Pest Megyi Hírlap, 1971. március (15. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-10 / 58. szám

6 Meer» KJthiaD 1971. MÁRCIUS 10., SZERDA MAGIÓD Nemzetiségi „Röpülj, páva”-kör A közelmúltban nemzetiségi „Röpülj, páva” kör alakult 50 résztvevővel Maglódon. A népi ■ táncot kedvelők és ismerők beneveztek a megyei tanács által ez év nyarára meghirde­tett vetélkedőre. A fiatalok, idősek egyéni párostáncot, kub- ra páros szlovák táncot, kalo­csai párna- és pernyei seprű­táncot tanulnak, az idősebbek pedig majd friss csárdást mu­tatnak be a vetélkedőn, mag­lódia san. ECSERI FEJLŐDÉS Törpe vízmű Mendén, csatornázzák Vecsést Mit valósítottak meg a tanácsok a lakosság javaslataiból? Mint ismeretes, március má­sodik felében tartják meg a községekben a községi tanács­tagokat és az országgyűlési képviselőt jelölő gyűléseket. Várhatóan mozgalmasak, tar­Féldeci helyett kakaó Modern étterem épül a váci állomáson A közelmúltban egyik jegy­zetünkben a váci vasútállo­másról írtunk. A várótermek kicsik, ridegek, piszkosak, az Utasellátó pedig új italmérőket nyit. Aki vonatra vár, nem te­het mást, mint a restiben töl­ti el az időt. Félő, hogy még több részeg ember lesz az állo­más környékén — erre kíván­tuk felhívni a figyelmet. Szerkesztőségünket felke­reste, az Utasellátó Pest—Nóg- rád— Komárom megyei kiren­deltségének igazgatója, s el­mondta, aggodalmunk alapta- lan. A váci állomáson, mint cik­künk is említette, az elmúlt év októberében az Utasellátó he­lyiségeinek átépítéséhez kezd­tek. Először az új söntés ké­szült eL Röviddel utána a régit be­zárták, s hozzákezdtek egy modern, a réginél jóval nagyobb étterem kialakí­tásához. A hétszázezer forintos beru­házással készülő étterem egy hónap múlva elkészül, átadják rendeltetésének. A továbbra is harmadoszlá- l3ni vendéglátó üzem néhány figyelemre méltó szolgáltatás­sal igyekszik az utazók, több­ségükben bejáró munkások igényeit kielégíteni. Reggel négy órától árulnak tejeskávét, kakaót, teáit, pék­süteményt és villásreggelit. A konyha új berendezései lehetővé teszik, hogy kor­látlan mennyiségben árul­janak ételt utcán át is. Tíz forintért már többfogásos ebedet lehet kapni. Az Utasellátó igyekszik az árakat más területeken is mér­sékelni. Nem árulják már a cikkben említett vagdalthús- betétes zsemlét. A vállalat, a szeszes italt árusító helyek rovására, egyre több melegkonyhás üzemet nyit. Szigorúan büntetik azokat az alkalmazottaikat, akik részeg embert kiszolgálnak, 6 a moz­góárusok sem árulnak már szeszes ital^ A Budapest—Szob vasút­vonalon az eddig csak hír­lapokat és dohányárut árusító pavilonokban ká­véfőzőgépeket szerelnek fel, remélik, az utazók teljes meg­elégedésére. (csak) Művészfilmek Figyelemre méltó kezdemé­nyezése a Komárom megyei Mozi Üzemi Vállalatnak, hogy Esztergomban, Tatán és Tata­bányán kéthetenként művész- filmet vetítenek. A sorozat­ban egy-egy ország filmmű­vészetének kiemelkedő alkotó egyéniségeit mutatják be. El­sőként Andztej Wajdának, a lengyel filmművészet kiváló alkotójának műveivel ismer­kedhetnek meg a nézők. Az első vetítést Esztergomban tartották s Wajda „Csatorna” című filmjét mutatták be. talmasák lesznek ezek, a vá­lasztók ilyenkor elmondják, mi volt jó a tanács elmúlt négyévi nautikájában, s el­mondják, mit és hogyan kel­lene megvalósítani a jövőben. A négy evvel ezelőtti je­lölő gyűléseken a válasz­tók 1329 közérdekű beje­lentést tettek. Január végéig ebből a taná­csok 1069 javaslatot valósítot­tak meg, mintegy 41 millió fo­rintért. Ecseren a választók sürgeté­sére meggyorsult és befejező­dött a sportkombinát, megkez­dődött és az idén befejeződik a vízmű építése. A tanács 147 telket alakított ki és kezdett el árusítani az OTP-n keresz­tül. Megszűnt tavaly Gyömrőn a régi-régi panasz: járhatatlan a Táncsics Mihály út. Az út megépült. Elkezdődött az Er- zsébet-telep belvízrendezése, megnyílt néhány hete az új köztemető. A községi vízmű ügye is (Üllővel közösen) jó úton halad. Gombán felépült a színházterem, rendezték a környékét. Maglódon az előző évekhez hasonlóan tavaly is 5 és fél kilométer hosszú járda épült, nagyrészt társadal­mi munkával. Mendén megépült a törpe víz­mű, Monoron az ABC-áruház, a főtéri delikátbolt, a Széche­nyi utcai gázcseretelep, s az idén átadják a sportkombiná­tot. Helyi autóbuszjárat indult tavaly, Monoron, második helyi, járat az idén Vecsésen: Nyár­egyházán megépítették a Szent Imre telepi bekötő utat. Criban 9 kilométer hosz- szan korszerűsítették a villanyhálózatot. Csévharaszton iskola épült, Vecsésen pedig hozzáfogtak a csatornázáshoz... Az ezernél több megvaló­sult javaslatból csak néhányat említettünk. Mintegy bizony­ságul: a jelölő gyűléseken el­hangzott javaslatokat feljegy­zik, számon tartják, a lehető­ségekhez képest megvalósít­ják. (d.) Hímzett ágynemű A Pestlőrinci Minőségi Ruházati Iltsz nagykátai részlegé­ben ágyneműt gyártanak. 1956-ban húsz emberrel egy magán­lakásban kezdték meg a munkát. Ma több mint 200 bedolgozó­juk és egy saját házuk van. Itt van a szabászat, a raktár, és itt történik a nyersáru ki- és beadása. Üj cikkük a mííhímzett garnitúra, amely a nyugati piacokon is nagy sikert ért el. Ké­pünk a szabászatban készült. Foto: Gábor R' A hegyi faluban HÚSZON-EGYNÉHÁNY ÉVESEN, a háború és a hadi­fogság után ebben az eldugott börzsönyi hegyi faluban vál­laltam állást. Azt hittem, af­féle idillikus, gondtalan élet vár. De szertefoszlottak az il­lúziók. Amikor az államosítás után először beléptem az osz­tályba, a gyerekek la terem két sarkában tömörültek, gyűlöl­ködve néztek egymásrj, mint mi annak idején a lövészárok­ból a túlsó oldalra. Két tábor, katolikusok és evangélikusok. A cigányok el se mertek jönni. Azelőtt senki sem vette komo­lyan az iskolatörvényt. De az egész falu kiközösítette a nem­régen betelepült felvidékieket, is. Nem kell nekem több há­borúság, gondoltam, elköltö­zöm innen. Aztán mégis ma­radtam. Színdarabot kezdtünk tanul­Szervexett, jó szakmai felkészültséggel rendelkező, elsőrendű minőségi munkát végző építőipari brigádokat FELVESZ, kizárólag budapesti reprezentatív munkahelyeire, a KÖZÉPÜLETÉPÍTŐ VÁLLALAT Budapest V., Molnár utca 19. Jelentkezni és érdeklődni lehet a munkaügyi osztályán. ni az iskolában. Hogy ne le­gyen vita, a királylányt kato­likus, s a bátor ifjút, aki ki­szabadítja a sárkány fogságá­ból, református szülők gyereke játszotta. Először sikerült egy terembe behozni a falu harag- vó lakóit. Katolikus, evangé­likus, cigány, felvidéki, mind látni akarta, mit tudnak az övéi, s hogy szerepel a másik. Előtte nem is oly rég öngyil­kos lett, aki más vallásut sze­retett. A szülők nem egyeztek bele a házasságba. MEGALAKULTAK A TA­NÁCSOK. Az első évben köz­ségi tanácstagnak választottak, a rákövetkezőben már a járás­nál képviseltem a falumbelie- ket. Vertem a vasat, Nagybör­zsöny a járás egyik legeldu­gottabb faluja^ itt kell 'a leg­több segítség. > Meg is változott a falu. Nem­csak az utcán, a fejekben is világosság gyúlt. Erre is, arra is mondok pél­dát. Mint iskolaigazgató, a mo­dern iskolának örülök a leg­jobban, de minden igényt ki­elégítő kultúrotthon és ven­déglő is épült. A felszabadu­lás előtt hosszú évtizedek alatt három börzsönyinek sikerült középiskolába kerülnie, ma harminc falumbeli diplomás, százötven érettségizett és négyszáz szakmunkás van. De nagyon sok még a tennivaló. A CIGÁNYOK putriban laknak, kevés végzi el közülük az általános iskolát. Külön kútról hordják a vizet, s hiába dolgoznak rendesen, sokan még lenézik őket. Talán egy­két év múlva ez is megszű­nik, a falu különböző részein kapnak új lakást. GYORSAN SZALADTAK AZ ÉVEK. Tanítottam, intéz­tem a falu ügyeit, előbb főis­kolára, majd egyetemré jár­tam. Nem is akarom elhinni, hogy öt év múlva nyugdíjba megyek. Elmondta: Győrök József Lejegyezte: Csutak András osszul kezdődött a nap. Cirkusszal. El­ső pillanatban látták, hogy nincs munka. Megint nincs. A ládák üresen ásítoztak a gépek mellett. Dühítő, amikor bolondnak nézik az embert. A mű­helynél blokkolni, s ha valaki késik két per­cet, mehet raportra a főnökséghez. Ez fontos. Az nem, hogy blokkolás után tátja a száját, tétlenkedik. Káromkodik, sétál. Rágyújt, be­szélget. Dühöng, mert ez már a negyedik ilyen műszak ebben a hónapban. Mi lesz így a pénzzel? Kinek kell az állásidőért adott alamizsna? Fizessenek a munkáért.' Persze, ahhoz anyag kellene, hogy munka legyen. Anyag meg sehol. Szirtes, a művezető, ahogy szokta, a vállát húzta: — Az én dolgom, csak a munka szétosz­tása. Ha van. Menjetek Zoli bácsihoz, az ő feladata, hogy legyen mit csinálnotok. Az emberek legyintettek. Ez a Szirtes any- nyit ér, mint kilyukadt léggömbön a madzag. Ügy lett művezető, hogy nem vállalta más. Csak ő. Olyan is. Nem oszt, nem szoroz. ' Semmi mást nem mond a főnökségnek, csak annyit, igen. Az embereknek még ezt sem. Szabadul mindentől. Menjetek, kérdezzétek meg, szóljatok, s így tovább. Reggel, ha van munka, szétosztja, s beül a kuckójába, olvassa a Népsportot. Utána papírokat gyárt. Ebédkor megtörni a hasát, majd fejranit előtt körüljár a műhelyben. Ennyit csinál. Két és fél ezerért. A szeme előtt legyintenek. A háta mögött meg kiröhögik.- ' . — Bajnok — mondta-valaki —, most igazán bedobhatnád magad. Mindannyian az apró termetű Vargára néz­tek. A pici ember riadtan pislogott. Mit akar­nak tőle? Egyszer, egyetlen egyszer — ma sem tudja, mi ütött akkor bele — szólalt fel a termelési értekezleten, nem mondott túl rázós dolgokat, de egyet-ketltőt azok közül, ami már nagyon megfeküdte a gyomrát, igen. Lett nagy hajcihő, mert szokatlannak számí­tott, hogy valaki célbaveszi a főnökséget. Varga meg, ha akarta, ha nem, ezt tette. Amit elmondott, az mind a főnökség asztala volt. Rá is ragasztották rögtön az igazság bajnoka nevet, s ahogy múltak a hetek, hónapók, az igazság elmaradt, de a bajnok nem. Már csak így hívta mindenki, az új emberek talán azt sem tudták a műhelyben, hogy Varga a be­csületes neve. Szirtes, mint a fuldokló a kötél után, úgy kapott az ugratáson: — Tényleg, Bajnok, mozgás, jelentsd Zoli bácsinak, hogy áll a műhedy, az öntödéből megint nem hoztak anyagot. Varga állt. Miért csinálják ezt vele? Bántott ő valakit? Napokig nem szól senkihez. Reg­gel levetkőzik, odaáll a géphez, s hajtja ma­gát. hogy majd' beleszakad. Kell a pénz. •Talán, ha jövőre befejezik a házat. Még be­pucolva sincsen, a szoba meg a konyha éppen csak lakható. Nagyon kell minden forint. Elég baj az, hogy hol van,,hol nincsen munka. Há­rom gyereket iskolába járatni, házat építeni... Ki kérdezi ezt? Miért is kérdeznék? Kinek fontos? Neki. Varga Kálmán esztergályos, tíz hatvanas órabérrel, a C-gyáregység hatos műhelyében. Ennyi, nem több. Szirtes hangja riasztotta fel: — Bajnok, nem hallod?! Nyomás! Körülnézett. Komolyan gondolja Szirtes? És a többiek’ Vagy csak' viccelnek, hogy utána jó nagyot röhögjenek? Maradjon? Elinduljon? Mindkettő rossz. Ha marad, kiröhögik. Mint­ha már hallaná is a vaskos megjegyzéseket. S ha fölmegy az üzemirodára? Lenyelik. Nem vitás, hogy lenyelik. Zoli bácsi, a busa­fejű Szircsák Zoltán, az üzemvezető semmit sem tűr kevésbé, mint ha bajról beszélnek neki. Akár injekciós tűt szúrnának bele, úgy tesz. Sziszeg, fúj, vörösre vált a képe, azl öklét gyúrogatja az asztallapon. Végül meg ordítani kezd, de úgy, hogy zeng tőle az egesz folyosó. — Én ... 7- mondta Bajnok, bátortalanul, s az olajmocsoktól ragadó betonpadlót nézte. — Te, hát persze, hogy te — felelte Szirtes, meg sem várva, a pici ember hová akar ki­lyukadni mondókájával. — Nyomás, Bajnok, már mondtam, jelentsd az öregnek, hogy nincs anyag. — Nekem... nekem három gyerekem van — tört ki belőle hirtelen, ösztönösen, hiszen nem erre gondolt, nem is, ezt akarta mondani. Hanem azt, hogy neki semmi köze az egész­hez, nem az ő dolga, hogy jelentsen, öt nem ezért fizetik, hanem azárt. hogy műszakon­ként méretre esztergáljon hetven-hetvenöt Bajnok öntvényt. Ezért kapja a tíz hatvanat, s nem ... — Miért csináltál annyit! Ki mondhatta? Nem mert fölnézni, hogy megkeresse az arcokon a válásit. A hang , után nem tudott eligazodni. Talán Valaki az újak közül? őket nem nagyon ismerte, ő soha nem ült be egy pohár sörre, bár tag volt, de nem járt el a brigádkirándulások­ra. A ház miatt rohanni kellett mindig haza. Nincs annyi pénzük, hogy más csinálja. Ma­guknak építik, sajátmaguk. örülhetnek, hogy a falazásért, meg a tetőmunkáért járó pénzt kifizethették. Miért csináltál annyit? Ki mond­hatta? Fájt? Sajgott, mint amikor nehéz te­her vágja a húst. Tapasztalhatta éppen eleget, amikor a gerendákat hordták a sógorral az ács keze alá: Szirtes érezte, hogy még egy pillanat, s át­billen a hangulat, akik eddig cinkosan mel­lette voltak, szembefordulnak vele. Rárecs- csent hát Vargára, aki még mindig a padlót nézte: — Na, nyomás, Bajnok, ne kelljen annyit mondanom. Ez para^s, úgy, hogy ugrás! Utá­na jelentsd, mit végeztél, mit üzen az öreg. Értve? Miért indult el? Miért emeli a lábát? Miért nyitja ki a műhely, ^ü^kére fe^tett, csikorgó lemezkapuját, nogy" "az udvai'oű-.át,. a-másilv épületbe menjen? Miért nem mondta, Szirtes-' nek, hogy ez a te dolgod, s nem az egyife vagy másik munkásé? Miért hagyták a töb­biek, hogy Szirtes ezt tegye vele? 6 legyen a rossz ember? Mert az bizitos, hogy Zoli bácsi megjegyzi magának. Már megipt ez a Varga — majd ilyesmit gondol. Mert azt a régi ügyet sem felejtette el. Két évig egy fillér béreme­lést nem kapott. Négyszer volt közben bérja­vítás, de az ő neve mindig lemaradt a listá­ról. Megkérdezte a bizalmit, mert azial lehe­tett beszélni, rendes ember volt, kár, hogy ki­lépett, élment a gyárból. „Fekete vagy a főT nökségnél, nem, Varga?” — ezt-felelte. Értett belőle. S akkor most újra az legyen? Hátha — csillant föl benne a remény, a szorult hely­zetben levők utolsó mentsvára — nincs is a helyén Szircsák szaktárs? Be sem jött, mert dolga volt a központban, értekezletre ment az itteni gyári főnökséghez? Hívatták, influen­zásán fekszik otthon, szabadságot vett ki... hátha... Annyira megörült ennek a lehetőségnek, hogy már csak akkor vette észre a keskeny, hóba taposott csapáson közeledő Ajtait, a programiroda vezetőjét, amikor majd’ össze­ütköztek. Ez az Ajtai nem volt rossz gyerek, de semmit nem vett komolyan, mindent el­viccelt. Most is rögtön azzal kezdte: — Na, mi van szaki, foglalt magúknál a reterát, hogy itt szaladgál az udvarón ? ' — Én tulajdonképpen ... — ... a televízióba indult, mert föllépése lesz. / Ajtai vigyorgott, s hogy visszabillentse a rábámuló ember lelki egyensúlyát, hozzátette: — Jól van, nem láttam magát, rendben? Gyorsan belelépett a vastag hóba, hogy Ajtai a keskeny csapáson tovább mehessen. A ba­kancs tág száján betüremkedett a hó, érezte, ahogy kapcába csavart lábfején olvadni kezd. Amikor beért az épületbe, megállt, hogy ki­rázza a havat, fél lábon táncolva bajlódott, míg sikerült, az egyik irodából kijövő nő furesálikodva nézett rá, mint aki nem érti, mi lelhette ezt az embert. Vissza tekerte a kapcát, befűzte a bakancsot, s ment föl az emeletr.e. Kopogott, köszönt, a kisasszony valamit szá­molt, megvárta, míg a végére ér, s fölemeli tekintetét a papírokról. — Szirtes szaktárs küldött fel a hatosból, a főnök szaktárshoz, hogy... Nem tudta befejezni a mondatot, mert nyílt az ajtó, s a háta mögött meghallotta a folyo­sóról belépő, a sietségtől elfúlva beszélő Nagy Sanyi hangját: — Hagyd Bajnok, leintettük Szirtest, gyere. Köszöntek, kimentek. A kisasszony a vállát húzta, nem értette, mi volt ez.) de nem is érdekelte. Kinézett az ablakon, s értetlenül figyelte ahogy az előbb itt járt két ember végigmegy a behavazott udvaron. A kitaposott ösvényre egyikük sem lépett, ormótlan ba­kancsukkal a vastag havat dúrták mindket­ten. Mészáros Ottó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom