Pest Megyi Hírlap, 1971. március (15. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-21 / 68. szám

Wh MÁRCIUS ZU VASÁRNAP

9

KONSZTANTYIN GEORGIJEVICS PAUSZTOVSZKIJ* 1 mm a , f |

AZ ÁLMODOZÓ 1 Fény a Pan9*'tölött

E

gy hónappal ezelőtt Anfi- sza befejezte a középiskolát. De nem tudta, hogy milyen pályát válasszon. Apja, Nyikoláj Nyikitics, azt akarta, hogy Ánfiszá Moszkvába utazzék, és iratkozzék be a Tyi- mirjazev mezőgazdasági akadémiára. Anfisza egészen másra gondolt, valami ködösre, de ami csalogató: színházra, utazásra.

Ha könyveket olvasott, gyakran valami csodálatos országba képzelte magát. Látta, amint kora reggel a hajóból kiszáll a partra, és a nedves homokon ottmaradnak lábnyomai, s mindegyikben kék az árnyék, mert a nap még csak most kel fel, és sugarai ferdén esnek a földre.

Anfisza majdnem minden nap eljárt a városi könyvtárba kicserélni a könyveket. A könyvtár a városka főutcáján volt, az új mozi mellett, egy téglából épült ház földszintjén. Mindig nyomasztó hőség volt. A nap betűzött a zárt ablakon át Tisztaság volt. A befestett padlókat mindig rendesen feltörölték. A falon függött a látogatók részére írt szabályzat és a faliújság, amelyet színes ceruzával rajzoltak.

Mindez az első benyomásra unalmasnak látszott, de ez a benyomás csalóka volt. Anfisza tudta, hogy a könyvtári polcok a gondolkodás és költészet olyan kincseit őrzik, hogy ha az ember rágondol, a szeme is megmered.

Részegen olvasta a könyveket Falta az oldalt oldal után. Meghúzta magát a kertben, egy lombsátorhoz hasonló sötét vadszőlőlugasban.

— Anfisza, elrontod a szemed — kiáltotta a kertből Nyi- kolaj Nyikitics, aki egész nap almafáival és szilvafáival bajlódott

— Mindjárt — válaszolta értetlenül Anfisza —, csak az

új bekezdésig ohasúim

..

— EjicWszefrsrnHSSTS f-sa szükségem — mondta békítge- töen Nyikoláj Nyikitics. — Te kis bolond! Csak a szemedet kíméld. Elveszti a fényét, és olyan lesz, mint valami ólompohár.

De akármennyire félt Nyikoláj Nyikitics Anfisza szeme nembsak hogy nem veszítette el fényét az olvasástól, hanem minden érdekes könyvnél hol könnyekkel telt meg, és ettől lett mélyebb ragyogású, hol nevetett hol pedig befátyolo- sodott és semmit sem látott a közelben. Mintha a messzeségbe nézett volna, mintha elhagyta volna a földet.

— Ábrándozó — gondolta Nyikoláj Nyikitics —, óh, be sok bánatot kell majd lenyelnie emiatt az életben. Elgondolni is szörnyű, milyen sok bánatot

j^yikoláj Nyikiticset nagyon i v nyugtalanította Anfisza sorsa, és olykor elment tanácsot kérni Nyina Porfirjevna Jevszejevához, a városi orvoshoz, egy éltesebb, határozott • minden szentimentalizmustól $ mentes hölgyhöz.

Nyikoláj Nyikitics öreg kér- ^ tesz volt, olyan ember, aki azt ^ gondolta magáról, hogy na- ^ gyón szerencsés alkat. Szeret- ^ te volna a lányát az élet min- ^ denféle könnyelműségétől ^ megőrizni. És könnyelműség- ^ nek tartotta azt is, ha valaki $ művésznő akar lenni, és verse- $ ken és regényeken nevelődik. § Mindez nagyon tarkának, cico- § másnak, gyorsan hervadónak ^ tűnt fel neki, mint némely vi- ^ rág, amely elhullik, még mi- ^ előtt teljesen kinyílott volna. ^ Mint például a mák. Alig fúj ^ a szél. szirmai máris lehulla-1 nak. Néhány óra múlva már $ elhervadnak, belekeverednek a $ porba a kerítés alatt. Persze, $ be kell vallani, Anfisza alakja ^ színpadra való. A kislány ará- ^ hyos növésű, vékony, és hang- ^ ja is olyan, hogy az ember lel- ^ két magával ragadja. Befont ^ haja a földig ér. De nem is ^ ebben van a dolog bökkenője. $> — Nem értem — mondta S> Nyikoláj Nyikitics Nyina Por- ^ firjevnának —, kire ütött An- 5 fisza. Az anyja házias volt, én ^ pedig egészséges gondolkodású § ember vagyok. Azt az emberi ^ tevékenységet szeretem, amely ji megfogható eredményt ád. S

í Kódis suszternek hívták j Szekeres Sándort. A kódis jelszót jogosan kapta. Ha valaha í leltárt csináltak volna nála, lakkor nagyjából ez kerül belle: egy pangli, pár darab ár, íkét dikics, faszeg, texszeg, csi- iriz és néhány kaptafa. Mind- I ezekhez természetesen az asz- iszony és öt gyerek, akiknek [mindennap valamiképpen ke- Inyeret kell teremteni. Dehát i hogyan? Jó suszter, ehhez ínem fér kétség. A város te- ihetősebbjei: a kereskedők, az : ügyvédek, orvosok, papok is i tudják. Azonban ők sohasem : dolgoztatnak Szekeresnél. ;Nem, mert köztudottan kom- j munista. Nemrég, ezerkilenc- i százharminchétben is ujjat i húzott velük. Templomépí- jtésre gyűjtöttek, s Szekeres | kijelentette, ha a háza előtti járókban arany folyna, akkor j se adakozna templomépítés- i re.

j Kijelentésének hamar híre 'terjedt a kisvárosban. Így aztán úri cipő nem került kezébe, csak trágyás, vagy a kőbányában a felismerhe- tetlenségig elkopott bakancs. Azokat varrogatta, szegelget- te. Gyakorta a pangli mellett találta a virradat. Aztán hajnalban elindult az erdőbe g< mbázni. Reggelre, amikorra a család felébredt, már rendszerint vissza is ért egy kosár gombával — a szerencsétől és az időjárástól függően. Télen is eljárt az erdőre. Csak akkor nem gombázni, hanem tüzelőért. Akkora kötés rőzsét el tudott hozni, hogy bőségesen elég volt a leghidegebb napokban is. Pedig az egészsége, negy- venegynéhány éves kora ellenére, már jócskán megrendült. Hogy hol? Azt immár nehéz lenne kibogozni. Még a fronton kezdődött és a fogolytáborban folytatódott. Aztán a forradalom idején háromszor megsebesült. Péter- vár mellett kulcscsontját törte el a lövedék. Alig épült fel, akkor meg a Kaukázusban egy repeszdarab kishíján derékba szelte. Üjabb kórház, majd ismét a front, immár a Távol-Keleten. Közelharcban bal karján az izmot hasították ketté.

És azóta is.

Kilencszázhuszonnégyben jött haza. Nyomban lecsukták, mert vöröskatona volt. A börtönben szerezte az asztmát. Fél év után megbetegedett a vizes, levegőtlen cellában. Akkor a börtönparancsnok magához rendelte:

— Láttad-e Lenint? — kérdezte.

— Láttam — felelte Szekeres és szenvedése is köny- nyebb lett, amíg kimondta. — Hozzánk beszélt Péterváron...

— Még előadást tartasz róla — vágott szavába a börtönparancsnok, s visszavitette a cellába 1

A folyosón valamit mor- gott a foglár. Szekeres nem értette, csak akkor, amikor a cellában a bilincset vette le a kezéről.

— Nagy marha maga Szekeres! Miért nem mondta, hogy nem látta azt a kicsodát ... Szóval tagadta volna le.

Szekeres köhintett és mély lélegzetet vett sípoló mellével:

— Maga letagadná az apját?

— Nem értem.

— Letagadná-e saját apját?

_— Az a Lenin magának nem

anyja, nem apja.

— Hallott már maga a szabadságról?

— Persze. Minden nyáron. Akkor begyek haza aratni... — S a foglár kívülről bezárta a cellát.

Fél év múlva ismét a börtönparancsnok elé vezették Szekeres Sándort. A kérdés ugyanaz volt:

— Láttad-e Lenint?

— Láttam, hozzánk beszélt Péterváron...

Amikor visszatértek a cellába, a foglár kifakadt:

— Hát normális maga?! Itt akar megdögleni? Minek pofázik? Már régóta otthon lehetne!

— Nem érti maga ezt — felelte Szekeres.

Többször nem hivatta a börtönparancsnok. Két év múlva szabadult a börtönkórházból. Azt mondták: olyan beteg, hogy sohasem lesz már belőle ember.

o

— Vajon Anfisza elment? I Sóhajtozott, meggyújtotta a i

kézi lámpát és kiment a kert- i be, meg kellett támasztani az í öreg almafát.

A kertben a lócán ült An- \ fisza. Olyan csendben \

ült, hogy Nyikoláj Nyikitics j

hirtelen észre sem vette. Ami- I

kor meglátta, megijedt. Ügy \ ült ott, mintha nem Is élne, I összegörbült, beburkolódzott I a kendőjébe. Nyikoláj Nyiki- l tics leült melléje, Anfisza I

hallgatott.

— Mi van veled, lányom? í — kérdezte Nyikoláj Nyiki- í tics és rátette kezét Anfisza I vállára. — Csak nem vagy be- I teg? \

— Nincs semmi bajom — ; válaszolta Anfisza, és még í jobban beburkolódzott a ken- j dőbe.

— Miért ülsz itt a sötétség- í ben?

Anfisza visszafordult Nyi- \ koláj Nyikiticshez, és belené- ; zett a szemébe. A kézi lámpás < a földön állt, alulról megvi- j lágította Anfisza arcát. Nyi- • koláj Nyikitics összehúzta < szemöldökét.

Valami csillogott Anfisza ; arcán. Bágyadt fénnyel csűr- ! gott, aztán elvesztette fé- j nyét, és leesett a sötét, ho- í mokos útra. .

— Apám! — átölelte Nyi- í koláj Nyikiticset ráncos nya- \ kánál fogva, és odasimult a ! vállához —, kedves, jó apó- \ kám! ;

— Na, mi van veled? —: dörmögött Nyikoláj Nyiki- \ tics. — Talán szerelmes lettél \ valakibe? Vagy unatkozol? \ Mi? \

Anfisza rázta a fejét. ;

— Nem, nem lettem szerel- mes. Én nagyon sok jót tehe- tek mindenkinek, apám. So- J kát, mindenkinek. Ismerem \ az erőmet Engedj engem \ színiiskolába, apám! Soha nem \ bánod meg. \

— Ha megérjük — meglát- ; juk —, hiszen nem holnap J kell odamenni, hanem ősz- í szel. g

A szíve kihűlt. Nincs más \ hátra, mint elengedni. De hogy £ fog ő itt élni, turkálni a kert- £ ben Anfisza nélkül? A legjobb ^ lenne mindent félbehagyni, £ elutazni vele, és ott élni ^ Moszkvában.

— Érthetetlen a mostani fia- ^ talság — mondta Nyikoláj j Nyikitics csendesen.

Anfisza erősen hozzásimult: $ — Hagyd abba, kis bolondom \ — mondta Nyikoláj Nyiki- \ tics szigorú hangon, de a pil- \ Iája megrezdült —, lehet, $ hogy én is veled megyek. : De Anfisza sokáig nem tu- \ dott megnyugodni. Amikor a £ patak felől megindult a szél ^ ós kisírt szeme fázni kezdett, ^ felállt és erősen belekapasz- ^ kodva Nyikoláj Nyikiticsbe, ^ bement vele a házba — az ^ öregnek vacsorát, készíteni. J (Fordította: Lénárt Éva) *

— önre hasonlít a lánya — válaszolta mérgesen Nyina Porfirjevna.

— Ezt hogy gondolja? Nem értem — csodálkozott Nyikoláj Nyikitics. — Én kertész vagyok, és belőle is kertészt akarok faragni, bár ő mákacs- kodik. Mindig csak egyet hajtogat. Színházba-színházba. Mi ebben a haszon? A színházban csak mulatnak az emberek!

— De a kertészet, ugye, az már igen! Maga kertész — szólt ellene Nyina Porfirjevna —, de miért neveli ön a virágokat? A,fél kertje tele van virággal. íme, most is hozott nekem egy csodálatos virágcsokrot.

— Ez a szemnek kellemes — magyarázta neki meggyőzően Nyikoláj Nyikitics. — Nézze csak ezeket a színeket, a vöröstől a kékig és az aranyszínűig. Igen ritka virágok!

— Hogy hívják? — kérdezte szigorúan Nyina Porfirjevna, miközben megnézte a hatalmas virágokat, melyek már akkor is reszkettek, ha a szellő a kertből belibbent a rendelőbe.

— Nemezija, afrikai virág. Én egyenesen kiimádkoztam az egyik öreg virágkertésztől, amikor Moszkvában voltam. A térdei elé borultam. Tekintsen csak erre a sziromra. A kék hogyan mosódik a lilába és a Ma a bíborvörösbe.

— És mi ebben a kézzelfogható eredmény? — kérdezte váratlanul Nyina Porfirjevna.

— Nem értem, mit kérdez?

— Mi az eredmény ezekből a virágokból? ön nem eladásra termeszti, ugye?

— Az életben soha egy szál virágot el nem adtam — válaszolta ünnepélyesen Nyikoláj Nyikitias. — Csak ajándékoztam.

— Ejnye, ejnye! — mondta Nyina Porfirjevna és levette a cvikkerjét. Azonnal elvesztette szeme a szigorúságot, és fáradttá, de mégis jóindulatúvá vált. — Azzal dicsekszik, hogy barátja volt Arenszkij zeneszerzőnek, mikor itt élt, és a művészettől mégis csak azt követeli, hogy gyakorlati haszna legyen. A művészet jó embereket csinál, és formálja az emberi lelket. Ez minden.

— A művészet — ellenkezett bátortalanul Nyikoláj Nyikitics.

— És a színház nem művészet? — kérdezte Nyina Porfirjevna. — Hogy gondolja ön? Anfisza helyes utat választott. Maga ne zavarja őt. Én • bemegyek majd valahogy este hozzá, és beszélgetek ve- ] le.

Nyikoláj Nyikitics nyugtalanul indult haza. Már alkonyat volt. A városban ki- gyúltak a lámpák, de ezeknél jobban megvilágította a csendes utcákat a nyitott ablakokon kiáramló fény.

Nyikoláj Nyikitics házában sötét volt.

Március tizenötödikén, október hatodikán és más ünnepeken mindig beviszik a csendörök a laktanya fogdájába és ott tartják két-három napig.

Amióta meg elkezdődött a háború, újból felügyelet alá helyezték. Naponta kétszer, reggel és este kell jelentkeznie.

Este, miután visszaér az őrsről, barátaival körülüli a panglit. Kártyát vesznek elő, hogy legyen alibi, ha zörgetnek.

Emlékezetes egy ilyen eset.

Éjfél már régen elmúlt. Hárman ültek a panglinál. Fölötte villanykörte lógott, zsinóron.

— Túl vagyunk a nehezén — mondta Szekeres Sándor. — A többiek lélegzetüket visszafogva figyeltek. — Sztálingrádnál úgy megvertük a németeket, hogy azok nem nagyon térnek már észhez.

— Honnan tudod, Sanyi? — kérdezte Veréb Géza.

— Hazudtam már neked? — válaszolta Szekeres. — Egyelőre elégedj meg ennyivel. A lényeg a fontos, nem?

Király Jenőnek felcsillant a szeme:

— Kibelezzük a bitangokat. Ezt a potrohos ügyvédet, meg

! elvbarátait, az összes nyi- iSt, meg...

— Meg az istent is, igaz? —

vágott szavába Szekeres. — Mi szocializmust akarunk, s nem anarchiát, vagy terrort! Te mindig ezekkel jösz. Ha rajtad múlna, akkor magadon kívül mindenkivel leszámolnál; a

bakancsos nyilasokkal éppúgy, mint a vezéreikkel.

° Szekeres nagyon nekiesett

Királynak. Veréb figyelme^ tette, hogy kihallatszik.

— Inkább a sikerre! — mondta és egy lapos üveget vett elő a zsebéből. — Kisüsti eper.

Szekeres nem ivott. Felállt a háromlábú székről és visz- szafojtottan magyarázta.

— Tudtam, hogy megtörik a jég. Kilencszáztizenhéttől huszonnégyig meggyőződtem arról, hogy azt a népet nem lehet többé vasba verni...

Megzörgették az ablakot Reflexszerűen mindhárman kezükbe vették a kártyalapokat.

O

A negyvenhetes választások napját követő éjszaka nem aludtunk. Olyan volt a városi pártiroda, mint egy főhadiszállás. A rádió szólt, amíg tartott az adás, utána hajnalig

— az újabb adás kezdetéig pedig az eseményekkel, a helyzet latolgatásával és az eshetőségek hozzávetőleges számolgatásával telt az idő.

Amikor ismertté vált a kommunisták győzelme, Szekeres Sándor bácsi a váltamra csapolt:

— Gyere, fiam! — ügy mondta, olyan határozottan és szuggesztíven, hogy meg sem kérdeztem, hová kell menni, hanem lépkedtem mellette szaporán.

Szomorjaiék kapuján fordultunk be.

— Tíz liter bort kérek — mondta az asszonynak Sándor bácsi. <

— Lehetetlen — felelte So- morjainé. — Még tart a szesztilalom.

— Nézze — kérlelte Sándor bácsi az asszonyt —, én sohasem követtem el törvényellenest, de most kell a tíz liter

bor.

Sarnorjakié nem ellenkezett, csak azt kérte, tegyük ruhás- kosárba a két demizsom bort és takarjuk le. A pártirodán nem tor volt, a legyőzött ellenfelek

— vagy ellenség — felett, csupán tisztes örömünnep.

Sándor bácsi soha nem ivott, nemcsak azért, mert az orvos tiltotta, különben sem szerette, ha valakiből a szesz beszél. Most azonban elfogyasztott egy pohámyit.

Ezerkilencszázötvenhat nyarán eltávozott Szekeres Sándor az élők sorából. Korai volt? Ki tudja? Egész életén át tartó küzdelem, az utóbbi években a számtalan meg nem értés és az asztma... így együtt sok volt.

Amikor felesége és gyermekei hazaértek a temetéséről, postás várta őket. Expresszle- velet hozott. Ez volt a levél lényege: Ismételt kérésére felülvizsgáltuk a pártból történt kizárásáról szóló anyagokat. Közöljük, hogy a kizárási határozatot hatálytalanítjuk. Párttagságát ezerkilencszázti- zenhéttől, a Nagy Októberi Szocialista Forradalomtól ismerjük eL

Expresszlevél volt, de lám, előfordul, hogy az expresszlevél is elkésik...

Szekeres Sándor nevét utca és úttörőőrs viseli. Szellemét, tetteit milliók folytatják.

Vincze György

SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS“Á

1

EORSI ISTVÁN:

Hiába vártam

Hiába vártam ma is szívrepesve szakító leveled.

Hánykolódom, nem jön álom szememre, csak nem vagy beteg?

Vagy elfeledtél? Arra számítottam: szerdára ideér.

Már a csütörtök is hátunk mögött van, s még sehol a levél.

Írd meg sietve: ezért nem, azért nem, s többé nem-nem-soha —

s hogy aggasztó késésednek e héten mi az oka?

A SEGlTŰ

(Foto: Tóth István)