Pest Megyi Hírlap, 1971. március (15. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-19 / 66. szám

19TÍ. MÁRCIUS 19., PÉNTEK

A zuhogó esőben is dolgoznak az asszonyok a palántanevető telepen. A napokban kezdték meg a valkói Tj j Élet Tsz-ben a paradicsommal vetését a hollandi ágyakba. A termelőszövetkezet harminc holdon termel paradicsomot, s a nyár elején holdanként 16 ezer palántát fognak kiültetni. Foto: Gárdos

Fogadás

a mongol nagykövetségen

Zsamcin Bolod, a Mongol Népköztársaság budapesti nagykövete — a mongol néphadsereg megalakulásának 50. évfordulója alkalmából — csütörtökön fogadást adott a nagykövetségen. Megjelent a fogadáson Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter, Gyenes András külügyminiszter-helyettes, Tordai Jenő külkereskedelmi miniszterhelyettes, Garai Róbert és Perjési László, az MSZMP KB külügyi osztályának helyettes vezetői, dr. Jávor Ervin, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese, Papp Árpád, a Munkásőrség országos parancsnoka.

Az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet csapatok parancsnokságának képviseletében részt vett a fogadáson B. P. Ivanov vezérezredes és P. M. Petrenko altárbomagy, továbbá a budapesti diplomáciai képviseletek több vezetője, katonai és légügyi attaséja.

OLVASSUNK EGYÜTT

Petróleumlámpa

Válaszoljon a nagyközségi tanács — Gondolatok egy színdarab nyomán

— Mégiscsak jók az emberek — állított be nemrégiben a szerkesztőségbe Mayer Béla gödöllői levelezőnk. — Mert mi történt? Ugyebár önök közölték a levelemet, hogy sehol nem lehet egérfogót kapni. Röviddel utána többen felkerestek soraikkal, sőt volt, aki mindjárt takaros csomagban egérfogót is küldött

— Akkor már nincs szüksége Tóth János jótanácsára, amit Dömsödről, a Somlyó- szigelről írt „egérügyben”.

Mert általunk azt javasolta a 72 éves Tóth bácsi, hogy az-ö módszerét használják. Ez pedig áll egy darab deszkából...

— Megvan hát a célirányos módja az egérfogásnak — fejezi be több oldalas levelét Tóth bácsi. — Inkább petróleumlámpáért „molesztálják” a gyárakat, hogy azt küldjenek, mert sok külterületi ember nem nélkülözheti s hiába járkál utána.

MI IS AZ A POLITZER?

Virág Mihállyal Albertir- sárol személyesen még sosem találkoztunk. Nem tudom, öreg-e, vagy fiatal, géppel irt sorai erről nem sokat árulnak el. Egyet azonban mindenképpen. Érdeklődő, tevékeny ember lehet. Már másnap, hogy lezajlik falujában a vásár, jön a levél, amelyben még azt is jelenti: hány állatot hajtottak fel, abból hiány kelt el, mit árultak a sátrakban és mit kerestek hiába az emberek. Faluját nágyon szeretheti. Reklamál a hibák megszüntetéséért, rendszeresen adatokat is közöl a falu múltjából, a honismereti kutatások újabb és újabb eredményeiről. így például most közli: Tessedik Sámuel mellett falujuk másik nagy szülöttje Politzer Adám fülész professzor, aki Bécsben az első fülészeti klinikát megalapította. Ö találta fel a be- fúvásos gyógyítási eljárást. Az átfújó ballont ma is po- litzernek nevezik és módszerét szerte a világon még ma is használják.

Egyúttal azt Is szóváteszi, hiába van három gazdája a katolikus temető sarkán álló műemlék kápolnának, egyik sem törődik vele. Csatornája leszakadt, ablakait betörték. Ma még kevés pénzből is helyre lehetne hozatni.

SZAKÉRTELEM ÉS SZÍV

Gál János nevét Pándról még sosem olvastam a levélírók között. Most versbe szedte mondanivalóját. Ékes rigmusokban dicséri a falu boltosát, Karsai Lászlót, a gazdag áruválasztékot s a jó kiszolgálást.

A következő levél is dicséret, „Mi a jó kenyér titka Táborfalván?” címmel. Bodor Tibor nem hagy kétséget felőle. A Dunaharaszti Sütőipari Vállalat 4-es számú üzemének vezetője, Kiss Sándor nemcsak lisztet ad a kenyérhez, hanem szakértelmet és szívet is adagol hozzá. Ennek köszönhetik, hogy még más községből is eljárnak ide ízletes árujáért.

Oláh József Monorról a közbiztonság érdekében emel szót. Január 25-én teherautó ütött

ÉjidreJ űtr—I.Ü3í©m.burg—Landler Jenő út toHtotatáHam. Itt

ez már a harmadik halálos gyermeüíigázolás. Javasolja, helyezzék át az ittlevő autóbuszmegállóhelyet mindkét irányban s az sem ártana, ha a kereszteződés előtt 150 méterre kitennék az előzni tilos táblát.

TITKOS TERV?

Pedagógus küldött beszámolót Nagybörzsönyből. Győrök István iskolaigazgató arról a gyűlésről ir, amit a cigánylakosság érdekében hívtak ösz- sze. Észrevették,1 hogy a gyerekek elhanyagoltan járnak az iskolába. Ott volt a védőnő, az egészségőr és a községi orvos. A tanácsteremben mintegy harminc érdekelt jelent meg, akik jogosan vetették szemére a tanácsnak, hogy még kút sincs a közelükben, ahonnan vizet hordhatnának. A tanácselnök válaszában megígérte, minden lehetőt elkövetnek a kútért s annak külön örült, hogy a szülők maguk is felajánlották: anyagiakkal, társadalmi munkával járulnak a kútépítéshez. Hogy mi történt a kút ügyében — lapunkban visszatérünk.

Kiss István Budakesziről, a falu életének fontos eseményéről ír. Részközgyűlést tartott az ÁFÉSZ, amely pontos képet adott a szövetkezet működéséről a környező falvakban. Viszont Budakesziről jóformán semmit sem szóltak. A községi tanács nem bocsátotta rendelkezésükre a 15 éves távlati fejlesztési tervet. Pedig szükség lenne a szövetkezetek fejlesztésére, nagyon kellene a faluban mag- és takarmánybolt, üveges-képkeretező, megfelelő TÜZÉP-telep.

— Előrebocsátom, osztályzáson, érdemjegyen soha nem szoktam vitatkozni — idézünk Zsemlye Jánosnak, az abonyi ÁFÉSZ párttitkárának hosszú leveléből. — Most mégis megteszem, mert igazságtalannak tartom, hogy a lap kritikusa elégtelent adott Darvas József „Szakadék” című drámájának miután elavultnak, időszerűtlennek találta.

Igaz-e ez? Nézőként és olvasóként egyértelműen állítom, hogy nem.

Amíg a darabban ábrázolt jelenségek előfordulnak

társadalmunkban, addig Darvas József „Szakadék” című drámája mindig időszerű lesz. Segít felismerni társadalmunk fonákságait, erősíti azokat, akik helyes úton járnak. Ezért a dráma osztályzata szerintem éppen jeles.

SZÁRNYPRÓBÁLGATÁS

A sokféle levél ismét sokféle színt mutatott. Befejezésül figyelmükbe ajánlom Czinner János fiatal levélírónk versét:

SÉTÁLTAM A HOLDDAL

Ködfrizurás fénylejét fázósan Vállamra hajtotta a Hold.

S mint szerelmes, fülembe

csacsogva

Fecsegő furcsa szavakat

duruzsolt.

Majd hirtelen elfutott: — hogy kacéran

szétbomlott szikrázó ezüsthaját csokorba kösse: — tükörnek

használva

egy földszintes ház törött

ablakát. Komáromi Magda

CIKKÜNK NYOMÁN

Csak a fegyelmit

törölték

Tavaly decemberben Aki szólni mer, fegyelmit kap? címmel riportot írtam a tápió- sági Kossuth Termelőszövetkezet esztergályos kiegészítő üzeme egy fiatal szakmunkásának, Kiss János községi KlSZ-titkámak téeszbeli, fegyelmi ügyéről. A műhelybeli rossz körülmények, az üzem- ágvezető részéről tanúsított durva bánásmód és egy, előzetes megbeszélés nélkül, heti hatvanhat órai munkára való utasítás miatt az üzem dolgozóinak mintegy kétharmada kifogással élt a termelőszövetkezet vezetőségénél. Panaszaikat Kiss János legépelte, és harminckét ember aláírásával bevitte az elnöki irodába. A téesz vezetői az aláírók egy részével egyenként beszéltek. Az üzem ezután mégis vállalta a heti hatvanhat órát A munkaerőhiánnyal küzdő esztergályosüzemből egyedül a községi KlSZ-titkárral szemben retorziót alkalmaztak. A fegyelmi határozat jelentős órabér- és jutalooncsökkentésre s a háztáji föld megvonására ítélte, ilyen szigorú büntetést a szövetkezet fennállása óta csak egy embet kapott, aki mázsaszám lopta a tápot: Kiss Jánossal ugyanaltkor bizalmasan közölték, ha „változtat magatartásán”, javítanak a helyzetén. A fiatal esztergályos a fegyelmi határozat ellen a nagy- kátai járási munkaügyi döntő- bizottsághoz

fellebbezett.

A cikk megjelenése utáni napokban került sor a járási döntőbizottság tárgyalására. Ott a fegyelmi határozaton enyhítettek: az anyagi büntetést elengedték, de az esztergályos megróvásban részesült. Kiss János ebbe belenyugodott, a tárgyaláson résztvevő, az alatt is ellenvéleményt bejelentő járási ügyész azonban Kiss felmentése végett a megyei területi munkaügyi döntő- bizottsághoz fellebbezett.

— Miben találták vétkesnek Kiss Jánost? — e kérdéssel fordultam Akkantisz Marcell- hez, a járási tanácsi hivatal munkatársához, a szóban forgó munkaügyi döntőbizottsági ülés elnökéhez.

— Kiss János munkaidő alatt... aláírásokat gyűjtött... holott nem volt felhatalmazva

érdekképviseleti funkció ellátásával ... nem teljesen vétlen. A megrovás a legenyhébb büntetés, nincs következménye. A termelőszövetkezeti vezetés, az elnök tekintélyét ellenben megtépázta volna, ha felmentjük. 4

Miért találta vétlennek

Kiss Jánost, miért fellebbezett? — kérdeztem dr. Pintér Antal járási vezető ügyésztől.

— Az élet nem mindennapi esetet produkált egy szövetkezetben. A Munkatörvénykönyv ide vonatkozó része eléggé homályos. Tény, hogy a szövetkezet elnökének joga van a munkaidő növelésére, kampányfeladatra, ám a dolgozók kifogással élhetnek. Ennek akkor is jelentősége van, ha az elnök nem ad helyt a panasznak, például üzemi balesetnél, a felelősség megállapításában. A tápiósági Kossuth Termelő- szövetkezet esztergályos kiegészítő üzemének szót emelő dolgozói, és Kiss János is, a demokráciára való érettségről tettek tanúságot: bár nincs érdekképviseleti szervük, tehát magukra voltak utalva, nem támadt zavar a termelésben, kifogásaik nem csaptak át vádaskodásba, s nem akárhová írták leveliiket, hanem a téesz vezetőihez. Ha Kiss Jánost ezek után megróják, a konzekvencia: aki felemeli a szavát, fegyelmit kap.'

A feljebbviteli tárgyaláson a Pest megyei Területi Munkaügyi Döntőbizottság Kiss János esztergályost felmentette.

(A tápiósági Kossuth Termelőszövetkezet pár évvel ezelőtt még a járás szinte legelmaradottabb mezőgazdasági nagyüzeme volt. Egy majdnem teljes vezetőségcsere után megerősödtek.

A Dél-Pest megyei Termelő- szövetkezetek Területi Szövetségéhez tartozó hetvenkét gazdasága közül, a harminc, nagyság szerint azonos kategóriában levő szövetkezet sorában, termelési érték tekintetében, kedvezőtlen adottságuk ellenére ma a legelsők között állnak. A közelmúlt vezetőségválasztáson a szövetkezet elnökét ellenszavazat nélkül választotta újra.)

Milo Béla elnök:

— Mai, idő érlelte, lehiggadt véleményem? A téeszbeli

B*s,*r<aamru- .-.tatai

Egyszerű arckép

ÉPÍTETT ÖTVEN ÉVIG

Kurtz Róbert budakalászi kőművesmester csak legyint, amikor életútjáról kérdezem.

— Hiszi-e: fűszeresnek szabadultam. De aztán kaptam egy pofont a főnökömtől; otthagytam. Elmentem Pestre, pincérnek. A Futó utcában dolgoztam, ahogy ma mondják, egy maszeknál. Tessék megnézni ezt a fényképet, ez Voltam én tizenhat évesen! Aztán dolgoztam az Óbudai Hajógyárban is. Tengeralattjárókat csináltunk az olaszoknak. Onnan vonultam be ti- zennjulcban. Olasz frontra vezényeltek, francia fogságba estem. El se hiszi: ez vagyok én; meghíztam, mert a fogságban mindig tejberizst kaptunk. Ott kőművesmunkára fogtak, no, így csöppentem a szakmába. Aztán hogy a bátyám is kőműves volt, amikor hazakerültem, segítgettem neki, — fogásom már volt hozzá.

— Most vagyok a hetvenegyed ikben, akárcsak ez az évszázad; mert mi együtt születtünk. Kőművesként 1924 óta dolgozom, ez az utolsó év, amikor még vállalok, aztán elmegyek nyugdíjba. Főleg itt, a faluban dolgoztam mindig de hogy mit és mennyit? Hát ha agyonüt, se tudnám összeszámolni. Nem kevés, elhiheti.

— Volt év, hogy háromnégy családi házat is csináltam, szorozza be!... Aztán én renováltam a templomot is, meg ha látta a tanácsházhoz épített kultúrtermet, az is az én munkám. Azaz annak építésvezetője voltam. Meg az iskolához toldott új négytantermes részé is.

— Másfél éve meghalt a feleségem, azóta magam lakom. A gyerekeim mindig hívnak, de nem akarom zavarni őket; le-lejárok hozzájuk, de itt élek, ebben a viskóban. Azt mondja, vadregényes? Lehet. Én itt születtem, meg a szüleim is. Az biztos, hogy ezeket a kétszázéves vá- lyogíalakat ágyúval se lehet szétlőni. Ezt a hármasablakot az utcai frontra négy éve tettem be, de alig tudtam kivésni, — jó vastag hatvanas falak ezek, kibírnának még vagy száz esztendőt. A hozzáépítés, az kő; hideg, de a vályogfalak jó melegek is. Megmondom, miért állnak ki mindent ezek a falak. Mert aki csinálta, értett hozzá. Például a vályogfal vakolásának is megvan a fortélya. Egy bizonyos keverékkel kell bespriccelni — cement, zsiradék, mész — ez jó két hétig szárad rajta, csak azután jöhet a vakolat. így aztán le nem pereg, ha akarnák se. Elhiheti, hogy ez sem volt utolsó építkezés. Ma, persze, már senkinek se kéne.

— Szabályok vannak. Meg

a megrendelő is kényesebb. Fürdőszoba nélkül a tervet sem fogadják el, nemsokára garázs nélkül sem, ha így haladunk. Mit tapasztalok még?... Például, hogy a lakások belmagassága megint lejjebb csúszott. Ez lett a divat; alacsonyak a lakások, mint régen szegénységből voltak alacsonyak. Nem furcsa?

— A jó anyag! Azon múlik. Meg hogy a kőműves értse a dolgát. Solymáron tavaly lett kész az új kemence, hát az olyan remek jó masszív téglát éget, hogy öröm kézbevenni. A mostani építtetők maguk szerzik be az anyagot, téglát, homokot, sódert. És aki időt szakíthat, besegít az építésbe.

— Látta-e a posta mellett a S2ép ikerházai? Az a gyerekeimé. A fiam Pesten építésvezető-technikus, a lányom a budakalászi textilben szövőnő. A fiamnál van két apró lánygyerek, a lányomnál két nagy fiú, a nagyobbik most kiskatona. Az ó házukat is együtt építettük, OTP-köl- csönt kaptak hozzá, a kivitelező a fiam volt. El is készült egy év alatt az egész. Egy-egy ikerházban egy szoba-komfort van a földszinten és ugyanaz a manzárdban is; így jól megfér mindkét család gyerekestül.

— Mit csinálok most? Várom a tavaszt. Akkor még megépítek egy hétvégi házat, aztán már nem sokat. Megfáradtam félévszázad alatt. Van egy kis szőlőm, majd inkább ott teszek-veszek, hogy a munkát mégse felejtsem el...

Pereli Gabriella

fegyelmi büntetés túl súlyos volt, de Kiss vétkes. Ö szervezte az írásbeli tiltakozást, munkaidő alatt aláírásokat gyűjtött. Erre nem volt szükség. Szóltak volna személyesen, lemegyek a műhelybe, s megbeszéljük a dolgot, hiszen én soha nem utasítok, mindig kérek... Kiss azóta szeretne elkerülni az üzemi kollektívából. Ügy gondolom, azért, mert munkatársai — akik elálltak a rövidebb munkaidő kérelmétől, mivel megértették, tervelmaradás esetén tíz ^százalékkal csökkenne az évi jövedelmük

— éreztetik vele, hogy rossz ügy mellé szegődött. Kérte, hogy helyezzük át a szerelő- műhelybe, de erre nem volt mód. Mi viszont szívesen megtennénk a májusban munkát kezdő szövőrészlegünk vezetőjének. Ezt azonban ő nem vállalta.

— Miért a járási vezető ügyész fellebbezett a megyei munkaügyi döntőbizottsághoz,

miért nem ön?

— ez volt az első kérdésem Kiss Jánoshoz.

— Ügy éreztem, a járási tárgyaláson is — elvben — felmentettek. A megrovás annyi, mintha jóindulatúan megveregették volna a váltam: máskor ne csináld! Az is bonyolította a dolgot, hogy még a termelőszövetkezeti fegyelmi után, ahol súlyosan megbüntettek, behívott az elnök az irodájába, és megígérte, ha rendesen viselem magam, enyhít a büntetésemen: akkor egy percig elhittem, hogy tényleg hibáztam, és aláírtam egy ilyen nyilatkozatot.

— Történt azóta valami változás az üzemben?

— Döntő változás állt be az üzemvezető és az emberek kapcsöláiában. Az üzemvezető — aki nagyon érti a szakmát —, több önállóságot adott a helyettesének és a normásnak, ezáltal a munkája kevesebb, a légkör nyugodtabb, a bánásmód normális lett.

— Az eltelt idő alatt milyen tanulságot vont le a maga számára?

— Azt, hogy nemes dolog az emberekért küzdeni, de meg kell nézni, kiik azok, akikért küzd az ember.

— Hogyan zárta le a termelőszövetkezet vezetősége az ügyét?

— Bár kértem a párttitkárunkat, valamilyen formában tegyenek pontot rá, ez nem történt meg A megyei, felmentő döntésnek sincs visszhangja,

— Hogy reagált a falu?

— Az emberek

a nevető harmadik

szerepébe vonullak. Ügy érettem, nem az én személyem, az én igazságom vagy a műhelybeli szempont a fontos, de nem is az elnöké, a vezetőségé, a termelőszövetkezeté, hanem a hecc. A községi pártszervezet azonban, még a járási munkaügyi döntőbizottság megró- vása után, taggyűlésen tárgyalta az ügyemet. Ügy határoztak, hogy a pártfelvételi kérelmemet a községi KlSZ-szer- vezet fél évig ne írja alá. Kértem, hogy ezt foglalják írásba és küldjék el a járási pártbizottságnak, de erre nem voltak hajlandók. Inkább azt mondták, felejtsük el az egészet.

Ügy érzi, győzött az igazsága?

— Ezt, mint mondtam, a járási tárgyalás után is éreztem, mert a megróvást csak formálisnak tekintettem. Az azóta eltelt idő alatt 'és a megyei döntésre véleményem így módosult: mindent megnyertem és mindent elvesztettem. Ezután másként látom az embereket. A termelőszövetkezetben ezt mondták: az én dolgom, hogy esztergáljak. Esztergálok. A faluban leszek közösségi ember: községi KISZ-tit- kár vagyok.

Padányl Anna