Pest Megyi Hírlap, 1971. március (15. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-28 / 74. szám

1971. MÁRCIUS 28,, VASÄRNAP KEcrii &Círlap EÖRSI ISTVÁN: . # _ A siker s szönte a segítséget, majd álig$ érthető hangján hozzátette: !$ „Ha elfogad idősebb kollégájá-^ tói egy tanácsot, hadd hívjam^ fel a figyelmét arra, hogy a ^ magas hangok tisztaságára ^ még nagyobb gondot kellene^ fordítani”. A fiatalember kisi-fc mftotta haját a szeméből, H. S.S megveregette a vállát, majd a§ bankettet is lemondva, még§ aznap éjjel elhagyta a várost. | „CSODALATOS VOLTÁL” | — mondta másnap unokaöcs- ^ csének az igazgató —, „mihelyt^ végzel, ideveszlek, erre mér-§ get vehetsz”. A fiatalember^ nem válaszolt. „Tudom, hogy ^ protekcionizmusról fognak $ vartyogni” — folytatta az lgaz-$ gató —, „de most már kit er-J dekel? Olvastad a reggeli la-5 polkát?” Ismét csend volt a vá- 5, lasz. „Nézd csak, a kritikus itt^ H. S. hangjának ifjúi csengé-J sérő! ír. Jó mi?” „Nagyon” —^ mondta a fiatalember. „A ban-$ kettre azért nem hívtalak meg,; mert nem akartam tápot adni; a pletykának. Különben ér-! dektelen volt, H. S. úgysem $ volt jelen.” „A felfújt hólyag” $ — mondta a fiatalember —,: „a vén pozőr”. „A legnagyobb $ élő baritonistáról beszélsz” —; figyelmeztette az igazgató.; „Akinek a helyébe még én is: bármikor beugorhatok” —j mondta a fiatalember. „Figyel. $ ted, milyen blazírt pofával $ aratta le az én tapsaimat?” 5 „Azok nem a te tapsaid vol-í tak” — mondta az igazgató. A; fiatalember hátralökte a fejét; és gúnyosan elmosolyodott.: „Azok a tapsok nem a te han-] godnak szóltak, hanem az ő] presztízsének”. „Akkor ottha-i gyom a pályát” — mondta ai fiatalember —, „ha nem a] hang számít, nem akarok éne-; kés lenni”. Most az igazgatói hallgatott. „A helyében, tudod: mit csinálnék a helyében? Fő-i belőném magam”. „Inkább vi-í gyázz jobban a magias hang-i .jáidra” — mondta az igazgató.: „Miért vigyázzak?” — kiabálta \ a fiatalember — „Mi az ördög­nek vigyázzak? Hogy felka­paszkodhassak abba a magas­ságba, ahol már énekelni sem kell?” Az igazgató elmosolyo­dott „Nem volna egyszerűbb” — kérdezte a fiatalember —, „nem volna gyümölcsözőbb, ha egyszerűen csak tátogni tanul­nék?” „Énekelni tanulj” — mondta az igazgató és unoka­öccse vállára tette a kezét —, „de azért nem árt, ha meg- jegyzed, hogy tátogni is tudni kell”. 'SMSsssssmssfssssssssmffsssssfsmss zott rá, hogy elvezeti az erdő-j be, s megmutatja neki Hayék] rejtekhelyét. A kunyhó az erdő sűrűjében’ állt nem is olyan messze ai falutóL A sebesült kislány — akit: éppen etetett az anyja a ka to- i na belépésekor — rögtön ész-: nevette és felismerte Hoant.: Szólni is akart valamit mind- i járt, de csak az ajka mozgott,! hang nem jött ki rajta. Lát-1 szott a gyereken, hogy rettene- ] tesen szenved, s hogy magas] láza lehet Csupán a ‘szeme i égett-ragyogott olyan tisztán, i okosan, mint azelőtt mindig.: Hay feje mellett ott hevert az; ismerős iskolatáska, s egy da-j nabka zöld színű anyag. — Elégett— — súgta szin-i te alig hallhatóan a kislány. : — Annyi baj legyen! — pro-: bálta vigasztalni Hoan. — * Majd varrunk mi neked egy* újat... S az még szebb és jobb] lesz, mint amilyen ez volt...!] MÁSNAP REGGEL, amikor] ellenséges lökhajtásos gépek ] jelentek meg a horizont felett,; a „H” tüzérüteg katonái még] gyorsabban és pontosabban ] irányították feyvereik csöveit ] a közeledő célpontok felé. A] katonák szemében és szívében] még inkább fellángolt a gyű-] lölet, s a legelső sortűz után; máris zuhanni kezdett egy re-! pülőgép. A gyilkos vasmadár ] pillanatok alatt a földbe fúró-] dott, 6 a tüzérek állásától nem > is olyan messze robbant szét] százezer, millió darabra... ] (Fordította: Krecsmáry László)' BEDE ANNA* Bujdosó A hegyek, nagy hegyek árnyán, homloka zöld mohcv- párnán, alszik a bújdosó árván. Két kuvik őrködik álmán. fsssMissss/mMrs/xm FERENCZY MÁRTA: Felnőttem Felszállt a kék madár, felnőttem kétágú remény-virág. Vállamra nőnek az évek. Homlokomon elindul félszázados útjára egy ránc. Honnan tudom? Rosszul léptem, s nem szólt rám Anyám. REGGEL (Foto: Urbán) H. S„ A VILÁGHÍRŰ skan­dináv baritonista hosszú dél­amerikai körutazás után és kelet-európai turné előtt egyetlen fellépésre hazalátoga­tott inkább múzeumairól, mint zenekultúrájáról nevezetes, mérsékelt forgalmú szülőváro­sába. Éjszaka érkezett és in­kognitóban, mint ilyenkor mindig, egyetlen próbát kö­tött ki, az előadás délelőttjén, és az volt a terve, hogy a ban­kett után rögtön tovább is áll Amióta húga férjhezment Angliába, nem éltek a város­ban rokonai, és mivel nem munkált benne a kegyelet, vagy a hagyománytisztelet ér­zése, maga is csak tétován ér­tette meg, mi készteti arra, hogy három-négy évenként fellépésével megtisztelje a helységet. Miközben a város önmagáit ünnepelte az ő nagy­ságában, ő az önmagával — mindig — azonos városon le­mérhette a saját emelkedését. Sajnos reggel, ébredés után, még a szokásos tarokk öszörü- lős tréninghangökat sem kel­lett hallatnia ahhoz, hogy érezze: hangja használhatat- lanul érdes. Bánatosan kibá­mult szállodája ablakán: oda­lent egy plakát széthasogatva a gyönge ködöt, az ő nevét ri­koltotta. „Azonnal meg kell lépnem” — dörmögte rekedten maga elé — „majd egy táv­iratban beteget jelenteik”. Le- ,ballagott az utcára; a helyi lap címoldaláról a saját tátofct szá­ja meredt rá. Szórakozottan közelebb ha jolt a képhez, hogy megvizsgálja, nem piros-e a torka. Közben két ismeretlen­nek tetsző hölgy ráköszönt, ..Felismertek” — gondolta H. S. kétségbeesve. Tanácstalanul ődöngött az utcákon, vissza-visszabiccent- getve a járókelőknek. Észre sem vette, hogy az Operaház elé ért. Itt büszke tábla hir­dette. hogy az aznapi előadás­ra minden jegy elkelt. Torkát köszörülte, legyintett és kikö­pött Mint valami varázslatra, két srác szökkent elébe és autogramot kért. Az énekes segélykérőén körülnézett és a szemközti torony órájáról leol­vashatta, hogy negyven perc múlva kezdődik a próba. „Na nem” — gondolta eltökélten — „nem csinálunk magunkból bohócot”. BEMENT A ZENEPALOTÁ­BA, és azonnal közölte elhatá­rozását az igazgatóval, aki üd­vözlésre tárt karokkal állt előtte. Ez a férfiú nemrégiben került a nagy múltú intézmény élére, és fűtötte a bizonyítás vágya. H. S. fellépte lett vol­■fssssss/ssss/sfsssssssssssssssssssssss. tál vette le magáról a köpenyt és a szakács felé nyújtotta. — Tessék. Visszaadom. — Visszaadod?! És miért? Miért nem fogadod el az aján­dékunkat? Jó szívvel adjuk, hidd el! — Anyukám azt mondta, hogy idegenektől semmit sem szabad elfogadni! — No, de hát mi nem va­gyunk idegenek — terítette vissza Hoan Hay vállacskájá- ra a köpenyt. — Mondd meg a mamádnak, hogy ez a kato­nák ajándéka, s meglátod, még ő is örülni fog neki! ...,E naptól kezdve a kato­nák hajnalonként és késő dél­utánonként felváltva jártak le vízért a patakhoz, hogy talál­kozzanak a kislánnyal. Hay mindig örömmel állt meg, s újságolta el a vele történte­ket: — Ma egy új éneket tanul­tunk! — Ma tízest kaptam olva­sásból! — Ma én rajzoltam a leg­szebb körtéket! — Otthon én mindig segítek anyukának, s már rizst is tu­dok főzni! ;.. Az egyik napon aztán mégis hiába várták a tüzérek az ösvényen Hayt. Vajon mi történhetett? Egyre lesték, távcsővel figyelgették a domb­oldalt, ám a kislány még dél tájban sem mutatkozott. & még később sem. A katonák gondolataikba merülve aggo­dalmaskodtak. Beteg lenne?... na első nagyobb szabású fegy­verténye, ettől remélte, hogy elhallgattatja a lelkesen és alattomosan piszkálódó sajtót és a szakmai közvéleménynek azokat a hangadóit, akik kine­vezésében protekcionizmust szimatoltak. A művész már ré­gen elhallgatott, de ő még mindig felemelt karokkal ácsorgóit vele szemben, olyan nyomorultul, mint akit letag­lóztak. Tompa aggyal vette tudomásul, hogy H. S. vállalja az anyagi kárt, és hogy haj­landó nyár végén behozni a most elmulasztottakat; csak akkor szólalt meg amikor a művész búcsúra nyújtotta ke­zét. Elismerte, hogy H. S. hangja némelyest szokatlan, de ezt csak a reggeli ködnek tulajdonította. Gyógyszereket ajánlott. Az énekes kissé inge­rülten és nagyon rekedten azt válaszolta, hogy már negyven­hét esztendeje él együtt a hangszálaival, így hát alaposan kiismerte rigolyáikat. Estére még akkor sem fognak szupe- rálni, ha üresre zabálja az összes helybeli gyógyszertárat. „Az emberek várakozásait ki kell elégíteni” — mondta az igazgató. „Inkább távollétem miatt szidjanak, mint a telje­sítményemért” — mondta H. S. _A próba talán él is marad­hat” — mondta az igazgató, majd újra dicsérni kezdte a különféle öblögetési, borogjatá- si és ecsetelési eljárásokat, amelyeknek már csak azért is szakértője, mert ő — H. S. bi­zonyára emlékszik is a család nevére — a helybeli gyógysze­részdinasztia leszármazottja. Amikor az emberi akaraterő csodatevő hatását kezdte ma­gasztalni, a baritonista tilta­kozni próbált, de nem jött ki hang a torkán. „Hogyan?” — kérdezte az igazgató. A mű­vész újra szólni akart, de csak tátogni tudott. Az Igazgató ar­cára üdvözült mosoly ült ki. Este a baritonista megjelent a színpadon. Hála rendkívüli színészképességének, tökélete, sen eljátszotta szerepét. Csak éppen hang nem jött ki a tor­kán. Helyette a zegzugos ku­lisszák jól megválasztott rejte- kében egy tehetséges főiskolás — az igazgató unokaöccse — énekelt. Az előadás végén per­cekig zúgott a taps. Még a vasfüggöny elé is többször ki­szólították H. S.-t, aki hajla­dozva, de merev arccal fogad­ta az ünneplést Öltözőjébe visszatérve, a folyosón találko­zott a fiatalemberrel, kezet rá­zott vele, gratulált, megkö­Vagy talán az éjszaka a repü­lők, amelyek arra jártak...? Alkonyat után Hoant küld­ték le a faluba, hogy járjon végére a dolognak. „Bizonyára csak beteg. Bi­zonyára csak beteg” — hajto­gatta egyre magában a sza­kács. s futva tette meg az utat a faluig. Amint azonban ki­bukkant az erdőből, megtor­pant. Borzalmas látvány fo­gadta. Lerombolt, füstölgő, vagy még égő házak mered az­ték esetlenül a semmi felé. Az egyik ház romjai között egy hajlott hátú öreg néni beres- gélt-kutatott valami vagy va­laki után. — Nénike — szólította meg Hoan az idős asszonyt —, eze­ket a házakat itt az éjszaka bombázták le? r- Igen. Persze — tekintett feléje gyanakvóan a néni. — Ki vagy te? — Egy a katonák közül. Erre felé van az állásunk... És mondd csak... a Hayék há­za __az is leégett? — Le. Teljesen porig égett... A család az elmenekült... S a néni lassan, fájdalma­san, vontatottan kezdett be­szélni az elmúlt éjszakáról, a repülők megjelenéséről, a bombázásról, Hay sebesülésé­ről... Hoan meg csak állt, s szinte kővé meredve hallgat­ta a fájdalmasan koppanó sza­vakat. — Csak nem rokona vagy a családnak? — kérdezte végül az asszony. S Hoan csak ép­pen morgott valamit válasz­képpen. Mire a néni vállalko­ÖTVENEDSZER Kertész László rajza ^ a biztosító magától visszaugrik. Ha a piros § gombbal állsz le, a biztosító a helyén marad, $ mindaddig, amíg rendesen, a fekete kerékkel ^ le nem állítod az egészet. Persze az a leg- ^ jobb, ha a fekete kerékkel dolgozol, de ha ^hallod a süvítő hangot, vagy hogy nem ^egyenletes a búgás, azonnal nyomd le a pi- $ ros gombot — ne reménykedj, Inkább kezdd ^ újra az egészet. Kezdd el tízszer, százszor (a | sárga mindig utoljára marad) — piros gomb, ^ vársz, ellenőrzés, bekapcsolsz, sárga, figyelsz; $ aztán újra a piros gomb. Ha szerencséd van, ^ két-három kezdés után megszakítás nélkül ^végigcsinálhatod és akkor szépen, fokozato­san leállsz a fekete kerékkel. Ha nincs sze­rencséd, újra kell kezdeni, negyvenszer, öt­venedszer, újra és újra kell kezdeni; csak na- ^ gyón vigyázz arra, hogy ne kapkodj, ne ide- 5 geskedj. ^ Ha bejössz, csak itt lehetsz. Nem kalandoz- ^ hatsz el a tengerekre, a bárokba, a feleséged- $hez, nem törődhetsz a lottószámokkal, a la­kásügyeddel, a fizetéseddel, nem érdekelhet a világbéke, a szocializmus és a Fradi, nem dúdolhatsz Beethovent, slágert, Bartókot, nép­dalokat, nem gondolhatsz a filmekre, köny­vekre, képekre, szobrokra, nem láthatod a gyerekedet, a főnöködet, az anyádat, nem ke­reshetsz új megoldást, hogy ne kelljen a pi­ros gombhoz nyúlni, nem érezheted, hogy hi­ányzik a cigaretta, éhes vagy, fázol, meleged van, nem töprenghetsz a végtelenről, a vé­gesről, erkölcsről, holdutazásról, nem juthat eszedbe a rák, a szívinfarktus, a hörghurut és a nátha, föl sem merülhet benned, hogy hiá­ba élhetsz százötven éves korodig, az életed akkor is véges, eszedbe sem juthat, hogy míg te itt a bugást figyeled, más a vízparton he- verészik; nem gondolhatsz senkire, nem gon­dolhatsz semmire, nem érzékelheted önma­gád, te csak a búgást, a süvöltő hangot érzé­kelheted. Ha bejössz, itt kell lenned B iztosító ki, ellenőrzői, bekapcsolsz, sárga, figyelsz. Gyorsan a piros gomb, vársz; ellenőrzés, műszerek, sárga, figyelsz; piros gomb, vársz, ellenőrzés. Ha harmincketfed- szer csinálod, akkor már szépen leveheted ez­zel a fekete kerékkel. De lehet, hogy csak százhuszonötödszörre nyúlhatsz a fekete ke- réíkhez. Ha szerencséd van, harmadszorra si­kerül .., Erre sem gondolhatsz közben. Ez a legször­nyűbb érzés, a kiszámíthatatlanság. Az em­bert vagy a düh, vagy a filozófia szférájában mindenképp foglalkoztatja. A mikromértékek precizitása, a koncepció precizitása, a számí­tások precizitása, a konstrukció precizitása — és közben a kiszámíthatatlanság. Szerencse, Szükségszerű. Véletlen. Hogy az isten ro- gyassza le az egészet! Dühöngsz, károm­kodsz, fintorogsz, gondolkodsz, elemzel, me­gint káromkodsz. Csudajó dolog káromkodni. A káromkodás csudajó szelep. Kint. Itt nem lehet szelep. Itt neked eszedbe se juthat, hogy káromkodni lehet. Itt neked eszedbe se jut­hat, hogy gondolkodni lehet. Itt az sem for­dulhat meg a fejedben, hogy képes vagy a gondolkodásra. Itt. Itt te nem vagy te. És minél tökélete­sebben nem vagy te, minél precízebben ki­kapcsolod magadból a rágyújtási ingert és a gondolkodási ingert, annál több jogod van önmagadhoz, amikor kimész innen. Ha meg­találod a mértéket, kint tobzódhatsz önma­gadban. Szétszórhatod a figyelmedet, zabol­hatsz, ihatsz, ha kell; gondolkodhatsz a szo­cializmusról, a rákról, a végtelenről; Bartók- művekre sláger-parafrázisokat füttyögethetsz; szeretkezhetsz, dühönghetsz, reménykedhetsz, káromkodhatsz; játszhatsz a gyerekeddel, s visszamászhatsz a saját gyerekkorodba, ha beszélgetsz az anyáddal; a feleségeddel — ha futja a pénzedből — elmehetsz tengeri uta­zásra; intézheted a lakásügyedet, kereshetsz újabb lottószisztémát; fúrhatod, lehordhatod, vagy dicsérheted a főnöködet; hajnali négyig olvashatsz ponyvát, klasszikust, szakkönyvet, modernet, amihez éppen kedved van — csak tudnod kell a mértéket. Mert amikor be kell jönnöd, akkor itt kell lenned. E lőtte egyél-igyál, hörpöld föl a kávét, a sürgős telefonod intézd el; kényelmesen, lazítva szívj el egy jó cigarettát; menj ki a vécére, jelentsd le a szabadságod, aztán a fo­lyosón mászkálva szívj el még egy cigarettát És ha becsuktad az ajtót, kikapcsolod a biz­tosítót akkor már csak a műszereket látod és érzékeled, a sárga kart, a piros gombot és "a fekete kereket. Indítasz. Piros gomb. Üjra kezded. Indítasz; piros gomb — ötvenedszer is kezded. Ha úgy érzed, nem tudsz bejönni, mondd meg őszin­tén és nem jössz be. Murányi József K ezdjük. Vigyázz, ellenőrizz mindent. Kap­csold be a műszereket, és végül ott, lá­tod, azt a sárga kart. Ha süvítő hangot hal­lasz, ne kapkodj idegesen, olyankor mindig a piros gombot kell lenyomni. Utána vársz két- három másodpercet, újra ellenőrzői mindent, bekapcsolod a műszereket, legutoljára a sár­gát. Ha nem egyenletes a búgás, kihagy, szi­rénázik, akkor megint lenyomod a pirosat. A piros gombra nagyon vigyázz. Mindig úgy helyezkedj, hogy néhány pillanat alatt elérd. Nem kell rátenyerelni, elég neki egy határozott billentés. így. Csináld csak! Jó. Mielőtt bármibe belekezdenél, ki kell oldani a piros gomb biztosítóját. Ha rendesen állsz le,

Next

/
Oldalképek
Tartalom