Pest Megyi Hírlap, 1971. április (15. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-01 / 77. szám
isii. április i., csütörtök mst /ttcorei 3 ÚJ-DELHI A TOT is tagja Az okos szóba bízva az SZNSZ-nek A Szövetkezetek Nemzetközi Szövetségének Üj-Delhiben tartott végrehajtó bizottsági ülésén döntöttek arról a tag- felvételi kérelemről, amelyet a magyar mezőgazdasági termelőszövetkezetek képviseletében a TOT nyújtott be a nemzetközi szervezetnek. A végrehajtó bizottság úgy találta, hogy a magyar termelőszövetkezeti mozgalom képviseleti szerve mindenben megfelel az SZNSZ alapszabályaiban megfogalmazott követelményeknek, és a tagfelvételi kérelemnek eleget tett. Így a TOT is tagja lett a sok száz millió szövetkezeti tagot képviselő jelentős nemzetközi szervezetnek. (jságírók megbeszélése az Igazságügyi Minisztériumban Az Igazságügyi Minisztériumban szerdán első alkalommal megbeszélést tartottak a napi- és hetilapok, a rádió és a televízió igazságügyi kérdésekkel rendszeresen foglalkozó munkatársai. Dr. Korom Mihály igazságügy-miniszter a maga és az igazságügyi szervek nevében támogatásáról biztosította a tudósítókat abban a munkájukban, amelyet az igazságszolgáltatási, a jogszabályalkotási feladatok ismertetésében, a jogi ismeretek terjesztésében végeznek, s néhány időszerű, a minisztérium és a tudósítók tevékenységét egyaránt érintő kérdésről is szólt. A megbeszélésen részt vett Lakatos Ernő, a kormány tájékoztatási hivatalának elnökhelyettese is. — A KISZ KB vörös ván- d or zászlaját április 3-án, délelőtt 11 órakor adják át a Fóti Gyermekvárosnak. Hosszú ideig siránkoztunk azon, hogy a munkásszállásainkon lakó emberek közömbösek, nem érdeklődnek a politikai kérdések iránt, s nem vagyunk képesek bevonni őket a vállalat közös dolgainak közös megvitatásába. Próbálkoztunk sok mindennel. Vásároltunk tv-készüléket, ismeretterjesztő előadásokat szerveztünk, könyvek, újságok, s így tovább. Lényeges változást mégsem értünk el. Végül elemi igazságra kellett rádöbbennünk. Ezeknek az embereknek a legtermészetesebb hiányzik: a közvetlen, a dolgokat megértető, az összefüggéseket megvilágító szó. Az, amit akár agitációnaik, akár felvilágosító munkának nevezünk is, a politikai tevékenység alapvető s semmi mással nem helyettesíthető módja. A legegyszerűbb igazság Azért idéztük hosszabban a Pest megyei Állami Építőipari Vállalat pártbizottságán elhangzott szavakat, hogy ne csak maga a tény, de a belőle levonható tanulság is megvilágosodjék. Az, hogy sűrűn a pártszervezetek tevékenységében a legegyszerűbb igazság is szem elől tűnhet, a rész elfedheti az egészt. Mi tagadás, a pártalapszervezetek egy részében ez történt a szóbeli agi- tációval. Ügy vélték, fölös dolog bajlódni vele, hiszen a sajtó, a rádió, de főként a televízió tájékoztat mindenről, tudatja a legfontosabbakat, országos vezetőket szólaltat meg egyre sűrűbben... Igaz. Ám az is igaz, hiszen tapasztalatok igazolják, hogy a tömegpolitikai munkának, a felvilágosításnak van második lépcsője is, s ahogy az első — az országos dolgokról tájékoztatást, felvilágosítást adó tömegkommunikáció —, úgy a második sem helyettesíthető semmi mással A bevezetőben idézett példa rávilágít, hogy nem „magyaráz meg mindent” a televízió — nem is teheti, hiszen helyi Mi a KÖJÁL dolga? Miniszteri utasítás a közegészségügy-járványügy országos intézeteiről Az egészségügyi miniszter utasításban szabályozta a közegészségügy-járványügy országos intézeteinek, valamint az intézetek szakmai kollégiumainak működését. Az intézkedés egyebek között leszögezi, hogy az országos közegészségügyi intézet működési köre a település-egészségügy, a gyermek és az ifjúság egészségének védelmével kapcsolatos közegészségügyi feladatok, valamint a járványügy. Az országos intézetek fontos leiadata a szakterületükhöz Váróterem — tartozó tudományos kutató- és oktatómunka. A gyakorlati közegészségügyi-járványügyi munka fejlesztéséhez egyebek közt avval járulnak hozzá, hogy a közegészségügyi-járványügyi intézményeket és szerveket módszertani levelekben tájékoztatják a kutatómunka fontosabb eredményeiről és az új vizsgálati módszerekről. A miniszter rendelkezése szerint mindegyik országos intézetben meg kell szervezni a szakmai kollégiumot, amely az intézet tanácsadó testületé. alumíniumból dolgokban nem feladata a tájékoztatás —, nem szabad, nem lehet ráhagyatkozni az agitá- cióban az országos érvényű, tehát általános igazságokra. Nem, mert ezeknek az igazságoknak a helyi tények, tapasztalatok ellentmondhatnak, s nem, mert a teendők, a feladatok is különbözők. A párt X. kongresz- szusának előkészületei, tanácskozásai és dokumentumai, valamint napjainkban a választási előkészületek tagadhatatlanul növelték a politikai érdeklődést. Jó alap ez ahhoz, hogy a pártszervezetekben megnövekedjék a szóbeli agitáció becsülete, szerepe. Persze, ehhez elsősorban az kell, hogy legyen miről beszélni; létezzék világos, félreérthetetlen helyi koncepció, akár a gyártásfejlesztésről, akár a dolgozók munkakörülményeinek javításáról legyen is szó. Fentiekből következük, hogy nincs általános érvényű szabály, módszer, s az eszközök, lehetőségek is különbözőek. Az egyes embercsoportok másféle megközelítéssel válnak csak elérhetővé a tömegpolitikai munka számára. Más módszerekre, sőt más színvonalra van szükség, amikor az udvari munkásokhoz fordulnak a kommunisták, másra, ha a karbantartás zömében magas képzettségű szakmunkásaival folytatnak eszmecserét, s megint másra, ha a gyártmány- fejlesztés technikusaival, mérnökeivel Látni és láttatni A tömegpolitikai munka differenciáltsága, amiről oly’ sok szó esik, a gyakorlatban ilyen és hasonló, aprónak tűnő különbségekben ölt testet. Az előbbi bekezdésben leírtakhoz visszatérve: még azonos embercsoporton belül is jelentősek az eltérések. A segédmunkások között is találni középiskolai végzettségűt, jól tájékozottat, s lelni a diplomások között is a világban vakon élőt, semmiről nem tudót. Az az igazi próba, hogy az emberek e sokféle vonása ellenére, az agitáció képes-e betölteni kettős feladatát, a látást és a lát- tatást. Azaz: fölvázolja-e a munkahely beilleszkedését az ország gazdasági szervezetébe, a munkahely egységeinek funkcionális szerepét s teendőit, s láttatja-e mindezeken belül a kis közösségek — a műhely, a brigád — sőt az egyén tevékenységének célját, értelmét, fontosságát? Ugyanakkor: lát-e az agitáció, azaz összegyűjti-e a véleményeket, kérdéseket? Mert nagy hiba lenne úgy felfogni a szóbeli agitációt, mint igazságaink, véleményünk, érveink puszta közlését. Eredményesen csak akkor lehet felvilágosító munkát végezni, ha arról is beszélünk, ami „nem szerepel a munkatervben”; ami foglalkoztatja környezetünket, amiről szóbeszéd születik, híresztelések terjednek el. A helyi kérdésekre — s most helyi alatt akár egy munkaközösséget, de akár egy település lakóit is érthetjük — csakis helyben lehet választ adni, s ritka kivételtől eltekintve a válaszadás csakis szóban történhet. S ami döntő: a válasznak nemcsak igaznak, de egyszerűnek, közérthetőnek is kell lennie. Napjainkban ugyanis sűrűn megtörténik, hogy elhangzik a válasz, de megértésre s így elfogadásra sem talál, mert bonyolult, csak a beavatottak számára érthető. Egy termelőszövetkezetben úgy agitálni az új agrotechnika bevezetése mellett, hogy az növeli a halmozott termelési értéket, a gyárban úgy győzködni, hogy minden mondat megfejtéséhez a közgazdasági kislexikon után kell nyúlni, nemcsak fölösleges erőfeszítés, hanem az agitációval is szembefordíthatja, immunissá teheti az embereket. Az okosság: ésszerűség Dicséretként egy-egy beszélgetés, gyűlés, értekezlet után elhangzik: sok okos dologról esett szó. Az agitáció második lépcsőjének is okosnak, azaz ésszerűnek kell lennie. Baj, ha az agitáció túlságosan kötődik a mindennapok ezernyi dolgához, s baj, ha elszakad azoktól Hatástalan ott az agitáció, ahol túl sokat markol: egyik nap a termelés szervezettségének növelését hangsúlyozza, másik nap viszont a sokasodó túlórákat indokolja az exportterv időbeni teljesítésével... S igaz a fordítottja is. Aligha vernek visszhangot a szavak, ha csupán az országosan igaz, de a helyi tényekkel össze nem vetett dolgokat közlik. A jövedéknek növekedését méltatni ott, ahol két esztendeje nem fizettek nyereséget — van ilyen üzem a megyében —, s a bér- fejlesztés is minimális volt, aligha nevezhető szerencsésnek. Ám arról beszélni, amellett agitálni., hogyan lábolhat- nának ki a bajból milyen teendők építenék utat ehhez: az ésszerűség fölismerése, okos agitáció tehát, amely meghallgatásra talál s cselekvésre serkent. Arra van szükség, hogy minden kommunista közösség a maga hatósugarában fölismerje az ésszerűt, a helyben legaktuálisabbat — ami olykor távoleshet az országosan aktuálistól — s erre concent- rálja erejét, okos szavát. A lépcsők egymáshoz illeszkedő fokozatok. Azok az agitáció esetében is. A jó illeszkedés, a hézagok kiküszöbölése, az országos és a helyi kérdések egészséges arányának meglélése, a célravezető módszerek, eszközök megkeresése a pártcsoportok, a pártalapszervezetek erejének próbatétele. Az erő megvan, ezer tény bizonyítja. Okosan, ésszerűen élni vele, bízni az okos, jól megválasztott szavak hatásában: ez az, amit napjainkban a változó körülmények, a megnőtt igények minden kommunista közösség feladatává tettek. Mészáros Ottó A szentendrei HÉV ideiglenes, Árpád fejedelem úti végállomásán eddig jogosan bosszankodtak az utasok, szél és eső elől nem volt hova betérniük. Most az állomáson felépítették az alumínium várótermet. Foto: Urbán A jelölt: M Pál Repülöhangárban még nem jártam, de úgy képzelem, az lehet olyan magas, tágas, hatalmas, mint az a szerelőcsarnok, ahol Matula Pált először láttam. Hatalmas vasszálakon állt valami emelvényféle a tápió- szelei épülő gyár egyes csarnokában. Azon álltak a „hivatalos” személyek, lenn pedig sűrű sorokban munkásruhában a „jelölők”. Amikor az ajánló Matula Pál nevét kiejtette, olyan tapsvihar tört ki, hogy felkaptam a fejem. Nevettek, integettek, kiabáltak a kedvesen mosolygó fiatalember felé. Később pohárnyi konyak és fekete mellett néhányan leültünk beszélgetni. Köztük volt a nagyon fiatal és érthetően izgatott képviselőjelölt. Először az tűnt fel, hogy milyen jóképű. Aztán azt is látom, jó beszédű, rokonszenves ember. Minden szava derűs, egyenes. Innen hát a taps, a viharos köszöntés ... Matula Pál 1948-ban született Farmoson munkáscsaláá- ból, ott lakik ma is. Reggel-este meglovagolva Simson motorját, esőben-hóban azon jár át ide Szelére. Alapító tagja a Kohászati Gyárépítő Vállalat helyi gyáregységének, a vas- szerkezeti részleg művezetője. Arról beszél nagy hévvel, micsoda pompás dolog ott lenni az újnál, a születőnél. Amikor kell, utasítást ad, amikor kell, elvezeti az elektromos targoncát. De mindennap hoz újat. Mondaná a termelési adatokat, a tonnákat, a számokat, de most mégis arra kérem, inkább magáról szóljon. Felesége Farmoson tanít, életük köVálasztani tat»ff hell tanulni Még kevesen ismerik az új szavazási eljárást A közelgő választás nemcsak a jelölés gyakorlatában, másban is különbözik az eddigiektől. Törvényes intézkedés változtatta meg a szavazás módozatét is. Néhány hét múlva, a választás napján, megjelenik a választópolgár a szavazatszedő bizottság előtt, átveszi a szavazólapot, visz- szavonul a szavazófülkébe, de tudja-e, hogy ott mit tegyen, hogyan szavazzon? A héten a nagyikátai járás több községében megfordultam, különböző tennivalóim közben, csak úgy, találomra, itt is, ott is megkérdeztem néhány választótól Ahogy nem lehet Például Tápi ószentmárton- ban Bella Máriától, a községi tanács igazgatási előadójától. Ez a bájos ifjú leány ezúttal először élhet választójogával de községében a választás technikai és adminisztratív előkészítése az ő feladata, amit a legnagyobb lelkiisimere- tességgél végez. — Hogyan kell szavazni? — Hát a szavazólapot egyszerűen be kell dobni az urnába. — De, ha nem akarja a jelöltet megválasztani? — Akkor kihúzom a nevét és odaírom azét, akit akarok. Benkovics Mihályné, a tá- piószenitmártoná Kossuth Tsz párttitkára, ugyanerre a kérdésre: — Ahogy azelőtt Kihúzom a nevét és odaírom másét. Gyenes József, a nágykátai ÁFÉSZ dolgozója, éppen az új ABC-áruház berendezésén munkálkodik. — Ügy kell szavazni, ahogy azelőtt. Ha a jelölt nem tetszik? Már miiért ne tetszene? Fromba Zoltán nagykátai éttermi felszolgáló nagyon büszkén mondja: j | — Első választó vagyok, most szavazok először. Hogy hogyan kiéli szavazni? Feltartom a karom. — Gyűlésen, nyílt szavazásnál de a képviselő és a tanácstagválasztás titkos. — Igen? Hát akkor nem tudom, hogyan. Eddig nékem nem mondta senki. Szécsényi Erzsébet szent- mártomkátai általános iskolád igazgató: — Ha egy j elölt van és nem akarja megválasztani, helyére annak a nevét írja a cédulára az ember, akire szavazni akar. Dűlik József tsz-tag, ugyancsak szentmártankátai lakos: — Hogy ott voltam-e a jelölőgyűlésen? Hát csak elmegy az ember... Miképpen kell szavazni ? Gondolom, úgy, ahogy eddig. Most másképpen? Lehet. Majd megmondják. Az emberek egy része nem ismeri a szavazás új módját. Akadnak persze azért, akik megközelítőleg vagy pontosan tisztában vannak vele. Ahogy hr 1 — A választásig még megtanulhatják a választók, hogyan kell szavazni — mondják csaknem szóról-szóra mindegyik tanácsnál, ahol a problémát felvetem, de azt is hozzáteszik: — A szavazatszedő bizottság elnökének különben is kötelessége minden választónak elmagyarázni, hogyan kell élnie jogával. Az új választási rend célja a szocialista demokratizmus fejlesztése, vagyis, hogy a választás eredménye mennél hívebben tükrözze a többség kívánságát, a nép akaratát. Rossz szavazatok tömege megváltoztathatja a többség akaratának érvényesülését. Hogyan kell hát jól szavazni? Akár országgyűlési képviselő, akár tanácstagjelölit, csak egy szerepel a választókerületben, és a szavazó azt is akarja megválasztani, elegendő, ha a képviselő és a tanácstagjelölt nevével ellátott két szavazólapot egyszerűen a borítékba zárja és így helyezi az urnába. Amennyiben az egyik, vagy a másik jelöltben nem bízna, a szavazólapra nyomtatott nevet áthúzhatja, vagyis ellene szavaz, De, ha^ szavazólapjáról félreérthetetlenül nem derül ki, hogy a jelöltet akarja megválasztani és ha a nevét áthúzva másét írja oda, úgy szavazata érvénytelen. Ugyanilyen szabályok érvényesülnek több jelölt esetén is. A választóknak a szavazólapon kockával, kereszttel, aláhúzással, vagy bármi más mó- . dón meg kell jelölnie annak a jelöltnek a nevét, akire szavazatát adja. A másik, illetve a többi jelölt nevét viszont át kell húznia és ezzel ellenük szavaz. Ha egyik jelöltet sem akarja megválasztani, mindegyik nevét áthúzza, az is érvényes ellenszavazat. Másra, mint akinek a neve a szavazólapon áll, szavazni nem lehet, ha ráír még egy nevet, érvénytelen a szavazata. Akár a képviselő, aíkár a tanácstagjelölit csak akkor kap mandátumot, ha a leadott érvényes szavazatok fele részénél többet szerzett. Szokoly Endre Hogy ne hiányozzon az életmentő vér Az építkezés még be sem fejeződött egészen, de a megyei vérellátó alközpont dolgozóinak, akik Gödöllőn az építkezés két esztendeje alatt a legnagyobb erőfeszítéssel azon munkálkodtok, hogy egy pillanatig se hiányozzon az életveszély elhárításához annyira zös öröme a srác. öten vannak testvérek, közülük négy lett vasas, hárman dolgoznak a szelei gyárban. Pártonkívüli, eddig a KISZ-ben dolgozott. Elképzelése? Ha megválasz- ják — latolgatja. Emlékeztetem a tapsra. — Na igen, Benn a gyárban. A körzet azonban óriási. A művezető gyalogkáder. Buktatói azért vannak. Állást kell foglalnia a munkások között, alaposan megrágni, ha kell, ki kell mondani a nemet. Ez a legfontosabb, a legnehezebb, hogy mikor. Valaki már mondta neki, jó lesz a szeleieknek, ha bejut a „fejesek” közé. Erre nagyon fog vigyázni. Még véletlenül se mondhassák; bárkinek is érdemén felül akar kedvezni. Gépipari technikumba jár. Szeretné megszerezni mielőbb az érettségit, s olyan becsületesen, ahogy a gyárban dolgozni a választók érdekében. Ha... Komáromi Magda szükséges vér, dr. Békés Zoltán megyei főorvos köszönetét fejezte ki a szerda délután megtartott házi ünnepségen. Egyben tolmácsolta az egészségügyi miniszter elismerését is, akinek a nevében átnyújtotta dr. Pethö Ede vezető főorvosnak és dr. Makra László vezető asszisztensnek az Egészségügy kiváló dolgozója kitüntető jelvényt, továbbá a miniszter dicsérő oklevelét Péter Imre főelőadónak. Puskás Fe- rencné vezető asszisztensnek, dr. Riedl Józsefné adminisztrátornak és Szabadi Gyuláné vezető ápolónőnek. llíTÖRÖVEZETÖK KONFERENCIÁJA A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága és a Magyar Úttörők Szövetsége április 5—7 között Egerben rendezi meg az úttörővezetők negyedik országos konferenciáját. Az idei konferenciát az úttörőmozgalom születésének negyedszázados jubileuma jegyében rendezik, összegezik a negyedszázados tevékenység során kialakult hagyományokat, szokásokat, megjelölik a továbbfejlesztés feladatait.
