Pest Megyi Hírlap, 1971. március (15. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-25 / 71. szám

1971. MÁRCIUS 25., CSÜTÖRTÖK "Z/Cíilap 3 Mindkét község „édesgyermek“ Közös gondok, közös fanács Elbucsiiztattak Erdélyi Károlyt A ravatalnál. Baloldalt: Kádár János és Komócsin Zoltán, jobboldalt: Kisházi Ödön és Péter János. Nem jártam Valkón <és Vác- «zentlászlón a két község taná­csának összevonása óta. Most, ahogy a cuppogó sárból próbá­lom kirángatni magam, átsu­han rajtam a gondolat: az ilyen, összeépült községeknek, mint ezek itt, legfőbb ideje volt egyesíteni anyagi-szelle­mi erejüket a fejlődés meg­gyorsításáért. — Annyira közös volt a sor- eunk minden tekintetben, hogy nem is történhetett volna más­képp — mondja meggyőződés­sel Molnár Antal, a közős ta­nács végrehajtó bizottságának elnöke. — Egyformán küszkö­dünk a sárral, az egészséges ivóvíz hiányával, egyformán nélkülözzük az ipart, ami itt­hon tartaná a fiatalokat; egy­formán sújtott bennünket a belvíz és az aszály, és ha Vál­tón bőven arattak a kombáj­nok, Vácszentlászlón is gazdag volt a termés. Pedagógusi katedráját cse­rélte fel Molnár elvtárs a ta­nácselnöki székkel, innen van, hogy szabatosan, meggyőzően fogalmaz. „Különös házasság" Volt a két községé, már ami a „hozományt” illeti. A lakosság jómódjáról a két termelőszö­vetkezet gazdasági eredmé­nyei, no meg a rangos, szép házak tanúskodnak. A két ta­nácsnak viszont annál szeré­nyebb volt a „móringosládá- ja”. Még így, együttesen is mindössze 312 ezer forintot tesz ki az idén a saját bevétel. Ipari üzem egyik községben Sincs, ami kommunális adójá­val növelné a bevételt, a la­kossági hozzájárulás mindösz- sze 230 ezer forint; ehhez jön a 30 ezer az állami házhelyek értékesítéséből, és 52 ezer fo­rint egyéb bevételi források­ból. A napos idő kicsalta az ut­cára a legkisebbeket. Itt is, ott is álldogál egy-egy gyerek a kapuban, figyeli a jövőmenő­ket. De hol marad az óvodá­sok egymásba kapaszkodó, to­tyogó menete? Itt talán nem szokás sétára vinni a kicsinye­ket? Molnár Antal felvilágosit: — Két község van az egész gödöllői járásban, ahol nincs óvoda: Valkó és Vácszentlász- ló. A tanácsok összevonása mtán az volt az első dolgunk, hogy legalább Vácszentlászlón otthont teremtsünk a kicsik­nek. Ügy hittük akkor, a régi tanácsháza átalakítására elég lesz 100 ezer forint. így kalku­lált a bizottság, s a kivitelezés­sel saját brigádunkat bíztuk meg. El is kezdte a munkát, aztán hol az építőanyag fo­gyott el, hol a pénz. Kiderült ugyanis, hogy ha eleget aka­runk tenni a korszerűség köve­telményeinek és a KÖJÁL elő­írásainak, több mint 330 ezer forintra lesz szükségünk. Je­lenleg a belső — víz és fűtés — szerelési munkáknál tartunk, de befejezni a művet csak a járás megígért segítségével le­szünk képesek, az első félév végére. A valkói óvodát pedig csak a negyedik ötéves terv­ben tudjuk felépíteni, ha a la­kosság és az állam támogatja tervünket. Lépten-nyomon ugyanabba ez ellentmondásba ütközöm: a két község utcáit szegélyező, több szobás házak gazdagsá­gába és az oktatási, egészség- ügyi intézmények szegénysé­gébe. Mindkét községben egy- egy, öt tantermes általános is­kola működik. Az iskolák szű- kek, korszerűtlenek. Egyiknek Sincs szertára, tornaterme, zsi­bongója. A tanitás váltótt műszakban, az idővel vívott örökös harc­ban folyik. Nem sokkal jobb az egész­ségügy szolgálata. Mindkét községben van ugyan orvosi rendelő — Valkón fogorvös is —, de az egészségházak kicsik, elavultak, rozogák. A szűrő- vizsgálatokat Valkón az isko­lában, Vácszentlászlón a mű­velődési házban kell tartani. — Igaz, hogy sok minden hiányzik még nálunk — egé­szíti ki a képet Barna János vb-titkár —, azért a fejlődés itt sem állt meg; s ha az állam is segít bennünket, az új öt­éves tervben sok égető prob­lémánk megoldódik. Tervbe vettük például egy korszerű — tornateremmel, szertárakkal ellátott — hat tantermes isko­la építését a két község felső tagozatos gyermekeinek. Val­kón új egészségház és szakor­vosi rendelő építését tervez­zük, Vácszentlászlón felújítjuk, kibővítjük a régit. — És a járdák? — vetem közbe, s gondosan magam alá rejtem bokán felül sáros csizmáimat. — Az elmúlt négy évben tíz kilométernyi járda épült a két községben. Vácszentlászlón 1400 méteres utat köveztünk, portal'anítottunk, Valkón 1600 méteren végeztünk felújítást. A két községben összesen öt autóbuszváró épült. Vácszent- lászló szép üzletházat kapott — élelmiszerbolttal és kisvendég­lővel —, Valkó eszpresszót. Mindkét községben bővítettük, korszerűsítettük a villanyháló­zatot; javult a közvilágítás, hi­dakat, átereszeket építettünk, parkokat telepítettünk. Az idén befejezzük a vácszentlászlói Kbssuth utca kövezését, és sor kerfil valkói „druszájára” is. Vácszentlászlón még ez évben új tűzoltószertár és pedagógus­1970. február 4-én a megyei állami és társadalmi vezető szervek felhívással fordultak a megye intézményeihez, gazdál­kodó egységéihez: forintjaik­kal támogassák a fizikai dol­gozók gyermekeinek továbbta­nulását. 81 800 forint érkezett a megyei letéti számlára. Sokféle cég érezte sajátjá­nak ezt az akciót, például ÁFÉSZ (Pécel—Isaszeg), há­ziipari szövetkezet (Gödöllő és környéke), nagykereskedelmi vállalat (Pest, Komárom, Nóg- rád megyei Élelmiszer Nagyker.), ipari üzem (Pest­vidéki Gépgyár), községi ta­nács (Pilisszentiván) stb. Ti­zenkét cég érezte sajátjának ezt az akciót. Kevés! Intelligens társadalom Műanyagipari Vállalat, Zsámbék — évről évre fejlődő gyár. 1970-ben 44,5 millió fo­rintos termelési értéket pro­dukáltak, idén ezt 60—62 mil­lióra fokozzák. Az elmúlt két évben 27,2 százalékkal növel­ték termelésüket. Tavalyról csaknem hat és fél milliós nye­reséget hoztak át. Ebből kö­zel egymillió forintos részese­dési alapot képeztek. Az ösz­töndíjfelhívás kibocsátása­kor ez utóbbinál vagy két­százezer forinttal kisebb alap­ból „adományozhattak”. — A vállalat vezetése, a szakszervezet és a pártszerve­zet úgy döntött, hogy szerény lehetőségünkhöz mérten segít­sünk — mondta Cseh Mihály igazgató. Azzal mélyebben nem foglalkoztunk, hogy me­lyik tanulónak, mennyit ad­nak. Biztosak voltunk és va­gyunk abban, hogy jól hasz­nosítják pénzünket. — Az egész koncepciót na­gyon helyesnek tartom: a pro­letárállam erősítését, az intel­ligens társadalom megterem­tését szolgálja. Mi érezzük*, hogy szükség van művelt, ta­nult, nagy tudású munkásgye­rekekre ... A vállalatnál fel­vetették, miért nem a gyár dolgozóinak gyermekeit, vagy a községieket segítjük? Azt feleltük: indult egy akció, ké­sőbb bizonyára változni fog, s a helyt érdekeket jobban szolgálja majd. Szerintem a legjobb út: az intézmények és a helyi tanács összefogása. — Szerény keretek között 5000 forintot fizettünk be a ikerlakás építését tervezzük. Valkón vegyes élelmiszerbolt épül a Dányi út lakóinak. To­vább korszerűsítjük a két köz­ség közvilágítását, és szeret­nénk tető alá hozni a vízügyi társulatot törpe vízmű építésé­re. A kútjaink vize nitrátos, a csecsemőkre, kisgyerekekre ve­szélyes. Szeretnénk elkészít­tetni a két község rendezési tervét is. Barna János Vácszentlászló- ra készül anyakönyvi bejegy­zések végett. Invitál, hogy néz­zem meg a körzeti művelődési házat — Látja, ezt már egyformán magáénak érzi mindkét község lakossága — mondja elégedet­ten. — Volt rá eset, hogy Val­kón több jegy kelt el a Déryné Színház műsorára, mint hely­ben. Agilis ember az új igaz­gató: a fiatalokat táncestekkel csalogatja be, az idősebbeket színházi előadással. „Besegít” a két termelőszövetkezet is: egy- egy színházi estre ötven jegyet is megvesznek, és szétosztják a leqiobb brigádok között... Voltak, akik attól féltek, hogy Vácszentlászló „mostohagyer­meke” lesz a közös tanácsnak. Az apparátus Valkón székel, emitt csak egyszemélyes ki- rendeltség működik, s azt hit­ték, emiatt kiesnek a „látó­szögből”. Ahogy a településfejlesztési terveket elnézem, aggodalomra nincs ok: a tanácsnak mindkét község „édesgyermeke”. Nyírt Éva megyei ösztöndíjalapra. Nem mondhatom, hogy, ez túl sok, megerőltető volt. Idén lénye­gesen több forintot tudunk e célra biztosítani — anélkül, hogy ez a vállalat dolgozóinak anyagi helyzetét befolyásol­ná ... Társadalmi nagyvonalúság A monori Űj Élet Termelő- szövetkezet vezetősége 9000 forintot szavazott meg a hát­rányos helyzetű gyerekek to­vábbtanulásának segítésére. Így beszél erről Mészáros György főmezőgazdász és Ko­csis József párttitkár: — A folyamatot pontosan nem ismerjük, de termelőszö­vetkezetünk minden társadal­mi akcióban örömmel vesz részt, mondhatnánk azt is; nagyvonalúak vagyunk. Bizo­nyításul egyetlen példát: éven­te kb. 65 ezer forintot fordí­tunk társadalmi célokra, s eh­hez évről évre teljes hozzájá­rulását adja a tagság ... — Nekünk középiskolás ösz­töndíjasunk nincs, most új szakemberre sincs szükségünk, mégis anyagi áldozatra is ké­pesek vagyunk, mert hiszen a mi fiaink, lányaink okosodá- sát segítjük. Valamilyen for­mában ez a tsz-nek is kamato­zik. Nem lehet tudni, hogy hol csapódik le a támogatás. Ta­lán mindenütt. Ennek az ak­ciónak csak örülni tudunk, abból indulunk ki: nagyon rendes dolog. — Jó volna tudni, kik kap­ják forintjainkat, hogyan hasz­nosítják? Megszolgálják-e a segítséget? Megpróbálják-e majd visszaadni a társadalom­nak ezt a kis támogatást? — Az új felhívás elől sem zárkózunk el. Én nyolc évig voltam a termelőszövetkezet ösztöndíjasa, tudom, mit jelent a gondoskodás... Társadalmi hatásosság Ha vendéglátóipart vállalat­ról hallunk gyorsan asszociál­juk az „üzlet az üzlet” közhe­lyet. Nos, a Dunakanyar Ven­déglátóipari Vállalat vezetése 11 500 forintot szavazott meg a megye hátrányos helyzetű kö­zépiskolásainak támogatására. Nem szegény cégről van szó: a vállalat 250 egysége tavaly 323 millió forintot teremtett elő. Az ösztöndíjalapról így BUDAPEST Átadta megbízólevelét a Szovjetunió új nagykövete Losonczi Pál, a Népköztár­saság Elnöki Tanácsának el­nöke szerdán fogadta Vlagyi­mir Jakovlevics Pavlov rend­kívüli és meghatalmazott nagykövetet, a Szovjetunió új magyarországi nagykövetét, aki átadta megbízólevelét. A megbízólevél átadásánál jelen volt Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára, Púja Frigyes, a külügyminiszter el­ső helyettese, dr. Nagy Lafos, a Külügyminisztérium proto­koll osztályának vezetője és Pesti Endre vezérőrnagy. Új perui nagykövet Losoncéi Pálnak, a Népköz- társaság Elnöki Tanácsa elnö­kének szerdán délelőtt átadta megbízólevelét Raul Maria Pereira, a Perui Köztársaság első magyarországi nagykö­vete. beszél Tóth B. András igaz­gató: — Megbeszéltem munkatár­saimmal, a nemes gesztus mindnyájuknak tetszett. Ben­nem még egy régi emlék is felderengett: a véletlennek kö­szönhetem, hogy továbbtanul­hattam. A falusi tanító vala­mivel tartozott apámnak, meg­adná nem tudta, s cserébe fel­ajánlotta, hogy felkészít a gim­názium első osztályára... Azt hiszem sokunkban, a szemé­lyes tapasztalat is erősítette a döntést; segíteni kell! — Érezzük, hogy a fiatal jo­gosan támaszt igényeiket. Könnyű volna mindent az ál­lamra hárítani, de a nemzeti jövedelem nem végtelen. Nem túlságosan szerencsés ez az „adakozás”, azonban erre is szükség van. Ezért adtunk. — Ha az ember ilyen dön­tést hoz, elgondolkozik, hogy hatásos-e az, amit csinál. Ügy gondolom, hogy az ösztöndíj- alapon túl sok más kérdést is rendezni kellene, így például az egyetemi felvételi rendszert, a családok hathatósabb anyagi támogatását, a szemléleti prob­lémák megváltoztatását stb. Egyedül az ösztöndíj nem ké­pes e gond megoldásának va­rázsszerévé válni... — Amennyit adtunk, ez ará­nyaiban olyan kicsi, hogy dol­gozóink nem érezhették meg... Szeretnénk mi is látni azt a fiatalt, akit segítünk. Ki ő, mi­lyenek az ambíciói. Néhány tanácsot is adnánk neki... ★ A megyében 12 cég értette meg, hogy elodázhatatlan fel­adat a hátrányos helyzetű gye­rekek továbbtanulásának se­gítése. Sok helyütt meggyőző­désből, másutt érzelemből dön­töttek a forintokról. Tapasz­talható, hogy korszerűbb, sa­játosabb ösztöndíj-elosztási rendszer még jobban meg­nyugtatná az „adományozó­kat”. Ezért is kell a szervezé­sen változtatni. Az anyagi támogatásért csak köszönet jár. Remélik a me­gyében, hogy az újabb felhí­vásra még több cég nyitja meg bukszáját. Követik a nyárs­apáti Aranyhomok Tsz, a gö­döllői laboratóriumi Törzsál- lattenyésztö Intézet, a török­bálinti Kertészeti Kutató Inté­zet, a budakalászi Lenfonó és Szövőipari Vállalat és a többi példáját Fóti Péter Szerdán a Mező Imre úti temetőben nagy részvéttel bú­csúztatták el Erdélyi Károlyt, a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának tagját, a KB külügyi osztályá­nak vezetőjét. A gyászszertar­táson — a hozzátartozókon kí­vül — részt vettek és a kopor­só mellett díszőrséget álltak a párt- és állami vezetők; lerót­ták kegyeletüket a különböző tömegszervezetek képviselői, közéletünk sok ismert szemé­lyisége; részt vettek a végső tiszteletadáson az elhunyt munkatársai, barátai, tisztelői, ismerősei. A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága nevében Jakab Sándor, a Köz­ponti Bizottság tagja, a KB osztályvezetője búcsúzott az elhunyttól. — Erdélyi Károly elvtárs ko­rai halálával nem csupán hű­séges jó barátunk távozott kö­zülünk, hanem egy tehetséges, felkészült, nagyra hivatott ve­zető is. — Fiatal volt, mégis a tisz­teletre méltó tettek sora áll mögötte, s amit véghez vitt, szerényen, emberségesen, olyan kommunista következetesség­gel és hűséggel tette, ahogyan forradalmár mestereitől meg­tanulta. A Külügyminisztérium, a munkatársak és barátok nevé­A Bartók Béla születésének 90. évfordulója alkalmából rendezett nemzetközi zenetu­dományi konferencia tegnap nyílt meg a Hotel Duna Inter­continental kongresszusi ter­mében. A négynapos tanács­kozáson a legjelesebb hazai zenekutatók és tudósok mel­lett hatvan világhírű külföl­di zenei szakember vesz részt. Sárai Tibornak, a Magyar Zeneművészek Szövetsége fő­titkárának elnöki megnyitója után dr. Orbán László, a mű­velődésügyi miniszter első he­lyettese a művelődésügyi kor­ben Gyenes András külügytni- niszter-helyettes búcsúzott Er­délyi Károlytól, aki különféle beosztásokban — itthon és kül­földön — csaknem két évtize­det töltött el a párt nemzetkö­zi kapcsolatainak s a Magyar Népköztársaság külügyeinek szolgálatában. Nyolc esztendőn át külügyminiszter-helyettes­ként tevékenyen részt vett ha­zánk külpolitikájának alakítá­sában, a munka irányát hosz- szabb időre meghatározó elkép­zelések, javaslatok kidolgozá­sában. Nemzetközi tanácskozá­sok egész során képviselte ha­zánkat, mindenütt méltóan, magas elvi színvonalon. Az egykori túrkevei szegénypa­raszt gyermekéből a népi ha­talom éveiben kiválóan kép­zett diplomata lett, aki mindig határozottan, hűséggel szolgál­ta a néphatalmat, pártunk po­litikáját. Elévülhetetlenek az érdemei hazánk és a Szovjet­unió, valamint a többi baráti ország kapcsolatainak ápolá­sában és fejlesztésében, s igaz internacionalizmussal szolgál­ta pártunk nemzetközi politi­káját is. A gyászbeszédek elhangzása után a koporsót a munkás- mozgalmi temetőbe vitték, saz Intemacionálé hangjai mellett bocsátották a sírba, amelyet elborítottak a kegyelet és a gyász virágai. mányzat nevében köszöntötte a konferencia résztvevőit, majd Bartók jelentőségét méltatta. Nagy tapssal fogadott beszéde után Lukács György akadémi­kus tartotta meg nagy érdek­lődéssel kísért előadását, Bar­tók és a magyar kultúra cím­mel. Bartók Béla születésének 90. évfordulója alkalmából tegnap magyar küldöttség utazott a romániai Nagyszentmiklósra, hogy részt vegyen a zeneköltő szülőházának koszorúzási ün­nepségén. SZÖVETKEZETI JAVÍTÓ SZOLGÁLAT BÁRMILYEN TIPUSŰ SZEMÉLY- ÉS TEHERGÉPKOCSI kis- és nagyjavítását, szerviz (Ceglédi út 8.) HÁZTARTÁSI KISGÉP ÉS VILLANYMOTOR (Ceglédi út 8.) MOTORKERÉKPÁR ÉS KERÉKPÁR (Ceglédi út 6.) HÍRADÁSTECHNIKAI ESZKÖZ (Szolnoki út 1.) garanciális és garanciaidőn túli javítását vállalja o Nagykőrösi Gépjavító és Faipari Ktsz TANULÓK - HÁTRÁNYBAN Adomány és adakozás Bartók zenetudományi konferencia

Next

/
Oldalképek
Tartalom