Pest Megyi Hírlap, 1971. április (15. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-11 / 86. szám
«»» M Et« 1971. ÁPRILIS 11., VASÄRNAP Tegnap — ma — holnap VÁ c Dr. Lukács Ferenc, a Váci Városi Tanács vb-elnöke parasztcsaládból származik, szülei ma is termelőszövetkezeti tagok — a dunántúli íz még most is érződik beszédén. Miután kitanulta az autószerelő mesterséget, 1949-ben, tizenLUKÄCS FERENC: KI- LENCSZAZ ÉVES LESZ A .VAROS... kilenc esztendős korában került Vácra, az itteni szakmunkásképző intézetbe, előbb MINSZ, majd DISZ ifjúsági vezetőnek. Mindössze hü- ‘ szón három esztendős, amikor a járási, majd a városi párt- bizottság ipari osztályának vezetője lesz, és 1962-ben, tanácselnökké választásakor, még mindig az ország legfiatalabb városi vb-elnöke.., Ö kalauzol Vác közelmúltbeli eredményeiben, közeljövőre vonatkozó terveiben, s azt hiszem, egy majd’ kilencszáz éves városnál helyénvaló a közelmúlt, közeljövő kifeje- , zés az elmúlt s az elkövet- ! kező tanácsi ciklusra alkalmazva. Amelyekről számokban, bevezetésül csak eny- nyit: a harmadik ötéves tervre 251 millió forintos tanácsi : beruházást terveztek, de 361 milliót teljesítettek. A negyedik ötéves tervben az elképzelések szerint 452 millió forintot ruháznak be. Mikor tizenkilenc évesen megérkezett a városba, a Konstantin tér még földes volt. Konstantin tér és Március 15 tér (főtér) — arányaikkal, szépen gazdagodott műemlék épületeikkel, e két barokk együttes is eszünkbe juttatja, hogy 1975-ben lesz a város kilencszáz éves, de azt is, hogy e két téralkotásban az épületek között annak idején csak egy lakóház találtatott, a többit az egyház építtette, működtette, és eszünkbe jut, hogy Vác régebben, I. István király óta püspökség, mint amióta város. (Ez egykori, püspökségi előbbrevalóságról sereg asszociációnk támad Habsburg- pártiságról, kultúrkisugárzás- ról, társadalmi megszervezett- ségről és az ipari fejlődés gátolásáról. Vác városa 1975- ben kilencszáz éves: mi reprezentálja majd méltóképpen e szép jubileumot? Egy körülbelül 35 millió forintért emelt új művelődési központ amelyhez, megyénkben egyedülálló példa, munkán, anyagon kívül már eddig 25 millió forintot ajánlottak fel a városban lévő vállalatok —, amely megfelelő keretet teremtve, tovább gazdagíthatja majd a kóruskultúrát, képzőművészeti, foto-, úttörőéletet, s új művelődési törekvéseknek ad talajt, szállást... Vác: harmincegyezer lakosra növekedett népességű város, a tipikus mai város összes ismérveivel, járulékával, követelményével, gondjával. Történelmi városmaggal, iparfejlesztéssel, régi negyedek elöregedésével, új lakótelepek növesztése ellenére kielégítetlen lakásigénynyel, és mindazon követelményekkel és szempontokkal, amelyek a mai városban a lakásunkon kívüli, tágasabb lakásunkká, otthonunkká magát a várost kell, hogy tegyék. Ha mindenre jut pénz, törődés, de csak egy oldallal is nem foglalkoznak, ha elmarad a kellő mérvű iparosítás, vagy nem épül elég új lakás, vagy hagyják romosodni a műemlék együtteseket, „slumosodni” az elöregedett negyedeket — Vácott a régi lakóépületek fele bontásra érett — és ha a várost nem teszik valóban tágabb otthonná vendéglők és filmszínházak, iskolák és sportlétesítmények, parkok és üzletek, ha mindennel törődnek, de csak egy oldalról is elfelejtkeznek, a fejlődés, és az élet is, eltorzul. Kezdhetjük hát bármely oldal bemutatásával, a sorrend kevéssé jelent értékrendet; mindegyik nagyon fontos. Először tsión az iparosításról, hiszen a lakosságot is növelő, bővülő gyárak teremtik meg leginkább a mai város új adottságait, igényeit ! #s, ellentmondásait,, Vác a fel- szabadulás előtt is rendelkezett ugyan gyáriparral, de az 1945 utáni ipartelepítés, ipar- fejlesztés tette lehetővé, hogy a régebbi ötezer Pestre bejáró ember száma napjainkra a felére csökkenjen, s hogy a város építőanyagiparban és építőiparban, textilüzemekben és fotokémiai gyárban, öntödében és hajógyárban, híradástechnikai gyárban és képcsőgyárban, gumigyárban és máshol tevékenykedő mintegy tizennyolc-tizenkilencezer üzemi dolgozója közül vagy négy-ötezret a környékbeli községekből foglalkoztasson. A DCM-hez, Fortéhoz hasonló új vagy rekonstruált, tovább fejlesztett üzemek azt is bizonyítják, hogy a modern nagyüzem nem feltétlenül ront a városképen, sőt, ellenkezőleg. De az ipartelepítés, iparfejlesztés szoros következményeként azonnal szóljunk a legkülönbözőbb, vizet, földet, levegőt szennyező civilizációs gondokról, amelyeknek épp a szocialista országokban nem szabad nyomasztóvá növekedniük. Az évről évre emelkedő szennyvíz- bírságokról, amelyek előbb- utóbb rákényszerítik a megoldásra a vállalatokat, ezért aztán csakúgy jólesik hallani, mint ahogy örömmel értesültünk arról, hogy a DCM levegőszennyeződésének lehető megszüntetésére vagy legalábbis minimálisra csökkentésére a Cement- és Mészművek vezérigazgatósága a negyedik ötéves tervre 135 millió forintot ígért... Amint írtuk, a régi lakóházak fele bontásra érett: a népességében megnövekedett városban a legégetőbb gond tehát a lakáshiány. A harmadik ötéves tervben Vácott a tervezett 1134 lakással szemben 1356 épült, de az igénylők száma jelenleg is ezerötszáz. A negyedik ötéves terv célkitűzése több mint 1700 lakás. (Egy új lakótelep közművesítésére az elmúlt négy évben több mint nyolcmillió forintot költöttek; a város csatornahálózatának egy részét új negyedeket, ismerjük az adatokat, tudjuk, felmérjük, hogy a váci, megvalósult és tervezett lakásépítési program más városokhoz képest nagyvonalú — mégis, 1356 lakást majdnem nehezebb felfogni, mint egy új lakást. Mint egy új lakást, ahová rossz vagy tűrhetetlen viszonyok közül költözhetett be egy család: ezt kell aztán újraszorozni... A városi tanács annak idején a munkásosztály helyzetének javítására hozott párt- határozat szellemében célul tűzte ki, hogy 1970-re, üzemi segítséggel, megoldják az óvodai, bölcsődei gondokat. Három új óvoda, három új bölcsőde építésével és renkonst- rukciókkal elérték, hogy ma már minden igénylő gyermekét fogadják, de még a környező községekből bejárókét is. A következő évek célkitűzése, hogy a szülők mindenhol a lakásukhoz közel helyezhessék el gyermeküket, ezért újabb három óvodát építenek. Kiemelkedő jelentőségű az elmúlt tanácsciklus legnagyobb beruházása, a négyszáz- hetvenhat ágyas Szőnyi Tibor Kórház. Felépítéséről elmondható, hogy — más városokban FÖLÉPÜLT 1356 LAKAS. tízmillió forintos költséggel újjáépítették.) Hozzászoktunk nemcsak a számokkal való közlésmódhoz és a nagy számokhoz, általában, de a városok szélén kinövő új lakótelepek látványához is: nézzük az A JOBB ELLÁTÁS MINDEN TERÜLETEN KÖVETELMÉNY; MUNKÁBAN A TEJÜZEM. hat-tíz évig is épült kórház — viszonylag hamar, három év alatt megvalósult. Már az is, hogy csak a város szélén tudták elhelyezni, sejteti nagyságát: összesen tizenhét holdon terül el. Itt működik a megyei egészségügyi számítóközpont, itt épül fel még az idén egy új véradóállomás, két négyszintes elempavilon és egy új szakorvosi rendelőintézet. Üzemek és lakás, bölcsőde és kórház: a legszükségesebb létesítmények. Vác fejlődésében, különösen az utóbbi éveket tekintve, az a szimpatikus, hogy közben egy sereg egyéb dologra is gondoltak — amelyeket egy más városi vezetés netán a ráérő beruházások kö-, zé sorolt volna. Pedig fejlődésük éppen1 ezeknek köszönhet egyfajta harmóniát. A csak középiskolából öttel rendelkező Vác egy kicsit iskolaváros. Az elmúlt tanácsciklusban adták át például a Géza király téri gimnáziumot és szakközépiskolát, amely küllemében különösen jól beilleszkedik az intim, kedves térbe. Az idén tavasszal, vagy nyáron sor kerül a diákélet központját jelentő Konstantin téren egy húsztantermes, kétszáznyolcvan tanulót befogadó, koncertteremmel ellátott önálló állami zeneiskola megnyitására, amely ebben az iskolatípusban a legnagyobb és legszebb a megyében. Jelentőségét az is sejteti, hogy a zeneiskolai tanulók száma a városban máris több mint négyszázra emelkedett. A következő évekre munkás- és parasztszülők gyermekeinek segítése céljából terveznek egy kétszázötvenöt személyes kollégiumot, huszonkétmillió forin» tos ráfordítással. Említsünk még meg egy, a közeljövőben átadandó, speciális új intézetet: a siketnémák intézete száz hallgatót befogadó iskolával gyarapodik, ahol többszörösen fogyatékos gyermekeket oktatnak majd, segítik a társadalomba, a tágabb emberi közösségekbe való beilleszkedésüket — ilyen oktatás eddig hazánkban, intézményesen, nem folyt. Vácott nagyon, megragad a sok, kertészeti műalkotásnak is beillő park: tizenhat új szobor díszíti a parkokat és köztereket, és nyolc szobor felállítására készülnek a jövőben. Harminchatmillió forintos költséggel elkészült a Duna- part jelentős szakaszának mintaszerű rendezése — amelyet a következő években folytatnak — és a Pokolszigeten kialakítottak egy tágas strandöltözőt, vízművel. Az elmúlt időszakban adták át a sportstadiont, amelynek beruházási költsége nyolc-tízmillió forint volt. A negyedik ötéves tervben háromszáz csónak tárolására alkalmas vízisportkom- binát épül edzőmedencékkel, és sportszállóval. Számoljunk be még egy új létesítményükről, amelyet ugyancsak a közeljövőben adnak át: körülbelül negyven- millió forintért épül a belvárosban országos program részeként az új váci telefonközpont, amely automatizálja a városi hálózatot, és ahol egyszerű tárcsázással teremthető összeköttetés a rendszerbe bekapcsolt településiek között. A harmadik ötéves tervben viszonylag elmaradt az egyéb fejlődéstől a szolgáltatások és a kereskedelem, vendéglátó- ipar korszerűsítése úgy a belvárosban, mint a peremkerületekben, a lakótelepeken. Az elkövetkező években ezen messzemenően változtatni kívánnak. A többi között új autószerviz, a kórház mellett épülő új MÁVAUT-telep, új tejüzem, sörlefejtő, új nyomda is létesül... S míg a kereskedelmi és vendéglátóipari üzletek alapterületének növekedése az elmúlt négy évben mindössze kilencszáz négyzet- méter, — míg a forgalom negyvennyolc százalékkal nőtt —, a negyedik ötéves tervben a jelenlegi 17 500 négyzetméteres alapterületet 9500 négyzet- méterrel gyarapítják. A Főtértől a vasútállomásig vezető Széchenyi utat és az Elhurcoltak terét — modern kereskedelmi centrummá fejlesztik: a többi között három nagy áruházát építenek... A LEGNAGYOBB ÜZEM AZ EGYESÜLT IZZÓ KÉPCSÖGYÁRA. Szöveg: Padányi Anna Foto: Gábor Viktor
