Pest Megyi Hírlap, 1971. március (15. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-10 / 58. szám

WÍT HEC.rrt K^Ctvlap 1971. MÁRCIUS 10., SZERDA TANULOK - HÁTRÁNYBAN Gyerekek és szülők A gyermek — Agócs Ilona nagykőrösi gimnazista — drá­mai monológja így hangzik: „Özvegy édesanyám meghal­hat, s akkor mi lesz velem? Hiába adnak még városi ösz­töndíjat is, nem mehetek egye­temre. Képesítés nélküli taní­tónak állok.. Agócs Ilonáról azt mondja gimnáziumi igazgatója: „A megye egyik legjobb oroszo­sa!” Ronkó Éva nagykőrösi gim­nazista: „Édesapám két és fél éves koromban meghalt. Édes­anyám a tsz-ben dolgozott, de í baleset érte: a tápkockát ké­szítő gép alá került a keze. Másfél éve könnyű munkát sem tud végezni. Családi pót­lékot kapunk és szociális se­gélyt. Mostanában a ceglédi HTSZ-nél varr, heti 80—100 forintot keres. Havi hét-nyolc- száz forintot költhetünk ket­ten. Két szoba, konyhás laká­sunk van, c az egyik szobában élünk, a másikban csak ünnep­nap vagyunk. Tévénk nincs, kis zsebrá­dióm van. Könyvszekrényem nincs, a féhémeműs szekrény aljában van egy sor könyv. Régein születésnapra kaptam könyvet, de ma már nem tud­juk megvásárolni. Könyvtárba járok. A II. Rákóczi Ferenc Álta­lános Iskolában tanultam. Osz­tályfőnökömnek, Mezősi Ist­vánná nak köszönhetem, hogy > gimnáziumba járhatok. Ötödi­kes koromtól kezdve pártfo­golt Elment édesanyámhoz, azt mondta neki: úgy látja, van tehetségem... Édesanyám azt válaszolta: igen, mire elsős lett, már tudott olvasni, köny- , nyen tanul. Azt hiszem büsz­ke is volt erre... Felmerült, hogy jobb lenne, ha elmennék dolgozni. De •édesanyám azt mondta: nem akarja, hogy őmiatta tönkre- menjen a sorsom... Szeptemberben megkaptam a* négy hónapi ösztöndíjat, 800 forintot. Elment a pénz a ház­tartásra, pedig ‘takarékba sze­rettük volna tenni — kabátra. Édesanyám nagyon örült a pénznek és azt mondta: mi­lyen jó neked, hogy ilyen okos vagy ... Édesanyámmal szinte barát­nők vagyunk, pagyon jól meg­értjük egymást. Elkerülöm az olyan témát, amely a tudásom­mal van összefüggésben, ne­hogy fájdalmat okozzak neki: ehhez ő nem ért... Az osztályban sok a jó ta­nuló, nem tűnök ki közülük. A tanulószobán segítek osz­tálytársaimnak, elsősorban ma­tekból, oroszból, angolból. Pénzért korrepetáljak? Azt valahogy nem tudnám elkép­zelni, hogy az osztálytársaim­tól pénzt fogadjak el... Az osztálytársaim becsül­nek, szeretnek, nem néznek'le. A legjobb barátnőm pedagógus lánya, de szívesen van velem az orvos lánya is. Nem egyenlő eséllyel indu­lok? Éreztem a hátrányt. Az osztálykirándulásra 380 forin­tot kellett befizetni, de nekünk nem volt. Az iskolától 100 fo­rint támogatást kaptam. És szerencsére^ vasárnaponként lehetett gyárban dolgozni, így én is kirándultam. Kiskorom óta tanárnő sze­retnék lenni. Különösen az orosz nyelv érdekel, tavaly a gimnáziumi tanulmányi verse­nyen harmadik lettem. Édes­anyám reméli, hogy valamilyen ösztöndíjat kapok, mert ő kép­telen viselni a továbbtanulás költségeit. Nemcsak azért kell jól tanulnom, hogy felvegye­nek a főiskolára, de bizonyí­tani is szükséges, hogy érde­mes vagyok a támogatásra...” Albertirsán, a József Attila utca 44-ben özvegy Baranyai Istvánná betegen fekszik, az előző nap hozták haza a kór­házból: trombózisa volt. Férje szerencsétlen körülmények kö­zött halt meg. Az asszony a helyi ÁFÉSZ-bolt eladója, havi 1100 forintot keres, ebből tartja el és tanítattja hatodi­kos általános kislányát és a Ceglédre bejáró gimnazista fiát. Az ő támogatására szo­rul apósa és anyósa is, akik­nek nem is meri megírni, hogy beteg. — Igénytelenül élünk, na­gyon be kell osztani a pénzt. A férjem halála óta építke­zünk. A gyerekeknek állandóan új ruha kell, mert rajtük nem szabad látni, hogy nehezen élünk. Nagyon, nagyon sokat esznek ám a gyerekek... Az édesanya szeme gyakran könnybelábad. — Amikor hazajöttem a kór­házból, első dolgom volt, hogy megnézzem a lányom füzeteit. Hogyan tanult, milyen ered­ményeket ért el? Büszke va­gyok a kislányra, kitűnően ta­nul ... Az édesanya örömmel beszél gyerekeiről — A fiam nagyon szorgal­mas. Ceglédről délután négy­kor érkezik meg, de mindjárt tanulni kezd. Látom rajta, hogy szívesen csinálja. Mindig jó a bizonyítványa, tanulmá­nyi versenyeken is ipdul. Kép­zelje, idén még az egyetem­re is felhívták... Az édesanya büszkén beszél gyermekeiről. — A fiamat ki is szoktam kérdezni. Még angolból is. Ho­gyan kell mondani azt a szót, hogyan kell írni? S ón kibetű­zöm a tankönyvből... Az édesanya azt mondja, nem is lenne érdemes élni, ha nem láthatná, hogy gyerekei okosodnak, fejlődnek. özvegy Baranyai Istvánné Pista nevű fia az, akiről így nyilatkozott a ceglédi Kossuth gimnázium igazgatója: „Érthe­tetlen, valahogy kifelejtették iskolánk talán legtehetsége­sebb, legrászorultabb tanulóját az ösztöndíj juttatásból.” Tavaly december végén me­gyei középiskolásokat kérdez­tem meg: mit várnak az új évtizedtől? Molnár János, a váci Sztáron Sándor Gimná­zium negyedikes tanulója is válaszolt. Akkor csak „admi­nisztrációból'’ írtam fel a no­teszbe származását: édesapja gyári munkás, édesanyja or­sózó. Molnár János négyes rerydü tanuló. A jövendőről fantáziadúsan beszélt, a tanító­gép, a biológia forradalma, rákszérum, Szentgyörgyi Al­bert — csak úgy dobálózott a fogalmakkal. Öröm, sőt él­mény volt hallgatni. Aztán, csak úgy mellékesen megje­gyezte: „Egyetemre nem tudok menni, szüleim nem bírnák. Szakmát tanulok majd.” A beszélgetés e pillanatában nem sajnálatot éreztem, sok­kal inkább azt: a cselekvés el­odázhatatlan! Fóti Péter HOBBY Tv-torony zsilettpengé bői Kajtár Gergely magyarszéki kőműves elhatározta, hogy megépíti a pécsi tv-torony ki­csinyített mását, zsilettpengék­ből. A 98 cm magas toronyhoz nem kevesebb, mint 200 ezer penge szükséges. Ezért az új­ságok útján kért segítséget. Ennek eredményeképpen hoz­závetőleg 100 ezer darab pen­gét kapott postán, köztük kül­földi — francia, csehszlovák és bolgár — pengegyárak külde­ményeit is. > Kajtár Gergely már építi a tortiyot. Különben szenvedé­lyes gyűjtő is. Húsz éve tartó hobbyjának eredménye: egy 60 ezer darabból és négyezer faj­tából álló pengegyű j tem ény. A hites földmérő latiimyelvű terve Valahányszor hírt hallunk a Velencei-tó környékének fej­lesztéséről, újra felötlik ben­nünk a gondolat: milyen köny- nyeibnűség lett volna, ha a Velencei-tavat néhány ezer hold gabanatermő szántóföld nyerése végett lécsapolták vol­na. Pedig a tervek már készen voltaik. Először 1787-ben és 1790-ben került sor arra, hogy megpróbálják a Velencei-tavat lecsapolni. Ebből a célból fél ölnyi szélességű lecsapoló ár­kot építéttek Dinnyésen ke­resztül a Kajtori-tóig. Az árok kicsinynek bizonyult, el is ha­nyagolták, ezért bedszaposo- dott és szinte teljesen eltűnt. Később a tóparti földbirtoko­sok, amikor a királyi biztosok Magyarország ármentesítési munkálatait megkezdték, a le- csapolás ügyét újra megemlí­tették az illetékeseiknek, akik­nél ez meghallgatásra talált. Akikor készült él a Velencei- tóról az első térkép. Fejér vár­megye és a parti földbirtoko­sok felszólítására Csapó Ben­jamin, a vármegye hites földmérője 1792-ben elkészí­tette a Velencei-tó lecsapolási tervét, mégpedig latin nyelven ezzel a címmel: „Observatio- nes Hydraulicae de Lacit We- lentzensis." Csapó Benjamin’a lecsapolási tervet három vál­tozatban dolgozta ki. Az egyik terv szerint övcsatornákkal akarta a tavat körülvenni, hogy a befolyó patakok vizét felfogva a tavat lecsapolja. Elképzelése szerint ez a munka tíz hónap alatt elvégezhető lett volna. Szerencsére^ a Ve- lenoed-tó lecsapolására nem került sor. Ha megvalósult vol­na ez a terv, néhány tóparti földbirtokos önös érdekéért, Magyarországot végleg meg­fosztották volna egy tájegység természeti szépségétől és attól, hogy a Velencei-tópartot üdülő­övezetté fejleszthessék. (MTI) „Lányok, a húsvét múlik...“ A Kaláka és a sanzon atlétái Szinte minden héten beszá­molhatnánk a slágerlista ol­vasóinak, űj együttesek alaku­lásáról. A baj azonban ezek­nél az új együtteseknél, hogy nem sokban különböznek a többitől, nincs egyéni stílu­suk. Ezért örültünk, mikor meghívást kaptunk a vízivárosi pinceklubba, a Kaláka-együttes műsorára. Áprily Lajos, Vörösmarty Mihály, József Attila, Ady Endre , és Bari Károly ver­seit hallottuk — megzenésít­ve. Régi népdalokat, a Halotti beszédet, Shakespeare szo­nettjeit, Weöres Sándor rí­meit gitárral, dobbal, nagybő­gővel, furulyával, blockflő­tével, okarinán és pánsípon, németalföldi dudán — csodá­latosan. Nem kell monda­nunk, milyen nehéz az előbb felsorolt — különböző stílus­ban, különböző hangulati töl­téssel megírt — verseknek visszaadni tartalmát, sőt hoz­záadni az együttes gondola- tait, érzéseit, anélkül, hogy megcsorbítanák a költők ki­fejezőeszközeit. A Kaláka-trió mindenben eleget tesz a kö­vetelményeknek: nem szol­gai módon, de tisztelettel és hódolattal komponálnak (mindegyikük szerez számot, egyikük sem ír szöveget). Gryllus Dániel, az együttes vezetője mondja: — Kell-e szebb dalszöveg, mint József Attila verse, kell-e szebb dallam, mint Shakespeare szonettje, vagy a Halotti beszéd? Azt az energiát, amit Ali a szöveg­írásra pazarolnánk, inkább arra adjuk, hogy zenével pró­báljuk eeeket a költeménye­ket maivá tenni és megsze­rettetni a fiatalokkal. A többiek: Mikó István és Radványi Balázs is 'ezekkel a tervekkel lépnek színpadra, ami tulajdonképpen nem is színpad, hanem egy 'baráti társaság fesztelen beszélgeté­se, szórakozása a vízivárosi pinceklubban. Február 9-től játszanak itt, minden máso­dik kedden, este fél nyolc­tól. (Cím:, Budapest, II. Ka­pás utca 55.) Klubjuk van a fővárosi művelődési házban is, ötvenperces filmet ké­szítettek róluk, amit, remé­lik, mihamarabb bemutatnak, s a hónap végén, március 22- én előadóestjük lesz az Egye­temi Színpadon Márai Eni­kővel közösen: „Lányok, a húsvét múlik” címmel. Érde­mes felfigyelni erre a trió­ra, hiszen azt a munkát vég­zik, amit az iskolákban nem mindig sikerül megoldarii: GALSA1 PONGRÁC: BAJOK GIZI JÁTÉKAI XXXI, A színésznő tehetségére eközben a külföld is felfigyelt Klabund Krétakörrét Euró­pa több városában játszották, t. a szerző mindenüvé utána utazott a sikernek. Klabundot polgári nevén Alfred Hensch- kének hívták. Az alacsony, cvikkeres, tanáros külsejű fér­fi egy önképzőköri diák piruló örömével fogadta az elisme­rést. Berlin és Bécs után el­jött hát meghajolni Budapest­re is. Éz volt az első alkalom, hogy Haitang játékát jobban élvezte, mint a személyének, a darabjának szóló tapsokat „Berlinben Elisabeth Berg- mert láttam, Becsben Sonik Káinért — mondta az előadás szünetében Hevesi Sándornak. Bergner megrendítő volt, Rai­ner elragadó; de az önök szí­nésznőjére nincs szavam. A Krétakör jövőre Londonba ke­rül. S ragaszkodni fogok hoz­zá, hogy Haitangot ott is Ba­jor Gizi játssza.” Később Midleton amerikai drámaíró, a New York-i Szín­padi Szerzők Egyesületének el­nöke utazott át Magyarorszá­gon. Az előkelő színi ember csak égy napot töltött nálunk. Egy nap a színházi időszámí­tás szerint: egyetlen este. Ezt a kurta látogatást tehát minél jobban szerette volna haszno­sítani. Midleton úgy tervezte, 'hogy keresztben szeli át a ma­gyar színházi életet: három előadást néz meg, de mindhá­romból csak egy-egy felvonást. Bálint Lajos először a Sol- ness építőmester felújítására kísérte ej, a Nemzeti Kamara- színházba. A vendég jóformán a kabátját sem vette le; csak úgy futtában, menet közben csúszott a zsöllye hátsó sorába, közel a kijárathoz, hogy feltű­nés nélkül surranhasson — majd a nyakába szíjazott lát­csővel megcélozta a színpadot. A színésznő, akit csővégre kapott, éppen Bajor Gizi volt. . Midleton néhány perc múl­va megkérdezte kísérőjétől: „Mondja, ki ez a nő? Bálint megmondta. Midleton figyelt Majd kisvártatva: „Mit gon­dol, tud angolul?” „Egy ke­veset” — mondta Bálint. Mi­re Midleton: „Nem baj. Ná­lunk majd megtanul...” S ráérősen hátraereszkedett a zsöllyében. Bálint néhány perccel felvonásvég előtt az órájára nézett: indulni kelL Különben lekésik a második számú darab második felvoná­sát. De az amerikai nem moz­dult Midleton távozása után hosz­szú kötélhúzás, levelezés, al­kudozás kezdődött — Bajor amerikai turnéja ügyében, A színházi ügynökség levélről le­vélre ugrott egy fokot a gázsi­létrán. De. a terv Hevesi Sán­dor ellenkezése, majd a • szí­nésznő húzódozása alatt min­dig megtörik. Az igazgató a Nemzeti Színház naplójából összegszerűen ki tudta mutat­ni a gazdasági válságot: a leg­népszerűbb színésznő távozása tehát súlyos veszteséget jelen­tett volna. Bajor Gizi pedig megérezte, hogy tehetsége csak a hazai éghajlatban tud igazán érvényesülni. 1929-ben mégis elvállalt két külföldi szereplést: a Kacagó asszony és Az orvos titka cí­mű, Párizsban készülő kopro- dukciós filmekben. Ugyanazt a forgatókönyvet több változatban, számos euró­pai ország színészeivel is föl- vétték. Gizi az élményről így szá­molt be édesanyjának: „Kinn, a filmgyárban, teg­nap nyílt meg egy restoran, ennek örömére mindenki in­gyep kapott enni, inni. Olyan volt, mint egy Bábel-tornya. Mert velünk egyidejűleg spa­nyolok, lengyelek, csehek, ola­szok, franciák és mi, magya­rok dolgozunk. Persze, min­denki külön teremben. De a vendéglőben az az ezer nyelv, festett arcok, szédületes volt...” És másutt: „Amikor elkezdtem játszani, a rendezőnk, egy na­gyon tehetséges, híres orosz ember, magán kívül volt az el­ragadtatástól. Óriási sikerem volt...” ★ 1929. június végén aztán be­következik a nem várt fordu­lat: Paupera Földhitel Bankja csődbe jut. Az árverezők megverik a dobot a Stefánia úti villa kert­jében. A tönkrement bankár és fe­lesége a váraljai Lovas utcába költözik egy négyszobás bér­ház lakásába. Eddig Paupera Ferenc adott társadalmi tekintélyt ä felesé­gének. De ez a rang a részvé­nyek és értékpapírok árfolya­mától függött. Most tehát sze­repet cseréltek. Ezentúl Bajor Gizinek kellett művészi tekin­télyével jótállnia a tönkrement bankárért. A Lovas utcai ház a Vár­hegy oldalában épült; a Várra néző front egyemeletes, villa­forma épület volt, a Vérmező fölé nyúló ellenoldalt pedig öt­emeletesre húzták. Pauperáék e Janus-arcú villabérház leg­felső szintjét bérelték. A négyszobás, várbéli otthon még kényelmes is lehetett vol­na két személynek. Paupera mégis elviselhetetlenül szűk­nek találta. Ha éjszaka feléb­redt, és járkálni kezdett a szobában, folyton a bútorokba ütközött Gizi egyelőre jobban tűrte a pénztelenséget a férjénél Ez a kényszerhelyzet az ő muta­tós vezeklése volt. Szépen, ha­tásosan, nagyvonalúan megfi­zetni a jólétért. Méltósággal viselkedni akkor, amikor be­teljesedett rajta az „eben szer­zett jószág ebül vész el” meg­alázó igazsága. — Csak nekem panaszkodott gyakran,'hogy milyen fáradt — mondta Vajda Erzsébet, akit hosszabb időre a Lovas utcai száműzetésbe is magával vitt. — Reggel hatkor kelt. Gyors mosdás, öltözködés, egy búcsú- pillantás a tükörbe. Aztán ele­ganciájának, finomságának és asszonyi fölényének teljes pompájában megkezdte szá­nalmas házalásait. Kegyelmes urakkal és vigécekkel tárgyalt. Végigkilincselte az összes hi­vatalokat, a kúriai bíróságig, sőt a kormányzó kabinetirodá­jáig; minden személyes kap­csolatát Igénybe vette; majd önként lemondott valameny- nyi értékéről: hűvösvölgyi tel két, jó árfolyamú részvényeit ékszereit, prémeit sorra elado­gatta — csak Pauperát meg­mentse az adósok börtönétől De úgy osztotta be az ideiét hogy délelőtt tíz,órakor már a színházban legyen. « i (Folytatjuk) megszerettetik a verset a fia­talokkal. A televíziót dicséret illeti a legutóbbi „Tapsifüles” mű­sorért: bár a szöveg halvány volt és ötlettelen, a zenei blokk annál jobb — különö­sen Illések produkciója. Az Országos Rendező Iro­da műsortervéből: jnárcius 15—16—17-én az Erkel Szín- • házban mutatkozik be a Les Fréres Jacques, a párizsi Fon­taine színház világhírű humoros sanzonprodukciója. A „sanzon atlétái”: André Bellec, Georges Bellec, Paul Tourenne és Francois Sou- beyyan. A1 Filharmónia jövő heti „slágere”: 16-án a Zeneaka­démián Chopin és Liszt mű­veit játssza Jeanne-Marie Darré, zongoraestjén. E heti nyerteseink: Tóth Mária (Gödöllő, Szabadság út 79.), Reggel Mária (Cegléd, Lachner György u. 22.) és Bélés Anna (Kóspallag, Váci út 36.). Slágerlistánk: Művészlemezek: 1. (—) Bach: Orgonaművek. 2. (—) Csaj­kovszkij: Diótörő. 3. (—) Liszt: Psalmus. 4. (—) Kodály: Psal­mus Hungaricus. 5. (—) Liszt: Magyar rapszódia. Tánclemezek: 1. (—) Sötét a város (Omega). 2. (1) Kócos ördögök (Metró). 3. (5) Ment az utcán hazafelé (Neoton). 4. (7) Feldobott kő (Zalatnay—• Frenreisz). 5. (9) Párizsi ud­var (Scampolo). 6. (10) Csinn- bumm cirkusz (Hungária). 7. (3) Ülök a hóban (Omega). 8. (—) Az utcán, a téren (Ome­ga). 9. (—) Éjszakai ország­úton (Omega). 10. (—) Holt­idő (Neoton). sunyó—tamás Vágja ki, töltse ki, tegye borí­tékba, vagy ragassza levelezőlapra szelvényünket és úgy küldje be szerkesztőségünkbe (Budapest VIII., Somogyi Béla utca 6.). A borítékra ne feledje cl felírni! Kedvenc lemezem. Szavazóink kö­zött minden héten kisorsolunk há­rom lemezt, a Magyar Hanglemez* gyártó Vállalat ajándékát. A Nógrád megyei Állami Épí­tőipari Vállalat a váci építés­vezetőségén, március 5-től március 30-ig folyamatosan kőművesátképző tanfolyamot , K indít a Vácott és környékén lakók részére. Az átképzés ideje hat hónap. Utána a vállalat hivatalos bi­zonyítványt ad azoknák. akik a tan folyamot sikeresen elvé­gezték. A tanfolyam ideje alatt az át- képzősök 8,— Ft-os személyi besorolást. Idénypótlékot és a rendeletnek megfelelően kü­lönélés! pótlékot kapnak. A munkahely Vác területén lesz. A vállalat étkezést és szállást ad. Jelentkezés: Mészáros Pál építésvezetőnél. I Vác, deákvári lakásépítkezés. I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom