Pest Megyi Hírlap, 1971. március (15. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-26 / 72. szám

15*71. MÁRCIUS 26., PÉNTEK 3 #»rrr 'vtop PARTTAG, HÚSZÉVESEN Egyéniség előtérben Az egyéniségek útja vagy nagyon könnyű, vagy nagyon nehéz. Attól lügg, hogy kör­nyezete, ismerősei, barátai, munkatársai, de még szülei, testvérei is elfogadják-e, hogy egyéniség — jó értelemben — vagy nem. Ha elfogadják, ak­kor az annak az egyéniségnek az érdeme, akit elfogadtak. Sárközi Eszter egyéniség. Környezete olyannak fogad­ja el, amilyen — megbecsülik, szeretik. Néhány hete vették fel a pártba, húszévesen. Az egyik ajánló, a munka­hely — a Zsámbéki Műanyag­ipari Vállalat — KlSZ-szer- vezetének titkára: — Eszter érett a párttag­ságra, magáévá tette azokat a politikai követelményeket, amelyek arra érdemesítik, hogy a kommunisták sorai­ba lépjen. Aktív, lelkes, kez­deményező, jó hatással volt a KISZ-fiataljainkra és ugyan­ilyen hatással lehet a párt­tagokra is. A másik ajánlója a válla­lat személyzeti vezetője volt: — Rendes, becsületes, szor­galmas lány az Eszter, mun­káját mindenki megelégedé­sére végzi, a vezetők is és a vállalat minden dolgozója szereti. Nagyon örültünk an­nak, hogy felvételét kérte. litikájával, s politikailag, ideo­lógiailag képzettebbé váljon. Sok mindent jobban is sze­retne csinálni, mint amit ed­dig látott, tapasztalt, több po­litikai foglalkozás hatékony­ságával elégedetlen. Az sem tetszik neki, hogy némely párttagot alig különböztet meg valami — viselkedés, munka, aktivitás, szilárd vé­lemény — a pártonkívüliek- től. Sárközi Eszter még lehető­ség — de nagy lehetőség, mert nyitott a világra, alapművelt­sége jelentős, érdeklődő és máris kommunista. S — amint már mondtuk — egyéniség, minden megnyilvánulásában. Akik ilyenek, azokra fel kell figyelni, azokra energiát kell fordítani. Megéri. Megéri, mert az egyéniség­nek olyan hatása lehet a kör­nyezetére, amely magávalra- gadó. (berkovits) Sárközi Eszter Pátyon lakik, egy egyszerű falusi házban — édesanyja a műanyagipari vállalatnál betanított mun­kás, édesapja segédmunkás a tejiparban — BudapVten érettségizett, a Kaffka Margit gimnáziumban, négyes ered­ménnyel. A vállalatnál idő­elemző, elég neheze, felelősség- teljes a munkájay a dolgozók teljesítményét méri, elemzi, és adatait továbbítja a veze­tőknek, tehát mintegy a fő­nökség és a munkások kö­zött „lebeg”. Tervezte, hogy továbbtanul, jogra szerétéit volna menni, de mivel a vál­lalatnak nincs szüksége jo­gászra, nem javasolták fel­vételre. Másban eddig mindenben támogatták, ketezer forintot keres, ezzel elégedett, nem­regiben rendezte be külön szobáját a ház hátsó részé­ben, saját maga vette a bú­tort 15 ezerért részletre. Amikor megleptük, éppen takarításhoz készülődött, pe- di. nem nagyo* volt mit ta­karítani. Felszabadultan és örömmel társalgott, vála­szolt a kérdésekre, elfogulat­lanul, fesztelenül, természe­tesen, és mindig mosolyog­va. Annyira természetesen önmagát adta, hogy az már meglepetésszámba ment, hi­szen először beszélgettünk, liiaba, ilyen az egyénisége. Sárközi Eszter azt mondja, hogy csak az legyen párttag, aki nemcsak szavakban ért egyet a párt politikájával, hanem tettekkel is. Még nem tudja, hogy mit is szeretne a pártban dolgozni, akármit, amivel megbízzák. Otthon egyértelmű nevelést kapott, tisztességes, becsületes élet­re. munkára nevelték, min­denfajta karrierizmustól men­tesen. A párt politikájával az egyetértése olyan természe­tes, hogy — mint mondta —, azt szavakban neki nem is kell kifejeznie, nem is nagyon tudja. A nagy szavaktól szin­te szemérmesen menekül. Ügy érzi, hogy a nagy szavakat neki ki se kell mondania, mert ezeket önmagában, belül t iseli és ha kimondja, az már nem olyan. Vitatkozunk, hogy azért né­hány dolgot ki kell mondani, még ha sokszor elhangzott is, még ha „nagy” szavaknak tűnik is, mert például, hogy győzne meg valamilyen vitá­ban egy pártonkívülit, ha er­re kerülne a sor? Meg tudná győzni, állítja mosolyogva. Persze, azt is hozzáteszi, hogy még sokat kell tanulnia, tájékozódnia, hogy jobban tisztában legyen a párt po­Altatógépbemutató A csütörtöki Omker-napon az orvosi műszerkereskedelmi vállalat Bajcsy-Zsilinszky úti mintatermében magyar és kül­földi gyártmányú, korszerű al­tatókészülékeket állítottak ki. A MEDICOR két hordozható készüléket, az NDK-gyártmá- nyú Medimorph, valamint a holland Donna Junior—B tí­pusú altatógépet dr. Giacinto Miklós főorvos, anaesthesioló- gus és Matern Ferenc, az Egészségügyi Minisztérium or­vosi műszerügyi intézetének mérnöke ismertette és mutat­ta be az érdeklődő szakembe­reknek. Hazaérkezett dr. Ajtai Miklós Csütörtökön hazaérkezett Moszkvából az a delegáció, amely dr. Ajtai Miklósnak, a Minisztertanács elnökhelyette­sének vezetésével részt vett a KGST-országok tudományos- műszaki együttműködésével foglalkozó munkacsoport ülé­sén. Az ülés részvevői megvi­tatták a KGST-államok tudo­mányos és műszaki bizottságai és minisztériumi vezetőinek együttműködésére vonatkozó új javaslatokat Pátyi példa Túl az anyagiakon A pátyi Petőfi Termelőszö­vetkezet túlnyomórészt nőkkel kezdte a munkát: a Pest-köze­li tsz-be a szerződés idején az asszonyok léptek be tagnak, ötszázhuszonkét termelő dol­gozójuknak, tagoknak és alkal­mazottaknak ma is több mint a fele nő. Időközben nemcsak az életkor változott — a meg­Újoncok A Széchenyi-hegyi úttörővasút ismét felvételt hirdetett úttörővasutas- és -postástanfolyamra. A felvételt nyert 156 pajtás négy hónap alatt tanulja meg a „mesterséget”. Az elméleti foglal hozásokat hetenként kétszer a Postaforgalmi Technikum osztályaiban és az úttörővasutas-otthonban, a gya­korlati oktatást az úttörővasúton tartják. A képen: A jelzőberendezést tanulmányozzák a leendő út­törő-vasutasok. Szitaprémium Püspöki Sándor, a Szentend­rei Papírgyár gepvezetője is­merteti csoportja munkáját: „A Papírgép I-en nyersanyagból papír készül A bálákat be­hordják az udvarról, az alap­anyaghoz vizet adunk, péppé alakítjuk, ezt a keverőkádban egyenletesen összekeverjük, majd homokfogón, a felfutó­szekrényen engedjük át, a lyu­kashenger egyenletesen elteríti a masszát, ezután jut a szita­lemezre, amely alatt a szitavíz I-et gyűjtjük össze...” — Hát akkor beszéljünk a szitáprémiumról — akasztom meg a technológiai ismertetőt. © A munkafolyamat tárgyalá­sakor jelen volt Szabó József, a svár oárttitkára és Bállá mondja, nem kell semmit ten­ni, hogy a szita tovább fusson, az próbálja ki...” A párttitkár: „Hát igen, ha időben megmondják az embe­reknek, nem állították volna őket kész helyzet elé!” A gépvezető: „Egyeztető hi- zottság elé visszük az ügyet..” Miklós szb-elnök. A szitapré­mium kimondásakor megle­pődnek. A párttitkár: „Évek óta a szitát az NSZK-ból kaptuk, akadozott a szállítás, a gyár­nak tehát érdeke volt, hogy még prémiummal is szorgal­mazza a szita jobb kihasználá­sát. Jelenleg ezt a munkaesz­közt az NDK-ból kapjuk, jobb a" minősége, hosszabb a kifutá­si ideje. Tehát meg kell vál­toztatni a szitaprémium felté­teleit, sőt azon is érdemes gon­dolkozni: becsületes dolog-e tovább fizetni?” A gépvezető: „A szita ko­rábba^ 407 órás kifutási idejét 1971. január elsejétől 470 órá­ra emelték. Most véletlenül egy olyan szitánk van, hogy plusz 11 napot dolgozhattunk rajta. Minden pluszórára — a prémiumfeltételek szerint — 15,30 forint jár nekünk. így jött össze az 5000 forint, kilen- cünk pénze. Ezt a summát a gyár sokallta, csak a felét akarták kifizetni, de egyik dol­gozónk sem vette fel a „fél­pénzt” ! A párttitkár: „Megengedhe­tetlen, hogy egy szitavezető — — több 'munka nélkül — töb­bet kapjon, mint a másik gép­mester!” A gépvezető: „Január else­jén. amikor megemelték a fel­tételt, altkor gondolták volna meg... Egyébként aki azt A gyári mozgalmi vezetők másodszor akkor lepődtek meg, amikor Püspöki gép veze­tő kimondta, hogy a pénzt nem vették fel. Erről sem a párt­titkár, sem az szb-elnök nem tudott. Bállá Miklós szb-elnök: „Ha hozzánk került volna az ügy, foglalkoztunk volna vele. A véleményem: a feltételeket ki kell adni, aztán a summa miatt alkudozásnak helye nincs. Ha csillagászati szám jön ki, ak­kor is ki kell fizetni. Aki rosz- szul állapította meg a pré­miumfeltételeket — az feleljen hibájáért!” Szabó József párttitkár: „Nem tudtam, hogy felvették-e a pénzt. Még az ottani párttit­kár sem szólt, pedig ő is ér­dekelt a prémiumban. Az egyeztető bizottságnak be­nyújtott levél aláírói között is szerepel párttag. Ha tudok az ügyről, az üzemi vezetés elé viszem!” Püspöki gépvezető: „Nem jelentettük ezt mi sehova. Az az 5000 forint olyan nagy pénz a gyárnak, hogy megéri ezért bennünket becsapni?!” © Az igazgatói szobában együtt az üzemi vezetés. Egyébként Bacher Zoltánná gyárigazgató sem tudta, hogy a munkások nem vették, fel a pénzt Bacher Zoltánné igazgató: „Egy diaszita 16 000 forintba kerül. Itt a gyárban hagyo­mány, hogy a sziták élettarta­mának meghosszabbítását pré­miummal ösztönzik. Csakhogy ma már könnyebb a sziták vé­delme, mert az új vegyszerek miatt kisebb a szita terhelése, a műanyag lapok csökkentik a lipást, a durva papír gyártása lehetővé teszi a finom papír készítésére alkalmatlan szita továbbhasználását. Ezért a dolgozónak alig van köze a szibamegtakarításhoz. A meg­takarítás egjiébként 11 ezer fo­rint, s ebből kellett volna több mint ötezret kifizetni. Ez bér­jellegű juttatás, s ilyenkor minden kifizetett forint mö­gött 35 forintos hozamnak kell állnia. A szitaprémiumnál meg alig van kettő!” Közbevetem, hogy ezt bizo­nyára nem ismerik a munká­sok, ők csak a prémiumfeltéte­lekből tájékozódhatnak. Varga Ferenc főmérnök behozza az aláírásával hitelesített, 1970 decemberében kiadott körleve­let, amelyben a 470 órás kifu­tás olvasható, azaz a gépveze­tő által elmondott feltételeket adták ki a vezetők. Bacher Zoltánná igazgató: „Nem kellő alapossággal hatá­roztuk meg a feltételeket — ez a mi hibánk!” © Teljes az egyetértés a veze­tők között. Bállá Miklós szb-elnök: „Jár a munkásoknak ez az összeg, ki kell fizetni a teljes prémiu­mot!” Szabó József párttitkár: „Tudjuk, hogy jogtalan ez a prémium. De hibát követtünk el! Fizessük ki az egész pré­miumot, de azonnali műszaki intézkedést javasolok.” Bacher Zoltánná igazgató: „A szitaprémium rossz hagyo­mány. Szívem szerint nem ad­nék pénzt, mert a szitapré­mium már vagy három éve el­vesztette értelmét Szűk cso­portérdek áll itt szemben a nagyobb közösség, a gyár ér­dekével. De hát utólag nem lehet gondolkozni. Fizetni fo­gunk ...” A Papíripari Vállalat szent­endrei gyárában pénteki na­pon zajlottak ezek a beszélge­tések. Kedd este telefonértesí­tést kaptunk, a gyárból tájé­koztattak, hogy a prémium teljes összegét hétfőn a dolgo­zók felvették. Fóti Péter fiatalodásra gondolunk —, hanem a munkáltatással kap­csolatos igények is. A gyors anyagi gyarapodás óhaja miatt is rendszeres foglalkoztatást kívánnak: a termelőszövetke­zeti dolgozó tagság kilencven­nyolc százaléka januártól de­cemberig, egész héten át a szö­vetkezetben serénykedik — ki­véve a szabad szombatokat. A hagyományos, fáradságos me­zőgazdasági munka aránya egyre csökken: ha a tagok többsége nem igé­nyelné az egy-, két-, három­holdas reszművelést, elmond­hatnánk, a kapálást már alig ismerik. A háztáji szerepe, je­lentősége nő is, csökken is: mindenesetre a háztáji gazda­ság szerkezeti változáson megy át, de még nem rajzolódtak ki az otthoni gazdálkodás új for­mái. Az egyéni szarvasmarha­tartás például csökken, de öt­ven százalékkal nőtt a -háztá­jiban tartott sertések, huszon­két százalékkal a baromfiak száma. A háztájijuttatást so­kan pénzben vagy terményben igénylik. A háztáji bizottság élénken tevékenykedik: kihe­lyeztek sertést a ház körüli gazdaságokba, zöld lucernát, alomszalmát adnak, előnevelt csirkét szereznek be az ottho­na körül is gazdálkodó tagság­nak. Beszéltem egy fiatalasz- szonnyal, aki régebben a fő­városban, irodában dolgozott: most az egyik kiegészítő üzem­ben munkásnő, férje pedig, aki változatlanul bejáró, szabad idejében a sertésre speciali­zált, elég jelentős méretű ház­táji gazdaságukkal foglalko­zik, egy kicsit passzióból is. Az idős asszonyokat, ha le­het, ülő munkával foglalkoz­tatják. Akik túljutottak a nyugdíjkorhatáron, de még nem dolgozták le a tíz évet a ! termelőszövetkezetben, azok például — általában nyolcfo­rintos órabérben — apró csi­szolásokat, szereléseket végez­nek, hűtőtakarókat varrnak. A betegeknek lehetővé tették, hogy otthon dolgozzanak, zsákot varrnak, műanyagot sorjáznak... A pátyi Petőfi Termelőszövetkezetben a nyugdíjba menőket úgy ezer forintig terjedő ajándékkal bú­csúztatják. A nyugdíjasok egy- hartnada időszakonként vagy állandóan dolgozik. (A terme­lőszövetkezetben a nyugdíj mellett korlátlanul kereshet­nek.) A középkorú nők erején nyugszik a szövetkezetbeli te­vékenység jelentős része. Többnyire az állattenyésztés­ben, növénytermesztésben, kertészetben dolgoznak. Egyes helyeken, így például az állat- tenyésztésben, sok házaspár ugyanazon brigád tagja, és férj, feleség gyakran egymást helyettesítik, ahogy az otthoni munkamegosztás kívánja. A tsz-ben eddig, kihelyezett ok­tatással, mintegy harmincöt nőt képeztek ki mezőgazdasági szakmunkássá. A fiatal mezőgazdasági és ipari szakmunkástanulókat sokszor ösztöndíjban részesí­tik. Minden évben egyre több fiatal választja a községben a mezőgazdaságot, és köztük egyre több érkezik a jó bi­zonyítvánnyal. Felfigyelve ar­ra az országos jelenségre, hogy az iskolákban rengeteg gye­rek érez hajlamot a „nem divatos” szakmákra, de a szü­leik lebeszélik őket, ebben a termelőszövetkezetben a szü­lőket is felviágosítják a pá­lyaválasztási lehetőségekről. (Ha meghallják, hogy a köz­ségben van egy fiatal, aki jó képességei ellenére az apját, anyját azzal keseríti, hogy nem akar továbbtanulni, meg­hívják a szövetkezetbe dol­gozni: tizenhat, tizenhét éves korára majd kedvet kap va­lamelyik szakmára...) Jelentős a nőbizottság sze­repe a pátyi termelőszövet­kezetben : közreműködnek a beteglátogatások megszerve­zésétől kezdve a nyugdíjigé­nyek felméréséig, ők kérték a nők számára a szabad szom­batot. orvossal és vöröske­resztes aktívákkal együttmű­ködve megvizsgálták az összes munkahelyet, ahol nők dol­goznak, alkalmas-e a női fi­zikum számára — egy vegy­szercsomagoló munkahelyet például, ahol csökkent mun­kaképességűek dolgoztak, meg­szüntettek, és az asszonyokat átirányították más üzembe... Érdemes szólni a termelő- szövetkezet szociális kezdeményezéseiről és létesítményeiről is: egy sa­ját és egy bérelt üdülőt tarta­nak fenn a Balaton mellett; a tagság kirándulásaira mikro- buszt vásároltak; a községi gyermeküdültetést pénzzel, fuvarral támogatják: anyagi­lag segítik a falubeli óvo­dát, napközit, iskolai szak­köröket: egy NDK-beli test- vérszövetkézettel csereüdülté- tést szerveztek felnőttek, de gyerekek részére is; végül, de nem utolsósorban említsük meg a szövetkezet szociális épületét, amelyre három és fél millió forintot költöttek. Divatos kifejezéssel élve, mondhatnánk így is, a pá­tyi Petőfi Termelőszövetke­zetben megteremtették a jó munkapszichológiai feltétele­ket. S ha csak azt az egy tényt meggondoljuk, hogy az országosan nagyméretű mun­kaerőmozgás okait vizsgálva, kiderült, anyagi szempontok előtt feltűnően sokan hivat­koznak rossz, sőt tűrhetetlen munkahelyi légkörré, már érezhetjük e dolog jelentősé­gét. E szövetkezettel ismer­kedve, a munkahelyi közös­ség kifejezés helyett inkább ez jut eszünkbe: emberi kö­zösség. A nők számára a jó munkahelyi közérzetet csak az biztosítja, ha speciá­lis gondjaikat is messzeme­nően méltányolják. Mindez a termelési eredményekben is tükröződik, de a szövetkezet elnökének szép szavait idéz­ve. kicsinyes dolog az ilyen témában feszegetni, mennyi a közvetlen anyagi haszon. Padányi Anna Beiiíeszkedik i hazai étrendbe Nem hizlal a kukoricapehely A hazai étrendbe is beillesz­tik rövidesen a külföldön oly népszerű, könnyen emészthető és rendkívül tápláló kukorica- pehelyt. A csomagokban árusít­ható pehelyt nem kell főzni vagy sütni: cukorral, tejjel, nyers vagy főtt gyümölccsel fogyasztható, s különösen al­kalmas a reggeli étrend szá­mára, naigyon olcsó élelmiszer, és van még egy fontos elő­nye: egyáltalán nem hizlal. A terv szerint a Bétyi Álla­mi Gazdaságban építik majd fel a kukoricapehelyt gyártó üzemet. Évente 500 vagon nyers kukoricát dolgoznak fel, amiből 250 vagon emberi táp­lálkozásra alkalmas pehelyt nyernek, a feldolgozott kuko­rica mellékterméke legalább olyan értékes, mint maga a pehely. Egy részét állattápsze­rek készítésére lehet felhasz­nálni, ezt az alapanyagot je­lenleg külföldről hozzuk be. A kukoricából nyert finom étke­zési olaj pedig egyenértékű a drága olívaolajjal /

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom