Pest Megyi Hírlap, 1971. március (15. évfolyam, 51-76. szám)
1971-03-28 / 74. szám
4 rtsi UEGi kMÍmíop 1971. MÁRCIUS 28.. VASÁRNAP Csupa csemege Részeg barát a tányéron Ne higgye a kedves olvasó, hogy olyan nehéz részeg baráthoz jutni. Mert mi is kell hozzá? Zsemle, egy kis csemegebor, barackíz, tojássárgája, olaj és morzsa. A zsemleszeleteket gyengén borba mártjuk, megkenj ült barackízzel, tojásban, vajas morzsában forgatjuk és kisütjük olajban. Ez lenne hát a részeg barát, s olyan finom; senki se gondolná, hogy ilyen egyszerű anyagokból készül. Mindez csak egyik apróság a sok közül, amelyet a napokban az ínyencklub résztvevői megkóstolhattak. Most zárult a Dunakanyar Vendéglátóipari Vállalat szakemberednek szezon előtti továbbUborkadzsungel A szentesi Árpád Termelő- szövetkezet kertészetében 4000 négyzetméter területen nevelnek hajtatott uborkát, a ter- málvízfűtéses üvegházakban. A huzalokra felfuttatott növény dús lombozatával szinte tetőig beborítja a magas üvegházat. Az „uborkadzsungel” nagyon jól jövedelmez. Egy négyzetméternyi területről átlagosan 12 kiló termést szednek, amelynek értéke meghaladja a 200 forintot. A legszebb példányok 40—50 centiméter hosszúak, és némelyiknek a súlya eléri az egy kilót A kedvelt tavaszi primőrből hetenként 25—30 mázsát szednek és szállítanak Budapestre, Miskolcra, Salgótarjánba, Egerbe, valamint Szolnokra. 60 EZ PALACK Az Eger—Gyöngyös vidéki Állami Pincegazdaság palackozó üzemében szombaton újabb rekordot jegyeztek fel. Egyetlen nap alatt hatvanezer üveget töltöttek meg a Heves megyei borvidékek terméséből. „Sípol” a spárga Bács-Kiskun megye híressége, a külföldön is keresett főzeléknövény, h spárga már fakad. Az ültetvényeken megkezdték a tőkék fedését, hogy a hajtásokat megvédjék a naptól, s azok hófehérek maradjanak. A friss sípok szedését tíz nap múlva kezdik meg, s nyomban továbbítják a külföldi megrendelőkhöz. Fejlődés — Halló... halló, elnök elvtársi Látogatók jönnek a minisztériumból!. .. (Zsoldos rajza) képzése, s egy sor különlegesség asztalra vitelével mondták ki az áment. Meghívták az üzletvezetőket épp úgy, mint az érdeklődő pincéreket, szakácsokat. Szerepelt az étlapon gödöllői rakott szárnyas, vadpástétom vajas tésztában, fekete ribizli mártással, tarkedli csipkeízzel, tejfeles birkacomb kukorica- ropogóssal és babsalátával... S mindez csak töredék. A régi magyar ételek, receptek elő- szedésével és új kreációjával akarják gazdagítani az éttermek, vendéglők választékát, megteremteni minden boltnak, üzemegységnek a specialitásait. Ezért kezdeményezte a vállalat vezetősége a fehér asztal melletti, különlegességekkel megtűzdelt ünnepélyes továbbképzészárást. t SZÍNHÁZI VILÁGNAP Szombaton este világszerte — így hazánkban is — megemlékeztek a tizedik színházi világnapról. Egy évtizeddel ezelőtt, 1961-ben a Nemzetközi Színházi Intézet (ITI) bécsi kongresszusán született meg a határozat, hogy a Párizsban működő nemzetek színházának évadnyitó napján, március 27-én az egész világon emlékezzenek a színházra. Szombaton este, az előadás megkezdése előtt valamennyi magyar színházban neves művészek olvasták fel Pablo Neruda, Lenin-díjas világhírű chilei költő üzenetét. SÁTRAT BONTOTTAK A VÁNDORMÉHÉSZEK A napfényes Duna—Tisza- közén virágzanak az erdei aljnövények, barkósodnak a Tisza menü füzesek. A korai virágnyitásra megérkeztek az első vándorméhészek. A tömeges helyfoglalásra azonban csak az akác- és a gyümölcsvirágzás idején kerül majd sor, amikor tizenötezer méhcsalád „vendégeskedik” ezen a vidéken. MIT JELENT ELŐSZÖR VÁLASZTANI? Fiatalok az urnák előtt „Azoknak a nevében írom ezt a levelet, aJcik még nincsenek húszévesek és így nem szavazhatnak. Nagyon fáj ez nekünk, hogy most, amikor ilyen komoly dolgokról van szó, mint az ötéves terv és a béke, éppen nekünk nem lehet szavazni. Minthogy nem szavazhatunk, ezúton teszünk ígéretet, hogy munkánkkal és legjobb tudásunkkal dolgozunk majd az ötéves tervért, szép hazánk boldogulásáért...” Azóta a levél írója, Pach- ner Anna 42 éves. 1949. május 15-én jelent meg levele a Szabad Népben. Lepsényi Vera 18 éves, végzős gimnazista Dunaharasztin. Anyja otthon dolgozik, édesapja a vágóhídon. Lepsényi Vera orvos szeretne lenni. — Mindig jól tanultam, az általános iskolában még tanárnak készültem, de itt nagyon megszerettem a biológiát. Nem, nem egyedül döntöttem, hogy orvos leszek. Szüleim is beleegyeztek, pedig tudják — ha felvesznek, nehéz hat év áll előttünk. Körösi disputa A RANGSOR ELÉN AZ EMBER A tény maga rövid hírben is megfogalmazható: az ország legnagyobb tartósító üzemében, a Nagykőrösi Konzervgyárban befejeződött a 360 millió forint beruházásával végrehajtott rekonstrukció, öt esztendei munka végére tettek pontot abban a gyárban, amely nemcsak országos méretekben a legnagyobb kapacitású — évi 11 ezer vagon —, de európai viszonylatban is a szűkén vett élcsoporthoz tartozik öt évi kemény erőfeszítés, 360 millió forint miben, hogyan kamatozik — erről beszélgettünk Kovács Sándorral, a gyár igazgatójával és Leskó Lászlóval, a pártbizottság titkárával. — Kezdjük a könnyebb végén, a múlt évnél. Mi a mérleg? Kovács Sándor: — Könynyebb végén? Nehéz esztendő volt, a mezőgazdaság gondjait erősen megéreztük. A nyersanyag hiánya áthúzta számításaink egy részét. Ennek ellenére a szorosan vett belföldi értékesítés tíz, egyéb értékesítésünk 33 százalékkal növekedett. Kereskedelmi tevékenységünk korszerűsítéseként — több más mellett — az élelmiszer kiskereskedelmi vállalatokkal együttműködve 33 mintaüzletet szerveztünk, s ezek ellátását közvetlenül a gyár biztosítja. Leskó László: — Három és fél ezer ember közös erőfeszítésének eredményei ezek, s a megfogalmazás nem túlzás. Valóban az egész kollektíva munkájára, áldozatkészségére szükség volt. Vezetők és beosztottak egységére. — Ami bizonyos fokig tér- mészetes ebben a gyárban. Hatszor nyerték el a SZOT és a Minisztertanács vörös vándorzászlaját, a legutóbbi években négy alkatommal a szocialista munka vállalata címet... Leskó László: — Ez igaz. Ahhoz azonban, hogy természetes legyen, sok mindent kellett és kell megtenni. Egy dolgot, de a leglényegesebbet említem: nem ilyen, s nem amolyan méricskélés alapján tevékenykedik a vezetés, hanem — ha leegyszerűsítve szabad kifejezni magam — munkáspolitikát folytatunk. Nem lehet a dolgozók ellenére termelni, vezetni, előbbre lépni. — Ezt a rekonstrukció is igazolta, hiszen annak során — mint arról több Ízben lapunk hasábjain is beszámoltunk — sok gond, akadály okozott fejtörést. Kovács Sándor: — Elmúlt, jó, hogy túl vagyunk rajta. Amiben a rekonstrukció lényege összefoglalható: a termelési érték 1965—1970 között 80 százalékkal nőtt, a létszám viszont 12 százalékkal csupán. Végül is az egy foglalkoztatottra jutó termelés emelkedése 61 százalék, amit nem mondhatunk rossz eredménynek ... — Valóban nem, hiszen az élelmiszeripar egészében ugyanez az értékniutató csupán hat százalékkal lett nagyobb. Termelési mutatókon túl, — példaként persze — miben kamatozik a rekonstrukció? Kovács Sándor: — Valóban csak példákat említhetek. Nagyfokú technológiai korszerűsödés ment végbe, a zárás, csomagolás pedig szinte teljes egészében megújult. Egyetlen évben 18 új terméket készítettünk ... Leskó László: — Szorosan idetartozik, hogy a gazdasági eredmények teremtettek alapot a munkás átlagbér öt év alatti 29 százalékos emeléséhez, s ahhoz, hogy most január elsején 2,2 millió forint éves összegű bérfejlesztést hajtottunk végre, ebből 1,1 milliót az alacsony keresetű munkás- állomány bérének növelésére fordítottunk. — Mondják: nemcsak kenyérrel él az ember. Azaz a bér még nem minden. A gyár híres és Ismert arról, hogy sokoldalúan törődik a dolgozókkal. Kovács Sándor: — Radikálisan csökkentettük a nők éjszakai műszakba való beosztását, a gyár konyháján megszerveztük az elvihető ebéd rendszerét, ugyanezt előkészítjük a vacsora esetében... Leskó László: — Lehetne a lakásépítés támogatásáról szólni, a munkavédelem fejlesztésére fordított 24 millió forintról, de azt hiszem, az a lényeg: megpróbáljuk a termelésnek nemcsak technikai, technológia, de emberi tényezőit is maximálisan figyelembe kell venni. E tényezők természetesen hatnák a gyáron kívüli dolgokban is. — Gyáron kívül is ... Tréfásan úgy emlegette a konzervgyárat, mint a város legnagyobb mecénását... Kovács Sándor: — A gyár és a város egység olyan értelemben, hogy a város lakói a gyár dolgozói; közös akarat és cél vezérli tehát a tanácsot éppúgy, mint a gyárvezetést, s ezért a közös összefogást sem nehéz nyétbeütni egy-egy kérdés megoldásakor. — Közös összefogás: a gyár az iparági műszaki fejlesztési feladatokból is részt vállalt, gépek, gépsorok kísérleteit végezte el. Kovács Sándor: — Ez érdekünk és kötelezettségünk. A legnagyobb gyár ilyesfajta része is a legnagyobb. Kooperációban elvégeztük például egy speciális gyümölcslé-besű- rítő berendezés és aroma-visz- szanyenő kísérleteit; saját műszakijaink készítették el a pa- lettizáló gépet, amely az egész iparág egyik leginkább munkaigényes feladatát oldja meg kézi helyett gépi úton. Termelőszövetkezetekkel közösen az országban elsőként állítottunk munkába öt zöldibaibszedőgé- pet... — Nem vonnak e! erőt, energiát az ilyesfajta feladatok az úgynevezett napi termeléstől? Leskó László: — Gyáron belül is fölmerült ez. A termelés technikai kultúrája folyamat, aid megáll, az elmarad. A magunk munkáját segítjük, tökéletesítjük azzal, hogy részesei vagyunk á holnap géped, módszerei kidolgozásának. — Megértésre talál ma és holnap Ilyesfajta — mi tagadás, sok helyen még hiányzó — összekapcsolása a gyárban? Megértésre és támogatásra? Leskó László: — A szocialista munka vállalata címet szigorú követelmények teljesítése után lehet csak elnyerni. Szigorú és sokféle követelménynek kell eleget tenni. A követelmények egésze nemcsak számszerű mutatók halmaza, hanem a légkör, a hangulat is. — Elégedettek tehát? Kovács Sándor: — Ezt nem mondanám. Elértünk bizonyos célokat, s újabbakat fogalmaztunk meg. A negyedik ötéves tervet sok gonddal s ugyanakkor sokféle lehetőséggel kezdtük. Nem számítunk könnyű évekre, de arra sem, hogy a közösség — a gyár három és fél ezer embere — megriadna a teendőktől. A múlt évben a gyár kollektívája 96 ezer óra társadalmi munkát teljesített; ha erre volt erő, akarat, lelkesedés, akkor bízom abban, hogy a gépek, berendezések mellett az előkészítésben, a gyártásban, raktározásban, szállításban, azaz egyetlen tevékenységi területen sem. lesz máskülönben. Mészáros Ottó — Mi jut eszébe a választásokról? — Egy lány azt mondta nekem, 6 nem politizál, mert még nem választhat. Szerintem nemcsak az politizál, aki választ. Minden ember, mindenkor politizál — közvetetten. A választás csak a nem közéleti ember számára jelent kizárólagos „politizálást” ... Síró Júlia szintén negyedikes gimnazista Dunaharasztin. Szülei — földművesek. — Rengeteget köszönhetek nekik... Amit szellemi útravalónak nem tudtak adni, megadták emberi tulajdonságokban, nevelésben. Akarják, hogy továbbtanuljak. Gyerekkorom óta állandóan a piacra járok, szeretem nézni az árakat, kalkulálni... Pénzügyi és számviteli főiskolára jelentkezem. — Gondolkozott már azon, mit jelent valakinek az első választás? — Törtem a fejem, de az az igazság, hogy a választásokról bizony keveset tudok. Az biztos, hogy míg az ember kicsi, addig ritkán dönt egyedül, sőt általában mások döntenek őhelyette. Az első igazi alkalom — a választás. Bizonyos önállóság és sokkal nagyobb felelősségérzet szánhatja meg ilyenkor az embert... Fekete László egy évet halasztott, ezért csak harmadikos — s már választó. Apja a község körzeti orvosa. — Láttam már tüntetésit, láttam már választási kampányhadjáratot ... Jártam Nyugat-Európa országaiban, taJatom a választásokkal kapcsolatban, szerencsére azonban nálunk más a helyzet. Ott az emberek inkább benne élnek a választásokban, hiszen ez létüket, nemlétüket, jelentheti ... Minálunk a választások inkább csak fokmérők: mit sikerült elérnünk négy év alatt... Bízunk egymásban, s nem két virslivel veszik meg a voksunkat. Mégis kevés a felvilágosító munka a választások előtt, keveset tudunk erről, amit a tankönyvek adnak, nem elég... Talán, ha tüzetesebben foglalkoznánk vele, jobban átéreznénk, mit jelent először választani. Pupán Erzsébet 21 éves, a szentendrei papírgyár meósa. Különleges helyzetben van: először választ és először választják. — Rögtön az általános iskola után idekerültem. Pedig felvettek a gimnáziumba — mégsem mehettem. Édesapámmal egyedül élek, nyugdíjas, mondta — menjek, tanuljak, dolgozni fog, nem engedtem. édesapámmal három évig Algériában éltem: 1968-ban jöttünk haza... Ennyi a tapaszipari tanuló lettem. Csepelre jártam, aztán itt a papírgépnél dolgoztam, ahol most a vőlegényem. Tavaly jelentkeztem a vegyipari technikum papíripari tagozatára. Három műszakban dolgozom mellette. Nehéz? Az. Sajnos, még nem sikerült hogy egyműsza- kos legyek. Önállóság? 13 éves korom óta rákényszerültem, hogy önállóan tudjak dönteni, választani. Nemcsak választani fogok, választanait is: a 33- as körzetben — tanácstag jelölt vagyok. Büszkeség, bol- dogiság, hogy megbíznak bennem. Nyáron megy férjhez. Azt mondja, mindene megvan, — csak lakás kéne ... Kiss Mihály, 71 éves veterán Budakeszin így emlékezik: — Ozorán inaskodtam 14 éves koromban, megtanultam a csizmakészítés csínját-bín- ját. Az első világháborúban elpusztultak a testvéreim, az egyik orosz fronton, a másik Piávénál. Csak én jöttem haza. Nemzetőr lettem, s mikor Károlyi átadta a hatalmat, vörösőr. Tizenöten voltunk, még a társaim nevére is emlékszem. Fiatalságom legszebb napjai voltak. Először választottam életemben. Fáncsik János lett a képviselőnk. Becsületes, művelt gazda volt, sokat olvasott. Szegény nem menekülhetett Héjjasék elől... Második élményem a választásokról 1946-ból való. Engem választottak meg Budakeszi első tanácselnökének! Addig összesen kétszer jártam községházán. Egyszer, amikor a munkakönyvemet kaptam, másodszor, amikor a főjegyző behívott, hogy mondjam le a Népszavát. Az emberek az íróasztal mögül föl se néztek rám. „A választójog a Magyar Népköztársaság minden nagykorú állampolgárát megilleti. Áprilisban 330 ezer fiatal járul — életében először — urnák elé.Tamás Ervin Foto: Gárdos
