Pest Megyi Hírlap, 1971. április (15. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-16 / 89. szám

1971. Április ír., péntek

PEST

peer

'&ےrhsp

Politikánk egész népünk gyarapodását szolgálja

Gáspár Sándor beszéde a Csepel Autógyárban

1 Gáspár Sándor, az MSZMP KB tagja, a SZOT főtitkára a Csepel Autógyárban megtartott választási nagygyűlésen elöljáróban arról beszélt, hogy hazánkban a munkásosztály érdekei és céljai megegyeznek a társadalom más rétegeinek érdekeivel és céljaival, -ezért politikánk egységesen egész népünk anyagi, szellemi, erkölcsi gyarapodását szolgálja. Minden sikerünk, eredményünk forrása a munkásosztály, a szövetkezeti parasztság és az értelmiség céltudatos munkája. Ezért is szükséges nálunk a becsületes, tisztességes, hozzáértő munkás rangját magasabbra emelni, fokozni anyagi és erkölcsi megbecsülését.

— Külön öröm számomra — mondotta ezután Gáspár Sándor —, hogy a Csepel Autógyár dolgozói jelöltek engem országgyűlési képviselőjüknek. Azért is, mert életindulásom, tanult szakmám ehhez a mesterséghez köt; autószerelő segédként szabadultam és dolgoztam. A munkássorsot szépségével és küzdelmével, s a velejáró harccal együtt, a szakmával tanultam. Köszönöm a jelölést és igyekszem rászolgálni a választók bizalmára.

— Azt- a politikát képviselem, amelyet immár másfél évtizede folytatunk, s amelyet a múlt év őszén pártunk X. kongresszusa megerősített. Ez a politika — munkáspolitika. Elindulásában és gyakorlati végeredményében egyaránt a munkásosztály céljait, érdekeit szolgálja. Megvalósításáért — amelyből szocialistá hazánk erősödése, boldogulása fakad — legtöbbet a magyar munkásosztály áldozott és ál. doz érte még a jövőben is.

Tervgazdálkodás

— magasabb szinten

: — Három éve elmúlt ' *— mondta Gáspár Sándor —,

• hogy korszerűsítettük gazda-' ságirányításunkat. Azóta magasabb szintre emelkedett a szocialista tervgazdállcodás. A termelés és népgazdaságunk . eg'é6Z fejlődése kiegyensúlyo- j zottabbá lett. Gazdálkodásunk hatékonyabbá vált, a piacképes, jó minőségű áruk választéka bővült. Exportunk, importunk is javult. A szakszervezetek teljes mértékben támogatják a gazdaságirányítás korszerűbbé tételére irányuló törekvéseket,, a szocialista tervgazdálkodás hatékonyságának növelését szolgáló intézkedéseket. Ugyanakkor a szakszervezeteknek kötelességük — minden szinten — jelezni, véleményezni a felszínre kerülő ellentmondásokat, gondokat-bajokat.

— A munkásember szemével nézzük fejlődő gazdasági életünket. A kedvező fejlődés mellett látszik az is, hogy a vállalatok közötti kooperáció sok helyen nem kielégítő. Ebből a népgazdaságnak kára és a munkásoknak is kereset- vesztesége származik, mivel így növekszik az állásidő és az alkalmankénti „hajrá”. A harmonikus termelés biztosítása a munkásoknak is érdeke, tehát szakszervezeti igény is. Hasonlóan szólhatunk arról is, hogy az üzemi érdekeket gyakran a népgazdasági érdekek fölé helyezik, mert ennek megint csak a munkások, a szervezett dolgozók látják kárát. Az a vélemény, hogy a jövőben másként minősüljön a vállaló'i körben felhasználható nyereség, ha az jobb és hatékonyabb munkából keletkezett és megint másként, ha indokolatlan áremelésből.

Az életkörülmények javulásáról szólva Gáspár Sándor utalt arra, hogy az elmúlt öt évben országos átlagban a munkások és allcalmazottak reáljövedelme 31 százalékkal, az egy keresőre jutó reálbér IS százalékkal emelkedett. A parasztság jövedelme — ösz- szességében — elérte a mun-' kásosztályét. Az 1967-ben bevezetett gyermekgondozási segélyt az elmúlt év végéig , 210 ezer dolgozó nő vette igénybe, részükre eddig 2,6 milliárd forintot fizettek ki és 1971- ben is több mint egymilliárd forintot kapnak az otthonma- 'radó kisgyermekes dolgozó anyaik. A nyugdíjak évente két százalékkal történő automatikus emelése, az alacsony nyug- d£j*ak emelése, a tsz-tagok nyugdíjának rendezése és -a családi, pótlék felemelése is a mögöttünk levő időszak szociális eredményeihez tartozik.

Szólt arról is, hogy az utóbbi négy évben növekedett a szakszervezetek tekintélye a közéletben, nőtt felelőssége a szocialista társadalom építésében. A szakszervezetek teljes mértékben támogatják a párt politikáját, a X. kongresszus határozatainak megvalósítását. A negyedik ötéves terv életszínvonal-politikai célkitűzései közül a bérek alakulásával kapcsolatban utalt Gáspár Sándor arra, hogy alapelv: a -vállalatok eredményességétől, a végzett munka társadalmi értékétől és hasznosságától függően alakuljon — mégpedig a ténylegesen végzett munka szerint differenciálva — a dolgozók személyi jövedelme.

A munkaerögazdálkodás hibái

— Nemkívánatos jelenség — mondta, hogy egyes iparágakban —f vállalatoknál elharapódzott a túlóráztatás. A feszült munkaerőhelyzet miatti bérlicitálásos munkaszerződések eltorzítják a bér- és jövedelemarányokat, elvonják a pénzt attól, hogy egészséges bérarányokat lehessen kialakítani, A kormány már több ízbén felhívja a figyelmet a mértéktelen túlóráztatások megszüntetésépe, és a most záruló iparági szakszervezeti kongresszuson is kilátásba helyezték, hogy a jövőben nem fogják engedni a túlórák > további növelését, csökkenteni kell az íg^ végzett munka mértékét.

, Azzal foglalkozott ezután a 'SZOT főtitkára, hogy a munkaerőhiány következtében többezren sűrűn változtatják munkahelyüket. Különösen veszélyessé válik ez a jelenség, ha a vállalatok törzsgárdája is „megmozdul”. A begyakorlott, széles látókörű, ß vállalatot jól ismerő szakmunkás kilépésével társadalmilag kár- bavész' a helyzetismeretből, begyakorlottságból származó előnyök nagy ‘része. A mozgás legtöbbször bérproblémákra vezethető vissza.

— Az eddiginél jobb üzemi és munkaszervezéssel a vállalatok bérhelyzetükön is tudnának javítani. A- gazdasági hatékonyságot nagyban rontja a gyakran tapasztalható szervezetlenség,, az ésszerű programozásnak és a gyártáselőkészítésnek hiánya, a szakszerűtlen vezetés, a laza munka- fegyelem és sokszor az anyag- és alkatrészhiány. Mindehhez esetenként hozzájárul a fegyelmezetlenség a vállalatok közötti kooperációban. E téren jogszabály szigorítással és egyéb intézkedésekkel is rendet kell teremteni.

Arrendetés - összhangban az életszínvonallal

Az árak alakulásával és változásával kapcsolatban egyebek közt rámutatott: már a kormány és a SZOT vezetőinek legutóbbi , — február 26-i — megbeszélésen is hangsúlyt kapott, hogy az életszínvonal további emelésével kapcsolatos elképzeléseket akkor lehet megvalósítani, ha a fogyasztói árak is a tervezettnek megfelelően alakulnak. Ismereteink szerint a fogyasztói árak alakulása nem mindig és nem mindenben történik a célkitűzéseknek megfelelően.

— A szakszervezetek már többször kifejtették véleményüket-és most újra hangsúlyozom: nem vitatjuk az árak változtatásának szükségességét. Egyetértünk azzal a gyakorlattal is, hogy a kormány által elhatározott és engedőlyezett árváltoztatások esetén vagy más árak csökkennek, vagy a jövedelmek növekednek. Az ilyen, közgazdaságilag indokolt árintézkedések, amelyek általában nem csökkentik a dolgozók életszínvonalát, és a termelés egészségesebb szerkezetének kialakítása, a termelés és a fogyasztás jobb összhangjának biztosítása érdekében váltak szükségessé, a szakszervezetek előzetes megvitatás után egyetértenek.

Más' a helyzet egy iparágak és üzemek által elhatározott, szabadáras kategóriába tartozó áruk árainak — az esetek egy részében indokolatlan — változtatásánál. Az ilyen áremelkedéseknek általában nincs ellentétele és ezért növelik a dolgozók megélhetési költségeit. Ilyen áremelkedések voltak az elmúlt időszakban is több árucikknél.

Az utóbbi időben elhatalmasodott ilyen jellegű áremelkedések megakadályozása érdekében a kormány máris igen határozott intézkedéseket foganatosított.

— Az átlagos árszínvonalemelkedés világjelenség. A modern társadalmakban — és a miénk is az — egyre nő a társadalmi tevékenység során a szolgáltatások, beruházások részaránya, amely rendkívül sokba kerül. Folyamatosan bővül például az egészségügyi hálózat, növekszik az oktatási kapacitás, nagy pénzösszegeket emészt fel az állami lakás. és útépítés, hasonlóképpen nagy összegbe kerül a technikai-műszaki fejlesztés és az ezeket szolgáló tudományos kutatások bővítése is. Egyre több olyan természetű beruházást kell állami költségvetésből fizetni, amely lassan térül meg. Évről évre emelkedik az állami költségvetésben ’a nyugdíj, a családi pótlék, oktatás, egészségügyi ellátás költsége. A felelősen gondolkodó munkásoknak ezeket a kérdéseket ismerniük kell ahhoz. hogy pontos véleményt tudjanak formálni, amikor gazdaságpolitikánkról beszélgetünk.

Nyugdíjasak,

sokgyermekesek,

étdekvédelem

A vállalatok belső életéről szólva Gáspár Sándor utalt arra, hogy az üzemekben most készülnek először középlejáratú ötéves tervek. Ezek a tervek a helyi erőforrások ésszerű felhasználását segítik elő, többek között a szociális gondoskodásban. Változatlanul törekedni kell például az alacsony nyugdíjjal rendelkezők megélhetési gondjainak enyhítésére, természetesen ha ez összefüggésben van a népgazdaság teherbíró képességével.

— Gondolkodni lehet azonban arról — jelentette ki —, hogy esetleg változtassunk a jelenleg érvényben levő rendelkezésen, amely a nyugdíjasok munkavállalásának rendszerét szabályozza. Ki lehelne terjeszteni a nyugdíjasok munkavállalási lehetőségeit. Hasonlóképpen fokozott gondot, törődést igényel a jövőben is

a sokgyermekes családok helyzetének javítása. A negyedik ötéves terv előirányzata szerint 39 ezer új óvodai és 34 700 diákotthoni helyet létesítünk. Betöltésüknél azonban sehol sem szabad megengedni a kivételezést; a legjobban rászorulók kerüljenek mindenütt a meglevő és a létesítendő he- lyekre. ' ,

— Üzemeinkben az utóbbi években nagyot fejlődött az egészségügyi ellátás és a munkavédelem. Ennek ellenére sem lehetünk elégedettek, mert sok az üzemi baleset, helyenként egészségre ártalmasak a munkakörülmények, nincs linég mindenütt védőberendezés, védőöltözék, a szak- szervezeteknek érdekvédelmi hivatásuk magaslatára kell állmok az üzemi munkavédelemben is, attól sem szabad visszariadniok, hogy — eredménytelen felszólítások után — állíttassák lé a veszélyeztetett műhelyben, vagy üzemrészben a munkát mindaddig.

amíg a balesetvédelmi szempontoknak megfelelő óvintézkedés történik.'

A kormány és a szaktanács vezetőinek rendszeres megbeszéléseiről szólva elmondta:

— Ismétlődően kölcsönös véleménycserékre, a nézetek egyeztetésére kerül sor és közösen keressük az előadódó ellehtmondások feloldásának legjobb lehetőségeit.' Ez a munkamódszer lehetővé teszi a fontosabb kérdésekkel kapcsolatos álláspontok kialakítását, s csökkenti a nagyobb tévedések lehetőségét. Ilyen típusú kapcsolatokra csak, a szocialista szakszervezetek és a munkásosztály állama között kerülhet sor, ott, ahol közösek

elvek, a célok.

Légkör

és demokratizmus

— Az ilyen módszernek a [ szocialista demokrácia jegyében, fémről lefelé azonos módon kell érvényesülnie. Az üzemi, -szakszervezeti szerveit és a vállalatok vezetői, a kormány és a szaktanács gyakorlatához hasonlóan vitatják meg a megoldásra váró kérdéseket, s ezekben a dialógusokban is egyenlő partnerek tárgyalnak. Hiszen a munlcahelyi demokrácia fejlesztése is szerves részé a közéleti demokráciának. A vállalatok felső vezetői nagyobb Önállóságot kaptak. Indokolt, hogy a vállalaton belül a középvezetők is kapják meg a vállalat ügyeinek intézésében a részvétel jogát és a hatáskörüknek megfelelő döntési jogkört. Csak akkor lehet beszélni elevenen ható munkahelyi demokráciáról, ha a szakkérdésekben a szakembereknek megvan a lehetőségük a beleszólásra, s ha a szakemberek fogalmába beleértjük természetesen a brigádvezetőket, a műhelyfőnököket, az üzemi törzsgárda tag-.

járt. A munkahelyi demokrácia fejlesztése legfontosabb felqdata az üzemi szakszervezeti bizottságoknak. Segítsék őket ebben,a vállalati pártvezetőségek, az igazgatók, akik elsősorban, az állam politikai tisztségviselői.

— Mindehhez őszinte légkörre, becsületes emberek által teremtett körülményekre van szükség, a munkásosztály önzetlen, áldozatkész magatartásának erőteljesebb érvényesülésére. Annak legyen becsür lete mindenütt, azt tiszteljék, aki munkájával, magatartásával rászolgál erre. A munkás- ember lenézi azt, aki csal, hazudik, nem egyenes, nem szókimondó, sunyi emberektől teli környezetben nem érzik jól magukat a dolgozók. De ott sem érzik jól magukat, ahol nem tartják tiszteletben önérzetüket, emberi méltóságukat, s ott sem, ahol az őket érintő kérdésekben még csak véleménynyilvánításra sem mél- ,tatják őket. A felszabadult légkör egyben a szabad, megtorlás nélküli véleménynyilvánítás jogát és lehetőségét is magában foglalja. Ott, ahol „megfontolás” és félénkség uralkodik — nem tud kibontakozni az ember egyénisége, személyisége, alkotóereje, pedig ezek kibontakozására nagy szükség van. Étért is fordított e kérdéskörre olyan nagy figyelmet a párt X. kongresszusa. Meg is engedhetjük magunknak a vitát, a társadalmi fejlődésünkben jelentkező ellentmondások felszínre hozását, mert csak így tudjuk még jobbá tenni életünket. Olyannak kell látnunk saját valóságunkat — amilyen. Megtehetjük, mert a magyar valóság láttán senkinek sincs szégyenkeznivalója. Erre s életünk további gyarapítására, jobbítására szavazunk április 25-én — fejezte be beszédét Gáspár Sándor.

— Jövök már! — kiáltja a csengőszóval szánté egyszerre egy női hang a házból.

— Jesszusom! — csapja ösz- sze kezét Tarjányiné, amúgy pongyolásan a verandalépcsőn. Végül is nincs semmi baj, perceken belül a fehér csipkete- rítős asztalon gőzölög a kávé. Máris beszél, alig tudom a tollal követni,, mi is van azzal a holland család iház-elem- gyárral.

Itt álljunk meg egy pillanatra. Tarjányi Beláné volt országgyűlési képviselő, jelenleg képviselőjelölt; nem műszaki szakember, nem mérnök, hanem közszeretetnek örvendő pedagógus. Na, de aki képviselő is ...

— Semmi viccelődés! Ha az ember odaáll a jelölőgyűlés elé és hallgatja a kívánságokat, a legtöbbször jogos közérdekű kérelmeket, akkor bizony tennie is kell utána valamit. Négy éve választottak meg először, most ismét jelöltek. Már pedagógusként, de azóta is, hogy közéleti ember lettem, mind többen panaszolták: lakást... lakást. Ahhoz viszont sok pénz kell. Itt van Dunaharaszti. Laposan szétterül, mint az újasszóny kenyere. Miként lehet egy ekkora falut vízzel-csatornával ellátni?! Pedig még tovább építik a kis családi házakat, ezért nőnek-nyúlnák.az utcasorok, mint a rétestészta. Akárhány villanyoszloppal a hátán szalad a tanácselnök, az utolsó házhoz már megint nem jut. Más megoldás nincs, mint - a tömörülés, az emeletes építkezés, ahol kisebb területre koncentrálódik az alapot nyújtó közművesítés.

— Egyszer a tanítványaim külföldi színes szaklaookat hoztak az osztályba. Ahogy lapozgatom őket, egy holland

cég ötletes képein akadt meg a szemem. Elgondolkoztam a mi sok kilométernyi átmérőjű községünkön, amit negyven- hárommillióért lehetne csak csatornázni. Talán majd a következő ötéves tervben. Ám mi lenne, ha akkorra már csak emeletes ’házakat építenénk olcsón, olyanokat, amilyeneket ott láttam a képen? Négynyolc családnak nyújt otthont, s a szennyvízgondot egy jól épített szikkasztó is megoldja. Kaptam magam, elmentem Pogány elvtárshoz, az OTP megyei igazgatójához. — Nincs kivitelező — válaszolta —, egyébként lehetne szó a lakásépítkezésről. Másnap a Hazafias Népfrontnál éppen a város- és községfejlesztési bizottság tartott ülést.

— Igen, emlékszem rá. Lapunkban is megjelent, amit bizottsági tagként elmondott. Dunaharaszti és Délegyháza minden szükséges adottsággal, kitűnő homokkal-sóderral rendelkezik ahhoz, hogy valami kisebb házgyár működjön itt. A bizottság lelkesen támogatta a javaslatot, még határozat is született.

— így van. Néhány nap múlva felkeresett Dósa Györgjr a feleségével, a tak- Sonyi népfronttitkár. Olvasta a felszólalásomat és elmondta, családi ismeretsége van egy holland építkezési vállalatnál. A rokon már érdeklődött is náluk, nem tartanának-e igényt ilyen kisebb házgyárra? A taksonyi tsz ötven hold földet átadna erre a célra... A bizottsági ülésen részt vett az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium munkatársa, Kovács István, aki a hallottakról beszámolt Gádorosi Ferencnek, a minisztérium csoportvezetőjének. Ettől kezdve gyorsan peregtek az események.

• Megbeszélést hívtak össze a minisztériumban, ahol eleinte nagyon rideg volt a hangulat. Aztán a tervek, a tsz felajánlása, a talajviszonyok megismerése utáp mindinkább felengedett a légkör. Végül egyezség született: utánanéznek. Az utánanézésből lelkes támogatás formálódott. Gádorosi Ferenc hivatalos tanulmányúton van Hollandiában és tárgyalásokat folytat. A cég már levelet is küldött, hogy megegyezés esetén 50—60 millió gulden befektetéssel másfél év alatt üzemképessé teszi a 4—8 lakásos, emeletes családi házakat előállító üzemet. Miután fontos elhatározásról van szó, döntés még nem született. Felmerült az az ötlet is, hogy jobban járnánk a szabadalom megvásárlásával. Mindenesetre — ha a terv megvalósul — Tarjányi Baláné pedagógus, volt országgyűlési képviselő, jelenleg ismét jelölt lesz a szellemi anyja egy űjabb, sokak gondián enyhítő magyar üzemnek.

Komáromi Magda

I

i f

KÉPVISELŐJELÖLT

Tariányiiié ki Imii házgyára