Pest Megyi Hírlap, 1971. március (15. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-23 / 69. szám

6 I»es» MEcrEi yfiríap 1971. MARCH'S 23., KEDD Pingálé asszonyok TÍZEZER HÍMES TOJÁS A Budapesti Népművészeti Vállalat megrendelésére hús- vétra 10 000 hímes tojást fest Rátán & Decsen a Sárközi Népművészeti Ktsz 12 népmű­vész asszonya. A többségükben tyúk-, & kacsa-, kisebb ré­szükben libatojásból „készült” húsvéti ajándéktárgyak egy részét már elszállították a fő­városba. í Farkas Lászlóné, a szövetke­zet decSi tagja, a híres bátai Treszka néninek, özvegy Dér Józsefnénak, a népművészet mesterének tanítványa, 9 éy alatt 20 000 sárközi hímes to­jást festett, s a mostani hús- vétre háromezret készít. AZ ŐSZINTESÉG JEGYÉBEN Jogos panaszok, jogos kívánságok A sülysápnak jelöltje; Data János Mintegy 200 főnyi választó­polgár jelenlétében, Sülysá­pon is megtörtént a 12. számú választókerület országgyűlési képviselőjének jelölése. Az el­nöklő Aranyos Lajosné csúcs­titkár rövid megnyitójában a tanácsok nagyobb önállóságát, s ezzel megnövekedett felada­taikat és felelősségüket hang­súlyozta. Az előadó, Szabó Já­nos tanácselnök, részletesen ismertette az elmúlt négyéves időszak eredményeit, és vá­zolta a IV. ötéves terv célki­tűzéseit. Méltatta a Hazafias Nép­Kitelepítik a Dunakanyarból a nagymarosi gépgyárat Tanác kozás a Váci Járási Pártbizottságon A váci járás ipari üzemeinek igazgatói, párttitkárai, az ipa­ri és kereskedelmi szövetke­zetek elnökei és az ellenőrző bizottságok vezetői értekezletet tartottak, melynek előadója Török Sándor, a járási párt­bizottság titkára volt. Vitain­dító előadásában az MSZMP Központi Bizottságának a IV. ötéves tervről szóló irányel­veit és a kormány határozatát ismertette. Rakodókat és raktári kiadókat azonnali belépésre lelveszünk. Jelentkezni lehel a PROSPERITÁS KTS1 MUNKAÜGYI OSZTÁLYÁN Budapest IX Viola u. 15. Elmondta: a .vállalatoknak és a szövetkezeteknek fejleszr tési tervet kell kidolgozniuk, felmérve, hogy milyen lehető­ségekkel rendelkeznek ezek végrehaj tásához. Elsősorban a műszaki fej­lesztéssel és a munkaszer­vezéssel kell emelni a dol­gozók jövedelmét, javítani a szociális ellátást. A terveket járásszerte terme­lési konferenciákon megvitat­ják, hogy a tervek végső for­májukban tartalmazzák a dol­gozók észrevételeit és javasla­tait is. Ezekre a tanácskozá­sokra májusban, júniusban ke­rül sor. A .vitában többen fölhívták a figyelmet arra, hogy sok ki­telepítésre ítélt budapesti üzem Dunakeszire költözik, ezért elöbb-utóbb munkaerő-hiány, nyal kell számolni. Ugyanakkor a járás észak- nyugati részének iparosí­tása lassan halad, pedig ott munkaerő-fölösleg van, s ezrek járnak Budapest­re dolgozni. Az egyik felszólaló azt kifogá­solta, hogy még mindig nem született döntés, szabad-e a Dunakanyarba ipari üzemeket telepíteni? Mint kiderült, Van ilyen határozat — nem sza­bad —, és ezt szigorúan be­tartják. Még azokat a meglevő üzemeket is kitelepítik, ame­lyek a turizmust zavarják. Például a nagymarosi gépgyá­rat. Ipari tanulónak felveszünk 14-16 éves, általános iskolai végzettségű fiatalokat az alábbi szakmákra: KŐMŰVES, ACS-ÁLLVÁNYOZO, VAS- ÉS FÉMSZERKEZETI LAKATOS ÉPÜLETASZTALOS, FAPADLOZÓ ÉS MÜANYAGBURKOLÖ, KOZPONTI- FŰTÉSSZERELO, VIZ- ÉS GÁZVEZETÉK-SZERELŐ, VILLANYSZERELŐ. ÜVEGEZŐ, ÉPÜLETBURKOLÓ (hidegburkolatok) MÜKÖKÉS2ITÖ, VASBETONSZERELŐ, VÍZSZIGETELŐ ! BÁDOGOS. TETŐFEDŐ. Tanulószállást, teljes ellátást, munka- és védőruhái, szerszámot, ösztöndíjat a vállalat ad. Jelentkezés levélben vagy személyesen a kővetkező címen: Pesf megyei Állami Építőipari Vállalat Budapest XXI., (Csepel), Kiss János altb. u. 19-21. front országgyűlési képviselő- jelöltjének, Bata Jánosnak eddigi munkáját, elmondotta, a képviselő rendkívül sokat tett Sülysápért. ­A többi között az ő nevé­hez fűződik Sándorszállás villamosítása, s emellett egy új központi iskola épí­tésének egyik meggyőző- déses szorgalmazója is. Erről a hiányzó új iskoláról beszélt a választók, felszólalók többsége is. Benkó József tsz- elnök elmondotta, hogy a köz­ség minden egyes lakója na­gyon szeretné, ha ez a 25 éves álom valóra válna. Itt az ide­je, hogy a község a tettek mezejére lépjen. A Virágzó Tsz 100 ezer forint értékű fuvart ajánl fel, a tsz segítőüzeme, a, MOM kerek egymillió fo­rinttal támogatja az ügyet. Ha minden vállalat, minden szerv összefogna, akár már jö­vőre hozzáF lehetne kezdeni az építkezéshez. A jelölőgyűlésen is hangot kaptak a vasútállo­mással kapcsolatos panaszok. Naponta mintegy 10 ezer be­járó munkás elégedetlenkedik, jogosan, mert a MÁV az alul­járó fölé, ígérete ellenére sem építtetett tetőt. Szántai István, a Kossuth Lajos utca áldatlan állapotáról szólt. A KPM még 1962-ben tett ígéretet az út megja­vítására, ez azonban még a mai napig sem történt meg. A jelenlevők kérték Bata Já­nost, hogy megválasztása ese­tén támogassa a sülysápaik kí­vánságait A jelölőgyűlés Bata Jánost egyhangúlag jelölte á körzet országgyűlési képviselőjének. (krátky) JÁTÉKEXPORT A szegedi Tömegcikkipari Ktsz az elmúlt hónapban nagy sikerrel szerepelt a nürnbergi nemzetközi játékkiállításon, amit a Hollandiából, Belgium­ból az NSZK-ból, Kanadából, Svédországból és Ausztráliából befutott megrendelések is bi­zonyítanak. A szövetkezet eb­ben az évben mintegy 20 mil­lió forint értékű játékot küld exportra. Különösen 1 a poli­technikai játékokkal, a barká­csolásra is kiválóan alkalmas kis szerszámkészletekkel, s a főzésre is felhasználható „mi- niedény’.’-készletek'kel arattak sikert. Ezekből rendelték a leg­többet. A 200 fajta eloxált és fényezett kisedények készíté­séhez mintegy 200 tonna alu- míniumlemezt használnak fel az idén. — Játékok — rézlemezből. Érdekes tárlat nyílt tegnap Kaposvárott, Dafoóczd József alkotásaiból. Az építészmér­nök rézlemezből készít kü­lönböző gyermekjátékokat. A különleges kiállításnak már az első napon sok látogatója volt. Mindenféle Éppen búcsúzkodunk beszél­gető partnereimmel a járási tanács irodájában, amikor be­lép egy bőrzekés, bukósisa­kos férfi. — Ezer éve nem láttam — mondja felcsillanó mosollyal, s két kézzel szorongatja a ke­zemet. Kilencszázhetvenegyet té­vedett, állapítom még magam­ban, pontosan 1971 óve nem láttuk egymást. Fogalmam sincs, ki lehet. — Megvan még a kocsija? — faggat őszinte érdeklődés­sel. Gáz van: kocsi nincs. Nem is volt soha. Szerencsére meg sem várja a választ: — Most adja el, tavasszal jó ára van a kocsinak. Ezt mindenesetre megígé­rem. — Hárman is alig bírtuk ki­ásni a hóból — magyarázza a többieknek. Kicsit meg vagyok sértve: az én kocsimat?! — Ugyanis az elvtársnő hozta világra a kislányomat — folytatja a jelenlevők fel­világosítását, A fenét! Eddig úgy tudtam, hogy az apa lehet olykor két­séges, az anya soha. Én csak a fiamról tudtam eddig. Azt vállalom, a kislányt nem. — Azóta sem volt ilyen ara­nyos gólyanénink — teszi fel a pontot az i-re. Madár — madár. Még min­dig jobb, mintha egy libával tévesztett volna össze. Csipkeblúzt keresek az egyik belvárosi divatüzletben. Hétfő délelőtt van, Viszony­lag csekély forgalom, az el­árusító ráérősen keresgél megfelelő méret után. Nyílik az ajtó, elegáns fiz­tál nő érkezik. Égy tanuló- lány elébe' siet: — Tessék parancsolni. — Felpróbálhatnám azt « jersey kompiét ott, a kirakat­ban? — mutat a nő kifelé. A kislány udvariasan: — Természetesen, ha ra­gaszkodik hozzá. De van pró­bafülkénk is. ★ A felfagyott váci műúton döcög velünk a busz, valahol Göd táján. A Kincsem nevű kisvendéglőnél négy jóked­vű férfi kapaszkodik fel a kocsira. Mögém ülnek, vígan vannak. Az egyik selyempa­pírba burkolt üveget dajkál a hóna alatt. Kiderül, hogy a feleségének viszi születésnap­jára. — Rendes kis asszony az — mondja elérzékenyülten —, még a cipőmet is lehúzza. — Amikor hazamész? — hi­tetlenkedik egy másik. — Dehogy! Amikor el aka­rok jönni hazulról!... A kocsiban szétárad a neve­tés. Felbátorodnak a sikeren. A harmadik veszi át a szót: — Az én kis feleségem min­den születésnapjára azt kér­het tőlem, amit akar — mond­ja dicsekedve. — És mit kér? — Moszkvicsot. Már tizen­egy éve! ★ Egy külföldi magazinban olvastam. (Fodrásznál, búra alatt.) Riegel közlegényt, a Bun­deswehr újoncát először.; kül­dik őrszolgálatra. Az őrpa­rancsnok indulás előtt levizs­gáztatja: — Képzelje ele Riegel, hogy éjszaka van, valaki beugrik a kőfalon, és eltűnik a bokrok között. Mit csinál akkor? * Riegel feszes vigyázzban vá­laszol: — Csatárláncot alakítok és átfésülöm a terepet! Nyíri Éva Megfontolt szándékkal í. Kopogtak, gyorsan, egy- (más után hármat. E. város építőipari vállalatának fő­könyvelője íróasztala mögött ült. A kopogásra hirtelen' fel­kapta a fejét. — Tessék! — mondta han­gosan. Nyúlánk, szikár negy­venes férfi volt. Mozgékony, alacsony ember lépett be, a jogtanácsos. — Hivattál? — kérdezte éneklő, kicsit csodálkozó han­gon. — Végre! — mondta a má­sik férfi és felállt. Azt hi­szem toagy baj van. — Baj? — csodálkozott a jogász. — Azt hiszem, nagy baj — mondta újra a főkönyvelő. Lassan felemelt egy papír- csomót és kissé meglengette. — Tudod mi ez? — Nem. — Ez, kérlek, legalább öt­ven rendbeli csalás anyaga. — Itt, nálunk? — Itt, nálunk! — Szép! — mondta gyor­san a jogtanácsos. Nyúlt a pa­pírokért. — És ki? — Valami Miklós László. Én nem is ismerem — mondta el­gondolkozva a főkönyvelő. — Hagyd azokat a papírokat. Mindjárt elmagyarázom az egész átkozott históriát. — Józsi bácsi — kezdte —, ma reggel talált két számlát; egy vagon sóder kirakásáért kétszer fizettünk munkabért. Az öreg elkezdett bogarászni és egy óra múlva már mindent tudtunk. Ennek . a Miklós Lászlónak az a dolga, hogy a vasárnap, ünnepnap és éj­szaka érkező vagonokat kira­kassa. Alkalmi munkásokat fogad, elvégezteti a munkát, majd megy a pénztárhoz és lead egy listát a kirakott ko­csik számával és az alkalmi munkások névsorával. A pénzt utólag számolja el; kifizeti az embereit és azok aláírnak ne­ki... — Sejtem, hogy mi történt — szól közbe a jogász. — A fickó fiktív listát csinált, vagy legalábbis fiktív adatokat tüntetett fel. így van? — Pontosan. — Szokványos história — legyintett a jogtanácsos. — Igen, de gondolhatod, mit ázol majd ehhez a központ. Ez nekem is fegyelmi. Ellenőr­zés elmulasztása, bizonylati fegyelem megsértése és amit pkarsz ... Minden belefér — mondta letörten a főkönyvelő. —- Az összeget tudod már? — Ez végeredményben nem olyan sok. Körülbelül tizenöt­ezer forint. A jogász gondolkozott. — Nem kell pánikba esni — mondta végül teljesen nyu­godt hangon. Ha nincs nép- gazdasági kár, nem veszik annyira komolyan a dolgot; akkor az ügyészség sem for­szírozza annyira. Szóval te még nem beszéltél a fickó­val? — Nem. — Beszélni kell vele! — mondta a jogász és felállt. — Beszélni kell vele, hogy te­remtse elő a pénzt akár a fo.J alól is és hozza ide! Ne­ked az a fontos, hogy ne le­gyen népgazdasági kár. — Adni kell neki három napot! — Mondd azt neki, hogy ha három napon belül hezza a pénzt, akkor nem je­lented fel. — Mindenképpen fel kell jelenteni! A jogász megállt töprengő barátja előtt. — Természetes, hogy fel kell jelenteni! Még ma! Csakhogy ezt neki nem kell tudni. Ö csak szaladjon a pénzért és hozza ide a föld alól is. Érted már? A főkönyvelő bólintott és most már valamivel derűseb­ben kérdezte: — Gondolod, hogy ez így jó lesz? — Meg vagyok róla győződ­ve — mondta a másik. — Hát. jó! — mondta a fő­könyvelő és egy gyors mozdu­lattal felállt. :— Megpróbáljuk! ★ N.-ben kedden nem nyitott ki a cukrászda. Jóval elmúlt dél, amikor a termelő­szövetkezeti elnök telefonált a földművesszövetkezet elnöké­nek, hogy mi az isten haragja van a cukrászdával, miért nem nyitnak már? — Hogyhogy? Nincs nyitva? — hallotta _ vissza a vonal másik végéről. Ingerülten kér­dezte : — Nem tudtad? A kagylóból köhécselést, fojtott szóváltást hallott, majd a földművesszövetkezeti elnök mogorván azt mondta a tele­fonba, hogy mindjárt utána néz a dolognak. — Szépen csináljátok ti is! — mondta a tsz-elnök és letet­te a kagylót. Városi vendégei voltak, azokat akarta átvinni a cukrászdába egy kávéra, bosz- szantotta, hogy nem sikerült a számítása. A cukrászda hétfőn tartott szünnapot, kedden valóban nyitva kellett volna lennie. A földművesszövetkezeti elnök maga sem értette,'hogy mi tör­ténhetett, de nem tulajdonított nagy jelentőséget a dolognak. Kelletlenül készülődött, hogy azért mégiscsak utána nézzen, miért késnek a nyitással. Már éppen indulni akart, amikor újra csengett a telefon. A ta­nácstitkár kereste, ugyancsak azzal, hogy mi van cukrászdá­val. Ennek is azt mondta, hogy mindjárt utána néz. Amikor letette a telefont, bosszankod­va csóválta a fejét: „de fontos lett egyszerre a cukrászda!” A cukrászda előtt né­hány nekivetkőzött gyerek ácsorgott; mezítláb voltak és a markukban aprópénzt szo­rongattak, hogy fagylaltot ve­gyenek. A redőny lehúzva. — Nem láttátok Rózsi nőné­tek et? — kérdezte az elnök. — Nem — mondták a gye­rekek kórusban. — Juci nénéteket sem? — Az már volt itt. kétszer i — jelentette £gy fiúcska. Mi lehet ezekkel? — gondol kozott az elnök és egyre bősz szúsabb lett. Kiválasztott ké nagyobbacska fiút és az egyi két Rózsikáért, a másikat Ju ciért küldte. A gyerek, aki Rózsikáér szaladt, azzal jött vissza, hog; nincs otthon senki. Az elnök intett, hogy jó van. Nem juto-tt eszébe semmi Várta a másik gyereket. — Jön Juci néném mind járt — mondta ez a fiúcska amikor visszatért. — Mit csinál? — Főz! De azt üzeni, hog várja meg Jani bácsi, mer csak lehúzza a tűzről az étel! —* Adok én .neki főzni! — dünnyögött az elnök mérge sen. A gyerekek megszeppen ve nézték. A fiatalasszony sietve köze ledett. — Mit műveltek ti itt, Juci! — kérdezte, mielőtt az asz szony megszólalhatott volna. / cukrászda bezárt ajtajára mu­tatott: — Mi ez? — Én nem tehetek róla, Ja- hi bácsi, én bizony isten it- voltam rendesen, meg többszöi is azóta, megmondhatják ezel a gyerekek is. ha nekem neu hisz, Jani bácsi, de Rózsife nem jött meg Ladányból, alto tegnap elvoltunk tanfolya­mon ... — Én ,meg nem nyithattau ki, mert tetszik tudni, Jani bá­csi is, hogy -Bózsikánal vannak a kulcsok, meg hát én amúgj is csak olyan kisegítő vagyok.. Ez igaz volt. a fért rosszkedvűen nyugtázta ma­gában: hogy Jucival Valóbar nincs mit kezdeni. — Ide figyelj, Juci! - mondta neki. — Tessék,’ Jani bácsi! — Ha megjön Rózsi nénéd gyertek be hozzám mind c ketten. Megértetted? Ha ötig nem jön, akkor utána már ki se nyissatok, hanem reggel gyertek be az irodára. Világos Juci? így mondd meg Rózsi nénédnek is! D. Kiss János (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom