Pest Megyi Hírlap, 1971. március (15. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-31 / 76. szám

1971. MÄRCItTS 3t., SZERDA «»T *»ECI' k/Círlap Időben kezdik Kihasználva a jő időt, az Örké­nyi általános iskolások a hely­beli Béke Szakszövetkezetbe lá­togattak egy kis tanulmányi kirándulásra. A gyerekek megis­merkedtek a különböző munkagépekkel, s nagy érdeklődéssel figyelték a szakmai ismertetést. Foto: Gábor Kevesebb zöldség a konzervgyár tövében Hajrá a határban Határszemlén jártunk né­hány Dél-Pest megyei terme­lőszövetkezetben, ahol a napi feladatokról beszélgettünk a gazdaságok vezetőivel. Alberl- irsári a Szabadság Tsz-ben a gyümölcsösben jártunk. Az egyik legmodernebb permete­zőgéppel végzik itt 20 ketaszt- rális holdon a fák lemosó per­metezését. Takács Attila, az üzemegység vezetője azt tart­ja, hogy meg lehet oldani a munkaerőgondot, hiszen ehhez a géphez csupán három ember kell, míg kézi permetezéssel 20—30 embert lekötnének. így a felszabaduló munkaerőt má­sutt foglalkoztathatják. A gyü­mölcsössel szomszédos táblán a korai, csíráztatott burgonyát vetik. Ezt is géppel végzik eb­ben a gazdaságban. A ceglédi Kossuth Termelő- szövetkezetben még nem kezd­ték meg a szőlő nyitását. Fél­nek egy esetleges újabb fagy­tól. Kőrössy Gyula főagronó- mus arról számolt be, hogy jelenleg metszenek, s a nyi­tást a jövő héten kezdik. Gé­peik már mind üzemképesek. Hamarosan a tavaszi szántás­hoz is hozzáfognak, hogy a földbe kerülhessenek a tavaszi takarmányok és a kukorica. A ceglédi Kossuthtól alig néhány kilométerre van a nagykőrösi Rákóczi 2300 hol­das területe. Itt is munkaerő­gondokkal küzdenek, mivel a város ipari üzemei elcsábítják a földtől az embereket. Igaz, nem is fizetnek különösebben jól. A kertészetüket is 50 hold­ra csökkentették annak elle­nére, hogy a kozervgyár tövé­ben vannak. A főmezőgazdá­szuk azt mondja, még így sem éri meg, hogy paradicsomot, paprikát termeljenek, hiszen csak 120—140 mázsás a hol- dankénti hozam a talajadott­ságok miatt. A megyében 80 ezren fog­lalkoznak mezőgazdasággal. Rajtuk múlik, hogy mi kerül az asztalokra. De azért, ha ar­ra gondolunk, hogy ma már gépéit nélkül ez a 80 ezer em­ber képtelen lenne megbir­kózni a feladatokkal, az ipar felelőssége sem elhanyagolha­tó. Ha az alkatrészellátás to­vábbra sem javul — mert je­lenleg a gazdaságok szerint rosszabb, mint eddig bármikor volt —, hiába a gazdák aka­rata, nem végeznek időben a szántással, vetéssel. —mka— 150 millió alkatrész „Nikkelezőgyár” Szentesen A K ontakta Alkatrészgyár szentesi gyáregységében elké­szült a galvanizáló üzem. Az 1700 négyzetméter alapterüle­tű új üzemcsarnokra, vala­mint az NDK-beli, illetve ha­zai gyártmányú automata és félautomata berendezésekre 35 millió forintot fordítottak. A gépek segítségével letisztított különféle fémalkatrészeket függőpályás szállítóberendezés viszi a nikkelező, krómozó és más galvanizáló kádakba. Az egész munkafolyamat alig igé­nyel emberi munkaerőt. A , n ikkelezőgy ár ” üzembe he­lyezése után csak a szentesi gyáregység termékeiből évente mintegy 150 millió különféle villanykapcsolót és más alkat­részt galvanizál s emellett ki­elégíti a Kontakte más gyár­egységeinek hasonló igényeit is. Tóthék, Csévharaszf Számadás 28 ezer forintról Vannak emberek, akik min­dig a jelenben élnek. Ez a kijelentő mondát csak azok számára tűnik paradoxonnak, akik nem találkoztak olyan emberekei, akik már csak a múltból táplálkoznak, vagy olyanokkal, akiket csak a jövő érdekel. Akik mindig a je­lenben élnek, azok számára elfelejteni való a múlt, és megfoghatatlan a jövő. Tóth István 47 éves tsz-tag is úgy éli az életét, mint bárki más. Nem szokott elgondolkozni azon, mi jó, mi rossz, teszi, amit a mindennapok köteles­sége diktál. 1962-ben lépett be a csévharaszti Egyetértés Tsz-be, amely nem dicseked­het a legelőnyösebb termé­szeti adottságokkal. Területe szétszórt, nagyüzemi táblák ki­alakítása lehetetlenség a köz­ben fekvő, csak legelőnek használható homokos részek miatt. Nagy Lajos elnök két öklére támasztva fejét, ború­san meséli, hogy a rozsot 18, a búzát 16 helyre kellett vet­niük. Ráadásul a szántóterü­let nagy része alacsonyan fek­szik, tavasszal bokáig, tér­dig talajvíz borította. így hiába próbálkoznak a gyen­ge minőségű, homokos terü­leten is ' kifizetődő zöldség­kertészettel, tavaly paradicso­muk, sárgarépájuk nagy része tönkrement. Zárszámadáskor csak 30 fo­rintot fizethettek munkaegy­ségenként, igaz, hogy ez a jövedelemforrásnak csak egy- harmad része, a részesműve­lésre járó pénzt veszteség nélkül megkapták a tagok. Solymosi Andrásné főköny­velő az adatok elsorolása után azt hangsúlyozza, hogy a ta­valyi rossz év ellenére tsz- ük közepes és semmi esetre sem gyenge gazdaság, eddig még nem szorultak állami támogatásra, beruházásaikat is igyekeznek saját erőforrá­saikból fedezni. Tóth Istvánnak havi 45 munkaegysége volt 1970-ben, a tsz-ben végzett munkája után kapott pénz körülbelül 14 ezer forintot tett ki tavaly. Tóth István brigádvezető, ezért plusz 600 forintot kap. Évi 14, öt évvel ezelőtt' még csak 12, a tsz megalakulása­kor csak 8—10 ezer forint, na­gyon kevés. Különösen, ha figyelembe vesszük, Tóth Ist­A szakközépiskolákban í'J ÉRETTSÉGI VIZSGASZABÁLYZAT Megjelent a művelődésügyi irtónisErter utasítása az új saaüdkö zópiskolai érettségi vizsgaszabályzatról. Ennek A CEMENT-ÉS MÉSZMŰVEK VÁCI GYÁRA (DCM) ai 1971-1972-es tanévre gépszerelő (lakatos) villanyszerelő elektroműszerész (érettségizett) csőszerelő (berendezésszerelő) hegesztő szakmunkástanulókat szerződtet. Jelentkezés o gyár munkaügyi csoportiánál. (Ügyintéző: lajtai) egyiik legj elentősebb intézkedé­se, hogy — a tanulóik túlter­helésének enyhítése érdeké­ben — ahol arra mód volt, csökkentették az érettségi vizsgatárgyak számát. Szintén könnyítés, hogy ma­tematikából csak írásbeli dol­gozatot készítenek a diákok. Azok a jelöltek azonban, akik elégtelen dolgozatot írnak, kö­telesek szóbeli vizsgát is ten­ni. Azokban a szakközépisko­lákban, amelyekben történel­met és politikai gazdaságtant egyaránt tanulnak, az eddigi gyakorlattól eltérően, csak az egyik tárgyból vizsgáznak, s a diákok maguk döntik ei, hogy melyiket választják. Az új szakközépiskolai érett­ségi bizonyítvány záradéká­ban azt is feltüntetik, hogy milyen munkakör ellátására képesít, illetve jogosít az érett­ségi bizonyítvány. Természete­sen azon túlmenően, hogy a szakközépiskolában érettségi­zettele általános jellegű közép­iskolai végzettséget igénylő munkaköröket is bejelölhet­nek, s kötöttség nélkül kérhe­tik felvételüket bármely felső oktatási intézménybe. Az érdekelt tanintézetek a vizsgaszabályzatot április első félében kapják meg. ván három fiút nevelt fel, akik közül kettő csak mos­tanában kezdett dolgozni, a legidősebb már nős, s saját otthonának megteremtésére gyűjti a pénzt, szüleit már nem segíti, s édesanyja, Tóth István felesége nem dolgozik, háztartásbeli. A Tóth-családnak feltétle­nül jövedelemkiegészítésre' volt szüksége, hogy megéljenek. A házra ebben az időben már nem volt gondjuk, Tóth Ist­ván még 1954-ben, az örökölt házrésze, és az egyik lova el­adásáért kapott 22 ezer fo­rintból vette. Ebben az idő­ben még mint egyéni gazda dolgozott, havi jövedelme nem haladta meg az 1000 fo­rintot. Mikor belépett a tsz- be, és háztáji földet kapott, annak minden lehetőségét a végsőkig kihasználva terem­tette elő azt a pénzt, amire szükségük volt. Legkifizetődőbbnek az állat­tartás bizonyult, a takar­mányt megtermelte a háztáji földön, az etetést, gondozást elvégezte a felesége és a már munkabíró fiúk. Egy évben általában egy szarvasmarhát, két borjút, egy bikát, egy, vagy két anyadisznót és ma­lacait, egy hízót neveltek. Ezenkívül baromfit tartottak, a kertben megtermett a szük­séges zöldség, gyümölcs. Az ál­latok eladásából származó évi jövedelme: disznók kb 15 ezer forint, szarvasmarha (vemhes üsző, borjak vagy bi­ka) 14—16 ezer forint. En­nek csak mintegy a fele szá-, mítható tiszta jövedelemként, „tiszta haszonéként, ha te­hát átlagot számítunk, évi 14 ezer forintra jön ki Tóth István háztáji jövedelme, ép­pen annyira' léhát, "friirit amennyit a tsz-ben keres. Tóth István elégedett. Va­gyonuk most, 1971-ben a há­rom éve elkészült, 150 ezer fo­rintba kerülő, összkomfortos, kétszoba-konyhás, fürdőszobás, kamrás, nagy padlástéri!, még bepucolatlan családi ház, amelyre Tóth István öt évig tette félre a pénzt, s ahol együtt lakik az egész család, egyik szobában a két kisebb fiú — mindketten Pestre jár­nak dolgozni, segédmunkások, fizetésük 1800, illetve Í600 fo­rint, ezt hazaadják —, a másik szobában a nős, legidősebb fiú feleségével, a nyári konyhá­ban Tóth István és felesége 22 hónapos fiú unokájukkal. Két új szobaberendezés, mo­dern bútorok, televízió, rádió, olajikályha, mosógép, egy Pan­nónia motorkerékpár. Tóth István évi jövedelme tehát 28 ezer forintra tehető. Mint mondja, a fiúk fizetését nem számítja bele, mert úgyis visszakerül hozzájuk, lépést akarnak tartani a divattal, minden évben másik kabát kell nekik, 5—6 ing, 3—4 ci­pő, és a szórakozás. Épperi ezért, mióta a fiúk felnőttek, nem is tudnak félretenni, pe­dig Tóth István még nagyon szeretne egy kocsit. Használ­tan venné, arra, hogy nyáron, tavasszal kirándulni vigye a családot, eddig évi szabadságát is otthon töltötte munkával — a tsz-szel egyszer volt egyna- pon kiránduláson Debrecen­ben —, ha kocsijuk lenne, sza­badsága ideje alatt pihenne. Vonattal már nem utazik, túl nagy fáradtság a feleségének is, de kocsival elmennének a Balatonra, Ideje volna, hogy annyi év után végre ők is meg­lássák, milyen. Persze, ez még csak terv, mert először csalá­dos fiának szeretnék fölépíte­ni a házat idén nyáron, hogy végre saját otthonuk legyen, a pénz nagyjából megvan, hitelt is vesznek fel, a fiú gépkocsi- vezető. és elég jól keres, már régen takarékoskodik, de azért segíteni kell. A körülbelül havi 2300 fo­rinton szükséges élelmiszert, cukrot, paprikát, sót, lisztet, kenyeret és húst vesznek, ez egy héten legalább 300 forint A fűtés havi 200, a villany­számla ugyanennyi, tv-rádió dij 70, újsagelőfizetés 50, Tóth István legalább 4—500 forin­tot számol a szórakozásra, be­leértve a cigarettát és a napi egy íröccsöt vagy a vasárnapi üveg sört is, a többi ruházko­dásra kell. — Mert persze, a földre az ember gumicsizmában, vatta­kabátban jár. De meg lehet nézni bennünket ünnepnapon, nem vallunk szégyent. Ha az­előtt volt egy rend ruhám, két pár cipőm, most van 3 ruhám, ( 5 pár cipőm. Tóth István mosf is hajnaltól késő estig dolgozik. A televíziót nem szokta nézni, csak a híradót és a mezőgazda- sági műsorokat. A rádióban a híreket ‘hallgatja meg. 1967 óta párttag, a községben szerve­zett társadalmi munkákban részt vesz. Mindig a jelenben él. Szá­mára természetes, hogy mai jelene jobb és könnyebb, mint: a hairminc, húsz, tíz évvel ez­előtti. Varga Vera KGST­számítástechnikai tanácskozás A KGST Építésügyi Állan­dó Bizottsága számítástechni­kai szakértőinek kollektívája állandó munkacsoporttá ala­kult és magyar elnököt vá­lasztott dr. Szabó János aka­démiai levelező tagnak, az építésügyi és városfejlesztést miniszter első helyettesének személyében. Az állandó munkacsoport első ülését kedden, a Buda­pest Szálló tanácskozótermé­ben dr. Szabó János nyitotta, meg. Beszámolt arról, hogy az ülésszakot megelőzően három fontos témában rendeztek szakértői konzultációt a tag­országok képviselői, s így szá­mos lényeges kérdést tisztáz­hattak a javaslatok és tanul­mányok végleges összeállítása előtt. A plenáris ülésen a tagor­szágok delegációinak vezetői beszámoltak az eddigi mun­kák eredményeiről. A hét végéig tartó üléssza­kon sok számítástechnikai módszer alkalmazásának lehe­tőségét vizsgálják meg. Hiszékenység és bizalom Napilapjaink már-már állandó rovatként ismétlő­dő bűnügyi híradásaiban sorra-rend re feltűnnek vol­taképpen elképesztő, s csak a bírósági ítélettel hitelesít­ve hihető esetek. Már az arcizmunk sem rándul af­féle hírek olvastán, hogy a főmérnök hálás köszönettel nyújtja át .harmincezer fo­rintos takarékbetétkönyvét az ajtaján ilyen-olyan me­sével csengető szélhámos­nak. Hovatovább nem hat az újdonság erejével a négy elemit végzett stikli- zsonglőr esete sem, aki a neves professzor pénztár­cájából tetemes összeget képes elbüvészkedni olyan históriával, amit a lé­nyegét tekintve — az óvo­dások mesekönyvében sem lehetne közzétenni. Mindez — mondhatnék — végeredményben krimi­nalisztikai tömegfelvilágo­sítás kérdése, ha nem buk­kannának elő áz említett históriák ikertörténetei — szintén tucatjával — az ál­lami, vállalati, szövetkezeti gazdálkodás szférájában is. Szinte válogatás nélkül em­líthetnénk eseteket, ame­lyek az előbbieknél nem kevésbé hihetetlennek tűn­nek. Pénzkezelői' munka­körbe állítani sikkasztásért többszörösen elítélt bűnö­zőt; tsz-melléküzem veze­tését bízni az ugyanilyen tevékenységgel egyszer már balatoni villát szerzett, s attól bírói ítélettel meg­fosztott „kiváló” szakem­berre; vállalati vezetői székbe ültetni azt a hétpró- bás fiút, aki a belépéskor szavát adta, hogy ő villa­mosmérnök, s csupán évek múlva derül ki a „félreér­tés”, miszerint cipőfelső­rész-készítő stb. A gyakran káros hiszé­kenység azonban nemcsak ilyen látványos és végül bűnügyi tudósításokban ősszegeződo eseteket pro­dukál; szerényebb változa­tai sokkal tömegesebbek és talán tanulságosabbak is. S a tanulság — előrebocsátva — annyi, hogy sokszor és sokfelé egybemosódik a jo­gos társadalmi önvédelem a könnyelműséggel, az in­dokolt bizalom az érthetet­len és alaptalan bizalom­mal. Ismeretes, hogy mennyi baj van nálunk — úgyszól­ván minden szinten — az ellenőrzéssel. De talán nem árt a laza ellenőrzés okai között egy általánosabb, társadalmilag különösen fontos összefüggésre rámu­tatni. Köztudomású, hogy az úgynevezett jogi szabá­lyozás, az indokoltnál több paragrafus — bástya, vol­taképpen kedvező terep azok számára, akiit a pa­ragrafusok között bújkálni akarnak. Ezt az általános igazságot a köznapi élet sok ténye igazolja ma is, de még több bizonyította — elsősorban a gazdálko­dás szférájában — három évvel ezelőtt zárult gazda­ságirányítási körülmények közepette. 'A minden rész­letre kiterjedő előírások; az az irányítási módszer, amelyben a milliárdos ér­tékkel gazdálkodó vállalati igazgató jelentéktelen rész­letkérdésekben is csak a központi szabályozás szinte ellenőrizhetetlenné vált milliónyi előírásai szerint cselekedhetett, valójában ingerelt, néha pedig kény- szeritett a szabályok átlé­pésére. A mai körülmények ter­mészetesen mar alapjaiban mások; különösképpen az új gazdaságirányítás te­remtett módosult terepet a szabályozás és az ellenőr­zés számára. Az a tény, hogy a központ, tehát az ágazati és a funkcionális minisztérium nem foglal­kozik többé a részletekkel, lehetővé teszi egyszer­smind, hogy ellenőrzésük reflektorának fénycsóvája a legfontosabbra; a ten­denciákra, a folyamatokra irányuljon. Másfelől pedig a vállalatoknak, a szövet­kezeteknek immár saját, anyagiakban kifejeződő ér­dekük, hogy házon belül is érdemben, hatékonyan építsék ki és jól működ­tessék ellenőrzési rendsze­rüket. Mindez pedig végered­ményben arra az etikai alapelvre épül, amit — ki­indulópontként és elsősor­ban — a bizalom jellemez. Nem árt tehát még egyszer tisztáznunk, hogy a hiszé­kenység vámszedői elleni társadalmi védekezés ko­rántsem azonos a bizalmat­lansággal: ellenkezőleg, az utóbbi, ami túlszabályozás­ban ölthet testet, éppen hogy kedvező közeget te­remt ügyeskedések, vissza­élések, gyakran pedig bűn- cselekmények elkövetésé­hez. Az általános és elsőd­leges bizalom ad igazi tár­sadalmi alapot a védeke­zésre azok ellen, akikkel szemben jogos és nélkülöz­hetetlen a bizalmatlanság: Tábori András

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom