Pest Megyi Hírlap, 1971. március (15. évfolyam, 51-76. szám)
1971-03-26 / 72. szám
1971. MÁRCIUS 26., PÉNTEK KJt Micni k'MMan Megtörtént Péterke mozgékony, ügyes, kisfiú. Ötéves. Amikor náluk voltam, megszomjaztam. Péterke már szaladt is a konyhába, hozta a friss vizet. Természetesen megdicsértem, milyen ügyes, szolgálatkész gyerek, mire Péterke: „Én nagyon szeretek dolgozni, csak nem adnak nekem dolgozmányt.” ★ Hírül adja a rádió, hogy küldöttség utazik Egyiptomba. A kis Pisti játék közben felfigyel a hírre és lelkesen megszólal : „Ha a küldöttség elutazott Egyiktonba, akkor én meg megyek Másiktonba.” ★ Mónika, a szomszédunk kislánya rossz fát tett a tűzre, a gyönyörű szervizből eltört két tányért. Anyukája a sarokba küldte és közölte vele, hogy nem szereti, mert kárt csinált. Mónika indult a sarokba, közben szipogott: „Nem baj, ha nem szeretsz, majd szeretem én madamat.” V. M. 230 ezer Pest megyei lakos 270 millió forint adót fizet 3 csalás, 141 szabálysértés: iá o* adómorál Sokféle adót fizetünk, egyikmásikat észrevétlenül, például ha valamit vásárolunk, a forgalmi adóról tudomást sem szerzünk, az már benne foglaltatik az eladási árban. Van azért éppen elég közvetlenül fizetendő is, persze csak az adózik, aki kötelezhető rá. Például többek között a ház- vagy telektulajdonos, a háztáji földjén gazdálkodó, az ipart vagy kereskedést űző. Adót kell fizetni, kerékpárt kivéve a járművek után is, és még sorolhatnánk a sok adónemet, amit NEM IS PÉK AZ, AKI... Éjszakai műszak Hajnalban, négy óra után néhány perccel indul az ' első busz Budaörsire. Egyedüli utas vagyok, persze hogy az, kinek is jutna eszébe ilyenkor bu- szozgatni? A végállomáson egy hölgy igazít útba, s miután megtudja, hogy én vagyok az az újságíró, akire a kenyérgyárban várnak, csodálkozó szemekkel rámnéz: — Azt hiszem, ha végignézi a gyárat, akkor nem nyel le többet egy falat kenyeret sem. Sót, biztos vagyok abban, ha egyszer tejüzembe megy, s megismeri az ottani munkát, akkor leszokik a tejivásról is... Ezek után — mi mást tehettem volna — felkészültem a legrosszabbra. Lehet, hogy véletlen volt, nem tudom, az biztos, hogy kellemesen csalódtam. Nem vagyok ugyan szakértő kenyérgyárügyben, de nel*£jn tetszett a rend, s a reggelimhez is nyugodtan ettem kenyeret. Mondom, nekem tetszett a trend, és jó volt nézni a munkát is. Micsoda látvány! Boszorkányos ügyességgel bánnak a pékek a majdnem négy méter hosszú lapáttal. Megirigyeltem őket, s elhatároztam, hogy ha csak rövid időre is, de belekóstolok ebbe a mesterségbe. Amint megfogtam a lapátot, kiderült rólam, hogy sok tehetségem nincsen a kenyérvetéshez. Nemhogy a kenyeret nem tudtam rátenni a lapátra, de még üresen sem boldogultam a hosszú nyelű szerszámmal Maksai István művezető mosolyog: — Persze, hogy nem sikerül, hiszen először csinálja. Nem is könnyű ez a szakma. Én egy évtizede ötvenharmadmagam- mal szereztem meg a szakmunkásvizsgát — ma félszáz társam közül alig tizen vagyunk a szakmában ... Bizonyításként: a budaörsi kenyérgyárban egy éjszakai műszakban (este 9-től reggel hatig) hat ember negyvennégy mázsa kenyeret süt. Ez pedig azt jelenti, hogy huszonkétezer kétkilós vekni kerül ki éjszakánként a kemencékből. A kenyérvetők keze éppen ezért úgy jár, mint a motolla. !gy liái, a mennyiséget nézzük, nem lehet ok panaszra. De vajon a minőséggel elegedet tek-e a környékbeliek? Nincs, legalábbis kevés a reklamáció. Hogy miért? — Az országban először mi vezettük be a minőségi bérrendszert. Ezért mindenkinek érdeke, hogy jó kenyér süljön. — És mennyi egy kenyérve- tő havi átlagfizetése? — Idén nem jut annyi, mint tavaly. Amióta Érden is sütnek kenyeret, kevesebb a dolgunk, így kevesebb a túlóra is. A havi két és fél ezer forint mindenésetre megvan, és. nem kevés a nyereségrészesedés sem. — Mi a feltétele annak, hogy jó legyen a kenyér? — Azt mondják: „nem is pék az, aki nem tudja magát kibeszélni”. Ha ez igaz, akkor nincs is rossz kenyér. Persze; ez csak tréfa, az igazság az, hogy — néha rajtunk kívülálló okok miatt — nem megy minden rendjén. Fontos, hogy jó legyen a liszt minősége, ne legyen éretlen a tészta, de az se jó, ha túlérett. Rossza a kenyér, ha túl hideg, s rossz a kenyér, ha túl meleg a kemence. Soroljam tovább? Nem is pék az, aki... Nehéz ez a munka. Nagy figyelmet igényel a da- gasztás, erős fizikum kell a vetéshez, s a kifliformázók sem pihenhetnek, hiszen óránként háromezer adag tésztát kell a gépbe tenniük. Sok ez? Kevés? Nem tudom. Annyi biztos, nem irigylem a pékeket: szép, de nehéz munkát végeznek. Nekem, a külső szemlélőnek tetszett. Mészáros Sándor Több tennék, több konzerv Pénz gépvásárláshoz A negyedik ötéves tervben a mezőgazdaság megfelelő „hátteret” ad a tartósítóipar fejlesztéséhez. Az elmúlt évihez képest zöldségfélékből — a jelenlegivel azonos területről — egynegyedével növekszik a termelés, a gyümölcs- termelők pedig 70 százalékkal több árut adnak. Mindez elegendő alapot ad a gyümölcstermelés csaknem egynegyedét és a szántóföldi zöldségfélék háromnegyedrészét feldolgozó tartósítóiparnak, hogy öt év alatt csaknem 45 százalékkal több kon- zervet, mirelitárut stb. adjon. A tartósítóipar nagy szerepet kap a zöldség- és gyümölcsfogyasztás fokozásánál. Mint ismeretes, az egy főre jutó zöldségfogyasztás a tervidőszak végén 25 százalékkal lesz nagyobb az 1970. évinél és eléri a 100 kilót; ebből tartósított állapotban kerül forgalomba mintegy 20 kilónyi áru. Gyümölcsből a negyedik ötéves terv 22 százalékos fogyasztásnövelést irányoz elő: 1975-ben 90 kiló gyümölcsöt fogyasztunk majd fejenként, ebből a konzerv- és hűtőipar ad 8 kiló tartósított terméket. Az elkövetkezendő években tovább fejlődik a tartósítóipari és mezőgazdasági üzemek termelési kooperációja. A nagyobb anyagi erővel rendelkező vállalatok pénzeszközökkel járulnak majd hozzá az egyelőre még sok esetben tőkehiánnyal küszködő mezőgazdasági üzemek gépvásárlásaihoz. együttvéve lakossági adónak neveznek, mert az állampolgárok közvetlenül fizetik. A lakossági adóhoz számítják az ingatlanok eladása, öröklése vagy ajándékozása után lerótt illetékeket is. Ugyan mennyi adót és illetéket fizetett tavaly Pest megye lakossága? Utánanéztünk a Pest megyejl Tanács pénzügyi osztályán, megtudtuk, hogy 223 milliót, ami első hallásra soknak tűnik. Különösen miután ez a befolyt összeg a múlt évre esedékes előirányzott lakossági adóbevételnél 13 millióval magasabb. Pedig az adókulcs nem emelkedett. Túlfizettük volna az adót Pest megyében ? Szó sincs róla. Űj adóalanyoktól folyt be a különbözet. Nemcsak a lakosság számát, az adózókat is növeli ugyanis természetes szaporulat. Több a ház-, a telektulajdonos, több ingatlan cserél gazdát évről évre. Meg aztán az adóügyi hatóságok szintén igyekeznek felkutatni új adóalanyokat. Olyanokat, akik sokszor jóhiszeműen ugyan, de mégsem állítják ki az adóbevallási ívet. Még jelentősebb, hogy az adóbevétel annak ellenére növekedett, miután méltányossági okokból, illetve jogos felszólamlás alapján kilencmillió forintot töröltek a kivetett adók összegéből. A kivetett adót azonban jóformán mindenki be is fizeti, vagyis a megye lakosságának adómorálja kifogástalan. Igaz, hogy késedelmes fizetőkkel szemben .18 00tt .esetben kellett zálogolási eljárást alkalmazni, de nem került sor egyetlen árverésre sem, mert végül is valamennyien rendezték tartozásukat. Három kisiparos ellen adócsalás, azaz súlyosabb vétség miatt kellett bűnvádi, 82 ellen pedig kisebb mulasztások miatt szabálysértési eljárást indítani. Ez utóbbiak 16 ezer forintnál valamivel kevesebb bírságot róhattak le. Csaknem ezer forinttal ennél is többet kellett fizetni 59 kisiparosnak könyvvezetési kötelezettség elmulasztása miatt. Kétszázhar- mincezer adózó állampolgár lakik Pest megyében, ehhez mérten a visszaélők és a mulasztók száma valóban jelentéktelen. Idén a lakossági adó- és illetékének összegét a tervben 274 millió forintban írták elő. Ebben azonban benne foglaltatik a tanácsok adóbevételét ez évben először növelő borforgalmi adó kerek 50 millióval. A 274 millió forint alapján a megye minden egyes lakosa fejenként és évenként, a csecsemőket is beleszámítva, 326 forint adót fizet De ha csak az adózókat vesszük tekintetbe, akkor közülük átlag egyre- egyre 1200 forintnál valamivel kevesebb esik. És ez nem mondható nagy megterhelésnek. A teljes költségvetési bevételt egymilliárd 233 millió forintban irányozták elő az 1971- es évre. Ennek azonban a lakossági adó mindössze 22,2 százaléka. Távolról sem fedezhető tehát az adóból a tanácsok minden kiadása. Az összes kiadásokból csak az egészségügyi intézmények fenntartásának költsége és a dolgozók bére is jóval meghaladja a lakossági adót és illetéket, hiszen évenként mintegy 350 milliót tesz ki. Teljes egészében a kulturális kiadásokra sem elég a lakosság adója, erre a célra ugyanis 286,5 millió szükséges. Amit tehát az egyes adózó fizet, azt tetézve visszakapja az orvosi rendelőben, isko.ríban és sok minden más szolgáltatásban. A kiadások teljes fedezetéül természetesen más bevételi források szolgálnak, van köztük azonban adó is, például a vállalati és szövetkezeti adók egy része. Továbbá 151 milliós állami támogatás. Az 1,2 milliárd azonban csak a helyi tanácsok és intézmények fenntartására szolgál, nem pedig beruházásokra, amiket a külön kezelt községfejlesztési alapból kell fedeznie a tanácsoknak. A fejlesztési alapra az egész megyében az idei terv 539,8 millió forint bevételt irányoz elő és ebből az összegből a lakosság által befizetett községfej- lesztési hozzájárulás csupán 34 millió. Az alap bevételi forrásai között a házhelyparcellázásokat hozhatjuk fel példaképpen, de június elsejétől ide folyik be a lakáshasználati és igénybevételi díjak címén lefizetett ösz- szeg szintén. Sz. E. Szobrászgép Egerben Évek óta foglalkozik a Heves megyei Bútoripari Vállalat stílbútorok készítésével. Faszobrászaik többségét saját idős mestereik képezték ki tehetsé- í| ges ipari tanulók- * ból. Rajtuk kívül fél éve egy Olaszországból behozott szobrászgép is dolgozik a faragásokon. A szerkezet a bonyolult ornamentikájú, kecses vonalú barokk mintadarabokat letapogatja és egyszerre több példányban lemásolja. Képünkön: munkában a szobrászgép. Ködgyertyák és vadászkutyák Vecsés határában a rókairtást az Ikarus Vadásztársaság végezte, ködgyertyák és vadászkutyák segítségével. Tizennyolc rókák otorékot találtak. Fontos a rókairtás a veszettség megelőzése érdekében. Hasonlóan fontos — éppen emiatt az eboltás is. Az utóbbit is sikeresen végrehajtották Vec,sósén. TÖVÁLL-munka A monori járási TÖVÁIÚ 1970-ben a tanácsi szervek részére 6 millió 141 ezer forintos maximált áras és 3 millió 332 ezer forintos szabad áras munkát végzett. A jelentősebbek: járási szociális otthon Gyomron, gyógypedagógiai iskola Gyomron, a vecsési kenyérgyár, a monori főtér rendezése, a süly- sápi és gyömrői állami házfelújítás, a maglódi hídépítés és vízrendezés, a jakabszál’ási iskola tatarozása stb. hadifogolyláger udvarán már eltakarították a havat, és a csillogó hidegben csak a csontkeményre fagyott föld mutatta mezítelenségét. A hadifoglyok vasárnap délutáni pihenőjüket tartották: feküdtek a priccsek tetején, mások varrogattak, rongyolódott köpenyüket foltozták, néhányan aludtak. Innen-onnan horkolás hallatszott, s volt, aki a prices szélén, ölhetett kezekkel ült és maga elé bámult. Senki nem beszélt, ezek a percek a hallgatás percei voltak — egyébként sem volt sok mobdanivalójuk egymásnak. 'Az otthon, a munka, ^ az evés és a hazamenetel témája bár örökös volt, ilyenkor nem ingerelte őket beszédre. Hirtelen csörtetés, erős léptek zaja hallatszott, majd hirtelen kivágódott az ajtó és a század parancsnoka, Tamás főtörzsőrmester rontott be a körletbe. — Sorakozó! — ordította a vasárnap délutáni csendbe, és ő maga is rángatni kezdte az embereket, akik felriadva munkájukból, álmukból, merengésükből, kászálódni kezdtek. Ki-ki a bakancsát, nadrágját kezdte húzni, más a köpenyéért nyúlt a feje alá. Értetlenül néztek egymásra, álmos szemekkel kérdezte, aki most ébredt: mi van? De nem tudta senki. Csak Tamás főtörzsőrmester. — Disznó banda! Mozgás, mozgás! — ordította, majd kirohant. Pajor őrmester vette át most a szerepét, aki előkerült valahonnan és az embereket tuszkolta kifelé az udvarra. Tamás főtörzsőrmester pedig ott járt fel és alá a csupaszra fagyott udvaron. Talán nem is járt, hanem futkosott. Lehelete meglátszott a téli hideg levegőben. Lassan összeállt a század. Mindenki tudta a helyét. Dideregve, össze-vissza toldott köpenyekben, nyomorúságos sapkákban, kesztyűkben, bakancsokban álltak ki az emberek a sorakozóhelyre. A főtörzsőrmester-század- parancsnok végigrohant az alakulat előtt, Pajor oldalról a sorokat igazgatta: katonásan, rendben álljanak az emberek. — Disznó népség! Majd megtanítom én ezt a társaságot! Vigyázz! Pihenj! Vigyázz! — ordította, és koppantak a bakancsok. — Ügy hallom, nem megy a nóta! Hát gyakoroljuk, uraim! A gyűlölet és a düh szinte lángokat lövellt nemcsak a szeméből, de a torkából is. — Tagozott menet... ! egy ... ! — pattant ismét a vezényszó és a fáradt foglyok karjaikat hátravetették, ott összefonódtak azok és már hangzott a következő vezényszó: — Kettő! Dobbant a bal láb, száz ember bakancsa csattant a fagyott földön. Aztán a jobb, aztán megint a bal és újra és újra. És a karok hátul összefonva. — Ne mocorogjon! — ordított most már az őrmester is, nem akart lemaradni parancsnoka előtt. A főtörzs is észrevett valami mozgást a sor közepén és berohant — hátba vágta a mocorgót. Az öreg Czikár volt az, a nagy bajszú, beteg ember, aki éjszakánként maga alá vizelt a priccsen —, de kapott egyet a kis Keczeli Jóska is, akinek lecsúszott hátul a karja, Nem bukott fel, csak a másik lábára billent, pedig mindenki tudta, hogy szívbajos, epilepsziás, hányszor vágódott már a földre iszonyatos rángások közepette. .. ! A főtörzs kifutott a sorból és tovább vezényelt: — Tovább! E-egy, Ket-tő... E-egy.. i Kettő... Tovább! Egyszerre, rühes kutyák! Vasárnapi fegyelmező A kapunál az ügyeletes orosz altiszt zsebre dugott kézzel álldogált, nem értette, mi történt. Szájában cigaretta lógott, amit' a nyelvével egyik oldalról a másikra tuszkolt át. Nezte egy darabig, hogy mit csinál a második század, nézte, ahogy a sz^Z- ember verté a diszmenetet egyetlen szó nélkül... a főtörzsőrmester hangja már alig hallottszott, az ordítozástol annyira berekedt. Aztán az orosz altiszt megcsóválta a fejét, és odakiáltott az őrmesternek: — Pajor... ! Igyi szudá! Az őrmester örült is, hogy elmehet. A fene egye meg ezt a vasárnap délutáni fegyelme- zőt, igazán nem hiányzott neki se! Az ügyeletes altiszt behívta az őrmestert az őrszobára. A század verte a díszlépést, már legalább fél órája tartott a foglalkozás, senki se fázik, csapzottak a homlokok, a lélegzet meglátszik, párállik az emberi testek előtt, amikor a sorok között mozgás támad, de nincs gazdája, hiába ordít a századparancsnok: — Szétverem a pofáját, amelyiket megfogom! A század most a német körlet elé ér. A barakk ablakán át a németek nézik a látványt, vigyorognak, nevetnek, csak látni, hogy mozog a szájuk — megjegyzésüket nem hallani... Dobbannak a lábak: e-egy... ket-tő...' Az őrtoronyból az őrszem lekiált valamit, izgatottan emeli is a puskáját, mintha a levegőbe akarna lőni. A század végefelé, ahol Kerekes menetel, mozgolódás támad. A sorok közül kilép az egyik fogoly, szinte eszelősen, előbb mintha a röhögő németek barakkja felé indulna, de nem,_ egyenesen a parancsnok, Tamás főtörzsőrmester elé lépdel, elszántan, karjai már nincsenek hátra kulcsolódva, ott lendülnek a test mellett, előre-hátra, az ököl pedig ütésre készül... A főtörzs ordítana, de nem jön elő hang a torkán, csak hápog: ilyen fegyelmezetlenséggel még nem találkozott, sem a jutási laktanyában, sem a fronton, sem a fogolytáborokban ... ! Az ember pedig lépdel előre, még három lépés, még kettő... a főtörzsőrmester hátrál, mert már tudja, hogy ez nemcsak fegyelmezetlenség ..., de nem üt az ököl, mert a kapu felől futva jönnek a szolgálatos katonák, és maga a lágerparancsnak is, aki már messziről kiált: — Sztoj! Sztoj, mágyár! Az orosz katona gyengéden, de határozottan fogja le a lázadó kezét. A feje lebicsak- lik és szeméből záporoznak a könnyek. A főtörzsőrmester a lágerparancsok elé lép, hadonászni kezd, félig magyarul, félig oroszul, mi történt, de a major leinti: — Potom ... Az emberekhez fordul, tört magyarsággal adja a parancsot: — Aszolj... I A század szótlanul indul vissza a körletbe, annyira frissek az élmények, hogy ezt nem lehet még tárgyalni. ... És mire a vacsora ideje érkezik, a század végére beáll Tamás főtörzsőrmester is, csajkával, kulacsfedéllel, rendfokozat nélkül és nem mer az emberek szemébe nézni... Antalfy István