Pest Megyi Hírlap, 1971. április (15. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-23 / 95. szám
6 Kt»I nz evei '^Jtirlap 1971. ÁPRILIS 23., PÉNTEK VÁCOTT NYOMJAK Gyémnttörvény Plakát, folyóirat, füzetes nyomtatvány rendszeresen készül a Pest megyei Nyomda Vállalat váci üzemében. Verseskötet nyomása azonban ritkaság, évek óta nem került ki ilyen természetű munka a váci könyvnyomtató üzemünkből. A költészet hete idején befejezték Borbély Tibor Gyémánttörvény című verseskönyvének nyomdai munkáit, utána kötészetbe került, s előreláthatólag az idei könyvnapon jut majd el az olvasókhoz. Simon István Kossuth-díjas költő írta a könyv előszavát: „Borbély Tibor egy-egy verse tömör, leginkább egy képbe elférő látomás, de a kép fegyelmezetten, a való világ tárgyaihoz, teremtményeihez igazodik. Ügy akar modern lenni, hogy a mai ember problémáit bogozgatja, de nemcsak fölveti a problémájúit, hanem nyomban választ is keres azokra...” Ladányi István, a kis kötet tervezője szinte naponta itt van a nyomdában. Gonddal javítgatja a 100 oldalas mű minden sorát. A borítóterv Balogh László munkája. A 4000 példány eljut az ország sok helyiségébe, s reméljük, öregbíteni fogja a két évszázados váci nyomda jó hírnevét. p. r. Húsz erdei növény aromája a vadászvermutban ’ A vadászati világkiállításra készül a Badacsony vidéki pin- cegazc^ság is. Saját recepttára alapján húsz különböző erdei növénnyel ízesített vadászvermutot érlel. A zöldessárga színű ital csomagolása is alkalmazkodik a kiállításhoz. Vadásztöltény formáját utánzó, henger alakú, szarvasokkal díszített dobozban hozzák forgalomba a különlegességet. EURÓPA EGYIX LEGJOBB HORGÁSZVIZE Nem fattyúág többé A Duna 58 kilométeres szakasza a fővárostól délre nemcsak új nevet — Ráckevei (So- roksári)-Duna — kapott a minap, hanem intézőbizottsága irányításával olyan fejlődés előtt áll, amelyet megérdemel látogatottsága miatt: 65 ezer telektulajdonosa szinte állandó hétvégi vendége; csúcsidőben üdülőkben, horgászszállásokon 30 ezren megfordulnak hetenként; kempingezni, csónaktúrázni forgalmas víken- deken 15—25 ezren látogatnak el errefelé. Fejlődése tehát — regionális és településekre tagolt részletes rendezési tervekkel — annyi év után ma végre biztosítottnak látszik itt, ahol „... Európa egyik legjobb horgászvizét mondhatjuk magunkénak”, ahogy ezt a Soroksári Duna-ág című kiadvány említi. Vadak Szinte minden itteni településnek van valami köze a vízhez, a Dunához. Nézzük sorra: Dunaharasztin újabb hétvégi üdülőterületet vehetnek majd birtokukba, ha a vasúti töltés déli oldalán levő fel- iszapolódott nádas-zsombékos területet feltöltik, amint ezt a tervek célozzák. Taksonyban megalakult a táj bizottság, amelyben a telektulajdonosok tömörültek, hogy fejlesztési elképzeléseiket közös erővel megvalósíthassák. Újabb területet parcelláztak. Szigetszentmiklóson megrendelték a strand és a szabad strand létesítésének, bővítésének terveit A még meglevő szabad üdülőterületeket az elmúlt évben már fölosztották. Délegyházán a kavicsbánya melletti tavakról azt rebesgetik, hogy vizük a Balatonéhoz hasonlít, legalábbis olyan szürkéskék, ezenkívül kristálytiszta. 600 hétvégi telket alakítottak ki mellettük, és 400 már gazdára is talált. Rendkívül gondosan készítették el e tavak fejlesztési tervét: kemping, strand, szolgáltatókombinát lesz itt Makádon — ne lepődjünk meg — is terveznek kempinget és hétvégi telkek kialakítását, hiszen Makád nemcsak egy kis falu, hanem kitűnő vadászterület is. A Duna-ág rendkívül gazdag vízimadarakban: szárcsa, réce, vízityúk, búbosvöcsök, gémek, sirályok, jégmadarak mind-mind megtalálható errefelé. De szőrmés vizi vadak is: pézsmapocok, vidra. Parcellák Ma az a jellemző, hogy mindenhol parcelláznak. Szigethalmon, Dömsödön a leginkább. Tökölön pedig a gyönyörű parkerdő egyik részét osztják telkekre. Kempingeket terveznek Szigethalomra, Kis- kunlacházára. Rendezik a Duna medrét, feltöltik a partszakaszokat, strandot építenek vagy már most vagy a közeljövőben, mint Majosházán, Szigetcsépen, Kiskunlacházán, Szigetszentmártonban, Dömsödön. Ez utóbbi helyeknél érdemes elidőznünk egy kicsit, mivel rendkívül jellemzők errefelé a nádas szigetek, amelyek. közelében sajátos növényvilág alakult ki mocsári növényekkel, békatutajjal, sárga nőszirommal, súlyommal, tündér-rózsával. Tízezrek A terület központja természetesen Ráckeve, ahol külön is elkészítik a legszebb részek részletes rendezési tervét, mint az Angyali szigetét, a Kerekzátony szigetét. A strand építését folytatják, területén faházakat is felállítanak. A Sa- voyai-kastélyban szállodát, éttermet rendeznek be. Így Ráckeve üdülőközponttá válhat, s mellette az egész ráckevei járás. Például az 51-es út korszerűsítésére 63 milliót költenek; Dunaharasztinál a Duna —Tisza-csatomahíd költségeire több mint 10 milliót. Mindezek a tervek 1975-re valósulnak meg, akkorra már nyugodtan mondhatjuk, hogy az új nevű Ráckevei (Soroksári)-Duna nemcsak nevében új, hanem arculata is megváltozott, nem fattyúág többé, hanem a Dunakanyar édestestvére. Mert nem kevesebb, mint 140 ezer ember keres ezen a tájon hétvégeken pihenést, felüdülést. Ehhez, s a táj gazdag természeti szépségéhez szabta az intézőbizottság a tér. veket. B. Gy. Szakács- és pincérverseny A MÁV Utasellátó fiatalokból neveli ki szakképzett utánpótlását. A harmadéves növendékek a Keleti pályaudvar kultúrvárótermében készítették ef a hagyományos és újszerű konyhatechnika felhasználásával készített ételsoraikat, amelyet aztán szigorú zsűri bírált felül. A mintegy százötven budapesti és vidéki fiatal közül az első díjat Tóth László (a képen) nyerte magyaros terítékével. (Foto: Gárdos) JEGYZET Egy védő- és egy vádbeszéd margójára Az erőseakos és garázda cse- I ötven főnyi tömegből öt vénén lelemények száma az utóbbi öt év alatt 25 százalékkal emelkedett. Elrettentő szám! Az a Gyálon megtörtént eset, amelyet a napokban tárgyalt a Pest megyei Bíróság mint másodfokú bíróság — nem is tartozik a legkirívóbbak közé. 1970. július 10-én, fizetésnapon, 150—200 ember szorongott a gyáli Róna kisvendéglőben. Egy apa és fia közös szórakozása olyan hangerőbe csapott át, hogy megsokallták, de a pincér többszöri figyelmeztetése sem tudta őket elcsendesíteni. így a helyiség elhagyására szólították föl őket — eredménytelenül. Az üzletvezető elrendelte a zárórát. Senki sem moccant. Még harsányabb randalírozás. Rendőrt hívnak — a rendőrre se hederít senki. A rendőr elmegy és másodmagával tér vissza. Néhányan megtagadják az igazolást, az egyik ricsajozó a székét emelné a rendőrre, kavarodás, a rendőrök végül is gumibottal tuszkolják ki a tömeget az utcára. A fejét vesztett tömeg kiabál, verekszik, „Üssük agyon a rendőröket!” — ordítja valaki. A 150—200 főnyi tömeg csak nagynehezen oszlik szét. önmagában az ügy kevésbé súlyos, mint a sajtóból ismert, sokszor tragikus végű esetek egy része — hiszen végzetes sebesülés, halált okozó garázda cselekmény nem történt. A tárgyaláson a vádat képviselő ügyésszel szemben a vádlottak képviseletét ellátó jogászok ültek. A védőbeszéd summája: minthogy az elsőfokú ítélet támadhatatlan, a védelem gyakorlatilag az ítélet súlyosságának mérlegelésére apellálhat. Tény, hogy a körülbelül száztevőlegesen részt vettek a garázda cselekményben — de az eset a tömegpszichózis hatására fajult el annyira, hogy az egyetlen kivétellel büntetlen előéletű vádlottak ennyire elragadtatták magukat. Munkahelyi és családi körülményeik kiegyensúlyozottsága indokolja az enyhébb elbírálást. A vádat képviselő ügyész más szemszögből világította meg a kérdést. — Mindenekelőtt figyelembe veendő, hogy az erőszakos cselekmények elszaporodtak. A megyében Albertirsán és Gyálon feltűnően sok az ilyen eset. Tehát e két községben elkövetett garázdaságok esetében a vádlottak egyébként büntetlen előélete, családi, munkahelyi pozitívumai — nem nyomós ellenérvek. Elfogadhatatlan a randalírozók érvelése, hogy csak az egyik rendőrtől tagadták meg az igazolvány felmutatását, a rokonszenvesebb másiknál hajlandók voltak igazolni magukat. Az intézkedő rendőrnek minden állampolgár köteles késedelem nélkül engedelmeskedni. Az esetleges rendőri túlkapás elleni védekezés módja: a panasztétel. De nem ott és nem akkor, ahol és amikor a rendőr intézkedik. Ha azt akarjuk, hogy egy magányos nő Gyálon és másutt nyugodtan kimehessen az utcára sötétedés után is — el kell érni végre, hogy a bíróság elrettentő ítéletet hozzon. Az a körülmény pedig, hogy ezúttal jórészt tisztességes életű emberek keveredtek tömeges garázdaság és hatóság elleni erőszak bűntettébe — éppen arra figyelmeztet, hogy a garázdaság egyre terjed. A vádbeszéd ' világos és egyértelmű volt. A fiatal ügyvéd védenceinek valamennyi pozitívumát felsorakoztatja, a mag? posztján tehát hivatásához méltóan fejtette ki álláspontját. A védőügyvéd dolga az, hogy az általa képviselt egyén érdekeit védje maximális mértékben. A vádat képviselő ügvész posztja más: hivatása az, hogy magasabbról tekintse át a történteket — olyan magaslatról, ahonnan az egyén érdeke mellett a társadalmi érdek is kellő súllyal érvényesül. — Azt várják, hogy a bíróság legyen tekintettel eltartásra szoruló édesapjukra, beteg feleségükre, saját bajaikra — mondatta a tanácsvezető bíró. — Miért nincsenek tekintettel maguk a saját helyzetükre olyankor, amikor fizetésüket elisszák és italosán olyasmit provokálnak, amiből csak véletlenül nem lett még nagyobb baj? Véletlen — és a rendőrök beavatkozása miatt. — Kérem, én csak mondtam, hogy verjük meg a rendőrt! — mentegetőzött az egyik vádlott. — Százötven-kétszáz főnyi tömegben, sok részeg között! A rendőrök a gyáli esetben igen erőteljesen intézkedtek, de az adott esetben csak ke ményebb közbenjárásukkal akadályozhatták meg a jóval súlyosabb kimenetelű tömeg verekedést. A megyei bíróság az utóbbi időben sűrűn tárgyalt hatóság elleni erőszakos cselekményt. Az ilyen esetek társadalmi veszélyessége rendkívül nagy. És az ítélkezés fő szempontja csak ez lehet. A Pest megyei Bíróság szigorú ítélete hat személyt érintett közvetlenül — de egy nagyon veszélyes és elharapódzó tendenciát ítélt el. Pereli Gabriella égen történt meg vele, hogy ennyire várta volna a műszák végét jelző dudaszót. Büntetlenül nem tehet az ember semmiit, ő pedig már több mint egy hónapja éjszakánként csak órákat aludt. Az első napokban azért, mert úgy érte a váratlan tisztesség, hogy képviselőnek jelölték, mint a nagyon éhes embert a gazdagon terített asztal, amely mellől nem állhat fel addig, amíg végig nem ette valamennyi fogást. Aztán, amikor néhány álmatlan éjszaka alatt beleszokott a gondolatba, hogy ekkora tisztesség érte, mázsás súlyként nehezedett rá az ezzel járó tengernyi elfoglaltság. Gyűléseken persze részt vett eddig is, nem is kévésén, de jobbára hallgatóként, s ha fel is szólalt olykor, csak a helyéről állt fel, s mondta el minden előzetes felkészülés nélkül mindazt, ami kikívánkozott belőle, cifrázás és nagy szavak nélkül, sohasem ügyelve arra, hogy megbánt-te valakit, aki rangban felette áll. Csak egy volt számára a fontos: mindig őszintén belszéljen és csakis az igazat mondja el. Három hete viszont az elnöki asztal mellett a helye, és mikrofonba mondja a mondanivalóját, amely már nemcsak korábbi szűk világának, a brigádnak vagy a műhelynek a gondja, öröme, hanem egy egész városé, amelyet, ha megválasztják, az egész ország színe előtt képviselnie kell. . Azt persze tudta eddig is, hogy kevés a lakás, több, sokkal több kellene, de hogy menynyi és hogyan lehet ezt a többet előteremteni, méghozzá minél hamarabb, arról nem volt eddig elképzelése. Arról volt ugyan személyes tapasztalása, hogy azon a környéken, ahol lakik, az esős napokon bokáig ér a sár, de hogy a városban ennyi sáros utca legyen, azt még csak nem is sejtette. Amikor kéthetenként elment a könyvtárba, nem tűnt fel neki, ha sokáig kellett várakoznia, hogy sorra kerüljön, most viszont tudja: háromszor-négyszer annyian is elmennének a könyvtárba, ha az nagyobb, tágasabb lenne, és nem raktárban porosodna több tízezer-kötet, helyhiány miaitt. Petróleumlámpája még soha nem volt, ezért elképzelni sem tudta, hogy akadnak még házak, sőt, utcák, igaz, legkívül, a város szélén, ahol még ma sem ég a villany, s petrófény mellett vakoskodnak az emberek. És még nagyon sok olyan dolgot tud ma már, amire eddig nem figyelt oda, s ami szinte egyik napról a másikra a legszemélyesebb gondja lett. Egy héten át, a gyárban végzett munkáján kívül mást sem tett, mint a város közelmúltját, jelenét és legközelebbi jövőjét tanulmányozta. Több kilónyi jegyzőkönyvet, aktát, beszámolót olvasott el és tanulta meg belőlük a legfontosabb számokat, adatokat, feladatokat és gondokat. Mert amikor hosszas beszélgetés után ráállt, hogy elvállalja a nagy tisztességet, feltételként szabta meg: ő pedig papírról nem hajlandó beszélni az embereknek. Nem tette ezt eddig, nem teszi meg ezután sem. Az ember azt mondja csak mindig, amit tud, ne pedig azt, amit innen-onnan ösz- szekörmöl magának, hogy okosabbnak tűnjön a mások szemében. Ne kívánja tőle senki, hogy megváltozzon és más legyen, mint aki eddig volt. Ha a brigád hívni fogja, ezután is beül velük egy-kért nagyfröccsre a Vadászkürtbe úgy, mint azelőtt. És szilárd elhatározásának igaz? már az első gyűlésen beigazolódott: az emberek nem azt kérték tőle, hogy megváltozzon, hanem hogy az érdekeiket képviselje akkor is, amikor a városról lesz szó, meg akkor is, amikor országos dolgokról. Cifrázás és nagy szavak nélkül, sohasem ügyelve arra. hogy megbánt-e vele valakit, aki rangban felette áll. Csak egy legyen számára a fontos, hallotta vissza az emberektől az önmaga számára megfogalmazott hitet: mindig őszintén beszéljen, és csakis az igazat mondja el. Akkor is, ha az igazság esetleg keserű, akkor Is, ha pillanatnyilag fáj, mert az igazság őszinte kimondása mindig a legjobb politika. A szóból ért az ember, az őszinte beszédből, legfőképpen az, aki világéletében a gyárban, a gépek mellett dolgozott. Ezt kapta útravalóul az első gyűlésen, s ha nem is mindig ilyen pontos megfogalDUDASZÓ mazásban, de erről beszéltek az emberek a következőkön is. Akaratlanul is az órájára pillantott. Még húsz perc a dudaszóig. Aztán végre hazamehet, enni sem kér, csak végigveti magát az ágyon és hajnali ötig akár ágyút is sütögethetnek a füle mellett. Egy hónap után végre kialu&sza Tnagát, mert az még sincsen rendjén, hogy napok óta csak kókadozik az esztergagép mellett, akár az alvajáró. Még csoda, hogy nem fuserált el semmit, pedig csak a tizenöt esztendős rutin vezeti a kezét. Tizenöt év persze nem kis idő az esztergagép mellett. Tavaly egyszer fogadásból bekötötték a szemét s úgy esztergálta meg hibátlanul azt a hengert, amiből az volt éppen a tízezredik darab a keze alatt. Egyszer persze sikerülhet, talán kétszer ig, de az ember mégsem gép, ne is legyen az sohasem. Igaz, hogy egy hete a műhelyfőnök, talán mert észrevette fáradtságát, kedvezni akart neki, de ő az egész brigád előtt visszautasította. Vagy ugyanannyi munkát ad neki ezután is, mint eddig, vagy visszamondja az egész képviselőséget. Ha elvállalta, nem a könnyítés reményében tette, nem vezette semmi önös érdek, csupán az emberek őszinte bizalma, hogy rágondoltak. A bizalomra pedig csak ugyanolyan munkával felelhet az ember, mint amilyet addig végzett. Vagy így, vagy sehogy.Még jó, hogy már az este mondta az asz- szonynak: ha hazajön, ne keltse fel, vacsorázni se hívja, csak az ébresztést ne felejtse el. Jó, hogy ilyen asszonya van, aki megérti, ha nem is egyik napról a másikra a dolgokat Persze, amikor először megmondta neki, csak tátogott, mint csuka a hálóban: hogyan vállalhatott magára elvkora gondot, meg hogy bírja-e majd szusszal, tudással. Az anyja meg sopánkodott: miért ártod magad a politikába, édes, jó fiam, rffem a magadfajta munkásembernek találták ki azt és ha a szegény apád élne, biztosan ellenezné ő is, egyszer sztrájkolt csak, isten nyugosztalja, akkor is félholtra verték a csendőrök, merthogy nem a szegény embernek való a politika. Alig győzte megnyugtatni a kisöreget: azóta más a világ sora, meg a munkásemberé is. És amíg így győzködte csendes szóval az anyját, mit hall odakintről? A Laci fia hangját, aki éppen azt mondja valamelyik haverjának: ha még egyszer megütsz, megmondták az apámnak, aki bepanaszol majd az Országházban, aztán lesz neked nemulass! A legszívesebben kifutott volna az utcára, hogy ott, a barája előtt, azon nyomban felpofozza a fiát, de aztán gondolt egyet és rámosolygott az anyjára: hallotta ezt, anyám, és még mindig félt? S amikor este hazajött az asszony, vacsora közben félénken megjegyezte: azt kérték a szalagon dolgozó asszonyok, ha képviselő leszel, segíts nekik, hogy mielőbb megépüljön a bölcsőde. Szóval, egy hónapja oda a nyugalom. Csak gond van, egy egész városnyi. Még jó, hogy az új kerítés alapjait kiásta, mihelyt a téli fagy felengedett és a betonalap is a hely éti van már. Hogy mikor kerül rá az oszlopokra a kerítés? Biztos, hogy arra is sor kerül. Ha nem is néhány héten belül, ahogy eltervezte, de júniusban, amikor kiveszi a szabadságát, felhúzza két nap alatt. A brigád megígérte, hogy segít. Hat év óta, mióta jóban-rosszban együtt vannak, tartották a kimondott szót Mire is mentek volna enélkül? Hogyan is szerzett volna aranykoszorús jelvényt ilyen rövid idő alatt tizenkét különböző helyről összeverődött ember? Ma olyanok mintha az anyjuk is egy lett volna. A húszéves Feri is, meg az ötvenhét éves András bácsi is. Csak tegnap tudta meg, hogy a brigádtól indult ki a kezdeményezés, amiért őt e nagy tisztesség érte. Ez volt hat esztendő alatt aj egyetlen dolog, ami a háta mögött történt a, brigádjában. Miért tették? Jó lenne megkér^ dezni tőlük, és biztos, hogy megkérdezi majd, ha egy kicsit pihentebb lesz. Csak már szólna végre az a dudaszó! Prukner Pál
