Pest Megyi Hírlap, 1971. március (15. évfolyam, 51-76. szám)
1971-03-28 / 74. szám
1971. MÁRCIUS 28,, VASÄRNAP KEcrii &Círlap EÖRSI ISTVÁN: . # _ A siker s szönte a segítséget, majd álig$ érthető hangján hozzátette: !$ „Ha elfogad idősebb kollégájá-^ tói egy tanácsot, hadd hívjam^ fel a figyelmét arra, hogy a ^ magas hangok tisztaságára ^ még nagyobb gondot kellene^ fordítani”. A fiatalember kisi-fc mftotta haját a szeméből, H. S.S megveregette a vállát, majd a§ bankettet is lemondva, még§ aznap éjjel elhagyta a várost. | „CSODALATOS VOLTÁL” | — mondta másnap unokaöcs- ^ csének az igazgató —, „mihelyt^ végzel, ideveszlek, erre mér-§ get vehetsz”. A fiatalember^ nem válaszolt. „Tudom, hogy ^ protekcionizmusról fognak $ vartyogni” — folytatta az lgaz-$ gató —, „de most már kit er-J dekel? Olvastad a reggeli la-5 polkát?” Ismét csend volt a vá- 5, lasz. „Nézd csak, a kritikus itt^ H. S. hangjának ifjúi csengé-J sérő! ír. Jó mi?” „Nagyon” —^ mondta a fiatalember. „A ban-$ kettre azért nem hívtalak meg,; mert nem akartam tápot adni; a pletykának. Különben ér-! dektelen volt, H. S. úgysem $ volt jelen.” „A felfújt hólyag” $ — mondta a fiatalember —,: „a vén pozőr”. „A legnagyobb $ élő baritonistáról beszélsz” —; figyelmeztette az igazgató.; „Akinek a helyébe még én is: bármikor beugorhatok” —j mondta a fiatalember. „Figyel. $ ted, milyen blazírt pofával $ aratta le az én tapsaimat?” 5 „Azok nem a te tapsaid vol-í tak” — mondta az igazgató. A; fiatalember hátralökte a fejét; és gúnyosan elmosolyodott.: „Azok a tapsok nem a te han-] godnak szóltak, hanem az ő] presztízsének”. „Akkor ottha-i gyom a pályát” — mondta ai fiatalember —, „ha nem a] hang számít, nem akarok éne-; kés lenni”. Most az igazgatói hallgatott. „A helyében, tudod: mit csinálnék a helyében? Fő-i belőném magam”. „Inkább vi-í gyázz jobban a magias hang-i .jáidra” — mondta az igazgató.: „Miért vigyázzak?” — kiabálta \ a fiatalember — „Mi az ördögnek vigyázzak? Hogy felkapaszkodhassak abba a magasságba, ahol már énekelni sem kell?” Az igazgató elmosolyodott „Nem volna egyszerűbb” — kérdezte a fiatalember —, „nem volna gyümölcsözőbb, ha egyszerűen csak tátogni tanulnék?” „Énekelni tanulj” — mondta az igazgató és unokaöccse vállára tette a kezét —, „de azért nem árt, ha meg- jegyzed, hogy tátogni is tudni kell”. 'SMSsssssmssfssssssssmffsssssfsmss zott rá, hogy elvezeti az erdő-j be, s megmutatja neki Hayék] rejtekhelyét. A kunyhó az erdő sűrűjében’ állt nem is olyan messze ai falutóL A sebesült kislány — akit: éppen etetett az anyja a ka to- i na belépésekor — rögtön ész-: nevette és felismerte Hoant.: Szólni is akart valamit mind- i járt, de csak az ajka mozgott,! hang nem jött ki rajta. Lát-1 szott a gyereken, hogy rettene- ] tesen szenved, s hogy magas] láza lehet Csupán a ‘szeme i égett-ragyogott olyan tisztán, i okosan, mint azelőtt mindig.: Hay feje mellett ott hevert az; ismerős iskolatáska, s egy da-j nabka zöld színű anyag. — Elégett— — súgta szin-i te alig hallhatóan a kislány. : — Annyi baj legyen! — pro-: bálta vigasztalni Hoan. — * Majd varrunk mi neked egy* újat... S az még szebb és jobb] lesz, mint amilyen ez volt...!] MÁSNAP REGGEL, amikor] ellenséges lökhajtásos gépek ] jelentek meg a horizont felett,; a „H” tüzérüteg katonái még] gyorsabban és pontosabban ] irányították feyvereik csöveit ] a közeledő célpontok felé. A] katonák szemében és szívében] még inkább fellángolt a gyű-] lölet, s a legelső sortűz után; máris zuhanni kezdett egy re-! pülőgép. A gyilkos vasmadár ] pillanatok alatt a földbe fúró-] dott, 6 a tüzérek állásától nem > is olyan messze robbant szét] százezer, millió darabra... ] (Fordította: Krecsmáry László)' BEDE ANNA* Bujdosó A hegyek, nagy hegyek árnyán, homloka zöld mohcv- párnán, alszik a bújdosó árván. Két kuvik őrködik álmán. fsssMissss/mMrs/xm FERENCZY MÁRTA: Felnőttem Felszállt a kék madár, felnőttem kétágú remény-virág. Vállamra nőnek az évek. Homlokomon elindul félszázados útjára egy ránc. Honnan tudom? Rosszul léptem, s nem szólt rám Anyám. REGGEL (Foto: Urbán) H. S„ A VILÁGHÍRŰ skandináv baritonista hosszú délamerikai körutazás után és kelet-európai turné előtt egyetlen fellépésre hazalátogatott inkább múzeumairól, mint zenekultúrájáról nevezetes, mérsékelt forgalmú szülővárosába. Éjszaka érkezett és inkognitóban, mint ilyenkor mindig, egyetlen próbát kötött ki, az előadás délelőttjén, és az volt a terve, hogy a bankett után rögtön tovább is áll Amióta húga férjhezment Angliába, nem éltek a városban rokonai, és mivel nem munkált benne a kegyelet, vagy a hagyománytisztelet érzése, maga is csak tétován értette meg, mi készteti arra, hogy három-négy évenként fellépésével megtisztelje a helységet. Miközben a város önmagáit ünnepelte az ő nagyságában, ő az önmagával — mindig — azonos városon lemérhette a saját emelkedését. Sajnos reggel, ébredés után, még a szokásos tarokk öszörü- lős tréninghangökat sem kellett hallatnia ahhoz, hogy érezze: hangja használhatat- lanul érdes. Bánatosan kibámult szállodája ablakán: odalent egy plakát széthasogatva a gyönge ködöt, az ő nevét rikoltotta. „Azonnal meg kell lépnem” — dörmögte rekedten maga elé — „majd egy táviratban beteget jelenteik”. Le- ,ballagott az utcára; a helyi lap címoldaláról a saját tátofct szája meredt rá. Szórakozottan közelebb ha jolt a képhez, hogy megvizsgálja, nem piros-e a torka. Közben két ismeretlennek tetsző hölgy ráköszönt, ..Felismertek” — gondolta H. S. kétségbeesve. Tanácstalanul ődöngött az utcákon, vissza-visszabiccent- getve a járókelőknek. Észre sem vette, hogy az Operaház elé ért. Itt büszke tábla hirdette. hogy az aznapi előadásra minden jegy elkelt. Torkát köszörülte, legyintett és kiköpött Mint valami varázslatra, két srác szökkent elébe és autogramot kért. Az énekes segélykérőén körülnézett és a szemközti torony órájáról leolvashatta, hogy negyven perc múlva kezdődik a próba. „Na nem” — gondolta eltökélten — „nem csinálunk magunkból bohócot”. BEMENT A ZENEPALOTÁBA, és azonnal közölte elhatározását az igazgatóval, aki üdvözlésre tárt karokkal állt előtte. Ez a férfiú nemrégiben került a nagy múltú intézmény élére, és fűtötte a bizonyítás vágya. H. S. fellépte lett vol■fssssss/ssss/sfsssssssssssssssssssssss. tál vette le magáról a köpenyt és a szakács felé nyújtotta. — Tessék. Visszaadom. — Visszaadod?! És miért? Miért nem fogadod el az ajándékunkat? Jó szívvel adjuk, hidd el! — Anyukám azt mondta, hogy idegenektől semmit sem szabad elfogadni! — No, de hát mi nem vagyunk idegenek — terítette vissza Hoan Hay vállacskájá- ra a köpenyt. — Mondd meg a mamádnak, hogy ez a katonák ajándéka, s meglátod, még ő is örülni fog neki! ...,E naptól kezdve a katonák hajnalonként és késő délutánonként felváltva jártak le vízért a patakhoz, hogy találkozzanak a kislánnyal. Hay mindig örömmel állt meg, s újságolta el a vele történteket: — Ma egy új éneket tanultunk! — Ma tízest kaptam olvasásból! — Ma én rajzoltam a legszebb körtéket! — Otthon én mindig segítek anyukának, s már rizst is tudok főzni! ;.. Az egyik napon aztán mégis hiába várták a tüzérek az ösvényen Hayt. Vajon mi történhetett? Egyre lesték, távcsővel figyelgették a domboldalt, ám a kislány még dél tájban sem mutatkozott. & még később sem. A katonák gondolataikba merülve aggodalmaskodtak. Beteg lenne?... na első nagyobb szabású fegyverténye, ettől remélte, hogy elhallgattatja a lelkesen és alattomosan piszkálódó sajtót és a szakmai közvéleménynek azokat a hangadóit, akik kinevezésében protekcionizmust szimatoltak. A művész már régen elhallgatott, de ő még mindig felemelt karokkal ácsorgóit vele szemben, olyan nyomorultul, mint akit letaglóztak. Tompa aggyal vette tudomásul, hogy H. S. vállalja az anyagi kárt, és hogy hajlandó nyár végén behozni a most elmulasztottakat; csak akkor szólalt meg amikor a művész búcsúra nyújtotta kezét. Elismerte, hogy H. S. hangja némelyest szokatlan, de ezt csak a reggeli ködnek tulajdonította. Gyógyszereket ajánlott. Az énekes kissé ingerülten és nagyon rekedten azt válaszolta, hogy már negyvenhét esztendeje él együtt a hangszálaival, így hát alaposan kiismerte rigolyáikat. Estére még akkor sem fognak szupe- rálni, ha üresre zabálja az összes helybeli gyógyszertárat. „Az emberek várakozásait ki kell elégíteni” — mondta az igazgató. „Inkább távollétem miatt szidjanak, mint a teljesítményemért” — mondta H. S. _A próba talán él is maradhat” — mondta az igazgató, majd újra dicsérni kezdte a különféle öblögetési, borogjatá- si és ecsetelési eljárásokat, amelyeknek már csak azért is szakértője, mert ő — H. S. bizonyára emlékszik is a család nevére — a helybeli gyógyszerészdinasztia leszármazottja. Amikor az emberi akaraterő csodatevő hatását kezdte magasztalni, a baritonista tiltakozni próbált, de nem jött ki hang a torkán. „Hogyan?” — kérdezte az igazgató. A művész újra szólni akart, de csak tátogni tudott. Az Igazgató arcára üdvözült mosoly ült ki. Este a baritonista megjelent a színpadon. Hála rendkívüli színészképességének, tökélete, sen eljátszotta szerepét. Csak éppen hang nem jött ki a torkán. Helyette a zegzugos kulisszák jól megválasztott rejte- kében egy tehetséges főiskolás — az igazgató unokaöccse — énekelt. Az előadás végén percekig zúgott a taps. Még a vasfüggöny elé is többször kiszólították H. S.-t, aki hajladozva, de merev arccal fogadta az ünneplést Öltözőjébe visszatérve, a folyosón találkozott a fiatalemberrel, kezet rázott vele, gratulált, megköVagy talán az éjszaka a repülők, amelyek arra jártak...? Alkonyat után Hoant küldték le a faluba, hogy járjon végére a dolognak. „Bizonyára csak beteg. Bizonyára csak beteg” — hajtogatta egyre magában a szakács. s futva tette meg az utat a faluig. Amint azonban kibukkant az erdőből, megtorpant. Borzalmas látvány fogadta. Lerombolt, füstölgő, vagy még égő házak mered azték esetlenül a semmi felé. Az egyik ház romjai között egy hajlott hátú öreg néni beres- gélt-kutatott valami vagy valaki után. — Nénike — szólította meg Hoan az idős asszonyt —, ezeket a házakat itt az éjszaka bombázták le? r- Igen. Persze — tekintett feléje gyanakvóan a néni. — Ki vagy te? — Egy a katonák közül. Erre felé van az állásunk... És mondd csak... a Hayék háza __az is leégett? — Le. Teljesen porig égett... A család az elmenekült... S a néni lassan, fájdalmasan, vontatottan kezdett beszélni az elmúlt éjszakáról, a repülők megjelenéséről, a bombázásról, Hay sebesüléséről... Hoan meg csak állt, s szinte kővé meredve hallgatta a fájdalmasan koppanó szavakat. — Csak nem rokona vagy a családnak? — kérdezte végül az asszony. S Hoan csak éppen morgott valamit válaszképpen. Mire a néni vállalkoÖTVENEDSZER Kertész László rajza ^ a biztosító magától visszaugrik. Ha a piros § gombbal állsz le, a biztosító a helyén marad, $ mindaddig, amíg rendesen, a fekete kerékkel ^ le nem állítod az egészet. Persze az a leg- ^ jobb, ha a fekete kerékkel dolgozol, de ha ^hallod a süvítő hangot, vagy hogy nem ^egyenletes a búgás, azonnal nyomd le a pi- $ ros gombot — ne reménykedj, Inkább kezdd ^ újra az egészet. Kezdd el tízszer, százszor (a | sárga mindig utoljára marad) — piros gomb, ^ vársz, ellenőrzés, bekapcsolsz, sárga, figyelsz; $ aztán újra a piros gomb. Ha szerencséd van, ^ két-három kezdés után megszakítás nélkül ^végigcsinálhatod és akkor szépen, fokozatosan leállsz a fekete kerékkel. Ha nincs szerencséd, újra kell kezdeni, negyvenszer, ötvenedszer, újra és újra kell kezdeni; csak na- ^ gyón vigyázz arra, hogy ne kapkodj, ne ide- 5 geskedj. ^ Ha bejössz, csak itt lehetsz. Nem kalandoz- ^ hatsz el a tengerekre, a bárokba, a feleséged- $hez, nem törődhetsz a lottószámokkal, a lakásügyeddel, a fizetéseddel, nem érdekelhet a világbéke, a szocializmus és a Fradi, nem dúdolhatsz Beethovent, slágert, Bartókot, népdalokat, nem gondolhatsz a filmekre, könyvekre, képekre, szobrokra, nem láthatod a gyerekedet, a főnöködet, az anyádat, nem kereshetsz új megoldást, hogy ne kelljen a piros gombhoz nyúlni, nem érezheted, hogy hiányzik a cigaretta, éhes vagy, fázol, meleged van, nem töprenghetsz a végtelenről, a végesről, erkölcsről, holdutazásról, nem juthat eszedbe a rák, a szívinfarktus, a hörghurut és a nátha, föl sem merülhet benned, hogy hiába élhetsz százötven éves korodig, az életed akkor is véges, eszedbe sem juthat, hogy míg te itt a bugást figyeled, más a vízparton he- verészik; nem gondolhatsz senkire, nem gondolhatsz semmire, nem érzékelheted önmagád, te csak a búgást, a süvöltő hangot érzékelheted. Ha bejössz, itt kell lenned B iztosító ki, ellenőrzői, bekapcsolsz, sárga, figyelsz. Gyorsan a piros gomb, vársz; ellenőrzés, műszerek, sárga, figyelsz; piros gomb, vársz, ellenőrzés. Ha harmincketfed- szer csinálod, akkor már szépen leveheted ezzel a fekete kerékkel. De lehet, hogy csak százhuszonötödszörre nyúlhatsz a fekete ke- réíkhez. Ha szerencséd van, harmadszorra sikerül .., Erre sem gondolhatsz közben. Ez a legszörnyűbb érzés, a kiszámíthatatlanság. Az embert vagy a düh, vagy a filozófia szférájában mindenképp foglalkoztatja. A mikromértékek precizitása, a koncepció precizitása, a számítások precizitása, a konstrukció precizitása — és közben a kiszámíthatatlanság. Szerencse, Szükségszerű. Véletlen. Hogy az isten ro- gyassza le az egészet! Dühöngsz, káromkodsz, fintorogsz, gondolkodsz, elemzel, megint káromkodsz. Csudajó dolog káromkodni. A káromkodás csudajó szelep. Kint. Itt nem lehet szelep. Itt neked eszedbe se juthat, hogy káromkodni lehet. Itt neked eszedbe se juthat, hogy gondolkodni lehet. Itt az sem fordulhat meg a fejedben, hogy képes vagy a gondolkodásra. Itt. Itt te nem vagy te. És minél tökéletesebben nem vagy te, minél precízebben kikapcsolod magadból a rágyújtási ingert és a gondolkodási ingert, annál több jogod van önmagadhoz, amikor kimész innen. Ha megtalálod a mértéket, kint tobzódhatsz önmagadban. Szétszórhatod a figyelmedet, zabolhatsz, ihatsz, ha kell; gondolkodhatsz a szocializmusról, a rákról, a végtelenről; Bartók- művekre sláger-parafrázisokat füttyögethetsz; szeretkezhetsz, dühönghetsz, reménykedhetsz, káromkodhatsz; játszhatsz a gyerekeddel, s visszamászhatsz a saját gyerekkorodba, ha beszélgetsz az anyáddal; a feleségeddel — ha futja a pénzedből — elmehetsz tengeri utazásra; intézheted a lakásügyedet, kereshetsz újabb lottószisztémát; fúrhatod, lehordhatod, vagy dicsérheted a főnöködet; hajnali négyig olvashatsz ponyvát, klasszikust, szakkönyvet, modernet, amihez éppen kedved van — csak tudnod kell a mértéket. Mert amikor be kell jönnöd, akkor itt kell lenned. E lőtte egyél-igyál, hörpöld föl a kávét, a sürgős telefonod intézd el; kényelmesen, lazítva szívj el egy jó cigarettát; menj ki a vécére, jelentsd le a szabadságod, aztán a folyosón mászkálva szívj el még egy cigarettát És ha becsuktad az ajtót, kikapcsolod a biztosítót akkor már csak a műszereket látod és érzékeled, a sárga kart, a piros gombot és "a fekete kereket. Indítasz. Piros gomb. Üjra kezded. Indítasz; piros gomb — ötvenedszer is kezded. Ha úgy érzed, nem tudsz bejönni, mondd meg őszintén és nem jössz be. Murányi József K ezdjük. Vigyázz, ellenőrizz mindent. Kapcsold be a műszereket, és végül ott, látod, azt a sárga kart. Ha süvítő hangot hallasz, ne kapkodj idegesen, olyankor mindig a piros gombot kell lenyomni. Utána vársz két- három másodpercet, újra ellenőrzői mindent, bekapcsolod a műszereket, legutoljára a sárgát. Ha nem egyenletes a búgás, kihagy, szirénázik, akkor megint lenyomod a pirosat. A piros gombra nagyon vigyázz. Mindig úgy helyezkedj, hogy néhány pillanat alatt elérd. Nem kell rátenyerelni, elég neki egy határozott billentés. így. Csináld csak! Jó. Mielőtt bármibe belekezdenél, ki kell oldani a piros gomb biztosítóját. Ha rendesen állsz le,
