Pest Megyi Hírlap, 1971. április (15. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-16 / 89. szám
«ST IfCCYEI ^Mírítm 1971. ÁPRILIS 16., PÉNTEK „A kartaliak tűdnek és szeretnek dolgozni1 Óvoda a semmiből Országosan, csupán minden második gyermeknek jut hely az óvodákban. Kartalon ezzel szemben minden ötödik gyermeket tudnak felvenni. A községben háromszázötven óvodás korú apróság van, az óvoda viszont csak 75 személyes. Kartalon sohasem volt divat az egyke, annál inkább a 'nagy család. Ma sem ritkaság a négy-öt-hat gyermek a községben. Régebben, aráikor a nők munkalehetősége korlátozott volt, nem okozott gondot az óvodai felvétel. Manapság azonban a kisgyermekes anyák munkavállalásának egyetlen akadálya éppen az óvodai helyhiány. A hatvanas években, itt is megállt a születések száma.: 1963—69 között egyszer sem emelkedett a száz fölé. Tavaly megtört a jég: 101 újszülöttet jegyeztek be a községi anyakönyvbe. A kismamák közül csupán hárman nem vették igénybe a gyermekgondozási segélyt, ami azt jelenti, hogy három év ' múlva legtöbbjük Zörgetni fog az óvoda kapuján. — A község idei fejlesztési alapja 241 ezer forint — Sö- regi János tanácselnök egy papírra írja a 241-et. — Ebből százezret átutalunk az aszódi ) regionális vízmű költségeire, innen kapjuk mi is majd a jó ivóvizet, százezret pedig az iskolaépítkezéshez felvett hitel törlesztésére kell tartalékolnunk. Gyorsan elvégzi a kivonást, schwarz auf weiss, marad ösz- szesen 41 ezer. Ebből bajosan tehetne óvodát építeni. Óvoda pedig mindenképpen feli. A választási jelölőgyűléseken is 37 felszólaló sürgette. Mit tehet a tanácselnök ilyen helyzetben? Segítséget kér « társadalomtól. Kartal lakosságának egy részé a helybeli Üj Élet Termelőszövetkezet tagja ' vagy alkalmazottja, mintegy kétezren pedig bejáró munkások. Ki az építőiparban, a különböző budapesti vagy gödöllői üzemekben, ki pedig az Iikladi Ipari Műszer- gyárban (IMI) dolgozik. Az utóbbiak száma háromszázra tehető. Ha valaha megírják a község legújabbkori történetét, 1971. március 9-e külön fejezetet érdemel a falukróniká- ban. Ezen a napon ültek össze megbeszélésre a község és a járás vezetői az óvoda ügyében. Vendéget is hívtak: Őszied Gyula elvtársat, az Ipari Műszergyár igazgatóját. A megbeszélés nem tartott sokáig. Az IMI igazgatója — átérezve a bejáró munkásszülők gondjait — félmillió forintot ajánlott fel a kartali Ifi csínyek második otthonának felépítéséhez. E nap délutánján ünnepelték az Üj Élet Tsz-ben a nők napját. A dolgozó tagok és a nyugdíjas tsz-asszonyok teljes egyetértéssel és nagy tapssal fogadták Boross Károly elnök bejelentését, hogy a szövetkezet kétszázezer forinttal megtoldja az ikladiftk félmilliós segítségét. Néhány nappal később „rövid, de velős“ levél tudatta a helyi tanács vezetőivel a jó hírt:''Kartal szorgalmas lakossága 1. helyezést ért el a Pest megyei Tanács és a Hazafias Népfront megyei bizottsága által a községfejlesztésért és szépítésért meghirdetett versenyben a 3000-nél nagyobb lélekszámú községek kategóriájában. A szorgalom jutalma 100 000 forint, „amit a mai napon átutaltattam a községi tanács számlájára” — írta levelében dr. Mondok Pál vb- elnök. Ezután a „ringligyár”'dolgozói jelentkeztek. így hívja a népnyelv ay.t a hetven asz- szonyt, leányt foglalkoztató konzervipari kisüzemet, amely a termelőszövetkezet és a Budapesti Konzervgyár kooperációjával, mindössze egy éve létesült a községben. Pgter István telepvezető javaslatára versenyfelhívást intéztek az állami gazdaság és a környékbeli üzemek kartali dolgozóihoz, felszólítva őket, hogy anyagilag támogassák az óvodaakciót. Követendő példaként a ringliüzem dolgozói egynapi keresetüket -— összesen 4267 forintot^ — felajánlották az építkezéshez. — Nézze meg ezeket á listákat —. tolja elém a három ívet Sőregi János — legszívesebben arra kérném, másolja le az egészet, dehát ötven nevet mégsem lehet egy újságcikkben leírni. Március 19-én részt vettem az óvodában tartott szülői értekezleten. Felszólalásomban ismertettem a község negyedik ötéves tervét, és a terven felüli elképzelésünket: az óvodaépítkezést. Az eredmény engem is meglepett: ötven •szülő ajánlotta fel, hogy két- három-négy napi társadalmi munkával segíti az ügyet. A felajánlók között vannak ácsok, kőművesek, bádogosok, asztalosok, lakatosok, vasbeton-, központifűtés-szerelők s | olyanok is, akik bármilyen segédmunkában szívesen segítenek. ötven olyan szülőről van szó, akinek a. gyermeke már óvodás, a helyhiány tehát őt nem is érinti! Kis csönd ereszkedik közénk, nem tagadom: az elfogódottság csöndje. A dohányosok ilyenkor szoktak rágyújtani. A tanácselnök nem dohányzik, így hát nekem asszisztál: tüzet ad az öngyújtóból. * Aztán az-ablakhoz hív, s kimutat a napfényben fürdő, széles főutcára: — Látja ezt a sok szép, új házat? Ügy nézze meg, hogy a legtöbbje * kalákában készült. Hetvenöt családi ház épült fel az , elmúlt évben, , kizárólag „házi kivitelezésben”: rokonok, barátok segítségével. Ezért bízom az óvodaakcióban is: a kartaliak tudnak és szeretnek dolgozni. Egyetértünk. Nyíri Éva Megnyílt a nemzetközi szabadidő-konferencia Budapest ismét jelentős nemzetközi tudományos tanácskozás színhelye: a TIT Természettudományi Stúdiójában 19 ország mintegy 40 külföldi és 250 hazai szakembere részvételével csütörtökön megnyílt a nemzetközi szabadidő-konferencia. Az UNESCO által támogatott háromnapos tanácskozás ' korunk egyik igen fontos kérdését tűzte napirendre: szociológusok, a felnőtt oktatás és az ismeret- terjesztés szakemberei a megnövekedett szabad idő ésszerű felhasználásával kapcsolatos kutatásainak eredményeiről számolnak be a konferencia plenáris ülésén. A részletkérdésekről. szekcióüléseken cserélik ki tapasztalataikat. A konferenciát Vonsik Gyula, a TIT főtitkára nyitotta meg. Zenekar — az ország tetején Az erdőkertesi általános iskola hat éve alakult úttörőzenekara az elmúlt héten az ország tetejére, a Kékesre látogatott. Az úttörők felléptek az állami gyógyintézetben, ahol mind a betegek, mind az intézmény dolgozói nagy szeretettel fogadták a színvonalas műsort. Különösen nagy tetszést aratott a zenekar alig tízéves karnagya, Szemeti Györgyi vezénylése. A kódexírók utódairól Fémből 1390 óta Elhagyják a szakmát Forog a póni Hetvenöt éves a Mezőgazdasági Múzeum Fennállásánalk 75. évfordulóját ünnepli idén a Magyar Me-' zőgazdasági Múzeum, amelynek múltját, tevékenységét és fejlődését csütörtökön Vicsko Lajos főigazgató ismertette az újságírókkal. Egyebek között elmondta, hogy a gödöllői Agrártudományi Egyetemmel együttműködve állandó jellegű mezőgazdasági gépi technikai kiállítást is nyitnak. Az évforduló alkalmával a Magyar Tudományos Akadémián április 19-én jubileumi ünnepségre Ikerül sor. Ezen a napon nyílik meg a mezőgazdasági múzeumok 3. nemzetközi kongresszusa is, amelyen 170 előadás hangzik majd el. A kongresszusra 25 országból 200 külföldi vendéget várnak. A Magyar Mezőgazdasági Múzeumban megnyitják a múzeum jubileumi kiállítását és A magyar mezőgazdasági szakoktatás története című kiállítást. (MTI) Különleges növénykert A Mecsek napsütötte déli lejtőjén — a Pécsi Állat- és Növénykert területén — sajátságos botanikus kertet alaíy- tanak ki. Meghonosítják azokat a különleges növényekét, amelyek hazánkban csak a Mecsek vidékén találhatók, vagy erre a tájra jellemzőek. A mediterrán jellegű klíma dús és változatos flórát teremtett: a botanikusok két és fél ezer növényfajtát tartanak számon itt. Ezek közül 55 ritkaságnak számít, abból az időből maradtak fenn, amikor a Mecsek kisebb-nagyobb részei még szigetekként emelkedtek a környező tenger szintje fölé. A pécsi növénykertben meg“ honosítják ezeket- a növényeket, és a látogatók tájékoztatására névtáblákkal jelölik meg őket. Az első tíz ritka növényfajtát már el is ültették. A világon évente 200 ezer könyv és 80 ezer időszaki kiadvány lát napvilágot. A 15. század közepétől — amikor Gutenberg feltalálta a könyv- nyomtatást— 1800-ig 3 millió féle könyv jelent meg. Az utóbbi másfélszáz év alatt több mint 12 millió! A fába, agyagtáblákba, papirusz vagy pergamentekercsekre vésett, rajzolt betűk, mondatok, Míg Európában kolostorok mélyén papok”, apácák másolták a kódexeket, Kínában már táblanyomatokat készítettek, a 11. században már felfedezték a szétszedhető — égetett agyag, majd fabetűt, Fémbetűket 1390-ben használtak először Koreában. Aztán Európában is felfedezik a betűöntést, és a szedés-nyomást. Lichtenberg német író szerint — „az ólom jobban megváltoztatta a világot, mint az arany, a betűszekrény pedig még inkább, mint a puskagolyó ólma". Hangosan kopogó gépek, betűkké, sorokká olvadó ólomtömbök, festékes kezű, visszeres lábú nyomdászok. Oldalak, ívek. Nyomják, hajtogatják, borítóba kötik. Könyv — egy, száz, ezer. Tele betűvel, szóval, gondolattal. Lírával vagy tudománnyal. Az Egyetemi Nyomdában könyveket, időszaki kiadványokat, folyóiratokat, lapokat nyomnak. A Műszaki, a Közgazdaság!, a Jogi, a Medicina, a Kossuth, a Móra, a Zenemű, a Tankönyv Jeladótól özönlenek ide a kéziratok. (Nálunk kevés a nyomda, még kevesebb a korszerű nyomda. Kapacitásuk évekre előre lekötött.) A megrendelő — a kiadó — részletes gyártási utasítással küldi nyomdába a kéziratot. Előírja, hogy milyen alakú, hány oldalas, mekkora példányszámú könyvet óhajt. Milyen papíron, milyen betűtípussal nyomják, milyen borítóba kössék. Iroda az emeleten. A programozóik, a gyártásszervezési osztály anyag- és munkaanalízist készít, műhelyek részére dátum és munkaóra szerint beosztja a feladatot. Aztán hol a nyomdai létszám- hiány miatt, máskor a szerzői korrektúra késése, vagy időközbeni változások miatt átprogramozzák. A gépterem kicsi és hangos. Pedig itt korszerű gépen dolgoznak. A mónotyp-szedőgép billentyűin gyakorlott mozdulatokkal kopognak az ujjak. Betűk helyett lyukat üt a gép. A perforált «tekercsek másik gépre kerülnek, amely a szalagtól vezérelve, kiönti — most már ólomból a megfelelő betűt. A monotyp-szedőgépen a bonyolultabb, finomabb, igényesebb munkákat szedik. A lino- typ-szedőgép gyorsabb, soronként mindjárt ólomba szedi a szöveget. (Regényeket, folyamatos, ábrák nélküli írásokat szednek vele.) Ez a matematikai osztály. Az asztalok mellett, között félig kész szedések; tengernyi betű. Gondosan, rendszerezve, megjelölve, hová tartoznak. Mégsem tudom elképzelni, hogy találnak itt meg valamit. Nevetnek. Nem is tanácsolnák, hogy kívülálló hozzányúljon! • A monószedésbe kézzel szedik be a bonyolult, matematikai képletek, műveletek sorait, táblázatokat állítanak össze. Angol, francia, orosz, magyar sorokba illesztik az emeletes képleteket, jeleket. Feszülten figyelnek. Egy oldallal egy napig is foglalkoznak. Azt mondják, nemcsak figyelem, intellektus is kell munkájukhoz. A hosszú teremben csupa érettségizett nyomdász áll az asztalok mellett. Panaszkodnak: — Harminc éve vagyok nyomdász, 2600 forint a fizetésem. Nem mondom, túlórával több is összejön. De meddig lehet ezt bírni? A másik: — Nézze, alig van köztünk fiatal. Pedig az elmúlt években 300 tanulót képeztünk ki itt. Jó, ha 10 maradt belőlük a szakmában. Elmentek máshová. Több pénzért. Kis példányszámú, munka- igényes egyetemi tankönyvek. Matematikai, fizikai, kémiai kiadványok. Mondják, neves í tudósok, professzorok gyakran ide állnak a nyomdász mellé. Nézik, követik, hogy válik könyvvé a kézárat. Korrektorok ellenőrzik, ol- vassák össze a levonatot az eredetivel. A javított szedést oldalakba tördelik, formába zárják, előkészítik a nyomáshoz. A magasnyomású gépen Kertész Erzsébet Elizabeth című regényének lapjai nyomódnak. A gép óránként kétezerötszázszor for dal. Gép hajtogatja, s rakja össze ívenként a könyvet. Azelőtt összehordónők gyalogoltak naponta vagy 10—15 kilométert. Most gépre adagolják, s ellenőrzik a könyv gerincén — ahová olyan jelet nyomtak előzőleg, hogy köny- nyen észrevehető legyen —, egymás után következnek-e az ívek? Cérnafűzőgépen fűzik, ragasztják, gömbölyítik a könyvtestet. Kézzel vagy géppel szabják, formálják a borítót. Amott, a sarokban a „páninak" nevezett svájci gép az ívekben összehordott könyv szélét levágja, ragasztja; a borítót rárakja — egy fordulat alatt. Az Egyetemi Nyomdában évente 3 ezer tonna papírból készül könyv. Majd ötszázféle könyv, kiadvány, köztük 80— 100-féle tankönyv. Kádár Márta ÉPÜL A MIMPOLISZ Épül Minipolisz, a csillebérci miniváros. Igaz, egyelőre nem a helyszínen, hanem az ország különböző részein, gyárakban, üzemekben, középiskolákban. Az ifjúmunkások, diákok serege dolgozik az úttörővárosba kerülő épületek összeállításán, a világ más-más részein levő építészeti remekek kicsinyített másán. A városalapító munka üteme azt ígéri, hogy júniusban,- az V, országos úttörő-találkozón már mintegy 15 történelmi, vagy építészeti nevezetességű létesítmény fogadja a Csille? bércre látogatókat. Milyenek a pályakezdő műszaki szakemberek? Tegnap Budapestén, a Mezőgép Vállalatnál rendezitek meg a budai járásbeli fiatal műszakiak és közgazdászok tanácskozását. A járás harminc üzeméből, illetve vállalatától csaknem százan jöttek el. A megbeszélésen jelen volt és felszólalt Török Zoltán, a megyei pártbizottság ipari osztályának vezetője, T uza Sándorné, a Budai Járási Pártbizottság titkára, Németh Ferenc, a KISZ Pest megyei Bizottságának titkára, s helyet foglaltak az elnökségben a Mezőgép Vállalat vezetői is. A tanácskozás első részében a részt vevő fiatalok meghallgatták Lukácsi Gábornak, a Budai Járási Pártbizottság ipari felelősének rendkívül érdekes vitaindító előadását, aki, egyebek között elmondta, hogy a járásbeli üzemek, illetve vállalatok jelentős részében sem anyagilag, sem erkölcsileg nem becsülik' meg kellőképpen az ifjú műszaki gárdát. Véleményüket ritkán kérdezik meg, s nehezíti a helyzetet, hogy gondjaikról — az esetek többségében — már csak a kilépéskor értesülnek az illetékes vezetők. A szakmai vitákban elég gyakran nem a hozzáértés dominál, hanem a „csirke >ne akarjon okosabb lenni a tyúknál” jelszóval a vitatkozó fiatalt más beosztásba helyezik. ‘A felsorolt nehézségek — főleg az ahyagi jellegű problémák — következtében azután sok pályakezdőben felvetődik a kérdés: érdemes-e továbbképeznie magát. Nem szabad viszont elfelejteni azt, hogy egy'technikus 70 ezer, egy szaktechnikus 220, míg egyetlen mérnök teljes képzése 400 ezer forintjába kerül államunknak. így az az elsődleges cél, hogy a befektetett tőke minél hamarabb ka- ' motozzák, mégpedig úgy, hogy a szakmájukat'szerető fiatalok alkotnivágyását, tenniakarását az üzemek, illetve vállalatok vezetői a lehetőségekhez képest igyekezzenek jól kihasználni. Lukácsi Gábor így fejezte be vitaindító előadását: — Milyenek a pályakezdő szakemberek? Okosak, tehetségesek, akik megvetik az igazságtalanságot,'a becstelenséget, hitük a szocializmus építésének egységes programja. Hogy nem mind ilyenéit? Ilyennek szeretnénk vala- mennyiüket? Ugyan, kin múlik mindez? Azokon, akik nevelik őket... Ezt követően Simon János, a KISZ Budai Járási Bizottságának titkára beszélt a résztve- vőkhöz. A fiaital műszakiak és közgazdászok* valamint az ifjúsági mozgalom közötti kap- • csolatról szólva megemlítette, hogy bőven akad még tennivaló ezen a téren. Az üzemi KISZ-szervezetek elsődleges feladata adott helyzetben a jogos érdekvédelmi képviselet. Emellett meg kell találni azt a formát is. amely lehetőséget nyújt a fiatal műszakiak szakmai fejlő- déséré, s jelenlegi tettvágyak kibontakoztatására. A hozzászólók egyértelműen helyeselték a tanácskozás megrendezését, s őszintén beszéltek problémáikról. Végezetül megválasztották azokat a küldötteket, akik a május végén Budapesten első ízben megrendezésre kerülő fiatal műszakiak és közgazdászok országos konferenciáján vesznek részt. F. G. 1 Másfél évvel előbb Előkészületek a néprajzi filmszemlére Megkezdődtek az előkészületek, a 3. Nemzetközi Néprajzi Filmszemlére és Tudományos Tanácskozásra, amelyet 1972. augusztusában rendez Szekszárdon a Tolna megyei Tanács és a Magyar Néprajzi Társaság. Egyidejűleg meghirdették a nemzetközi pályázatot a hazai és külföldi amatőr és hivatásos filmesek részére, néprajzi témájú1 filmek1' re. Egy 15 000 forintos első díjat, két, egyenként 10 000 forintos második és két, egyenként 5000 forintos harmadik díjat tűztek ki.
