Pest Megyi Hírlap, 1971. április (15. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-17 / 90. szám

6 rfcvi NEcni 1971. ÁPRILIS 17., SZOMBAT A nyárra készülnek Még mindig nagyon kevés íérőhely várja a Dunakanyar bal partjára érkező turistá­kat. Nagymaroson a 400 em­bert befogadó kemping az idén is működik, de a sződli- geti 700 férőhelyes megszűnt, és KISZ-, illetve úttörővezető­képző táborrá alakult. Sződli- geten már a közeljövőben megkezdik egy újabb KISZ- iskola építését 14 millió fo­rintért. Az utazási irodák és a sok vállalati üdülő közül a legnagyobb forgalmat az Ex­press verőcei és királyréti tá­bora bonyolítja le. Ceglédi toronyházak ' A negyedik ötéves terv első ütemében a Jászberényi úton három tízemeletes toronyház építését tervezik. A MÉK te­lepének helyén később hat ha­sonló épül. — Elkészült a Csepeli Pa­pírgyár szennyvíztisztító te­lepe, melynek célja a rácke­vei Duna megkímélése a víz- szennyezéstől. A Csepel Au­tógyár is építteti már tisztí­tótelepét. 36 francia vendég az országos kiállításon Amikor a Szuezi-csatorna építőié Magyarországra látogatott A Közel-Kelet politikai vál­ságában olyan nagy szerepet betöltő Szuezi-csatorna érde­kes epizódra emlékeztet a múltból, amikor Ferdinand Lesseps, a csatorna építője 1885-ben Magyarországra láto­gatott. 1885-ben a budapesti országos kiállítás rendezősége a kiállítás megtekintésére meghívott 36 francia írót, mű­vészt és tudóst. Ezek között volt Ferdinand Lesseps is. Lesseps akkor már 80 éves volt, mégis vállalkozott a nagy útra, mert rokonszenvet érzett a magyar nemzet iránt. Buda­pesti tartózkodása idejében a Margitszigeten lakott, a többi francia vendéggel együtt. Vele volt Francois Coppée (1842—* 1908) francia költő, elbeszélő és drámaíró is, Leluthier de Cremone (A cremonai hege­dűs) világszerte ismert szerző­je. A vendégek több napos bu­dapesti tartózkodásuk folya­mán az országos kiállításon kívül megtekintették a fővá­RÉSZLETRE IS MEGVÁSÁROLHATJA a rövidesen megjelenő TERMÍSZfTTUDOMÁM KISLEXIKONT! Matematika, csillagászat, geológia, fizika, kémia, biológia, növény- és állattan egy kötetben! 10000 címszó - 3000 szövegközti ábra - 32 oldal színes képmelléklet — bordó egészvászon kötés — ízléses borítófedél! ARA: 225,- Ft Még ma jegyeztesse elől Itt levágandó KÖZPONTI KÖNYVSZOLGALAT Megrendelőlap Budapest 62. Pf. 583. Megrendelem a Természettudományi Kislexikont 5 havi részletre, 3% kezelési és portóköltség felszá­mításával. A vételár egyötödét a postai kézbesí­téskor fizetem, a fennmaradó összeget pedig 4 egyenlő havi részletben törleszteni. Név: Pontos cím: ; ; ; i i i í í i i Készpénzfizetés esetén kezelési és portóköltséget nem számítunk fel. A következő rovatokat csak a részletre vásárlók töltsék ki: Szül. hely, év: Édesanyja neve: ras nevezetességeit, majd meg­koszorúzták Petőfi szobrát. Ferdinand Lesseps helyezte el a koszorút a szobor talapzatá­ra francia üdvözlő szavak kí­séretében, amelyeket Pulszky Ferenc fordított magyarra. Ez­után Francois Coppée elszaval- tá a Petőfi emlékéhez írt ver­sét. A francia vendégek ma­gyarországi tartózkodásuk ide­jében nagyobb körutazást tet­tek, ellátogattak több felvidéki és alföldi várasba. Utolsó na­pon, augusztus 20-án részt vet­tek a Szent István napi ünnep­ségeken. Augusztus 21-én utaz­tak vissza Párizsba. Ferdinand Lesseps magyar­országi tartózkodása idejében már világhírnévre tett szert a Szuezi csatorna megépítésével, amely a Földközi-tengert ösz- szekötötte a Vörös-tengerrel. Lesseps, aki eredetileg diplo­mata és mérnök volt, Szaid pasa egyiptomi alkirály fel­szólítására elkészítette a szuezi földszoros átvágásának tervét, részvénytársaságot szervezett Franciaországban és 1859-ben megkezdte a csatorna építését. Tíz évi kemény munka után, 1869-ben fejezték be a Szuezi- csatorna építését, amely a vi­lágkereskedelem legrövidebb útját nyitotta meg az Indiai-óceán felé. Lesseps 1879-ben a Pana­ma-csatorna megépítésének tervét vetette fel Amerikában, részvénytársaságot alakított erre a célra, de később a Pa­nama-csatorna építésébe bele­bukott és vagyonának jó .ré­szét is elveszítette. Charles fiával együtt belekeveredett az úgynevezett Panama-perbe — innen származik, hogy a vesz- tegetésts bűnügyet panamának nevezik —, majd 1893-ban vesztegetés miatt öt étre ítél­ték el, de a semmítőszék az akkor már 88 éves Lessepsre vonatkozóan megsemmisítette az ítéletet. A következő évben, 1894. de­cember 7-én, nyolcvankilenc éves korában meghalt. Emlék­iratait több kötetben jelen­tette meg. Irtják a gyomot Az előző évek tanulságait leszűrve ebben az évben nagy gondot fordítanak a gabona­félék tavaszi fej trágyázására és a vegyszeres gyomirtásra a Ceglédi Állami Tangazdaság­ban. A múlt évihez képest 20 százalékkal növelték a ke­nyérgabona vetésterületét. A gabona még alig zöldül, de már az aratásra is gondol­nak: a tárolóhelyek, a gépek és a szárítás évről évre visz- szatérő gondján akarnak könnyíteni. A nagymotorok után mi várható egy 50 cm -estől? Ismerkedés a BALKAN 50 cm3-es kismotorral Minden cigány a maga lovát dicséri — s ez akkor is igy van, ha autósok, motorosok be­szélgetnek a jármüveikről. Kritikával keli fo­gadni bárki álláspontját, különösen annak, aki­nek alkalma voll az egyes motortipusokat ki­próbálni és műszeres vizsgálatnak alávetni. A Balkan 50 cm‘-as kismotorkerékpárról szer­zett kedvező tapasztalatok azonban kibírják a legszigorúbb bírálatot is. Bemutatkozása megnyerő. Ami egy 50 cm’-es motortól nem várható: a hirtelen kiengeded kuplungnál levegőbe emelkedik az első kerék. Persze, hanyatt azért nem esik az ember, de ez is jelzi: várhat tőle valamit. Aki a kismotor nyergében végigporoszkálja a Duna —Tisza-közét, a Tiszántúlt és az északi hegyvidék útjait, végül is megkedveli a Bal­kant. A sportos keménységű rugózás ugyanis lehetővé teszi rossz úton is a nagy tempójú utazást. További kedvező tapasztalat az utazási kényelem. Általános vélemény, hogy a Balkan kismotor vezetőülése a legkényelmesebbek kö­zé tartozik. A hátsó ülés viszont kifejezetten pólülés; a többi kismotorkerékpárhoz hason­lóan a lábtartó takarékossági okból, a lengő­villán van. A jó stabilitáshoz hozzájárulnak a nagy át­mérőjű kerekek, amelyeknek azonban keske­nyek a gumijai, ezért a villamos sineket csak meredek szögben szabad keresztezni. Ahhoz, hogy a motort <Í00—1000 km után már teljes fordulalszámmal és 2000 km után teljes terheléssel tudjuk üzemeltetni, nemcsak a bejáratás: módszer, hanem a gvári illesztés ked­vező volta is hozzájárul. A bejáratás gondos és szakszerű elyégzése a motor nagyobb élettar­tamának és nagyobb teljesítményének feltétele. Az üzemanyag fogyasztás az első 2000 km alatt — több motoron is megvizsgálva —, 3,4 — 3.7 liter/IOü km között változott, a terheléstől és a sebességtől függően. Ezt egyrészt a gyári porlasztóbcáHitás okozza —, amely a bejáratás idejére üzemanyagban dús levegő —üzemanyag- keveréket adagol —, másrészt a motor üzemi hőfoka a mérés idején a bűvös időjárásban alacsony volt. Melegebb időjárási viszonyok kö­zött a magasabb üzemi hőfok következtében mintegy 0,5 —0,8 liter, 100 km értékkel csökken a fogyasztás. A porlasztóban a szint csökken­tésével el lehet érni 50 km óra sebességnél az 1.7 liter 100 km-es fogyasztást is meleg időben, bár ekkor & végsebesség 2 — 3 km/óra értékkel csökken. Az elérhető gyorsulás igen jő: 60 kg súlyú vezetővel a 40 km'órát 6,9 sec. az 50, km órát 10,2 sec. alatt lehet elérni. A motor nagy nyo- matéka következtében hegyes vidéken különö­sen jól hasznául.'ló. Mer-sek szerint a 2 — 8 százalékos emelkedőket a III. fokozatban 60 — 45 km/óra sebességgel tudja leküzdeni. Kellő kipörgctéssel két személlyel is veSzi az ország- útjainkon előforduló emelkedőket. Végsebessége, ülő testtartással, a légköri vi­szonyoktól függően 60 — 62 km óra, e fölé csak fekvő testtartással küzdi fel magát. Lassulása mindkét fékkel fékezve 5,5 mé- ter/sec. Zajszintje, a magyar kérésre szerkesz­tett szívászaj-csökkentövei, a legalacsonyabbak közé tartozik egész Európában. (X) bánja: egyebet súcsforgalom az ut­cán. Kerülgetik az embereket, ez fel­menti őket a be­szélgetés alól. Nem néhány közhelynél most aligha tudna mondani a lánynak. A csend­re vágyott, de a csend három nap után elviselhetetlen. Me­nekült előle, társaságot kívánt, és megint csak egyedül ma­radt. A lány, aki mellette lépked, idegen. A nevén kívül csak annyit tud róla, hogy kezdő festő, aki élete első ki­állítására készül. Mi köze hoz­zá? A lánynak van rá szüksége, hogy megmutassa a képeit, és előszót írasson vele a kataló­gusához. Régen került már ilyen kínos helyzetbe. Soha nem lelkesedett a muszáj-dol- gokért. Mégsem léphet vissza. Kénytelen megnézni a világ- megváltó mázolmányokat. És ami ennél is rosszabb: írnia kell róluk. Valóban kell?Pin- kei ezt még soha nem tette vele. Szidja magában, mást nem tehet. És éppen most, amikor beszélni akart vele. Feleletet vagy legalább taná­csot kérni tőle. De beérte vol­na azzal is, ha csak a vélemé­nyét hallja. És mit kapott he­lyette? Ezt a festőpalántát. — Itt vagyunk — sodródik mellé a lány. Sötét lépcsőház, csigalépcső. A lány sejtelmes árnyékként imbolyog előtte. Olyan való­színűtlennek tűnik, mint min­den, amióta az asszony eluta­zott. Mire számíthat a műterem­ben? Nagy mesterek utánér­zésére? Szertelen gondolatok szélsőséges megelevenítésére ? A lány képei — eddigi maga­tartásából következően — az utóbbihoz állhatnak közelebb. — Elnézést a rendetlensé­gért — szabódik félszegen a lány, amikor beengedi az aj­tón. — Nem számítottam láto­gatóra. Nem tesz semmit — monda­ná, de a lány az előszobában megfogja a karját. — Megkérhetem, hogy üljön le itt néhány percre? A műte­remben minden a feje tetején áll. — Rendben — támaszkodik egykedvűen a gyékény előszö- bafalnak. Cigarettát keres a zsebében, de nem talál. Oda­lenn a sarkon látott egy trafi­kot. Leszalad, vesz egy cso­mag cigarettát. Csendben tá­vozik. Az ajtót nem csukja be egészen. A trafikban sokan vannak, várnia kell. Mire visz- szaér, az ajtó zárva. Most el­mehetnék, villan át rajta, mi­előtt ujja a csengő gombjára feszül. Aztán lemond róla. Még soha nem futott meg semmi elől. A lány arca vörös, de nincs kedve elemezni, mitől. — Azt hitte, megszöktem? — kérdezi, s mert a lány nem mond semmit, hozzáteszi: — Elfogyott a cigarettám. Lesza­ladtam a trafikba — mutatja a bontatlan csomagot. A lány megkönnyebbülten sóhajt. — Megijesztett — ismertbe halkan. Tágas, az egyik oldalon csu­pa ablak szoba. Körben, a fa­lakhoz támasztva, képek. Ké­pek a falon, a festpállványon. — Ez van — mondja na­gyon szerényen a lány. — Fő­zök egy kávét — teszi még hozzá és választ sem várva magára hagyja. Izgul, ha nem is mutatja, CSEND állapítja meg magában. Azért vonult vissza. Vagy csak fi­gyelmes? Az első mustra min­dig olyan, mint az első csók: a harmadik felesleges. Lassan körbejárja a szobát. Szokása szerint elsőre nem időz egyik kép előtt sem. Csu­pán hangulatot keres bennük. Vagy még inkább: alkotójuk jellemvonásait. Hiábavaló kí­sérlet. A képekben nem leli azt a szeleburdi lányt, aki be­robbant Pinkei műtermébe. Üjra kezdi a sétát. Ezúttal sem enged az önmaga számára fel­állított szabályból: a kép a festő világával azonos. Színpompás virágcsendéle­tek. Nyugalom sugárzik róluk. Derű és melegség. Fiatalos for­máktól duzzadó női aktok, erőteljes, fekete kontúrokkal körülhatárolva. Forrásuk őszintén emberi: gyönyörkö­dés a fiatal női élet üde fris­seségében. Kisvárosi utca. Az ajtók, ablakok, falak foltjai­ban viliódzó színek fénnyé válnak és ez a fény eloszlik a kép egész felületén. Derűs látásmód, gazdag ér­zelemvilág. Érződik ugyan Pinkei hatása, de a vonalveze­tés lágyabb, nőiesebb és mo­dernebb is. — Ebben az utcában szület­tem •— hallja maga mögött a lány hangját. — Hány éves vagy? — kér­dezi, még mindig az utcaké­pet nézve, bár nem tudja, mi­ért fontos ez neki. — Huszonnégy... Most véleményt kellene mondania, de még nem tud és nem is akar. Soha nem ítél­kezett könnyen, de ha egyszer már véleményt mondott, ko­nokul kitart mellette. — Pinkei tanított a főisko­lán? — fordul vissza és meg­lepődve néz végig a lányon. Egy egészen más Goda Vera áll szembe vele, nem az a heb- rencs kamaszlány, aki garbó­ban és farmerban Pinkeinél bemutatkozott. Egyszerű, fe­hér blúz, almazöld miniszok­nya, hozzá egy árnyalattal sö- tétebb szandál. — Tavaly végeztem nála .. 1 Átkozottul csinos. Nem tud­ja magában tartani a vélemé­nyét. —- Neked nem szabadna nadrágot viselned! A lány ráfüggeszti vizsgáló­dó, figyelmes tekintetét. Nem pironkodik, nem is kérdez, csak csendesen figyelmezteti. — Elhűl a kávé. Suta csend telepszik közé­jük. Ez is régen fordult elő vele. Csak hallgat, nem tud mit kérdezni a lánytól. — Mit tölthetek? — áll fel a lány, de leinti. —■ Inkább magadról beszélj. Az életedről. Mindegy, hogy mit, csak beszélj, ami éppen eszedbe jut. A kerekre tágult szemek árulkodnak: a lány nem érti kérését, de azért beszélni kezd. Közömbös, lényegtelen epizó­dokat említ az életéből. Nem szakítja félbe. — Nagyon sok babám volt. Nem játszottam velük. Rajzol­ni szerettem, összefirkáltam mindent, a könyveim szélét is. Apám szidott érte, hogy nem tudom megbecsülni a könyve­ket. Neki nagyon sok könyve van. Mérnök és igazgató. Jó­JÖJiÖN A DUNAKESZI HÁZGYÁRBA DOLGOZNI! Felveszünk: kőműves, ács, gépkezelő, vasbetonszerelő, asztalos, burkoló, festő-mázoló, lakatos, villanyszerelő és vízszerelő szakmunkásokat, valamint \ betanított és segédmunkásokat Jelentkezés: a 43. sz. ÁÉV Dunakeszi 3. sz. Házgyárában képű férfi, ma is fiatalos. Ott­hagyta anyámat, de hozzám ragaszkodott. Hatodikos vol­tam, amikor egy rajzkiállítá­son nyertem valamit. Ez tűz­be hozta apámat. Mindent! megvett, ami a festéshez kel-" lett. Akkor abbahagytam. So­ha nem szerettem, amit csak úgy kapok. Azt nem tudom be­csülni. Az első alkalom, hogy köz­bekérdez. — És a műteremlakás? — Ez volt az egyetlen dolog, amiben megalkudtam — isme­ri be szégyenkezés nélkül a lány. — Elvégeztem a főisko­lát, ez kellett, ezt nem tudtam visszautasítani. Már azért sem, mert a függetlenségemet váltottam meg vele. Apám ad­dig mindenbe beleszólt. Most önálló vagyok ... ■ — Ez szép. De miből élsz? — Szőnyegterveket készítek.' Jól megfizetik. Nincsenek anyagi gondjaim. Harmadikos voltam a főiskolán, amikor megkaptam az első rendelést. Nem az apám járta ki. Ma­gam szereztem. Erre büszke vagyok. Már van harmincezer forintom a bankban. Szeret­ném viszafizetni apámnak a lakást... A személytelenség varázsa szertefoszlik. Már biztosan tudja, hogy a láhy nem az, aki Pinkeinél mutatta magát, a korához képest határozott, kiegyensúlyozott. Tudja, mit akar. Képei azt bizonyítják: túljutott már az első útkere­sésen. Ha még nem is teljes tisztasággal csendül ki a hang­ja, de a hang már az övé. Van mondanivalója és azt ki is tudja fejezni a képein. A lány közben mégis meg- ’ tölt két poharat. — Ha már tegeződünk — mondja bizonytalanul. — Szervusz — mosolyog és észreveszi, hogy vakítóan fe­hér blúza csupa sejtetés. — Van írógéped? — Van. Miért? — hökken 3 lány. w — Megírnám mostnnnnr>,7 — Az előszót? — Arra kértél, vagy nem? — Szerettelek volna, de... — Pinkei megelőzött. Ugyanaz. Ül az írógép előtt, befűzi a papírt, rágyújt, közben arra gondol, ha innen hazamegy, újra magára marad az össz­komfortos börtönben, ahova maga zárta be önmagát, vagy ahova az elvei zárták be őt. Hol követte el a hibát? Ha nem jön ez a lány, talán mái tanácsot kapott volna Pinkei- től, vagy biztatást, hogy még mindent rendbehozhat. Ehe­lyett itt ül egy idegen lány műtermében, aki vitathatatla­nul tehetséges és vonzó és na­gyon fiatal és a képei jók. Me­redten bámul az üres papír­lapra mindaddig, míg a lány alakját a képei váltják fel. Akkor ujjai erőteljesen zongo­rázni kezdenek a kerék bil­lentyűkön. „Művésszé akkor érik iga­zán az ember, amikor megérti, megkeresi és megszereti tár­sait, az embereket. Amikor hozzájuk szól, róluk beszél és arról a világról, amelyben él és amelyben embertársai él­nek ...” " Már nem érdekli a lány, nem figyel rá, csak a képeiben él. Néha feláll, rágyújt, odaáll az egyik, vagy másik kép eié, magában elemzi, radarként keresi a beléjük festett gon­dolatokat, s ha úgy érzi, rá­juk talált, visszaül, folytatja az írást. Munka közben idő­érzéke nincs, nem tudja, med­dig dolgozik, csak a lámpa­gyújtásra kapja fel a fejét, de ez szerencsére'egybeesik utolsó mondatával. Félretolja az író­gépet, összeszedi a teleírt pa­pírlapokat és nem lepődik meg, amikor a lány kávéscsé­szét tesz le az asztalka szélé­re. A fejével sem biccent, hogy köszöni, még nem oldódott benne az írás feszültsége. A lány nem tudja leplezni türelmetlenségét. — Elolvashatom? — Most már a tiéd. Megvárja, amíg á lány le­ül és elmélyülten olvasni kezd, akkor csendesen kimegy. Prukner Pál

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom