Pest Megyi Hírlap, 1971. április (15. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-01 / 77. szám

Szavalódöntő Vecsésen A hagyományos vecsési sza­valóverseny döntőjét április 4-én, vasárnap délután rende­zik meg a művelődési házban. A díjkiosztó ünnepség és gá­laest színhelye ugyancsak a művelődési ház lesz két hét múlva, április 17-én. Jzlölőgyűléseken hallottuk Jakabszállás elköltözik? A körzeti jelölőgyűlésen a Sülysáphoz tartozó Jakabszál­lás mintegy 150 lakója érdekes kívánsággal állt elő. Mint mondották, a sülysápi vasút­állomás, továbbá Gyömrő és Monor messze esik tőlük, így ügyes-bajos dolgaik intézése a rossz közlekedési viszonyok miatt nehézkes és sok fölösle­ges időt rabol el. A Budapest­re bejáró dolgozók nem is > Sülysápon, hanem Isaszegen 'keresztül utaznak munkahe­lyükről, a dányi országút ugyanis éppen szemben van ■ velük, s az autóbusz egy-két- jtőre berepíti őket Isaszegre. Mindezek miatt a kis település lakói kérik, hogy Jakabszállást közigazgatásilag csatolják Isa- szeghez. <-ky) MAI MŰSOR MOZIK Gomba: Csendőrök New York­ban. Monor: Adalen 31. Vecsés: Jó estét, Mrs. Campbell. • A; PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIII. ÉVFOLYAM, 77. SZÁM 1971. ÁPRILIS 1., CSÜTÖRTÖK VIRÁGZÓ PALÁNTÁK A FÓLIA SÁTRAK ALATT Hol van az ekevas? — Angol tyúkok Grósztanyán Megélénkült az élet a süly­sápi határban. A Virágzó Tsz főmezőgazdásza barázdáról barázdára járva szemléli a szépen zöldellő növényeket. — Jól teleltek a vetések — mondja megelégedéssel. — Különösen a repcétől várunk sokat. Tavaly szép terméssel örvendeztetett meg bennün­ket, 14 mázsát adott holdan­ként. A területet ezért 80 holdról 120 holdra növeltük. Meg kell említenem, hogy a jó termésbe „besegítettek” a he­lyi méhészeik is. Virágzás ide­jén több mint 100 kaptárral jelentek meg a repcénél, szí­vesen látjuk őket az idén is. — A sűrűpusztai lakatos­műhelyben teljes erővel javítják a munkagépeket. Sajnos, az alkatrészhiány az idén is gond. Gondunk van az ekevassal is. Több mint három hónapja meg­rendeltük azokat, de eddig csak biztatást kaptunk ... A lencseföldön készen áll öt hatalmas fólia sátor. Mind az öt Kérdés magánügyben Szabad-e horkolni a munkásszálláson? .Szabály Ulan” buszjáraton utaztam a minap, „szabályta- lanŰT” egyetlen utas, de talán megbocsátják a MAVAUT ve­zetői, ha közreadom azt a tör­ténetet, amit a busz pilótája mesélt el azért, hogy megkér­dezze az én véleményemet is arról: szabad-e munkásszállá­son horkolni? ö ugyanis mun­kásszálláson él, egy szobában két társával. Sajnos — mond­ta —, van egy rossz tulajdon­sága, amiről nem tehet: rette­netesen horkol. Ezt viszont a szobatársak nehezményezik. Ám ha még csak nehezmé­nyeznék, az nem lenne baj, ha­nem fel is ébresztik őt tízper- cenként, s rázzák, hogy fordul­jon meg, mert a hangjától le sem tudják hunyni a szemü­ket. így megy ez reggelig, s ő hiába magyarázza, hogy bár­mely oldalára fordul, akkor is horkol — aludni egyikük sem tud. Reggelenként aztán fá­radtan, „kicsavarva” állnak munkába, ő a munkatársakat szidja, hogy megint nem tu­dott aludni, a szobatársak meg őt. Hát mit szólok én ehhez?! Cseréljenek a többi lakóval, kerüljenek a horkolások egy szobába — javasoltam először. Az nem jó — mondta panaszo­san a vezető —. mert senki nem akar cserélni, mindenki megszokta már a helvét. Ak­kor ... akkor vegyenek be a szobatársak esténként altatót! Attól olyan mélyen alszanak. hoev n^m idegesíti őket a hor­kolás. Ez sem jó. Korán kel­nek, nem tudnak fölébredni. Elkeserítő ez a dolog, ő már midenkit megkérdezett, és sen­ki nem tud tanácsot adni... De írjam meg, hátha valaki­nek eszébe jut egy jó ötlet, mert a helyzet lassan tartha­tatlanná válik. Először nevetni akartam. Aztán mélységesen szégyell­tem magam, hogy nincs ez ügyben egy épkézláb ötletem sem. De mindenesetre: én meg­írtam. (koblencz) sátorban hatvani hegyespapri­kát termesztenek, a virágzó palántákat ottjártunkkor ül­tették a földbe. Folyamatosan öntözik a növényeket, a szép termést május közepére vár­ják. Sűrűpusztán is készítik a melegágyakat. öt holdon uborka, öt holdon görög- és tíz holdon sárgadinnye-palán­ta kerül a földbe. És az utolsó állomás Grósztanya. — Kísérletképpen június­ban 10 ezer baromfit kezd­tünk tenyészteni. Korszerű körülmények között, első­rangú tápszerrel láttuk el őket. Meghálálták, várako­záson felüli volt a tojás- mennyiség. Akikor határoztuk el, hogy újabb 8 ezer darabbal növel­jük az állományt — mondja a főmezőgazdász. Angol, SSL fajtájú baromfit szereztek, 4200 mintegy két hónapja érkezett meg. Érde­mes volt velük foglalkozni, naponta háromezer tojást toj­nak. K. L. Vendégek Március 30-án, kedden dél­után Monorra látogatott Cser­nyaka Ferencné, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Pest megyei Pártbizottság első titkára Papp György, a megyei tanács tervosztály ve­zetőjének társaságában. A járási pártbizottságon Gu­ba Pál, a járási pártbizottság első titkára és dr. Bencsik Mi­hály, a járási tanács vb-elnö- ke fogadta a vendégeket. Tá­jékoztatást adtak a járás fej­lesztési, beruházási feladatai­nak előkészítéséről. A vendé­gek a vendéglátók kíséretében a delikátbolt és az ABC-áru- ház megtekintése után Süly­sápra utaztak, ahol a 8 tan­termes iskola megépítésének lehetőségeiről tárgyaltak a he­lyi 7 árt- és tanácsvezetőkkel. JEGYZET Száz személyi igazolvány A sorkötelesek közelmúlt- i ban lezajlott összeírása alkal­mával az összeíró bizottság tagjaival beszélgettem. Megle­pő dolgot mondtak: nagyon sok fiatalnak nincs rendben a személyi igazolványa. Nem tíz­nek, húsznak, nem ötvennek, hanem mintegy száznak, az összeíráson megjelent több száz fiatal közül. Nem akar­tam hinni a fülemnek. Nem, ugyanis én még abban a tu­datban élek, hogy a személyi igazolvány hivatalos irat, ami kötelező érvénnyel a tényleges adatokat kell tartalmazza. Én még mindig úgy tudom, hogy az adatok pontosságáért felel elsősorban és mindenekelőtt maga az igazolvány tulajdono­sa, s felelnek hasonló súllyal azok a hivatalos szervek, ame­lyeknek kötelességük és joguk abba bejegyzést tenni. Melyek voltak a leggyako­ribb hibák? Nagyon sok iga­zolványban üres a munkahely­rovat, holott Kiss István és Nagy János igenis dolgozik! Munkahelyváltozásnál az elő­ző munkahely nem szünteti meg a munkaviszonyt, az új munkahely viszont — szabály- ellenesen — beírja a maga be- írnivalóját. így Kiss István és Nagy János egyszerre két üzemben dolgozik. Legalábbis — az igazolvány szerint. Gyakran az iskola is elfelejti bejegyezni azt, hogy tanulója végzett, eltávozott. A szakmunkástanulók elő­szeretettel jegyeztetik be a gyárral, üzemmel a munkahe­lyet, holott az előírások szerint nekik — egyelőre — a szak­munkásképző iskola a munka­adójuk, s nem az üzem. (Kivé­tel az, aki magánkisiparosnál ipari tanuló.) Nagyvonalúan eltekint tehát az előírásoktól először maga a tanuló, másod­szor az üzem, harmadszor a szakmunkásképző iskola __ Vagy talán nem tudják, mi az előírás?! S azt sem tudják, hogy aki nem tartja be a sze­mélyi igazolványokkal kapcso­latos előírásokat, az 1000 fo­rintig bírságolható?! Sokan arról is elfeledkez­nek, hogy lejár a személyi iga­zolvány, magának a tulajdo­nosnak kell jelentkezni a rendőrségen újért, illetve a ré­gi érvényesítéséért. Vannak tehát hiányosságok. Ne legyenek! Mindenki, akit érint, figyeljen ezekre jobban, tegyen érte, hogy a személyi valójában szolgálja a célját! <d.) ÁPRILIS 4-ÉN Bella István szerzői estje Bella, István költő április 14- én szerzői estet tart Vecsésen. Közreműködik Fodor Tamás színművész. — 4 millió jérce. Az Urai- újfalui Állami Gazdaság 1970-ben 3 millió napos­jércét szállított az ország minden részébe. Ebben az évben már 4 milliót értéke­sítenek, s a lehetőségekhez mérten igyekeznek kielégíte­ni a háztáji igényeket is. A falu Pista bácsija Oláh István tanácstag jelölt ma Űri egyik köztiszteletben álló embere, szeretett, megbe­csült Pista bácsija. Elismerő oklevelekből, ér­demérmekből valóságos kis gyűjteménye van már. Felsza­badulásunk 20. évfordulójára az MSZMP Központi Bizottsá­ga tüntette ki, s mint tsz-bri- gádvezető, az akkori földmű­velésügyi minisztertől, Loson- czi Páltól kapott elismerő ok­levelet. Emléklapot őriz a SZÖVOSZ VI. kongresszusá­nak évéből, 1967-ből. Egy év­vel később, községi pártmun­káját méltányolták. És sorban, a községfejlesztési érdemér­mek ... Amikor megkérdezem, mi­ből fakadt ez a lendület, a tet­tekre késztető erő, Oláh Ist­ván így válaszol: — Tudni akartam, hogy miért tartottak régen annyira az urak a kommunistáktól. Kik ők, és mit is akarnak tu­lajdonképpen? A grófnál, ahol részesaratóként dolgoztam, gyakran fölvetődött ez a kér­dés. Talán ezért is „bújtam’’ annyira az ellenzéki lapokat. Szólni, ellenszegülni azonban sohasem mertem. Sok minden­nel nem voltam tisztában Vásár, malacvásár... Vasárnap vásár volt Mono- ron. Méghozzá akkora, amilyet — azt mondják — már évek óta nem láttak itt. Előző nap mindenki kikészítette az er­nyőjét, mert az a mondás jár­ja: nincs márciusi monori vá­sár eső nélkül .. De mégis volt. Az „eladók” vonulását nem lehetett látni, ők már a hajnali órákban fölverték sát­raikat, letáboroztak szekereik­kel, Warszaváikkal, Taunu- saikkal — de a vevők hosszú sorokban ballagtak reggeltől délig a békási utcákon, a vá­sártér felé. Négy hosszú-hosszú soron vé­gig a malacvásár. Fekete, fe­hér. göndör és sima szőrű ma­lacok visítanak, egy hangza­varrá olvad össze az eeész. Te­herautó — Nagykörösről. — Ezerszáz. Ezerszázra mon­dom párját, héthetesek, nézze, mind a tizenegy egy anyától való. Megemeli a két hátsó lábá­nál az apró, sivalkodó kis fe­héret: — Na, megéri? Ne menjen, alkudni is lehet! — Mennyi? — Hát ha viszi az egészet, kilencszázért adom párját. Áramlik a tömeg, egyik ket­rectől a másikig. Még senki nem vesz. — Adják ezt alább is! Meg­látod, tíz óra után már kilenc­ből is alkudni lehet! Mert van ezerkettőért, ezerháromért, ezernégyért is ... A monori állatforgalmi igaz­gatója is „terepszemlét” tart, Száll a körhinta. Péterffy felv. csóválja a fejét, nagyon maga­sak az árak. De aztán szép las­san csúsznak lefelé. Na, nem nagyon, csak annyira, hogy most már azért paroláznak el­adók és vevők, lila ötszázasok vándorolnak új gazdához, s a kocsik indulnak a malacok új szállásai felé. Aki megkötötte az üzletet, jól végezte dolgát, indulhat a vásártér másik felére, a bazá- rosok sátraihoz. Díszpárna — tíz forintért, hímzett mellény — négyszázért, léggömb — há­romért és trombita, szemüveg, fazekas köcsög, nyaklánc, tö­rökméz, festett taliga, bádog öntözőkanna, farmernadrág, kucsma, sapka, garbó, pulóver, műanyag szerencsemalac ... Szőke, angyalarcú kislány verekszi át magát a tömegen, magasra tartja, a fejek fölé új szerzeményét: hatalmas csokor viaszorgonát. Hangzavar, ne­vetés, nevek és kiáltások röp­ködnek a levegőben, a körhin- tás szünet nélkül kiabál: — Lehet, lehet, szálljunk fel egy fordulóra! Az egyik sátorbap kávét főz­nek, a kukoricás mellett abla­kos-tükrös rekamiét, bordó, zöld huzatú bútorokat árulnak. Ott vannak reggel óta, de egyikre sem kerül ki az „elad­va” tábla. Délben visszafelé Indul az emberáradat. Sárga léggömbök ugrálnak í levegőben, a laci­konyhák illatfelhőit szárnyára veszi a szél, viszi — a város felé. (koblencz) még, érzésekre pedig nem le­hetett alapozni. — A felszabadulás tisztoga­tó szele a gróf urat is elsöpör­te. Munkaadó nélkül marad­tam. Egyik rokonom ugyan hívott, hogy társuljak vele hu­szonöt hold földjén, nem men­tem. A kommunistákhoz csat­lakoztam. Nagy idők voltak azok! Éjszakába csapó vitá­ké, a brosúráké és a könyve­ké. Földműves ember voltam, idősebb már, nehezen, kínlód­va ment a tanulás. De érde­mes volt, sikerült. Községi és járási szinten csaknem vala­mennyi szervezetben töltöttem be vezetőségi funkciót. így lettem községi tanácstag is, a szervezés kezdetén, 1950-ben. Égy pillanatra eltűnődik, emlékéi között kutat. Nem könnyű az egymásra torlódott eseményeket elkülöníteni, el­választani egymástól. — Volt villany a faluban, de kisfeszültségű, gyenge fé­nyű. Azon vitáztunk, hogy ezt erősítsük-e föl, vagy építsünk új vezetéket, s azt kezdjük a Pacsirta-telepen, ahol akkor még petróleumlámpa világí­tott. Amikor végre sikerült megállapodnunk ez utóbbi­ban. akkor meg különböző felsőbb fórumokkal kellett „harcba szállnunk’’. — Következett a járdaépí­tés. Egy centi járda sem volt. Ismét vita, hogy hol, a falu melyik részén kezdjük az épí­tést. Amelyik utcában előbb fog össze a lakosság — ezt az ötletet fogadtuk el... A tsz- szervezés sem ment zökkenő nélkül. Mint tanácstag is, hó­napokon át érveltem, agitál­tam, hívtam az embereket. Végül sikerült. Kilenc tagnak egyetlen lova volt... Ennyien voltunk, így nézett ki a mi tsz-ünk, megalakulásakor. Csak amikor látták, hogy ha lassan is, de azért érkezik ál­lami segítség, s hogy nem ret­tenünk meg a munkától, ak­kor már jelentkeztek többen is. Az első elnöki tisztet én töltöttem be. i — A hőskorszak végefelé I közeledett, ideje volt a lakos­ság kényelméről is gondoskod­nunk. Tárgyalást kezdtünk egy buszjárat megindításáról. Furcsamód sokan idegenked­tek tőle, hasonlóan talán, mint az első vonat megjelenésekor. Megbízhatatlan, veszélyes stb. — vélték. Inkább gyalog men­tek mellette, vagy továbbra is szekérrel. Aztán egy év múlva már-már a tetején is utazni akartak... — Az 1950-es évek elején fogtunk hozzá az óvoda építé­séhez, a földművesszövetkezet­ben vezetőségi taggá válasz­tottak, részt vettem a műve­lődési otthon építésénél, új ku­tak fúrásánál... Oláh Istvánt az úriak Ismét községi tanácstagnak jelölték. Baky László • * Április köszöntése jj Táncos klubesttel köszöhti az áprilist a gyömrői ifjúsági klub. Ügy fognak ezúttal ve­télkedni, hogy minden csapat visz egy vidám műsorszámot a mai klubestre. Elhunyt 74 éves korában Gubovics Sándor, a Maglódi Vasipari Vállalat első munkásigazgató­ja. A vállalatot az államosítás­tól, 1949-től 1957-ig vezette. Gubovics Sándor közmegbe­csülésnek örvendett, 1945 óta volt a párt tagja és mint ta­nácstag, részt vett a Maglódi Községi Tanács munkájában. A vasipari vállalat saját ha­lottjának tekintette, kedden délután nagy részvét mellett kísérték utolsó útjára Magló­don. TICHY LAJOS ÉLMÉNYBESZÁMOLÓJA Bizonyára kellemes megle­petés a vecsési sportbarátok számára a hír: Tichy Lajos, a Bp. Honvéd 70-szeres váloga­tót labdarúgója április 15-én délután élménybeszámolót tart a művelődési házban. Monori sikerek Cegléden Vasárnap rendezték meg Cegléden az úttörőolimpia me­gyei tornadöntőjét. A monori járás csapatai sikeresen szere­peltek, az első osztályú baj­nokságban 3. helyezést ért el mind a monori Munkásőr úti iskola lánycsapata (testnevelő tanár Serfőző Antalné), mind a monori Kossuth iskola fiú­csapata (testnevelő tanár Blas- kó Mihály). A 3. helyek érté­két növeli, hogy az 1. és 2. he­lyezést elért ceglédi és nagy­kőrösi iskolásoknak nagyobb lehetőségeik vannak, különbö­ző tornaszakosztályokban ké­pezhetik magukat. A monori Munkásőr úti iskolának még tornaterme sincs. A másodosztályú tornászbaj­nokságban az idén Üllő képvi­selte a monori járást. Mind a fiú-, mind a lánycsapat 2. lett (testnevelő tanár Ferenczi László). i t I

Next

/
Oldalképek
Tartalom