Pest Megyi Hírlap, 1971. március (15. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-21 / 68. szám

6 1971. MÁRCIUS 21., VASÄRNAP JAVASLATOT TESZEK... Vác: 1 nap — 11 jelölőgyűlés Vácott is folytatódnak a je­lölőgyűlések. Pénteken 11 he­lyen hallgatták meg a város fejlődéséről szóló tájékozta­tást, s döntöttek a népírontbi- zottság javaslata alapján a je­lölésekről. A Báthori utcai iskolába jöt­tek össze a 36-os választókerü­let polgárai. Az előadó java­solta, hogy Kiszel János, a Dunakanyar Vízművek igazga­tója, a városi népfrontbizott­ság titkára legyen a választó- kerület tanácstagja a követke­ző négy esztendőben. Tapsiga­zolta, hogy a jelenlevők egyet­értenek a jelöléssel. Elmondták, hogy a jelölt nemcsak tősgyökeres váci, de nagyon sokat tett eddig is vá­rosának fejlesztéséért. Kérték, hogy a jövőben hasonló lelke­sedéssel küzdjön a közösség ügyéért Gyűlés után a népfrontbi­zottság titkára a jelölőgyűlések eddigi menetéről szólt. . — Most vagyunk a félidőnél i— mondotta Kiszel János. — örömmel közölhetem, hogy a törvényes előírások betartásá­val, rendben mennek minde­nütt a választások. A demok­ratizmus kiszélesedését igazol­ja, hogy több helyen volt ket­tős jelölés. Egy helyen nem fogadták el a népfront hivata­los jelöltjét. BNV Kiállítási elsőbbség Az Országos Találmányi Hi­vatal elnöke hirdetményt tett közzé az idei Budapesti Nem­zetközi Vásáron kiállított ta­lálmányok, védjegyek és ipari minták kiállítási elsőbbségé­ről. A BNV-n kiállított szellemi termékek akkor is oltalmat él­veznek, ha a szabadalmi beje­lentésben a kiállítót valaki megelőzné, feltéve, hogy a ki­állító a vásárirodán, majd hat hónapon belül az Orszá­gos Találmányi Hivatalban is bejelenti a találmányt, védje­gyet, illetve ipari mintát. — Köszönet illeti a válasz­tást patronáló üzemeket, hiva­talos szerveket. Sokat fáradoz­nak a jelölőgyűlések előkészí­téséért, a megfelelő, szépen de­korált helyek biztosításáért. S köszönet a választóknak, akik az eddig elhangzott sok felszó­lalással bizonyították: támo­gatják a tanács, a tanácstagok munkáját, szívükön viselik vá­rosuk felvirágzását. p. r. Javaslatot teszek... „ ... a nagykátai járásban egy helyütt öt jelöltet állítot­tak”. (Üjsághír.) Ahogy az ötös jelölést kari­katuristánk elképzeli. (Zsoldos Sándor rajza) Tavaszi madárszerenád Tolna megyében megkezdő­dött a tavaszi madárszerenád. A várva várt napsugaras szép időt köszöntik a gerlék, a fe­keterigók, a cinkéik, a harká­lyok. Az erdőszegélyeken hall­ható a pacsirták trillája, és párban járnak a vadkacsák. Az Igazi tavaszt jelzi, hogy megérkeztek a Tolna megyei Szakos környékére az erdei szalonkák is. A madarak vonu­lását, életmódját évtizedek óta szemmel tartja Szabolcs József nyugdíjas erdőfőmémök. Meg­figyelései szerint a szalonkát minden tavasszal a délnyugati légáramlás hozza. A Magyar Szolidaritási Bizottság ülése Szombat délelőtt, a Hazafias Népfront Belgrad rakparti székházában Harmati Sándor elnökletével ülést tartott a Magyar Szolidaritási Bizott­ság. A bizottság az ülé­sen nyilatkozatot fogadott el, amelyben \ aláhúzza, hogy március 21-től, a faji megkülönböztetés elleni küz­delem nemzetközi napjától kezdődően világszerte — így Magyarországon is — széles körű tevékenység bontakozik ki: milliók és milliók, az egész haladó közvélemény ál­lást foglal, akaratát nyilvánít­ja és cselekszik a fajgyűlölet és a faji megkülönböztetés el­len. FIN-megnyitó a ráckevei járásban Tegnap délután Dömsödön, a Tanácsköztársaság kikiáltá­sának 52. évfordulója alkal­mából, megnyitották a forra­dalmi ifjúsági napok ráckevei járási ünnepségsorozatát. Gacs Károly KISZ titkár mondott ünnepi beszédet, előt­te a helyi alapszervezet tagjai nagy sikerrel mutatták be iro­dalmi műsorukat. Végül Her­nádi Ferenc, a KISZ járási bizottságának munkatársa ju­talmat adott át a tavalyi év legaktívabb KISZ-eseinek, és tízéves KISZ-tagságáért kitün­tette Gacs Károlyt és Jávorka Istvánt. Az ünnepség az Intemacio- nálé hangjaival ért véget. Magyar agár Agaráról Az Agárdi Állami Gazdaság János-majori üzemében tavaly tenyészkutya telepet állított fel. A telepen csak magyar fajtákat; kuvaszt, komondort, vizslát, erdélyi kopót stb. te­nyésztenek. Egyik fajtával, a magyar agárral a gazdaság részt vesz a vadászati világ­kiállítás kutyabemutatóján. QALSA1 PONGRÁC: BAJOR GIZI JÁTÉKAI XL. . Bajor nem volt „politikus al­kat”. A tapasztaláson tűiig ritkán terjeszkedett. Természetes, vele született Okossága csak abban igazította el, hogy a legváratlanabb hely­zetekben azonnal föltalálja magát; az előzetes latolgatás, a következmények kiszámítása nem tartozott a természetéhez. Először talán azt vette észre, hogy a jó hírű főorvos felesé­géből egy üldözött férfi felesé­ge lett Közben a világ szétesett kö­rülötte: árjákra és nem árják­ra, jeltelenekre és csillagosok­ra, üldözőkre és üldözöttekre. Békés polgári társaságból csakhamar politikai gyüleke­zet lett. Egy dilettáns észjárá­sával vigaszt nyújtó, ösztönö­sen cselekvő jó szándék véd­nöksége alatt. Bajor ezentúl már hivatás­szerűen vállalta az életmen­tést. Előbb csak a férjének szer­zett kormányzói mentességet, azután barátainak s utóbb bár­kinek, aki hozzá fordu.t; de a papírokon még meg sem szá­radt a pecsét, máris érvényü­ket vesztették; s Bajor most új ajtókat nyitott ki, szélesebb mosolyokat próbált fel: a svéd követhez fordult, több mint harminc személy külföldi vé­dettségét intézte el. Majd amikor ez sem volt elég: di- yatos köpenyének szárnyai alá gyűjtötte a bajban levőket. Milyen tágas is volt az ő nagy­világi tündöklésre varratott köpenye! Meggyesi József, Lí­via fiatal férje éppúgy meg­fért alatta, mint Kertész Ró­bert újságíró, Diósy Antal fes- tőművész, Nagyajtay Teréz jel­meztervező és a villába beté­vedő idegenek. Pilsudszky úti villája az ost­rom idején már valóságos me­nedékház volt. A szobákat át­forgatta. Ágyakat, szembefor­dított foteleket, rögtönzött matracheverőket zsúfolt össze bennük. Óvóhelyét is úgy épít­tette meg, színházi széksorok­kal rendezve be a bányafa bol­tozató betontermet, hogy mi­nél több ember szorulhasson össze benne. S ahogy zárult a gyűrű Bu­dapest körül, úgy népesedett be a Baj or-villa, föld fölött, föld alatt: kibombázott csalá­dok jöttek, ismerős szomszé­dok és távolabb lakó Ismeret­lenek; a fél Mártonhegy és Orbánhegy-alja itt talált me­nedéket. A tél hideg volt. A kertet hó borította. Germán egy tél eleji dél­után mégiscsak elmegy hazul­ról. Azt mondja, a svéd men­tesség se ér már semmit, vég­képp be kell vonulnia munka- szolgálatra Annak rendje- módja szerint, vastagon fel- j öltözik a nagy útra: a vihar­kabát. síbakancs, dupla puló­verek és sálak expedíciós pán­céljába. Gizi egy hátizsákba segít belenyomkodni a leg­szükségesebb holmikat. A ház részvéttel átlja körül az útra készülőt. Ki tudja, látják-e még? Gizi sír. Aztán Germán búcsút vesz mindenkitől, s túlzott fürgeséggel leszalad a lépcsőn, szinte kiszakítva ma­gát e szívhasogató pillanatok­ból. Gizi utánaszól, hogy va­lamit itthon felejtett. S már fut is hozzá. Lenn, a fölásott kert alján, még utoljára megcsókol­ják egymást. A játék tökéletes. Germán ugyanis az éj sötét­jében hazalopódzik. Gizi a hall ajtajában várja, s felkíséri a manzárdszobába. Ott készítet­ték elő a rejtekhelyét. Ha a manzárd falba épített ruhás- szekrényének hátát félrehúz­zák, kis kamra nyílik meg a szekrény mögött. Ezt a zugot a személyzet sem ismeri. S az üldözött férj még három hóna­pon át ebbe a lélekvesztő térbe menekül majd, ha zörgetnek az ajtón. A nyilasok pár nap múlva meg is tartják az első házku­tatást. Germánt és Vajda Ödönt keresik, Vajda akkor egy pesti diákkollégiumban bujkál. A géppisztolyos különít­ményt talán a művésznő iránti „tiszteletből” maga Kun páter vezeti. Magas, skapulárés-re- verendás férfi. Karján Árpád­sávos karszalag, kezében re­volver. Nagy, mozdulatlan sze­me van, de mintha nem is len­ne; mintha szemgödrében, e vak üregben feketén sunyítana a gyűlölet. A nyilasok őrt ál­lítanak a kapuba, a lakókat le­zavarják az óvóhelyre, és mód­szeresen felforgatják a villát. Vajda Ödönné és fia, Miklós, épp a házkutatás kezdetén ér­kezik haza Pestről, őket is be­parancsolják a pincébe. Mik­lósnak még van annyi lélek- ereje, hogy kézitáskáját, tele­tömve az apjától hozott szeny- nyesneműkkel, a pad alá vág­ja. Gizi Kun pátert ‘ártja szó­val. Közben a csizmák már a „Kijózanodni sem voit időm... u Rablómonológ Február 11-én éjfélkor, Budakeszin a Vöröshadsereg úton, az autóbusz-végállomás közelében, egy ismeretlen fiatalember megtámadta a hazafelé tartó Sz. D. 60 éves általános iskolai tanárt. A támadó leültötte a férfit, elvette karóráját, aranygyűrűjét és pénzét, majd elmenekült a helyszínről. Február 18-án a rendőrség rablás gyanújával letar­tóztatta Üveges György 21 éves segédmunkást, aki a bűntettet beismerte. — Egyszer már voltam kény­szer alkoholelvonó-kezelésen. Négy vagy hat hónapig tar­tott. Többször be kellett mennem a rendelőbe, beszél­gettek velem, majd tablettá­kat kellett szednem. Nem so­kat használt az egész, tovább ittam. Kevesebbet, de több­ször és hamarabb berúgtam, mint előtte. A haverokkal a Déli pálya­udvar restijébe szoktunk jár­ni, meg a környék mulatóiba. Február 10-én kissé leré- szegedtem, másnap nem men­tem dolgozni. Felvettem a fi­zetésem, 1250 forintot, 1100- at anyámnak adtam, aztán délután a Délibe utaztam. A haverok a szokott helyen vol­tak. Ha jól emlékszem, hat korsó sört ittam este nyol­cig, aztán benéztünk a Ma­ros bisztróba. Minket jól is­mernek ott, törzsvendégek va­gyunk. Záróráig ittunk. Az egyik haverral benéztünk a Krisztina-bárba is, aztán a 22- es busszal hazamentem Buda­keszire ... Amikor leszálltam a végállomáson, kezdtem érez­ni az ital hatását. Fának, ház­falaknak támaszkodva botla­doztam ... Elment mellettem egy férfi. Nem is tudom miért, hirtelen utána indultam. Utolértem, hátának nyomtam az ujjamat, biztos azt hitte, kést szegzek neki. Minden pénzt ide! — mondtam. El akart szaladni. Ököllel a halántékára csap­tam. Leesett a járdára. Rán- cigáltam, ütöttem amíg ide nem adta a pénzét. Láttam, karóra van rajta. Azt is le­vettem, meg a gyűrűjét is. Egyenesen a barátom laká­sára mentem. Ügy ahogy vol­tam, nagykabátban ledőltem a heverőre, aludtam reggelig. Tulajdonképpen nem nagyon emlékszem arra, mit csinál­tam. Csak amikor kijózanod­tam, akkor vettem észre, manzárdba vezető falépcsőkön kopognak. Gizi a házkutatás ideje alatt eljátszik vagy tíz különféle szerepet; most sértett várúrnő, majd elhagyott hitves, hiszté­riás színésznő, befolyásos nagyasszony; először a sértet­tet adja: „Mit keresnek itt?”, aztán a meglepődőt: „Fogal­mam sincs, hol lehet Germán? Az a csirkefogó megszökött tő­lem! Elhagyott!”, majd a fel- háborodottat: „Hogy beszél ve­lem? Kikérem magamnak!”, később a gyenge idegzetűt: „Kérem, kíméljenek...” — míg végül maga: királynői tar­tását veszi fel. A kivájt szemű arc moso­lyogni próbál. Suhancai azon­ban nem találják a keresett személyeket. Ezért, hogy még­se távozzanak zsákmány nél­kül, Vajdánét és fiát hurcol­ják el. A tizenhárom éves Miklós másfél napot a Városmajor ut­cai nyilasházban tölt. Innen még senki se távozott sértetle­nül. De Miklósban Gizi elbo­csátó- tekintete tartja a re­ményt, sőt a szabadulás biztos tudatát is: „mert tudtam, hegy­ei fog jönni, hogy nem hagy­hat cserben. Soha senkit sem hagyott cserben, aki számított rá, ezt hangoztatta is, hivatá­sának tartotta, és gyakorolta, amíg csak élt”. És valóban: másfél nap múlva, késő éjjel, egyszer csak nyílik az ajtó, s belép rajta ő; de mint egy királynő bilincsbe vert hívei közé; mögötte a hatalmas svéd követ, kétoldalt a falhoz szo­rított arcú nyilasok: belép, ma­gas, tüntető és kegyosztó fej­tartással, feldúltan és gőgösen — s Vajda Miklóst szabadon engedik. Csak később vallotta be: „Ha tudnátok, hogy mennyi­re féltem!.. (Folytatjuk) hogy több pénz van nálam, mint kellene. Másnap reggel a buszmeg­állóban felhajtottam egy kis pálinkát. Aztán hazamentem aludni. Délután, irány a Déli. A restiben összefutottam a haverokkal. Megtettük a szo­kásos körutat. Bementünk a Marosba, a harmadik kör után már nem akartak kiszolgálni, mert leestem a székről. Bábut — ez egy barátom — megkér­tem, próbálja eladni valaki­nek a karórát a presszóban, de nem sikerült. Azt mond­tam, az óra az enyém. A Krisztina-bárban rövid italt ittunk. Már nem is emlék- | szem, hogyan jutottam haza, csak azt tudom, anyám kel­tett fel másnap délelőtt. A harmadik napon egy lánnyal jöttem Budára, rossz filméi: játszottak a moziban, helyette ellátogattunk a res­tibe. A gyűrűt odaadtam a csajnak, azt mondtam kap­tam valakitől, de nagy volt neki, be kellett hajlítani az ujját, hogy le ne essen. A gyűrűt később eladtam vala­kinek 100 forintért. A res­tiben estig ittunk a haverok­kal, aztán az ivást folytat­tuk a Marosban. Lerészeged- tem, a lány, akivel jöttem, az tett fel a buszra ... A negyedik, vagy ötödik na­pon, ez nem biztos, mert va­lamikor közben dolgoztam egy napot, szóval egy-két nap múlva jött a lányismerősöm, hogy behívták a rendőrség­re, kérdezgették. S engem is gyanúba vettek, hogy esetleg én voltam, aki lej molt attól az ürgétől. Mondtam a lánynak, {hogy tényleg én voltam, de ne szóljon senkinek. Akkor már féltem, engem jól ismernek a rendőrségen, 1967-ben ellenséges felirato­kat rajzoltam egy falra, és elkaptak érte. Gondoltam, visszaküldöm a szajrét anrak a tanárnak, vagy becsomago­lom és bedobom a rendőrség udvarára, de nem volt hozzá bátorságom. Időm se, mert nemsokára jöttek értem. Még mindig csak homályo­sén emlékszem - vissza a tör­téntekre, mert az az igazság, hogy ez alatt a pár nap alatt kijózanodni sem volt időm. Mire magamhoz tértem volna, megint berúgtam. Otthon ter­mészetesen nem örültek, ha ittam. Különben jól megvol­tunk, szépen be van rendezve a lakás, másképpen is élhet­tem volna. De hát... úgy lát­szik én már ilyen gyönge jel­lemű ember vagyok. Ami­kor összetalálkoztam a have­rokkal, márpedig ez gyakran előfordult, sosem tudtam meg­állni, hogy ne igyák. Üveges György barátai azt mondják: ostobaság volt, amit csinált. Túl sokat ivott. — Szitnyal — PINCESZÖVEVÉNY Évszázadokkal ezelőtt csá­kánnyal vájták ki az Eger alatti tufarétegbe a pincék so­kaságát. A legújabb felméré­sek szerint összhosszúságuk körülbelül annyi, mint a város jelenlegi úthálózata. Most mégis újabb pincelabirintust kell kialakítani, de ezt már kor­szerű bányászati módszerekkel, fúrógéppel, csillékkel. Az Eger—Gyöngyösvidéki Pince- gazdaság pincészetében 17 ezer hektoliter összes űrtartalom­mal betonhordókat építenek be a föld alá. Hatezer köbmé­ter tufát kell kiemelni ahhoz, hogy a tartálysorokhoz meg­tervezett szövevényes pince- folyosókat kialakíthassák. A Bács megyei Rakodókat ÁÉV és raktári kubikosokat és betanított kiadókat segédmunkásokat vesz fel azonnali belépésre felveszünk. állandó munkára, ceglédi és nagykőrösi építkezésekre. Jelentkezni lehet a Jelentkezni lehet a PROSPERITÁS Bács megyei AÉV építésvezetőségén Cegléd, Táncsics M. u. 4-6., Nagykőrös, 266. lakásépítkezés, Gyopár u. 1. KTS2 MUNKAÜGYI OSZTÁLYÁN Budapest IX. Viola u. 45.

Next

/
Oldalképek
Tartalom