szólnak, amiről már régen döntött, s amitől nem hagyja eltántorítani magát. A szocializmus programjára szavaz ismét sokmillió magyar állampolgár.
